Új Szó, 1965. július (18. évfolyam, 180-210.szám)

1965-07-15 / 194. szám, csütörtök

GÖMÖRI EMBEREK 3. A VILÁG TETEJE ŐSZINTÉN MONDOM, nem én találtam ki, hogy Péterfala a „világ teteje". ök mondták, a helybeli menyecskék, akikkel mindjárt a faluval való ismerkedés első perceiben a nemzeti bizottság Irodájában találkoztam. Voltak ott néhányan, hozták a rádiót a rimaszombati mesterhez, javítsa meg. Mert Időközönként kijönnek Ide a rimaszombati közszolgáltatási üzemek alkalmazottal, hoey helyben javítsák meg a javítani valókat. Szóval Jöttek-mentek a menyecskék, amolyan menyecskésen szembenéztek a mesterrel, az éppen jelenlevő Idegenekkel, s miközben többen is állították, hogy Péterfala a világ teteje, elfogott a kíváncsiság. — Hát azt meg mivel bizonyítják kérdeztem — hogy éppenséggel ez a falu a világ teteje? Pajkosan villant az egyik menyecske szeme, miközben azt mondta: — Megmutathatom én kérem, ha hajlandó velem kisétálni a helyszínre ebben az esőben. Szakadt az eső, így hát inkább az asszonyok távozása után a titkártól, névszerint Bozó Istvántól tudakolóztsm, hogy azt a világ tetejét hogyan is kell értelmezni. — Hát az úgy van — magyarázta, — hogy a falu egyik végéről kelet, a másik végéről már nyugat felé folyik el a vlz. Vagyis vízválasztó helyen fekszik a falu. Tehát, ha nem is a világ tetején, de a környék egyik legmagasabb pontján épült a falu. A ZUHOGÖ ZÁPOR ALÁBBHAGYOTT, elindulhattunk falunézésre. Nem valami kellemes dolog ilyenkor nyáridőben vasaltnadrágosan sétálgatni egy olyan faluban, amelyikben még az iskolásgyerek ls talál magának hasznos tennivalót. Kerülgettük a sarat, a vizet, nehogy bemerüljön a félcipő. Pedig rosszakarattal sem lehet rámondani, hogy Péterfala a környék legsárosabb községe. Serke, Gesztete, Détér, Jeszte mind sárosabb a világ tetejénél. Persze most, az eső után Itt sem hiánycikk a vendégmarasztaló. Először a szövetkezet elnökét kerestük. — Ilyenkor itthon? — csodálkozott Illés Béláné. — Száz felé szakadna, ha tudna, annyi a tennivaló. De azért kerüljenek beljebb, talán nemsokára megjön, hiszen mindjárt dél lesz. — Mikor szokott ebédelni az elnök? — Arra Inkább csak azt mondhatnám, hogy mikor szokott, inikor nem. Az sose biztos, hogy hazajön ebédre. Gyakran pedig csak egy percre 'ugrik be, aztán rohan tovább. Meghagytuk, hogy később felkeressük. Nem tartottuk be a szavunkat. Ügy látszik a falu egyetlen, nem éppen szűkre méretezett vendéglőjében valamivel lassúbb a kiszolgálás, mint az elnökéknél. Bár az sem kizárt, hogy az ebécfitőt illetően ml kissé több kényelemre szoktattuk magunkat, mint a falu funkcionáriusai. BOZÖ JÖZSEF TITKÁR KÍSÉRETÉBEN érkezett meg az elnök, ezért a bemutatkozás inkább csak a forma kedvéért történt. — A ml falunknak is van ám tollforgatója — dicsekedett Illés Béla, de mindjárt azt ls hozzátette, — mégis fehér holló nálunk az újságíró. Nagyon elkerülnek bennünket. Ez persze érthető, itt minálunk nincs kávéház, se betonjárda, még csak portalanított úttal sem szolgálhatunk — mondotta, miközben végigmért bennünket, megnézte a fekete félcipőn már fehéredő sarat, de úgy, hogy az ő lábán is észrevehessük a kocsma előtti pocsolyában tisztára mosott gumicsízmát. AZ ASZTAL MELLETT már a szövetkezet dolgairól beszélgettünk. A többi között arról, hogy Péterfala földművelői