Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-09 / 127. szám, vasárnap

ül SZÓ 10 * 1985 M Aj US 9. Amerre a szem ellát, hatal­mas kénórcpiramisok maga­sodnak az ég felé. A billentő­kocsik egész napon át hordják az aranyszínű földet a flotá­ciős berendezésekbe. A kénérc­dúsítás folyamatának eredmé­nye a tartályban figyelhető meg, amelybe a csővezetéken át barnás folyadék áramlik. A folyadék kihűlésekor sárga kristályok képződnek: ez ,a kén. OT EV A „DO-800"-ON lam kénben fizeti meg Cseh­szlovákiának az évekkel ez­előtt kapott bányaipari beren­dezéseket, amelyekkel megin­dult a ta-rno'brzegi építkezés. A cseh gépeket nem kell so­káig kutatnunk a bányában. Mindegyik akkora, mint egy ötemeletes ház s a bányászok gozott, más típusú nagy kotró­gépeken. Már húsz esztendeje ismeri ezeknek a kolosszusok­nak minden csínját-bínját. Cie­pielewski meg van elégedve „dosiaval" (így becézik a bá­nyászok ezt a tíz egynéhány motorral működő több száz ton­na acélból álló monstrumot). baráti e Ott, ahol a San folyó a Visz­tulába ömlik, két évvel ezelőtt még szántóföldek és partmen­ti legelők terültek el. Ma ezen a helyen áll a Marcell Nowot­koról elnevezett tarnobrzegi kénbánya és kénfeldolgozó kombinát. A dolgozók száma hatezer, az évi kéntermelés el­éri a 430 000 tonnát. A kombi­nát — amely már ma is a vi­lág legnagyobb kénfeldolgozó üzemei közé tartozik — jövő­beli tervei között szerepel az évi egymillió tonnás termelés. Ez biztosítani fogja az üzem­nek a világranglista egyik leg­első (helyét. A kombinát össz­termelése pontosan egymillió tonna tiszta kén. Ebből több százezer tonnát szállítottak Csehszlováklába. A lengyel ál­legfontosabb munkaeszközei közé tartoznak. Rajtuk a fel­irat: „K-300" „K-800". Felada­tuk az, hogy lefejtsék a föld­réteget, amely alatt ott húzó­dik a kénérc. A legfontosabb gépóriás a „DO-800". Hatalmas lapátkerekeivel „harapja" a kénben dús talajt, amely az­után a szállítószalagra kerül. A kotrógép őskori szörnyeteg­re emlékeztet ugyan, ennek el­lenére fürgén, ügyesen, sőt: elegáns könnyedséggel dolgo­zik. A kénérc szinte megszakí­tatlan folyamban vándorol a szállítószalagra. A kotrógép óriás munkáját több ember irányítja. Jozeí Cieplewski már öt éve dolozgik a „D0-800"-on. Régebben külszíni fejtést alkal­mazó barnaszénbányákban dol­öt évi munkája alatt a DO-800 meg egyetlen egyszer sem mondta fel a szolgálatot. Pedig a bányában sok minden előfor­dult már. Mikor két évvel ez­előtt kiöntött a Visztula, a sár­tengerben elakadtak még a könnyű vontatók is. A „DO-800" hatalmas lánctalpaival áthaladt a sártömegen nem csúszkál rajta, s ez a kezelő számára nagy előnyt jelent. Ciepplewski lelkesen dicséri a kezelőfülke berendezését ls, az Irányítást lényegesen megkönnyítő servo­mechanizmust és a kitűnő látá­si viszonyokat. Narowski mérnök, a tarnobr­zegi kénbánya műszaki vezetője arra törekszik, hogy minél ma­gasabbra emelje a csehszlovák kotrógépek munkájának hatás­fokát. A „Do-800" pl. öt évvel ezelőtt 480 köbméter ércet ho­zott felszínre egy óra alatt. Je­lenleg, a berendezés képessé­gének alapos megismerése után egy óra alatt közel 800 m 3 kénércet termelnek ki a kotró­gép segítségével. A kombinát műszaki dolgozói a többi kot­rógép termelékenységét