Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-26 / 175. szám, szombat

Ideiglenes szálláson H ajnali fái négy. Egymás után áll­nak meg az autóbuszok az Isko­la előtt. Álmos szegen. Itt vannak Molnár Jäzsefék la és a nágyesztendős Viszlát Marika. szemű gyerekek, Egészségesek, csak Marlkának hlány­£ lült a vidám diák zaj. Egy hét óta az árvíz sújtotta községek menekültjei népesítik be a Vág­sellyei Mezőgazdasági Technikum épü­letét. Az iskola bejárata előtt és a tágas udvaron egyszerű hétköznapi ruhába öltözött férfiak, Idősebb asz­szonyok, apró gyermekek aggódva Várják sorsuk további alakulását. <— Hol lehetnek a család többi tag­jai? Mi lett a házzal, a bútorral? Meddig tart még az áradás? — ezek a nehéz, egyelőre megválaszolatlan kérdések foglalkoztatják a gondter­helt menekülteket. A telefonösszeköttetés megszakadá­sa következtében közelebbi hírek nem érkeznek az árvíz sújtotta falvakból. Ezért kt-ki saját elképzelése alapján alkot képet az otthonról. A károsul­tak zöme a napilapokat ts figyelme­sen olvasgatja. Minden apadásról ér­kezett jelentésnek őszintén örülnek. Lehet, hogy a Duna-szint maholnap lényegesen csökken, s a viz visszahú­zódik a ma még tengernek látszó községek térségéből. «— Bárcsak mielőbb visszatérhet­nénk hajlékunkba — sóhajt ideigle­nes szállásán Hegedűs Gabriella Ko­lozsnémáról, aki négy gyermekével, akik közül a legfic'alabb héthetes, már egy hete a katasztrófát átélt em­berek keserű kenyerén él. A családi otthont helyettesítő diák­szoba csendjét a pólyás Zsuzsika sí­rása zavarja fel. Anyja kibontja a pólyát, tisztába teszi, és megeteti gyermekét. A kicsi ezután megnyug­szik, enyhe mosoly húzódik végig keskeny száján. Mire a pólyásbaba elszenderedik, enni kérnek a többiek ts. Négy év körüli ügyes kislány segít a három pufók gyermek ellátásában. Milyen itt a bánásmód, érzik-e a nemzeti bizottság és a város támoga­tását? A gondoskodás kifogástalan — ered beszédbe a fiatal mama. — En­ni van bőven, a gyermekeknek min­dent megadhatunk, akárcsak otthon. Csak hát, ml lehet odahaza... erre még gondolni is borzasztó .., f/int melegen süt a nap. A kitárt K. ablakon keresztül sza­^ badon áramlik be a száraz le­vegő. Takács Lajos nemesócsai lakos aggódó felesége négy gyermekével szinte reményvesztve bámul a mesz­• A GALÄNTAI JÁRÄSBAN pillanat­nyilag, .4500. árvízkárosult szeméi v tartózkodik. Ezek ellátásáról nagyobb­részt a fogyasztási szövetkezet gon­doskodik, több mint 1500 személy számára biztosítja a teljes ellátást. A fogyasztási szövetkezet mozgó eláru­sító kocsija 50 — 60 százalékos kedvez­ményes áron biztosítja számukra a szükséges fehérneműt és különböző ruházati cikkeket. Közvetlen Gaiántán 304 kisgyermekes anya van elszállá­solva, akiknek lényeges segítséget nyújt a galántai közszolgáltatási üzem. Ugyanis naponta bérmentesen látja el őket tiszta pelenkával és minden fehérneműjüket és ruhájukat bérmen­tesen kimossa és kitisztítja. (Keszeli) szeségbe. Csak nehezen lehet őt ki­zökkenteni hallgatagságából. — Hát hogyne bánkódnék — tör fel benne az elkeseredés —, amikor a férjem azt sem tudja, hová kerül­tünk. Egy héttel ezelőtt este félkilenc. kor kísértük ki öt az állomásra, ka­tonai gyakorlatra kapott behívót. Éj­fél után pedig megkezdték a falu kiürítését, s több mint ötszáz