Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-23 / 111. szám, péntek

A színvonalasabb ideológiai és szervező munka egyik feltétele HOGYAN DOLGOZNAK A REGISZTRÁLT PARTTAGOK A LÉVAI 1ARASBAN Szokatlan és veszélyes sportnak hódolt e napokban két ausztráliai fényké­pész — Benn Crop és George Meyer —, akik egy kis lélekvesztön vágtak ne­ki az óceánnak Amikor egy cápával (Carcharodon carcharias) találkoztak, kiszálltak a csónakból s a cápa hátán folytatták útjukat. A 12 méter hosszú állaton 90 percig nyargaltak, s ez idő alatt felváltva fényképezték „élményü­ket". (CTK felvétele] A LÉVAI JÄRÄSI PÁRTBIZOTTSÁG értékes tapasztalatokra tett szert a nyilvántartott (regisztrált) párttagok tevékenységét illetően. E párttagok dicséretére válik, hogy hozzájárulá­sukkal színvonalasabb lett több falu­si pártszervezet tevékenysége, ami elsősorban a párt vezető szerepének következetesebb érvényre juttatásában, továbbá abban nyilvánul meg, hogy a pártba több új tagjelöltet vettek fel a szövetkezetesek soraiból, jobbak az EFSZ-ek gazdasági eredményei, s elmélyült a párttagok és a szövetke­zetesek körében végzett nevelőmun­ka. Most, amikor a pártszervezetek s tagjaik egyre igényesebb politikai szervező és ideológiai munkára kö­telesek, mindjobban kidomborodik a nyilvántartott párttagok tevékenysé­gének szükségessége, jelentősége. Járásunkban van néhány olyan fa­lusi és földművesszövetkezeti párt­szervezet, amelyben a tagság szociá­lis ós kor szerinti összetétele, s a politikai szervező munka színvonala semmiképpen sem felel meg a köve­telményeknek. Nyilvánvaló, hogy az említett pártszervezetek a regisztrált tagok támogatása nélkül aligha biz­tosíthatják a feladatok teljesítését. Ezért helyénvaló, hogy a falusi pártszervezetek évzáró taggyűlésein kedvezően értékellék a regisztrált párttagok tevékenységét és támoga­tását. Helyes volt természetesen az is, hogy igazságos szigorral bírálták őket, ha csupán elenyészően csekély segítséget nyújtottak, vagy pedig más elfoglaltságra s egyéb okokra hivatkozva teljesen megtagadták tá­mogatásukat. Ebből az következik, hogy a falusi, a földművesszövetke­zeti pártszervezetekben indokoltan bírálják azokat az üzemi, illetve más alapszervezeteket, amelyek nem el-, lenőrzik, s nem irányítják kellőkép­pen a falun lakó kommunisták mun­káját, amelyek nem bízzék meg őket azzal, hogy segítsék a falusi párt­szervezeteket. , A REGISZTRÁLT TAGOK TÖBBSÉ­GE eredményesen dolgozik. Igy van ez többek között a Starý Tekov-1 fa­lusi pártszervezetben, ahol konkrét feladatokkal bíznak meg csaknem minden regisztrált tagot. Jozef Šebo elvtárs például, aki egy Kalná nad Hronom-i üzemben dolgozik, vagyis a községben csupán nyilvántartott párttag, szívesen vállalta a falusi pártszervezet elnökének tisztségét. Rajta kívül többen a HNB képviselői, szakbizottságok tagjai, tömegszerve­zetek funkcionáriusai, s a mezőgaz­dasági csúcsmunkák napjaiban önzet­len segítséget nyújtanak a helyi EFSZ-nek. A Starý Tekov-i Egységes Földművesszövetkezetben működő pártszervezetnek a múltban bizonyos szervezési nehézségekkel kellett • megbirkóznia, különösen akkor, ami­kor az alapszervezet elnöke lemon­dott tisztségéről. A falusi pártszer­vezetben s az EFSZ pártalapszerveze­wmmmm^ammmmmmmamasam JEAN PAUL SARTRE: Jean Paul Sartre — mint arrúl már hírt adtunk — lemondott egy amerikai meghívást, s indokait a Nouvel Observateur hasábjain fejtette ki. Cikkét némi rövidí­téssel közöljük: A kérdés az, vajon bedőlünk-e annak a szemenszedett