is tö­rekszenek maximálisra emelni. A csehszlovák gépek kihaszná­lása Tarnobrzegben igen inten­zív: A „Do-800" jelenleg napon­ta 18 órán át dolgozik. Nemegy­szer többet is. A bányagépek zavartalan munkája Tarnobr­zegben (még a legnagyobb fa­gyok idején is) egyrészt a gé­pek gyártóinak, másrészt a tar­nobrzegi kombinát karbantartó brigádjálnak érdeme. Tarnobrzegben jól ismerik a csehszlovák gépeket és nagy elismeréssel beszélnek róluk.. A csehszlovák gyárakban pe­dig dicsérik a tarnobrzegi kén kiváló minőségét. Mindez ked­vező előjel a tarnobrzegihez ha­sonló lengyel bányaipari beru­házás számára. A lubini réz­ércbánya már várja a csehszlo­vák gépeket és berendezéseket, amelyeket Lengyelország hitel­szerződés értelmében kap déli szomszédjától. Lengyelország ezt a tartozást is „természet­ben": azaz nyersrézben fogja kiegyenlíteni. AR 4QIIC május 8. Berlin. A le­' vegőben a tavasz illa­ta. Napfény, melegség. Az I. be­lorusz front haditudósítóinak gépkocsija hosszú libasorban a tempelhofi repülőtérre tartanak. A haditanács meghívott bennün­ket, hogy vegyünk részt a szö­vetségesek küldöttségeinek fo­gadtatásán. Ma érkeznek a né­met fővárosba, hogy aláírják a fasiszta Németország teljes és feltétel nélküli megadásáról szó­ló okmányt. Az ember lelke repesik az örömtől. Ujjongana. Németor­szág kapitulált. Győztünk. Ez a mi győzelmünk. Köröskörül romok. Az utak pe­remén rozsdás tank- és autóma­radványok, tönkrezúzott ágyúk, hatcsöves aknavetők, agyonlapí­tott lőszerládák — a dicstelen német hadsereg maradványai. Hirtelen eszembe jut egy le­vél, melyet egy lakásban talál­tunk, amikor Perevertkin tábor­nok törzskarának szállást keres­tünk. Egy bizonyos Albert Nemgen Irta nagybácsijának, a lakástulajdo­nosnak. „Valahol Moszkva körül, 1941. Kedves nagybácsiml E percekben rád gondolok, s nem tudom megáll­ni, hogy ne írjak magamról. Tíz perc­cel ezelőtt tértem vissza gránátos hadosztályunk törzskaráról, ahová a hadtestparancsnok parancsát vittem, hogy kezdődjék az utolsó roham Moszkva elfoglalásáért. Két óra múlva kezdődik a támadás. Láttam a nehéz ágyúkat, amelyek este tűz alá veszik a Kremlt. Láttam gránátos ezredün­ket, amelynek elsőként kell végigvo­nulnia Lenin sírjánál a Vörös té­ren ... Ez a vég, bácsikám. Tudod, nem vagyok lelkendező ifjonc, sem megkeseredett kisöreg. Ez a vég. Moszkva a miénk, Oroszország a miénk, Európa a miénk... Sietek. Hív a törzsparancsnok. Reggel majd írok Moszkvából, megírom, milyen is ez a gyönyörű ázsiai főváros ..." Nem tudom, mi történt a levél írójával, aki bizonyára német tiszt volt. Nem is érdekel a sorsa. Mi Berlinben vagyunk. Nem Moszk­va, hanem Berlin hever előttünk fel­dúlva. Számunkra ez a fontos. Tempelhof. Megérkezik Szoko­lovszkij tábornok. Reá bízták a vendégek fogadását. Leszáll egy moszkvai repülőgép. Visinszkij érkezett diplomatáink csoportjá­val. Nyugat felől motorzúgás. Ar­ra nézünk. Szovjet vadászgépek húznak el a repülőtér fölött. Díszkíséret. Utánuk feltűnik egy Douglas. Leszáll. Tedler, angol légügyi főmarsall és Spaats tá­bornok, az amerikai távolsági lé­gierők parancsnoka érkezik. A sovány, mozgékony, fiatalos kül sejű Tedler mosolyog. Az ame­rikai közepes termetű, jól táplált, szögletes. Szokolovszkij