Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-29 / 147. szám, szombat

EGY LEÁNYT ELTANÁCSOLTÁK A FŐISKOLÁRÓL Manapság nincs abban semmi különös, ha valaki faluról főiskolára kerül. Annál nagyobb feltűnést kelt, ha valakit hazatanácsolnak a főiskoláról. Hát még ha nem is gyenge előmenetele, hanem erkölcstelen viselkedése miatti... Egy fiatal lány ilyen homlokára •ütött pecséttel nem térhet vissza szülőfalujába. Elkeseredésében idősebb rokona kíséretében felkeresi szerkesz tőségünket. A rokon bácsi beszél helyette, S csak hallgat. A ritka szép leányt nagy-nagy igazságtalanság érte. A rokon bácsi régi párttag. Minden porcikája tiltakozik az ellen, ami a leánnyal történt. Vidékről utazott fel, hogy a veterán jogán derítse ki az igazságot. Nyakába veszi akár az országot, de meg kell lelnie azt az embert, aki elégtételt szolgáltat. Az eset egyszerű. A csinos leányt fiúk, férfiak rajongják körül. Vesztére a tanárénak is megakadt rajta a szeme. Kellemetlen helyzet. Léptennyomon zaklatta, s mivel nem ért nak a felnőtté érlelődő ember lelki célt, kiüldözte őt a főiskoláról. El- alkatába, végre ez nem ls okozhatott különö- Ugyan ki is akarná őket mindettől sebb nehézséget megfosztani? Senki. Nem nézhetjük _ . .. , . „ „ „ , . „ , azonban hallgatagon, hogy egy leány Felette elgondolkoztatnak a bácsika szépségé

t, fiatalságát Tuzex-szelvény Ingerült szavai A szocialista iskola re k0r

Onára váltja fel. Ez nem egyezazocialista tanárának hivatása szent tethető össz

e ^szemléletünkkel, küldetése a fiatalok életútjának felfogásunkkal, társadalmunk erkölegyengetése s 6 életet tesz tönkre? csi norm4Iva

l. Egy leány szamár

a, Az ember beleborzong: egyszerre saját aki e ykor felesé taIán a

n j leányára gondol, aki néhány ev mul- ez {elette megaIéz

ö. Megalázó arra nézve is, aki ezt a leányt egyszer feleségül veszi. Minden korban és minden társadalomban akadtak, akik átlépték az erkölcsi korlátokat. Egyének is, szerva talán szintén főiskolás lesz.. Csakhamar kiderült azonban, hogy a csinos, szelíd leány panasza nem teljes egészében fedi a valóságot. A rektor nem bosszúból, hanem tisztségéből adódó nagyon kellemeten kö- vezett csoportok, szekták is. Említsük teles«égként szentesítette aláírásával a

z adamítákat, akik vallást indokláseltanácsolását. Távozása évfolyamtársaiban nem váltott ki tiltakozást, csak sajnálatot. Egy fiatal társuk, akivel együtt Izgultak, majd együtt örültek egy-egy sikeres vizsga alkalsal a bűnbeesés előtti állapotokat, a paradicsomi viszonyokat akarták viszszaállltani, ahol a házasság Intézménye Ismeretlen volt? Szertartásaikon paradicsomi öltözetben Jelentek meg mával, most elindult a lejtón, és el fs fittyet hánytak az akkori társadakell tőle búcsúzniuk. Nincs szó áldozatról. Ezt bizonyítója az ifjúsági szervezet álláspontja, ezt tanúsítják a tények ls: a leány több hete szállodában lakik. Az utóbbi időben nem tanult, állásban nem volt, otthonról anyagi segítséget nem kapott; mégis fényűzően élt. Nem nehéz kitalálni, miből... Évfolyamtársai nem irigyelték őt. Nem mindenki keresi az élet szépségeit az éjszakai lokálokban, a partnerek váltogatásában és a szállodai szobákban. Ez a felszín nem Is elégíthet ki mindenkit. Vannak mélyebben gyökeredző és teljesebb kielégülést nyújtó lelki, szellemi élvezetek is. És vannak erkölcsi normák, amelyek egy adott korban és adott társadalomban általános érvényűek. Az lom erkölcsi normáinak. Utánuk is akadtak, akik az erkölcstelenségből vallást akartak faragni. Napjainkban is hallani új szektákról, amelyek gyülekezéseiken kiszabadítják az „ördögöt", és e meghitt pillanatban kezdődik a szabad szeretkezés. De sem egyén, sem csoport szexuális tébolya nem emelhető normává. A panasztevő leány esetében az az út, amelyen elindult, a szó szoros értelmében a lejtő. És erkölcsi kisiklásról tanúskodik az az álnokság is, ahoj'v ügyét „mindenáron" próbálja tisztázni. Ennek reményében mások félrevezetésétől, mások becsületének befektetítésétői sem riadt vissza. Nem közönséges hazugság ez apró csínyek álcázására, hanem kiszámított ravaszság. Ez pedig anemes emberi érzések ipari gyümölcsöztetésénél is durvább, embertelenebb vonás. Bármennyire fájó is, meg kell monegyén ^ ideig-óráig ugyan felrúghatja dani az igazságot a jóhiszemű, igazságszerető veterán harcosnak és a lányukért aggódó szülőknek is. De meg kell mondani a csinos, nemrégen még főiskolás lánynak is, aki most talán fitymálva legyint a címre szóló szavak olvasásakor. Lehet, őket, de számolnia kell a társadalmi ítélettel. Senki sem akar az ifjúság elé mesterséges korlátokat emelni. Nem akarjuk az idősebb nemzedék megülepedettségével összezsugorítani érzésvi lágukat. Hiába is akarnánk. Húszon- ma m