csalásnak, amelyhez a propaganda folyamodik. Mert mit mondanak az amerikaiak? Azt állítják, azért szélesitik ki a viet­nami háborút, azért bombázzák Észak­Vietnamot és azért vetnek be mérges gázt Délen, hogy lehetővé tegyék a tárgyalásokat. Bármennyire is képte­len ez az állítás, azt nem lehet mon­dani, hogy nem eléggé hatásos. Gon­doljuk csak meg, mit is jelent az amerikaiaknak ez az okoskodás? Csu­pán azért harcolnak, hogy kiharcol­ják a békét — mondják. De milyen békét? Békét a maguk szája íze sze­rint. Azért harcolnak — fűzik tovább a gondolatsort —, hogy kiharcolják a tárgyalást. De milyen tárgyalást? Olyan tárgyalást, amelyet rákénysze­rítenek a másik félre. Vagyis a kér­dés lényege a következő: olyan meg­oldásra gondolnak-e, amely elfogad­ható az ellenfél számára is, avagy az a céljuk, hogy leverjék az ellenfelet és utána rávegyék az új vezetést a kapitulációra. A washingtoni kormány arra hivatkozik, hogy várja az észak­vietnamiak jóindulatának megnyilat­kozását. Amit úgy kell érteni: meg­ŰJ SZÖ 156 * 1965. április 18. tében többször is megvitatták ezt a kedvezőtlen helyzetet. A gyors elin­tézést sürgető problémát úgy oldot­ták meg, hogy Ladislav Forgáč elv­társat, a járási pártbizottság aktivis­táját — a községben nyilvántartott párttagot — javasolták az egységes földművesszövetkezet pártalapszer­vezete elnökének tisztségére. A já­rási pártbizottság a javaslattal egyet­értett, s az évzáró taggyűlés meg is választotta Forgáč elvtársat. Helyes volt az ls, hogy Forgáč elvtársat ezentúl nem terhelték a járási párt­bizottság aktivistájának funkciójával. A Starý Tekov-i EFSZ pártalapszer­vezete előre kidolgozott terv alapján bízza meg rendes és nyilvántartott tagjait pártfeladatok teljesítésével. A VÉGZETT MUNKÁT FÉLÉVEN­KÉNT ellenőrzik s az eredményt köz­lik a nyilvántartott párttagok mun­kahelyén illetékes pártszervezetek­kel. Ezt a módszert a tolmácsi Sz. M. Kirov Üzem pártszervezetében, a Lévai Járási Nemzeti Bizottság párt­alapszervezetében és másutt is he­lyeslik, s felelősségre vonják azokat az elvtársakat, akik lakóhelyükön nem tesznek eleget a falusi pártszer­vezet bizottsága által reájuk rótt kötelességeknek. Mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mind na­gyobb, s egyre rendszeresebb a re­gisztrált párttagok aktivitása. Hasonlók az eredmények a krška­nyi falusi pártszervezetben is. A múltban ez a szervezet sem telje­sítette kellőképpen kötelességeit, nem végzett céltudatos nevelőmun­kát. Ez természetesen a község két egységes földművesszövetkezetiének gazdasági eredményeit is kedvezőt­lenül befolyásolta. Az említett falusi pártszervezetnek később sikerült ak­tivizálnia — egyesek kivételével — és olyan munkával megbíznia a nyil­vántartott párttagokat, hogy most már csaknem valamennyien tevé­kenyen járulnak hozzá a politikai, gazdasági és kulturális feladatok teljesítéséhez. A falusi pártszervezet regisztrált kommunistái, például La­dislav Krajniak elvtárs, a pártszer­vezet elnöke, továbbá Pančuchár és Ľahký elvtársak, valamint mások is, akik bár fontos tisztségeket töltenek be munkahelyükön, szabad idejük jelentős részét szentelik a község­ben végzett tevékenységnek. Jóllehet eddig is eredményesen dolgoznak, még egy különösen bonyolult felada­tot kell megoldaniuk: meg kell szer­vezniük a község két földművesszö­vetkezetének egyesítését! A JÖ EREDMÉNYEKNEK PÉLDA­MUTATÓKNAK kellene lenniük. Ez az elv különösen a Rybník nad Hro­nom-i s más környékbeli falusi párt­szervezetre vonatkozik, ahol