Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-01 / 119. szám, szombat

A MUNKA ÜNNEPÉN EMELT FŐVEL MENETELHETNEK hazánk legnagyobb kohúművének építői Hat esztendővel ezelőtt, 1959. május 1-én vonultak jel először az ünnepi menetben hazánk legnagyobb építkezésének első hírnökei. Még akkor kevesen voltak, de büszkén haladtak az élen, magasba emelve transzparensüket. amelyen ez állt: „Sikerrel felépítjük a Kelet-szlováktai Vasművet..." Nemcsak jelszó volt ez, de egyben fogadalom, méghozzá azok nevében is, akik később jöttek az építkezésre. Évről évre gyarapodott számuk, egyre szélesebb sorokban meneteltek a munka ünnepén, s az első kezdeti jelszót felváltották a munkasikereket hirdető transzparensek ... elvtárs irányltja. Á széltől cserzett, markáns arcú, őszülő vezető szerelő Ostrava vidékének szülötte. Családja a bányaváros szomszédságában, Senov községben él, ő pedig szeretteitől távol Járja a 30 éve kitanult szes a fiatal üzemegység termékel äz ország határain túl is teret hódítanak. Itt találkoztunk Soňa Brotánková mérnökkel, a hideghengerde fiatal helyetteg vezetőjével... Amikor még Szverdlovszkban, az Uráli Politechnikai Intézet kohászati tanszékének csehszlovákiai hallgatójaként folytatta tanulmányait, Magnyitogorszkban a szocialista tábor országain belül üzembe helyezett első ötszékes hengersor működését csodálta, egyáltalán nem gondolt arra, hogy néhány év múltán majd ott áll az első csehszlovák „ötszékes" beindításánál. Az öt év alatt elmozdított néhány millió köbméter föld, több százezer köbméter beton, néhány tízezer tonna vaskonstrukció, előre gyártott betonlemezek, acélcsövek, és más, hatalmas mennyiségű építőanyag elsősorban a Vasmű építésében odaadó munkát kifejtő, alkotó emberek ezreinek szorgalmát bizonyítja. Nehéz lenne csokorba kötni és megemlíteni mindazoknak a nevét, akik a modern kohóműóriás létrehozásában, munkahelyeiken igazán hősiesen helytállnak. Közülük azonban legalább néhányat megemlítünk. Ellátogatunk a jelenleg legfontosabb munkahelyekre ... • A nagyolvasztó körül a legmozgalmasabb az élet. Hány ezer szorgos munkáskéz dolgozhat itt? Csupán az építővállalatok több mint 1200 szakembert összpontosítottak ide. Találkozunk épületszerelőkkel, lakatosokkal, villanyszerelőkkel, üvegezőkkel, festőkkel, betonozókkal és más szakemberekkel. Mindenki itt van, aki máshol ideiglenesen nélkülözhető ... Román elvtárs padlózó csoportja, Varga elvtárs mázoló kollektívája is ott dolgozik, ahol az idő legjobban sürget. A Hanzel munkacsoport a gépforgalmi részlegről, a nagyolvasztó körüli területek rendezésében segédkezik. Balon mester és Hraska építésvezető kollektívái a nagyolvasztóhoz vezető utak betonozását végzik. A lecsapoló építkezésen példás munkát fejt ki Devečka elvtárs hírneves ácscsoportja... Közben az Ostravai Kohószerelő Vállalat, a Vítkovice! Vasmű, a Košicei Kohóépítő Vállalat, a Breznói Hídgyár, a Bratislavai Elektromos Művek, a prágai .ipari automatákat készítő üzem s a Bratislavai Termostav munkaközösségei arra törekszenek, hogy a berendezések üzemeltetésének próbáját időben megtarthassák. Munkájukból kiérződik: az építők becsülete forog kockán. Mindent latba vetnek, hogy az I. számú nagyolvasztó üzemeltetése a huszadik szabad május folyamán kezdetét vegye. • 312 lépcsőfok naponta.;; Pontosan ennyit, 312 lépcsőfokot kell megmásznia annak, aki fel akar jutni a nagyolvasztó legfelső „emeletére". — Naponta többször is megjárom ezt az utat — újságolja kísérőm. Itt állunk Július Oberman elvtárssal, a bratislavai Termostav 12 tagú csoportjának vezetőjével. A csoport jelenleg itt, 70 méter magasságban samottéglával „béleli" a nagyolvasztót. Fele

o

