Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-27 / 176. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesül jeleli! UJS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 19B5. JGNIUS 27. Vasárnap XVIII. ÉVFOLYAM 176. szám Ára 30 fillér SEGÍTÜNK! ORSZÁGOS MOZGALOM AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉRE • KÉTSZER AD, Kl IDEJÉBEN AD • PÉNZT ÉS ÉPÍTŐANYAGOT AJÁNLANAK FEL A SEGÍTŐK • GONDOSKODNAK A KÁROSULTAK ELHELYEZÉSÉRŐL • HÁROM LAKÁST ADNAK A LÉVAIAK ® KULÖNMÖSZAKOT DOLGOZNAK LE A BRATISLAVA-KÖRNYÉKI JÁRÁS FIATALJAI Az árvíz sújtotta területen folynak a mentési munkálatok. Eddig több mint 50 ezer embert helyeztek biztonságba. Az anyagi kár nagy. Az árvíz sújtotta lakosságot azonban nem hagyjuk magára. Megmozdult az egész ország. Egymás után érkeznek a segítség felajánlásáról szóló hírek. Erejéhez mérten mindenki igyekszik segíteni. • A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI Elektrotechnika Művek minden dolgozója fél műszakot dolgoz le az árvízkárosultak javára. E 15 ezer korona értékű felajánlást további 15 ezer korona értékű villanyszereléshez szükséges anyag szállításával tetőzik. • VEREBÉLY ls segít. Erről ír levelében Tibor Hradílek. Az említett város társadalmi szervezetei 4500 koronát juttatnak az árvízkárosultak megsegítésére. Az EFSZ-ben takarmánybegyüjtő brigádokat terveztek, amelynek várható hasznát ugyancsak a fenti célra fordítják. • A KOSICEI MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 150 ezer korona értékű épületvassal, 50 ezer korona készpénzzel, ugyanannyi értékű villanyszereléshez szükséges anyaggal, 50 darab felszerelt ággyal támogatja az árvízkárosultakat. • A HRADOKI TESLA üzem 15 tagú szerelőbrigádot küld Csallóközbe, hogy a megrongálódott távösszeköttetési hálózatot segítsék rendbe hozni. E célból további 5 szakértőt küldenek ki egy hónapra. • TORNAGÖRGÖRÖI, Mészáros és Petri elvtársak a HNB nevében levelet írtak szerkesztőségünknek. Amint írják, a község lakossága 70 gyermek elhelyezését és ellátását vállalja. • A BRATISLAVA KÖRNYÉKI JÁRÁS fiataljai — mintegy 250-en — szombaton különműszakot dolgoztak le az árvízkárosultak megsegítésére. A Devínska Nová Ves-i téglagyár dolgozói 20 ezer darab téglát készítenek terven felül. Az üzem fiataljai az említett napon ebben nyújtottak segítséget. • A LIETAVSKÄ LÚČKA ! CEMENTGYÁR dolgozói 300 tonna cementet készítenek terven felül az árvíz okozta károk helyreállítására, és a károsultak javára 10 ezer koronát adományoznak. • A POPRÁDI JÁRÁSBAN négy üdülőközpontot bocsátotttak az árvízkárosult családok gyermekeinek rendelkezésére, ahol 440 gyermek talált otthonra. • TÖTH KÁROLY lévai levelezőnk arról számol be, hogy a lévai mezőgazdasági beruházási bizottság három komplett lakást ajánlott fel az árvízkárosultaknak. Az említett lakások Alsőszecsen, Nagyodon és Léván berendezve várják leendő lakóikat. Ezenkívül a vállalat dolgozói 15 ezer A KGST végrehajtó bizottságának ülése Leningrad (ČTK) «=» Pénteken Leningrádban megnyílt a KGST végrehajtó bizottságának 18. ülése, amelyen részt vesznek Bulgária, MagyarDrszág, az NDK, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia kormányképviselői. Az ülésen Apró Antal magyar miniszterelnök-helyettes elnököl. A végrehajtó bizottság 18. ülésének résztvevői megvitatják a KGST országok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének több fontos kérdését és meghallgatják a deviza és pénzügyi állandó bizottság tájékoztató