Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-30 / 179. szám, szerda

Viharban egymásra borul az erdő fája Nemzetközi összefogás Csallóközben A FÖLDGYALUKAT, kotrógépeket és egyéb gépi felszerelést már kí kellett vonni a munkából, de az elkeseredett küzdelem nem szünetelt: elcsigázott emberek saraglyákon vonszolják még a földet a gátakra... Az ócsaréti ta­nyavilágból az utolsó menekültekkel érkeznek a magyar és a szovjet ka­tonaság kétéltüi. Hadseregünk köny­nyű vízjáróján két szovjet tiszt készül még terepszemlére. Illés Ottä, a Hon­védelmi Sportszövetség amatőr rádió­sa bejelenti az állomás megszünteté­sét. A szovjet tisztek a kétéltűben számomra is helyet biztosítanak. A gépjármű megindul a vízzel mosott úton. Alkalom nyílik az ismerkedésre. A parancsnok, Valentyin Romanovics Sudlovszkij alezredes, arhangélszki születésű, kísérője Vaszilij Sztyepá­novics Persin százados. Egyhetes meg­feszített munka áll már mögöttük. Hadseregünk és a magyar katonaság oldalán fáradságot, nem ismerve men­tik a menthetőt. — A ma! nap folyamán hány csalá­dot mentettek már ki a tanyákról? — Több mint hetvenet, felül kétszáz embert és csaknem nyolcszáz tehenet. Az ócsaréti tanyavilágból minden embert idejében szárazra vittek, és csaknem az összes gazdasági állatot. Egyes tanyákról az emberek még az Deák Dániel őrnagy, a magyar nép­hadsereg osztagait irányította Csalló­közben. értékesebb lakásberendezési tárgyai­kat is elhozták és csak azok szorong­tak még délután háromkor is kint a tanyavilág tornácán megmaradt szi­geteken, akiknek ez nem sikerült. Az egyik nagyobb száraz területen tíz elkeseredett ember várakozott egy biztos járműre, remélve, hogy kiment­hetik még ruháikat és a tartósított élelemből valamit, mert a család min-, den nélkül evakuált. Szemükben ké­relem és kétségbeesés tükröződik. Fürge öregember lép a kocsi elé és jóismerősként üdvözli az érkező szov­jet tiszteket. Michal Skultéty hatvanöt évét meg­hazudtolva már napok óta irányítja itt a mentési munkálatokat. — Visszamenne még egy kocsi ezzel a tíz emberrel? — kérdi az alezredest. — Da, pojegyet — mondja a pa­rancsnok ÜJABB KETF.LTÜN magyar kato­nák érkeznek tizennyolc menekülttel. A szovjet alezredes megkéri, nem vennék-e fel még ezt a tízet, de a magyaroknak más az útirányuk. De később egy másik magyar osztag fel­veszi a tíz embert. Lovat váltok. Csatlakozom az Ekei­re induló magyarokhoz. Szörnyű csa­tatéren fúrja magát előre járművünk. A vízből az apróbb útszéli fáknak már csak a hegye látszik, jobbra egy el­árvult feszület hánykolódik a kétéltű verte hullámokon, majd felfúvódott nyúl teteme ütődik a gépjármű olda­lának. Ahogy alkonyodni kezd, a szú­nyogok milliói ellen hadakozunk. Üres mosdótálat sodor az ár. Ilyen képet nyújt az ember és az elemek csatatere. A tanyabokrok mellett el­haladva szörnyű látvány a beomlott épület fedelén sétáló éhes kutya. Egy úszó rőzsekötegről pusztulásra ítélt kismacskát ment meg Nagy István őrvezető, a gépjármű sofőrje. Nagykesziről, ahonnan egy család szárazra helyezett élelmét és ruháza­tát visszük magunkkal, már a kétéltű reflektorfénye mellett távozunk. A ma­gas ár következtében csak a hajócsa­varokkal tudtunk előrehaladni. Más­fél kilométerre a községtől két piros pontra leszünk figyelmesek. — Széles gépjármű hátsó megvilá­gítása — állapítja meg Suták József őrmester, bárkánk parancsnoka. — Valami szigeten rekedt teherko­csi... ? — Nem, alighanem egy ilyen két­éltű ... Kapcsold csak ki a motort Pista, meghallgatjuk mit csinálnak. A motorberregés elhalt. A két fény­pont Jelöl orosz szavak foszlányát hozza a szél, majd felbúg egy mo­tor, de újra elhallgat. Pattogó cseh szavak értelmét hámozzuk és teljes sebességgel elindulunk