Új Szó, 1965. május (18. évfolyam, 119-149.szám)

1965-05-15 / 133. szám, szombat

JIRINA ŠEJBALOVA színművésznő JAROSLAV FRAGNER építőművész, egyetemi tanár A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA ÚJ KITÜNTETETTJEI Äz idei feíszaba'duíási jubileumi ünnepségsoro= 2at egyik" bensőséges aktusára a prágai Várban, a Munka ünnepének előestjén került sor, amikor a köztársaság elnöke a kormány javaslatára kitüntette társadalmunk minden ágazatának élen^ járó dolgozóit. A kitüntetettek k'özött volt a kultú* ra és művészet több kiváló képviselője is, akilc közül három a nemzeti művész címet tfapta, és Kilenc pedig a Klement Gottwald Állami-Díjban részesült.A nemzeti művész címet 1945-ben alapltottuE. Az elmúlt húsz év alatt összesen 83-an kapták' meg ezt az elismerést. A cím ttilajdonosai mind= mind olyan személyiségei, akik kiváló színvona* lú és rendrívüli jelentőségű altfotói, művészi te

j véKenységükkel tartósan gazdagították a nemzeti kultúrát^ AZ IDEI HÁROM nemzeti művész egyike Jaroslav Fragner műépítész, a prágai Képzőművészeti Akadémia professzora. Kitüntetését a csehszlovák építőművészet fejlesztése terén szerzett érdemeiért, a művészi alkotás és pedagógiai tevékenység területén elért kiváló eredményeiért kapta. Jaroslav Fragner az alkotó műépítész-egyéniség példaképe. Művészetének konkrét nyomait megtaláljuk szerte az országban, ö tervezte — még a háború előtt — a téšlni gimnázium és a prágai Revoluční tíldán levő volt biztosító társaság épületét. Az első elismerést a Dolnl Mécholupy-i gyógyszertár és a kollni villanytelep épületének megtervezése hozta számára. Tudása és tehetsége előtt a felszabadulás nyitja meg a kibontakozás útját. Ű áll a háború utáni évek rekonstrukciós feladatainak élén. Fragnernak kitűnő érzéke van a történelmi műemlékek hü felújításához. Az ő tervezői talentuma nyomán éled újjá a prágai Betlémská kapie, a prágai Vár és a világhírű Karolinum. Évekig tartó munka az évszázadokkal ezelőtt épült bonyolult szerkezetű műemlékek rekonstruálása: de J. Fragner kiváló hozzáértéssel, a legapróbb részletek hű felújításával a szó szoros értelmében feléleszti a műépítészet rombadőlt vagy megrongálódott emlékeit. Ezt úgy végzi, hogy a rekonstrukció megfelel a jelenkor elképzelésének, a múltból maradt műemlék eredetijéről. A cseh nemzeti műemlékek sok időt igénybe vevő felújítása mellett Fragner professzor szakit időt más tervezési feladatok elvégzésére is. Például a Hradec-Králové-i Ifjúsági otthon, az ostravai kultúrház is az ő műve. Emellett gazdag szervezői és pedagógiai tevékenységet is kifejt. Eddigi életművének méltó elismerése a nemzeti művész cím. Jirina Šejbalová lassan már negyedik évtizede alakítja a különböző női szerepeket a cseh színművészet fellegvárában, a prágai Nemzeti Színházban. Alakításaival számos színmű sikeréhez járult hozzá. Szerepeit mindig mélyen átérezte, átélte — ugyanakkor könnyed játékából kiérződött: a művésznő tehetségét sikeresen összpontosítja a szerep megváltoztathatatlan sajátos tulajdonságainak kifejezésére. Feledhetetlen szerepel közé tartozik Jarmila Glazarová ,-,Farkasverem" című filmjének Klára nénije. Ebben a szerepben szinte egyesíti a szerepbe való átlényegülést a színészi alkotólázzal. Feledhetetlen élményt Jelentett a Nemzetiben Hrubín Augusztusi vasárnap című darabjában Játszott Vachová szerepe, amelyben a művésznő tökéletesen koncentrálta, megtestesítette a kispolgári mentalitást, az olyan emberi tulajdonságokat, amelyek kirívóan idegennek tűnnek szocialista társadalmunkban. A kritika már akkor megállapította, hogy