Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)
1965-05-09 / 127. szám, vasárnap
EGRI VIKTOR: A holtak énekelnek Az esztendőnek minden szaliában, tavasszal és nyáron, oly—Jl_ kor fagyban, hóesésben ls a Slavínra vezet utam, valahányszor idegenből jött ismerőst, barátot kalauzolok. Nincs előre megszabott program és útvonala a városnév zésnek, ám koronája mindig a Slavín marad. Előbb hagyom, a szeme hadd teljen meg teljesen a Belváros emlékmüveivel, a Nálepka és Jirásek utca palotáinak barokkbejárataival, megbámultatom a Dóm ritkaságait, a Zsidó utca elején álló, pompásan restaurált „A jó pász• torhoz" címzett rokokóházat, az egykori Klarissza-templom szobrok' kai ékített, ötszögletű gótikus tornyát, amelyről kevesen tudják, hogy egyedülálló építészeti különlegesség, mert a toronynak nincs fundamentuma és két-két pontján a templom jalán és támain nyűg* szik. Rengeteg a műemlék, a megállásra késztető látnivaló a Belvárosban, nem egy „bennszülött" alig ismeri a régi Városháza zeneteremének beillő remek udvarát, vagy a Pugacsev utcában levő, a XVI. szá-> zad végén épült Huszita-házat, ritkán téved be a Zöldszoba utcába és nem tudná megmondani, hogy a Káptalan utca végében áll a város egyik legrégibb épülete, amelyet már 1390-ben „Domus lapidea"-ként, kőházként említ a városi krónika. Délprovencei ősöreg váracskák bejáratára emlékeztet a kétrészes házacska oromzata és kapuja, s múzeális értékű remek lesz, ha restaurálására sor kerülAmint látogatóm belefárad a Vár és a város nézésébe, autón foly tatjuk utunkat a Slavínra. A csöndes szemlélődés és pihenő, az emlékezés és múltbajor dúlás percei következnek. Lábunk alatt lent a tülekedő város csodálatos panorámája, oldalt a négyszögletű tornyos ősi várpalota tömör tömbje, odalent fehérfalú új épületóriások, köz* tük templomok és tornyok, távolabb a Duna ezüstös csíkja, gyárak karcsú kéménydárdái és füstszürke kékség, mennybolttal ölelkező messzeség. Itt fent csend és béke, időtlen nyugalom, amit semmiféle lárma nem tör meg. Valahányszor itt járunk a hegyen, óhatatlanul eszünkbe fordul, milyen bölcs gondolat volt, hogy nem otthoni földben, hanem itt kö» lőttünk, ebben az impozáns, gyönyörű sírkertben alusszák örök áh mukat azok a hősök, akik a város és környéke felszabadításáért vívott harcolcban estek el. Húsz éve már, hogy életüket adták ezért a földért, egyiküket sem ismertük, és mégis ismerőseink, vérbeli rokonaink ok, akiknek elmúlása arra int minket — ahogy fuhász Ferenc írja a „Tékozló ország"-ban: „í - v a rendezésben rejíő értelem legyen az ember végső igézete! Az ember legyen úrrá a mindenség magányán: ez a sorsa! S az ember magányát oldja fel a mindenség hite." Valahol messze tőlünk még élnek az anyák és apák, élnek a test* vérek, a feleségek és gyermekek, emlékezéseikben tálán már kivé* szett a fájdalom, mert az idő rendje, hogy az idő megenyhítse, eh mossa a gyászt és bánatot; az emlékezésben talán még ott remeg egy-egy könnycsepp, de a fájdalom már nem ás árkot az emlékező arcán, legendás árnyakká, igaz mesék hőseivé váltak, akiktől az élet megtagadta, hogy megéljék a győzelem óráját és hazatérhessenek övéikhez. Mi, a sírkert látogatói, elfelejtjük, hogy hantok, holtak közt já* runk, oly mérhetetlen békességet sugall itt minden kő, fűszál és virág, amely a magasra emelt nagy gyeptáblák körüli