Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-24 / 112. szám, szombat

Anyanyelv és nyelvkultúra ÍRTA: Dr. ALOIS JEDLIČKA EGYETEMI TANÁR Az anyanyelvi oktatás kérdései napjaink időszerű vita tárgyát képezik. Prágai szerkesztőnk felkereste dr. Alois jedlička egyetemi tanért, a Károly Egyetem bölcsészettudományi kara cseh nyelv- és irodalomtörténeti tanszékének vezetőját, s megkérte írja meg lapunknak álláspontját ebben a kérdésben. Jedlička professzor 194B óta a Károly Egyetemen több cseh szako; tanárnemzedéket nevelt fel. Főszerkesztője a Naše reč című nyelvművelő folyóiratnak. Bohuslav Havránek akadémikussal együtt ő a szerzője az egyetemi cseh nyelvtankönyvnek. Az 1951 óta több ízben kiadott középiskolai cseh nyelvtankönyve már több mint egymillió példányszámban jelent meg. írását az alábbiakban közöljük. NYELVÉSZ VAGYOK, s ezért könynyen gyanúsíthatnak azzal, hogy túlbecsülöm a nyelvkultúra szerepét mai társadalmunkban, s hogy a szakember — aki elsősorban saját szakmája érdekeit tartja szem előtt — elfogultságával tekintek ezekre a kérdésekre. Ezt nem is tagadhatom, de viszont azt is hozzá kell tennem, hogy éppen korunk nyelvészete az, amely nem szigeteli el a nyelvkultúra kérdéseit, hanem a társadalmi viszonyokkal s a társadalmi érintkezési formák szükségleteível szoros összefüggésben vizsgálja őket. Már több mint húsz éve foglalkozom a cseh nyelvkultürával és nyelvműveléssel. Az csak természetes, hogy a munkám közben felmerülő kérdések megoldásában az általános vonatkozásokon kívül érvényesítem a cseh nyelvi sajátosságokat is. A nyelvi sajátosságok nagyon eltérőek. Attól függnek, milyen fejlődési folyamatón ment át egyik vagy másik nyelv a múltban, milyen idegen hatásoknak volt kitéve, s ezek a hatások mennyire szívódtak fel, és a nemzeti irodalom kialakulása idején milyen szerepet játszott a nyelvi forma. Sok függ attól is, milyenek egy-egy nyelv hazai nyelvészeti hagyományai az anyanyelv tanulmányozását és művelését Illetően, valamint attól is, miként avatkoztak be a nyelv életébe a nyelvművelők. Végül — de nem utolsósorban — tükröződik a nyelv életében az egymás mellett élő nemzetiségek viszonya is. Nem állíthatjuk, hogy ma a közvélemény nem kísérné figyelemmel az anyanyelv életét és ápolását. Az érdeklődést bizonyítják a sajtó hasábjain megjelenő nyelvművelő cikkek, a rádiő ilyen műsorszáma, az anyanyelvről szóló előadások látogatottsága, s nem utolsósorban a sajtóban, a rádióban és a TV-ben megnyilvánuló nyelvi botlások, hibák gyakori bírálata. Különösen szembetűnően tanúsítja ezt az érdeklődést a Kulturný život hosszú és ösztönző vitája. Qsakhogy — s e fölött nem hunyhatunk szemet — sok ilyen bírálat a nyelvkultúra alapvető kérdéseiben való tájékozatlanságról és félreértésről árulkodik. A nyelvtudósok nagy figyelmet szentelnek a nyelvkultúrának nemcsak nálunk, hanem másutt is. Híresek például Vinogradov akadémikus cikkei az orosz irodalmi nyelv műveléséről. Nemrég alkalmunk nyílott megismertetni a nagyközönséggel Marcel Cohen, neves francia nyelvésznek, a Károly Egyetem díszdoktorának dolgozatait a francia nyelvművelésről. Figyelemmel kísérjük mint pallérozzák az anyanyelvet a szocialista országokban, például Lengyelországban, Jugoszláviában. A közelmúltban adtunk kl tájékoztatót a magyar irodalmi nyelv ápolásáról és