a megfigyelt gépjármű felé. Egy orosz transzporteres kétéltű vontatásával próbálkozik egy gumikei rekes csehszlovák vízjáró. Érkezésün­ket örömmel üdvözlik. A transzporter. ről fürdőnadrágos férfi ereszkedik a nyakig érő vízbe és határozott kéz­mozdulatokkal lelzi, hogy hova áll­junk. Betapadt a hajócsavarjuk. A víz A védőügyvéd szerepe a büntetőjogban A Nemzetgyűlés legutóbbi plenáris ülésén több olyan, a büntetőtörvény és a büntető perrendtartás Jogkö­rébe tartozó, ez év augusztus else­jén életbe lépő törvényes intézke­dést hagyott jóvá, melyek a bűncse­lekmények következetes leleplezésé­vel, a tettesek elleni eljárással még nagyobb védelmet nyújtanak a tár­sadalomnak, az egyénnek a bűnözők ellen, mint eddig. Az új jogszabá­lyok ugyanakkor az objektív igazság megállapításával kizárják az ártat­lanok elítélésének vagy annak a le­hetőségét, hogy valaki szigorúbb büntetésben részesüljön, mint amit megérdemel. A büntető perrendtar­tás módosított előírásai erélyesen akarnak küzdeni a bűnözés ellen, s ugyanakkor hathatósabb jogvéde­lemben részesítik a polgárokat a büntető eljárás folyamán. Az objektív igazság megállapítá­sa és a hathatósabb, szélesebb körű jogvédelem szorosan összefügg egy­mással, és ez mintegy biztosítéka annak, hogy a vizsgálati eljárás a törvény előírásaival összhangban lesz. Ezért terjesztették ki az első követelmény érdekében az utóbbi jogkörét. A lényeges változás előnye, hogy mlg a jogvédő azelőtt csak a vizs­gálati eljárás befejeztével jutott szóhoz, az új intézkedések sokkal szélesebb jogkörrel ruházzák fei. A régi jogszabályok értelmében a vé­dőügyvéd csak a fiatalkorúak bűn­cselekményei esetében vehetett részt elejétől végig a vádlott ellen lefoly­tatott eljárásban. Az új törvényes intézkedések sze­rint a védőügyvéd a büntetőeljárás megindításától kezdve, már a vádlott kihallgatásán is részt vehet, (a vád­lott ragaszkodhat védője jelenlété­hez, és távollétében megtagadhatja a vallomástételt is), kérdéseket in­tézhet védelmezettjéhez, sőt a többi kihallgatáson levő személyhez is. Üj bizonyítékokat is javasolhat a vádlott érdekében. A védő ezen jo­gától csak igen komoly okoknál fog­va fosztható meg. Ezeket az okokat az államügyész a védő kérésére kö­teles haladéktalanul felülvizsgálni. Az ügyvédnek az új intézkedések olyan széles körű jogokat biztosíta­nak, amilyenekkel a régi törvény ér­telmében nem rendelkezett. Védel­mezettjét a vizsgálati fogságban is meglátogathatja, és harmadik sze­mély jelenléte nélkül beszélgethet vele. Ehhez a vizsgálati eljárás le­folytatásával megbízott szerv bele­egyezésére csak abban az esetben van szükség, ha az a veszély fenye­get, hogy a vádlott az eljárás lefoly­tatását lehetetlenné akarja tenni, vagy eredményeinek megsemmisíté­sére törekszik. Az ügyvéd feladatköre tehát azál­tal, hogy kizárólag védence jogait védi, és a titoktartás kötelezi, to­vábbra is egyoldalú tevékenységre szorítkozik, jogait a perrendtartás előírásai szabályozzák. Munkájáért honorárium jár, mégpedig attól, aki a jogvédelemmel megbízta. Emellett leszögezendő, hogy a törvény az ügyvéd személye megválasztásának kérdésében szabad kezet biztosít a vádlottnak. Eszerint az új törvény azt a korlátozást is megszünteti, melynek értelmében a kerületi bíró­ságok hatáskörébe tartozó bűncse­lekményeket csak bejegyzett jogta­nácsos védheti. A vádlott természetesen akkor is igényt tarthat a jogi képviseletre, ha a szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik. Ebben az esetben a jogvédelmével kapcsolatos költ­ségeket az állam fizeti. Mindent- összevetve megállapíthat­juk, hogy az új törvényes intézkedés olyan demokratikus jogokat biztosít a vádlottnak — azáltal, hogy az ügyvéd az egész vizsgálati eljárás­ban tevékenyen részt vehet —, ame­lyekre más államok törvényeiben nem nagyon találunk példát. (km) alatt nem sikerült kitisztítani. A gu­mikerekes járműről is átszól valaki és kéri, hogy segítsünk. Csehül beszél. — Mindjárt meglesz apuskám — mondja a magyar. Megpróbálják a leragadt járművet bárkánkhoz kapcsolni, mivel azonban Csehszlovák—szovjet barátság: Per­sin százados és Skultéty bácsi üdvözli egymást. (A szerző felvételei) a műveletet a víz alatt kell elvégezni, a szovjet katona segítséget kér. A ma­gyar őrvezető siet oda. Két kilomé­ter után szárazat érünk. A két bárka négy katonája nyomban munkához lát és egyhamar elvégzi a javítást. Közben megkérdem a szovjet sza­kaszvezető nevét, aki szolgálati öltö­zetben sürög forog a gép körül. — Fedor Noszipooics Daripov, Le­ningrádból. A sofőr nevét is kérdem. — Zsuravel — súgja a szakaszveze­tő, de a szőkéből kitör az indulat: — Menjen az ördögbe — mormolja. De amikor járművük elindul, a ba­rátság jeléül magasan a feje felett összefonja két kezét és úgy búcsúzik. FÁRADSÁGOS UTUNK végén Eke­len Kósa László üzletvezető vár egy kevés inni-ennivalóval, majd az éjjeli csomagolás és hajnali rakodás után pihenő nélkül Indulunk vissza a meg­tett úton. Közvetlenül Gúta előtt még behatói un k a tanyavilágba. Suták őr­mester szavát adta egy öreg néninek, hogy behozza a kukoricáját. Több mint húsz család ült bátyustól a fedélzeten, de a kukoricát felraktuk. Szótalanul folyt a munka. A néhány száz cső kukoricáért folyó harcban emberségből vizsgázott a két­éltű negyedszáz utasa. KOBÁK KORNÉL Köszönetet mondanak A nagymegyeri és ekecsi árvízkáro­sultakat Trnavára helyezték egy gyer­mekotthonba. Innen érkezett szerkesz­tőségünkbe a köszönő levél. Az ott lakók köszönik a messzemenő gon­doskodást és a jó ellátást. Az asszo­nyok nem akarnak tétlenül ülni: eb­ben a helyzetben minden segítő kéz áldott. Sokan mezőgazdasági munká­ra, valamint konzervgyárba jelentkez­tek. Megmozdulásukat örömmel fo­gadták, munkájukat megbecsülik. Kiss Valéria, Trnava A Kelet-szlovákiai Vasműben a pl­zeiii Lenin Művek dolgozói a meleg­hengerde berendezéseit szerelik. (.K. Bachan felvétele) A rádió közvetítette ... Egy h azaban Mostanában a rádió is az árvízká­rosultakra és az árvíz sújtotta vidék­re Irányítja a figyelmet. Naponta többször üzeneteket, felhívásokat kö­zölnek és helyszíni tudósításokban számolnak be az ár ellen küzdők munkájáról, valamint a kitelepítettek életéről. Külön említést érdemel a most vasárnap elhangzott egyórás műsor. A helyszíni közvetítés erejé­vel ható adás keretében Nagy Jenő Csallóköz mai életét villantotta fel és a vízzel körülzárt Komáromból, va­lamint a csicsói gátról és Csallóköz számos falujából közölt hangképeket. A sokrétű, élménygazdag és drámai hangú beszámoló messze túlszárnyal­ta a Csehszlovák Rádió magyar szer­kesztősége utóbbi hónapokban sugár­zott riportműsoraínak bármelyikét. Az egyéb adások közül a múlt hé­ten az Egy hazában című irodalmi összeállítás ragadott meg. Az adás­ban megemlékeztek a cseh költészet kimagasló egyéniségének, losef Hora halálának 20. évfordulójáról, majd a Batsányi János halálának 120. évfor­dulója alkalmából rendezett emlék­ünnepélyen részt vett Illyés Gyulával és Keresztúry Dezsővel készített in­terjút sugározták. Végül Rufjy Péter Mikszáth szülőfalujában című hangu­latgazdag riportját olvasták fel. A nyilatkozatok különösen sokat mond­tak és irodalomtörténeti jelentőség­gel is bírnak. Mint ismeretes, az irodalom három nagy örege (Illyés Gyula, Fábry Zol­tán és Forbáth Imre) évtizedek óta ismerik egymást és leveleznek egy­mással, személyesen azonban a Bat­sányi-ünnepélyen találkoztak először. Nyilatkozatában Illyés Gyula ezzel kapcsolatban