család­dal együtt mi is a menekültek közé kerültünk. Ha valamiképpen lehetne őt értesíteni, hogy biztonságban van a család, bizony megnyugodnék ... Nemesócsa kissé magasabban fek­szik Csallóköz többi községeinél. A falut nem veszélyeztett az áradás, csupán az alacsonyabb utcákba tört be a víz. Ennek ellenére a lakosokai biztonságba kellett helyezni, nehogy a víz esetleges növekedésével veszé­lyeztesse a családok életét. A kilakoltatást irányító bizottságok Füssről, Nagykesziről, Csicsóról, Gú­táról, Kolozsnémáról, Marcellházáról és Llpovéről több mint ezer személyt irányítottak Vágsellyére. A városi nemzeti bizottságnak és a helyi szer­veknek mindent el kellett követniük, hogy kisegítsék a bajba jutottakat, és ideiglenes szálláshelyükön biztos ott­hont nyújtsanak nekik. — Mi ezt a feladatot szívesen vál­laltuk — tájékoztatott Hlavatí István, a VNB elnöke, aki a nagy gondok kö­zepette több mtnt egy hét óta alig hajthatta fejét álomra. Szaladgál, in­tézkedik, és a menekültügyi bizott­ság többi tagjával együtt mindent el­követ, hogy az árvízkárosultak sem­miben sem érezzenek hiányt. — Ezzel csak emberi kötelessé­günket teljesítjük — hárítja el a di­cséretet. A város egész lakossága, a Duslo üzem munkásai mind szívükbe fo­gadták Csallóköz községeinek mene­kültjeit, akiknek otthonát, vagyonát a dühöngő ár még mindig veszélyezteti. Az otthonmaradtak a néphadsereg bá­tor katonáival vállvetve erősítik a gá­takat, mentik a falvakat, a jószágot, hogy minél kisebb vámot vehessen az áradás. Es a menekültek? Otthonuktól távol sem tétlenked­nek. A megrázkódtatást túlélt Időseb­bek fiatalabbak közül sokan segítő kezet nyújtanak a helyt szövetkezet­nek. Részt vesznek a takarmány-be­takarításban, a cukorrépa, kukorica kapálásában. £ ste, amikor a nap elbújt a ma­gas nyárfák sűrű lombja mögé, a határból hazafelé igyekeznek az emberek. A szövetkezet agronómu­sa és csoportvezetője az elvégzett munkáért járó díjat kiszámította, és amikor az eredményt a menekültek­kel ismertetik, azok határozottan vá­laszolnak: — Nem a fizetségért dolgoztunk. Hiszen csak hálásak lehetünk az el­látásért, szívességükért, amelyben mindnyájunkat részesítenek ... Az árvízveszély rendkívüli állapotot teremtett Dél Szlovákia községetben. Am bármilyen borzasztó is az elemek makacs fenyegetése, reményt keltő benne közösségünk hatalmas ereje, amely mégiscsak arról győz meg ben­nünket, hogy végső soron az ember uralkodik a természeten és nem meg­fordítva, a természet az emberen. SZOMBATH AMBRUS gondterhelt asszonyok, kisírt szemű zik a megszokott játékbabája. Azt kér­öregek szállnak le róluk. 0] lakásuk, dezi édesanyjától: Ideiglenes otthonuk lesz a diószegi Is­kolaépület. Az árvíz a keszegfalvala­kat sem kerülte el. Pedig mennyire bfztak a gátakban, az izmos kezű fér- szöszke haját. — Anyukám, ha hazamegyünk, ugye megtalálom a Játékbabámat? Édesanyja gyengéden simogatja meg fiakban. Sőt, akt tehette, az asszo­nyok közül ls segített a gát erősítésé­— Minden Jóra fordul, kislányom. Ilyen emberek ezek. A gondok kő­ben. Sok álmatlan éjszaka, rettegés, zepette is olykor mosoly bujkál az ar­aggodalom. Csak ne érje váratlanul a cukon. különösen ha arról beszélnek, falu népét az áradás. Ám a víznek pa- milyen szeretettel fogadták őket Dió­rancsolni nem lehet. A