Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-09 / 127. szám, vasárnap

ül SZÓ 10 * 1985 M Aj US 9. Amerre a szem ellát, hatalmas kénórcpiramisok magasodnak az ég felé. A billentőkocsik egész napon át hordják az aranyszínű földet a flotáciős berendezésekbe. A kénércdúsítás folyamatának eredménye a tartályban figyelhető meg, amelybe a csővezetéken át barnás folyadék áramlik. A folyadék kihűlésekor sárga kristályok képződnek: ez ,a kén. OT EV A „DO-800"-ON lam kénben fizeti meg Csehszlovákiának az évekkel ezelőtt kapott bányaipari berendezéseket, amelyekkel megindult a ta-rno'brzegi építkezés. A cseh gépeket nem kell sokáig kutatnunk a bányában. Mindegyik akkora, mint egy ötemeletes ház s a bányászok gozott, más típusú nagy kotrógépeken. Már húsz esztendeje ismeri ezeknek a kolosszusoknak minden csínját-bínját. Ciepielewski meg van elégedve „dosiaval" (így becézik a bányászok ezt a tíz egynéhány motorral működő több száz tonna acélból álló monstrumot). baráti e Ott, ahol a San folyó a Visztulába ömlik, két évvel ezelőtt még szántóföldek és partmenti legelők terültek el. Ma ezen a helyen áll a Marcell Nowotkoról elnevezett tarnobrzegi kénbánya és kénfeldolgozó kombinát. A dolgozók száma hatezer, az évi kéntermelés eléri a 430 000 tonnát. A kombinát — amely már ma is a világ legnagyobb kénfeldolgozó üzemei közé tartozik — jövőbeli tervei között szerepel az évi egymillió tonnás termelés. Ez biztosítani fogja az üzemnek a világranglista egyik legelső (helyét. A kombinát össztermelése pontosan egymillió tonna tiszta kén. Ebből több százezer tonnát szállítottak Csehszlováklába. A lengyel állegfontosabb munkaeszközei közé tartoznak. Rajtuk a felirat: „K-300" „K-800". Feladatuk az, hogy lefejtsék a földréteget, amely alatt ott húzódik a kénérc. A legfontosabb gépóriás a „DO-800". Hatalmas lapátkerekeivel „harapja" a kénben dús talajt, amely azután a szállítószalagra kerül. A kotrógép őskori szörnyetegre emlékeztet ugyan, ennek ellenére fürgén, ügyesen, sőt: elegáns könnyedséggel dolgozik. A kénérc szinte megszakítatlan folyamban vándorol a szállítószalagra. A kotrógép óriás munkáját több ember irányítja. Jozeí Cieplewski már öt éve dolozgik a „D0-800"-on. Régebben külszíni fejtést alkalmazó barnaszénbányákban dolöt évi munkája alatt a DO-800 meg egyetlen egyszer sem mondta fel a szolgálatot. Pedig a bányában sok minden előfordult már. Mikor két évvel ezelőtt kiöntött a Visztula, a sártengerben elakadtak még a könnyű vontatók is. A „DO-800" hatalmas lánctalpaival áthaladt a sártömegen nem csúszkál rajta, s ez a kezelő számára nagy előnyt jelent. Ciepplewski lelkesen dicséri a kezelőfülke berendezését ls, az Irányítást lényegesen megkönnyítő servomechanizmust és a kitűnő látási viszonyokat. Narowski mérnök, a tarnobrzegi kénbánya műszaki vezetője arra törekszik, hogy minél magasabbra emelje a csehszlovák kotrógépek munkájának hatásfokát. A „Do-800" pl. öt évvel ezelőtt 480 köbméter ércet hozott felszínre egy óra alatt. Jelenleg, a berendezés képességének alapos megismerése után egy óra alatt közel 800 m

