Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-27 / 145. szám, csütörtök

Gigantikus építkezések Kelet-Szlovákiábon Hazánknak a Magas Tátrától a Duklán túl elterülő, délről a Tiszától, északra a Kárpátok nyúlványaitól határolt legkeletibb csücske évszázado kon át a legelmaradottabb országrész volt. Szegénység, kulturális és gaz dasági elmaradottság jellemezte a vidéket, ahol a München előtti köztársaság idején sem következett be kedvező fordulat. Mi sem bizonyitfa ezt jobban, mint az, hogy az 1919 -1937-es években Kelet Szlovákiából közel 180 ezer ember vándorolt ki, megélhetést keresve Kanada erdeiben, az Egyesült Államok, Franciaország gyáraiban, Belgium bányáiban, DélAmerika ültetvényein ... Fejlett ipari országrésszé alakul A húsz esztendővel ezelőtt elsőként felszabadított országrészekben, a CSKP helyes politikájának és messzemenő gondoskodásának Jóvoltából, új, emberibb élet távlatai bontakoztak ki. Az eltelt két évtized alatt Kelet-Szlovákiában 95 kisebb nagyobb ipari üzem épült, melyekben közel 90 ezer dolgozó talált munkalehetőséget, Az új gyárak közül az ország határain túl ls híres košicei Kelet-szlovákiai Gépgyár igényes berendezéseket termel a vegyipar számára, a sninai Vihorlat, a poprádi Tatra Vagongyár, a košicei, lubenlki magnezitüzem, a bardejovi Augusztus 29. Cipőgyár, a prešovi, lipanyi, svidníki, michalovcei ruhagyár, a strážskéi és humennéi vegyikombihátok, a Hencovcei Cellulózés Papírgyár, a Stará Ľubovňa-i Csavargyár, a Prešovi Golyóscsapágygyár és a többi új ipari létesítmény egész sora a hazai szükségletek kielégítésén kívül termékeinek jelentős részét ma már szintén kivitelre gyártja. Kelet-Szlovákiában az építkezési beruházások egyre nagyobb méretűek. Jelentős építkezések vannak folyamatban, amelyek a foglalkozási lehetőségeket előreláthatólag további 16 ezer munkahellyel bővítik. Ez év tavaszán indult meg a nemzetközi gázvezeték építése, egy hatalmas hőtermelő felépítése Košicén, amely a gyarapodó város lakónegyedeinek felét fogja fűteni. Nemrég fogtak hozzá Spisšká Nová Vesen ruhagyár, Košicén húskombinát, Veľký Sarišon sörgyár építéséhez, a trebišovi cukorgyár bővítéséhez... Emellett figyelembe kell vennünk a már korábban megkezdett, de még befejezetlen nagyarányú beruházási akciókból adódó munkalehetőségeket. Ilyen például hazánk legnagyobb építkezése, a Kelet-szlovákiai Vasmű, a vajáni villanyerőmű, a hazánkat a Szovjetunióval összekötő széles nyomtávú vasút, amelyen ez év végén megindul a próbaforgalom ... Ha mindehhez hozzászámítjuk a kerület már ma ls számottevő magnezitiparának, a vasérctermelésnek további fejlesztésére irányuló beruházási intézkedéseket, a folyamatban levő három hatalmas vízgazdasági létesítmény építését, az iskolai, szociális és egészségügyi építkezéseket, látnunk kell, hogy Kelet-Szlovákia valóban fejlett ipari országrésszé válik ... Bővül a széles nyomtávú hálózat s egyidejűleg gyarapszik, erősödik a szovjet és csehszlovák nép megbonthatatlan barátsága, együttműködése. Közvetlenül a felszabadulást követő esztendőben, 1946. decemberének utolsó napjaiban szovjet szakemberek társaságában vasútépítőink kijelölték, hol épül fel a Čierna nad Tisou-i átrakodóállomás. Egy év után, 1947. december 4-én hazánk épülő száraz kikötőjébe széles nyomtávú vágányon futott be az első szovjet szerelvény, számunkra Igen értékes szállítmánynyal: kenyérgabonával. Ez volt az első eset, amikor a széles nyomtávú vasúton — a szárazság okozta katasztrofális gabonatermés idején — megérkezett a