Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-23 / 111. szám, péntek

A színvonalasabb ideológiai és szervező munka egyik feltétele HOGYAN DOLGOZNAK A REGISZTRÁLT PARTTAGOK A LÉVAI 1ARASBAN Szokatlan és veszélyes sportnak hódolt e napokban két ausztráliai fényképész — Benn Crop és George Meyer —, akik egy kis lélekvesztön vágtak neki az óceánnak Amikor egy cápával (Carcharodon carcharias) találkoztak, kiszálltak a csónakból s a cápa hátán folytatták útjukat. A 12 méter hosszú állaton 90 percig nyargaltak, s ez idő alatt felváltva fényképezték „élményüket". (CTK felvétele] A LÉVAI JÄRÄSI PÁRTBIZOTTSÁG értékes tapasztalatokra tett szert a nyilvántartott (regisztrált) párttagok tevékenységét illetően. E párttagok dicséretére válik, hogy hozzájárulásukkal színvonalasabb lett több falusi pártszervezet tevékenysége, ami elsősorban a párt vezető szerepének következetesebb érvényre juttatásában, továbbá abban nyilvánul meg, hogy a pártba több új tagjelöltet vettek fel a szövetkezetesek soraiból, jobbak az EFSZ-ek gazdasági eredményei, s elmélyült a párttagok és a szövetkezetesek körében végzett nevelőmunka. Most, amikor a pártszervezetek s tagjaik egyre igényesebb politikai szervező és ideológiai munkára kötelesek, mindjobban kidomborodik a nyilvántartott párttagok tevékenységének szükségessége, jelentősége. Járásunkban van néhány olyan falusi és földművesszövetkezeti pártszervezet, amelyben a tagság szociális ós kor szerinti összetétele, s a politikai szervező munka színvonala semmiképpen sem felel meg a követelményeknek. Nyilvánvaló, hogy az említett pártszervezetek a regisztrált tagok támogatása nélkül aligha biztosíthatják a feladatok teljesítését. Ezért helyénvaló, hogy a falusi pártszervezetek évzáró taggyűlésein kedvezően értékellék a regisztrált párttagok tevékenységét és támogatását. Helyes volt természetesen az is, hogy igazságos szigorral bírálták őket, ha csupán elenyészően csekély segítséget nyújtottak, vagy pedig más elfoglaltságra s egyéb okokra hivatkozva teljesen megtagadták támogatásukat. Ebből az következik, hogy a falusi, a földművesszövetkezeti pártszervezetekben indokoltan bírálják azokat az üzemi, illetve más alapszervezeteket, amelyek nem el-, lenőrzik, s nem irányítják kellőképpen a falun lakó kommunisták munkáját, amelyek nem bízzék meg őket azzal, hogy segítsék a falusi pártszervezeteket. , A REGISZTRÁLT TAGOK TÖBBSÉGE eredményesen dolgozik. Igy van ez többek között a Starý Tekov-1 falusi pártszervezetben, ahol konkrét feladatokkal bíznak meg csaknem minden regisztrált tagot. Jozef Šebo elvtárs például, aki egy Kalná nad Hronom-i üzemben dolgozik, vagyis a községben csupán nyilvántartott párttag, szívesen vállalta a falusi pártszervezet elnökének tisztségét. Rajta kívül többen a HNB képviselői, szakbizottságok tagjai, tömegszervezetek funkcionáriusai, s a mezőgazdasági csúcsmunkák napjaiban önzetlen segítséget nyújtanak a helyi EFSZ-nek. A Starý Tekov-i Egységes Földművesszövetkezetben működő pártszervezetnek a múltban bizonyos szervezési nehézségekkel kellett • megbirkóznia, különösen akkor, amikor az alapszervezet elnöke lemondott tisztségéről. A falusi pártszervezetben s az EFSZ pártalapszervezewmmmm^ammmmmmmamasam JEAN PAUL SARTRE: Jean Paul Sartre — mint arrúl már hírt adtunk — lemondott egy amerikai meghívást, s indokait a Nouvel Observateur hasábjain fejtette ki. Cikkét némi rövidítéssel közöljük: A kérdés az, vajon bedőlünk-e annak