Új Szó, 1965. június (18. évfolyam, 150-179.szám)

1965-06-19 / 168. szám, szombat

A NIAMEY-I NEMZETI MÜZEUM. ELŐTERÉBEN JELLEGZETES FALUSI KUIWHU (A szerző felvételei] A

nap szinte elviselhetetlenül forrón süt. Pillanatok alatt vörösre festi a bőröm. Ritkán lélegzem, mert minden alkalommal mintha lángot nyelnék. Ameddig a szúró napfényben hunyorgó szememmel ellátok, homok, homok és homok. Csaik elvétve látni egy-egy félig elszáradt vagy inkább megperzselt fát, bokrot. És ha véletlenül egy kis szellő kerekedik, az sem hoz enyhülést. Ilyenkor az ember szeme-szája megtelik finom homokkal. Pislogok. Próbálgatom szemem, és közben hallani vélem a parányi porszemcsék kárörvendő csikorgását. Rejtő Jenőnek a légiókról szóló regényel jutnak az eszembe, ö irta le páratlan humorral és szarkazmussal ilyennek a Szaharát. A hasonlat persze nem egészen indokolt. Mert nem a Szaharában, hanem csak a szélén — Niger Köztársaságban vagyunk. S annak sem a legkietlenebb vidékén, hiszen hátunk mögött a főváros, Niamey. Márpedig azok, akik az ország belső részeit is ismerik, azzal vigasztalnak, hogy ez itt tulajdoniképpen még kellemesnek mondható. Elhiszem nekik, mert a" természet végtelen hittel és optimizmussal áldott meg. Megért ls, mert Afrikában bármikor érhetik az embert kellemes vagy éppen kellemetlen, sokszor elviselhetetlen meglepetések. Miért ép-, pen Niger lenne kivétel? óriási ország alig három millió lakossal Niger Köztársaság területe 1 267 000 négyzetkilométer. Két és félszer nagyobb, mint Franciaországé, amelynek nemrégen még gyarmata volt. Az ország területe északon még belenyúlik a Szaharába. Ezért az afrikai viszonylatban is ritka forróság és kietlenség. Ezt a hatalmas területet vegyes, fekete és barna színű népek lakják. Amilyen nagy az ország, olyan kicsi, alig három milliónyi a lakossága. Érthető tehát, hogy szépen és béikésen megférnek itt egymás mellett a nomád tuaregek és a mezőgazdasági termelést űző hauszák. Ősidők óta így nevezik magukat Niger lakosai: ,,A föld fiai". Van valami elszomorltóan nemes és felemelő ebben az elnevezésben. Hiszen Ijesztően szegények és földhöz ragadtak. Lehet, hogy helyzetük reménytelenségére célozva választották ezt a nevet? Ritkán emlegetett főváros Színes fantázia keld ahhoz, hogy Niameyt fővárosnak nevezzük. Pedig az. S afrikai utazásaim során ritkán láttam ná.la szebbet és érdekesebbet. Van benne néhány többemeletes épület is: a minisztériumok, isFIAI KÖZÖTT kólák, kereskedelmi kamara és egyebek. A város arculatát azonban nem ezek határozzák mag. Sokkal jellemzőbb Nlameyre az a több ezernyi vályogból épített, kocka alakú kunyhó, amely lépten-nyomon útját állja az embernek. A tehetősebbek fantasztikus, sok színű ábrákkal díszíttetlk fel kunyhójuk falait. Egy ilyen falra tekintve úgy érzem, mintha az Ezeregyéjszaka világában lennéik. Csak egy pillanatra, mert a szegény, egyszerű környezet csakhamar kiábrándít. Kíváncsiságom bevitt egy-két niameyi vályogházba. Itt ért a legnagyobb meglepetés. Az ízlésesen berendezett, tisztára meszelt kunyhóban olyan hűvös volt, mintha légkondicionálót használtak volna. Pedig errefelé az ilyesmit csak a kormányhivatalokban és az európaiak házaiban találja meg az ember. Megértettem, hogy ennek a furcsa építkezésnek is megvan a maga titka, s főleg haszna. Süthet a nap, ahogy neki tetszik. Ezen az ügyesen szerkesztett kunyhón nem fog kl. Akik lóháton nÄnek ty Találkoztam Niameyben más meglepetésekkel is. A városi piacon gyakran láttam lóháton poroszkáló tuaregeket- Az egyik megállt négylábú közlekedési eszközével a húsárus mellett, és lovaglópálcájával odamutatott a kiszemelt húsdarabra: — Ezt csomagold bel — Fizetett, berakta a húst nyeregtáskájába, majd tovább lovagolt. A kissé szokatlan bevásárlásnak egyszerű a magyarázata: Niger lakosságának jő része ma ls pusztai nomád életmódot folytat. Itt, a Szahara szélén úgyszólván a ló hátán nőnek fel az emberek. Állandó segítő és útitársukat akkor sem hagyják el, amikor éppen a fővárosban akad dolguk. Az állat különben Niger legfőbb kincse. A hárommillió lakosra valami kilencmillió ló, teve, szamásr, kecske és fuh fut. A fő eledel a hús. Ha még egy kis köles is akad hozzá, akkor igazán boldog a sivatagi ember. Az ország nagyobb részében azonban köles sincs. Az ilyen vidékeken megsütik a húst, csípős paprikába mártják, és úgy eszik. Kenyér és minden más nélkül. Jó gyomruk lehet! Afrikoi építészeti remekművek Annak magyarázata, hogy Niameyt az elmondottak ellenére is szépnek találtam, inkább érzelmi jellegű. A város új épületei a korszerű építészeti vívmányok mellett magukon viselik a hagyományos afrikai építészeti stílus vonásait. Ez pedig különös érdekességet és szépséget kölcsönöz egy afrikai városnak. Niameyben egészen másként érzi magát az ember, mint mondjuk a nigériai Lagosban, ahol a nyugati stílusú felhőkarcolók mellett az afrikai kunyhók a szegénység jeleként húzódnak meg. Itt a parlament épülete szervesen beillik a vályogházak színes környezetébe. Afrikában otthon érzed magad. Különösen, amikor megpillantod a niameyi nemzeti múzeum fehérre és kékre festett épületét. Vasárnap volt, amikor ellátogattam a múzeumba. Emberek, férfiak, nők és gyermekeik százaival találkoztam. Pusztai nomádok sok-sok kilométert lovagoltak, hogy megnézzék az 6 életüket is bemutató múzeumot. Valójában néprajzi múzeum, amely párját ritkítja Afrikában. A fő épület körül megtalálhatók a Niger területén élő törzsek falvainak másai. Végig kellett tehát sétálni a niameyi múzeum területén, és amikor az ember a kapun kilép, úgy érzi, megjárta az ország egész hatalmas területét. S a múzeumi falvak nem lakatlanok. Bőrcserzők, takácsok, fafaragók és a nigeri kézműipar más képviselői láthatók itt munka közben. A múzeum mellett kis állatkert van. A látogatók büszkén mutogatnak egy vízilóra. Országos gyűjtést rendeztek, hogy meg tudják venni. Ez is az övék, meg a múzeum is. A főváros alatt méltóságteljesen nyújtózik a Niger folyó. Vizében halak és fekete gyermekek lubickolnak. Partján felnőttek mosnak. Főleg férfiak. Itt ez a szokás. Sok furcsaságot rejtegető, szegény ország. De talán éppen ez benne az, ami' megfogja a „föld fiai" közé látogató ember szívét és képzeletét. Éli ÁS BÉLA NIGERI RIPQIM AZ AFRIKAI STlLUSÜ NIAMEY I KERESKEDELMI KAMARA A. KRIVEL MONGÓLIAI ŰTIJEGYZETEI DARHAN, oz épülő város Az a város még csak most épül. Kerületei ** még csak a közszemlére kitett tervrajzokon léteznek. Az első lakóház tavaly épült, s egy év alatt 15 ezer négyzetméter területet akarnak beépíteni lakóházakkal. Ogy tervezik, hogy 1980-ig DARHAN lakossága eléri a 60 ezret, s mintegy félmillió négyzetméter területet foglalnak el a lakóházak. Az új város helyét nem véletlenül szemelték ki. Eszak-Mongóliában, az Orhon, Hara Gol és Sárin Gol folyók medencéjében felbecsülhetetlen természeti kincsek szunnyadnak a föld mélyén. A mongol—szovjet közös expedíciók Darhan vidékén szén- és vasérclelőhelyeket, ce ment- és téglagyártáshoz szükséges nyersanyagforrásokat találtak. A Mongol Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy a nyersanyagbázis alapján létrehozza a darhan-szelengal iparvidéket, mely a főváros után az ország második legnagyobb iparvidéke lesz. E vidéken komplex iparvállalatok — gépesített erdőgazdaságok és faipari vállalatok, ércbányák, malomkombinátok, építőanyaggyárak, szénbányák és könnyűipari üzemek létesülnek. Az új iparvidék építésében a testvéri szocialista országok — KGST-tagállamok szakemberei segítik Mongóliát. A Szovjetunió a darhanl ipari-energetikai komplexumban — hőerőmű, vasútszakasz, külszíni