múlt heti gát- szegen. szakadás áradó vize veszélybe sodorta Cztfra Józsefnének egyik szeme sír, Keszegfalvát... Kihirdették az evakuá- a másik nevet. ciőt. Kit ide, kit oda irányítottak. So- — Semmi panaszunk sem volna az kan kerültek azon a péntek hajnalon ellátásra. Csak azt tudnánk, mi lesz Diószegre... Takács Zoltán (igen sok most a munkája), HNB-el­nök szakít időt, hogy az evakuáltak életéről, sorsáról el­mondjon egyet­mást. — Az emberség leg­szebb megnyilvá­nulása volt, amikor szívélyesen fogad­ták ideiglenes ott­az otthon hagyott dolgainkkal. Borka Margit há­JÖHETNEK hozzánk is roméves fiával van Itt. — Megvagyunk, élünk, törődnek velünk. Csak azt tudnám, mi van a gútai Borka Imré­ékkel. Egy idősebb asz­szony lép hozzánk. — Azt is írja fel, hogy a králkai hónukba az ideköltözötteket. És nem (Királynérét) Némethné szeretné tud­csupán szánalom ez, hanem a bajba ni, mi történt, hol vannak Altstálról jutottakon való segíteni akarás szép Németh Lajosék, és Ekecsről Németh példája. Gyuláék. S ha elbeszélgetsz az „új lakókkal", . Még akad sok-sok kérés. Mindenki ugyanez az érzésed. Szeretet övezi eze- érdeklődik a rokonság iránt. Egyné­ket az embereket. Ezt tapasztalhatod hányra azonban már várnak az autó­lépten-nyomon. buszok. Ma mennek először munkába. — A hét elején például — mondja A Pusztafödémest Állami Gazdaságban Takács elvtárs — sorra Jöttek hozzám fognak segíteni. Szükség van most az az emberek ® szorgos kezükre is. A sok csapadék _ Elnök elvtárs, Takács elvtárs, Zo- TJ^uT.ZL^l 6^ * kaPá S° k­Ilkám, befogadnánk egy kisebb csalá- IrtanI kel1 a dot. Engedjétek hozzánk a kis Ilonkát Huszonötén jelentkeztek. Csak az meg édesanyját. Szívesen családunkba idősebbek, meg a gyerekes anyák ma­fogadnánk őket... Nálunk is van radnak otthon. Az állami gazdaságnak üres szoba, hárman ls elférnének... jól jön a segítség, nekik a munka. Végül is annyi volt az „igénylő", A tétlenség aggodalmat, keserűséget hogy nem is jutott mindenkinek a me- szül. A parasztember ilyen nagy mun­nekültekből. A nagyobb család, a ro- kaidőben még rendkívüli esetben sem konság nem akart szétszakadni, ezért szeret l semmittevéssel tölteni a napot, maradt az Iskolában. Kllencvenegy sze- , * mély úgyis a falusi családokhoz köl- A he Iy' cukorgyárból is jöttek ér­tözött... tül <- D e elkéstek. Az állami gazda­Az újságíró is keresi a szavakat, ságiak munkaruhát, lábbelit hoztak, és Hogyan közeledjen az elkeseredett, a kis csoport egy hét „kényszerpihe­pillanatnyilag a kilátástalanságban élő nő" után ma reggel munkába Indult, emberekhez... Érthető az aggodal- és ezen a napon, mintha otthon, a muk. Kis vagyonkájuk, bútoruk, sok- szövetkezetben lennének. nak a ruházata ts otthon maradt. Bár valamit biztos helyen, az Iskola épü­Vtgh Andrej és Pintér Ferenc isko­letében helyeztek el,'mielőtt eljöttek laigazgatók talán minden gondolatu­hazulról, azért ott motoszkál agyuk- ka t Ismerik az idekö (ltözötteknek. Ked­ban: mi lesz a holmijukkal. Nem om- vesen, türelmesen hallgatják panaszai­lik-e össze az iskola is-az állandé-vte~­kat, kérelmeiket. Újságot, Of Szót ho­mosás következtében. Visszakapja-e mindenki a magáét. Nem dől-e össze hajlékuk? Szétszakadtak a családok. A férfiak a gátakon maradtak. Sokan nem tud­nak a férjükről, amazok a gyerekek, a