é2 so

k mindent nem ért meg. egy-huszonhárom éves korban a sze- A, "ftalság, a szépség és a rajongás relem, a társkeresés a legtermészetesebb valami Éppen ez a nagy érzések kora Érzéseké — hisz ez fi korosztály kiváltsága —, ezek gazdagítják lelkivilágukat, és mély vonásokat róelvakítja. De később — néhány év múlva egész biztosan meg fogja érteni. Csak kérdés: nem lesz-e késő? ZSILKA LÁSZLÖ Politika vagy J

ó múltkoriban történt, hogy ré- elszakítani a gazdasági problémáktól, gi ismerősöm, egy vidéken A politika a gazdasági élet koncentdolgozó funkcionárius, megál- rált megnyilvánulása, és helyes polílított az utcán, és bár régen nem tlkai hozzáállás nélkül lehetetlen a láttuk egymást, a szokásos hogy s gazdasági kérdéseket helyesen megmint vagy után, rögtön a mellemnek oldani." szegezte a kérdést: véleményem szerint, most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével, ml a fontosabb: a politikai vagy a gazdasági munka. A kérdés feltevésénél Ismerősöm abból a saját tapasztalatából indult ki: annak hangsúlyozása, hogy a párt és társadalmunk első számú feladata a gazdasági kérdések megoldása, több pártszervezetben, de még Inkább számos kommunistában azt a nézetet keltette, hogy a politika, a politikai munka háttérbe szorul. Mondanom sem kell, hogy percek alatt heves vita robbant ki köztünk. A Központi Bizottság állásfoglalása nyílt és egyértelmű. Mégis, mi az, amit az idézetből hangsúlyozni kell? Az, hogy „a politika a gazdasági élet koncentrált megnyilvánulása." Ez az, ami nyilvánvaló magyarázatát adja nemcsak annak, hogy a politika és a gazdaság nem választható el egymástól, hanem kifejezésre juttatja azt a tényt is, hogy a politika nem lehet öncélú, nem politizálunk csupán azért, hogy politizáljunk. Ennek alátámasztására, bizonyításéra és megértéséhez szükséges feltenni a aiail 1ICVC3 vita luuuaui M KUZIUIIIV. , , : Én ismerősömnek azt igyekeztem el- » "

ÄÍT.Ä sősorban ls megmagyarázni, hogy már maga a kérdés feltevése: politika vagy gazdaság, helytelen és elhibázott, mivel ez azt jelenti, hogy vagy az egyik, vagy a másik. Tehát egyiket a másik alá rendeljük. Már pedig Ilyesmiről szó sincs, de nem is lehet. Ismerősöm kérdésének — politika vagy gazdaság — ellensúlyozására s magyarázatom világosabbé tételére se csupán politikai-társadalmi szervező munkát, csupán társadalmi-politikai átalakulást jelent? Semmiesetre sem jelentheti csupán ezt, mivel ha így volna, akkor ez a gazdasági tevékenység másodlagosságát jelentené. Igen ám, de akkor hogyan volna megvalósítható a szocializmus lénvege és célja: a mindent az emberért, az ember boldogulásáért? Mennyiben én is megkérdeztem tőle: mi a vé- és hogyan képezhetné akkor a párt leménye, vajon az emberek mit tar- programját és célkitűzését a nép tanak jó politikának, mikor mond- életszínvonalának emelése és minden, jak azt, hogy jó politikát csinálunk. ami ezzel összefügg, kezdve a minAkkor, amikor gazdasági dolgaink de

n jgényt kielégítő közellétástól a jól mennek, amikor a politika az lakásépItés meg

