Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-17 / 135. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek ! SZLOVÁKI A KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 1S8S. MAJÜS 17. Hétfő XVIII. ÉVFOLYAM 135. szám Ara 30 fillér lövőnk közös munkánk eredményéfűi függ Antonín Novotný elvtárs Mních felszabadítása 20. évfordulójának ünnepségén fCTK) — Lapunk tegnapi számában közöltük, hogy Antonín Novotný elvtárs, a CSKP Központi Bizott­ságának első titkára, köztársaságunk elnöke részt vesz a pelhrimovi Járásban Mních kis község felszabadítása 20. évfordulójának ünnepségén. A község lakossága mély megilletődéssel gondol e napokban az 1945. máfus 5-t és 6-t tragikus eseményekre, amikor csehszlovák, szovjet és Jugoszláv partizánok a község közelében jelvették a harcot az állig felfegyverzett, túlerőben levő hitlerista SS-egységgel. A véres harcban 15 parti­zán — csehek, szovjet harcosok és egy jugoszláv ka­tona — halt hősi halált. Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke, Sztyepan Vasziljevics Cservonyenko, a Szovjetunió csehszlovákiai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a dél­csehországi kerület párt- és kormányszerveinek veze­tői röviddel U óra után érkeztek Mních községbe, ahol a szláv testvériség emlékmüve előtt szívélyesen üd­vözölték a község képviselőit s a 20 évvel ezelőtt e kör­nyéken a fasiszták ellen küzdő szovjet és csehszlovák partizánok kisebb csoportját. A szívélyes üdvözlés után felhangzott Az elesett for­radalmárok indulója, és Novotný elvtárs a CSKP Köz­ponti Bizottsága s a kormány közös koszorúját helyezte a csehszlovák, szovjet és jugoszláv partizánok bátor­ságát és bajtársiasságát jelképező emlékmű elé. A kegyeletteljes ünnepség a csehszlovák és a szovjet állami himnusz hangjaival ért véget. A dél-csehországi kerületből mintegy 30 ezer dol­gozó vett részt Mních partizánközségben a szláv test­vériség emlékműve előtt rendezett országom békema­nifesztáción. A tömeg lelkes tapssal üdvözölte Anton i Novotný elvtársat a CSKP Központi Bizottságának első titkárát, köztársaságunk elnökét, Sztyepan Vaszíljevics Cservo­nyenkót, a Szovjetunió csehszlováklat rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, a CSKP dél-csehországi kerü lett bizottságának küldöttségét, élén Jaroslav Trojan kerületi vezető titkárral, továbbá a „Prágáért" partizán­dandár parancsnoka, Ivan Ivanovics Ivanov vezette szovjet partizánokat, a hazai ellenállási harc képvi­selőit, a fasiszta megszállók ellen a pelhrimovi Járás­ban küzdő partizánokat és vendégeket. A békemanifesztációt Jift JakeS, a CSKP pelhfimovt Járási bizottságának vezető titkára nyitotta meg, majd Antonín Novotný, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, köztársaságunk elnöke mondott beszédet. Novotný elvtárs beszéde után a Vörös Csillag Érdem­rendet nyújtotta át Mních község képviselőinek, majd Sztyepan Vasziljevics Cservonyenko szovjet nagykövet lépett a mikrofonhoz. Novotný elvtárs és kísérete röviddel 15 óra után el­búcsúzott a dél-csehországi kerület dolgozóitól, és Prá­gába utazott. Antonín Novotný elvtárs beszéde Elvtársak, Kedves Barátaim, Tisztelt Vendégek! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Nemzei Front Központi Bizottságának s köz­társaságunk kormányának nevében mindnyájukat szívélyesen üdvözlöm a mai gyűlésen. A mai békemanifesztáción kegyelet­tel és tisztelettel emlékezünk meg azokról a partizánegységekről, ame­lyek különösen a világháború vége felé é környéken harcoltak a német fasiszták ellen. A mai manifesztációnk szervesen függ össze a hazánk felsza­badítása 20. évfordulója alkalmából e napokban országszerte megtartott nagyszabású ünnepségekkel. Népünk méltó helyet foglal el a fa­sisztaellenes harc történetében. A Szlovák Nemzeti Felkelés lelkesítő hatására egyre nagyobb méreteket öl­tött ez a harc, mindjobban fellendült a partizánmozgalom, és egymást kö­vették azok az akciók is, amelyek a prágai nép felkelésével érték el tető­pontjukat. Ez a harcunk elválasztha­tatlan attól a ragyogó győzelemtől, amelyet a Szovjetunió hadserege a német fasiszták fölött aratott, és amely 1945. május 9-én Prága felszabadítá­sával teljessé lett. Minden téren győrelem Novotný elvtárs beszéde további ré­szében hazánk háború utáni fejlődé­sét ismertetve hangsúlyozta: kommu­nista pártunk nagy előrelátással ol­dotta meg az új társadalom megszer­vezésének problémáit. Ma a felszaba­dulásunk utáni 20. évben megállapít­hatjuk, hogy szocialista rendszerünk minden téren győzelmet aratott, és most megnyitjuk a szocialista társadal­munk további, újabb felvirágoztatásá­hoz vezető utat. Legújabban tanúi lehetünk annak, hogy a hazánkban jóváhagyott és fo­kozatosan végrehajtott intézkedések­kel kapcsolatban világszerte úgy emle­getik köztársaságunkat, hogy elfordul az ún. sztálinista s dogmatikus mód­szerektől, és visszatér a még a Mün­chen előtti Csehszlovák Köztársaság fennállása idején „jól bevált demok­ratikus módszerekhez". A külföldi burzsoá sajtó vérmes reményeket fű­zött ahhoz, hogy ez a folyamat nem­csak gazdasági életünkben megy vég­be, hanem politikai, kulturális és köz­életünkben is. Ezek a légből kapott elgondolások nagyon rövid életűek voltak, s legújabban ismét csalódott­ságuknak adnak kifejezést, mert aho­gyan ők állítják, ismét eltérünk a sze­rintük nekünk egyedül megfelelő „új irányvonaltól". Ezeknek a csalódott embereknek nyíltan meg kell mondanunk, hogy nyilván nem figyelték meg kellőkép­pen a hazánkban végbemenő folya matokat, amelyek egyáltalán nem je^ lentik azt, hogy nálunk sor kerülhet­ne a gazdasági és politikai élet libera­lizálására. Jó minőségben, gazdaságosan Társadalmunk további felvirágozta­tása kizárólag alkotómunkánk ered­ményeitől és attól függ, mit, meny­nyit, milyen minőségben és mennyiért állíthatunk elő. Kizárólag ettől függ nemzeti jövedelmünk és az, mily gaz­dag lesz társadalmunk, mily magas lesz népünk kulturális és életszínvo­nala. N Ezzel kapcsolatban említést szeret­nék tenni egy rendkívül fontos intéz­kedésről, amely közvetlenül összefügg az emberek életszínvonalának emelke­désével, és amelyet jelenleg már meg­valósítunk iparunkban. Arról van szó, hogy a mai ifi óráról fokozatosan 42­re, esetleg — különösen nehéz mun­kát igénylő üzemekben — 40 órára csökkentsük az egyheti munkaidőt. Ez az Intézkedés nem hajtható vég­re holmi ügykezeléssel, és ne gon­dolja senki sem, hogy egyszerű hatá­rozattal lehetne elintézni a munkaidő lerövidítését. Hangsúlyozom, hogy több évig tartó folyamatról van szó, amely­nek feltétele a termelés állandó növe­lése, a társadalmi munkatermelékeny­ség növelése s a nemzeti jövedelem gyarapításával létrehozott lehetősé­geink. Természetesen nagy hiba lenne, ha ezzel kapcsolatban szem elől téveszte­nénk a mezőgazdaságban, elsősorban az állattenyésztésben dolgozók munka­idejével összefüggő problémákat. Ma már számos földművesszövetkezetben bevezették a kétműszakos avagy vál­tásos munkát, úgyhogy minden szövet­kezeti tagnak rendszeresen lesz szabad ideje is. Ogy vélem, hogy ez helyes és ezen az úton kell tovább halad­nunk. Békében akarunk élni Ismét hangsúlyozzuk, hogy a föld­kerekség minden népével békében akarunk élni, de a jelenlegi nemzet­közi fejleményeket szem előtt tartva nem szabad megfeledkeznünk hon­védelmünkről sem. A legkorszerűbb technikát érvényesítve kell mind job­ban megszerveznünk fegyveres erőin­ket, hogy szükség esetén szembe­szállhassunk minden ellenséggel, ameiy meg akarja támadni hazán­kat. Amikor a győztes seregek elsöpör­ték az ocsmány fasizmus rendszerét, az emberiség azt remélte, hogy ez volt az utolsó háború, és már so­hase ismétlődhetnek meg az átélt borzalmak. Bár a második világhá­ború óta csupán 20 év telt el, az amerikai imperialisták minden nem zetközi jogot sutba vetve, egyrészt közvetlen fegyveres támadásokkal, másrészt ellenforradalmárok támoga tásáva! elnyomják azokat a népeket, amelyek szabadon akarnak dönteni saját sorsukról. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Hitler a kommunizmus elleni harc leple alatt egymás után. táma­dott meg országokat, és fosztott meg nemzeteket szabadságuktól. Az Ame­rikai Egyesült Államok imperialistái ma azt hangoztatják, hogy meg akar­ják gátolni a kommunizmus terje­dését. Ezzel indokolják meg azt, hogy a tábornoki klikkel vállvetve harcol­nak a dél-vietnami nép ellen, állan­dóan támadják, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területét, és fegy­veresen beavatkoznak a Dominikai Köztársaság belügyeibe. Jogot formál­nak maguknak arra, hogy ők hatá­rozzák meg az említett országokban, milyen legyén az államforma. Nyil­vánvaló tehát, hogy lényegében ugyanazt teszik, amit a német fasisz­ták tettek. Ugyanakkor nem riadnak vissza attól sem, hogy a müncheni árulásra hivatkozva állítják, nem akarják, hogy Vietnamban is megis­métlődjenek a müncheni események. Ha a müncheni árulás idején valóban ily áldozatkészen szálltak volna sík­ra a népek szabadságáért és jogaiért, akkor talán nem kellett volna a vi­lágnak a háború borzalmait és né­pünknek a fasiszták rémuralmát át­élnie. E helyzetben és tekintettel a Német Szövetségi Köztársaságban végbeme­nő fejleményekre a német militaris­ták és revansisták hovatovább na­gyobb politikai befolyására — éberek­nek s elővigyázatosaknak kell len­nünk, s nem szabad semmit sem el­mulasztanunk abból, amit hazánk vé­delmi képessége érdekében meg kell tennünk. Biztonságunk, szabadságunk támasza Biztonságunk, szabadságunk és szo­cialista társadalmi fejlődésünk legerő­sebb támasza a Szovjetunió — nagy barátunk, — akihez megbonthatatlan barátság és szövetség kötelékei fűz­nek bennünket. Benne látjuk nemcsak népeink biz­tonságának kezességét, hanem az em­beriség békés törekvéseinek legerő­sebb támaszát és azt az erőt, amely gátat vet az imperialisták kalandvá­gyának. Ezért, mint szemünk világát, úgv őrizzük a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat, és a borzalmas múltat át nem élt Ifjú nemzedéket ezért kell állandóan arra tanítanunk, hogy tart­sa tiszteletben ezt a szovjet néphez fűződő barátságunkat. Mi ezentúl is elmélyítjük barátsá­gunkat a szocialista országokkal, sz! lárdítjuk velük való együttműködé­sünket annak tudatában, hogy a szo­cialista társadalom egyik országaként azért lehetünk erősek, mert az egész szocialista társadalom ereje legyőzhe tatlen. ves vendégtől, aki a repülőtéren töb­bek között kijelentette: Alig fejezhe­tem ki szavakkal megható élményei­met. Az önök hazájában mindenütt tárt karokkal, szeretettel fogadtak. Ai örömteljes látogatásért hálával tarto­zom, és köszönetet mondok a CSKP Központi Bizottságának s egész Cseh­szlovákia népének, amelynek sok to­vábbi sikereket kívánok. Hradec Královéban a Csehszlovák Kőolajmotorgyár dolgozói összeállították a legnagyobb csehszlovák kőolajmotor mintapéldányát, amely nem más, mint egy hathengeres, négyütemű, kb. 2500 lóerős 8 L—525 PN típusú hajómotor. (J. Finda — CTK felvétele) A. A. Leonov űrhajós elutazott hazánkból (ČTK) — A. A. Leonov alezredes, a Szovjetunió Hőse, a világszerte ismert űrhajós befejezte hazánkban tett tíz napi látogatását. A szovjet párt- és kormányküldött­ség tagjaként részt vett felszabadulá­sunk 20. évfordulójának ünnepségein, majd a többi szovjet űrhajós példáját követve, hazánk több városába s köz­ségébe látogatott. A CKD prágai üze­me dolgozóinak, a dél-morvaországl dolgozóknak és fiataloknak, az Ost­rava környéki bányászoknak, kohá­szoknak, földműveseknek, a Kelet­szlovákiai Vasmű építőinek, Bratisla­va, Hradec Králové és Pardubice la­kosságának, a közép-csehországi re­pülőknek és másoknak is elmondotta élményeit, amelyekben akkor volt ré­sze, amikor földkerekségünk első em­bereként kilépett az űrhajóból a vi­lágűrbe. A. A. Leonov alezredes szombaton sajtóértekezleten tájékoztatta az új­ságírókat. A sajtóértekezletet a Cseh­szlovák Televízió is sugározta. A hős szovjet űrhajós tegnap vett búcsút hazánktól. A ruzynéi repülőté­ren Vladimír Koucký, a CSKP Központi Bizottságának titkára, Bohumír Lom­ský hadseregtábornok, nemzetvédel­mi miniszter, társadalmi szervezeteink képviselői, V. F. Nyiknlajev, a Szov­jetunió prágai nagykövete s a nagykö­vetség beosztottjai búcsúztak el a ked­TÖBB MINT HATMILLIÓ KORONA MEGTAKARÍTAS (CTKJ — A púchovi Május 1 Gu­migyár az anyavállalat fennállásának 60. évfordulója alkalmából kötelezett­séget vállalt, amely szerint az ez évi tervezett önköltséget 6 160 000 koro­nával csökkenti és ugyanakkor a nyereséget 6 600 000 koronával növelt. A vállalás teljesítését hatékony mű­-szaki-szervezési intézkedésekkel, se­lejtmentes és gazdaságosabb termelés­sel biztosítják. Miután az előttük álló feladatok rendlkívül Igényesek és teljesítésük megköveteli a magasabb szakmai tu­dást, az üzem 297 dolgozója része­sül szakmunkás-képzésben, további dolgozók pedig az üzem műszaki tan­folyamán gyarapítják szakmai isme­reteiket. Gazdag műsor az ünnepi akadémián Tegnap a Jókai-napok résztvevői a Csemadok rozsnyói helyi szervezete és a Rozsnyói Városi Művelődési Ott­hon színjátszói által előadott L. Kiss Ibolya: „Erzsi tekintetes asszony" el­mű színművének a bemutatóját vitat­ták meg. Az előadást elemző Egri Vik­tor nagyra értékelte az együttes tel­jesítményét. Az ünnepi akadémia első része a vi­ta után délelőtt 11 órai kezdettel a Szakszervezetek Házában zajlott le. A műsort a 100 éves Rozsnyói Magyar j Munkásdalárda Kodály Zoltán: „Szép énekszó" című művének előadásával nyitotta meg. A bemutatón megjelent Krajcsik Mihály, a Magyar Népköz­társaság bratislavai fökonzula, Fáb­ry István, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottja, Kosztanko Antal, a ko­máromi járási pártbizottság vezető tit­kára és többen mások: hazai és kül­földi vedégek, politikai és kulturális életünk vezetői. A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság nevében ünnepi be­szédet Lancz József iskolaügyi inspek­tor tartott. Hangsúlyozta népeink ba­rátságának a jelentőségét és a Jókai­napok szerepét. Az ünnepi akadémián, fellépett Kohut Magda, a budapesti. Nemzeti Színház művésze. Öt követték a 10. komáromi országos magyar sza­valóverseny győztesei. A jól sikerült kulturális műsor után kiosztották a szavalóverseny nyerteseinek a Jókai­emlékérmeket és a díjakat. , Az ünnepi akadémia második része, a komáromi parkban nemrégen felál­lított hősök emlékműve előtt zajlott le. A rozsnyói énekkar előadta Su­chofí: „Mi szép vagy nekem" című ze- , neművét, majd dr. Szabó Rezső, a Csemadok főtitkára mondta a felsza­badulás jelentőségét méltató ünnepi beszédét. Délután a Szakszervezetek Házában a Rozsnyói Magyar Középiskola szín­játszó együttese bemutatta Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde" című öt­felvonásos mesedrámáját. Este a du­naszerdahelyí üzemi klub Csallóközi Színház együttese vitte színre Gárdo­nyi Géza „A bor" című háromfelvoná­sos színművét. (b)

Next

/
Thumbnails
Contents