Jelentését a Gazdasági Ho Si Minh a vietnami háborúról Landon (CTKJ — Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke interjút adott a Daily Worker tudósítójának. Kijelentette, hogy Wilson miniszterelnök nem teljesíti a genfi értekezlet társelnökségéből eredő kötelességeit és támogatni akarja az Egyesült Államok vietnami agreszsztóját. Ho Si Minh hangsúlyozta, hogy a dél vietnami nép felkelésének fő oka az Egyesült Államok agressziója, s a dél-vietnami nép 3gyetlen valódi képviselője a Dél vietnami Nemzeti Felszabadítási Front. Szerinte a vietnami nép kötelessége támogatni a dél-vietnami nép felszabadító harcát. A bonni nemzetgyűlés jóváhagyta az első szükségállapot-törvényt Bonn (CTK) — A nyugatnémet szövetség) parlament csütörtökön este és pénteken délelőtt jóváhagvta az első szükségállapot törvényeket. Az elfogadott törvények a polgári védelem tes'ületének megszervezésére az ivóvfzzel való gazrtalkodásra. az ellátás és közlekedés biztosítására vonat koznak A szócláldemokraták a törvények ellen szavaztak, de mivel ióváhagvásukhoz az abszolút többség is elegendő, nem tudták megakadályozni elfogadásukat. Együttműködés Nemzetközi Bankja 1964-évi működéséről. A továbbiakban megvizsgálják a KGST gépipari állandó bizottságának, a textilipari gépek berendezések gyártásának szakosítására, az 1966-70-es évekre szóló kölcsönös szállításra, valamint a fakitermelő gépi berendezések gyártásának szakosítására és kölcsönös szállítására vonatkozó javaslatait. korona értékben túlórát dolgoznak le. • A HANDLOVAI BÁNYÁSZOK pionírtáborukba 100 gyermeket fogadnak be, a Bányaépítő Vállalat üdülőtelepei szintén 100 gyermeket. A bányaépítők ezenkívül 300 ezer korona értékű épületanyagot bocsátanak az árvízkárosultak rendelkezésére. • A KOROMPAI VILLAMOSSÁGI ÜZEMBEN a rendkívüli műszakon kívül gyűjtést ls szerveztek, s már az első napon 60 ezer koronát küldtek a 405-7000 számú folyószámlára. • 1000 MUNKAÓRA ledolgozására kötelezték magukat a Pozsonypüspöki Mezőgazdasági Szakiskola diákjai. A tiszta bevételt az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. • A LOSONCI VENDÉGLÁTÖIPARI VÁLLALAT dolgozói 35 gyereknek és két felnőttnek nyújtanak ellátást. Amint írják, azon lesznek, hogy a gyerekek ne hiányolják a szülői gon. doskodást és szeretetet. • A KOŠICEI PREFA néhány nappal ezelőtt már útnak indított 7 vagon előregyártott épületelemet, illetve útburkoló panellapokat. • A HODONLNI TÉGLAGYÁRAK bzenci és hodonínl üzemei terven felün 50—50 ezer téglát, a kljovi pedig 300 ezer darab téglát gyárt az árvízkárosultak megsegítésére. • A LÉVAI ÉPÍTKEZÉSI VÁLLALAT párt- és • szakszervezeti üzemi bizottsága a dolgozók nevében határozatot fogadott el 16 ezer munkaóra ledolgozásáról. A jövedelmet, 80 ezer koronát az árvízkárosultaknak ajánlották fel. • A ZNOJMÖI Keramika Üzem 70 ezer korona értékű árut — mozsdőtálakat és angol WC-ét — küldenek az árvízkárosultaknak. Terven felül több száz tányért, bögrét és csészét gyártanak, amelyeket szintén az említetteknek küldenek. • A LIPTOVSKÝ MIKULÁS-I Járás szövetkezetesei 800 üsző nevelését vállalták. • A MICHALOVCEI JÁRÁS 250 Komárom vidéki gyereket helyez el a Vinnéi-tő nyaralóiban. Pontonhíd köti össze a Csicsónál átszakadt gátat (K. Bachan felvétele) EMBEREK A GÁTON Helyszíni tudósítás a csicsói gátszakadás elzárásának munkálatairól Szaptól már helyenként átnedvesedő országúton rohanunk. Balra tőlünk a vidék zöldjében mind gyakrabban vízfelület csillámlik a kora délelőtti napzuhatagban. A medvei hídnál futunk fel a töltésre. Innen szárazon már csak egy út vezet a csicsói gátszakadásig és tulajdonképpen Dél-Csallóközön keresztül egészen Komáromig. A töltésen ... A hídon és környékén élénk a forgalom. Szovjet kétéltű érkezik a mi oldalunkról — Gútán jártak segíteni. Tűiről magyar hernyótalpas transportér látogat át. Katonáit ugyanaz a szándék fűti. A töltésen kővel megrakott teherautó oszlopok. A híd lábától Jobbra nagy kifőzde színes napernyői integetnek. Nem messze, tenyérnyi helyről helikopter startol. Kötésig meztelen emberek, főleg katonák teljesítenek ezernyi parancsot. Hemzsegő hangyabolyhoz, óriási építkezéshez vagy lázas erődítési munkálatok színteréhez hasonló a kép. A LÁZAS MUNKA HADSZÍNTERÉN Talán ez az utolsó hasonlat a legtalálóbb. Mintegy hat kilométerre vagyunk attól a ponttól, ahol pontosan tíz napja gátat szakított a Duna árja. S most nemcsak a délvidéknek, hanem bátran mondhatjuk, az egész országnak figyelme Ide irányul. Mert bármennyire messze is hatolt el eddig óriási károkat okozva a zavaros Duna-víz — rengeteg függ attól, mikor sikerül elzárni a csicsói rést. Itt minden nyert perc aranyat ér ... Szigorú rend és fegyelem mindenütt. Ez ennek a hadműveletnek egyik legfontosabb feltétele. A gáton csak az maradhat, akinek munkája ezt Indokolttá teszi. Bámészkodókra nincs szükség. Útban állnának. Paučo alezredes és KravSík őrnagy, a közbiztonsági szervek parancsnokai immár egy hete, éjjel-nappal vaskézzel törekednek arra, hogy a munka zavartalanul haladjon. Kis „GAZ" terepjárójukkal visznek magukkal a gát koronáján húzódó úton, amelyet a vízáttörést követő esős napokban panellemezekkel szilárdítottak meg. Kocsink az út szélén kötéltáncosként egyensúlyozva előzi meg sorra a terméskővel púpozottan megrakott teherautókat. Valamivel lejjebb, a töltés oldalán párhuzamosan épített úton az üres gépkocsik (Folytatás a 2. oldalon) UJRAKEZDES ELŐTT Egy hete múlt, hogy a Duna sokszor megénekelt lágy hullámait osonva dühöngőn először láthattam. A csicsói gátszakadás másnapján láttuk a színhelyet, s a Duna menti emberek higgadtsága és nyugalma reményt lopott a szívünkbe. A gátakon és falvakban mindenütt bizakodó tekintetekkel találkoztunk, s bár a bizakodás mögött ott feszült a szorongó várakozás izgalma, a szennyes dühöngés pusztításainak mostani méreteit ekkor aligha sejthette bárki is. Azóta nap mint nap láttuk lopakodását, a védekező falvak hősiességét, s ha ebben az egyenlőtlen küzdelemben ma még Csallóköz jelentős részén a víz ís az úr, éppen a lankadatlan helytállás ébreszti bennünk újra és újra a meggvő ződést, az ember előbb-utóbb útját állja, s megzabolázza az elszabadult elemeket. A bizakodás ellenére azonban szívszorító a látvány, jogos a fájdalom, hisz az emberi munka és fáradság, a vidék dolgos népének áldozatos munkája vélt a víz martalékává, rabjává. A házaival, kertjei vei és bő termést ígérő mezőivel elöntött falvak a jövőnek szólva figyelmeztetnek a legkíméletlenebb elemi csapásra, a pusztítás kézjegyét hordó árvíz veszedelmére. Nem zúgva, bömbölve igázta le a békés, dolgos vidéket, hanem tolvajként osonva hozta a megszívlelendő tanulságot: ha tartós az ár, a gátak erősségével könnyen baj lehet. S ha ezekben a napokban ezrek és ezrek keresik az okok miértjét, aligha tudunk más választ adni, mint azt: emberemlékezet őta — főleg nyáron — nem feszítette még ilyen áradat a Duna gátjait, mint most. Közel száz napja tart már az emberfeletti küzdelem a gátakon. A néma Iramba vonuló partját vesztett áradat em beröltőkre szóló figyelmeztetése mindannyiunk számára egy lehet, az árvfz, mint a legpusztítóbb elemi csapás gyors vagy lassú, csekély vagy mély egyaránt ellenséges, kiismerhetetlenül gyilkos elem. A Dunához, a vízhez szokott emberek higgadtsága is nehezen hitte el, hogy válságosra fordulhat a helyzet. A kényszerűség azonban meghozta a szükségszerű felismerést: a feltartóztatás is fél győzelem. Örák alatt születtek védőgátak, az emberek hihetetlen hősiességgel és kitartással álltak az áradat útjában, hisz ilyen helyzetben minden óra nyereség, s minden órával több a bizonyosság, hogy a falu lábon maradhat. Az emberfeletti küzdelem ellenére, a keserűség és lemondás bénító érzésének kísértései közepette is ott lappangott a szívek mélyén a remény: hátha! S ha a túlerővel szemben a küzdés nem egyszer alul is maradt, az emberi összefogásnak, s áldozatvállalásnak olyan példáival találkozhattunk, mely túlzás nélkül nevezhető hősiességnek. A gátakon született helytállás mellett emberek százai, magukkal mit sem törődve, a veszély óráiban is a köz javán fáradoztak. Munkaruhában, gumicsizmában mentették a közös vagyont, mit sem törődve egyéni javaikkal. S most, amikor mindenük a víz fogságában vergődik, van erejük és hitük a bizakodásra, Érzik, hogy az az összefogás, mely a veszély napjaiban egy országot mozgósított, a jövőben sem lesz hozzájuk mostoha. Kétségbeesésre nincs ls ok. Aki látta azt a hősies küzdelmet és összefogást, hogyan tett meg minden emberileg lehetőt az egész ország, hogy egyetlen élet se vesszen kárba, s milyen óriási erőfeszítést tettek katonáink, valamint a szovjet és magyar hadsereg alakulatai, az azt is tudja, hogy a társadalom gondoskodása nem csak a veszély nehéz óráiban övezi a kárvallottakat, hanem az újjáépítés, az élet újra megindítása idején is. Talán korai még újjáépítésről, újrakezdésről beszélni, hisz a szennyes áradat még nem adta meg magát, sőt lopakodásában naponta újabb és újabb veszedelmek leskelődnek, mégis annak a bizakodásnak a partján állunk, mely az emberek ajkán ma így fogalmazódik: A víz elmegy, mi meg vissza! Igen, elmegy, Hívatlanul jött, sürgősen kell távoznia, hogy átadja helyét a szorgos építőmunkának. S utána talpra áll ismét Csallóköz árvízzel sújtott vidéke, hogy a szenvedés és megpróbáltatás nehéz napjai után ismét az otthonra találtság tudatával folyjék a mindannyiunk javát segítő hétköznapi munka. Talpra áll, szebb és virágzóbb lesz, mint a veszedelem előtt volt. „Gondos, szorgalmas gazdák arra törekedtek, hogy bőségesen termő, virágzó kertté változtassák hazánk e részét. Megteszünk mindent, hogy a dunaszerdahelyi és a komáromi síkság minél előbb ilyen kert lehessen. Megteszünk mindent, hogy a jövőben ne ismétlődhessék meg ilyen pusztító elemi katasztrófa és a Duna életadó legyen, adjon hasznos energiát, s legyen jótékony nemcsak Dél-Szlovákiához, hanem egész társadalmunkhoz". M. Chudík elvtársnak, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének ezek a társadalmunk mély humanizmusát bizonyító szaval méltán lehet mindannyiunk erőforrása. Csak könnyebb lesz az ország gondja, ha az igazi segítséget mindenütt és mindenki saját munkájának még Jobb végzésével segíti. Az emberhez méltó gond apellál most az emberhez méltó cselekedetre. S az ember, a bajba jutott emberek tízezrei érdekében ezt a többletet vállalni — mindannyiunk számára nemes, emberi kötelesség! FONOD ZOLTÁN