szénbánya, magas feszültségű villanyvezeték, elevátor építésében, a szocialista Csehszlovákia egy cementgyár, a népi Lengyelország pedig egy szilikáttéglagyár felépítésében nyújt segítséget. f Hárem év alatt 81 váflaiat Darhan az ország legnagyobb építkezése. A vasbetongyár, az oxigénüzem, a magas feszültségű távvezeték, valamint a Darhant a külszíni szénbányával összekötő vasútvonal már elkészült. Vagy 60 méter magasságba emelkednek az új elevátor tornyai, állnak a cementgyár falai, s már lerakták a hőerőmű alapjait. A Darhanban dolgozó szakemberek és munkások száma meghaladja a hétezret. A népi forradalom előtt Mongóliában csak a kolostorok eszközöltek beruházásokat. A lakosság megelégedett a jurtákkal. A népi hatalom első éveiben sem lehetett nagyobb összegeket fordítani építkezésre. Az első mongol építőszervezet 1937-ben létesült, kétmillió tugrik összegű programot valósított meg. Az akkoriban jelentős ősszeg ma már eltörpül. Különösen fellendült az építkezés a hatvanas években. Az első és a második ötéves tervben csak 17 vállalat épült Mongóliában, a harmadik ötéves terv első három évében, 1961 és 1963 között viszont már 81. ötezer kényelmes lakás, tucatnyi iskola, kórház, gyermekgondozó intézmény készült el. Az építkezés Mongólia szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Enélkül az egykori állattenyésztő ország nem válhatna ipari agrárállammá, s nem szoktathatná telepes életmódra a nomád állattenyésztőket. Darhan, az új város a mongol építőipar bázisa lesz. Afféle kísérleti intézet, műszaki központ, építőanyaggyártási bázis A termelési folyamatokat teljesen automatizálják. Darhan évente 80 ezer tonna betonkészitményt ad az országnak, köztük paneleket, háztömböket, a sztyeppék öntözéséhez szükséges betonteknőket. A házak egyéb tartozékait a faipari kombinát fogja gyártani. Mongólia a múltban importálta a cementet. Ä darhani cementgyár az ország szükségletének Jelentős részét fedezni fogja. Első részlegének kapacitása évi százezer tonna, a második részleg üzembe helyezése után teljesítőképessége megkétszereződik. A külszíni szénbánya évi egymillió tonna olcsó fűtőanyaggal látja el Mongóliát. A darhanl hőerőmű szolgáltat majd villamos energiát Szuhe Bátor városnak. Szükség m szakemberáre Néhány évvel ezelőtt Mongóliában még nagyon kevés volt a szakképzett építőmunkás. Elvétve akadtak mérnökök, technikusok és mesteremberek. Mongólia a testvéri szocialista országokba, főként a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK s más államok főiskoláira küldte a fiatalok csoportjait, hogy szakképzettségre tegyenek szert. Az Ulánbátor! egyetem mellett építészmérnöki kar nyílt, ezenkívül több technikumot létesítettek. Megismerkedtem két fiatalemberrel, akik Darhanban tanultak ki kőművesnek. Gombo és Szandagdorzs a nevük. Állattenyésztők voltak. Darhanban mindent az abc-től kellett kezdeniük. Még a szerszámot sem tudták kezükben tartani. Egy év alatt kőművessé képezték magukat, bonyolult munkákat Is el tudnak végez nl. — Ivan Mtnyejevtcs Zserebcov segített ne künk — büszkélkedtek oktatójukkal. Zserebcov és Nyikoláj Kalina kőművesek. Ivan Muhin kotrógépkezelő és Fjodor Garaszev ács sok mongol legényt avatott be mesterségül! titkaiba. Az építkezésen több mint egy éve mű ködík Mongólia legnagyobb iskolakombinátja... Oj élet költözik a mongol sztyeppére. GENRIH ANOHIN RIPORTJA A FAER0ER-SZIGETEKRÖL — Grtndabudl — kiáltotta el magát egy halász, amikor a csónak közelében kisebb bálnákat pillantott meg. Lehettek vagy öthatszázan, játékosan fickándoztak a vízben. A bálnaraj dél felől a Nulsö és Strömö szigetek közötti tengerszoros felé tartott. — Grindabud! Grlnda! — visszhangzett a kiáltás, melyet csónakról csónakra tovább ismételtek. — Grlnda, grlnda — kiáltoztak a halászok, és evezőikkel hadonászva igyekeztek felkelteni a parton állók figyelmét. A jeladást észrevették, és házról házra tovább adták az üzenetet. Egy éltes pap valakinek a telefonba ordította, hogy küldjenek azonnal csónakokat a bálnák elfogására. A megrémült bálnák összeverődtek. A csónakok körülvették a rajt, és a legközelebbi öbölbe űzték a bálnákat. Több száz bálna nagy hullámokat verve berontott a kikötőbe. Az ügyes kezű halászok itt már vártak a zsákmányra. Az emberek szinte extázisban beugráltak a vízbe, és késsel, horgokkal a bálnákra vetették magukat. Nagy vérfürdő kezdődött. Csoda, hogy a hódítók közül senki sem maradt ott a csata színhelyén, mert a vonagló állatok egy farkcsapással képesek összezúzni a csónakokat. A halászok évezredes hagyományt ápolva zsákmányelosztót választanak, aki értékeli, és a nagy mészárlás részvevői között érdem szerint elosztja a zsákmányt. A legnagyobb „grindát" az kapja, aki elsőként fedezte fel a rajt. Kisebb részt kap az elosztó, s bizonyos húsadagban részesülnek a tétlenül szemlélődő turisták is. Ezen az éjszakán mindenütt győzelmet ünnepelnek, házi bort isznak, főtt és sült húst, bálnaszalonnát esznek, hagyományos ősi dalokat énekelnek. Apraja-nagyja összefogődzkódva ősi táncot lejt. • KÜLÖNÖS EMBEREK Telefon, motorcsónakok, villanyáram. X. századbeli halászbárkák, vitorlások, barbár kézitusa a tenger óriásaival, összeférhet-e ez a kettő, a középkor és a modern kor? Európát általában a legrégibb világrésznek tartják, melynek modern civilizációja már régen elfeledte az ezeréves múlt hagyományait. Pedig nem igaz! A Skóciától 375 kilométernyire északra és Izlandtól 450 kilométernyire délkeletre fekvő Faereer-szlgeteken megrekedt a múlt. Az Atlanti-óceán hullámai között szinte elvész a szigetcsoport. Zord vidék, éghajlata szeszélyes. A földet köd- és felhőfüggöny rejti el, 250 napig tartanak az esőzések. A 24 nagyobb sziget közül csak 18 alkalmas telepedésre. Ezeken sajátos parasztköztársaság Jött létre, Juhtenyésztők szövetsége, amely kétszáz éven át függetlenül létezett. A szigetek aztán 400 éven át a norvég királyok uralma alá kerültek, majd 1380-től a dán korona tulajdonába jutottak. • A FAER0ER-SZIGETEK ARANYA A szigetlakók fő foglalkozása a juhtenyésztés. A gyapjút nem ollóval vagy késsel vágják, hanem kézzel tépik. A természet nem kényeztette őket. Csemegének számít náluk a főtt vagy szárított tőkehalfej, tengert moszattal körített bárányhús. A szigetlakók ma is a bálnajeldolgozó Iparból élnek. Faer0er lakólnak ősei bazalttömbökből emelt, fával fedett házikókban laktak. A házak lapos tetejét benőtte a fű, itt kecskék és Juhok legelésztek. A füst a lakásban terjengett, majd a tetőzet résein át távozott. Ülőhelyül kőrakások vagy bálnagerincek szolgáltak. Az asszonyok olajlámpa fényénél mosták a gyapjút. Ablakok nem voltak a házakon. Ilyen házak és bútorzat még ma is található a szigeteken. Torshavnban, a világ legkisebb fővárosában 6 ezer 100 ember él. A házakat importált norvég fából kőalapra építik. A szigetlakók nem Ismerték a feudalizmust, viszont mindig voltak gazdag és szegény parasztok, az előbbiek éppen olyan kegyetlenül kizsákmányolták az utóbbiakat, mint bármelyik elnyomó uralkodó osztály. A szigetlakók az ezeréves elnyomatás ellenére megőrizték nyelvüket, melyet 1948. április 1-től hivatalos irodalmi nyelvként elismertek. Faereeri nyelven jelennek meg újságok, könyvek, folyóiratok. Az iskolákban faeraerl és dán nyelven oktatnak. A tavalyi választások során a függetlenségi csoport győzött, mely már a második világháború idején a Dániától való különválás politikájával lépett fel. így tehát meglehet, hogy nemsokára új köztársaság létesül Európában 1399 négyzetkilométeren 35 ezer lakossal Az új Idők szele még Ide, a konzervált középkorba Is behatolt.