feleség hollétéről. Ám az összefogás, a társadalom nagy ereje, az emberi humánum sok mindent legyőz. Rádió, sajtó útján üzennek egymásnak: „Jól vagyunk, a gyerekek egészségesek. zatnak nekik. Nagyon örülnek, hogy a párt lapja közli az evakuáltak név­sorát, hollétét. Ez megnyugtatóan hat mindenkire. Hiszen kevesebb az aggo­dalom, ha tudják, hogy hozzátartozóik Jól vannak. — Vendéglőben étkeznek — mondja Pintér elvtárs. És a mai naptól kezdve az önként jelentkzők rendszeresen el­járhatnak dolgozni. A gyerekek pe­dig a tanítók állandó felügyelete mel­Molnár Lajosné is szeretné tudni, ml lett j át S Zadoznak, kirándulásokra men­van az ekéit Garay Lajosnéval és kis- nek. Állandó orvosi felügyelet ellen­lányával. Hova ment örsújfaluról Pu­lai Ferenc és családja. Könnybe lábadt szRmmel mondja: Q két fiával és nagyapával itt van Dió­Június 19 Hajnalban kiderül, hogy az előző napon a nagymegyeri csatornára épl tett homokzsákgát nagy részét első dorta a viz. Már nem segített soka a gát, a víz az országúton jött á A motoros vonat ls csak lépésben ha ladt Nagymegyer felé. A felázott tö tésen a vezető nem merte kockáztat ni a nagyobb sebességet. — Csak a munkaképes emberek maradjanak a faluban — hirdette ko­rán reggel a hangosan beszélő. Még két autóbusz jött a faluba az emberekért. Most gyorsabban megtel­tek, mint előző nap. Az idősebbek ls belátták — bár fájó szívvel —, hogy legjobb lesz, ha elhagyják a fa­lut. Az állományért azonban még min­dig nem jöttek a teherautók. — Mindenki hagyja el a falut — Jelentette 11-kor a hangosan beszélő —, ás induljon gyalog Ekecs felé. Az emberek egymásra néztek, s mintha kérdeznék egymástői: ml lesz az állatállománnyal? Nem akarták otthagyni a több évi fáradságos mun­ka eredményét. Vártak... tárgyaltak, és elhatároz­ták: a faluban maradnak. — Emberek, ha más megoldás nem lesz, szabadon engedjük az állatokat s— javasolja a szövetkezet elnöke. Helyeslik az emberek és várnak. Most azonban már nem sokáig, dél­tájban tizenegy autó érkezik. Utána hat, aztán megint hat, majd 32, és aztán jön amennyi csak kell. Ügyesen megy a rakodás, Filkó Gyula ízletes gulyást és cigánypecse­nyót készít az embereknek. — Már négy napja nem ettem főtt ételt — jegyzi meg az egyik kocsi­vezető. Felváltva dolgoznak az emberek, hogy gyorsabban menjen a rakodás, így ls megtartott napnyugtáig. A te­lepen csak 12 koca maradt egynapos malacokkal. A rakodás után Győri elvtárs ls au­tóba szállt. Ment keresni hozzátarto­zóit és az állatállományt. Komjáton találta meg falubelijeit. — Szívesen fogadtak bennünket — újságolják az asszonyok — az iskolá­kat rendelkezésünkre bocsátották. A lakosság felajánlja, hogy menjünk házakhoz lakni. Sokan így is tettek közülünk, mondják az asszonyok. Éjjel a nyitrai termelési igazgató­ságon Győri elvtárs megtudja, hogy az állományt Aranyosmarót környé­kére szállították. Június 20 Hajnalban a víz megközelítette a falut. Ekkor már nem volt mentség. Egyre több nyúlgát szakadt fel, s a víz két oldalról vonult a házak felé. Lassan, de megállás nélkül. Az emberek a háztáji sertéseket a baromfifarmra terelték, az alacso­nyabban fekvő házakbői a bútort el­szállították a magasabban fekvő há­zakba. Ugyanezt tették a baromfival ls. A szövetkezet elnöke ismét autóba szállt, és vitte a hírt a