nélkülözhetetlen segítség ... Azóta jelentősen megnövekedett a két ország közti árucsere-forgalom. Évente több millió tonna szenet és vasércet hozunk be hazánk száraz kikötőjén át a Szovjetunióból, amit a határon át kell raknunk a csehszlovák kocsikba, hogy tovább szállíthassuk az ország belsejébe. A vasérc és szén mennyisége a közeljövőben néhányszorosára növekszik. Ugyanis a Szovjetunióból kapjuk majd a vasércet a Kelet-szlovákiai Vasmű részére és szovjet szén fogja biztosítani a befejezéshez közeledő vajáni viilanyerőmű működését. Semmi esetre sem lenne gazdaságos átrakni a határon akár a 8 km távolságra fekvő Vajánba irányított szenet, vagy a határtól 110 km-re fekvő Vasműbe indított vasércet. Ezért épül a széles nyomtávú vasút hazánk területén, amely a Szovjetunióból Vajánt érintve a Kelet-szlovákiai Vasműbe vezet. A szovjet szakemberek és gépek kezdettől fogva jelentős segítséget nyújtanak a vasút fiatal építőinek, akik az építésben eltelt esztendő munkaeredményei alapján bátran kijeletnhették: „A jövő év május l-re befejezzük a munkát, útjára indulhat az első szovjet szállítmány ..." Kétszáz méter magas kémény Vajánban Erről az aránylag kis községről ezelőtt nem sokan tudtak az országban. Viszont 1961 óta, amikor határában kezdetét vette hazánk egyik legkorszerűbb villanyerőművének építése, ismertté vált. Az erőmű közel 200 méter magas kéménye messzire hirdeti, hogy itt fontos létesítmény épül. Még néhány hónap és a Laborc, a legnagyobb kelet-szlovákiai folyók egyike elhagyja régi medrét. Vajántói nem messze készítik új útját, azt az alagutat, amelyen keresztül az épülő új erőműhöz eljut. A Laborc folyó vize és a széles nyomtávú vasúton érkező szovjet szén a villanyerőmű „éltető ereje". Az egyik, a kiváló szovjet antracit már megérkezett. A villanyerőműben megkezdődött dúsítása más üzemek, elsősorban a Kelet-szlovákiai Vasmű részére. A humennéi Chemkostav építővállalat dolgozóín kívül 1200 szerelő tevékenykedik az építkezésen a plzeňi Lenin Művekből, a brnói Gépgyárból, a milevskói Légitechnikai Vállalattól, a Královo Pole-i Gépgyárból, a prágai Ipari Automatizációs Üzemből. Az év utolsó hónapjaiban indul az első áramfejlesztő próbaüzemeltetése, majd később fokozatosan üzembe helyezik mind a hat áramfejlesztőt. Erre elsősorban a Vasmű vár, amely a jövőben áramszükségletének jelentős részét innen kapja ... Kelet-Szlovákia büszkesége: a Vasmű Aki még nem látta az immár öt esztendeje épülő Kelet-szlovákiai Vasművet, vagy aki csak azt tudja róla, hogy 700 hektárnyi területen épül és egyike lesz Közép-Európa legkorszerűbb kohóipari létesítményeinek, az el sem tudja képzelni, mennyi szaktudást, tapasztalatot igényel egy ilyen hatalmas mű felépítése ás üzemeltetése. A szovjet elvtársak baráti segítségével eredményesen épül hazánk kohóóriása, néhány üzemrészlegében már termelnek. Az elmúlt év derekán üzembe helyezett hldeghengerde termékei, már a külföldi piacon is megjelentek. Jelenleg nincs a Vasműnek olyan munkahelye, ahol a dolgozókat ne az átadás előtt álló nagyolvasztó foglalkoztatná. Ezrek és ezrek szorgos munkájának bélyegét viseli magán a Vasműnek ez a hatalmas, nagy jelentőségű termelőrészlege. Folynak az előkészületek, „főpróbák". A nagyolvasztó belseje már megtelt a szükséges nyersanyaggal, tövében ott ég az Ostrava környéki és tisoveci nagyolvasztókból baráti stafétákkal Idehozott szimbolikus tűz. Rövidesen elérkezik a pillanat, amikor a Vasmű I. számú nagyolvasztójából napvilágot lát az első nyersvasmennyiség. KULIK GELLÉRT BORISZ LASZKIN: A varázspálca Micsoda „mintaszerű