3 kénércet termelnek ki a kotrógép segítségével. A kombinát műszaki dolgozói a többi kotrógép termelékenységét is törekszenek maximálisra emelni. A csehszlovák gépek kihasználása Tarnobrzegben igen intenzív: A „Do-800" jelenleg naponta 18 órán át dolgozik. Nemegyszer többet is. A bányagépek zavartalan munkája Tarnobrzegben (még a legnagyobb fagyok idején is) egyrészt a gépek gyártóinak, másrészt a tarnobrzegi kombinát karbantartó brigádjálnak érdeme. Tarnobrzegben jól ismerik a csehszlovák gépeket és nagy elismeréssel beszélnek róluk.. A csehszlovák gyárakban pedig dicsérik a tarnobrzegi kén kiváló minőségét. Mindez kedvező előjel a tarnobrzegihez hasonló lengyel bányaipari beruházás számára. A lubini rézércbánya már várja a csehszlovák gépeket és berendezéseket, amelyeket Lengyelország hitelszerződés értelmében kap déli szomszédjától. Lengyelország ezt a tartozást is „természetben": azaz nyersrézben fogja kiegyenlíteni. AR 4QIIC május 8. Berlin. A le' vegőben a tavasz illata. Napfény, melegség. Az I. belorusz front haditudósítóinak gépkocsija hosszú libasorban a tempelhofi repülőtérre tartanak. A haditanács meghívott bennünket, hogy vegyünk részt a szövetségesek küldöttségeinek fogadtatásán. Ma érkeznek a német fővárosba, hogy aláírják a fasiszta Németország teljes és feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. Az ember lelke repesik az örömtől. Ujjongana. Németország kapitulált. Győztünk. Ez a mi győzelmünk. Köröskörül romok. Az utak peremén rozsdás tank- és autómaradványok, tönkrezúzott ágyúk, hatcsöves aknavetők, agyonlapított lőszerládák — a dicstelen német hadsereg maradványai. Hirtelen eszembe jut egy levél, melyet egy lakásban találtunk, amikor Perevertkin tábornok törzskarának szállást kerestünk. Egy bizonyos Albert Nemgen Irta nagybácsijának, a lakástulajdonosnak. „Valahol Moszkva körül, 1941. Kedves nagybácsiml E percekben rád gondolok, s nem tudom megállni, hogy ne írjak magamról. Tíz perccel ezelőtt tértem vissza gránátos hadosztályunk törzskaráról, ahová a hadtestparancsnok parancsát vittem, hogy kezdődjék az utolsó roham Moszkva elfoglalásáért. Két óra múlva kezdődik a támadás. Láttam a nehéz ágyúkat, amelyek este tűz alá veszik a Kremlt. Láttam gránátos ezredünket, amelynek elsőként kell végigvonulnia Lenin sírjánál a Vörös téren ... Ez a vég, bácsikám. Tudod, nem vagyok lelkendező ifjonc, sem megkeseredett kisöreg. Ez a vég. Moszkva a miénk, Oroszország a miénk, Európa a miénk... Sietek. Hív a törzsparancsnok. Reggel majd írok Moszkvából, megírom, milyen is ez a gyönyörű ázsiai főváros ..." Nem tudom, mi történt a levél írójával, aki bizonyára német tiszt volt. Nem is érdekel a sorsa. Mi Berlinben vagyunk. Nem Moszkva, hanem Berlin hever előttünk feldúlva. Számunkra ez a fontos. Tempelhof. Megérkezik Szokolovszkij tábornok. Reá bízták a vendégek fogadását. Leszáll egy moszkvai repülőgép. Visinszkij érkezett diplomatáink csoportjával. Nyugat felől motorzúgás. Arra nézünk. Szovjet vadászgépek húznak el a repülőtér fölött. Díszkíséret. Utánuk feltűnik egy Douglas. Leszáll. Tedler, angol légügyi főmarsall és Spaats tábornok, az amerikai távolsági légierők parancsnoka érkezik. A sovány, mozgékony, fiatalos kül sejű Tedler mosolyog. Az amerikai közepes termetű, jól