többek között ezeket mondta: szinte jutalma volt a sorsnak, hogy ezt kaptuk honorárium­képpen. Én 40—45 éve Ismerem Fáb­ry Zoltán Irodalmi működését. Mi mindig úgy tekintettük őt, mint a fel­vidéki magyar szellemi élet Osváth Ernőjét, Kazinczy Ferencét. Ismertük működését, ismertük a sok-sok félre­értés következtében elszenvedett mel­lőztetését, azokat a támadásokat, amelyekben része volt. Boldogan Jöt­tem ide, hogy személyesen találkoz­hassunk és kifejezzem azt a nagy megbecsülést, amit mindig éreztem egyenes szelleme, bátor humanizmusa és következetes forradalmisága iránt", Forbáth Imrével kapcsolatban Ily­lyés Gyula így nyilatkozott: az avant-. gardista mozgalmakból Ismertem Forbáth Imrét úgy, hogy közös fo­lyóiratokba dolgoztunk. Írtam is róla anélkül, hogy személyesen ismertem volna, Pesten egyszer futólag láttuk egymást, de sohasem volt alkalmunk, hogy igazán kibeszéljük magunkat. Itt ez ls megtörtént... Keresztúry Dezső többek között így emlékezett a Batsányi emlékünne­pélyre és a Fábryval történő találko­zásra: Batsányi Kassán találta meg hivatását, itt írta legfontosabb mű­vét, Kassán volt először és talán utol­jára igazán boldog. Ezért nagyon he­lyesnek és méltányosnak tartom, hogy az a kör, amely itt a haladó szellemnek, a forradalmi gondolat­nak és temperamentumnak, a szocia­lista igazságnak, a szabad népek sza­badságának, valóságos szabadságának képviselője, az ő nevét vette fel, róla nevezte el magát... Stószon igen megindító, nagy találkozásban volt részem. Körülbelül egyidős vagyok Illyés Gyulával és körülbelül egy idő­ben kezdtünk figyelni Fábry Zoltán működésére. Ö délről, Franciaország és Budapest felől, én észak felől, Ber­lin felől. Az, hogy ilyen sok irány­ból figyelhettünk az ő működésére, bizonyítja, hogy Fábry Zoltán jelen­tősége túlmutat, túlsugárzik Szlová­kia határain, Stósz határain, de a magyar kisviiág határain is. Ö való­ban gondolatainak súlyával, tempera­mentumának erejével, jellemszilárd­ságának nagyságával európai minta­kép és példakép lehet. Rádiónk helyesen tette, hogy nem­csak a sikeres emlékműsort sugá­rozta, hanem a résztvevőket is meg­szólaltatta. Illyés Gyula és Keresztúry Dezső szavait jó érzéssel és örömmel hallgattuk. Lelkesített az is, hogy né­peink valóban a haladó gondolat Je­gyében élnek és nagyra értékelik egymás munkáját. Az érdekes és ér­tékes nyilatkozatokért a beszélgetést vezető riporter Béres József külön el­ismerést érdemel. Ezért is bosszan­tott, hogy a bemondó a műsor elején tévesen konferálta a nevét (József helyett Ferencet mondott...). Azt nem tételezzük fel, hogy a szerkesz­tőség nem Ismeri munkatársainak a nevét. Bizonyára „baki" történt, amit figyelmesebb munkával elkerülhetteik volna. A Dénes György szerkesztette és Koreň Branislav rendezte műsorban közreműködött még Dráfy Mátyás, Holló Anna és Koreň Branislav. Rádiónk Vádlott lépjen a bíróság elé címmel új rovatot indított. A Kozma Gyula írta és Monoszlóy Éva rendezte sorozat első adása vasárnap hangzott el. A bűnügyi eseményeket tárgyaló adás azonkívül, hogy lekö­tötte a hallgatók érdeklődését, ta­nulsággal ls szolgált. (b) Beszédes szobrok Erna Masaroviíová plasztikáival 1962­ben találkoztunk. Az elmúlt három esz­tendő terméseivel, lendületesen fejlődő, érlelődő művészetének megnyilvánulásai­val ismerkedhetünk most újabb önálló kiállításán a Majerník Képtárban. A századunk derekán a hazai szob­rászatban uralkodó felfogás, főkjépp a hatásvadászó külső pátosz nem feleit meg művészi alkatának. Mást, újat, tar­talmasabbat keresett. Az igazat és be­lülről jövőt akarta klfefeznl. S ezt nem a'többnyire mesterkélten ható gipszből, hanem olyan anyagból akarta megfor­málni, amely mondanivalójával szerve­sen forrott össze. Ez az anyag a hatva­nas években már nálunk is a mind na­gyabb teret hódító fém volt. Nem a klasszikus bronz, hanem a lágy és en­gedelmes ún, majd a keményebb réz, ké­sőbb a vas, acél és hidronálium. — Plasztikái zártsága hamar feloldódik, ne­f ativ formákkal a áttörésekkel dolgozik, rdekesen munkálja meg a felületet, vál­tozatosan alkalmazza a különböző féme­ket. Ezzel az eljárással, s az itt-ott fel­csillanó színes zománcokkal meglepő és vonzó esztétikai hatást ér el. — Nem másolja a természeti formákat, hanem arra törekszik, hogy újrateremtse a va­lóságot. A 20. század szobrászaként nem ábrázolni, inkább közölni akar. A ka­maraművészeten belül apró s nagyobb méretű figurákkal közli, hogyan él kép­zeletében az ember, a gyermek, az álla­tok. Mozdulataikban ritmus lüktet s mu­zsika. A zenének külön sorozatot is szen­tel. Az ónből érzékenyen formált Mode­ratojában az ember és a hangszer elvá­laszthatatlanul összetartozik. A „Jazz­vá!tozatok"-tól izgalmasan vibrál a leve­gő. — Fémlemezekből hegesztett torzé, akt, női figura — csupa intim közlés. A szemlélő közel érzi magához Masa­rovicová egyéni hangú művészetét. S párbeszédet tud folytatni vele. BÁRKÁNY JENÖNÉ Zay László jelenti Budapestről: Ny ár a Magyar Televízióban Június 29-én a Magyar Televízió ismer­tette a „nyári szünet" és a szeptemberi .,évadkezd és" tervelt. A vakáció hetei­ben néhány műsor szünetet tart, hogy a koraôssz-el új erővel Indulhassanak to­vább a sorozatok. Megváltozik átmeneti­leg a műsoridő is: a nyáron általában este hatkor, fél hétkor kezdődik a bu­dapesti program. A mezőgazdasági mű­sorokat egybefoglalva vasárnap kora délutánonként sugározzák. Hat tévé-játék premierjére kerül sor szeptember végéig. Bemutatják Bertolt Brecht nagyfeszültségű drámáját, a Car­rar asszony puskál-t, amely 1936-ban, Spanyolországban játszódik. A főszere­peket Cs. Németh Lajos és Kiss Manyi játssza. A bocskoros nemesség rátartisá­gát figurázza ki ismeretlen szerző 1765­ből ránkmaradt műve: Kocaonya Mihály házassága. A komédia főszereplői Pártos Erzsi, Psota Irén, Gyenge Árpád és Agár­di Gábor. Csehov elbeszéléséből készült a Svéd gyufa című tévé-játék. Vámos László rendezte az Antigóné című So­phoklas-tragédia televízió-változatát. A nyolcvanesztendős Benedek Mar­cellt mutatja be az Illusztrációk az Iro­dalmi Lexikonhoz legközelebbi adása. Az Irodalmi Képeskönyvben legközelebb Hunyadi Sándor kisregénye, az Arany­ifjú hangzik el és elevenedik meg a képernyőn. A Próza a pódiumon kere­tében Karinthy Frigyes, Móra Ferenc és­Kosztolányi Dezső egy-egy írása szólal meg, a Költészet műsora pedig megláto­gatja Péchy Blanka és Palotay Erzsi elő­adóművészeket, végül egy Heine-műsorra Ls készül. A Földönjáró csillagok soroza­ta a vakáció után, szeptemberben foly­tatódik Shakespeare és az angol rene­szánsz dráma címmel. A TV Galériája ezúttal Csohány Kál­mán grafikusművészt mutatja be, egy újonnan kezdődő művészettörténeti so­rozat az ősikor művészetének földolgozá­sával indul. Havonta egyszer vegyes szó­rakoztató műsort sugároz a budapesti té­vé Szombaton este címmel. Augusztus végén — első ízben — közös szórakoz­tató műsort rendez és közvetít az oszt­rák és a magyar televízió. Bartók emiékiműsorra, a budapesti Margitszigeti Szabadtéri Színpad néhány eseményének közvetítésére, egy tihanyi orgonaversenyt közvetítésére is készül a tévé. Közvetíti az augusztus 20-i hagyomá­nyos dunai vízi-karnevált; a sportkedve­lóknak — a többi között — az Univer­siade versenyeit, a III. Csehszlovák Spairtakiádot, a Szovjetunió—USA atléti­kai versenyeket Moszkvából, a magyar­osztrák, és a magyar-szovjet iabdarú-­gó-mérközéseket. 1885. június 30. * ÜJ SZÖ 5 I

Next

/
Thumbnails
Contents