0ldásáig? emberek mindennapi életében, élet színvonaluk alakulásában kedvezően érezteti hatásét. Az ilyen politikára ^ , _ az emberek azt mondják, hogy ez jó ^ezetesen azt, hogy a gazdaság politika, jó politikát csinálunk. Sem az alkalom nem volt megfeDe ugyanúgy feltételezhetnénk az ezzel szemben álló kérdéseket is. Nea gazdasági tevékenység milyen célt követ, kinek a javát szolgálja, milyen társadalmi rendszer szolgálatálelő, de időnk sem volt arra, hogy b

a

n áll? Valamely csoport vagy tár vitánkat befejezzük, viszont azzal sadalmi. réteg érdekeit szolgálja-e váltunk el, hogy megígértem: beszél- vagy pedig a népét? Azét, aki mungetésünkre, illetve a kérdésre, melyet kájával minden földi javak előteremfelvetett, s amely kétségkívül igen tője? Ez viszont már politikai, tárfigyelemre méltó, az újság hasábjain sadalmi kérdés, amelynek meghatámég visszatérek. Ezt aztán még alá- rozója a párt vezette munkásosztály támasztotta és megerősítette az a kö- hatalma, rülmény, hogy több emberrel folytatott beszélgetés még inkább meggyőzött arról, hogy az új irányítási rendszer értelmezése korántsem olyan egyértelmű, mint az ember gondolná. Éppen ezért az olyan félrezek után pedig térjünk vissza az új gazdasági irányítás rendszer egyes kérdéseihez, elsősorban azokhoz, amelyek a pártmunka kérdéseivel fügnek össze E érťések.^hogy ^'CÄÄbJÄb^ r pe

Cdig

P

áh

na aT új irányítási rend- " Äképpen azt, hogy az új gazszer értelmezése körül félreértések daságirányítási rendszer bevezetése adódnak, még hozzá, ha a kérdés ezzel kapcsolatban a S«^a

sági nlv mppfnea lm ázást nvpr amelv a " kérdések előtérbe helyezése, legaláDü oly megfogalmazást nyer, amely a annyjra polttikaii min

t amennyire gazdasági kérdés. Éppen ezért nem nélkülözheti a pártszervezetek támogatását. És ma, de a jövőben még inkább a pártmunka lényegét az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése, a gazdasági kérdések minél optimáH