egyrészt csekély a lakóhelyükön nyilvántar­tott kommunisták tevékenysége, más­várjuk, amíg Észak-Vietnam beismeri, hogy legyőzték, amíg könyörögni kezd a bombázások beszüntetéséért és szentül megfogadja, nem nyújt több támogatást Vietcongnak. Magyarán: az amerikaiak a háború kiszélesítésén dolgoznak. Mindenekelőtt ezt kell vi­lágosan látni, s azután le kell vonni a megfelelő következtetéseket. A ma­gam részéről ezt tettem. Természetessen vannak olyan ame­rikaiak, akik mindezt jól látják, el­ítélik ezt a politikát és szembe is szállnak vele. Ök azok, akik most kér­dőre vonnak, miért mondtam le az Egyesült Államokban tervezett előadá­saimat. Még tavaly kaptam meghívást New Yorkból, a Cornell-egyetemről, hogy utazzam Amerikába, előadókör­útra. Az Egyesült Államok egyik leg­régibb egyeteme ez, ahol — mint kö­zölték — barátokkal fogok találkoz­ni. Való igaz, hogy az egyetem taná­rai a közelmúltban nyílt levéllel for­dultak Johnsonhoz, s ebben elítélték vietnami politikáját, ezenkívül tünte­tő felvonulást szerveztek a szomszé­dos Ithaka városkába. A meghívásu­kat elfogadtam, éppen az egyetem sajátos helyzetére való tekintettel, va­lamint attól a meggondolástól vezet­tetvén, hogy az Egyesült Államokban erősödik az az irányzat, amely együtt­érez a négerekkel és támogatja küz­delmüket a faji megkülönböztetés el­len. A cornelli egyetemen valóban otthon éreztem volna magamat. részt' az illetékesek nem teremtik meg az ehhez szükséges feltételeket. Az elvtársaknak az eddiginél hatha­tósabb segítséget kell nyújtaniuk az említett községek mezőgazdasága tel­jes szocializálásához. A lóval járás üzemeiben, hivatalaiban stb. működő pártalapszervezetek tagjai közül so­kan laknak falun, s az üzemi párt­szervezetek lehetővé teszik számuk­ra, hogy eleget tehessenek a lakó­helyükön vállalt tisztségekkel járó kötelességeknek. Ilyen, valóban kom­munista szellemű megértést tanúsí­tanak az andezitbánya igazgatóságán, a járási útfenntartási vezetőségen, a Lévai Járási Nemzeti Bizottságon és más munkahelyeken is. Mégis elő­fordul, hogy valamelyik pártszerve­zetben nem támogatják kellőképpen a nyilvántartott párttagok segítő­készségét. Így például a lévai Béke­üzemben dolgozó Valovič elvtárs, aki a Dolný Pial-i EFSZ-ben működő pártalapszervezet elnöke, kénytelen­kelletlen a járási pártbizottsághoz fordult segítségért, hogy az üzemben ne gátolják az említett pártfunkció­val járó teendők elvégzésében. NYILVÁNVALÓ TEHÁT, hogy szer­fölött helyes lenne, ha az ipari üze­mekben, hivatalokban és másutt mű­ködő pártszervezetek rendszeresen értékelnék, hogyan s milyen ered­ménnyel vesznek részt a községek­ben nyilvántartott kommunisták a falusi pártszervezetek, illetve a föld­művesszövetkezeti alapszervezetek munkájában. Azokat pedig, akik bár­milyen okból kitérnek e kötelessé­gük teljesítése alól, meg kellene győzniük, hogy lakóhelyükön támo­gassák a pártpolitika érvényre jutta­tását. Ez azonban még így is csak felemás megoldás lenne az esetben, ha a falusi pártszervezetek, s a földművesszövetkezeti pártalapszer­vezetek nem igényelnék fokozottabb mértékben a regisztrált kommunisták segítségét. Az ugyanis semmiképpen sem elegendő, ha ezeket a párttago­kat csupán meghívják a nyilvános és taggyűlésekre. A falun nyilván­tartott párttagok munkahelyükön ér­tékes tapasztalatokat szerezhetnek. Ha a falusi pártszervezetek s a föld­művesszövetkezeti pártalapszerveze­tek feltételeihez igazodva hasznosít­ják tapasztalataikat, az nemcsak az adott pártszervezet tevékenységére lesz kedvező hatással, hanem előse­gíti az egységes földművesszövetke­zet jobb gazdasági eredményeinek elérését, s a község gyors ütemű fejlődését is. ADAM MACOCH, az SZLKP Lévai Járási Bizottságnak dolgozója története Vietnamban már akkor is hábo­rúztak az amerikaiak, amikor elfogad­tam a meghívást, de az időtájt a háborúnak még más volt a jellege, mint aminővé egy hónapja vált. 1954­ben, a franciák veresége után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy odaáll Diem mellé, mert ebben látta a biztosítékát távol-keleti stratégiai po­zíciói megőrzésének. Ezzel azonban darázsfészekbe botlott és csapdába esett. Helyzete a diktatúrával való szövetségben évről évre , romlott, s mindinkább sarokba szorult. Ha való­ban arra törekedett volna, hogy ki­másszon ebből a darázsfészekből és egy demokratikusan választott dél­vietnami kormány számára is elfogad­ható megoldást keresett volna, még együttérzésünkről is hajlandóak let­tünk volna biztosítani. Csakhogy ha­marosan egészen más derült ki. Egykettőre láthatóvá vált, hogy a dél-vietnami diktatúra görcsei a kü­lönböző megvásárolható klikkek vi­szályát tükrözik és a rezsim magára vonta az egész nép gyűlöletét. Ekkor ahelyett, hogy levonták volna az egye­dül helyes következtetést, olyan ál­láspontra helyezkedtek, amit csak az „elterelő hadművelet" kifejezéssel le­het jellemezni. Vereséget szenvedtek a Vietcongtől, s erre csapásaikat a szomszédos országra kezdték mérni. Katonailag e támadásnak nem volt semmi értelme, mert ezzel délen le­A trenfcini járás lakói az év első három hónapja alatt több mint 800 000 óra brigádmunkával vettek részt a községfejlesztési akcióban. Az elvégzett munka értéke majdnem 10 millió korona. AZ ALSÖCSÁJI (košicei járás) CSISZ-tagok az algériai Világifjúsági Találkozó tiszteletére a tavaszi nagy­takarítási munkákban 100, a szövet­kezeti földeken és a községszépítési akcióban pedig 400 óra brigádmunká­val vesznek részt. (M. P.J „UV-2" jelzésű univerzális utánfu­tót szerkesztettek a michalovcei Vi­horlat Üzem dolgozói. A gyártmány már kétszer szerepelt a brnói, vala­mint a budapesti nemzetközi kiállí­táson. A michalovcei üzemben ebben az évben 1000 univerzális utánfutót gyártanak. „Űszó daru" érkezik a Magyar Nép­köztársaságból Csehszlovákiába. A da­ru lehetővé teszi, hogy különösen Ko­márom és Bratislava között, ahol a Duna vízállása alacsony, a hajók ter­hét az út megszakítása nélkül átrak­ják. TÖBB MINT 70 millió korona be­fektetéssel újjáépítik Komárom város csatorna- és vízvezeték-hálózatát. Az építkezési munkálatokat az idén kez­dik és 1973-ban fejezik be. Építenek a városban két szivattyútelepet is, melyek teljesítőképessége másodper­cenként 4500 liter lesz. (hl) A tornaváraljai egyesített község a tej és tojáseladás terén a legjobbak közé tartozik. Felszabadulásunk 20. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy 15 ezer tojást ad el a háztáji­ból. A bratislavai Szőlészeti és Borásza­ti Kísérleti Intézet dolgozói már ez évben is igen szorgos munkát végez­tek. Ezt bizonyítja, hogy már az első félévben 14 kísérleti feladatról ad­nak zárójelentést. A feladatok között szerepelnek a talajművelés és a bor­termelés technológiájának kérdései is. Kelet-Szlovákia tokaji körzetében a napsütötte helyeken virágba borultak az őszi barack fák. A michalovcei, tre­bišovi és a košicei járás területén jelenleg 50 000 őszibarackfa díszlik. A košicei felvásárló szervek ebben az évben 150 mázsa őszibarack felvásár­lását tervezik. Jirí Kotalík tanárt, a prágai Kép­zőművészeti Akadémia rektorát bevá­lasztották a párizsi ifjú képzőművé­szek ez évi kiállításának döntő bi­zottságába, valamint a ljubljanai gra­fikai kiállítás döntő bizottságába is. Mindkét bizottságban a világ legje­lentősebb művészeti és tudományos személyiségei szerepelnek. egész nap barkácsol valamit. (Ogonyok) hetetlen csatát nyerni. Politikailag az észak ellen indított agresszió olyan szégyenteljes lépés volt, amely telje­sen megváltoztatta a háború jellegét. Megváltoztak a célpontok, megváltoz­tak az alkalmazott eszközök, de a hadműveletek célja látszólag azonos maradt, mindössze mennyiségi válto­zás történt. A valóságban azonban egészen más történt. Mindenki tudja, hogy a mennyiség egy adott pillanat­ban minőségbe csap át. Észak bombá­zása új jelleget kölcsönzött a háború­nak, az amerikaiak ezzel a lépésük 1 kel minőségi ugrást tettek és látható­vá tették, hogy az amerikai társadal­mi rendszer az imperializmuson ala­pul. A bombázások folytán minden megváltozott. A hombázások meggyőz­tek engem arról, hogy az amerikaiak az égvilágon semmit sem értettek meg, s nem közös a nyelvünk, ök azt mondják nekem: látogasson el hozzánk és kezdjünk eszmecserét. De mindaddig elképzelhetetlen az eszme­'csere, amíg az amerikai baloldal több­sége nem tagadja meg az egész Im­perialista politikát, mégpedig nem­csak azt, amelyik Vietnamban folyik, hanem azt is, amelynek Dél-Ameriká­ban, Kongóban és a harmadik világ m •> országaiban szemtanúi vagyunk és amíg el nem ismerik, hogy a po­litika megváltoztatásának az egész amerikai társadalmi struktúra gyöke­res átalakítása a feltétele. Az európai értelmiségi, aki rokonszenvez a har­madik világgal, nem kérhet beutazá­si vízumot a State Departmenttől. Mert ha megteszi és elutazik Ameri­kába, a harmadik világ elítéli őt, amiért elment az ellenséghez. Szinte hallom az ellenvetést: de hi­szen nem a State Department a hívő fél, hanem értelmiségiek, akik az ön által említett „tevékeny kisebbség­hez" tartoznak: s különben is, az ön kijelentéseit idéznék az amerikai la­pok és így ezek a kijelentések nagy visszhangot vernének. A válaszom er­re nagyon egyszerű: vajon kivel vi­tázhatnék? Mind az öt előadást egye­temi tanárok és diákok előtt kellene megtartanom, s mivel ők nagyrészt egyetértenek velem, párbeszéd nem alakulna ki. Akadna nyilván néhány jobboldali beállítottságú ember, aki azt mondaná: a „fair play" szabályai szerint jogom van úgy nyilatkoznom, ahogyan akarok. Egyik-másik lap tíz­húsz sort talán még közölne is elő­adásomról és ezzel a dolog el lenne intézve. Az amerikai politikai életben a legkisebb hullámot sem verné az egész ügy. Ha ilyen helyzetben Ame­rikába utaznék, az ugyanolyan lenne, mintha Faulkner az algériai háború forrpontján Franciaországba látogatott volna. Hiába tiltakozott volna, szavai nem törtek volna át a köréje emelt falon, viszont puszta látogatása azt a látszatot keltette volna, hogy álta­lában és egészében egyetért azzal a rendszerrel, amelynek része volt a franciák algériai politikája. Erre azt mondhatják, hogy azért mégiscsak fel kellene világosí­tani az amerikaiakat arról, mi törté­nik Vietnamban. Ezenkívül fel lehet­ne rázni a baloldalt is, amelynek nincs sajtója. Csakhogy a kérdés egyáltalán nem az, hogy látogatásom segítené-e a baloldalt. Az igazság az, hogy nekem nincs lehetőségem segí­teni rajtuk, mert sajnos a baloldalnak pillanatnyilag nincs politikai súly*, Egy elmaradt utazás

Next

/
Thumbnails
Contents