a magyar nyelvművelés új útjairól. A NEMZETI IRODALMI NYELVEK állandóan változnak. A nyelv állapotát és fejlődését annak a nemzeti közösségnek az élete szabja meg, amely a nyelvet használja. Korunkban a tömegek művelődése rohamos léptekkel halad. Ez egyrészt javára válik a nyelvművelésnek, színvonalasabbá teszi a nyelvkultúrát. Másrészt viszont az irodalmi nyelvnek az egyre szélesebb körökben elterjedő és egyre nagyobb mértékű közéleti használata magával vonja az irodalmi nyelv törvényszerűségeinek, szabályainak lazulását. A múltban az irodalmi nyelv alakulására, fejlődésére a nemzeti irodalom fejlődése hatott a legjobban. Ma a nemzeti irodalom formáló szerepéhez mind fokozottabban hozzájárul a publicisztika. Ma az emberek rendszeresen olvasnak újságot, hallgatják a rádiót, nézik a TV-t. A • A NEW YORK-I Hammer képtár egy londoni aukción Gauguin Tahiti nők és fiú című festményét 90 000 font sterlingért vásárolta meg. Az európai gyűjtemények így ismét egy jelentős, a modern művészet megalapító nemzedékétől származó képet veszítenek el. • Március 25-én nyílt meg és május végéig tart a londoni színházi fesztivál, amelyen több külföldi együttes is részt vesz. Az amerikai Actor Studio Csehov Három nővér és James Baldwin Blues Charlie úrnak című darabokkal mutatkozik be. A párizsi Barrault Színház Claudel Selyemctpellő című müvét viszi színpadra. Ezenkívül római, görög és izraeli tzínházi együttesek ls fellépnek. kultúra terjesztésének ezek ma az eszközei. Ennél fogva nagyobb Igényeket kell támasztanunk az újságírás nyelvezetével szemben és az újságíróknak nagyobb felelősséget kell viselniük az anyanyelv tisztaságáért. Természetesen a nyelvtudomány is fokozott éberséggel követi a publicisztika nyelvi színvonalát. A nyelvi változásokat a gazdasági és társadalmi változások is befolyásolják. Eltűnőben van a város és falu közötti különbség, s ennek következtében elmosódnak a tájnyelvek közötti éles határvonalak is, megszűnik elszigeteltségük, s lassanként kiegyensúlyozódik az ipari központok argója is. A nyelv fejlődésében visszatükröződik a nemzedékek közötti különbség ls. Az Ifjú nemzedék beszédmodora jelzi a nyelv természetes fejlődésének útját, de egyúttal a fiatalságnak a nyelvhez való közvetlenebb és érzelmileg árnyékoltabb viszonyát. A szorosabb nemzetközi kapcsolatok pedig növelik a nyelvek kölcsönhatását. Ezek fölött a tények fölött nem szabad elsiklanunk, s mindenképpen számításba kell vennünk őket a nyelvművelés kérdéseinek megoldásában. Nemzeti nyelvünket illetően ma ott tartunk, hogy áthidaljuk a purizmust (az Idegen szavaktól való túlzót tartózkodást), amely a múltban nemcsak a nyelvi műveltség mércéje volt, de jelentős mértékben befolyásolta iskoláinkban a tanítás jellegét is. Talán nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy itt a tudományos alapot nélkülöző purizmusra gondolunk, ugyanis ennek az apostolai nem a nyelv adott állapotának objektív ismeretéből indultak ki, hanem vakon ragaszkodtak egy-egy történelmi jelenséghez, illetve annak szubjektív értékeléséhez. Ennek az állásfoglalásnak a feladása azonban nem jelenti a nyelv művelésének, pallérozásának lanyhulását, nem jelenti anyanyelvünkkel szemben érzett felelősségtudatunk csökkenését. A szorosabb nemzetközi kapcsolatok, a nemzetközi hírszolgálat, az információ-csere, a nemzetközi együttműködés visszatükröződik korunk irodalmi nyelvének bizonyos fokú Internacionalizálásában, — különösen a szóállományt illetően. A NYELVI NEVELÉS, s általában az egész nyelvkultúra szempontjából szükséges, hogy a nyelv jelenlegi állapotának, szerepének betöltése, illetve működésének körülményei alapos ismeretéből induljunk ki, s hogy a nyelvi nevelés céljait, illetve módszereit is ez szabja meg. Az idejét múlt purisztikus felfogás elvetése még nem jelenti, hogy lemondunk a beavatkozásról a nyelv életébe, vagy természetes fejlődése szabályozásáról. Éppen ellenkezőleg: az új álláspont alapján nagyobb a felelősségünk az irodalmi nyelvvel szemben, illetve jelenlegi állapotának, szerepkörének, törvényszerűségeinek, stílusbeli differenciáciőjának ismerete alapján öntudatos kapcsőlatot kell vele teremtenünk. Ez az új állásfoglalás egyáltalán nem köti gúzsba a kezünket a nyelvi pongyolaságok ellen vívott harcunkban. A nyelvi hibákat talán mégsem menthetjük a nyelvben végbemenő változásokkal. A tudatlanságból vagy a felületességből eredő hibákra éppen a helyes nyelvi nevelés érdekében rá kell mutatni és ki kell Javítani. Az irodalmi nyelv új megfogalmazása lehetővé teszi az ideológiai nevelés egyes mozzanatainak kiemelését. Ezek a lehetőségek pedig kétségtelenül a nyelvnek a közösséghez való kötöttségében rejlenek, A nemzeti irodalmi nyelv társadalmunkban betöltött szerepének — mint az emberek közötti érintkezés eszközének — helyes megvilágítása, illetve pontos megfogalmazása segítségünkre van abban, hogy az iskolai nevelés általános céljainak megfelelően leszögezzük az anyanyelvi tanítás — a mi esetünkben a magyar anyanyelvi tanítás — célját, s a cél alapján az anyanyelvi nevelés tartalmát ls. A cél kétségtelenül az irodalmi nyelv elsajátítása szóban és írásban, — mégpedig annak a tájnyelvnek, vagy általánosan használt nyelvezetnek spontán ismerete alapján, amelyet a tanuló otthonról hozott magával, — hogy a tanuló idővel képes legyen magát helyesen, szabatosan és elfogadható megfogalmazásban kifejezni az életadta különböző helyzetekben. Azonban csupán a célt tartani szem előtt szűk látókörre vallana. Hiszen a gyermek a helyes kifejezésmódot nemcsak az anyanyelvi oktatás keretében tanulja meg, hanem valamennyi iskolai tantárgyban, s kifejezésmódjára ha nem ls közvetlenül, de hatással vannak a publicisztikai művek és a művészeti megnyilvánulások (irodalom, film, színház stb.), amelyekkel jóformán nap nap után találkozik. Ennélfogva tehát az anyanyelvi oktatást semmiképpen sem szoríthatjuk egy tantárgy szűk korlátai közé. Sokkal szélesebbkörüen kell értelmeznünk és sajátságos vonatkozásaiban alkalmaznunk. E sajátságos vonatkozások pedig éppen abban rejlenek, hogy az anyanyelv irodalmi nyelvének ápolását, művelését a nyelvi felépítés szerkezetének megértésével, társadalmi közvetítő szerepének megvilágításával, valamint a nyelvtani szabályok és törvényszerűségek ismeretével kell alátámasztanunk. Véleményem szerint az anyanyelven folyó oktatás e mozzanatalt pedagógiai körökben az utóbbi Időben lebecsülték. Elsősorban a gyakorlati célt hangsúlyozták, de elsiklottak azok fölött az előfeltételek és eszközök fölött, amelyek e cél eléréséhez feltétlenül szükségesek. MÉG EGYÉB KÉRDÉSEK is összefüggnek az anyanyelven folyó oktatás sajátságos mozzanataival. A nyelvoktatásban joggal hangsúlyozzuk az általános nyelvművelést és a nyelvi megnyilvánulások stílusos megfogalmazását. Ma már nem érvényes a jelsző: „írj úgy, ahogy beszélsz". Viszont ennek az ellenkezője sem kívánatos, vagyis, hogy „mindig másként írj, mint ahogy beszélsz". Nyilvánvaló, hogy az egyes megnyilvánulásokban, megfogalmazásokban túlsúlyban vannak az intellektualizálő elemek, ezekben kevésnek bizonyulnak az általánosan használt nyelvezet eszközei (Itt sajátságos Irodalmi eszközökre, elsősorban szókapcsolásra, mondatszerkesztésre gondolunk). Az iskolai oktatás folyamán fokozott figyelmet kell szentelnünk ezeknek. Természetesen csak a megfelelő fejlettségi fokon, a másodfokú iskolákban. AZ ANYANYELV OKTATÁSA két részből áll: nyelvtani és Irodalmi részből. Az alapfokú iskolákban az előbbi, a magasabb fokú iskolákban az utóbbi van túlsúlyban. Azonban a tanítási folyamatban egészben véve hangsúlyozottan tekintettel kell lennünk az esztétikai nevelés szempontjaira, amit iskoláinkban mindeddig eléggé elhanyagoltunk. A formalizmustól való félelmünkben az esztétikai értékek kialakításában lebecsültük a nyelvtani szempontokat, ez pedig visszatükröződik mind az iskolai gyakorlatban, mind a tantervekben. Márpedig az irodalmi alkotások teljes megértéséhez feltétlenül szükség van nyelvtani ismeretekre is. Az irodalmi alkotás csupán annak az olvasónak nyújt Igazi műélvezetet, aki meg tudja különböztetni a nyelvi, stílusbeli árnyalatokat, eltéréseket. Hogy ezt a képességet fiatalságunkban kifejlesszük — ez a szocialista iskola feladata. Már régebben felmerült az a Jogos kívánság, hogy iskoláinkban nagyobb gondot fordítsanak az idegen nyelvek tanulására. Az idegen nyelvek tudásának hiánya különösen főiskoláinkon érezhető. Már több intézkedést hoztak a helyzet javulása érdekében. Az idegen nyelvtanítás módszereinek korszerűsítésére az utóbbi időben nagy figyelmet fordítanak, s ez a megfeszített munka máris szép eredményekkel kecsegtet. Az Idegen nyelvek főiskolai tanszékel által végzett kutatások azonban egyúttal arra is rámutatnak, hogy az idegen nyelvek tanításának nem kielégítő állapota elsősorban az anyanyelvi oktatás hibáira vezethető vissza. Nem vitás ugyanis, hogy a gyermek az idegen nyelvet saját anyanyelve szerkezetinek megértése alapján sajátítja el., A nyelvi szerkezetek módszertani összehasonlításét sikeresen alkalmazhatjuk az idegen nyelvek tanításában is, de ennek előfeltétele, hogy a tanuló tisztában legyen saját anyanyelvének szerkezetével. ISKOLÁINKBAN fel kell kelteni az érdeklődést a nyelvi kérdések iránt. Ez természetesen nem jelenti a nemzeti, Illetve az anyanyelv fétisizálását, amint oly gyakran láttuk a múltban. Inkább arról van szó, hogy diákjainkat megtanítsuk a társadalmi és esztétikai szempontból helyes nyelvhasználatra, az adott körülményeknek megfelelő szép és szabatos kifejezésmódra. Az anyanyelv művelésének azonban nem szabad véget érnie az iskola befejeztével. Az irodalmi nyelv pallérozása nemcsak az iskola feladata, hanem mindnyájunké. PAVEL BUNČÁK: LENIN Nem csengő dal ez hangos ágyúdörgés Nem harangszó ez süvítő gránát Nem angyal közeleg a felhők közül Elűzni kisdedek szörnyű álmát Maga a vas-óriás jött le a hegyről Prométheusz ki elszakadt a kőtől Féljetek istenek a láncot szétmarta a rozsda Sötét századok ádáz dühe bömböl Aki útjába áll elvész földre rogyva Téphetik a mellét lángvillám nyilai Naptűzben született szép keleti fényben S szigorúbb mint a mondák Jehovája Aki nem tart velünk ne is éljen Szigorú mint a lázadás szabálya S mégis dal cseng noha ágyú dörög Kialszik fakó boltíve az égnek Karunk az óceán izmától erősebb S Leninben is milliók élnek Nem nőttek horzá a járomhoz a vállak Eres kezekhez a zsarnok korbácsa Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk Öklödből vert pántot fonunk a világra Repedt harangként sír a haló élet Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk S Leninben is milliók élnek Mindent feláldozol azért amit szeretsz S a gyűlölettel is terheld a mérleget Az igazságért dicsőség elesni E küzdelemben mindenki hős lehet Ügy zeng a dal mint győztes ágyúdörgés Mint igazságtevő golyók tűzesője Mint mikor az apa fiához hajol A jajt és könnyet elhajtani tőle örülni fogsz világ Tiszta hittel hiszünk A Kreml tornyából zúgó zenének Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk S Leninben is milliók élnek. Fordította: Veres János Értékes örökség 90 ÉVE SZÜLETETT HUSZKA JENŐ Huszka Jenő 1875. április 24-én született a tiszaparti Szegeden. Érettségi után Budapestre jön, hogy a Zeneakadémia növendéke legyen, mert érzi, hogy a zenével kötött örök frigyet. A szülői ház sem tétlen, és csak úgy kap beleegyezést a Zeneakadémiához, hogyha ezzel egyidőben elvégzi a Tudományegyetem jogi tanulmányait is. Bár a kétszeres erőbedobás kétszeres fáradságot követel, Huszka Jenő ezt is megteszi, csakhogy a zenének élhessen. S amikor tanulmányait bevégzi, Párizsba megy, ahol a világhírt elért Lamoureux zenekar első hegedűse lesz. Ámde mindez számára csak kezdeti tapogatózás, még nem döntött jövendőjét, pályáját illetőleg. Rövidesen erre is sor kerül. Ma már a világ különböző színpadain ismerik a szerzőt, s müvei az állandó repertoárhoz tartoznak. Aranyvirág, Gül baba, Lili bárónő, Mária főhadnagy — csakhogy egy-két címet említsek —, mind olyan operettek, melyek Huszka Jenőnek mindenütt örök hírnevet szereztek. Külön fejezetet érdemel Huszka Jenő művészi és szerzői ténykedése a felszabadulás után. Az Idős, akkor már 70. életévét betöltő szerző sem marad tétlen, amikor az ország újjáépítéséről van szó. Egymás után jelennek meg kisebb-nagyobb dalai, betétjei, majd két nagy operettel lepi meg a szabad Haza népét. A Szép Juhászné, és a Szabadság—Szerelem -mel. A történelmi időket felelevenítő operettek nagy visszhangot keltettek előbb Magyarországon, majd később annak határain túl is. Sikerének egyetlen titka, hogy belevitte a magyar népzene motívumait zenéjébe. Talán még ma is kevés ember tudja, hogy Huszka Jenő a jogi doktorátusi cím birtokosa sohasem írta ki neve elé, a szerinte csupán rangot jelentő „Dr." Jelzőt, mert szerénysége és emberszeretete nagyobb volt, mint a hírnév utáni vágy. A farkasréti temetőben Kisfaludy-Stróbl, Kossuth-díjas szobrászművész által készített egyszerű síremlék alatt alussza örök álmát a magyar operett megteremtője és a fiatal szerzők örökifjú nesztora, Huszka Jenő. Tizenhét egész estét betöltő operett és daljáték, megszámlálhatatlan dalbetét és zenei fantázia az a nagybecsű örökség, mit az emberiségnek hátrahagyott. ROZSNYÓ JÖZSEF 1985. április ?4. * (Jij g^Ö 9