nem valami nagy igyekezettel írták alá a belépési nyilatkozatot a szövetkezetbe. Lényegében csak 1957-ben hozták tető alá a közös gazdaságot. — Most talán arra gondol, hogy a gömöri emberek sokat emlegetett makacssága miatt késlekedtünk — jegyezte meg az elnök. — Hát nem mondom én egy szóval se, hogy a mi falunk szülötteibe nem sűrűsödött bele éppen elég makacsság. Nem volt itt könnyű az élet soha. Látta itt ezeket a dombokat, partokat? Már a természettel is keményen meg kellett küzdeni. Makacs-erőszakkal sarcoltuk mi meg ezt a földet a múltban IS, meg most is. Csak úgy adötf, csak úgy ad valamit. ÜDÜLJÖN MAGYARORSZÁGON Olcsó szálláslehetőség Budapesten, a Balatonnál és Magyarország számos nagyvárosában magánházaknál és turistaszállókban Kényelmesen, gondtalanul üdül, ha előre megrendeli szobáját a Čedok utazási irodán keresztül Részletes felvilágosítás valamennyi Čedok utazási irodában — A végén Péterfalán erénnyé ma gasztosul a makacsság? — Nem azt állítottam, hogy a csa ládi, vagy egyáltalán a társadalmi életben dicsérendő emberi tulajdonság a makacsság, mert igaz, ami Igaz, sok bajt és kellemetlenséget okoz. De a természettel vívott harcban ... Megközelítőleg 1000 hektáros a falu határa. A fele rét, legelő vagy hasznavehetetlen terület, a másik fele szántóföld. Az egyéni gazdálko dás Idején a falu határában valami vei több volt a müveit terület, mint most, a gépesített nagyüzemi mezőgazdaságban. Hogyan? Nagyon egyszerű a magyarázat. — A szövetkezet alapításával kapcsolatban korábban kaptuk a taná csot, mint a kalácsot — magyarázták. Vagyis: az egyéni gazdálkodó ta Ián kosárral Is felhordta volna a földet a partokra, hogy a vízmosások helyére ls termőtalajt varázsoljon. Ott is megszántotta, feiásózta a föl det, ahol a traktor ekéje már nem boldogul. Egyébként Is, a mezőgazdasági gépek nagyobb részét még mindmáig nem a dombokra, partokra szerkesztették. Itt gyakran szorulnak javításra, ez növeli a termelési költ ségeket, a termelést kevésbé. Az Igavonó állatok nagyobb részét fel kellett számolni és hát egy háromnegyed ezernyi lakosú faluban az sem lényegtelen, hogy mindjárt az Induláskor 40 ember, éppen a javakorabeliek, másutt, a falutól távol kerestek munkát maguknak. A környékbeli példák nem nagy kezességet nyújtottak arra, hogy a közös gazdálkodás jövedelméből felépülhetnek a tervezett családi házak stb. SZÓVAL A GÉPEKRE, de még nagyobb részben az asszonyokra hárult a munka neheze. Ügy bizony. A szövetkezet 120 állandó dolgozója között 80 nőt találunk. Még jó, hogy a férfiakból a funkciókra, a traktorokra, gépekre, az állatgondozásra és az építő csoportba futja. Nem volt tehát nehéz megállapítani, hogy komoly gondokkal indult el útjára a péterfalai közös. Szemléltetésként hadd írjam le: 1958-ban alig félmillió koronát fizethetett a szövetkezet a ledolgozott munkaegységekre. Szerencsére 1964-ben már 1084 000 koronát, Természetes, hogy a tervezett .termelést a szárazság ellenére is csaknem mindenből túlteljesítették. A rimaszombati járásban a jobbak közé verekedték fel magukat. Hogy eközben itt a „világ tetején" a szorgalmas asszonyok menynyit dolgoztak, annak csak ők, no meg a helybeli vezetők a megmondhatói. — Ha már szóba került a helybeli emberek egyik, nem éppen tetszetős tulajdonsága, — vette át a szót a titkár, — én mondhatnék olyat is, amivel igazán példaképül szolgálhatnak. Hogy mivel? A szorgalmukkal. Az elnök folytatta. — így Igaz, szorgalomban nincs hiány. Ennyi szorgalomból és akarásból persze többre is vihetnénk, ha ... Szakmai magyarázat következett. Nem is merek belefogni a vetésforgórendszerrel, a szakosítással, meg az ezekkel és egyebekkei kapcsolatos tervezési-szervezési problémák boncolgatásába, mert a legjobb esetben is csak töredékét adhatnám az elnök fejtegetéseinek. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem: — Az elnök elvtárs hol tett szert ilyen alapos gyakorlati-szakmai tudásra? GYAKRAN EMLEGETIK, hogy a gömöriekben sok a makacsság, a konokság. És azt hiszi, hogy tudásszomj nincs? Egyébként már néhány éve elnökösködöm és nemrég államvizsgáztam a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán. HARASZTI GYULA A szuzdali óriáslámpa Szuzdal ősi orosz városban a Krisztus születése templomban 300 éve őriznek egy óriáslámpát. Talapzatától a kereszt tetejéig 2 méter 37 centiméter magas. Belsejében két ember férne el. Falai és figurái csillámból készültek, mert akkoriban még nem ismerték az üveget. Az óriáslámpát Illarion metropolita rendelte egy ismeretlen mesternél. A XVII. században készült műremeket ünnepélyes alkalmakkor, körmenetekben hordozták. Rendszerint 10—12 ember vitte. A szuzdali óriáslámpa nemrégen rövid időre elhagyta a templom homályát. Baszov Ismert rendező ugyanis 1812-ben lejátszódó új filmjében kellékként használta Szuzdal büszkeségét. Óvjuk a fiatalokat a szeszes italoktól Ismerek egy várost, ahol a kijó" zanltó szobába sokszor visznek be a rendőrök fiatalkorúakat, 17 — 18 éves legénykéket. Ez bizonyára nera egyedülálló Jelenség. A sokszor idézett országos statisztikák azt bizonyítják, hogy a fiatalok soraiban valóban nagymértékben lábrakapott a szeszfogyasztás, sőt, az iszákosság. Furcsa tény ez, amikor tudvalevő, hogy az alkohol az Ifjú szervezet számára kis adagban is méreg, és hazánkban törvény tiltja a 18 éven aluli fiatalok szeszes itallal való kiszolgálását, megvendégelését, itatását. Sokan a vendéglősökben látják az egyedüli bűnösöket. Nem a vendéglátóipar védelmében mondom, de az ifjúság alkohollal való mérgezésében, részoktatásában más tényezők ls közrejátszanak. Egy ipari szakiskola nevelői karának vezetője: T. Róbert mondta el nekem: — Amikor a fiúk hozzánk kerülnek, még jóformán gyermekek. De otthonukból, a családi, a falusi vagy a városi környezetből már bizonyos mértékig kész elképzelésekkel jönnek például ami a dohányzást, a szeszfogyasztást Illeti. Az odahaza elsajátított felfogást, a már előzőleg kialakult helytelen nézetet vagy tévhitet sem a tananyag, sem pedig a tanterven felüli internátus! nevelőmunka nem képes döntő módon befolyásolni. Különösen, ha a kamaszkorú gyermekek vagy serdültebb tanulók mestereiknél vagy nevelőiknél is rossz példát látnak .. .1 Véleményem szerint ez a pedagógus a dolgok elevenére tapintott. Mert kamaszkorú fiataloknál és a serdültebbeknél nehezebb nevelési feltételek közepette szeretnénk sokszor elérni azt, aminek éppen az ellenkezőjét oltogatták beléjük zsengébb korukban. Nemcsak a szülők és a nevelők, hanem az egész környezet, szinte teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy nevelési szempontból — tehát az alkoholellenes nevelés szempontjából is — a gyermekkor, a családban és a szülőfaluban vagy városban eltöltött első évtized a legfontosabb. Amit a gyermek ebben a korban lát, hall, sőt, élményszerűen tapasztal, életreszóló nyomokat hagy benne. Példákon mutathatom be, mennyire nincsenek erre a felnőttek tekintettel. Mert mit él át a gyermek a szesztartalmú italokkal kapcsolatban legkisebb korától fogva? S