sírok apró dombjait ellepik. A fejfákon az Ivánok és lurijok, Nyikolájok és Mihailok, Szergejek és Szemjonok neve és évszámok, melyek szíven ütnek. Csupa élete kezdetén kettétört, az indulásból egyenesen a ha* Iáiba hullt sors, csupa fiatál, akiért otthon valaki másnak kell helyt állnia, eltakarítani a romokat, folytatni az iskolát, kézbe venni a kalapácsot, a logarlécet vagy a gyógyító kést. Egy életnek két élet munkáját és kötelességeit kellett magára vennie, annyi volt az elesett, a sírba hulló, s íme, megtörténi a csoda: a romokon győzedelmes élet támadott, olyan élet, amely féket rakott az elemekre, megnyergelte az atomerőt, hajóst küldött az űrbe és a legnagyobbon fárad, az ember boldogságán. Ülök társammal az emlékmű lépcsőjén, nézem a füst és korom Szürke fátylával bevont tájat és hallgatom a muzsikáló csöndet. On* nan a hantok felől mintha csöndes éneket hallanék: Elők, vigyázzatok A békességnek csak most kelt ki első levele, ne engedjétek, hogy zsenge virágát eltapossálc!, Sok lett megint az ártó féreg, a vértől megvadult durva lélek, sok lett a gaz, a múltat feledő, Elők, vigyázzatokí Es magamban tovább mondom, amit az ének sugall és gondolataim Közé kever: Odalenn déleri, a túlsó féltekén tűz lobbant fel. Vietnamban repülő* gépek orgyilkos tüzet zúdítanak békés szántóvetőkre, lánggal pörkölt ártatlan gyerekek jajszava hasít az égbe. A gépben ülő gyilkos nem hallja, de a mi fülünkbe beletép. Belehasít ez és más ezer jaj: új veszedelem fenyeget. 'Az élet rendje nem lehet, hogy bomba döntsön romokba iskolát és Kertet, tank szántson traktor helyett, anyák könnye hulljon megölt gyermekük széttépett tetemére. Elők, vigyázzatok! Mi lehet az én feleletem? Nem tudok mást tenni, mint az értelem fegyveréhez nyúlni, és társaim jóérzéséhez, józanságához folyamodni. Üem tudok mást ten* ni, mint meghallgatni és tovább adni a holtak énekét: Élők, vigyázzatok! És évek távolából újra hallom, 'újra magam elé idézem 'Ady halhatatlan intelmét: Örzőíc, vigyázzatok a strázsán", az élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, hogy átvádoljanak rajta Véres s ostoba feneségeŕí ŕj okszor arra kell gondolnom: milyen furcsa, hogy a béke fogah V^ ma szinte ellentmondásosan mindig a harc fogalmával keve-< r~~J~ redik. Az agresszorok késztetnek most is rá, hogy jelszóval ^^^ feleljünk az orgyilkos támadásra. Ahol öldöklő fegyverekkel vadásznak a béke olajágas galambjára, ott készenlétet, a szellem, az értelem, a békevágyó emberszívek készenlétét kell hirdetnünk. A harag, a megvetés, az elítélés fegyverét, amely tízszeresére növelheti a békemozgalom erejét és józanságra kényszerítheti az erőszak bar» bár híveit. Zarándokolj fel te is a szép tavaszon a Slavínra és hallgasd meg te is, amit a tegnapi harcnak holt tanúi oly eleven erővel sugallnak: Élők, vigyázzatok! N EGYVENNÉGY őszén történt, kanyarodott megint az orszägútra. a cigarettát. Előhúzta zsebéből a dodélután kettő é s három óra A puska ott lógott a vállán, annak bozokat és ismét böködni kezdte azt között, miután fegyveres né- sem örült, nem érdekelte különöseb- a legmérgesebbet. met katonák lefegyverzett ben semmi. Az országúton katonák szovjet foglyokat kísértek át a falun, meneteltek, a réten szabadjára engeAz apa szigorúan és fenyegetően dett tehenek legelésztek, a keresztetámadt a fiára: — Te vetted el