onnan, miből induljunk ki a Hsabb és hatékonyabb megoldása kell, kérdés: politika vagy gazda- hogy képezze „A pártmunka jelenleg ság tisztázásában, a félreér- és a jövőben is - állapítja meg a tések eloszlatásában? Természetesen" Központi Bizottság Januári határozata a kérdés lényegéből, a vagy-ból. Ab- - a termelési gazdasági feladatokra politika, vagy gazdaság elsőbbségét vitatja, akkor ezzel nemcsak foglalkozni kell, hanem mindent el kell követni annak érdekében, hogy a kérdést tisztázva eloszlassuk a kételyeket. ból a vagy-ból, amely feltételezi egyik elsőbbségét a másikkal szemben. Ám elfogadható-e, helytálló-e ez • „vagy"? A „vagy" a politika, vagy" a gazdaság elsőbbségének látogatása? A válasz csak nagyon ls egyértelmű lehet: semmiesetre sem. Nem lehet helytálló a vagy-vagy annál az egyszerű oknál fogva, mivel a politika nem választható el gazdaságtól, mintahogy fordítva sem: a gazdaság a politikától, a politikai munkától. „Abból Indulunk ki — állapltja meg a Központi Bizottság januári határozata a pártmunkáról szóló fejezetében —, hogy a gazdaságot nem lehet a politikától elválasztani, nem lehet a párt munkáját vártuk a napot, amikor PuStík úr elindul A kis Doleček hízelegve kérdezte: — PuSfík bácsi, mikor visz már kocsikázni? Ilyenkor PuSfík elkomolyodott, révedező szemmel a távolba bámult, és szomorúan suttogta: — Az az átkozott vezetői tanfolyam ... Nekem sehogy sem megy... A folyosón egymásnak suttogtunk, hogy PuStík úrnak még nincs hajtási engedélye, tehát az autó csak tétlenkedik. Néha-néha valaki megjegyezte: — PuSflk úr, a szelepek beszáradnak! — Elvtárs, ez az egyhelybenállás árt a gumiknak VégülU népgazdasági kár... A gép nincs kihasználva ... PuSfík Úr kétségbeeset ten nézett az ismerősökre és a szomszédokra Senki nem Ismeri a motor titkait, mert, amint mondtam, nagyon elmaradottak vagyunk. PuStík úr kezében egy ronggyal üldögélt a járda szélén, és szomorúan bámult a messzeségbe A kis Doleček leült melléje, egyik kezében a rollerrel. PuStík felsóhajtott: . — Hej fiú, ha te egy kicsit öregebb lennél... Rollerrel könnyű ... A kis Dolečeknek szép kék a szeme, jóhiszeműen nézett PuStíkra, s gyengéden megérintette a kezét: — Ne félj, PuStík bácsi, egyszer még megelőzöl engem ... Azután felpattant a rollerre. Az emberek azonban rosszmájúak. Amikor PuStík urat meglátták a lépcsőkön vagy a ház előtt, azonnal elhangzottak a csípős megjegyzések: — Nem eszi meg a rozsda? — Képzelje csak, PuStík úr, valaki tegnap este azt kérdezte tőlem, nem el adó-e a kocsi Kár lenne érte . . — Elvtárs, egyáltalán mozgásba lehet még hozni ezt a gépet valamikor? PuSflk úr homlokán sokasodtak a ráncok. Már nem is köszönt, s az esti tülkelést ls beszüntette. Az autót belepte a por és valamelyik kis srác felírta a karosszéria hátára: Add az ócskavasba! PuStík úr idegrendszere nem bírta a teherpróbát. Egy nap, alkonyat után, kirohant a házból, beugrott az autóba, és ... a kis Doleček rémületében még a száját is tátva felejtette. PuStík úr Indított. Az M B 1000 e s szabályosan elrugaszkodott a járdaszegélytől, s nyílegyenesen rohant a szemben levő tejcsarnok jelé. Szerencsésen elkanyarodott, majd a szeméttartóhoz hozzátörlesz kedve száguldott a lejtős utcán. A kis Doleček rollerrel követte. Ogy kihajoltunk az ablakból, hogy majdnem kiestünk, és huzamosabb ideig elfelejtettünk lélegzetet vennt. A kereszteződés felöl rettenetes robaj hallatszott ... # m » Pušfík úr minden este a járda szélén üldögél, bőrbundája a háta közepéig beszakadt. Szótlanul mered a távolba. Mellette ül a kis Doleček, s egyik kezében tartja a rollert. Néha szipákol egyet, aztán tekintetét óvatosan PuStík úrra irányítja és halkan mondja: — Hát ez Irtó zrí volt, PuStík bácsi. Alig értelek utói. Na és az a balhé, becsületszavamra állati nagy balhé volt... PuStík úr megtörten legyint, felszisszen a fájdalomtól. A kis Doleček egy ideig nézi PuSfík urat, majd gyengéden megfogja a kezét: — Ne félj, PuSfík bácsi... Majd ha én felnövök ... Elhozom a kocsit a javítóból... F. Gy. fordítása továbbá arra irányul, hogy még szőj rosabban fűződjön a termeléshez." Az a kérdés most már, hogy a pártmunka hogyan, milyen formában, milyen eszközökkel támogassa az új gazdaságirányítási rendszert? Természetesen a pártmunka eszközeivel, az élő és elven, a lényegre tapintó felvilágosító és meggyőző szóval. A pártmunka lényegét és hatékonyságát ma abban kell látnunk, hogyan hódítanak tért az emberek gondolkodásában, s ennek eredményeképpen munkájában az új gazdasági irányelvek. A pártmunkában éppen azt kell tudatosítani, nehogy a dolgozók körében esetleg olyan nézet terjedjen el, hogy az új irányítási rendszer a népgazdaság összes bonyolult problémáit önmagában és automatikusan megoldja. Hogy a nagyon is bonyolult problémák leegyszerűsítésének, vagy egyoldalú értelmezésének lehetősége mennyire fennáll, ennek illusztrálására talán elég felemlíteni az anyagi érdekeltség sokaknál tapasztalható egyoldalú értelmezését. Köztudott, az új gazdaságirányítási rendszer az anyagi érdekeltségen épül fel, a dolgozó személyes anyagi érdekeltségétől kezdve egészen az egyes népgazdasági ágazatok érdekeltségéig. Természetesen ebben az anyagi érdekeltségi rendszerben az alap a dolgozó személyes anyagi érdekeltsége. (Ami előnyös a társadalomnak, legyen előnyös az egyénnek is.) Igen ám, de az anyagi érdekeltség fogalma hogyan él sok ember tudatában? Ogy, hogy munkájáért az eddiginél nagyobb bért, több fizetést kap. Valójában ezt jelenti az anyagi érdekeltség? Természetesen nem ezt jelenti. Az anyagi érdekeltség csak azt jelentheti, hogy a munkát értékének és jelentőségének megfelelően fizessék meg. Viszont ez nemcsak azt jelenti, hogy a jó munkát jól fizessék meg, hanem azt is, hogy a rossz munkát „értékének" megfelelően, vagyis rosszul fizessék meg. P