táplált, szögletes. Szokolovszkij és a vendégek ellépnek a díszalakulat előtt. Még egy Douglas érkezik; a németek — Keitel, Friedburg tengernagy es Stumpf repülőtábornok — szállnak ki belőle. Keitel hosszú köpenyben, felgyűrt tetejű magas sapkában elől lépked, határozott léptekkel halad, nem néz se jobbra, se balra. Csatlakozunk a németeket vivő autóhoz. Csak most látnánk a fasiszta tábornokok arcát! ALÁÍRJÁK AZ OKMÁNYT NÉMETORSZÁG TELJES ÉS FELTÉTEL NÉLKÜLI KAPITULÁLÁSÁRÖL. szek és a filmoperatőrök lázasan tevékenykednek. Amikor lecsillapodnak a kedélyek, a szovjet hadvezetés képviselője feláll és bejelenti ' az ünnepélyes aktus kezdetét. Felolvassák a kormányok különböző nyelvű dokumentumait, amelyekben felhatalmazzák küldöttségeiket Németország kapitulációjának elfogadására. Tíz perc telik al ezzel. A szovjet marsall újra [eláll, és emelt hangon odaszól az ajtónál álló tiszteknek: — Vezessék be a német küldöttséget. Az ajtó kitárul, és belép Keitel, Friedeburg és Stumpf, mögöttük néhány német tiszt, nyilván az adjutánsaik. Keitel leül a karosszékbe, az asztalra maga elé teszi marsallbotját. Zsukov szól valamit. A tolmács rögtön németre fordítja. Keitel bólint és egész idő alatt Zsukovot nézi. Mintha Dlyan embert látna, aki már régSta érdekli. Következik a dokumentum aláírása. Keitel elsápad. Monoklija leesik. A háta mögött álló magas tiszt sírva fakad. Keitel egyenesen fii, maga elé helyezi kinyújtott kezét, összeszorítja öklét. Ebben a pillanatban feláll Zsukov és érces hangon így szól. — A német küldöttségnek javasoljuk, hogy írja alá Németország teljes és feltétel nélküli kapitulálását. Ez a hang mindenkit megborzongat. Leginkább a németeket. Keitel feláll, és bizonytalan léptekkel a szövetségesek asztalának keskeny végéhez tart. Arca nem igazi arc, in> kább álarc. Keze reszket. A három német közül az utolsó I* aláírja az okmányt, és visszatér helyére. A szovjet marsall megszólal: A német küldöttség elhagyhatja • termet. Az ajtó becsukódik. A teremben továbbra ls feszült a légkör. Vége a háborúnak! Tényleg vége van? A tömegben keresem Malinyin tábornokot, a front törzsparancsnokát. Megkérdem: — Hogy állunk Prágával? Malinyin az órájára néz é« így válaszol: — Éppen most vonulnak be Konyev marsall tankjai. A felkeerős lániugatást kapnak. Prága sorsa "nem közömbös nekünk. Hanyatt-homlok futunk a távközlési gócpontra. Ott van az iskola udvarán. Kollégámmal, L. Viszokoosztrovszkijjal leülünk és utolsó tudósításunkat diktáljuk a Krasznaja Zvezda szerkesztőségének. Hajnali négy óra. A haditanács meghívta a haditudósítókat, legyenek részesei az ünnepi lakomának. Tyelegin tábornok felemeli poharát, és vidáman tósztol: — A GYŐZELEMRE, ELVTÁRSAK! A BÉKÉRE! KELETEN FELKEL AZ ELSŐ BÉKÉS NAP. (Novosztyi) SOKOLDALÚ KÉPZETTSÉGET SZEREZTEM CSEHSZLOVÁKIÁBAN A BÉKE ELSŐ NAPJA Ismét felidéződnek a közelmúlt napok képei. A berlini harcok tüzében a szovjet csapatok zsúfolásig megszállták a német fővárost. A legbátrabb és Iegkíváncsibb német polgári személyek előbújtak és a hatalmas szürke szovjet tankokat megközelítve megkérdezték: — Amerikaiak? Harckocsizóink elégedetten válaszoltak: — Nem, oroszországiak, uraliak ... A németek csak