ez az alakítás hem csupán a kispolgári hölgy tulajdonságainak felsorolása — de ólyan kiforrott típust testesített meg, amelyben a Jellemvonások gazdag skálája ízig-vérig kifejezőek, élethűek. J. Šejbalová további szerepeiben ls rendkívüli művészettel alakítja a különböző embertípusokat. Művészete hasonlít a szobrász művészetéhez: szinte plasztikusan meg tudja örökíteni a különböző tulajdonságokkal, jellemvonásokkal rendelkező embert. A' művésznő negyvenéves alkotó tevékenysége mély nyomokat hagyott a prágai Nemzeti Színház művészi arculata kialakításában. J. Šejbalová valóban alkotott, még pedig kikristályosodott magas művészi fokon levő tudatos alkotói módszerrel. Az, hogy nemzeti művész lett, annak a kifejezése, hogy művészetében olyan irányzatok érték el tetőpontjukat, amelyek az elmúlt négy évtized legnagyobb színészi típusaira jellemzők. A csehszlovák kinomatográfia történetében és fejlődésében kiemelkedő helyet foglal el Marttn Friö. Több mint nyolcvan filmet rendezett és e nyolcvan film közül sok alkotás képviselt olyan művészi értéket, amely a csehszlovák filmkultúra fejlődésében valóban az értékes alkotás fogalmát jelenti. Friő vérbeli filmrendező, a film elkötelezettje — olyan ember, aki őszintén izgul minden mű sikeréért. A filmszakértők véleménye az, hogy ha Martin Friő nem alkotott volna mást, mint a háború előtti Jánošík című filmet, vagy a cseh művészvilág két óriásával, Voskoveccal és Werichhel együtt készített, a cseh kinematográfia két világhírű müvét a Hej rup-ot és a Miénk a vllág-ot (Hej rup és Svčt patrí nám) — akkor ez a három alkotás teljesen elegendő lenne a tartós hírnévhez és dicsőséghez. De Friő még ennél is sokkal többet alkotott — együtt Buriannal, Haasszal, Oldfich Novýval stb. Alkotókedve a felszabadulás után sem lankad. Filmművészetünk olyan maradandó műveit rendezi, mint a Vér titka, a Császár pékje, stb. Martin Friő eddigi életművének méltó elismerése a nemzeti művész cím. ö az első csehszlovák Játékfilm-rendező, aki ezt a magas kitüntetést megkapta. Ez az elismerés azonban kifejezi azt is, hogy filmművészetünk az elmúlt húsz év alatt hozzájárult a csehszlovák nemzeti kultúra fejlődéséhez. A Klement Gottwald Állami Díjat az Irodalom, zene, képzőművészet és színművészet területén elért kiváló eredményekért kilenc művésznek ítélték oda. A kilenc művész stílusban, kifejező erőben különbözik egymástól. Ez a körülmény azonban mai művészetünk és szellemi életünk sokoldalúságát fémjelzi. A kitüntetett művészeket, annak ellenére, hogy műfajaik eltérőek, közös nevezőre hozza az élethez és a művészethez — tehát az emberhez fűződő mély kapcsolat. Művészetünk egyaránt az embert, az emberi géniuszt fejezi ki — és ez már az emberiesség Ideáljainak tántoríthatatlan céltudatos szolgálata. Oldfich MikuláSek költészete olvasásakor elsősorban az életről és a halálról szóló versek ragadnak meg bennünket, amelyekben a költő szenvedélyesen kiállt az élet alkotó küldetése és felemelő szépsége mellett. Ez a gondolat egyáltalán nem távoli Vladimír Holan mélységes életfilozófiájától, igaz és bölcs elmélkedésétől a ma emberének sorsáról és életéről. Annak a gyönyörűségnek és fájdalomnak, ellentmondásnak és bonyolultságnak, szédítő örömnek érzését, amelyet a két költő versel jelentenek számunkra, meglelhetjük a Cseh Filharmónia szólistájának l'éra Soukupovának énekművészetében, Vladimír Sommer és Miroslav Kabeldč zenemüveiben. Az ő muzsikájuk izgalmat és egyben örömet jelent számunkra. De az ember nyugtalanságának, vágyakozásának, fájdalmának és örömének művészi ábrázolása a célja Jan OtGenáSek megérdemelten népszerű alkotásának a Sánta Orfeusz-nak ls, amelyet joggal mondhatunk az elmúlt fél évtized legsikerültebb cseh regényének. De mi lehet a színész feladata, ha nem a ma emberének művészi erejű ábrázolása. Václav Voška, a prágai Kamara Színház és Ctibor Ftlčík, a Szlovák Nemzeti Színház tagja, olyan művészek, akik sikeresen hozzájárultak a sematikus emberábrázolás felszámolásához és ezzel a modern, pszichológiailag elményült, csillogó színészi tehetséggel fokozott emberábrázolás meghonosításához. Az ember környezete áll Karel Souček festőművész alkotásának középpontjában is — azt a környezetet ábrázolja műveiben, amelyet az ember alakít át és amely átalakítja az embert. Űj felfogású festményeivel így járul a bennünket környező világ szépségeinek felfedezéséhez. ÖRÖMMEL TÖLTHET EL BENNÜNKET, hogy a hazánk felszabadulása óta eltelt húsz év olyan művészi egyéniségeket érlelt, akik művészetükkel egytől egyig közel állnak hozzánk, szebbé teszik életünket. (smj Jozef Kiostka: Költészet (I. bronz-, 1939..) DÉNES GYÖRGY: Gondunk háborúk gondja volt, szívünk remegve silbakoltj figyelve hosszú éj neszét; hogy óvja puszta életét Vasak zenéjén nőtt világ; gomblyukba tűzött vasvirág, vak szív felett a vaskereszt; vaspántos lelkiismeret! Fejedbe ütött vaskalap. Nem ember már. Csak szám, adat. Csak puska, ágyú, bomba, tank; tüzet zokogó vészharang, - Haragvó isten! Ne tovább! - Hallgass! Erre szült az anyád. Nem békességre, teli hasra: könnyre, üszőkre, vérre, vasra! Igy nőttünk fel, vassal verve át a múzsák szelíd homlokát. Cserébe kaptunk némi bért: vaskoporsóra vasbabért. Gondunk háborúk gondja volt, szívünk remegve silbakolt, figyelve hosszú éj neszét; hogy óvja puszta életét." Mennyi hófehér lobogó jel, drótszálon, kötélen, betonkeverőtől a teherfelvonóig, huzalok hosszán csattog a szélben, didereg, szárad: erkélyen leng és a tetőn, antenna rúdtól, antenna rúdig pelenka, pelenka, pelenka-erdő. Körtefa ágtól, almafa ágig csomózott, toldott zsinóron libeg a tisztás a szeretet, a gond: sorsunk patyolata. Tegnap a körtefa, almafa ága alatt, csak dadogott még a szerelem. Lengő kötélen deszkadarabka: hinta-palinta, csöpp kicsiny szoknyát kapdos a szél... Alig fordul a tél a tavaszba egyszer, tizenkétszer, s az almafa, körtefa ága alatt indul a szó is akadozva: hinta-palinta, a száj bár tétova még a csók igézetére. Mennyi hófehér jel, drótszóion, kötélen! Körtefa aga, almafa ága jó takaró, bújtat a park, a boltív, az apró sövény, csók sistereg, lilaszín harag, sárga féltékenység csatázik: a szerelem vörös sárkánykígyója sebeket ejt. Nincs béke a szerelem mezején. Két ember, ezer ember, milliók. Szép szavak koszorúja, pelenkák zászlóeraeje, körtefa ágtól, almafa ágig, betonkeverőtől a teherfelvonóig, álványok merevítőin libeg a gond, a féligkész emberi sorsok jele, patyolata. Két emberi Szép szavakat fűzött koszorúba, a szerelem ismeretlen szobrát díszítette? kankalin-, rózsa-, orgona-: pelenkakoszorúk.., Blúzok titkát leste a kereső tanulékonyság. Fehér, rózsaszín batiszt-felhő, csipkeszegéllyel, eltakarta a fák levél közét; másfelé tekint a Hold kandi szeme. Almafa ága, körtefa ága dalolt a szélben, nyújtotta ágát hű takarónak, s nyújtja most ágát hófehér gondnak, szélnek, viharnak, mert csattog a szélben a szerelem, kileng a hinta, rajta deszkadarabka: hinta-palinta, és kezdődik élőiről minden. Már csöpp kicsiny szoknyát kapdos a szél, kopik a régi pelenka, de nem fogy az új Német katonasors G Y U R C S Ó ISTVÁN : Lengő patyolat 1985. május 15. • tJJ SZÓ 9