Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-10 / 99. szám, szombat

ls. De ők ketten túlságosan fiatalok voltak ahhoz, hogy ezt tudhassák, ő meg képtelen volt nekik ezt megmagyarázni. Sokat tudott erről, de siralmasan tanácstalan lett, amikor be szélnie kellett. Szégyellte ls magát, mert az az ő esete volt, olyan asz szony esete, aki szereti a tiszteletet nem érdemlő embert. így volt ez: szerette ezt az embert. „Apuval több mint húsz éve élünk együtt", mondotta, „Éppen annyi ide|e, amennyi éveidnek száma, Kall. „Nem Jelent ez semmit. Húsz nyomorúságos esztendő egy hazug és önző emberrel..." „Tudom", helyeselt gyorsan, hogy a /von Kríž: Szivárványszínű halacskák „Döntened kell , mondotta a fiú. „Mindenki egyszer megbotolhat", „Vagy ő, vagy mi Azonnal döntened mondta a férfi egészen más hangon kell, nem várunk már tovább. Ami Majd fgy folytatta: „A gyerekeknek történt, az meghaladja az elviselhe- nincs joguk elítélni szüleiket Érezto

t- hetnétek több Komolyan és ünnepélyesen álltak Az asszony tudta, most sírni kezd előtte, mint valamilyen küldöttség. Uramisten, semmitől sem riad vissza' Ilonka és Károly, a gyerekei. előadja mindazt, amit évek óta előad „De gyerekek,' gyorsan beszélt, nekem: kiabál, sérteget, ver és azután borzalmasan elképedve, hogy fgy szó- - sir. Végül mindig sír De mivel fél líthatja őket. „Mi történt, gyerekek? tőlük, kihagyja a verést és most tüsMiért akartok elmenni hazulról?" tént sírni fog. Megjátszotta az értetlent és szé- t

iH

a m

0st sírni akarsz, inkább gon gyenkezett, mert mindent értett, na- dold meg", hallotta a lány szavát gyon jól értett. Komolyságukat, és azt „Minket ezzel nem hatsz meg Ez már is, amit mondtak. Meg aztán riadt régen lejátszott lemez. Nem arról van volt és az igazat megvallva nem volt szó, hogy azt a pénzt..." megtorpant «

vul5a

ii benne biztos, vajon a szegyenérzet és az elloptad helyett más szót kere- fiú ne folytássa. „Tudom, de még s " vagy a félelem ural]a-e jobban. ' » uc lu

eS'» • • • „Nem maradhatunk vele egy fedél alatt," mondotta a lány. „Tőled függ, hogy Kalival megyek-e." „Az apátok," mondotta. Azonnal tudta, felesleges a szó. Semmit sem kell jelentenie. Apa. Számtalanszor mondta ki. Végül is egyszer el kellett kopnia. És most elérkezett ez a pillanat. „Várnotok kellene," folytatta, hogy haladékot nyerjen neki. „Későn Jött haza, alszik ... Vasárnap joga van az embernek egy kis pihenésre..." „Hagyj fel ezzel," mondotta a fiú. sett. „Nem arról van szó, hogy mi Azon vette észre magát, hogy sfmo„Ezt a dolgot most, azonnal el kell történt azzal a penzzel. Inkább arról, gatja a lehorgasztott fejet Nem kédöntenünk. Most, azonnal!" — ismé- hogyan elsz. Csak szégyent hozol a telkedett benne, látják ezt a gyeretelte. fejünkre... Miattad valamennyien kek Is, figyelik és lehet, hogy emiatt Nem tudta őket megakadályozni szerencsetlenek vagyunk, de főleg a megvetik. Mégsem hagyta abba. ebben. S azután annak a szobának aj- mama ... Hosszú, nagyon hosszú és számára taja mögött állt, ahol ők hárman vol- A lany hangja elhalkult, a szégyen nagyon nehéz pillanatok teltek el tak, két gyereke, a férfival, és hall- fátyolozta - mégiscsak csendes, szé- „Ahogy akarod," mondta a fiú gatózott. gyenlős lány ez, gondolta, mégiscsak „Azt a pénzt megfizetjük helyetted, rám ütött és örült annak, hogy ez Hatezret és még valamit. Motorkerék- így van. Csak abban nem volt biztos, párra gyűjtöttem, mégis odaadjuk ne- hogy miért örül ennek, a lánynak ked, hogy ne kerülj bíróság elé. De vagy ott annak a férfinak a kedvéért, totta,' de nem mondta ~k7'"azt," a"mit egy feltételem van. Rögtön azután el- aki a férje. ^ várt tőle. Mégis felnőtt lány és a mész tőlünk." „ludunk arról a nőről', folytatta saját eszére hallgat. Talán így van ez Ezt Károly, az ő Kalija mondotta, a fiu. S mert ő is restellte magát, rendjén, gondolta, bár azt várta, hogy Csodálkozott rajta, hogy olyan nyu- egyhangúan, erőt fitogtatva beszélt, legalább ő megérti. Hiszen ő is nő godtan és majdnem halkan beszélt, majdnem kiabált. „Ismerjük, úgye Ili! volt, s ezért legalább egy kicsit megIndulatos fiú és sohasem gondolta ludjuk, hogyan páváskodik és kinek érthette volna, volna róla hogy olvan csendesen és a gubájáért. Évek óta mindent csak komolyan tud beszélni, mint egy fel- neki hordasz el, rajtunk meg élősng

t

t ködsz... Maradj ülve, amíg szépen Te büdös!" harsogta a férfi. „Tak- mondom. Ne kényszeríts a végsőre, ny'ôsl Te szabsz nekem feltétele- Ülj és hallgasd meg, mit gondolnak kg

t ?

!« rólad a saját...' (kétségtelenül azt Hangosan sértődötten és gőgösen akarta mondani: a gyerekeid, a saját kiabált s ugyanígy nevetett. Mitsem gyerekeid, de azután mégicsak furért meg gondolta szomorúan. Azután csának, két ilyen felnőtt ember réúira a fiú hangját hallotta. Élesen, széről talán túlságosan nevetségesde még mindig nyugodtan, leplezet- nek ellágyulónak és nem természeten gúnnyal be'szélí. ^^zett a húgára Dobd be a hátrameneti sebességet és gyorsan kibökte): „mit gondol róN co < —i < X tu V OO < c* D 2 < co «/> U O ABDURREHIM H A K V E R D I : BOMBA „Nem akarlak rábeszélni, de meg sem hátrálok. Vele együtt nem élhetünk." A lány az asszonyhoz lépett, átölelte, orrát sokáig a füléhez tapaszatj'üs mert összekarcolod a puffered. lad a saját lányod és fiad... Már ré- „Semmi mást". Nem' vagyok már kisdiák s vagány gen készülünk arra, most végre elvagyok én is. Sportplok és nem piálok mint valaki ... éjszaKa sem csatangolok, mint valaki! El a kezekkel, nehogy kárt szenvedjél...!" „Mire merészkedsz?" „A dolgokért majd azután jövünk el, amikor már körülnéztem ott". Bólintott. „Előkészítem nektek". Látta, hogy a fiú megáll a kis akvárium előtt. A zöld homályban mozdulatlanul lebegett két gyönyörű szivárványszínű és rút fejű halacska. „Ezeket a halacskákat szeretném magammal vinni". — „Bármit", helyeselt gyorsan. „Bármit, amit csak akarsz, elvihetsz magaddal". Ezeket a halacskákat", ismételte. jutottunk idáig és abba nem hagyjuk, míg mindent meg nem mondunk . .. A bőgés és a handabandázás nem segít rajtad, ismerjük már minden trükködet. Komédiás vagy, de ez még Az előszobában becsapódott az ajtó, két pár fiatal láb viharzott a lépcsőház felé. Milyen szomorú ez, ötlött az eszébe. Az egészből csak ez a két kis halacska állt helyt a szemében. Az élőlények közül, amelyek ebben a Ne kiabált 1 Eddig csak te merész- nem a legrosszabb, hazug és önző is lakásban körülvették gyermekkorát, ... u, vagy, mindenkinél önzőbb éleskörő. csak ők őrizték meg az emlékek megkedtél velünk, a mamával... Azt hi szed elfeledjük, hogyan bántál a mamával?" Ezt Ilonka mondta Róla beszélt, de ez nem volt annyira fontos, mint az, ahogy mondta. Uramisten, gondolta az anya, olyan finom és félénk s mégis, hogy megmondta! És hogy nem félnek! — csodálkozott. Gyerekek és csöppet sem félnek tőle. Tiszteletet érzett irántuk, hogy A mamának pénzt nem adsz, de ka Jálnl és henteregni nálunk — azt igen! Mindent elhordanál annak, hogy rázhassa a rongyot és lumpolhasson. Költözz hozzá gyorsan, egy hét múlva úgyis torkig lesz veled. Nem lepett meg bennünket, hogy kérdezés nélkül pénzt kölcsönöztél az idegen kasszából. Várható volt, hogy idáig, pontosan idáig süllyedsz! A lábad elé köpnék, ha a mama nem tartana itt nem félnek attól az embertől, akitől KopneK, na a in< ő egész életében félt Tiszteletet ér- 0