a cigarettát? — Nem — rázta a fejét a gyerek. — Hová lett a cigaretta? — Nem tudom. — Szóval nem mondod meg? — Nem mondhatom meg, ha nem tudom. Egy-kettő ... egy-kettő ... nem hallod? — csengett a hangja és közben nyomkodta egyenként a dobozokat a mérges orosz katona zsebébe. Az elfogadta, zsebébe dugta és összenézett társaival. Akkor sem tudta megfejteni, később ződésen tábori csendőrök igazoltattak katonai és polgári személyeket. A faluba újabb szovjet foglyokat kísértek be. Eszébe jutott a három doboz cigaretta, az apja számonkérése, sem, miért néztek össze, miért csila közeledő este, a vacsora, édesanyja lant fel a szemük, miért pislognak rá esetleges jelenléte. hálásan, hiszen semmiség volt, amit Ha tudta volna, mennyi gond sza- csinált, három doboz cigarettáról volt — Jól van, ezt még megbánod. Ha- kadt a vállára az elcsent cigarettá- szó. Nekik öröm, apjának néhány f 11zudsz nekem. A szimfóniából hiány- vall... A gyerekek már ott lehetnek lér veszteség. zik három dobozzal. a kazlaknál, hallotta a hangjukat, a Ügy maradt el a fogoly katonák Nem hazudok, nem vettem el — puskák durranásait, ő mégsem sietett oszlopától, azzal az érzéssel, hogy keseredett neki a gyerek és j falhoz hajtotta fejét. Senki sem volt a konyhában, lánytestvére a kocsmában mért, édesanyja meg az üzletben szolgált ki, ilyenkor ősszel nagy a forgalom, az emberek egymásnak adják az ajtó kilincsét, jönnek a szomszédfalusiak, jönnek az idegenek, hajcsárok, katonák, tisztek, csendőrök, édesapja éjfélig talpon, csak annyi a szabad ideje, amíg bekapja az ebédet és a vacsorát. Volt úgy, hogy napokig nem látta az apját, nem találkozott vele, este már régen aludt, amikor behozta a a pénzét és az ágya alá rejHárom doboz cigaretta tO NI O 00 U z védtelen embereket ajándékozott meg. Lehet, nem is volt rá szükségük. El sem vették volna, ha nem vállalja a kockázatot. S mennyi baja származott a három doboz cigarettából! Ment a gyerekek közé, de mintha ott sem lett volna. Azok lövöldöztek, lármáztak, katonásdit játszottak és foglyul ejtették egymást, ő félrehúzódott s az estére, a három doboz cigarettára gondolt. Alkonyodott, hűvös szél fújta át a ruháját, nem érezte a hideget. A keze sem fázott a puska tusán. Ha a cigaretta eszébe jutott, mindig melege lett. Apja lopással gyanúsította délben s vacsoránál sem viselkedik másképpen. Pedig nem érdemli meg a vádat, nem őrzi magát bűnösnek. Nem lopott, csak elvett három doboz cigarettát. És nem tartotta meg lesz az első kérdése: — Hova lett a cigaretta? Az apja ebédelt már, kanalazta a bablevest, a párolgó étel szaga az orŰgy viselkedett, mint soha azelőtt, unszolás nélkül vizet öntött a lavórba és mosakodott. Asztalhoz ült és vacsorát kért. Gyorsan bekanalazta a tette, ebédnél sem futottak össze, hl- a gyakorlat színhelyére. Elrontotta a magának, a barátai között sem oszszen csak annyit időzött a konyhá- liapját. totta szét, olyan embereknek adta, ban, amíg az éhségét csiilapította. Az országút habarékában dagasz- akiket soha nem látott, soha nem isArany élete volt. Örökké kint sza- tott, gumicsizmája csupa sár volt. Ezt mert. Fogoly katonáknak adta, megladgált a réteken, játszott pajtásaival csinálta délelőtt is, mielőtt még cim- sajnálta őket. a kertek alján, a szalmakazlak kö- bóráival találkozott volna, a töltésen A gyerekek még nem hagyták abba