ok esetben már csecsemőkorban megízleli az alkoholt, mert türelmetlen anyja vagy apja, hogy megnyugtassa s elaltassa, szeszbe (pl. rumba) mártott dudlit nyom a szájába. Persze vannak gyermekek, akik csak később, 4—5 éves korukban találkoznak először a szeszes italok ízével: ünnepel a család, mindenki koccint, nocsak, öcskös, kóstold meg, egy kortytól nem lesz semmi bajnd. Gondoljuk meg, hány ilyen alkalom van a családban minden évben. Ismerek egy kisleányt, akivel édesapja így kóstoltatta a bort. Eleinte fanyalogva mártotta bele a nyelvét. Később azonban már megszokta a bor ízét és elvárta, hogy minden alkalommal megkínálják. Egy kisfiú, ha szülei rummal kínálták, undorral rázta meg magát, de a nagymama édes likőrrel kínálgatta. Most már olyannyira „megtanulta", hogy ma, 16 éves korában a rumot sem veti meg. Sokan bort vagy pálinkát világért sem adnának gyermeküknek, annál könnyebben s gyakrabban kínálgatják sörrel. Meg kell említenem, hogy a gyárilag vagy házilag készülő boros vagy rumos különlegességek (puncsosszelet, bonbon stb.) ls csak arra jók, hogy a gyermek korán megismerkedjen a szeszes italok ízével és megszeresse őket. Am a felnőtt nemcsak akkor vétkezik a gyermek ellen, ha megízlelteti vele az alkoholos Italt vagy egyenest rászoktatja. Az is komoly társadalmi vétségnek tekintendő, ha a felnőtt — akár szülő vagy nevelő, akár testvér, rokon vagy szomszéd — a gyermek előtt hódol káros szenvedélyének, ecseteli előtte az italozással járó élvezeteket, tévesen befolyásolja és a szeszesitalok ártalmatlan voltáról igyekszik meggyőzni. Persze, sokszor nem ily konkrét formában hat a gyermekre a felnőtt példaadása. A gyermek elsősorban azoknak hisz, hogy a szeszesitalok társadalmilag és egészségileg is ártalmasak, akik maguk is eszerint élnek. Gondoljunk csak arra a betegre, akit az orvos el akar tiltani a megszokott alkoholtól, s aki nem fogad szót orvosának, hiszen a doktor is megissza a maga mindennapi adagját. A gyermek ugyanúgy, csak még fokozottabb mértékben figyeli, összhangban van-e a felnőitek nevelő és oktató szava életmódjukkal és magatartásukkal. Arra is ügyelni keli, hogy a felnőttek a gyermeknek egyet mondjanak, a valóságnak, a tudományos elmélet és gyakorlat ismereteinek megfelelően tájékoztassák. Aki például vonaton utazva azt hallja, hogy a vörös bor egészséges, mert vért „csinál" vagy fokozza az étvágyat s ezért gyermeknek ls adható, ne siessen továbbadni az ilyen féligazságot, mert tévhitet kelt az emberekben. Igyekezzék ki-ki a maga módján, a lehetőségekkel, például ? könyvtárral vagy az orvosi tanácsadóval élve meggyőződni az újonnan szerzett Ismeret helytállóságáról s csak azután propagálja azt. F