a szemenszedett csalásnak, amelyhez a propaganda folyamodik. Mert mit mondanak az amerikaiak? Azt állítják, azért szélesitik ki a vietnami háborút, azért bombázzák ÉszakVietnamot és azért vetnek be mérges gázt Délen, hogy lehetővé tegyék a tárgyalásokat. Bármennyire is képtelen ez az állítás, azt nem lehet mondani, hogy nem eléggé hatásos. Gondoljuk csak meg, mit is jelent az amerikaiaknak ez az okoskodás? Csupán azért harcolnak, hogy kiharcolják a békét — mondják. De milyen békét? Békét a maguk szája íze szerint. Azért harcolnak — fűzik tovább a gondolatsort —, hogy kiharcolják a tárgyalást. De milyen tárgyalást? Olyan tárgyalást, amelyet rákényszerítenek a másik félre. Vagyis a kérdés lényege a következő: olyan megoldásra gondolnak-e, amely elfogadható az ellenfél számára is, avagy az a céljuk, hogy leverjék az ellenfelet és utána rávegyék az új vezetést a kapitulációra. A washingtoni kormány arra hivatkozik, hogy várja az északvietnamiak jóindulatának megnyilatkozását. Amit úgy kell érteni: megŰJ SZÖ 156 * 1965. április 18. tében többször is megvitatták ezt a kedvezőtlen helyzetet. A gyors elintézést sürgető problémát úgy oldották meg, hogy Ladislav Forgáč elvtársat, a járási pártbizottság aktivistáját — a községben nyilvántartott párttagot — javasolták az egységes földművesszövetkezet pártalapszervezete elnökének tisztségére. A járási pártbizottság a javaslattal egyetértett, s az évzáró taggyűlés meg is választotta Forgáč elvtársat. Helyes volt az ls, hogy Forgáč elvtársat ezentúl nem terhelték a járási pártbizottság aktivistájának funkciójával. A Starý Tekov-i EFSZ pártalapszervezete előre kidolgozott terv alapján bízza meg rendes és nyilvántartott tagjait pártfeladatok teljesítésével. A VÉGZETT MUNKÁT FÉLÉVENKÉNT ellenőrzik s az eredményt közlik a nyilvántartott párttagok munkahelyén illetékes pártszervezetekkel. Ezt a módszert a tolmácsi Sz. M. Kirov Üzem pártszervezetében, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság pártalapszervezetében és másutt is helyeslik, s felelősségre vonják azokat az elvtársakat, akik lakóhelyükön nem tesznek eleget a falusi pártszervezet bizottsága által reájuk rótt kötelességeknek. Mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mind nagyobb, s egyre rendszeresebb a regisztrált párttagok aktivitása. Hasonlók az eredmények a krškanyi falusi pártszervezetben is. A múltban ez a szervezet sem teljesítette kellőképpen kötelességeit, nem végzett céltudatos nevelőmunkát. Ez természetesen a község két egységes földművesszövetkezetiének gazdasági eredményeit is kedvezőtlenül befolyásolta. Az említett falusi pártszervezetnek később sikerült aktivizálnia — egyesek kivételével — és olyan munkával megbíznia a nyilvántartott párttagokat, hogy most már csaknem valamennyien tevékenyen járulnak hozzá a politikai, gazdasági és kulturális feladatok teljesítéséhez. A falusi pártszervezet regisztrált kommunistái, például Ladislav Krajniak elvtárs, a pártszervezet elnöke, továbbá Pančuchár és Ľahký elvtársak, valamint mások is, akik bár fontos tisztségeket töltenek be munkahelyükön, szabad idejük jelentős részét szentelik a községben végzett tevékenységnek. Jóllehet eddig is eredményesen dolgoznak, még egy különösen bonyolult feladatot kell megoldaniuk: meg kell szervezniük a község két földművesszövetkezetének egyesítését! A JÖ EREDMÉNYEKNEK PÉLDAMUTATÓKNAK kellene lenniük. Ez az elv különösen a Rybník nad Hronom-i s más környékbeli falusi pártszervezetre vonatkozik, ahol egyrészt csekély a lakóhelyükön nyilvántartott kommunisták tevékenysége, másvárjuk, amíg Észak-Vietnam beismeri, hogy legyőzték, amíg könyörögni kezd a bombázások beszüntetéséért és szentül megfogadja, nem nyújt több támogatást Vietcongnak. Magyarán: az amerikaiak a háború kiszélesítésén dolgoznak. Mindenekelőtt ezt kell világosan látni, s azután le kell vonni a megfelelő következtetéseket. A magam részéről ezt tettem. Természetessen vannak olyan amerikaiak, akik mindezt jól látják, elítélik ezt a politikát és szembe is szállnak vele. Ök azok, akik most kérdőre vonnak, miért mondtam le az Egyesült Államokban tervezett előadásaimat. Még tavaly kaptam meghívást New Yorkból, a Cornell-egyetemről, hogy utazzam Amerikába, előadókörútra. Az Egyesült Államok egyik legrégibb egyeteme ez, ahol — mint közölték — barátokkal fogok találkozni. Való igaz, hogy az egyetem tanárai a közelmúltban nyílt levéllel fordultak Johnsonhoz, s ebben elítélték vietnami politikáját, ezenkívül tüntető felvonulást szerveztek a szomszédos Ithaka városkába. A meghívásukat elfogadtam, éppen az egyetem sajátos helyzetére való tekintettel, valamint attól a meggondolástól vezettetvén, hogy az Egyesült Államokban erősödik az az irányzat, amely együttérez a négerekkel és támogatja küzdelmüket a faji megkülönböztetés ellen. A cornelli egyetemen valóban otthon éreztem volna magamat. részt' az illetékesek nem teremtik meg az ehhez szükséges feltételeket. Az elvtársaknak az eddiginél hathatósabb segítséget kell nyújtaniuk az említett községek mezőgazdasága teljes szocializálásához. A lóval járás üzemeiben, hivatalaiban stb. működő pártalapszervezetek tagjai közül sokan laknak falun, s az üzemi pártszervezetek lehetővé teszik számukra, hogy eleget tehessenek a lakóhelyükön vállalt tisztségekkel járó kötelességeknek. Ilyen, valóban kommunista szellemű megértést tanúsítanak az andezitbánya igazgatóságán, a járási útfenntartási vezetőségen, a Lévai Járási Nemzeti Bizottságon és más munkahelyeken is. Mégis előfordul, hogy valamelyik pártszervezetben nem támogatják kellőképpen a nyilvántartott párttagok segítőkészségét. Így például a lévai Békeüzemben dolgozó Valovič elvtárs, aki a Dolný Pial-i EFSZ-ben működő pártalapszervezet elnöke, kénytelenkelletlen a járási pártbizottsághoz fordult segítségért, hogy az üzemben ne gátolják az említett pártfunkcióval járó teendők elvégzésében. NYILVÁNVALÓ TEHÁT, hogy szerfölött helyes lenne, ha az ipari üzemekben, hivatalokban és másutt működő pártszervezetek rendszeresen értékelnék, hogyan s milyen eredménnyel vesznek részt a községekben nyilvántartott kommunisták a falusi pártszervezetek, illetve a földművesszövetkezeti alapszervezetek munkájában. Azokat pedig, akik bármilyen okból kitérnek e kötelességük teljesítése alól, meg kellene győzniük, hogy lakóhelyükön támogassák a pártpolitika érvényre juttatását. Ez azonban még így is csak felemás megoldás lenne az esetben, ha a falusi pártszervezetek, s a földművesszövetkezeti pártalapszervezetek nem igényelnék fokozottabb mértékben a regisztrált kommunisták segítségét. Az ugyanis semmiképpen sem elegendő, ha ezeket a párttagokat csupán meghívják a nyilvános és taggyűlésekre. A falun nyilvántartott párttagok munkahelyükön értékes tapasztalatokat szerezhetnek. Ha a falusi pártszervezetek s a földművesszövetkezeti pártalapszervezetek feltételeihez igazodva hasznosítják tapasztalataikat, az nemcsak az adott pártszervezet tevékenységére lesz kedvező hatással, hanem elősegíti az egységes földművesszövetkezet jobb gazdasági eredményeinek elérését, s a község gyors ütemű fejlődését is. ADAM MACOCH, az SZLKP Lévai Járási Bizottságnak dolgozója története Vietnamban már akkor is háborúztak az amerikaiak, amikor elfogadtam a meghívást, de az időtájt a háborúnak még más volt a jellege, mint aminővé egy hónapja vált. 1954ben, a franciák veresége után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy odaáll Diem mellé, mert ebben látta a biztosítékát távol-keleti stratégiai pozíciói megőrzésének. Ezzel azonban darázsfészekbe botlott és csapdába esett. Helyzete a diktatúrával való szövetségben évről évre , romlott, s mindinkább sarokba szorult. Ha valóban arra törekedett volna, hogy kimásszon ebből a darázsfészekből és egy demokratikusan választott délvietnami kormány számára is elfogadható megoldást keresett volna, még együttérzésünkről is hajlandóak lettünk volna biztosítani. Csakhogy hamarosan egészen más derült ki. Egykettőre láthatóvá vált, hogy a dél-vietnami diktatúra görcsei a különböző megvásárolható klikkek viszályát tükrözik és a rezsim magára vonta az egész nép gyűlöletét. Ekkor ahelyett, hogy levonták volna az egyedül helyes következtetést, olyan álláspontra helyezkedtek, amit csak az „elterelő hadművelet" kifejezéssel lehet jellemezni. Vereséget szenvedtek a Vietcongtől, s erre csapásaikat a szomszédos országra kezdték mérni. Katonailag e támadásnak nem volt semmi értelme, mert ezzel délen leA trenfcini járás lakói az év első három hónapja alatt több mint 800 000 óra brigádmunkával vettek részt a községfejlesztési akcióban. Az elvégzett munka értéke majdnem 10 millió korona. AZ ALSÖCSÁJI (košicei járás) CSISZ-tagok az algériai Világifjúsági Találkozó tiszteletére a tavaszi nagytakarítási munkákban 100, a szövetkezeti földeken és a községszépítési akcióban pedig 400 óra brigádmunkával vesznek részt. (M. P.J „UV-2" jelzésű univerzális utánfutót szerkesztettek a michalovcei Vihorlat Üzem dolgozói. A gyártmány már kétszer szerepelt a brnói, valamint a budapesti nemzetközi kiállításon. A michalovcei üzemben ebben az évben 1000 univerzális utánfutót gyártanak. „Űszó daru" érkezik a Magyar Népköztársaságból Csehszlovákiába. A daru lehetővé teszi, hogy különösen Komárom és Bratislava között, ahol a Duna vízállása alacsony, a hajók terhét az út megszakítása nélkül átrakják. TÖBB MINT 70 millió korona befektetéssel újjáépítik Komárom város csatorna- és vízvezeték-hálózatát. Az építkezési munkálatokat az idén kezdik és 1973-ban fejezik be. Építenek a városban két szivattyútelepet is, melyek teljesítőképessége másodpercenként 4500 liter lesz. (hl) A tornaváraljai egyesített község a tej és tojáseladás terén a legjobbak közé tartozik. Felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy 15 ezer tojást ad el a háztájiból. A bratislavai Szőlészeti és Borászati Kísérleti Intézet dolgozói már ez évben is igen szorgos munkát végeztek. Ezt bizonyítja, hogy már az első félévben 14 kísérleti feladatról adnak zárójelentést. A feladatok között szerepelnek a talajművelés és a bortermelés technológiájának kérdései is. Kelet-Szlovákia tokaji körzetében a napsütötte helyeken virágba borultak az őszi barack fák. A michalovcei, trebišovi és a košicei járás területén jelenleg 50 000 őszibarackfa díszlik. A košicei felvásárló szervek ebben az évben 150 mázsa őszibarack felvásárlását tervezik. Jirí Kotalík tanárt, a prágai Képzőművészeti Akadémia rektorát beválasztották a párizsi ifjú képzőművészek ez évi kiállításának döntő bizottságába, valamint a ljubljanai grafikai kiállítás döntő bizottságába is. Mindkét bizottságban a világ legjelentősebb művészeti és tudományos személyiségei szerepelnek. egész nap barkácsol valamit. (Ogonyok) hetetlen csatát nyerni. Politikailag az észak ellen indított agresszió olyan szégyenteljes lépés volt, amely teljesen megváltoztatta a háború jellegét. Megváltoztak a célpontok, megváltoztak az alkalmazott eszközök, de a hadműveletek célja látszólag azonos maradt, mindössze mennyiségi változás történt. A valóságban azonban egészen más történt. Mindenki tudja, hogy a mennyiség egy adott pillanatban minőségbe csap át. Észak bombázása új jelleget kölcsönzött a háborúnak, az amerikaiak ezzel a lépésük

1 kel minőségi ugrást tettek és láthatóvá tették, hogy az amerikai társadalmi rendszer az imperializmuson alapul. A bombázások folytán minden megváltozott. A hombázások meggyőztek engem arról, hogy az amerikaiak az égvilágon semmit sem értettek meg, s nem közös a nyelvünk, ök azt mondják nekem: látogasson el hozzánk és kezdjünk eszmecserét. De mindaddig elképzelhetetlen az eszme'csere, amíg az amerikai baloldal többsége nem tagadja meg az egész Imperialista politikát, mégpedig nemcsak azt, amelyik Vietnamban folyik, hanem azt is, amelynek Dél-Amerikában, Kongóban és a harmadik világ m •> országaiban szemtanúi vagyunk és amíg el nem ismerik, hogy a politika megváltoztatásának az egész amerikai társadalmi struktúra gyökeres átalakítása a feltétele. Az európai értelmiségi, aki rokonszenvez a harmadik világgal, nem kérhet beutazási vízumot a State Departmenttől. Mert ha megteszi és elutazik Amerikába, a harmadik világ elítéli őt, amiért elment az ellenséghez. Szinte hallom az ellenvetést: de hiszen nem a State Department a hívő fél, hanem értelmiségiek, akik az ön által említett „tevékeny kisebbséghez" tartoznak: s különben is, az ön kijelentéseit idéznék az amerikai lapok és így ezek a kijelentések nagy visszhangot vernének. A válaszom erre nagyon egyszerű: vajon kivel vitázhatnék? Mind az öt előadást egyetemi tanárok és diákok előtt kellene megtartanom, s mivel ők nagyrészt egyetértenek velem, párbeszéd nem alakulna ki. Akadna nyilván néhány jobboldali beállítottságú ember, aki azt mondaná: a „fair play" szabályai szerint jogom van úgy nyilatkoznom, ahogyan akarok. Egyik-másik lap tízhúsz sort talán még közölne is előadásomról és ezzel a dolog el lenne intézve. Az amerikai politikai életben a legkisebb hullámot sem verné az egész ügy. Ha ilyen helyzetben Amerikába utaznék, az ugyanolyan lenne, mintha Faulkner az algériai háború forrpontján Franciaországba látogatott volna. Hiába tiltakozott volna, szavai nem törtek volna át a köréje emelt falon, viszont puszta látogatása azt a látszatot keltette volna, hogy általában és egészében egyetért azzal a rendszerrel, amelynek része volt a franciák algériai politikája. Erre azt mondhatják, hogy azért mégiscsak fel kellene világosítani az amerikaiakat arról, mi történik Vietnamban. Ezenkívül fel lehetne rázni a baloldalt is, amelynek nincs sajtója. Csakhogy a kérdés egyáltalán nem az, hogy látogatásom segítené-e a baloldalt. Az igazság az, hogy nekem nincs lehetőségem segíteni rajtuk, mert sajnos a baloldalnak pillanatnyilag nincs politikai súly*, Egy elmaradt utazás