Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-14 / 103. szám, szerda

A határozatok teljesítésének legfőbb záloga Színvonalasabb pártmunkái a losonci járásban EGY HÖNAP TELT El azóta, hogy a pártalapszervezetekben lezajlottak az évzáró taggyűlések. Ez az Idő elég volt ahhoz, hogy összegezzük a tapasztalatokat, leszűrjük a tanulságot és konkrét munkához fogjunk. A losonci járási pártbizottság is értékelte a taggyűlések lefolyását és megállapította, hogy a tanácskozások az alapszervezetek többségében teljesítették küldetésüket. Ez mindenekelőtt a pártalapszervezetek, illetve bizottságaik gondos, lelkiismeretes munkájának köszönhető. A pártalapszervezetek bizottságai az évzáró taggyűlések előkészítését több bizottsági ülésen megtárgyalták, s az előkészületeket a járási pártbizottság segítségével a CSKP Központi Bizottsága novemberi és januári határozatának szellemében végezték. Az elemzés alapján meggyőződhettünk arról, hogy a járás pártalapszervezetei az évzáró taggyűlések beszámolóit, határozati javaslatait valóban a tagság nagy részének közreműködésével készítették elő, s Így azok valóban a kollektív munka eredményei. Ez a tény a korábbi évekhez viszonyítva határozottan minőségi javulást jelent a pártmunkában, s nem is maradt el kedvező hatása. A pártszervezetek, különösen a mezőgazdaságban működik, nagy gondot fordítottak arra, hogy a beszámolókban híven tükröződjenek a CSKP Központi Bizottsága novemberi határozatának irányelvei. Továbbá arra, hogy a beszámoló értékelje a kommunisták egész évi munkáját, a gazdasági eredményeket és utat mutasson a további feladatok helyes megoldására a CSKP XIII. kongresszusa előkészítésének időszakában. Az évzáró taggyűlések kollektív, gondos előkészítése a pártalapszervezetek nagy többségében hű tükörképét adta a szervezet egész évi munkájának. A TAPASZTALATOK AZT MUTATJÄK, hogy sok pártszervezet munkája a kisebb fogyatékosságok ellenére is igen eredményes volt. A pártszervezetek politikai szervező tevékenysége elsősorban a XII. kongresszus határozatából eredő feladatok teljesítésére irányult. A falusi és a szövetkezeti alapszervezetek évzáró taggyűlésein behatóan foglalkoztak az EFSZ-ek politikai, gazdasági megszilárdításával. Ezt a kérdést a pártalapszervezetek nagy többsége Igen körültekintően megtárgyalta. Jó érzéssel vettük tudomásul a jelentésekből, hogy járásunk mezőgazdasági üzemei tavaly a nagy szárazság ellenére ls 75 vagon hússal és 2 200 000 tojással adtak a kőzellátásnak többet, mint az 1963. évben. A gazdasági kérdésekkel párhuzamosan mindenütt foglalkoztak a tagfelvétel és a pártoktatás problémáival. A tagfelvételre különös gondot fordítanak például a záhorcei, lmámi, szelényi és más pártalapszervezetek. Ezt bizonyítja az a tény ls, hogy az év elejétől összesen több mint 119 új tagjelölttel erősödött a járási pártszervezet. Az évzáró taggyűlés a pártalapszervezetek többségében igen tanulságos volt, de többet kellet volna foglalkozni a pártcsoportok és az egyes tagok munkájával. A járási pártbizottság az évzáró tanácskozások során szerzett tapasztalataiból kiindulva elhatározta, hogy az apparátus az alapszervezetek munkáját a jövőben a járási bizottság plenáris ülésén jóváhagyott átfogó irányelvek szellemében fogja irányítani, differenciálva, termelési ágazatok és a pártszervezetek színvonala szerint. Első feladatként tűzte ki az alapszervezetek elnökeinek nevelését, amit többnapos szemináriumi oktatás formájában fog megvalósítani. E szemináriumokon a pártmunka időszerű problémáit és a pártvezetés kérdéseit tárgyalják meg. Különös figyelmet szentel a magyar elvtársak nevelésének, oktatásukat saját anyanyelvükön végzi majd. RENDSZERESÍTI a hasonló munkakörben működő alapszervezetek bizottságainak közös tanácskozását, abból a célból, hogy a munka irányításában szerzett tapasztalatokat kölcsönösen megvitassák és a bevált, jó módszereket megismerjék. Az alapszervezetek bizottságainak ugyanakkor nagyobb, hatásosabb segítséget nyújt az aktivisták és az apparátus dolgozói révén a politikai, gazdasági és kulturális élet problémáinak megoldásában. A pártalapszervezeteket a párt vezető szerepének következetes érvényesítésére neveli, aktivizálja a pártcsoportokat és az egyes tagokat. Ebben az irányban hatékonyabbá akarja tenni a pártalapszervezetek politikai szervező munkáját, mégpedig úgy, hogy az alapszervezetek minden tagja konkrét pártfeladatot teljesítsen. Ebben a módszerben látjuk az évzáró taggyűlések határozatai megvalósulásának legfőbb zálogát. TANKINA ISTVÁN, az SZLKP Losonci Járási Bizottságának titkára Kiveszik részüket a munkából A Csehszlovák Rokkantak Szövetségének a lévai járásban 39 alapszervezete van. Ténykedésükről elismeréssel beszélhetünk. Több mint egymillió brigádórát dolgoztak le a mezőgazdaságban, 83 397 órával segítették elő a „Z" akció építkezéseit s egyéb akcióknál mintegy 6 ezer óra munkát végeztek. Az említetteken kívül 62 776 kg ócskavasat 147 kg színes fémet, 37 mázsa rongyot és 4838 kg papírt gyűjtöttek, ami nagy segítség népgazdaságunk számára. Hazánk felszabadulása 20. évfordulóját értékes kötelezettségvállalásokkal köszöntik. Többek között több mint 365 ezer brigádóra ledolgozására, a hulladékgyűjtés növelésére, 1880 kg gyógynövény begyűjtésére tettek ígéretet. REINDL KÁROLY, Léva A Prágai Felkelés képekben 'A prágai Klement Gottwald Múzeumban a Katonai Történelmi Intézet és a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége együttes rendezésében a napokban megnyílt a húsz évvel ezelőtti eseményeket idéző, mintegy hétszáz fényképből és hiteles történelmi adatból álló kiállítást nagy számban keresik fel az érdeklődők. A kiállítás gazdag anyaga elsősorban a Prágai Felkelés előkészületeivel, drámai lefolyásával ismertet meg és minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az, a Szlovák Nemzeti Felkeléssel együtt, népeink ellenállási harcának történetében a legnagyobb eseménynek számít. A dokumentumokból kitűnik, milyen hősiesen Indult Prága népe a CSKP vezetésével a fegyveres fasiszták elleni egyenlőtlen harcba, milyen halált megvető bátorsággal küzdött a barikádokon a német fasizmus ellen, hogyan védelmezte utolsó csepp véréig a középületeket, mindazt, ami számára drága és felbecsülhetetlen. A történelmi napokat megörökítő értékes anyagnak csak egy része a Klement Gottwald Múzeum tulajdona. Szerves kiegészítői a polgáraink által erre az alkalomra kölcsönzött, az akkori helyzetet feltáró eredeti röpiratok, plakátok, fényképek. Ilyenek például a harcoló szovjet katonákat, vagy a nácik kivégzési akcióit ábrázoló felvételek, Z. Janíček és V. Kotrbatý alkotásai. A forgatható hengerekre erősített fényképeken feltüntetett egyes események és személyek ismeretlenek. A kiállítás rendezői a látogatók tájékozottságában bíznak, tjlük várják a segítséget, a helyes megoldást. És nyilván jól számítanak, mert a levélszekrényben máris gyűlnek a felvilágosítások, a kért adatok, hogy fényt derítsenek azokra a kérdésekre, amelyeket egyelőre még homály fed. A kiállítás anyaga kitér az illegális CSKP KB irányításával létesített Cseh Nemzeti Tanács tevékenységére, ellenállási harcára is. A kommunista párt, a forradalmi szakszervetek és a nemzeti bizottságok képviselőiből tömörült fasisztaellenes szervnek fontos szerep jutott a Prágai Felkelés idején a katonai akciók szervezése, a nép mozgósítása terén, mégha spekulánsok, intrlkusok is akadtak soraiban, akik nem a fasiszták leveréséért, megsemmisítéséért harcoltak. Az árulók azonban — a kiállításon erről is több adat tanúskodik — mint mindig, ezúttal is elnyerték méltó büntetésüket. Az örvendetes eseményt: a felmentő szovjet csapatok érkezését is számos felvétel rögzíti. KARDOS MÁRTA Magnemesítők Hatszáz mázsát terem az új répafajta • A cukortartalma is nagyobb A jól záruló, nehéz ajtó kitárult. Hűvös levegő csapta meg az arcomat. Ez a hűvösség sok százezer lelassított életről adott hírt. — Íme e sok száz ágyacskában szundítanak, és arra várnak, hogy felébresszük őket" — szólt Vojtech Šuster, a bučanyi répanemesítő dolgozója. A hűtőkamrának nevezett sötét, hideg helyiségben egymás fölé rakott faágyacskákban „szendergő" répát állandóan figyelik. Vojtech Šuster napközben többször is bekukkant a hűtőkamrába. Ügyelnie kell arra, hogy a tárolt répát tavaszig ne támadják meg a rothadást okozó baktériumok, penész stb. A hűtőkamra nehéz ajtaja becsapódott mögöttünk. Most abba a helyiségbe léptünk, ahol a növénynemesítő elgondolása és akarata határozza meg sok tízezer répa további életét. A kisebb cukorgyárhoz hasonló, terjedelmes laboratóriumba éppen e napokban elemzik minden egyed hozamát, megállapítják cukortartalmát és további adatait. Šuster elvtárs ezeknek az adatoknak alapján sorolja be, milyen célra legmegfelelőbb a „megvizsgált" cukorrépa. A most lassan ébredező cukorrépa nagyhozamú, aszálynak jól ellenálló bučanyi válfaj, melyet szakértők már 1948 óta kiválónak ismernek el. A cukorrépa kitenyésztése sok munkát adott. Jozef Haas, a növénynemesltő vezetője, aki egyszemélyben az új fajtájú cukorrépa „társszerzője", 12 éven át „spártai" fegyelmezettségre „nevelte" ezt a cukorrépát. Ennek köszönhető, hogy most oly nagyfokú a szárazsággal szembeni ellenállóképessége, de mindamellett igen nagy hozamú is. Haas elvtárs 12 éven át vasszorgalommal, megingathatatlan türelemmel válogatta össze a legkiválóbbnak tűnő egyedeket. Fokozatosan szoktatta őket a szárazság elviseléséhez és ahhoz, hogy csínján „gazdálkodjanak" a vízzel, s „ne féljenek" a Dél- és Délkelet-Szlovákiában oly gyakori kánikulától. Az új répafajtának ugyanis éppen ezen a területen kell meghonosodnia, ahol sokszor nagyon erősen tűz a nap, s ugyanakkor túl csekély a talajnedvesség. Az ,júj" répa a hazánkban termesztett másféle társaival nehéz párviadalban „vívta ki" jogát az önálló életre. Tízféle cukorrépa közül a bučanyit ismerték el a legalkalmasabbnak arra, hogy az aszályos vidékeken termesszék. Ez a párviadal hazánk 15 „porondján" 6 évig tartott. A bučanyi fajta az egész vonalon győzelmet aratott. A tavalyi aszályos év ritka lehetőséget adott arra, hogy maradéktalanul „bebizonyíthassa" kiváló tulajdonságait. A bučanyi cukorrépa országos viszonylatban átlag hat és fél mázsával nagyobb hektárhozamot adott, mint az eddig legkiválóbbnak minősített dobrovicel „A" típusú cukorrá pa. A bučanyi répának nemcsak a ho* zama, hanem cukortartalma is na^ gyobb, s több a levele ls, tehát jelentősen gazdagíthatja a szövetkezetek takarmányalapját. A cukorrépa nagyüzemi betakarítása. ; i. s • Äz új cukorrépáról 'azt állítják a szakemberek, liogy az említett kiváló tulajdonságain kívül alkalmazkodó is. Szerfölött érdekes, tulajdonságai ugyanis, hogy bár szerény vízgazdálkodásra nevelték, ha elegendő vizet kap, úgy ezt nagyon meghálálja. Így például közvetlenül Bučanyiban — öntözetlen földeken — hektáronként 600 mázsát termett, ám ahol még mindig takarékosan, de öntözték a földet, ott a hektárhozam csaknem 100 mázsával volt nagyobb, ami azt bizonyítja, hogy mindenképpen kifizei tődik a bučanyi cukorrépa termesztése. Ez azonban még nem minden. Növénytermesztök véleménye szerint az esetben, ha a bučanyi cukorrépát jó" termőföldbe, elegendő mennyiségű vízzel és tápanyaggal ellátják, úgy hektáronként ezer mázsát adhat. Ez már igenl Néhány kísérleti földön ezt a célt már meg is közelítették, Az újfajta cukorrépát elsősorban a dél- és délkelet-szlovákiai síkságokon akarjuk meghonosítani. Ha ez az említett, mintegy 18 000 hektárnyi területen sikerül, úgy legalább 27 000 métermázsával több cukrot és 218 000 mázsával több répalevelet nyerünk, mint egy eddig termeszetett, kisebb hozamú cukorrépából. Hogy mikor lesz ez? Nemsokára? Bučanyban már megtették az élőké-, szüleieket. A kiváló fajta cukorrépa magvait már a jövő évben megkapják a termesztésre kiszemelt szövetkezetek. Nos, ennek mindnyájan csak örülhetünk. (er.) Mire megreggelizett, elcsitult a csatazaj. A síri csöndben az ajtóhoz lépett. A néni rakosgatni kezdte az edényeket. Ekkor hatalmas robbanás hallatszott, az ajtó repedt üvege is megzörrent tőle. A néni kiejtette kezéből a lábast. — A híd, — mondta Barta. — Felrobbantották a hidat. Az utolsó német ls kitakarodott a városból. Az öregasszony leült a tűz mellé, motyogott valamit, de nem lehetett érteni a szavalt. Kisvártatva vágtató lovasokkal népesedett be az utca. A paták dobogása lehallatszott a pincébe. Barta fel akart menni a lépcsőn, kinyitotta az ajtót. Egy prémsapkás, szálfa termetű katona jelent meg az ajtóban. — Germán jeszty? — kérdezte. Barta megrázta a fejét. Erre a magas katona visszaszólt bajtársainak s elindultak lefelé a lépcsőn. A magas katona a díványra, aztán az öregasszonyra mutatott, bólogatott, majd benyitott a kamrába. Megpillantotta a szénrakás mellett a matracokat. Barta kézjelekkel kísérve szavalt, szlovákul elmondta neki szökése történetét. Közben a katona újságpapírból vastag cigarettát sodort. — Ja Nylkolaj, — mondta Bartáiiak, s levette prémes sapkáját. Barta hellyel kínálta őket. A katonák", nem időzhettek sokáig. A néni szalonnát, kukoricakenyeret tett eléjük s teavizet készített. A kisebbik katona a fazékra mutatott. — Harasó, harasó, — mondta mosolyogva. Barta nézte a falatozó férfiakat. Végre megnyugodott, érezte, hogy elmúlt a veszély. Barta délután elment körülnézni az anyja házába. A kulcs a szomszédoknál volt, a házikó körül mindent rendben talált, a kutyát és a három tyúkot ls a szomszédok etették. Barta közölte velük, hogy még nem jön haza. Ratkó néni kérte, maradjon nála néhány napig, a kisszobája úgyis üres, lakója, az „anyaországi" forgalmista, karácsony előtt eltűnt a városból. Elbeszélgetett a szomszédokkal, amikor ismét kilépett az utcára, szállingózni kezdett a hó. A férfiak és gyerekek előjöttek a pincékből, kiálltak a kapuba. A leesett hó friss szaga megtöltötte a levegőt, a tetők fehéren világítottak. Az élet újra megindult, az utcán többfelé zavart és bizonytalan, de tettvágytól fűtött embereket lehetett látni. A főtéren vitorlaponyvával letakart katonai teherautók robogtak Az egyik házon kifakult vörös zászló lengett. Mikor a polgári iskolához ért, megszólaltak a hegyen a német ágyúk. Egy lövedék a feje fölött süvített el. A szovjet katonák a folyómentl síkról aknatűzzel válaszoltak. Barta meggyorsította lépteit, sietve befordult a kapun. Az öregasszony megszokott helyén, a fásládán kuporgott. — Látja, Barta úr, még nincs vége... Megint lövöldöznek. — Egyelőre Itt kell maradnunk a pincében, — mondta Barta. — Kihozom a matracokat — állt fel az anyóka. — Már nem muszáj a hideg kamrában aludnia.., Alkonyatkor egy idősebb katona jött le a homályos pincébe. Fekete kucsmában volt, s vállpántján csillagokat viselt. Lerázta magáról a havat, konzervdobozt húzott ki a zsebéből, s megkérte az öregasszonyt, süsse meg számára a húst. Kabátban ült le, kucsmáját az asztalra tette. Nyugati irányból szinte szünet nélkül hallatszottak a kilövések és becsapódások. A katona elmondta, hogy hídfőállást szeretnének kiépíteni. Az öregasszony mécsest gyújtott, s a tűzhely mellett matatott, mely cirógató meleget árasztott. A katona kigombolta köpenyét. Megkérdezte Bartától, rokona-e az öregasszonynak. Barta megpróbálta elmondani élete történetét, nem volt könnyű, mert a katona kevés szlovák szót tudott. Mégis sikerült megértetni vele, hogy apja hivatalszolga volt a városházán, ő maga gimnáziumot végzett, majd főiskolára került, mérnök szeretett volna lenni. Szökését, bújkálását is elmesélte. Mire kifogyott a szóból, az öregaszszony elkészítette a vacsorát. Vacsora után a katona elálmosodott, látni lehetett, hogy szívesen ledőlne egy kicsit pihenni. A családjáról mesélt, lassan vontatottan, talán csak azért, hogy az ernyedtség ne vegyen túlságosan erőt rajta. Az öregasszony elbóbiskolt a tűzhely mellett. Barta az anyjára gondolt, aki a nővérénél és váltóőr vejénél van Tamásiban, s aki még semmit sem tud felőle... Hangos dörrenés riasztotta fel őket, egy közeli utcában csapott be a német granát. A katona sóhajtva felállt, gombold kezdte a köpenyét. Feltette a kucsmát, vállára akasztotta fegyverét, a dobalakú tölténytár csípőjéhez ütődött. Lépések kopogtak a lépcsőn, egy karszalagos rendfenntartó és egy puskás katona lépett be az ajtón. Barta látásból ismerte a civilt, gépész volt a Komlődy-birtokon. A katona a gépészre mutatott. — Poltcáj, policáj — mondta, s intett neki, hogy beszéljen. A civil elmondta, hogy munkára toboroznak embereket, a hídjavításnál kellene segíteni. Barta felállt, keresni kezdte a kabátját. A rendőr azt mondta, a szomszédba is beszólnak, jöjjön utánuk. A férfiak Fűkő cipész udvarán várakoztak. A katona mutogatva rendelkezett, az emberek hármas sorokban álltak. Lassan haladtak a főtér járdáján. Innen látni lehetett az egyik német ágyú torkolattüzét, amely most elég ritkán villant fel. Barta mellett, fülére húzott sapkában, Jeney adóhlvatalnok lépkedett. — Hová visznek bennünket? — kérdezte Bartától. — Ogy tudom, munkára. A hidat kell javítani. — En nem törődöm semmivel — szólt Jeney. — Csak a feleségemet, meg a lányomat ne bántsa senkt... — Maga bántott valakit? — Nem, soha. Kérem én soha semmi rosszat nem tettem. — Akkor nincs oka aggodalomra. Jeney ránézett drőtkeretes szemüvegén keresztül. — En a zsidó holmiból sem vettem, kérem, pedig nagyon kínálták ... Barta elmosolyodott. — Nyugodjon meg, nem lesz semmi baja a családjának. A régi temetőhöz közeledtek. Jeney Bartához fordult . — A temetőbe megyünk? Bartának ismét mosolyognia kellett. Az öreg bedőlt a propagandának, s nyilván rémképek gyötrik. Egy sötét helyen újra megálltak, a katona gyufát kért. Elővette iránytűjét, s bosszankodva mutatta, hogy vissza kell fordulniok. Kiderült, hogy a katona nem ismerte a járást. Fűkő pedig nem tudta, hová akarja őket vezetni. Visszamentek a sötétben, s befordultak Singer benztnkereskedő udvarába. A hátsó ajtón mentek be a házba. Az előszobában katonák melegedtek. Az egyik az ajtónál állt és minden belépővel kezet fogott. Barta meglátta köztük Nyikolájt. A katona is megismerte őt, nevetve megveregette a vállát. Barta az üzlethelyiségben felfedezett néhány ismerőst. Megörültek egymásnak, kezet ráztak, beszélgettek. Aztán körülfogták Fükőt, aki elmondta, hogyan szedték ki két partizánnal a robbanóanyagot az északi völgyhíd alól. Később bejött egy tányérsapkás tiszt és kérte az embereket, legyenek türelemmel, amíg az ágyúzás tart, nem küldheti le a civileket a hídhoz. A várakozás hosszúra nyúlt, az emberek elfáradtak, többen leültek a fal mellé, a padlóra. A puskás katona időnként bejött, megtömte fával a kályhát. Bartának melege volt. Gondolta kimegy az előszobába, elbeszélget egy kicsit Nyikolájjal. Csak a puskás katonát találta ott, aki kérdőn nézett rá, mikor kilépett. — Hol van Nylkoláj? — kérdezte a katonától. — A, Nyikolájt — mondta a katona. A raktárba nyíló ajtóra mutatott és valamit mondott oroszul. Barta megértette,, hogy bemehet a raktárba. (Folytatjuk) fv S7.fi \ -k 1965. áorilis 14.