csóválták a fejüket és a tüzérekhez fordultak: — Angolok? Két hatalmas traktor által vontatott nehézlöveg parancsnoka büszkén válaszolta: — Szibéria küld nekünk ilyen szép példányokat... Szovjet repülőgépek ezrei éjjel-nappal Berlin fölött köröztek. A berliniek kidugták a fejüket és az annyira ismert angol és amerikai repülőgépek körvonalait keresték, de hiába. A német főparancsnokság hadijelentései hányszor zúztak szét és kerítettek be szovjet hadseregcsoportokat, hány szovjet tankot, ágyút, repülőgépet semmisítettek meg! Mégis elegendően voltak ahhoz, hogy térdre kényszerítsék a fasiszta Németországot, elfoglalják fővárosát. S most a meghódított Berlinen haladt végig a kérkedő hadijelentések egyik szerzője, Keitel tábornagy, Hitler jobbkeze. Hogyan érezheti magát? Végre elérjük a Karlshorstot, az otromba külsejű német hadmérnöki iskola épületét. Este eljött a történelmi pillanat. A kis díszterembe belépnek a szovjet hadvezetés képviselői: Zsukov, Tyelegin, kíséretükben Visinszkij, Tedler, Spaats és De Tassigny francia tábornok. Zászlók alatt a fal egész hosszában asztal. Vele merőlegesen még három asztal — két hoszszú és egy rövid. Tudjuk, hogy a leghosszabb asztalt a győztes hatalmak küldöttségei foglalják el. A rövid asztal Keitelé és társaié. A középső a vendégeké, a harmadik a miénk, haditudósítóké. Zsukov mosolyog, Tedler mosolyog, De Tassigny mosolyog. A fényképéA Közmunkaügyi Minisztérium építkezési igazgatóságán dolgozom, és a közérdekű építkezéseken (telefonközpontok, hivatalok, ipariskolák) vagyis amit az állam fedez. £n Libanon északi részén ellenőrzöm az építkezéseket, amelyek közül a legnagyobb kb. 1. millió libanoni libra költséggel (kb. 340 ezer amerikai dollár) épül. Sajnos, a Csehszlovákiában szerzett tudásomat itt nem használhatom ki teljesen, inert a nagy építkezéseket, (például az országutak, összekötő vasúti hidak és repülőterek stb.) külföldi négekkel építtetik, és azok a saját mérnökeiket alkalmazzák. A nyugati egyetemeken végzett kollégáim szaktudását összehasonlítva a magaméval megállapíthatom, hogy az én képzettségem az övéknél sokoldalúbb. Éppen ezért gyakran kapok igényesebb feladatokat, amelyek megoldásához nagyobb elméleti tudásra van szükség. Ilyenek például a statikai számítások, a stabilitás kiszámítása, továbbá a laza kötésű talajon végzett alapozás tervezése. Libanon nagyon kis állam, és a tőke nagyobb része külföldi kezekben összpontosul. A hazai kereskedők, de főleg nyugati szállítóik) amerikai, német, olisz, francia és angol cégek és részvénytársaságok) nem törekszenek a hazai Ipar fejlesztésére. A jelenlegi körülmények között a mérnökök elég nehezen érvényesülhetnek nálunk, és éppen ezért nagyon sokan vállalnak állást külföldön. Ezt a levelemet egyben arra is felhasználom, hogy üdvözöljem a Prágai Műszaki Főiskola építészeti tanszékén volt tanáraimat és megköszönjem gondoskodó szeretetüket. Egyúttal szeretnék köszönetet mondani a csehszlovák kormánynak és a csehszlovák népnek azért, hogy a főiskolák kapuJát megnyitja a külföldi diákoknak is. 1SSAM DALLAL mérnök, Beyroütll A GYŐZELEM ZÁSZLAJA LENG A REICHSTAG FÖLÖTT. (Viktor Tyemin haditudósító egykorú felvételei)