távollevőknek, majd megkereste az állatállományt. Az elnök ls a kocsivezető is már na­gyon kimerült, felváltva vezették a kocsit. Megbeszélték, hogy ha Kom­Játba érnek, két-három órát alsza­nak. Tervük azonban nem sikerült, mindenki kérdésekkel ostromolta őket, és sokszor el kellett monda­niuk, mi újság van odahaza. . — Szeretnénk dolgozni az itteni szövetkezetben — jelentkeztek a lá­nyok. Az elnöknek ebben az ügyben is intéznie kellett, fölvette a kapcso­latot a helyi szövetkezettel, és beje­lentette a lányok kívánságát. A hely­beli vezetők nyomban tanácskoztak, kit hová helyezzenek munkába. Június 21 Ä védnökség! üzemtől csónakokat kértek a szllaslak. Délben megérke­zett három csónak. A faluban ekkor már több házba behatolt a víz. A ha­todik ház dülodezőben volt. Előbb az elülső falnak a fele dőlt ki, aztán meggondolta magát az oldalsó is, és nagyot loccsant a vízben, majd a fal után ereszkedett a tető is. A házak összeomlására az emberek­ben hüledezett a vér, de aztán ehhez ls hozzászoktak, s csak azt számol­gatták, még hány ház van összeom­lásra ítélve. FerenczI Lajos, a szövetkezet kapu­őre nem tudott belenyugodni sorsába. Megkönnyezte a tíz évvel ezelőtt épí­tett házát, pedig a ház még a jelét sem mutatta, hogy felmondja a szol­gálatot. Kósa Vince könnyebben vi­selte sorsát. Tutajt tákolt össze, s ezen készített magának fekvőhelyet. Estére beborult az ég, villámlott, zengett, s olyan szaporán rájött az eső, mintha csakis azért tenné, hogy megnehezítse az emberek munkáját. őrzi az egész csoport egészségét. Ed­dig semminemű megbetegedés nem történt... Hogyan töltik a szabad időt? Rádióhallgatás, televíziónézés, a múlt vasárnap az Ifjú Szívek műsorát nézték meg. Elkövetünk mindent, ami tőlünk telik, hogy enyhítsük fájdalmu­kat. Közben szétszéled a kis csoport. Az édesanyák a gyermekekkel foglalkoz­nak. Huszonötöt pedig Pusztafödémes­re vitt az autóbusz... Mi is búcsú­zunk mielőbbi hazatérést kívánva az ideiglenes otthon lakóinak. MÉRY FERENC BENYUS JÖZSEF Levél az Űj Szó szerkesztőségéhez Tokintettel arra, hogy a Csallóköz-< ben még a mai napig is fennáll az ér- J vízveszély, hajlandó vagyok 2 olyan < i gyermeket magamhoz fogadni néhány < hétre, akiket az irvlz miatt kitelepi-< tettek. 3 gyermekem van (11—15 évesek)! Igy biztosítva van, hogy a hozzám* kerülő gyermekek jól lógják érezni! magukat. Ha lehetséges, szívesked je- < nek elintézni, hogy gyermekeimmel f ! egyidős fiú vagy lány kerülhessen < hozzám, s akár magyar, akár sxlo- j [ vák az anyanyelvük, egyforma sze­i retettel gondoskodom róluk. Magam a helybeli magyar tan-< 1 nyelvű általános középiskola igazga-! | tója vagyok, s igy megvan a lehe-s > tőség, hogy a gyermekekkel esetleg £ ' foglalkozzam. MÁK FERENC, Drnava okr. Rožňava Hálás köszönettel fogadjuk az em­1 beri szolidaritásnak ezt a szép meg-2 ! nyilvánulását. KérjUk az érdeklődőket, J | írjanak a szerkesztőség elmére. [A szerkesztőség) /W/WWWVWVWWVWVWWVWi ' NEM VAGY EGYEDÜL MINT AZ ÖRÜLT, KI LETÉPTE LÁNCÁT... A DUNA KITÖRT. SOK KÁRT OKOZ. A VlZ EGYRE TER­JED A CSALLÓKÖZBEN, KÖZEL ÖTVENEZER EMBER MÁR EL­HAGYTA OTTHONÁT. ÉS MÉG NEM TUDJA, MIKOR TÉRHET VISSZA, ÉS MI VÁRJA MAJD OTT­HON. DE AZ EMBER NEM ADTA' FEL A KÜZDELMET. A VÁROS­KÁK, KÖZSÉGEK HATÁRÁBAN EGYIK NAPRÖL A MÁSIKRA EMELNEK