1' ember volt ez a Volobujevl ... Minden áldott reggel pontosan 9 óra előtt 5 perccel megjelent a folyosón, és pontban 9 órakor becsukódott mögötte a „személyzeti osztály" feliratú párnázott ajtó. PirospozsgSsan, kopaszra nyírva, divatjamúlt, félig-meddig katonai szabású öltönyében Volobujevnek szigorú, sőt mondhatnám zord és rideg a külseje. „Vegyétek tudomásul, hogy valamennyiötöket keresztül-kasul ismerlek! Valamennylötöket együtt — és mindegyikötöket külön-külön" — mondta szúrós lesújtó tekintete. A múltkoriban a klubunkban táncverseny volt. Az első díjat Mlhajlov mérnök és Vika Voronylna gépírónő nyerte. Másnap, a szakszervezeti gyűlésen Volobujev felszólalt és a többi között, mintegy mellékesen ezeket mondta: — Ogy gondolom, hogy Mihajlov eltárs és a vele egy táncot lejtő Voronyina ahelyett, hogy a gratulációkat fogadják, inkább el kellene gondolkozzanak a dolgon. Nem erre tanította őket államunk. Nem olyan nagy érdem a mi időnkben másoknál Jobban Járni a foxtrottot. Nem vall vaami mély erkölcsi felfogásra, elvtársak, az egyéni ölelkezést felváltani a kollektívra. Megmondom őszintén én tegnap éjjel megnéztem a szótárt, és vannak is bizonyos adataim. A foxtrott lefordítva — rókalépést jelent. Nem, elvtársak, nem! Nekünk nem rókalépésben kell előre mennünk! A róka — ravaszság. És nekünk nincs szükségünk ravaszságra! Gondolom elvtársak, ez mindenki számára világos ... Napokkal ezelőtt Sumilin nevű gépészünk lakást kapott egy új házban, a barátaival együtt vidám lakásszentelőt tartott. Másnap a büfében Volobujev odament Sumilinhez és gúnyosan mosolyogva kérdezte: — Ásványvizet Iszik, Sumilin evtars? Kúrálja magát a tegnapiak után? Én persze nem voltam tegnap a vendégei között, de tudomásom van róla, hogy a bemutatkozása milyen Jól sikerültl Körtáncot lejtett az udvaron, s azt énekelte, hogy maga a „Cigánybáró"... — Ami igaz, az igaz. Így volt — mosolygott helybenhagyóan Sumilin. — És, mit gondol, ez szép dolog? Persze, ha maga cigánybáró enne, akkor ezt természetesen meg lehetne bocsátani. De maga a kartotékok szerint is gépész, és ez már egy egészen más figura. Hát micsoda példát mutat maga az embereknek? Nem azért építünk ml új házakat, hogy a kollektíya szeme előtt ivászatot rendezzünkl — Miféle ivászatot? ,— csodálkozott Sumilin. — Hát csak olyan közönségeset. Kedves Sumilin elvtárs, az erkölcsről ne feledkezzünk meg. A morál számunkra minden! Érthető? ... Sumilin sarkonfordult, s otthagyva félig telt ásványvizes üvegét, szótlanul kiment... A múlt héten az szbelnök kollektív cirkuszlátogatást szervezett. Az előadás már tartott, amikor megpillantottuk Volobujevet. Az első sorban ült, savanyúan hallgatva a bohócok tréfáit. Volobujev nem nevetett. A műsor második részét a „Csoda, csodák nélkül" című szám nyitotta meg. A művész mutatványát a modern technika felhasználásával végezte. Nagyon érdekes volt. Az artista frakkjának zsebéből egy nikkelezett pálcát húzott elő. — Figyeleml — mondta —a kezemben, amint látják, egy egyszerű fémpálca van. Pedig ez a pálca valójában nem is olyan egyszerű pálca. Ez egy varázspálca! Ennek a pálcikának a segítségével bárki közülünk innen, közvetlenül a cirkuszból beszélhet otthon tartózkodó családtagjaival! A bűvész felment az emelvényre és pálcájával egyenesen Volobujevre mutatott. — Van Önnek telefon,a

? « — Es ez meg miért fontos? — kérdezte morcosan Volobujev. — Na Jó, hát van ... — Kitűnő. Kérem, mondja hangosan a telefonszámát! Volobujev vállat vont. — Három, huszonöt, huszonnyolc. — Figyeleml Figyelem! — kiáltotta a bűvész. Kis szünet után, valahonnan a cirkusz kupolájából rövid, szaggatott csengetés, a felemelt telefonkagyló nesze és egy. női hang hallatszott: — Halló, tessék ... — Beszéljen — mondta az artista. — Kérem! — Llzal Én vagyok —! szólalt meg kissé csodálkozva Volobujev. — Na, mi van veled?, — kérdezte Ingerülten a hang a kupola alól. Volobujev gyanakvóan pislogva a bűvészre, mondta: — Én most veled a cirkuszból beszélek — Ml? Ml az, már megint beittál és cirkuszt rendeztél? Óriási nevetés. Ez igazán érdekes dologi A „mintaszerű" Volobujev egy teljesen váratlan és Ismeretlen oldaláról mutatkozott be. — Ne beszélj butaságokat -— mondta szigorúan Volobujev. — Én veled a varázspálca segítségével beszélek ... — Úgy is van, már megint berúgtál, mint egy disznó, már azt sem tudod, mit beszélszl Az arénában óriási hahota, Volobujev ijedten pillantott a bűvészre, s lemondóan legyintett. — Hallom, micsoda nagy a jókedv ott a talponállóban — mennydörgött a női hang. — Istenkém, istenkém, mikor lesz ennek vége? Mér nincs több erőm! — Kérem, fejezze már be ezt a sületlen dolgot! — kiáltotta oda Volobujev a bűvésznek. — Ezt meg kinek mondtad? — áradt szét az úrben Volobujev feleségének menydörgő hai — Hát én holnap b igyek a munkahelyedre és mindent elmondok. Hadd tudják meg az emberek a viselt dolgaidatl Maguk pedig ne röhögjenek, szerencsétlen, hülye alkoholisták! ... A nevetés újult erővel tört kl. A..bűvész jelt adott, és a zenekar zavarosan közbevágott. A vonósok még csak játszottak volna, de a fúvósok nem bírták elkezdeni: fojtogatta őket a nevetés. Volobujev felállt, és anélkül, hogy bárkire egy, pillantást is vetett volna, a kijárat felé ódalgott. A bűvész hajlongott, kezében a varázspálcáját szorongatva. Fordította: CSONTOS ILONA. hatott határozott választ arra a kérdésre, milyen a járási lapok közkedveltsége és hatása. A példányszámok azonban sok mindent elárulnak. A legtöbb magyar lakost számláló járásban, a dunaszerdahelyiben 3900 magyar példány fogy el szinte remltenda nélkül. A komáromi járásban már csak 2520 magyar példányt adnak ki hetente, több mint négy százalékos remitenda mellett, mlg a galánta! járásban 2680-as a példányszám kétszázalékos remitendával. A többi járásban mintegy 600-tól (Bratíslava-vidék) 2270-ig (Rimaszombat) terjed a példányszám s ezeknél az egy kiadásra eső példányszám átlaga nem több 1410-nél. Márpedig ez a lakosság számához mérten Igen kevés. Az ilyen lapok — véleményünk szerint — nem igen tölthetik be aránylag nagy és több mint fél millió magyar lakost számláló járásainkban a regionális sajtó jelentős szervező, agitáló és propagáló szerepét. Annál Inkább, mivel a példányszámnak nagyobb hányadát nem egyénileg vásárolják, hanem jobbára a földművesszövetkezetek kulturális alapjaiból fedezik az előfizetési díjakat. Ha ez a gyakorlat megszűnnék — s ennek jeleit már nem egy helyütt tapasztalhatjuk, mert egyes szövetkezetek a járási lap előfizetése helyett előnyben részesítenek mondjuk egy érdekes hazai vagy külföldi csoportos utazást — még jobban megapadna az előfizetők száma. Oj elképzelés és az ellenvetések Az Ismertetett körülmények mind arra utalnak, hogy valóban tennünk kell valamit a járási magyar lapokkal. Előzetes javaslatunk az volt, hogy a nyugat- és kelet-szlovákiai kerületben a járási magyar lapokat helyettesítse egy 8—12 oldalas kerületi hetilap, mégpedig úgy, hogy a kis létszámú központi szerkesztőség mellett az egyes járásokban tudósítókként megmaradnának a magyar szerkesztők. A járások zömében a szerkesztőségek, az Illetékes párt- és nemzeti bizottsági szervek helyesléssel fogadták az elgondolást. Nem rejtjük viszont véka alá azt az észrevételünket, hogy ebben szerepet vittek a szerkesztők részéről az áldatlan munkakörülmények, a pártszervek esetében talán „az egy gonddal kevesebb" — nézet, míg a JNB-ket Illetően az a gazdasági elgondolás, hogy, így kevésbé lesz megterhelve a költségvetésük. Helyenként azonban komoly ellenvetésekkel fogadták a tervezetet. Többek között például olyan aggályok voltak, hol jelennének meg ezután a járási plénumülések terjedelmes anyagjai, vajon az egyes járások bizonyos mértékben eltérő problémáit szervesen felölelhetné-e az új hetilap. Itt-ott szó esett arról is, hogy politikailag helytelen lenne megszüntetni a magyar lapot és meghagyni a szlovákot. Dunaszerdahelyen volt a legnagyobb ellenállás. Ez nem csoda, hiszen mint már említettük, aránylag itt teremtették meg a járási lap legjobb feltételeit. A járási pártszervek legfontosabb érveit így foglalhatjuk össze: a járási lapok kérdését országos viszonylatban és egységesen kell megoldani; a helyes út az, ha a magyar Járási lapoknak ls biztosítják az összes szükséges feltételt színvonaluk emeléséhez; majd 4000-res példányszám mellett — hangsúlyozva a példányszám gyarapodásának lehetőséségeit — egy majdnem színtiszta magyar járásban nem tartják politikailag helyesnek a lap beszüntetését; a Járási lap eddig is jelentős munkát vállalt és nagy segítséget nyújtott a pártszerveknek; az új tájlap mennyiségileg és minőségileg sem nyújthatna járásunknak ugyananylt; a javasolt megoldás nem járna jelentősebb pénzmegtakarítással, nem ls beszélve arról, hogy az Ideológiai munka nem mérhető koronával, A felülvizsgálat alapján készült Jelentésünket megtárgyalta a Szlovák Gjságirószövetség magyar tagozatának plénumülése is. A felszólaló elvtársak zöme a régebbi döntéssel ellentétes álláspontot foglalt el, síkra szállt amellett, hogy továbbra is megmaradjanak a járási magyar lapok. Mi magyarázza ezt az állásfoglalást? Nézetünk szerint az az aggodalom, hogy ebben az esetben egyoldalú Intézkedésről van szó, amely következményeiben sújtani fogja a hazai magyar sajtó ügyét. Ezt a véleményüket arra építették, hogy egyes Járási szervek — úgy tűnik — valóban csak szabadulni akarnak a tehertől, másrészt arra, hogy az új megoldás csak akkor realizálható, amennyiben az említett járásokban egyidejűleg megszűnnek a szlovák járást lapok is, illetve azokat a kerületi újságokban mutálni fogják. Mi a jobb? E cikk szerzői ennek ellenére fenntartják eredeti javaslatukat. Érveink a következők. A Járási magyar lapok helyzete — éppen ki nem elégítő színvonaluk miatt — elsősorban politikailag tarthatatlan. Még a megfelelő anyagi fedezet biztosítása mellett is kérdéses, vajon ezen lényegesen változtathatnánk-e, hiszen általánosan ismert tény, hogy a központi magyar sajtószervek káderutánpótlása is siralmas. Honnan szereznének felkészült újságírókat az egyes járásokban, ha ez mondjuk Bratislavában is évek óta fejfájást okoz? Anyagi fedezetet azonban, amely a mostani költségek megkétszerezését kívánná meg, jelenleg a lehetetlenséggel határos előteremteni, ezzel semmiképpen sem számolhatunk, tgy csak két lehetőségről beszélhetünk: 1. Megmaradni a jelenlegi rendszernél, annak minden hiányosságával egyetemben, vagy 2. áttérni a tájlapok rendszeré re. A felmérés tapasztalatai alapján