zött, iskolába járni nem kellett, a téblábolt, bámészkodott, s így pillán- a játékot, ő azonban nem várta be a gyakori berepülések miatt bezárták a totta meg az orosz fogolykatonák végét. Sietett haza, nehogy késésével gimnázium kapuját. oszlopát. tetézze az apja haragját. Egész úton Csak most nem éppen szerencsés Maga sem tudta, mi szállta meg, azért izgult, vajon az édesapja bent napot fogott ki. Az apjával egyszerre vagy mi sugallta, de ahogy jobban lesz-e, várja-e? Nem volt bent, nem értek a konyhába, összefutottak vélet- megnézte a sok szőrös, borotválatlan várta, édesanyja tisztította a lámpalenül, visszahúzódni, eltűnni nem le- arcot, a fegyvereitől, csatos szíjaitól üveget, hetett. Pedig tudta biztosan, hogy ez lemeztelenített ruhát, a védtelen emberek sorát, melegség járta át a testét. Segíteni kell ezeken a katonákon. De hogyan, miképpen segíthet ő, a levest és húst már nem is kért. rába csapott, csiklandozta a gyomrát, gyerek, az orosz foglyokon? — Álmos vagyok — mondta s áslde nem mert az asztalhoz ülni, meg- Jó ötlete támadt. Cigarettát csen ki tott nagyokat. El akart tűnni az apja játszotta az ártatlant, a sértődöttet, a boltból és majd valahogy átadja szeme elől. pedig igyekeznie kellett volna. Azzal nekik. _ Gyer e megvetem az áqm t _ váltak el a cimborák, hogy csak be- Pillanatok alatt határozott és csele- gjeite át vállát az édesanyja kapják az ételt és mennek vissza a kedett is. Befutott az üzletbe és sze- Bevonultak a szobába Az' ágvban szalmakazlakhoz, a céltáblákhoz, dél- rencséjére csak a lánytestvére állt a a d unIla ai att valamivel' már jobban után nagy „hadgyakorlat" lesz pisz- pult mögött, ő nem ügyelt rá annyi- érezte magát De nem sokái g g de s. tollyal és leventepuskával. ra. Odahúzódott a trafikos reteszek- anvja klment és a z édesapja jött be Barátainak pisztolya van, neki le- hez és egy óvatlan pillanatban le- ' ventepuskája, ügyes kis karabélya, emelt és a zsebébe csúsztatott három — no, megmondod végre, mi lett nemrégen csente el egy trénszekérről, doboz szimfóniát. S mint aki leg- dobo z cigarettával? a németek nem vették észre, máig jobban végezte dolgát, szaladt a pussem keresik. Volt azon a szekéren kájához, vállára emelte és rohant a annyi puska, hogy minden gyereknek foglyok után. jutott volna belőle kettő. De ő csupán Már a falu túlsó végén jártak, amiazt az egyet vette el, azt kanyarította kor beérte őket. A kísérő német katovállára. És most azzal jár, azzal nák közül kettő az élen haladt, ketkél, azzal fekszik, a csendőrök és a tő hátul az oszlop végén, nem törőd- .. , németek nem bánják. tek az őrség „erősítésével", mosolyog- ' óke t- Ugye, nem loptam, ha azoknak Az apja elfogyasztotta a levest, füs- tak rá, tetszett nekik a leleményessé- vittem — bátorkodott neki a beszédtölt húst emelt ki tányérjára a fazék- ge, a fürgesége és a katönásdija. ból és úgy tett, mintha elfelejtkezett Mindjárt úgy viselkedett, mintha az Az édesapa meghökkent. Mindenre volna róla, mintha nem is lenne a ő felügyelete alatt lett volna az őr- számított, csak ilyen feleletre nem. konyhában. Közelebb lépett hozzá. ség, kiigazította lépéseit a katonáké- A haragja régen elpárolgott már, de val, majd előre futott és az oszlop kö- azért a dorgálástől nem állt el.' zepén haladt. — Ezt korábban is mondhattad volAz orosz katonák sajnálkozva