,eges bizonygatni, mennyire nehéz feladat ilyen magasságban dolgozni, ahonnan madártávlatból látjuk a Vasmű 700 hektáros építkezését, vagyis azt, mi minden épült fel az elmúlt öt esztendő alatt... Megközelítőleg tlz méterre alattunk a nagyolvasztó „impozáns kupolái" sorakoznak egymás mellett. Ezek a szélmelegítők. Oberman elvtárs észreveszi, hová mered tekintetem. Mosolyog, majd kisvártatva „barázdás" homlokkal fordul felém. — Ott volt a legtöbb munkánk... féltünk, nem végzünk vele időre. Mégis sikerült, március végére befejeztük három szélmelegltő „falazását"... A negyediken anyaghiány miatt abbahagytuk a munkát. De a három ls elegendő a nagyolvasztó üzemeltetéséhez... Amikor az után érdeklődtem, vajon időben elvégzik-e munkájukat a nagyolvasztó körül, magabiztosan mondta: — Ha arra gondolok, eddig hányszor nézett szembe kollektívánk a lehetetlennel is, azt állíthatom, a Termostav dolgozóira mindig lehet számítani... Társai fejbólintással hitelesítették állítását ... • A kollektíva egyetlen nőtagja, egy fekete hajú, kendős fiatalasszony adogatja egyik társának a speciális samottéglát. Házastársak. MIzikár Tibor és felesége együtt dolgozik. Senki sem néz rájuk rossz szemmel amiatt, hogy cigányszármazásúak. Ugyanúgy becsülik őket, mint a többi példás dolgozót... Mizikár Tibor joggal megérdemli az elismerést. Jó szakember, a hatos minősítési osztályban van. Kilenc esztendőn át rakta a samottéglát a Teplotechna vállalatnál. — Beraktam egész Csehországot — jegyzi meg tréfásan. — De távol a családtól — vág közbe Anna, a felesége. — Igaz, a „távolságival" havonta négyezret keresett ... Most sem sokkal kevesebb a fizetésük. A családfő havonta kétezerhatszáz koronát kap, a felesége is megA Kelet-szlovákiai Vasmű építői az ben. relőmesterség változatos útját, mássza a hatalmas acélkonstrukciókat... — Cseh származásom ellenére lassan úgy érzem, inkább szlovák vagyok — mondja tréfásan. — Közel húsz éve Szlovákia minden nagyobb üzemeinek szerelésében részt veszek ... Feleségemmel ís itt ismerkedtem össze. RySoiia Brotánková szovjet szakemberek körében a Vasmű hideghengerdéjében. (KoCiš felv.j keres tisztán ezret. Néni élnek vályogkunyhóban, hanem családi házban, három gyermekükkel. Tibor és Jolánka iskolába jár, Géza az ácsmesterséget tanulja. Rövidesen beköltöznek Sokolanyból a munkahely közelébe ... az Újváros modern lakónegyedébe ... Az asszony örül ennek talán a legjobban, meg is mondja: Így nagyobb lehetőségünk lesz arra, hogy gyermekeinket tovább taníttassuk ... bárpoléban, a textilgyár munkásnőjeként dolgozott, Mikuláš környékéről származik... Amikor családjáról beszél, hangja ellágyul, szemében az öröm fénye ragyog. — Két felnőtt fiúnk, egy íányunk van,... no meg két unokánk. — Széttárja két kezét, úgy folytatja. — Nagyapa lettem ... hiába, elszállt az idő, túl vagyok az ötvenen... Érdemdús munkában eltöltött harúgye Tibor?! Férje mosolyogva bólint, min

c esztendő áll mögötte. Mennyi majd munkához lát, fürgén illesztgeti a feleségétől kapott téglát... • 30 éve az acélkonstrukciók „szerelmese"... Ä jövő évben átadásra kerülő acélmű szerelési munkálatainál az Ostravai Kohószerelő Vállalat 55 tagú csoportjának munkáját František Náhly Mizikár Tibor és felesége. mm [Markovit felv.j acél ment át ezalatt kezén, hány tonna konstrukciót szerelt össze? Azt sem ő, sem más nem tudja megmondani. Annyi bizonyos, hogy sokat. Az iparosítás korszakát élő Szlovákia minden fontosabb üzemében megfordult. Mielőtt a Vasműbe jött, a dubníkl televízióadó szerelését irányította. És itt, a Kelet-szlovákiai Vasműben Náhly elvtárs érzi: ez a hatalmas üzem fontosabb, mint bármi, amit eddig szerelt. Ez a gigantikus kohó az emberi boldogulást, a biztonságos életet, a fejlődést jelenti a kerület határain túl élők számára is ... Ez a tudat öntött belé ennyi energiát, tenniakarást, derűlátást? Harminc éve dolgozik az acéllal, de a fáradtságnak semmi nyomát nem észlelni rajta. A munka lelkesíti, a nehézségek nem törik le, inkább növelik tettrekészségét. Ötvenöt társa éppolyan edzett és elégedett, mint ő maga. Ez munkájukon is meglátszik. Az idén is terven felül teljesítik feladatukat a Vasmű fontos üzemegységének szerelő munkálataiban. A munka ünnepén együtt vonulnak fel, s jogos büszkeséggel, mert amire szavukat adták, megvalósították: május 1-je előtt összeszerelték a 3. számú porlasztókazánt... • A hengerde mérnöke A Vasmű hideghengerdéjében már közel egy éve termelőmunka folyik, 1959. évi május elsejei ünnepi menet(CTK felv.j Nem szerencsét jött keresni a Kelet-szlovákiai Vasműbe. A fiatal mérnök kitüntetéssel végezte el a szovjet főiskolát, s a mérnöki diplomán kívül rengeteg gyakorlati tapasztalatot ls hozott magával, amiből bőkezűen osztogat munkahelyén. Eleinte bizalmatlan arcokkal találkozott. — Ki hallott már ilyet?... Ilyen felelős funkciót „fehérnépre" bízni — hangzottak a tamáskodó megjegyzések, amikor kinevezték a hideghengerde vezetőjének helyettesévé. Az idő munkájának eredménye mellett bizonyít. Ma, ha a fiatal mér nők nevét említik, a hideghengerde egyik legképzettebb szakemberét, a műszaki intelligencia értékes tagját ismerik el személyében ... Nem véletlen, ho'jy annak a tech nikus-csoportnak a vezetője, amely a fiatal üzemegységben felmerülő problémák megoldásán fáradozik. Je lenleg a lemezek hegesztési helyeinek eltávolításán, a lemezvastagság mérésére szolgáló, „bedöglött" mérőberendezések kijavításán dolgoz nak. Nehéz lenne számot adni a fiatal mérnök és munkatársai minden gondjáról, elképzeléséről. Annyi bi zonyos, nem hiába hagyja el munkahelyét nap mint nap a késő esti órákban, mert már addig is sok, a termelő munkát gátló jelenséget sikerült kiküszöbölnie. A jövőre nézve is minden vágya Brotánkovának, hogy a hideghengerdében mielőbb megszűnjenek a műszaki problémák, s a gyártott lemez mint minőségi áru kerüljön piacra. Ha ez sikerült, személyes gondjaira ls több időt fordíthat... • • • • Az idei május elsején A Vasmű ezer és ezer építőjének képviseletében öt szorgalmas munkával eltöltött esztendő ragyogó sikereinek jegyében, felemelt fővel haladhatnak az ünnepi menetben a cseh, szlovák, magyar, ukrán munkások, műszaki dolgozók, mérnökök. Van mivel büszkélkedni. Velük együtt menetelnek, örülnek a gigantikus mű tervezésében, kivitelezésében, az egyes üzemegységek beindításában felejthetetlen, egyben mellőzhetetlen segítséget nyújtó szovjet szakemberek, kedves vendégek: a szovjet kohászok 13 tagú küldöttsége. Osztozunk a Vasmű építőinek örömében, hogy a legmodernebb technológiával épülő kohászati óriásmű magán viseli a fejlett szovjet metalurgia gazdag tapasztalatainak nyomait. Ezek alapján épül — s néhány szakaszon már termel —, mégpedig az eddigi jelek szerint sikerrel. A Vasmű építői, az eltelt őt év alatt becsülettel teljesítették a tervezett feladatokat. Számtalan szociális berendezésen kívül üzembe helyezték a nagy teljesítményű hídrészleget, a központi gépszerelőműhelyt, hőtermelőt, csőhegesztőt, hideghengerdét, ahol már termelő munka folyik. Jelenleg azon fáradoznak, hogy az idén, felszabadulásunk 20. évfordulójának esztendejében időben befejezzék és átadják rendeltetésének az első nagyolvasztót, kokszolót, meleghengerdét, s jövőre az acélművet és a többi tervezett üzemegységet... KULIK GELLERT GAETANÓT KIRAGADTÁK A HALÁL TORKÁBÓL A palermói Gaetano Flasche esete nagy port vert fel egész Olaszországban. A kisfiú február végén tüdőr gyulladásban megbetegedett, s a kór-, házban két nap múlva meghalt. A kétségbeesett szülők hazavitték a halott kisfiút, s otthon felravatalozták. Már a temetésre készültek, ami^ kor a nagynénje a koporsóhoz lépett, hogy megigazgassa a vörös szegfűcsokrokat, és a koporsóból sírást hallott. Az apa karjába kapta a kisfiút, és sietett vele a kórházba. Az ambulancián szívmasszázst végeztek, s ezzel végleg elűzték a klinikai halált. A kisfiú azóta él és egészség ges. EGY ISMERETLEN NÉP: A KIRDI Udzsila várost egyetlen politikai térkép sem tünteti fel, pedig ez a magi nemében