leszögezhetjük, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben akár már 1966. Január 1-től megindulhatna egy Járásközi magyar tájlap, heti 12 oldalas terjedelemben, kis létszámú bratislavai szerkesztőség irányításával, A lapot a kerületi pártbizottság adná ki és a KNB pénzelné. Ugyanezt fél, vagy egy évvel később megvalósíthatná a keletszlovákiai kerüleben ls. (A középszlovákiai kerület nem jön számításba, mivel Itt csak két magyarlakta járás van — vagyis itt továbbra is megjelennének a járási magyar lapok). Mind a felülvizsgálat, mind a javaslat kidolgozása során szigorúan ragaszkodtunk ahhoz az alapelvhez, hogy az egységes megoldás helytelen. Tekintetbe kell venni az egyes járások sajátos körülményeit és feltételeit. Éppen ezért azon a véleményen vagyunk, hogy az Illetékes pártszervek tekintetbe vehetnék a dunaszerdahelyi elvtársak valóban sok mindenben méltányolást követelő álláspontját. A dunaszerdahelyi járási lap még az új elrendezés mellett ls megmaradhatna, viszont további járások szerintünk nem indokolt „lecsatlakozása" az egész új koncepció dugába dőlését jelentené. Az adott körülmények figyelembe vételéről tanúskodik továbbá az a javaslatunk, hogy ott, ahol nincgenek meg a példányszám lényeges emelésének megalapozott feltételei, a szlovák járási újságot mutálják a kerületi újságban. A Javaslat kidolgozásánál semmiképpen sem vezetett bennünket elsősorban a gazdasági érdek szorgalmazása, bár ez ma előtérben álló kérdés. Tisztában vagyunk azzal, hogy az új járásközi tájlap ugyan kétségtelenül színvonalasabb lesz, mint az eddigi járási lapok, viszont, — különösen az első Időben, amíg nem ér mintegy 18—20 000-res példányszámot — hozzávetőleg azonos ráfizetéssel számolhatunk. A lényeg azonban a színvonal kérdése. S nézetünk szerint egy Jól szerkesztett, ax illetékes Járások problémáit ugyan kisebb felületen, de mélyrehatóbban feldolgozó lap legsajátabb érdekeink szempontjából is nagyobb politikai hasznot jelent, mint néhány eléggé sivár és nagy népszerűségnek aligha örvendő járási lap. Figyelmeztetnünk kell végül arra, hogy a járási lapok hazánkban kialakult rendszeréhez hasonló nincs egyetlen egy más szocialista országban sem. Nálunk minden Járásban lap Jelenik meg, a többi országban pedig — sokkal ésszerűbben — csak ott, ahol ehhez megvannak a szükséges feltételek. Különösen világszerte a sajtó koncentrálásának és így hatása fokozásának irányzata tapasztalható. Az utóbbi időben nálunk ls hozzáláttunk a Járási lapok és az üzemi újságok helyzetének felméréséhez, hogy fokozatosan kidolgozhassuk a szükséges intézkedéseket. Hangsúlyoznunk kell, nemcsak a magyar járási lapokról van szó, hanem általában a járási lapok rendszeréről. Az illetékes pártszervek a megoldásra vonatkozóan már több javaslatot dolgoztak ki, sőt Csehország néhány járásában kísérletképpen április 1-től megszüntettek néhány Járási lapot. Ideje tehát, hogy mi is körültekintően és ésszerűen, az objektív helyzetnek megfelelően és nem érzelmi reakció alapján újra — most már egészen széleskörűen " fontolóra vegyük a kérdést: Mi a Jobb? A kérdés nem olyan jellegű, nem annyira közérdekű, hogy indokolná a nyilvános vitát. Viszont az ügy használra válna, ha olvasóink és mindazok, akiknek ezzel kapcsolatban vannak észrevételeik — Írásban eljuttatnák véleményüket szerkesztőségünknek. Az illetékes pártszervek igy nagyobb tárgyismerettel dönthetnék el a magyar járási lapok jövőjének problémáját. Ezért várjuk a hozzászólásokat, kérdésünkre a választ. GÄLY IVÁN 1BBS. május 87. * Oj SZÖ S