oltosnak tartom, hogy a gyermek táplálkozási szokásainak kialakítása során megismertessük az alkoholmentes, üdítő, tápláló Italok ízével és elkészítési módjával. Nemcsak az élelmiszeripar és a belkereskedelem vállalatainak a hibája, hofcy az alkoholmentes Italoknak csak nagyon kis skálája van forgalomban. Ha az emberek többet ismernének, több fajtát kérnének, keresnének. Általában otthon, a családban is hiányzik a választék. Pedig alkoholmentesen a frissítők egész sori házilag is elkészíthető. Hosszú lenrte felsorolni valamennyit, csak az érdeklődés felkeltésére említem meg a frissítők egyes fajtáit: fizzék, cobb.erek, parfék, dzsulepek, flippek, sebrettek, szandizok, mustok, gyűmölcs'evek, fagyialtos poharak, tejkoktéiek, jeges krémek, meleg és hűtött limonádék, alkoholmentes bowle, tejkréioek, yoghurtos italok, tejes-tojásos frissítők stb. A belkereskedelmi vállalatolt e frissítők elkészítéséhez elegendő reklám-röpiratot bocsátottak a vásárlóközönség rendelkezésére. Nem ártana őket magyar nyelven is kiadni. Hem megvetendők azonban a nagymama receptjei sem, amelyek alapanyagát, pl. málnát, bodzavirágot stb. mágus a gyermekek szedjék elegendő mennyiségben kedvelt italukhoz. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy a gyermekek bizony az ízes, táp>áló gyümölcs sokkal helytelenebb felhasználásának tanúi számtalan családban. A zugpálinkafőzésre, s a velejáró baleseti és mérgezési veszélyekre, s mindarra gondolok, amit a gyermek e törvényszegéssel kapcsolatban szüleitől lát: a zugszesz tiltott árusítása, mértéktelen fo-' gyasztása, ajándékozása. Az alkoholellenes propagandát a családban és az iskolában, a szülők és a nevelők níeggyőző érvelésével kell elkezdeni. Ám a propaganda csak akkor lehet meggyőző, ha egyben meg tudjuk mutatni a gyermekeknek, ezt igyátok, kóstoljátok meg, frissít, üdít, erőt ad — és van is belőle elég. Akár tejről beszélünk, akár az újonnan felbukkant „kallnkáról". A coca-colát hírből nálunk sokan Ismerik, ezért jó feltételei lehetnének a mi „kofolánk" elterjesztésének ls. Ehhez azonban az kell, hogy az emberek mindenütt megízleljék, mégpedig többszőrösen alkalmuk legyen megkóstolni, s ha már megkedvelték, állandóan kapható legyen. Csaknem minden járásunkban általános a panasz, hogy a rózsaszínre és sárgára festett „kraccherllk" sem méltóak az üdítőital elnevezésre, s arra sem, hogy a mindig friss sörnek, fröccsnek versenytársai legyenek és a gyermekek meg a kamaszkorú fiatalok kedvenc italaivá váljanak. Mindebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a gyermekek „alkoholmentes" nevelésében sokkal több pozitív példára, valójában példamutató magatartásra van szükség — a felnőttek részéről. SZANTŰ GYÖRGY A balkáni filmek fesztivállá Hat balkáni állam — Albánia, Bulgária, Görögország, Jugoszlávia, Románia és Törökország — részvételével megrendezik a balkáni államok első' nemzetközi filmfesztiválját. Színhelyül az Ismert bolgár tengerparti várost: Várnát választották. Itt eddig nyaranta a bolgár filmek fesztiválját rendezték meg. • A „Világ Festőinek Galériájában" (Galéria Peintres du Monde) Párizsban megnyílt a mai szovjet festőművészek kiállítása. A kiállítás anyaga a szovjet festőművészet új arculatát mutatja be. • A košinei munkás énekkar rövidesen 45. jubileumát ünnepli. Az évforduló tiszteletére ünnepi műsort ad a košicei Művészet HázáDan. • 100 00ü dollárért vásorolta meg egy angol magángyűjtő Pissarónak egy genfi árverésen eladásra került festményét. 1965. Július 15. * ÜJ SZÓ 7