|y

a

n rendet... zett irántuk már régen, amióta pénzt hoztak haza. Tudta, hogy a fiú gépszerelésre jár és a lány nagy gyárban dolgozik. Tudta, hogy mind a ketten valamiképpen fontosak, de a munkájuknál többet mondott neki a pénz, amelyet hazahoztak. A régi világ szülöttje volt, amelyben az ember értékét az határozta meg, mennyit keres. És ilyen, de sok más vonatkozásban is, amelvet csak az anya mérhet fel, f v

a" lug-uia. « lem arca. a büszke lehetett gyermekeire. Csodálta tenyerebe temetve, magábaroskadtan önbizalmukat, aminek ő maga mindig ' ® 9 'f

án

y s

áP

adt

an ' küszködött a könnyeivel s a fiú zseb retett kézzel, komoran állt a ablaknál. „így," mondotta a fiú, „készek va gyünk!" A karosszékben ülő férfi felemelte a fejét s anélkül, hogy tenyerét leengedte volna, arcát feléje fordította. „Ilonka", nyöszörögte. becsült értékét, csak bennük nem csalódott. Milyen szomorú ez. Meg kellene ezt mondanom ennek Itt, aki az apja, hogy nem ő és nem én, hanem csak ez a két kis szivárványszínű halacska. — Természetesen nem mondott semmit. Tudta, nem értené meg, egyáltalán nem értené meg, hogy ez milyen szomorú és mennyire elmarasztal ja őt. Szerette volna kipróbálni, vajon akadhat-e valami olyannyira megrendítő vagy megin„Hagyd már abba", mondta a lány. dító, ami fölrázná ezt az eltompult, „Már végeztem is vele", mondta a romlott embert, a férjét. De hallgafiú. Hangjából kicsendült a szégyen, tott, a lépcsőházban elhaló lépteket nyilvánvalóan kínos-keservesen érez figyelte és gépiesen simogatta a kate magát. Néhány pillanatig csend volt a szobában, csak a férje zokogását és az öreg karosszék rugóinak nyikorgását hallotta. Megértette, ez a kedvező alkalom, amikor beléphet. Bement és a vári kép fogadta. A férfi arcát a rosszék támlájára támaszkodó fejet. Alighogy elcsitult a zaj, kettejük zaja valahol lent, a bérház gyomrában, a fej megmozdult a tenyere alatt. „A büdösök!" mondta a férfi és megtörölte száraz arcát. „Ez a te munkád! A te nevelésed! Ahelyett, hogy letorkolnád őket.. !" Azután valami más jutott az eszébe és gyorsan megkérdezte: „Komolyan gondolta azzal a pénzzel? Remélhetem, hogy azt a hatezret...?" „Itt hagyta", mondta. „Valóban?" egészen megváltozva felugrott. „Mutasd!" Elhozta a fiú betétkönyvét. Tisztelettel és Izgatottan vette a kezébe, széles, húsos arca ragyogott. „Hatezer", mondotta „valóban itt van az egész". Majd így folytatta: „Ki gondolta volna ezt a srácról. Tudod, híján volt és azt is, hogy magabiztosságuk és önállóságuk ellenére olyan rendesek iránta, aki a régi világban vert gyökeret. „Nézzetek magatokra", üvöltötte a férfi, mert még nem értett semmit. „Nézz rá, a nadrágjára! Soha nem húznék ilyesmit magámra. S még azt mond|a. hogy ő CSISZ-tag!" „A nadrágja?" mondta a lány. „A tied jó széles s e szerint rendes, Ilonka, ez volt ő. Néha, nagyon rltbecsületes embernek kellene lenned. ka

n' szolította. Olyan ritkán, hogy Láthatod, önmagában mitsem jelent, most ne

m engedhette el a füle melmilyenre varratja az ember a nadrág- '

et

t' becsülnie kellett a szót. Tudta °°

naolta V0In

a ezt a srácról. Tudod, ját. Tudhatnád, ez nem a nadrág szé- h

op e

z helytelen, egészen mást vár- Ca ľ ,

m

e8

mentett? Megmentett." önlességétől függ." na

k «le ők ketten, de nem tehetett kente,en,

i' átölelte a vállát és magáFíllélg hatolt, ahogy felnyögtek a m

Ŕsként Megtette azt a néhány lé padlódeszkák. Férje súlyos volt és pést a karosszékig, és szokás szerint ahogy elindult, mindig ígv nyögtek a ®

n

y®

r

e a férfi fe|ére simult, majd padlódeszkák. Aggódott a lányért, "csúszott gyapjas tarkójára. Nehéz iszonyatos félelem tört rá, de moz ,

v,

01

t' hiszen mindketten, a fiú és a dulnl sem mert. Ia

nľ- nyugtalanul figyelték. Küszkö „Hagyd" mondta a fiú haragtól fű tött hangon. „Ha hozzáérsz, a fizl miskádat csendéletté mázolom." „Csak próbáld meg" rikácsolta a dött önmagával, de nem tudta biztosan férfi nem szenved-e. megtette, mert vajon mégis a hoz szorította „.Repülök megmutatni ..." megtorpant. „A vezetőnek", kiáltotta. „Készíts ki egy inget.". A fehérneműs szekrény előtt állt és az ingek között válogatott. Hallotta, amint a konyhai vfzvezetékcsapnál mosakszik, szuszog, kéjesen nyögdécsel és szerteszét fröcsköli a vizet. Elképzelte ing nélkül, szélesvállúan, u bozontos mellével, derekasan, szeret„Döntened kell, anyu , mondotta a te szemmel kö

vetnl, amikor kötésig r-.tr PloňnnnWnn nnlm^ t^nll ílft^tn férfi s hangja ijedten csengett, mert .'^Jü kezdett feleszmélni. „Csak próbál! rám kezet emelni." „Nem bántalak, ha leülsz és abbc hagyod a handabandát," mondta a fiú „jószerével szeretnénk veled meg egyezni. ^Mondtam már, odaadom PP ked az elsikkasztott pénzt De azután el kell menned Nem akarunk veled egy fedél alatt élni." lány. „Elsősorban neked kell dönte„Ű, vagy mi, ahogy akarod", mondotta sértődötten a fiú. „Vele együtt nem maradunk itt". Tudta, hogy a gyerekek apjuk irán ti szeretete tisztelet híján előbb vagy utóbb kipárolog. Nem vehette ezt tőlük rossz néven. Az asszony férfi iránti szeretetével más a helyzet, néha megmarad ilyesmi, tisztelet nélkül meztelenül mosakodott és egváltalán nem hántotta, hogy annvira telefröcs köll a padlót. Sírnom kellene, gon dolta. Megkönnyebbülnék, ha sírnék. De nem volt ereje a síráshoz. S ez nagv baj volt. A fehérneműs szekrénv előtt állt. kezében az Ing és szomorúan, örömtelenltl mosolyogva fogad ta a konyhából kiszüremlő neszeket. Fordította: Gály Iván Abdürrehim Hakverdi. a modem azerbajdzsán irodalom egyik kimagasló alakja a modern széppróza és az azerbajdzsáni élet realisztikus ábrázolásának megalapítója. A kor, melyben élt, melybe tevékenyen bekapcsolódott. tele volt nagy forradalmi eseményekkel. 1870-ben született, egy kaukázusi városkában. Népének nevelését 1905ben irodalmi tevékenységgel kezdte el. Látta, hogy nemzetének nagy tömegei művelettenségben. elnyomatásban és szegénységben élnek A iszlám maradi ideológiája meggátolt minden haladást. Ezért az Októberi Farradalom után nagy lelkesedéssel látott hozzá az új igazságos társadalmi rend felépítéséhez, az új nemzeti irodalom és művészet megalapozásához. Munkássága elismeréséül 1928-ban magas irodalmi kitüntetésben részesült, majd kinevezték a Szovjet Tudományos Akadémia levelezó tagjává. 1933 ban halt meg. Kerbelaji Zál már huszonöt éve teljesített renďórszolgálatot. — Te ember, — szokta mondani a felesége, — ősz szakálladhoz már nem illik a rendőrcsákó és a kard. Mondj le erről a szolgálatról, nyitunk valami kis üzletet, és csendesen jogod áruint a portékát. Ebből szépecskén megélünk! Kerbelajt Zál erre az asszonybeszédre mindig így válaszolt: — Hosszú haj, rövid ész! Te egyáltalán nem tudod megérteni az állami szolgálat varázsát... Ha téged egyszer kineveznének rendőrnek, ezer évig se menne el a kedved tőle' En pedtg már huszonöt éve szolgálok a rendőrségnél... Néhány év múlva nyugdíjba megyek, és aztán nyugodtan éldegélhetünk, ahogy a kedvünk tartja. Ez után a magyarázat után az asszony teljesen megnyugodott. — Hát akkor már nem szólok semmit, majd meglátjuk! » » * Egyszer azonban Kerbelaji Zálnak kellemetlenségei támadtak Behívatta őt a rendőrfelügyelő és azt mondta neki: — Kerbelaji Zál. nem vagyok veled megelégedve Te öreg és tapasztalt rendőr vagy. de ezek az újak, akik most jöttek ide Oroszországból — hisz magad is jól tudod —. ezek azonnal találtak bombákat, fegyvereket, lőszert... Örömet szereztek a főnöküknek is, maguknak is... De te eddig még egy rossz fejszét sem találtál. Ogy látszik, vagy megvesztegetnek, vagy már öreg vagy erre a szolgálatra. Ha ez így fog továbbra is menni, nem lesz szükségünk a szolgálatodra ... Ezek a szavak handzsárként sebezték meg Kerbelaji Zált. Este teljesen letörve jött haza. —- Mi ba/od? — kérdezte a felesége. — Semmi! Egy kicsit fáj a fejem ... Este kedvenc étele, ábgust j juhpörkölt) volt vacsorára. ímmel-ámmal evett egy-két falatot, s aztán étvágytalanság ürügyével aludni ment. De akárhogy forgolódott az ágyban, nem jött álom a szemére. Végül felkelt, kiivott egy csésze teát és elment szolgálatba. A Szegény és a Véres utca sarkán álldogált és a felügyelő szavai jártak az eszében. Már tóval éjfél után volt, s egyszeresük mi{ lát? Fejzullah kovács háza előtt álldogál valami alak. Lova kantárszárát tartja a kezében és várja, hogy kinyissák a kaput. A ló hátán két összekötött zsák volt átvetve, a zsákban valami gömbölyű tárgyak... A ló gazdája és Fejzullah óvatosan leemelték a lóról a zsákokat, aztán bementek az udvarba és bezárták a kaput. — Végre jelragyogott a szerencsém csillaga! — gondolta Kerbelaji Zál, mikor ezt látta Késő éjjel zsákban szállított gömbölyű tárgyak... Hát ez csak valami tiltott dolog lehet! Belefújt a sípjába. Rövidesen odafutott Patap rendőrkollégája, akí a közelben végzett szolgálatot. — Patap, itt... Bombák ... — Hol? — Fejzullah házába most hoztak bombákat! Patap ezt azonnal jelentette Ivánnak, Iván a rendőrfelügyelőnek, a rendőrfelügyelő a járási főnöknek ez pedig a csendőrparancsnoknak. Fél órán belül a rendőrség, csendőrség és a kozákok körülzárták Fejzullah házát. Bezörgettek a kapun. Kis idő múlva megjelent Fejzullah a kapuban. — Ki az? — kérdezte. — Nyisd ki a kaput! Mikor kinyitotta és körülnézett, a meglepetéstől majdnem elájult. Csak ennyit tudott kinyögni: — fis mit akarnak? — Ne beszélj! Házkutatást kell nálad tartanunk! A szokatlan éjjeli zajra jelriadtak Fejzullah felesége, gyerekei is és szívett tépően sírtak. A rendőrök jelforgatták az egész házat, de semmi gyanúsat nem talállak. Végül ts feltűnt nekik két zsák az egyik szoba sarkában.. Amikor Kerbelaji Zál megpillantotta a zsákokat, felkiáltott: — Parancsnok úr! Ott... ott vannak a bombák! Körülállták a zsákokat, de senki sem mert hozzájuk nyúlni. — Ha megmozdítjuk a zsákokat, fel is robbanhatnak a bombák! — szólt az egyik rendőr. A szerencsétlen Fejzullahnak összekötözték a kezét és a parancsnok elé vezették. Amikor látta, hogy a házában semmit sem találtak, visszanyerte bátorságát és így szólt: — Uraim, ne féljenek a zsákoktól. Engedjék meg, hogy a zsákokat magam oldozzam ki! Ki is veszem belőlük, ami bennük van, és megmutatom önöknek! Fejzullah kezéről levették a kötelet. Odalépett a zsákokhoz, kicsomózta a madzagot és kivett a zsákból öt szép dinnyét. A másik zsákban ts csak öt szép dinnye volt, semmi más. Reggel Kerbelaji Zált elbocsátották a rendőrségtől. BLASKOVICS JÖZSEF fordítása Ü] SZÖ 8 * 1965. április 10.