néze- na — jegyezte meg. — És a cigaretgettek rá, a leventepuskós, gumicsiz- tát se kellett volna elemelned. Miért más gyerkőcre, nem tulajdonítottak nem szóltál. Én is adtam volna. Talán neki Jelentőséget. Rá és egymásra többet is, mint amennyit te vittél. nyösen a gyerek és észrevehetően pillantottak, de ők nem mosolyogtak, — Nem volt rá időm — nyugodott görbült a szája. förmedt rá. — Ha megígéred, hogy nem versz meg! — alkudozott s szeméből kibuggyant néhány könnycsepp. — Megígérem. Elloptad? — Nem loptam el. Foglyoknak vittem. Orosz katonáknak. Megsajnáltam — Éhes vagyok — mondta. — Elhiszem, fiam, de én kérdeztem tőled valamit és arra még nem feleltél? — emlékeztette az apja. — Hol van a cigaretta? — Nem tudom — hajtotta csökö— jól van. Remélem, azt se tudod, hogy hol van az ebéd? — Nem vettem el a cigarettát. Minek lett volna az nekem. Én nem dohányzom. — Majd kiderül minden. A gyerek most a hátát vetette a falnak és nézte az apját, aki jóízűen falatozott. Ült az asztalnál fehér köpenyben, ahogy az üzletből kijött ebédelni. Nem volt haragos, komor sem volt az arca, úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. ö azonban tudta, hogy jogos a kérdés, a három doboz cigaretta követelést. ö emelte le a polcról délelőtt, egy nagyon kedvező pillanatban, amikor csak a lánytestvére állt a pult mögött, édesanyja főzött, édesapja meg italt mért a kocsmában. Nem számolt azzal, hogy az apja ilyen nagy forgalomban is számon tart minden doboz cigarettát. — No, megmondod, mt lett a cigarettával? — állt fel apja az asztaltól. — Nem mondhatom meg, ha nem tudom — felelgette egyre bizonytalanabbul a gyerek. — Akkor nem lesz ebéd, zsíros ke• "V-''.. v'V,-* (Nagy József rajza) mint korábban a német katonák, mélységes szomorúságot fedezett fel a szemükben. meg a gyerek, látta, hogy a verés elÜgyet sem vetett rá, jó gyermek- marad. nyér Ve fesz — 'fenyltette^meg apja =a ösztönével megérezte, hogy veszélyes -Hogy csináltad? Hogy fértél a legérzékenyebb pontján. Az éhségtől í^ llal k° z% sb a ^ ezdet t. it l, árthat e8Y közelükbe? - érdekelte az édesapát. sötét karikák gurultak szét a szeméből. — Kimehetek? — kérdezte távozóban az apjától, mert eszébe jutott a délutáni nagy hadgyakorlat. könnyelmű lépés, egy elvétett mozdulat, katonásan kell viselkednie. — Egy-kettő ... egy-kettő — kiabálta feltűnően, hogy a német katonák is hallják. — Lépést válts! — böködte a mel— A puskával... mintha kísértem volna őket! — No jó, rendben van minden. Bár neheztelek rád, hogy szó nélkül vitted el a cigarettát — dörmögte az édes— Mehetsz isten hírével! Majd es- lette lépkedő orosz katona oldalát, apa úg y' hogy nem tudt a> dicsérjen-e te a vacsoránál még találkozunk. Az apja ment az üzletbe, ő meg ment ki az udvarra, majd onnan a rétre. Nem sietett, nem röpült árkon-bokron át mint máskor, a három doboz cigaretta gondjával vonszolta a lábát, mert nem figyelt rá, egy pillantásra vag y elmarasztaljon, sem méltatta, s ha felé fordította a Tanácstalanul állt egy ideig az ágy fejét, úgy nézett rá, olyan ellenszenv- lábánál, aztán kiment. A gyermek vei, hogy legszívesebben nyakon vág- m eS forgolódott sokáig az ágyon, nem ta volna. nem jött szemére álom. Egyre messzebb jártak a falutól, A cigarettáról valóban szólhatott nem mehetett tovább, át kellett adnia volna! ÜJ SZÖ 12 * 1965. MÁIUS 9.