Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-05 / 154. szám, szombat

A NATO az amerikai—francia ellentétek árnyékában A nyugati sajtó már a NATO-tag- ország), amely a kisebb NATO-orszá államok hadügyminisztereinek párizsi gok álláspontját „tolmácsolná", értekezlete előtt megkongatta a Az elkövetkező hónapokban eldől vészharangot és arról cikkezett, hogy vajon az öttagú bizottság képes-e De Gaulle elnök addig nem nyugszik, megoldani az Egyesült Államok és míg teljesen fel nem robbantja az Franciaország között felmerült né Északatlanti Tömböt. Különösen az zeteltéréseket. Talán a NATO decem amerikai lapok reagáltak ingerülten beri miniszteri konferenciáján már Párizsnak arra az elhatározására, jobban kikristályosodik a helyzet, hogy a CENTO értekezletén csak vannak azonban olyan hangok is, amelyek szerint Washington egyelőre nem nagyon erőlteti a megoldást, mert abban reménykedik, liogy a decemberi elnökválasztásokon De Gaulle esetleg vereséget szenved és ezzel teljesen új helyzet alakulhat ki. megfigyelőként képviseltette magát, méghozzá egy nyugdíjazott generálissal. S ha ehhez még hozzászámítjuk azt is, hogy a francia kormány elutasítfa az Egyesült Államok délkeletázsiai •politikáját és helyteleníti dominikai intervencióját, megértjük, hogy a politikai megfigyelők nem sokat várhattak a NATO-tagállamok hadügyminisztereinek párizsi értekezleté• FEGYVERKEZÉSI KÖZÖS PIAC Közismert tény, hogy a monopóliumoknak tői. A tanácskozás előestéjén ráadá- a légnagyobb hasznot a fegyversul Franciaország bejelentette, hogy kezés hajtja. Az Egyesült Államok nem vesz részt az évenként megren- hatalmas fegyvergyárat elkeseredezett NATO-hadgyakorlaton. Mindez dett harcot vívnak a nyugati szöazt mutatja, hogy a nyugati katonai vétségén belül a fegyverszállításoszövetségen tátongó rések egyre sza- kért. Természetes, hogy az angolporodnak. A NATO-tagállamok had- francia és nyugatnémet monopóliuügyminíszterei meg sem kísérelték a mok is részesedni akarnak a rettenekatonai szövetségben francia—ame- tesen felduzzasztott hadianyag és rikai stratégiai elképzelések össze- jegyvertermelés óriási hasznából. egyeztetését. Így érthető, hogy csak- Évek óta folyik a vita erről és a nem valamennyi elfogulatlan hírma- kisebb országok egyre jobban kövegyarázó megállapítja, hogy a párizsi telőznek. Ezért McNamara amerikai értekezlet nem oldott meg semmit, hadügyminiszter a legutóbbi párizsi mivel hozzá sem nyúlt a legégetőbb tanácskozáson azt javasolta, hogy lé problémákhoz. tesítsenek „fegyverkezési közös piaAz értekezlet azonban egyhangúlag co

t"> amelynek keretén belül szakojóváhagyott két határozatot, amellyel sítanák a katonai felszerelések gyárérdemes részletesebben foglalkoz- tásá

t valamennyi NATO ország szánunk. mára. A 15 hadügyminiszter elfogadta > a javaslatot, mert abban reménykedniDCirr/SDii im ne

k- h°sy az edd

igi közö

s fegyverUIKCMUKIUM gyártás a csekély 5 százalékról jóval VAGY MLF? magasabbra emelkedik. Az amerikai hadügyminiszter nagylelkűsége azonMcNamara amerikai hadügyminisz- ban csalóka látszat, hiszen a kisebb ter javaslatára négy, esetleg öttagú NATO-országoknak nincsen meg a bizottságot neveznek ki a NATO lehetőségük a legkorszerűbb és ezért atomstratégiájának kidolgozására, legdrágább jegyverek gyártására. A javaslatot a francia hadügyminisz- a szabványosítás is az amerikai moter is elfogadta. Noha mindeddig a nopólíumoknak jelentene hasznot, bizottság feladatairól és hatásköréről hiszen éppen a legutóbbi francia-anrészleteket nem közöltek, de annyi g

oi közös repülőgépgyártási terv köbizonyos, hogy az Egyesült Államok rüli huzavona bizonyítja, hogy még kettős célt követ vele: szeretné meg- ii

y

en két nagy országnak is anyagi közelíteni De Gaulle-nak azt a régeb- problémákat okoz egy korszerű rebt követelését, miszerint az atom- pülőgép megtervezése és sorozatgyáríegyverek bevetését és a katonai tása. Így a gyengébb szövetségesek szövetség vezetését egy háromtagú végeredményben csak rohamsisakot, direktóriumnak (Egyesült Államok, derékszíjat, esetleg automata-fegyveFranciaország, Anglia) kellene eldön- reket, lövegeket gyárthatnának. Arteni. Mindeddig ezt a követelést Was- ról meg nem is kell beszélni, hogy hington elutasította, de úgy látszik, az amerikaiak által szállított rakéhogy kénytelen bizonyos engedmé- ták, szuperszonikus repülőgépek tarnyeket tenni. Az azonban biztos, hogy talékalkatrészeinek szállításával is a vezető szerepet nem hajlandó áten- függőségben tarthatnák a NATO orgedni Franciaországnak. De Gaulle szágokat. pedig ezt követeli és lépésről lépés- Mindebből kitűnik, hogy a „fegyre halad célkitűzéseinek megvalósí- verkezési közös piac" megvalósítása tása felé. A Frankfurter Allgemeine sem olyan egyszerű, mint amilyen megállapítja, hogy De Gaulle atom- könnyen jóváhagyták azt a párizsi haderejével és a körülötte felkavart értekezleten. stratégiai vitával azt akarja elérni, Washington és Párizs között tehát hogy egyenjogú partnere legyen az folytatódik „az idegháború". De Gaulamerikaiaknak. Ellenzi az Egyesült l

e következetesen ellenzi az integráÁllamok atomhegemóniáfát az Atlan- ciĎt> miv

ei világosan látja, hogy az ti Szövetségben. Nem ellensége a Egyesült Államok igyekszik saját érNATO-nak, csupán az olyan szerve- aekeit az atlanti szövetség érdekeként zeti felépítésnek, amelyben az ame- elfogadtatni NATO-beli szövetségeseirikaiak egyértelmű vezető szerepe vel H

a Washington megpróbál valava

n- miképp borsot törni De Gaulle orra A McNamara által javasolt bizott- alá, nincs kizárva, hogy bekövetkezik ság másik feladata az lenne, hogy az, amitől az óceánon túl a legjobban kielégítse Nyugat-Németország atom- félnek: Franciaország követelni fogja fegyverkezési törekvését. A gyászos a NATO teljes átszervezését, ami a múltú sokoldalú atomhaderő felállt- katonai tömb végét jelentheti, tásának tervét (MLF) és angol vál- Az Eg

ye

sült Államok bejelentette, tozatát (ANF) a párizsi értekezleten hog

y kétszeresére növeli európai nuksenki sem emlegette, de egyes véle- leári

s rakétatartalékait és nincs szánmények szerint az öttagú bizottság dékában csökkenteni Európában állolényegében teljesítené azokat a cél- má

Sozó haderőit. Ezek után nyilvánkitűzéseket, amelyeket e tervektől valói hogy noha a N

ATO stratégiai vártak. alapelveiben különböző nézeteket valEgyes elképzelések szerint az ötta- lanak az egyes országok, ezek az elgú bizottságban az Egyesült Álla- lentétek azonban nem járulnak hozzá mokon, Franciaországon, Anglián és a nemzetközi feszültség csökkentéséaz NSZK-án kívül részt venne Olasz- hez. ország is (esetleg valamelyik más SZŰCS BÉLA Az Irrealitások Kísérleti Intézete ezúton mond köszönet** mindazoknak, akik beküldték a komonicel Perchta Fehér asszony nevű képével kapcsolatos észrevételeiket. Az érdekes eset Zdenék Podskalský rendezésében Fehér asszony címmel kerül filmszínházainkban bemutatásra. ŰF-088 Közvélemény és az erkölcs M inden társadalmi rendszernek van saját gazdasági alapja, amelyen kialakulnak az emberek egymáshoz való döntő jelentőségű viszonyai, az ún. termelési viszonyok, s ezek adják meg az illető társadalmi rendszer minőségét. De minden társadalmi típusnak ezenkívül van sajátos, a termelési viszonyokkal meghatározott, s egyéb emberi viszonyok szövevényéből keletkezett ún. felépítménye is. Ez utóbbiak közé tartozik az erkölcs is. A kommunista társadalomnak sajátos erkölcse, idegen szóval morálja van, melynek gyökerei a kapitalizmusban kezdenek el csírázni, a szocializmusban növekszenek, a kommunizmusban borulnak virágba s hozzák meg gyümölcsüket. A CSKP XII. kongresszusa, előtte pedig az SZKP XXII. kongresszusa meghirdette a szocialista—kommunista társadalom építésének soron levő fő feladatát: az új, a szocialista ember nevelését. Ez igen bonyolult és hosszadalmas feladat, különösen azért, mert összefügg: a) a társadalom gazdasági alapjának építésével, b j mert tulajdonképpen az emberek átneveléséről van szó, c) mert főképpen oly emberek nevelnek, akik maguk is terheltek a múlttal. Az új típusú ember kialakításának nagy és nemes feladatát azonban feltétlenül meg kell oldani két okból is. Először azért, mert az új ember szocialista erkölcs, erkölcsi magatartás nélkül nem szocialista és nem kommunista lényegű ember; másodszor azért, mert az épülő új, szocialista társadalom olyan jövő felé fejlődik, ahol mind nagyobb jelentőségűvé válik a történelem szubjektumának, vagyis az embernek a szerepe. Az ember ugyan minden időben tudatos alkotója volt a társadalom történetének, csakhogy a tudata mindig hamis tudat volt! A szocialista és kommunista emberiség történetét a múlttal ellentétben tudományosan igaz tudatú emberek csinálják, feltéve, hogy a gyakorlatban a marxizmus—leninizmus elmélete vezeti őket. De nemcsak gazda-, sági és politikai gyakorlatukban, hanem minden tevékenységükben, tehát erkölcsi tevékenységükben is. A kommunista társadalomban (de részben már a szocialista társada-. lomban is úgy kellene lenni!) ugyanis már elhalnak az emberek kölcsönös viszonyait szabályozó, irányító adminisztratív és hatalmi eszközök és módszerek, szerepüket- elsősorban az erkölcs veszi át. Az erkölcsi tényező szerepének és jelentőségének hangsúlyozása után vizsgáljuk meg, mit kell értenünk az erkölcs, az erkölcsi magatartás alatt? Változik-e az erkölcs, vagy. örökké való stb.? Erkölcsnek nevezzük az emberek egymáshoz való, az egyénnek a társadalomhoz és osztályhoz való objektív magatartását és magaviseletét, s azon szabályok (normák) összességét, amelyek ezt a viselkedést meghatározzák, kötelezővé teszik. Tehát a: légy igaz, becsületes, jó, őszinte, egyenes, igazságos stb., ne légy hazug, becstelen, rossz, képmutató, aljas, igazságtalan stb., az erkölcs kategóriái, valóságai. Xsszehasonlítva a többi társadalH mi tudatformával és felépít-, ményű emberi viszony szövevényével, könnyen megállapíthatjuk, hogy az erkölcs leginkább a joghoz hasonlít. Mert a jog is az embernek egymáshoz, a társadalomhoz és az osztályhoz való viszonyát, viselkedését szabályozó és irányító normák, szabályok és törvények öszszessége. A jog is, mint az erkölcs, történelmi valóság, s az osztálytársadalomban mind az egyiknek, mind a másiknak osztályjellege van. Ez azt Jelenti, hogy a burzsoáziának, a kispolgárságnak más az erkölcse és joga, mint a munkásosztálynak; hogy a burzsoázia uralta társadalomban a burzsoázia érdekei határozzák meg a jogi törvényeket, s ezek a burzsoázia érdekeit védik, segítik érvényesülésüket, s a burzsoázia erkölcse az uralkodó. Ha megváltozik az osztályok viszonya, megváltoznak a jogi és erkölcsi szabályok ls. A különbség köztü'k a következőkben jelentkezik: Az erkölcs történelmileg korábban keletkezett, mint a jog. Mert míg a jog csak az osztálytársadalom kialakulásának koréban keletkezett, vált társadalmi szükségletté, addig az erkölcs már a kezdetleges, osztálynélküli társadalomban keletkezett és játszott fontos szerepet. Úgyszintén a jövőjük tekintetében ls lényeges a különbség az erkölcs és a jog között. Az erkölcsnek jövője van. A jog el fog halni a kommunizmusban. A jövő társadalmában az erkölcs lesz az emberek egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyának és magaviseletének irányítója és meghatározója. Az erkölcs és a jog keletkezése szerint ls különbözik egymástól, IRTA: SZÁNTÓ LÁSZLÓ AKADÉMIKUS A jogot, a jogi törvényeket és rendeleteket az állam törvényhozó szervei alkotják, míg az erkölcs normái, szabályai, szokásai az egyes osztályok ösztönös és meggyőződéses életéből közvetlenül fakadnak s csak később, amikor már gyakorlattá váltak, fogalmazzák meg őket. Ebből következik az a további különbség is a jog és az erkölcs között, hogy ki és hogyan vonja felelősségre és bünteti meg azt, aki a törvényt vagy szabályt megsérti, vagy nem tartja be. Mint a gyakorlati életből tudjuk, a törvény betartásáról az állam a kényszerítés segítségével is gondoskodik — s ha kell, megbünteti azt, aki nem tartja be. Az erkölcs szabályait és azok betartását nem az állam szervei kényszerítik rá az emberekre, hanem a közvélemény nyomása és az ember lelkiismerete. Az erkölcsi szabályok eredetéről azonban az erkölcsről szóló tanítás, vagyis az etika különböző felfogásokat ismer. Tudjuk pl. mindnyájan, hogy a keresztény egyházak a zsidóktól átvett erkölcsi parancsokat, mint pl.: „szeresd felebarátodat mint tenmagadat", „ne lopj", „ne ölj" stb. isten pararícsainak tartják és hirdetik, bár azok valójában a keletkezőben levő feudális osztálytársadalom világi érdekeit védő erkölcsi tilalmak. A burzsoáziának többféle etikai felfogása van az erkölcsről, melyeknek közös vonásuk az, hogy mind emberi eredetűnek vallja ugyan az erkölcsöt, de emellett történelem felettinek, osztályfelettinek, tehát általánosan emberi eredetűnek és érvényűnek hirdeti. Az erkölcsi osztályfelettiségét, általánosan emberi voltát és érvényességét a cseh burzsoázia nagy filozófusa és politikusa, T. G. Masaryk imigyen fejezi ki a marxizmust kritizáló könyvében, a „Sociálni otázka"-ban: „A kezdet kezdetétől fogva az emberek mégiscsak mindig emberek voltak, s ha nem lett volna bennük a valódi emberiesség érzelmeinek csírája, az emberiség sohase érte volna el az erkölcsösség azt a fokát, amelyen ma van ós nem dolgozta volna fel magát oda, amerre most halad"< (II. köt. 223. old.) 5

mint látjuk, T. G. Masaryk szerint a százezres múltba vesző neandervölgyi ősember, és a XIX. századvégi ember erkölcse között csak mennyiségi különbség van. Az ember amióta csak ember, mindig egyformán emberséges volt. Márpedig ez nem igaz. ^A „ne ölj" például nem volt minden időben erkölcsi tilalom. Az emberiség történetének „vadság" nevű korszakában erkölcsös tett volt, ha a törzs fiataljai megették a törzs terhére levő öregeket! Az emberevés (kannibalizmus) az emberiség fejlődésének bizonyos fokán szükségszerű és erkölcsös cselekedet volt. De nemcsak a „vadság" korabeli ember számára volt más ember megölése erkölcsös tett, hanem az összes uralkodó osztályok számára is, amelyeket a történelem ismer, így a burzsoázia számára is. Ha érdekei úgy kívánják, akkor az emberölést a legszentebb hazafiúi kötelességnek és legerkölcsösebb tevékenységnek hirdeti, amint azt a véresnél véresebb háborúk bizonyítják. A fasiszta burzsoázia tömeggyilkolásairól ne is szóljunkl Persze, a burzsoáziának érdeke, hogy az erkölcsöt általánosan emberinek, osztály és történelem felettinek hirdesse, mert hiszen ezen lepel alatt a saját osztályerkölcsét hirdeti, és kényszeríti rá a kizsákmányolt osztályokra. A marxista etika, vagyis erkölcstan, az egyedüli tudományos értékű tanítás az erkölcs lényegéről. A burzsoá jellegű etikákkal ellentétben, a marxista etika bebizonyítja az er-r köles osztály eredetét és jellegét, s tagadja az erkölcsi normák örök és változatlan érvényességét. Az erkölcs a történelem folyamatában fejlődik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos erkölcsi normák társadalmi talajukat vesztve elavulnak és elhalnak, más erkölcsi normák viszont az élet teremtette új alapokon születnek és fejlődnek. Nem szabad azonban az erkölcs fejlődését úgy értelmezni, hogy például a szocialista erkölcs abszolút értelemben, teljes mértékben tagadja a kapitalizmus erkölcsét. Az erkölcs fejlődésében is, mint minden valóság fejlődésében, érvényesül a materialista dialektika egyik alaptörvénye: a negáció negációja, magyarul a tagadás tagadása. Ez a törvény úgy hat, hogy a születő tagadja és túlhaladja ugyan a szülőt, de egyúttal meg is őrzi és magába foglalja a megtagadottból mindazt, ami abban egészséges és fejlődésképes volt. A szocialista, marxista erkölcs is hasonlóképpen tagadja a burzsoázia, a kapitalizmus erkölcsét, s ugyanakkor egyes normáit átformálva megtartja, s alkotó elemévé teszi a magasabbrendű szocialista erkölcsnek. Vannak tehát olyan erkölcsi normák, amelyek érvényesek több társadalmi rendszer^ ben. Ilyen norma pl.: a „ne lopj". Ez az erkölcsi norma a kezdetleges társadalomban, ahol nem volt magántulajdon — ismeretlen. Az osztálytársadalomnak minden típusában — a rabszolga-, feudális-, kapitalista társadalmakban — a magántulajdon jelentősége és annak sérthetetlensége folyton növekedett. Így megérthető aztán, hogy a „ne lopj" erkölcsi norma is érvényben maradt. A szocialista társadalomban, ahol ugyan magántulajdon csak itt-ott van még, és helyét a személyi és társadalmi tulajdon foglalta el, még szintén nem vesztette el az értelmét. Ez majd csak a kommunizmusban fog bekövetkezni, amikor már teljesen kivész az emberből a magántulajdonon épült társadalmak nevelő hatá^ sa, és az objektív környezet értelmetlenné, lehetetlenné teszi a lopást, H

asonlóképpen átöröklődik az előző társadalmakból bizonyos módosítással a „tiszteld szüléidét", a „gondosan neveld gyermekeidet", „légy szemérmes", „mondj igazat", „légy igazságos" és még számos más erkölcsi norma. Mi szerint ítéljük meg azonban, hogy egy cselekedet erkölcsös-e, vagy sem, elítélendő-e vagy sem? A szocialista erkölcs alaptörvénye azt követeli a szocialista embertől, hogy tettei segítsék a társadalom fejlődését olyan állapot felé, amelyben ki van zárva embernek ember által való kizsákmányolása, elnyomása s mindennemű megalázása. S erkölcstelennek tart mindent, ami ennek a fejlődésnek útjában áll. Azt állítjuk — tanítja Lenin —, hogy a mi erkölcsünk alá van rendelve a proletariátus osztályharca érdekeinek. A ml erkölcsünket az osztályharc érdekeiből vezetjük le. A szocializmusban, s még inkább a kommunizmusban, ahol már nincsenek kibékíthetetlen osztályok, és az osztályharc kialvóban van, a szocialista erkölcsöt a szocialista és kommunista társadalom érdekeiből vezetjük . le. Ennek a kézenfekvő igazságnak meg nem értése volt egyik fő oka mindannak, ami- a személyi kultusz politikáját és gyakorlatát jellemezte. Amikor az SZK(b)P XVII. kongresszusa megállapította, hogy a Szovjetunióban lerakták a szocialista társadalom alapjait, továbbá, hogy megszűntek az antagonista osztályok, Sztálin azt a tragikus következményű „teóriát" alkotta és hirdette meg, hogy az osztályharc a szocializmus győzedelmes haladásával mind jobban kiéleződik és elkeseredettebbé válik, mert az osztályellenség a pártban bújik még, álcázza magát, képmutatóskodik és belülről igyekszik bomlasztani a pártot. Hogy ennek a „teóriának" gyakorlati végrehajtása milyen tragikus következményekkel járt, ez annyira közismert, hogy felesleges részletei sebben szólni róla. Hogyan ítéljük meg a marxistaleninista etika alapján mindazokat a tetteket, amelyeket a hatalomtól megrészegültek elkövettek mindenütt a személyi kultusz idejében? L