főváros: egy érdekes, Ismeretlen nép, a kirdi fővárosa. Az európai néprajzkutatók sokáig nem tudt»k rfl» luk, mert az egyenlítői Afrika ftópuÜ erdői áthághatatlan fallal elzárták őket a külvilág elől. Nigéria és Kamerun határvidékén laknak, de egyik ország hivatalai sem szolgálhatnak róluk bővebb felvilágosítással. A kirdik önálló gazdasági életet élnek, zárt naturális gazdálkodást űznek. Múltjukra csupán az arekunák, az afrikai mesemondók legendát engednek rávilágítani. A kirdik évszázadokon át a Benue folyó mentén éltek. Mezőgazdasággal foglalkoztak, de híres volt fémolvasztó iparuk is. Dicsőségük a XVIII. században leáldozott, mert a Benue völgyéből kiszorította őket a harcias állattenyésztő fülbe törzs. A Benue felső folyását követve a kirdik eljutottak a nehezen megközelíthető hegyekbe. Régi tapasztalataikat itt ls kamatoztatták. A hegyek nyúlványain mesterséges teraszokat létesítettek. Kölest termesztettek, ez volt a fő eledelük. Húst csak ünnepélyes alkalmakkor fogyasztanak. Az esőzések Idején munkába lépnek a fémolvasztók. A nyersanyagot a vasoxidokban gazdag folyami homokból nyerik. Megtisztítják a vegyületektől és faszénen fehérre izzítják. Utána bazaltkőből rögtönzött üllőn sokáig edzik, kovácsolják. Az ilyen kezdetleges módon előállított vasból használati tárgyakon kívül ékszereket is készítenek. A kirdik évente kétszer lemerészkednek a városba, hogy népművészeti kincseiket cserépedényre és szövetekra cseréljék be. A HORDÓK TÖRTÉNETÉBŐL A magyar szőlőtermesztők 1896-ban a millénium alkalmából százezer literes hordót készítettek. Belsejében elfért egy vendéglő, amelyben hege^ dűszó mellett csárdást táncolhattak. A mai hordókészítésl rekordok láttán azonban elhalványul ez a közel hetvenéves rekord. Chicagóban például egy nemzetközi kiállítás céljaira olyan nagy hordót készítettek, melyr nek tartalma kétszerese volt az 1896. évi magyar hordóénak. Ágost szász király megrendelésére 1725-ben olyan hordót csináltak, amelynek teletöltéséhez 254 ezer liter bort kellett összegyűjteni. Mindez semmi ahhoz képest, ami az argentínai Mendosában látható. Százezer litereseken kívül van itt egy 300 ezer liter űrtartalmú óriáshordó is. Mendosában négyméteres vasállványokon nyugvó vastag csöveken éjjel-nappal folyik a bor. Huszonnégy óra alatt másfél millió liter fiatal bor vándorol át a járdák fölötti csöveken, hogy megtöltse a fahordókat, majd az újabban alkalmazott vasbeton tárolókat. Egyikük 1 112 400 liter bort fogad be, KECSUA NYELV AZ ÉTERBEN A moszkvai rádió nemrégen bevezette a kecsua nyelvű rendszeres adásokat Bolívia, Peru, Ecuador és Észak-Argentína Indián lakossága számára. DélAmerika nyugati részén, a hatalmas sárkányra emlékeztető Andesek vidékén a hivatalos nyelv ugyan a spanyol, ám Cochabamba bolíviai város piacán, vagy a perui Cusco (az inkák egykori fővárosa) utcáin, az ecuadori textilgyárakban, az ércbányákban az utazó olyan nyelvet hall beszélni, amely, nagyon távol áll a spanyoltól. Az Itteni emberek külsőleg is különböznek a többi latin-amerikaitól. Foncho köpenyük díszítése megragadja a figyelmet. Még hatalmas smobréjójuk, karimás kalapjuk ls díszített. Ha az utazó június 24-én látogat el a perui Cuscóba, a megelevenedett inka birodalom tárul szeme elé. Ezen a napon az inkák utódai nagy ünnepet ülnek. Mai napig Is a runa szimi nyelven, az inkák nyelvén beszélnek, amelyet most kecsua nyelvnek neveznek. Az inkák ugyanis nem haltak kl. Rokon törzsekkel együtt átvészelték a történelem viszontagságait, a sorscsapásokat Most többmilliós népet alkotnak, csak a nevük változott meg. A kecsua nyelvet tízmillió ember beszéli. A kecsua elnyomott nép, nem rendelkezik nemzeti autonómiával, 'nincs önrendelkezési Joga. Az imperializmus uralmával egyidejűleg hűbéri viszonyok átkát nyögi. Ennek ellenére már megindult a társadalmi és nemzeti felemelkedés folyamata. 1965. MÁJUS 1. * Üf SZŐ 13