Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-20 / 138. szám, csütörtök

TAVASZI ŐRJÁRAT Végre tavasz van. Erre nemcsak abból lehet következtetni, hogy benépesült a határ, virágba borultak a iák, megjöttek a fecskék és a ligetekbe visszakerültek a padok, hanem az országutakon suhanó gépkocsik is a tavasz csalhatatlan jelei. Ha az utazó ember nem ismeri a vidéket és nem akar fölöslegesen bolyongani, akkor a legelső járókelőtől megkérdezi, melyik út hova vezet. Manapság azonban ezzel a módszerrel nem igen juthat messzire az utas. Az autós sem állhat meg lépten-nyomon, hogy kérdezősködjön. Egyébként ma a helyes tájékoztatás feladatát az irányjelzö táblák látják el. De mi történik akkor, ha valaki a táblát későn veszi észre? Nem vitás, a gépkocsizó elveszti a helyes irányt. Nos, ilyen veszély fenyegeti mindazokat az autósokat, akik Sered városát és Sintava községet maguk mögött hagyva Nyitra felé igyekszenek. Az útelágazás előtti tájékoztató táblát továbbra is eltakarja az útszéli gyümölcsfa koronája. Aranyosmarót határában élvezet autót vezetni. Ám, a vasúti átjáró előtt már más hangulat keríti hatalmába a gépkocsivezetőt: közel hét kilométeren át csak lépésben haladhat. Mintha végeláthatatlan redőnyön rázódna, melyet léptennyomon lavórnagyságú gödrök tarkítanak. Ennyire elhanyagolni ennek az útszakasznak a karbantartását mégis csak nagyfokú lelkiismeretlenség. A szabály szerint a tereket jobbkéz felől kell megkerülni, fgy is lenne ez rendjén mindenütt. Próbáljunk azonban Léván körülmenni a város főterén úgy, ahogy azt a szabály előírja. Nos, kár az időért és a fáradságért, mert itt fordítva alkalmazzák a szabályt. A tilalomtábla megállít minden vezetőt. A postára is csak az ellenkező irányból juthatunk el, ha ugyan az ácsorgó autóbuszok között el lehet haladni minden zökkenő nélkül. Ismerőseim szerint: Léván a kivétel a szabályt erősíti. A tapasztalat szerint gépjárművet nagyobb távolságon nem tanácsos megállás nélkül hajtani. Rövid pihenő nem árt sem a motornak, sem a vezetőnek. Az út szélén veszteglő kocsi azonban csak közlekedési akadályt jelent. Akaratlanul is felmerül a kérdés, a fő utak mentén nem lehetnek-e tíz-húsz kilométerenként teraszszerű kitérőket létesíteni? Ilyenekkel a szomszédos országokban már találkoztunk. Az ílven parkolóhelyeken az autósok javarésze zavartalanul eltölthetne egy-egy negyedórát és a kéznél levő frissítőket is elfogyaszthatná. Ha pedig már helyenként falatozót létesítenek a fő utak mentén, tanácsos lenne egyúttal parkolóhelyről ís gondoskodni. Kálnán is így lehetett volna. Mivel jelentett volna nagyobb megerőltetést, ha néhány méterrel hoszszabban töltik be az útszéli árkot a nemrég épített falatozó mellett? Ezzel az autósok számára ís elegendő várakozó helyet teremthettek volna. Reméljük azonban, hogy a kálnai falatozó még az idei nyár folyamán az autósok pihenőhelyévé válik. Ha az ember az utak mentén hatalmas méretű táblákat lát és nem talál rajtuk az égvilágon semmi egyebet, csupán ezt a suta mondatot: „Vegye igénybe a Jednota szolgáltatásait"! — mit gondoljon? Legalább arról tájékoztatnák a turistákat, hogy hol és mit kaphatnak, hol találnak a környéken éjjeli szállást avagy meleg ételt. Akaratlanul ís felvetődik a kérdés, nem kár akár egy koronát is kidobni ilyen táblákért? A napi sajtóban olvastam, hogy a húsvéti ünnepek idején sok külföldi turista járt hazánkban. Látogatásuk három nap leforgása alatt kétmillió devizakorona bevételt eredményezett. Kisüzemeink szolgáltatásait természetesen hazánk polgárai is igénybe vették. Erről tanúskodnak azok is, akik a második ünnepnapon kígyózva járták az utcákat és az országutakat. Tehették nyugodtan, hiszen senki sem vonta őket felelősségre. Azt beszélik, a hagyomány szerint húsvétkor inni is szokás. Nos, igyon aki csak akar, de a gépkocsivezetők ne tiszteljék ezt a hagyományt. Még ma sem tudom elképzelni mi történt volna, ha a Déménd és Szántó közötti áttekinthetetlen kanyarban nem tértem volna ki idejében egy motorkerékpárnak? A vezető egész biztosan nem kacagna soha többé olyan Jóízűen és a hátul ülő kislány sem, ha továbbra is szigorúan az országút jobb oldalán hajtok és nem engedem őket a saját útfelemre. Megjegyzem, azon a napon három kerületen átutaztam, de sehol senki sem állított meg. Híre hamva sem volt a közúti ellenőrzésnek. Néha talán a bizalomból is megárt a sok. Mennyi felületesség és hanyagság, amire egyáltalán semmi szükség nincsen. Sokszor tényleg csupán csekélységről van szó, de ezek mégis mennyi veszélyt rejtenek magukban és mennyi bosszúságot okoznak a gépkocsivezetőknek. Semmi kétség, hogy lelkiismeretesebb munkával és a szabályok következetesebb betartásával lényegesen hozzá lehetne járulni a közúti balesetek megelőzéséhez. BERKES JÓZSEF A BŐR GOMBÁS FERTŐZÉSEI A Dűlné Hámre-i a Sandrik nemzeti vállalat főleg rozsdamentes evőeszközöket és tálakat gyárt. Felvételünkön Helena Ručeková villákat fényesít. (J. Valko felv. — CTKJ NAGYOBB VÁLASZTÉK VILLÁMINTERJÚ Beköszöntött a tavasz. A kirándulók, a turisták már javában tervezgetnek, a szabadságra készülnek. Ilyenkor a kereskedelemnek is több a munkája, készül a csúcsforgalomra. Ezzel kapcsolatban felkerestük Kelemen Lászlót, a košicei „Maratón" sportszaküzlet vezetőjét, hogy megtudjuk, mi a helyzet a sportfelszerelésekkel való ellátás terén. • Jobb a helyzet, mint tavaly volt? — Az előző években nyáron mindig a sátrak és a felfújható matracok jelentették a legnagyobb hiánycikket. Ezekből most jóval több van már a raktáron. A nyári kánikuláig új szállítmányt is kapunk a Magyarországról és az NDK-ból behozott áruból. Fürdőruhából, futball-labdából és melegítő ruhákból ls nagyobb a választék, e téren lényegesen javult a helyzet. • Lesz elegendő sátor? — Tavaly nem tudtuk vevőinket kielégíteni. Ezidén valószínűleg ismét nagy lesz a kereslet. Nagymértékben megnövekedett a campingozás. így tehát több sátor fogy majd az üzletekben. E tekintetben is megjavult az ellátás. Több kerül a piacra. A napokban kaptunk 1000 kitűnő minőségű, 4 személyes „Lipno" sátrat és rövidesen nagyobb szállítmányt várunk az NDK-ból is. • Milyen hiánycikkekkel számol? — Még mindig kevés a játéklabda, az összerakható campingágy, szék, asztal, nincs elegendő búvárszemüveg, hegymászó felszerelés. De egyébként változatosabb, bővebb a választék és a minőség is sokat javult. (tä) Ki ne ismerné a romlott ételen vagy más szerves anyagon tanyázó közönséges penészt? Ehhez hasonlóan szaporodik és terjed a fonalas gombáknak az a fajtája, amely az ember bőrfelületének gombás megbetegedéseit okozza. A gombák szaporodását a sötét, nyirkos, meleg környezet segíti elő, a napfény viszont gátolja. E bőrbetegségek fertőzőek, ezért terjedésük ismeretének, megelőzésüknek és gyógyításuknak kellő fontosságot kell tulajdonítanunk. A JÁRVÁNYFOLYAMAT A fertőzés forrása a beteg ember vagy állat (pl. szarvasmarha, ló, kutya, macska, patkány, egér). Ezek testén találják meg a gombák szaporodásuk legjobb feltételeit. Természetesen megfelelő tisztálkodással, testápolással, a ruházat és lábbeli tisztán tartásával, állataink gondozásával és a káros rágcsálók irtásával sokat tehetünk a megelőzés érdekében. A szaporodás talajául sokszor szolgál az emberi, vagy állati környezetben fellelhető tárgy vagy a szabad természet (föld, víz, széna, szalma, por stb.), ahol a gombák sokáig életképesek maradhatnak és szaporodhatnak. Ezért fontos a lakások, munkahelyek, istállók és az emberek meg az állatok egyéb tartózkodási helyeinek rendszeres, alapos takarítása, a levegő és napfény elvének érvényesítése. Terjedhet a betegség a beteg emberről vagy állatról (közvetlen kapcsolat útján) az egészséges egyénre, de átvihető fertőzött tárgyakkal ls, amelyek közül megemlíthetjük a közösen használt borotvaeszközt, fésűt, sapkát vagy kendőt, gumicsizmát stb. Az egészséges ember akkor betegszik meg, ha életkörülményei és szervezetének állapota erre megfelelő alapot teremt. A gombás megbetegedések ellent harc feltétele, hogy a járványfolyamat három láncszemét elkülönítsük egymástól. Ebből indul ki az Egészségügyi és a Földművelésügyi Minisztérium csaknem tíz éve érvényes rendelkezése, amely szerint • a három legfontosabb gombás bőrbetegség (trichoficia, mikroszpória, favusz) előfordulását embereknél vagy állatoknál jelenteni kell; • a megbetegedéseket járványtani szempontból kell kivizsgálni; • a betegeket gyógyulásukig el kell különíteni; • kötelező a betegek gyógykezelése, valamint a beteget és környezetét érintő többi óvintézkedés végrehajtása; • igen fontos az orvosi és állategészségügyi együttműködés; • s végül elsőrendű figyelmet keil szentelni az óvodás és iskolásgyermekekkel kapcsolatos óvintézkedéseknek. A GYERMEKEKNÉL a trichofiták és a mikroszpőrák csoportjába tartozó fonálgombák okozzák a hajgombásodást. Leginkább 5—14 éves korban fordul elő e fertőzés, a fiúknál gyakoribb, mint a lányoknál. A betegség tünetei különbözők. A fertőzést a haj (szőrzet) letöredezése mutatja. A gyulladás átterjedhet az arcbőrre, a nyakra vagy más testrészre is, ahol éles szélű, kerek, hólyagos vagy finoman hámló foltoKat mutat. A gyógykezelést az orvosra kell bízni s nem szabad kétes háziszerek próbálgatásával késleltetni a gyógyulást. A szakorvosi kezelés a beteg hajszálaknak fájdalmatlan röntgensugárzás útján való eltávolításából áll, amit kb. 2—3 hét alatt érünk el. A beteg fejbőrt gombaellenes szerekkel ecseteljük. 3—6 héttel a kihullás után újból növekedésnek indul a hajzat. A favusz (fejkosznak nevezett betegség), amely tisztátalan környezetben élö családokban fordul elő, sokkal veszedelmesebb, mert gyermekkorban kezdődik és végig kísérheti a beteget egész életén át, sőt maradandó kopaszságot okozhat. A betegség kórházi kezelést igényel. A hajzat, a bőrfelület és a köröm gombás megbetegedései gyakoribbak télen vagy esős időszakban, amikor a gyermekek többet tartózkodnak zárt helyiségben, játék, birkózás, közös tárgyak használata és egyéb kapcsolat is közvetítheti a fertőzést. A BORBETEGSÉG ELTERJEDTSÉGE A felnőtt lakosság nagy százalékánál tehető fel az ún. epidermofíciás fertőzöttség. Ez a gombás megbetegedés a láb, a kéz, a testhajlatok és redők szarurétegét támadja meg. Ujjközi kipállás, tenyér és talp hámlás, talpi hólyagképződés vagy körömmegbetegedés formájában jelentkezik. Sokan — ha a gombásodás nem okoz viszketést, vagy más észlelhető tünetet — nem is vesznek róla tudomást. Gombás fertőzésnek nyilvános fürdőkben, az öltözők padlózatán vagyunk kitéve. Felmérhetetlenül fontos e helyek és a közösen használt berendezések mindennapos forróvizes lemosása, 1 százalékos klórmésszel történő fertőtlenítése. Fontos a test, de legalább a láb lemosása vízsugár alatt. Igen sokfajta gombaellenes kenőcs és folyadék létezik, de a kezelés nemcsak gyógyításból, hanem a gyógyulás higiénikus feltételeinek megteremtéséből ís áll. Ne feledkezzünk meg a napi harisnya- vagy zokniváltásról, mosásnál a szennyes fehérnemű kifőzéséről. Tartózkodjunk a gumilábbeli és a szilonzokni viselésétől vagy csökkentsük azt a legkisebb mértékre, mert elősegíti a láb izzadását és a gombák elszaporodását. Kulturált életmóddal, a munkafeltételek megjavításával, valamint a fentebb röviden vázolt óvintézkedések betartásával meggátolhatjuk e kellemetlen és hosszadalmas megbetegedések elterjedését. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A kezei lassan lefelé a könyöktől zsibbadni kezdenek. Itt fekszik mozdulatlan. Mióta? Már vagy három órája. Az életnek még csak a legcsekélyebb jelét sem látja. Sehol semmi nesz. Amaz pedig türelmesen vár, tehát orvlövész a javából. Nem lát egyetlen célpontot sem. Mintha elhagyták volna a lövészárkainkat. Égészen kihaltak. Dehogyis. Az embernek még a lélegzete is eláll: a második század vonalán egy rohamsisak emelkedett ki a lövészárokból. Távcsővel nagyon jól ki lehet venni. Most vigyázz, most fog lőni! Nyisd ki a szemed, Ciprián, ne szalaszd el az alkalmat, figyeld a göröngyöket, gyomot, bokrokat... Semmi. Nem lőtt. Biztos gondolja, hogy csalás az egész. Igaza van. Ki dugná ki olyan ostobán a fejét? Csend. Fárasztó ez a hosszú figyelés. Fáj a szemem. Le-lecsukódnak a szemhéjaim, jó volna aludni. El kellene egy kis hideg víz. Valahol a lövészárkainkból könnyű gépfegyverrel lőttek egy sorozatot. Nem maradt adós az ellenség sem. Vigyázz! Ciprián! Lövés! Puskából ... Közeiről... Apró villanás látszott a távcsőben. Honnan jött a lövés? A göröngyök közül, balra, odébb, a remetétől feljebb... Ha éjszaka nem tévedsz el, Ciprián, akkor reggel egymás karjaiba borultok.Mérd be, s jelöld meg azt a pontot. A remetétől tizenöt fokkal balra. Helyezd pontosan a fonálkereszt közepébe. Tartsd a szemed azon a göröngyön. A mutatóujj készenlétben a puska ravaszán. Nem, nem tévedett. Amaz mégsem ül a bunkerben. Itt van, mintegy száz méternyire innen. De a helyén maradt-e? Nem változtatott közben tüzelőállást? A fejvadász legyen türelmes és várjon ... A gépfegyverek veszettül ugatnak egymásra. Most... újabb villanás a távcsőben, a fonálkereszt közepétől kicsit lejjebb... húzd meg, Ciprián! Ne várj... Nem, mégsem kellett volna lőnöd. Várhattál volna, elhamarkodtad. Biztosra lőttél? Eltaláltad? Halálosan? Egyetlen lövéssel terítetted le... de ha nem úgy történt, elárultad magad, Ciprián! S ha ez igaz, köp majd a legcsábítóbb célpontra is. Te rád fog leskelődni, te leszel az egyetlen célpontja. Ezt ne felejtsd el, Ciprián, Egy pillanatra sem felejtsd el ezt. Nem akárkivel van dolgod. Talán a legparányibb tévedés vagy hiba végzetes lehet a számodra. Az ő számára nem? Igazad van. Mindkettőtök, most már mindkettőnk számára. Eddig előnyöd volt, de csak volt, s azt elvesztetted. Ostobán csináltam. Mostanáig elég volt mindenkire egyetlen töltény. Egyszerre nem bizol magadban. Hogy bízzak, amikor nincsenek bizonyítékaim? Eddig mindig voltak, meggyőződtem róla, hogy telitalálat, tizes-e. Vagy pedig más valaki győződött meg róla. Látod, Ciprián, mindent átgondoltál és erről megfeledkeztél. Meg kell győződnöd jobban mint máskor. Jó. Kivárom, amíg besötétedik, s addig a szememet le nem veszem róla. Éjjel pedig odakúszom. Vagy próbáljam lépre csalni? Kiteszem a napra a nyitott zsebkésem, amikor megcsillan, amaz rálő. És ha nem? Tökkelütött lenne, ha bedűlne ennek. Ez pedig még nagyobb ostobaság lenne tőlem. Még fgy is mindig én vagyok az előnyösebb helyzetben ... ö ugyan tudja, hogy itt rejtőzöm valahol, de én többet tudok ennél, pontosan tudom, hol rejtőzik ő... Márpedig ez elég nagy különbség. -ĎVerfluchtl... a fülem mellett süvített el. Hű az áldóját! Az öreg kaszás még ilyen közel nem ólálkodott körülöttem. A lövés itt csattant a közelben. Tehát — „kollégát" küldtek a nyakamra. Az igazat megvallva, ezzel számolhattam. Nem lövöldöz rosszul a gazember. Egy hajszálnyit hibázott. Fuj, még rágondolni is rossz. Na megállj, „kollege"l Tudod te, ki az a Hermann Flögele? Persze, neked ez a név nem sokat mond. Nem baj. De azért a golyója az örök álmok birodalmába küld. Nem fogsz ott unatkozni. Becsületszavamra, hogy nem. Gondoskodtam róla, hogy ne légy ott egyedül. Sőt, ezt meg kellene külön köszönnöd nekem, hogy kerítettem neked, várj, hányat... egy, kettő, igen, öt nőt. Belátod, törődöm veled. Persze nem maradhatsz vetélytársak nélkül sem. Csupa válogatott társaság lesz ott... többnyire tisztek, magasabb rangúak is, na meg két tábornok, összesen — öregem — hisz ez döbbenetes, egyszerűen megdöbbentő! Te leszel sorrendben a századik, veled töltöm be a századikat, háromszámjegyű számot kezdek. Elhiheted nekem, hogy méltóan megűnneplem majd ezt az eseményt. Na, nézzünk körül, hol bujkál a jómadár. Kidűlt kerítés. Ez nem jöhet számításba. Giz-gazzal benőtt szántóföld? Az sem. Vakondtúrások, szántóföld? Nincs kizárva. Legvalószínűbb, Ijogy a bombatölcsért választotta. De melyiket? Van itt belőlük hat darab. Mindenesetre tüzelőállást változtatok. Nem árt az óvatosság. Az óvja meg a nagy értékű porcelánt. Nincs rendben a „lehallgató berendezésünk". Különben a madárkát úgyszólván a markomban tartanám. Elhanyagoltuk a karbantartást. Holnap lemegyünk a szanitécekhez a faluba, kigőzöljük magunkat, jól megfürdünk, s a füleink úgy szolgálnak majd újból, mint a pinty. Századik! Megünnepeljük, ahogy dukál. Az öregúr megjutalmazhatna ezért. Biz, nem kell szégyenkeznie a tábornok úrnak a fiáért. Pedig mennyire félt az öregl A századik, ez lesz a legnagyobb tromfom: a führer száz ellenségét terítettem le száz lövéssel, ebből a csőből. Méghozzá nem is akármilyeneketI Amellett nagy kiadásokat takarítottam meg a führernek: a katonai akadémia ösztöndíját, a katonatiszti gázsit, egyenruhát, kosztot és egyéb járandóságokat. Úgy bizony, öregem. A te Hermann fiadnak, aki közönséges orvlövész, nagyobb hasznát veszi a führer, mint a te tökkelütött trotyakos katonáidnak. Egyébként öregem te sem vagy különb náluk a díszes tábornoki karral együttvéve. Tisztelet a kivételnek, valamennyien szratyi alakok vagytok és kótyagos ostobák. A napokban jöttem rá, hogy ostobábbak vagytok, mint az a falka ott a lövészárkaitokban. Csodálkozz. Az a csorda ott gondolkodni kezd. Sokakban ébredezni kezdenek az intelligencia jelei, ugyanis kezdenek kételkedni az észbeli képességeteikben. Ez paradoxul hangzik ugyan, igaz? De a tény akkor is tény marad. Ti tábornokok kényszerítitek őket arra, hogy gondolkodjanak. Sehogy sem fér a fejükbe, hogy az a sok magas rangú díszes katonai személyiség és válogatott szakértő mind tökkelütött dromedár lenne. Pedig hányszor kényszerítettétek őket a döntéseitekkel arra, hogy ezt el is higyjék rólatok. Persze, egyelőre még nem döbbentek rá arra az igazságra, hogy valami őrült elképzelések rabjai vagytok, amelyek elködösítik az eszeteket. Bárgyú agyatokkal képtelenek vagytok rájönni arra, hogy a katonáitok között kétségbeesést, reménytelenséget, vagy a legjobb esetben valamiféle titkos Fegyver iránti megrögzött hitet élesztgettek. Látod, öregem, hitted volna, hogy a fiadban filozófiai adottságok csírái ébredeznek? Tudom, te mindég a filozófusok elszánt ellensége voltál. (FOLYTATJUK) ŰJ SZÖ 4 * 1965. május 20.