ersze, mindez elméletben, így papíron leírva, roppant egyszerű és igazságos dolog. Nagyon jól tudjuk, azonban, hogy az életben megvalósítani nem oly egyszerű. Mert, — legyünk csak őszinték — vajon ki, melyik ember vallja be szívesen, hogy ő rosszul dolgozik,, s ezért nem jogosult arra a bérre, amit kap? Szinte azt kell mondani, hogy minden ember, akár jól, akár rosszul dolgozik, minél többet akar keresni. Hogy ez aztán ellentétben áll az új gazdaságirányítási rendszer alapelveivel? De éppen ez is azt bizonyítja, milyen nagy és felelősségteljes feladat hárul a pártszervezetekre, a pártmunkára. Az anyagi érdekeltség helyes megértése csak egy a sok probléma közül. Épp így említhetnénk a minőséget, mint az új gazdaságirányítási rendszer egyik leglényegesebb alkotó elemét. Vagy a termelésnek a szükségletekhez, a kereslethez való alkalmazkodását. Még inkább a vállalatok rentabilitását, nevezetesen azt, hogy a vállalat abból tartja fenn magát, abból fizeti alkalmazottait, munkásait, amit keres, amilyen tiszta jövedelmet elér. Mindezek és még sok más kérdés alapelvei az új irányítási rendszernek, s végsősoron életbeléptésükön múlik az új gazdaságirányítási rendszer sikere, vagyis egész gazdaságunk továbbfejlődése, ami viszont meghatározója az életszínvonal alakulásának. Vajon elmondhatjuk-e, hogy csupán az itt említett néhány kérdés ls oly világos mindenki előtt? Aligha tehetne ilyen kijelentést bárki is. Továbbá elmondhatjuk-e azt, hogy az új népgazdaságirányítás rendszerét és az ezzel összefügő problémák sokaságát adminisztratív módon, utasításokkal megoldhatjuk és életbe léptethetjük? Erre csak határozott nemmel lehet válaszolni, annál ls inkább, mivel az új irányítási rendszer éppen az eddigi adminisztratív-utasításos rendszerrel való szakítást jelenti. Akkor pedig mi következik ebből a pártszervezetekre, a pártmunkára? Az, hogy a pártmunka — bár megváltozott körülmények között -—• hallatlanul nagy szerephez jut az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésénél. A pártszervezetek, a pártmunka szerepe nemhogy háttérbe szorulna — ami ismerősöm aggodalmát képezi —, hanem éppen ellenkezőleg: a pártszervezetek munkáján múlik, hogy az új irányítási rendszer elvei hogyan hódítanak tért az emberek gondolkodáséban és gyakorlatában. L

ehetetlen egy szűkre szabott cikkben a politika vagy gazdaság, kérdésével kapcsolatos minden problémával behatóan foglalkozni. Ez nem ls lehetett a célunk mivel — mint a Központi Bizottság határozata is hangsúlyozta — az új Irányítási rendszerre nem lehet úgy tekinteni, mint egy kész, a továbbiakban már nem változó, és nem fejlődő dolgokra. De éppen azért, mert egy állandóan fejlődő és tökéletesedő, s tegyük hozzá: hoszszan tartó folyamatról van sző, számos olyan kérdés merülhet még f^l, amely majd magyarázatra szorul. Már pedig a pártmunka, s így az újságíró munka legfontosabb feladata lesz, hogy megmagyarázva azt, amit magyarázni kell, segítse az új gazdaságirányítási rendszer megvalósulását. BÁTKY LÁSZLÖ JCi Látta a SAJbta 603-aói, amely a kocsi tetejére erősített csomaggal Prága felé száguldott? Talán éppen a komonicei Perchta Fehér aSSZOIiy néven ismert festményét vitte. Cím: A nyomravezető tájékoztatásokat jutalmazzuk. Ostav pro výzkum irrealít, Praha — hlavní pošta, pošt. príhr. C. 788. OF — 087 1965. május 29. * ŰJ SZÓ S