ŰJABB GÁTAKAT, HOGY ÚTJÁT ÁLLJÁK AZ ÁRNAK. N EHÉZ, felette nehéz az ott­hon elhagyása. Keserű és fájdalmas. Itt-ott néhányan meg­makacsolják magukat, kitartanak a végsőkig. Ha megnehezítik is a mentést, ezt most senki sem ve­szi tőlük zokon. A házikóban ten­gernyi munka, álom, törekvés, évek fáradsága testesül meg. Az otthon minden zugához ezernyi emlék fűződik. Mintha az életükből hagyának" ott egy darabot. Ám az ér könyör­telen. S amikor már minden veszni látszik, a körülzárt Radványből egy háztetőről segélykiáltás hal­latszik. A helikopter az utolsó pillanatban érkezik. Egy kilenc­ven éven felüli bácsi csuklójára kötelet erősítenek és a kötélhág­csó segítségével emelik a gépbe. Nemsokára azután összedől az elhagyatott ház. A bácsika könnyes szemmel há­lálkodik a katonáknak. — Maguknak köszönhetem, hogy nem felettem dőlt össze ... Valami elveszett, de az élet meg­maradt. Azután újra elkeseredik, mert a betétkönyvét — és benne valami készpént — hiába keresi. A ház után végleg lemond erről is. Bi­zonyára a vízbe esett mentés köz­ben. A bácsika vigasztalhatatlan. Lassan cslllapszík a feszültség, az Izgalom, elmúlik a reszketés és a kistáskából előkerül a má-már elveszettnek hitt betétkönyv... A helikopterek állomáshelyén a pilóta árulja el, hogy víztől körül­zárt, de még teljesen el nem ön­tött falvakban néhányan bújkál­nak. A helikopter zajára elrejtőz­nek. Nem akarnak távozni. Tegnap egy anyáért és gyerme­kéért szálltunk le a kötélhágcsón — meséli a pilóta. — Amint köze­lébe értem, arcul vágott... Ilyen is megesik. A végső elke­seredés bénítja az agyat és az idegeket. Pillanatnyilag. Ekkor van az embernek legnagyobb szük­sége a segítségre. Mert a pillanat­nyi megtorpanás után újra elegen­dő erőt gyűjt a felemelkedéshez. És az élet folyik tovább. Az ár elvonul és helyén új élet kezdő­dik. Emberek és gépek százai, ez­rei azért dolgoznak fáradságot nem ismerve, hogy az ú) élet épí­téséből majd senki se hiányoz­zék... A NAGYMEGYERI GÁTON, a vasúti töltésen néhány taní­tóval találkoztam. Bevallom, ebben a pillanatban lelklismeretfurdalást éreztem. Lapunk aznapi (egy hét­tel előtti) számában Jelent meg ri­port a városka lakóinak szombat estéjéről. A riporter egy helybeli tanítónak tette fel a kérdést, mit csinál szombat este. Éppen szombat volt.., A tanítók a város dolgozóival együtt az előző éjszaka és aznap is a gáton voltak. A várost véd­ték. És védik azóta is. Igaz, a riport még akkor ké­szült, amikor a városka békés éle­tét élte és nem ís sejthette a kö­zelgő veszélyt. Ám ez sem változ­tat a tényen, hogy az az Írás na­gyon rossz időpontban jelent meg. EGY HÉT ISMÉT ELMÚLT. A SZENNYES ÁR ŰJABB TERÜLETE­KET VETT BIRTOKÁBA. ŰJABB NEHÉZ HÉT ELÉBE NÉZÜNK. A MÚLT HÉT FOLYAMÁN SIKERÜLT AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBŐL NAGY ERŰKET ÖSSZPONTOSÍTA­NI A VESZÉLYEZTETETT TERÜ­LETRE. A MENEKÜLTEKRŐL VÉG­TELEN SZERETETTEL ÉS EGYÜTT­ÉRZÉSSEL GONDOSKODNAK MIN­DENÜTT. ORSZÁGOS MOZGALOM INDULT A KÁROK HELYREÁLLÍ­TÁSÁRA. VÁLLALATOK, KÖZSÉ­GEK JELENTIK BE HOZZÁJÁRULÁ­SUKAT CSALLÖKÖZ GONDJAINAK ENYHÍTÉSÉRE. ŰJABB NEHÉZ HÉT KEZDŐDIK, DE EGY ORSZÁG, AZ EGÉSZ TÁR­SADALOM EREJÉRE ÉS SEGÍTSÉ­GÉRE TÁMASZKODHATUNK.., Zsilka LászlS 1965. június 28. * £jj SZŐ 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents