Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-07 / 125. szám, péntek

Szlovákia mezőgazdaságának fejlődése a felszabadulás óta ~ A mezőgazdaság rohamos fejlődéséről tanúskodik, hogy 1936-től 1964-ig a mezőgazdasági termelés 33,4 százalékkal fokozódott, sőt az árutermelés 113,2 százalékkal növekedett, holott országos méretben a növekedés ugyanazon idő alatt csak 3, illetve 20 százalékos volt. A termelésnek Szlovákiában megfigyelhető gyorsabb iramú növekedése a cseh országrészekhez viszonyítva természetesen azt is maga után vonja, hogy Szlovákia egyre nagyobb arányban veszi ki részét az országos termelésből. 1936-ban például Szlovákia az ország mezőgazdasági termelésének csupán 23 százalékát adta, tavaly ez a mennyiség 30 százalékra növekedett. A mezőgazdaság fejlesztésére azonban Szlovákiában még mindig nagyon sok lehetőség kínálkozik. Különösen szembetűnő az egy hektárra eső termelés és az állatsűrűség kiizti különbség Szlovákia és a cseh országrészek között. Ezt bizonyítja az alábbi táblázat is: Hektárhozamok mázsákban 1964 ben: Cseh kerületek Szlovákia búza 24,2 18,2 árpa 24,4 16,7 szemes kukorica 32,5 26,1 cukorrépa 306,8 259,6 burgonya 176,8 108,2 évelő takarmány 48,1 34,9 100 hektár mezőgazdasági területre eső állatsűrűség 1964-ben: Cseh kerületek Szlovákia szarvasmarha 68,5 51,8 ebből tehén 31,0 21,6 sertés 88,2 86,1 ebből anyakoca 7,1 6,6 baromfi 433,9 355,6 ebből tyúk 353,1 262,9 Bár a mezőgazdasági termelés színvonalát — tekintettel az eltérő talajszerkezetre és éghajlati viszonyokra — nem lehet gépiesen összehasonlítani, mégis el kell ismerni, hogy a hektárhozamok fokozásában és a szarvasmarha-tenyésztésben nálunk még nagy tartalékok vannak. Ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztésének 1966-tól 1970-ig szóló előzetes tervjavaslata is nagyobb Szlovákiában: 19 százalékos fejlődést irányoz elő az országos 14—15 százalékkal szemben. A mezőgazdasági termelés huzamos fejlődésének alapja: elegendő számú szakképzett dolgozó, akik teljes mértékben kihasználják majd azokat az áj műszaki berendezéseket, melyeket időközben a szövetkezetek és állami gazdaságok kapnak, továbbá biztoSzlovákia gazdasági és kulturális fejlődésével egy időben a felszabadulás óta eltelt húsz évben sokat fejlődött a mezőgazdasági termelés is. E fejlődési folyamat kedvező feltételeket teremtett a burzsoá államtól örökölt alacsony színvonalú termelés fellendítéséhez, és ahhoz, hogy Szlovákia mezőgazdasági termelése fuknzatosan elérje a cseh mezőgazdaság termelési színvonalát. sítják a kemizálás, az ipari munkamódszerek és a progresszív jutalmazási rendszer érvényre jutását. A fiatalok megnyerését sürgeti továbbá az is, hogy a mezőgazdasági dolgozók számának csökkenése mellett egyre romlik a korösszetétel. 1948-hoz viszonyítva az állandó mezőgazdasági dolgozók száma 433 600zal, vagyis majdnem felével csökkent. Amellett a 15—19 évesek az 1963. évi februári statisztika szerint a dolgozóknak csak 4,1 százalékát tették ki a fiúk esetében, s 4,8 százalékát a lányok esetében. Ezzel szemben a nők 24,7 százaléka 55 évnél, a férfiak 25,3 százaléka 60 évnél idősebb. Jóllehet az 1960—64-es években mintegy 8000 fiatal választotta évente munkahelynek a mezőgazdaságot, nagy részük rövid időn belül a népgazdaság más ágazataiba távozott. így a mezőgazdasági dolgozók korösszetétele nem javult. Csak a nyugat-szlovákiai kerület néhány fejlett gazdaságú szövetkezetében dolgozik aránylag nagyobb számú fiatal, úgyhogy ezek nem küzdenek munkaerőhiánnyal. Jóval nagyobb eredményt értünk el a szakemberképzésben. 1937-ben Szlovákiában csupán 1 mezőgazdasági középiskola és 19 kétéves földművesiskola volt 1037 tanulóval. Jelenleg 53 műszaki középiskola működik, amelyekben 13 000 tanuló készül életpályájára. Ezenkívül 31 kétéves iskolában 1300 idősebb szakember bővíti tudását. A mezőgazdasági főiskolákon, Nyitrán és Košicén 3400 hallgató tanul, 980-an pedig levelezői szakon sajátítják el a felsőbb mezőgazdasági tudományokat. Két évvel ezelőtt Szlovákia mezőgazdasági termelésében már 24 300 szakember dolgozott, közülük 4794 főIskolai végzettségű. A szövetkezetekben és állami gazdaságokban azonban csak 8552 szakember dolgozott ugyanabban az időben; közülük 671 főiskolai, 3711 pedig középiskolai képzettségű. Általában az a jelenség tapasztalható, hogy a szakemberek nem dolgoznak a termelésben. Ezzel a helyzettel nem lehetünk elégedettek, niert 1963-ban csak a szövetkezeti elnökök 25,8 százalékának, a zootechnikusok 43,7 százalékának, az agronómusok 47,4 százalékának és a közgazdászok 23,8 százalékának volt főiskolai vagy középiskolai szakképzettsége. Az állami gazdaságokban kedvezőbb a helyzet. Itt az igazgatók 81,8 százaléka, a vezető technikusok 94 százaléka, a közgazdászok 67,2 százaléka rendelkezik főiskolai, illetvet középiskolai végzettséggel. A mezőgazdasági iskolák rohamos fejlődésével egy időben eredményesen bővülnek a magyar tannyelvű mezőgazdasági iskolák is. 1951-ben Szlovákiában még csak egy magyar tannyelvű mezőgazdasági műszaki középiskola működött 41 tanulóval, az 1983—64-es iskolaévben már 1240 tanuló járt 7 iskolába. Ebből négyéves iskolát 1060, kétéves iskolát a vezető dolgozók számára 53 tanuló látogatott, 127 funkcionárius pedig egyéves iskolában mélyítette el szakmai ismereteit. Ezenkívül 271 mezőgazdasági dolgozó 6 kétéves mesteriskolában ismerkedik a mezőgazdasági termelés alapjaival. Eddig több mint 4000 tanuló, illetve funkcionárius került kl a magyar tannyelvű mezőgazdasági középiskolákból. A dunaszerdahelyi Járásban a Nagymegyeri Nagyhizlalda mellett vállalati tanintézetet nyitottak, ahol a szövetkezetek ás állami gazdaságok sokéves gyakorlattal rendelkező dolgozói főiskolai szinten gyarapíthatják szaktudásukat. Az intézetbe az 1964-65-ös iskolaévben két évfolyamban 131 hallgató jár, és szeptembertol az első évfolyamban további 60 hallgató kezdi ineg tanulmányait. Számos magyar nemzetiségű szakember Nyitrán, illetve Košicén folytatja főiskolai tanulmányait. A magyar tannyelvű mezőgazdasági iskolák létezése és fejlődése kedvezően visszatükröződik a szakképzettséggel rendelkező vezető dolgozók számának növekedésében. A dunaszerdahelyi járásban például az 52 szövetkezet közül 28 élén szakképzett elnök áll, továbbá 35 zootechnikusnak, 31 agronómusnak és 24 közgazdásznak van fő- illetve középiskolai képzettsége. 23 gépésztechnikus is végzett szakközépiskolát. Hasonló a helyzet a komáromi járásban és több más magyarlakta járásban is. A fiatalok megnyerésének legfontosabb előfeltétele az, hogy megközelítőleg olyan környezetet teremtsünk számukra — főleg a lakáskultúrát illetően —, és a jutalmazásban is olyan rendszert vezessünk be, amilyen a népgazdaság többi ágazataiban van. A felszabadulás óta eltelt években a falvakon gyökeres gazdasági, szociális és kulturális változás állt be. A hegyvidéki és hegyaljai körzetek egy részét kivéve megvalósítottuk a mezőgazdaság szocialista átépítését. A szocialista szektor Szlovákiában a mezőgazdasági terület 82,2 százalékán gazdálkodik. A falusi lakosság számottevő része a népgazdaság többi ágazataiban, főleg az iparban dolgozik. Ez jelentősen hozzájárul a falusi lakosság életszínvonala emeléséhez, jóllehet a falusi lakosságnak az iparba vajó tömeges távozásával a szövetkezetekben munkaerőhiány lépett fel. A háború utáni időszakban a falvakon mintegy 200 000 családi ház épült. A fiatalok megnyeréséhez alighanem hozzájárul az az intézkedés, hogy állami támogatással a falvakon mintegy 3300 szövetkezeti lakást építünk fel. A falvak villamosításával a lakosság számára lehetőséget adtunk a kulturális fejlődésre és szórakozásra. S ez — különösen a fiatalok gondolkodásmódját jelentősen befolyásolja. Az utóbbi években egyre több iskolát, mozit, művelődési otthont és más művelődési intézményt építünk, növekszik az újságelőfizetők tábora. Ezek a tényezők kézzelfoghatóan emelik a falu életszínvonalát. Az 1964-es év a mezőgazdasági termelés szempontjából nem volt a legkedvezőbb. Ennek ellenére az 1963. évivel szemben Szlovákiában 4,7 százalékkal fokozódott a mezőgazdasági termelés és a pénzbevétel tervét 109,2 százalékra teljesítettük. Ez megmutatkozott az egy főre eső évi átlagkeresetben is, mely az 1963. évi 9333 koronáról 1964-ben 9933 koronára nőtt. A munkaegység értéke 16,66 koronáról 18 koronára emelkedett. A nyugat-szlovákiai kerületben, ahol a mezőgazdasági üzemek nagy része intenzív gazdálkodást folytat, a munkaegység értéke elérte a 20,80 koronát. Az 1965-ös évre kitűzött feladatok teljesítésével megteremtjük a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala további növekedésének feltételeit és a mezőgazdasági termelés messzemenő fejlődésének alapjait. ALOJZ VOJÄCEK, az SZLKP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője A diósförgepatonyi szövetkezet kertészete a múlt évben 40 ÜU0 koronával túlteljesítette bevételi tervét. A kertészet dolgozói az idén is mindent megtesznek, hogy hasonló eredményeket érjenek el. Felvételünkön: Sátor Géza főkertész. (Németh J. f elv.) Eredményes szakosítás Az Ipolynyéki tyúkfarm méreteiben és elért eredményeiben egyedülálló a losonci járásban. Az EFSZ két hatalmas pavilonjában 11 837 tyúkot neveltek tavaly, és egy tyúk átlagban 185,7 tojást adott. A termelés szép jövedelmet hozott a közösnek: a tervezett 1 650 000 korona bevétel helyett 2 100 000 koronát. Az idei esztendő is Jól kezdődött. A negyedévi terv szerint 465 000 tojást kellett eladnia a szövetkezetnek, és eladott 547 383 tojást, pedig a jelenlegi tyúkállomány 1988 tyúkkal kisebb a tavalyinál. Az Ipolynyéki szövetkezet a Jövőben baromfitenyésztésre szakosítja magát, mivel e téren az eredményei igen szépek. Felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére vállalta a szövetkezet, hogy ez évben kerek 2 millió tojást ad el, 400 000 darabbal többet a tervezettnél, és a 250 mázsa baromfihús helyett 300 mázsát. 1 A jó eredmények a2 Oroszlán János vezetése alatt álló 16 tagú női kollektíva óďaadó munkájának köszönhetők. —sl.— KITÖRT A HABORU... IVAN MAJSZKIJ LONDONI SZOVJET NAGYKÖVET JEGYZETEI CHURCHILLKÓL, EDENRÖL ÉS SZTÁLINRÓL behatolást, számolnia kellene a vereséggel, ami ártana a Szovjetuniónak és Angliának is. Anglia ma csak annyit tehet, hogy fokozza Németország bombázását, és néhány tengeri hadműveletet szervez Észak-Norvégia és a Spitzbergák térségében. Amikor elhagytuk a dolgozószobát, bemutatott egy magas, sovány, beteges külsejű hosszú és élénk tekintetű férfit. „Ismerkedjenek meg, ez Hopkins úr." Hopkins nevét ismertem, ő volt Roosewelt legközelebbi tanácsadója, és Jelentékeny mértékben befolyásolta az USA külpolitikai irányvonalának alakulását. A brit kormánnyal tárgyalt az elnök megbízásából. „Sztálin kéri a második front megnyitását Franciaországban" — szólt Churchill Hopkinshoz, majd vállrándítva folytatta — „most nem tehetjük meg... nincs hozzá elég erőnk ..." A miniszterelnök ezzel elment, és én egyedül maradtam Hopklnssal. Röviden tájékoztattam őt a Ohurchillal folytatott beszélgetésemről. Hopkins néhány kérdést tett fel, de bejött Churchlllné, és meghívott minket egy csésze teára. Komoly beszélgetésre teihát nem volt alkalom. Érzésem szerint Hopkins a Szovjetuniónak nyújtandó segítség kérdését sokkal több megértéssel fogadta mint Churchill. Ezért július 21-re találkozót beszéltünk meg John Wynant amerikai nagykövetnél. Két nap múlva találkoztam Hopklnssal, és részletesen ismertettem a keleti front helyzetét, balsikereink okait, és hangsúlyoztam a második front fontosságát. Hopkins nagyon figyelmesen meghallgatott, Wynant pedig nyíltan a második front létesítése mellett nyilatkozott. Végül Hopkins megszólalt: „Mi egyelőre nem vagyunk hadiállapotban, tehát a második front ügyében nem segíthetünk. Más kérdés azonban az anyagszállítás. Angliába naJúlius 19-én érkezett Sztálin első üzenete Churchilühez: „Azt hiszem, hogy mind a Szovjetunió, mind Anglia katonai helyzete jelentősen kedvezőbbé válna, ha Hitlerék ellen létrejönne a második front nyugaton (Észak-Franciaországban) és északon (az Északi-sark vidékén). Az észak-franciaországi front létrejötte nemcsak azt jelentené, hogy Hitler kénytelen lenne keletről kivonni ereje egy részét, hanem megakadályozná a fasiszták betörését Angliába ... Még könnyebb lenne az északi front megalakítása. Ott elegendő a brit tengeri és légihaderő bevetése, a szárazföldi és tüzérségi alakulatok bevetése felesleges. Ebben a hadműveletben részt vennének a szovjet szárazföldi, tengeri és légierők alakulatai is." Ez volt a szovjet kormány első felhívása, amelyben az észak-francia front megalakítását kérte, de hány felszólításra volt szükség, amíg végül 1944-ben a második front valóban létrejött. Churchill a dolgozószobájában fogadott, gyorsan elolvasta a levelet, majd megrántotta a vállát: „Teljesen megértem Sztálin urat, és együtt érzek vele, de kérése ma, sajnos, megvalósíthatatlan." Azután részletesen indokolta kijelentését. Véleménye szerint Franciaországban 40 német hadosztály állomásozik, és nagyon jól megerősítették ? La Manche, Belgium és Hollandia partvidékét. Anglia egy esztendőn át egyedül harcolt, fáradt és erejét kénytelen megosztani Afrikában, a Közel-Keleten, s a Csendes-óceánon vívott tengeri csaták is igénybe veszik. Ezért Anglia nem rendelkezik elegendő szárazföldi, légi és tengeri haderővel aihhoz, hogy behatoljon Franciaországba. Ha viszont ilyen körülmények között kísérelné meg a gyon sok fegyvert, nyersanyagot, hajót és más egyetbet szállítunk, és szállíthatnánk önöknek is. Meg tudná mondani, hogy mire van szükségük?. Nagyon kényes helyzetbe jutottam. Nagy vonalakban ugyan voltak bizonyos elképzeléseim a hiányainkról, de nem tudhattam pontosan, mire és milyen mennyiségre van szükségünk. Hirtelen egy mentő ötletem támadt. „Hopkins úr, nem látogathatna el Moszkvába, faogy a szovjet kormánytól kaphasson pontos felvilágosításokat?" Wynant támogatta Javaslatomat, de Hopkins nem adott határozott választ. Öt nap múlva, július 27-én szokás szerint Bowingdonban voltam, araikor a nagykövetség telefonon jelentette, hogy Wynant este meglátogat. Azonnal visszatértem Londoniba. Wynant 10 órakor érkezett hozzám, és két útlevelet tett az Íróasztalomra. „Legyen szíves, adja meg azonnal a beutazási engedélyt" mondta minden magyarázat nélkül. Hopkins és a titkára útlevelei voltak. Csodálkozva néztem a nagykövetre. Akkor megadta a felvilágosítást: .Beszélgetésünk után Hopkins fontolgatta a tennivalót, és végül elfogadta az ön ajánlatát, hogy személyesen megy Moszkvába. Igaz, hogy Hopkins nem a legegészségesebb, de ha valamit fontosnak tart, akkor azonnal cselekszik. A moszkvai látogatást pedig rendkívül fontosnak tartja, tehát elutazik. A vonat fél óra múlva indul Skóciába, s onnan holnap reggel Oroszországba repül. — „Hogyan?" Kérdeztem gyorsan. „Hydroplánnal Norvégiát megkerülve Archangelszkbe. Körülbelül 30 órányi út, felettte nehéz és veszélyes utazás, különösen beteg ember számára." Wynant az útievekre mutatott: „Kérem, siessen. Egyenesen az állomásra megyek, s ott átadóim az útleveleket Hopkinsnak és titkárának!" Ismét nehéz helyzetbe kerültem. Minden pecsét a konzulátuson volt, ameiy autóval ls csak tíz perc alatt volt elérhető. Mivel épp vasárnap volt, sem a konzul, sem a helyettese nem volt otthon, viszont a páncélszekrény kulcsai náluk voltak, öt perc időm voit. Megfogtam az útleveleket, és írni kezdtem:" Engedjék át Harry Hopkinst a Szovjetunió bármelyik határállomásán vámvizsgálat nélkül mint diplomáciai szolgálatban álló személyt. I. Majszki], a Szovjetunió britannlai nagykövete." Beírtam a dátumot, és rányomtam a nagykövetség pecsétjét. Wynant megköszönte, és sietett a pályaudvarra. Később mesélte, hogy a vonat már mozgásban volt, ós ő a nyitott ablakon át dobta be a kocsiba a két útlevelet. Eden moszkvai útját 1941. december 7-re tervezték. Ebben az időben a japán kormány a vitás kérdések megoldása érdekében tárgyalásokat folytatott Washingtonban. A japán megbízottak csak úgy szórták a békés szándék és a barátság szóvirágait. Hogy a japán kétszínűség milyen méreteket öltött, arra jellemző, hogy december 6-án (tehát a Pearl Harbour ellen Intézetett japán tárna, dás előestéjén) a Japán küldöttek kijelentették, hogy mindent elkövetnek a mindkét fél számára elfogadható feltételek érdekéiben. Mindezek ellenére mindenki tudta, hogy a Távol-Keleten viharfelhők gyülekeznek, és a villám bármelyik percben lecsaphat. Ilyen körülmények között nagyon fontos volt az angol—szovjet együttműködés. December elején kijelentettem Edennek, helyes lenne, ha Anglia — a szovjet kívánság szerint hadat üzenne Finnországnak, Magyarországnak és Romániának. Eden beleegyezett, és 1961. december 6-án megtörtént a hadüzenet, ami a moszkvai tárgyalásokhoz megteremtette a kedvező katonai-diplomáciai légkört. Tekintettet a háborús időszakra, Eden útját titokban tartottuk. A tervek szerint Eden tengeri úton jutott el Murmanszkig; ezen, a szakaszon a brit kormány felelt biztonságáért, Murmanszktól Moszkváig pedig a szovjet kormány. Az elindulás időpontja december 7-én 13 óra volt. Eden különvonattal utazott a skóciai Ivangordon tengerészeti támaszpontra, onan torpedórombolóval az Orkney-szigeteken levő Scapa, Flow támaszpontra, ott pedig átszállt a Keng csatahajóra. Nagykövetségünkön úgyszólván senki nem tudott a tervről. December 7én délben feleségemmel sétálni ini tultunk a szomszédos Kensington parkba, majd befordultunk a földalatti állomásához, és így jutottunk a pályaudvarra, ahol már egy mellékvágányon állt a különvonat. Elbúcsúztam feleségemtől, és beszálltam. Eden, már ott volt. Az ablakon át néztem a tájat és előző nap Churchillel folytatott beszélgetésemre gondoltam. Búcsúzni mentem hozzá; szokása szerint szivarozva, nagyon barátságosan fogadott és sok sikert kívánt. Megköszöntem a jókívánságot, és közöttem vele, hogy szívesen nézek szét ismét egyszer Moszkvában. Füstfelhőt eregetve kérdezte* „Bizonyos benne, hogy a találkozás Moszkvában lesz?" Arra az Angliában elterjedt véleményre célzott amely szerint Moszkvát nem sikerül megtartanunk, hiszen már evakuáltuk, és a kormány új hivatalos székhelye Kujbisev volt. Kissé nekihevülten mondtam: „Természetes, hogy Moszkvában leszi" Churchill némi iróniával nézett rám, azután békülékenyen mondta: „Akárhol is lesz, sok sikert kívánok!" A vonat rohant, megállás nélkül. Az egyik kis állomás tele volt élénken gesztikuláló, vitatkozó emberekkel. A következő szintén. Eden utasítására rövid időre megálltunk és a kíséret egyik tagja jelentette a megdöbbentő hírt: Japán megtámadta az Egyesült Államokat. Az állomásfőnök, aki a hírt a rádióból hallotta, nem tudott közelebbi részleteket. Eden nagyon izgatott lett, és hozzám fordult: „Mit gondol, folytassam az utamat, nem kellene most visszatérnünk Londonba?" „Nem — feleltem —, sőt, most még fontosabb az ön moszkvai útja!" (Folytatjuk.) ©J SZÖ 4 * W65. május 7.