enin azt tanítja, hogy egyéni szempontból nagy különbség van az olyan áruló között, aki gyöngeségből lett azzá és az olyan áruló között, aki szándékosan és számításból lett azzá. Politikai szempontból ilyen különbség nem létezik, mert a politika — az ténylegesen embermilliók sorsa, és ezen a sorson mi sem változik meg, ha a munkások és szegény parasztok millióit olyan emberek árulják el, akik gyöngeségből lettek árulókká. Minthogy a személyi kultusz elsői sorban politikai magatartást és cselekvést jelentett, nem lehet mentőkörülmény senki számára az a tény, hogy a személyi kultusz hordozói — feltételezve de meg nem engedve! — jóhiszeműen, a szocializmus érdekének hiedelmében követték el tetteiket. A személyi kultusz cselekvőit elmarasztalják saját tetteik. Ezek önmagukban hordják büntetésüket. De ez sovány vigasz. Említettük már, hogy az erkölcsöt a közvélemény szankcionálja. Az erkölcsöt a köz, a nép teremti meg, szentesíti, és bünteti azt, aki vét ellene. Ebből pedig az következik, hogy az új, szocialista karakterű ember megformálásán tevékenykedni egyet jelent a szocialista közvélemény kialakításán munkálkodni. (A cikk befejező részét lapunk következő szombati számában közöljük.) ŰJ SZÖ 4 * 198

5' ,ünlU8 5'