és a vendégek ellépnek a díszalakulat előtt. Még egy Douglas érkezik; a németek — Keitel, Friedburg tengernagy es Stumpf repülőtá­bornok — szállnak ki belőle. Keitel hosszú köpenyben, fel­gyűrt tetejű magas sapkában elől lépked, határozott léptekkel ha­lad, nem néz se jobbra, se balra. Csatlakozunk a németeket vivő autóhoz. Csak most látnánk a fasiszta tábornokok arcát! ALÁÍRJÁK AZ OKMÁNYT NÉMETORSZÁG TELJES ÉS FELTÉTEL NÉLKÜLI KAPITULÁLÁSÁRÖL. szek és a filmoperatőrök lázasan tevékenykednek. Amikor lecsillapodnak a kedé­lyek, a szovjet hadvezetés kép­viselője feláll és bejelenti ' az ünnepélyes aktus kezdetét. Fel­olvassák a kormányok különböző nyelvű dokumentumait, amelyek­ben felhatalmazzák küldöttségei­ket Németország kapitulációjá­nak elfogadására. Tíz perc telik al ezzel. A szovjet marsall újra [eláll, és emelt hangon odaszól az ajtónál álló tiszteknek: — Vezessék be a német kül­döttséget. Az ajtó kitárul, és belép Keitel, Friedeburg és Stumpf, mögöttük néhány német tiszt, nyilván az adjutánsaik. Keitel leül a karos­székbe, az asztalra maga elé te­szi marsallbotját. Zsukov szól va­lamit. A tolmács rögtön németre fordítja. Keitel bólint és egész idő alatt Zsukovot nézi. Mintha Dlyan embert látna, aki már rég­Sta érdekli. Következik a dokumentum alá­írása. Keitel elsápad. Monoklija leesik. A háta mögött álló magas tiszt sírva fakad. Keitel egyenesen fii, maga elé helyezi kinyújtott kezét, összeszorít­ja öklét. Ebben a pillanatban feláll Zsukov és érces hangon így szól. — A német küldöttségnek javasol­juk, hogy írja alá Németország tel­jes és feltétel nélküli kapitulálását. Ez a hang mindenkit megborzon­gat. Leginkább a németeket. Keitel feláll, és bizonytalan léptekkel a szövetségesek asztalának keskeny vé­géhez tart. Arca nem igazi arc, in> kább álarc. Keze reszket. A három német közül az utolsó I* aláírja az okmányt, és visszatér he­lyére. A szovjet marsall megszólal: A német küldöttség elhagyhatja • termet. Az ajtó becsukódik. A teremben továbbra ls feszült a légkör. Vége a háborúnak! Tényleg vége van? A tömeg­ben keresem Malinyin táborno­kot, a front törzsparancsnokát. Megkérdem: — Hogy állunk Prágával? Malinyin az órájára néz é« így válaszol: — Éppen most vonulnak be Konyev marsall tankjai. A felke­erős lániugatást kapnak. Prága sorsa "nem közömbös nekünk. ­Hanyatt-homlok futunk a táv­közlési gócpontra. Ott van az is­kola udvarán. Kollégámmal, L. Viszokoosztrovszkijjal leülünk és utolsó tudósításunkat diktáljuk a Krasznaja Zvezda szerkesztősé­gének. Hajnali négy óra. A hadita­nács meghívta a haditudósítókat, legyenek részesei az ünnepi la­komának. Tyelegin tábornok fel­emeli poharát, és vidáman tósz­tol: — A GYŐZELEMRE, ELVTÁR­SAK! A BÉKÉRE! KELETEN FELKEL AZ ELSŐ BÉKÉS NAP. (Novosztyi) SOKOLDALÚ KÉPZETTSÉGET SZEREZTEM CSEHSZLOVÁKIÁBAN A BÉKE ELSŐ NAPJA Ismét felidéződnek a közelmúlt na­pok képei. A berlini harcok tüzében a szovjet csapatok zsúfolásig meg­szállták a német fővárost. A legbát­rabb és Iegkíváncsibb német polgári személyek előbújtak és a hatalmas szürke szovjet tankokat megközelítve megkérdezték: — Amerikaiak? Harckocsizóink elégedetten vála­szoltak: — Nem, oroszországiak, uraliak ... A németek csak csóválták a fejü­ket és a tüzérekhez fordultak: — Angolok? Két hatalmas traktor által von­tatott nehézlöveg parancsnoka büsz­kén válaszolta: — Szibéria küld nekünk ilyen szép példányokat... Szovjet repülőgépek ezrei éjjel-nap­pal Berlin fölött köröztek. A berli­niek kidugták a fejüket és az annyi­ra ismert angol és amerikai repülő­gépek körvonalait keresték, de hiába. A német főparancsnokság hadije­lentései hányszor zúztak szét és ke­rítettek be szovjet hadseregcsopor­tokat, hány szovjet tankot, ágyút, re­pülőgépet semmisítettek meg! Mégis elegendően voltak ahhoz, hogy térd­re kényszerítsék a fasiszta Németor­szágot, elfoglalják fővárosát. S most a meghódított Berlinen ha­ladt végig a kérkedő hadijelentések egyik szerzője, Keitel tábornagy, Hit­ler jobbkeze. Hogyan érezheti ma­gát? Végre elérjük a Karlshorstot, az otromba külsejű német hadmérnöki iskola épületét. Este eljött a történelmi pillanat. A kis díszterembe belépnek a szov­jet hadvezetés képviselői: Zsukov, Tyelegin, kíséretükben Visinszkij, Tedler, Spaats és De Tassigny fran­cia tábornok. Zászlók alatt a fal egész hosszában asztal. Vele merőle­gesen még három asztal — két hosz­szú és egy rövid. Tudjuk, hogy a leg­hosszabb asztalt a győztes hatalmak küldöttségei foglalják el. A rövid asztal Keitelé és társaié. A középső a vendégeké, a harmadik a miénk, haditudósítóké. Zsukov mosolyog, Tedler mosolyog, De Tassigny mosolyog. A fényképé­A Közmunkaügyi Minisztérium építkezési igazgatóságán dolgozom, és a közérdekű építkezéseken (telefonközpontok, hivatalok, ipariskolák) vagyis amit az állam fedez. £n Li­banon északi részén ellenőrzöm az építkezéseket, amelyek közül a legnagyobb kb. 1. millió libanoni libra költséggel (kb. 340 ezer amerikai dollár) épül. Sajnos, a Csehszlovákiában szerzett tudásomat itt nem használhatom ki teljesen, inert a nagy építkezéseket, (pél­dául az országutak, összekötő vasúti hidak és repülőterek stb.) külföldi négekkel építtetik, és azok a saját mérnökei­ket alkalmazzák. A nyugati egyetemeken végzett kollégáim szaktudását összehasonlítva a magaméval megállapíthatom, hogy az én kép­zettségem az övéknél sokoldalúbb. Éppen ezért gyakran kapok igé­nyesebb feladatokat, amelyek megoldásához nagyobb elméleti tudásra van szükség. Ilyenek például a statikai számítások, a stabilitás kiszámítása, továbbá a laza kötésű talajon végzett alapo­zás tervezése. Libanon nagyon kis állam, és a tőke nagyobb része külföldi kezekben összpontosul. A hazai kereskedők, de főleg nyugati szál­lítóik) amerikai, német, olisz, francia és angol cégek és rész­vénytársaságok) nem törekszenek a hazai Ipar fejlesztésére. A jelenlegi körülmények között a mérnökök elég nehezen érvényesülhetnek nálunk, és éppen ezért nagyon sokan vállalnak állást külföldön. Ezt a levelemet egyben arra is felhasználom, hogy üdvö­zöljem a Prágai Műszaki Főiskola építészeti tanszékén volt tanáraimat és megköszönjem gondoskodó szeretetüket. Egy­úttal szeretnék köszönetet mondani a csehszlovák kormány­nak és a csehszlovák népnek azért, hogy a főiskolák kapu­Ját megnyitja a külföldi diákoknak is. 1SSAM DALLAL mérnök, Beyroütll A GYŐZELEM ZÁSZLAJA LENG A REICHSTAG FÖLÖTT. (Viktor Tyemin haditudósító egykorú felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents