Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-03 / 92. szám, szombat

A kommunizmus eszméi vezérelnek bennünket (Folytatás az 1. oldalról) alkalmával, amikor a Voszhod-2 űr hajóból először szállt ki ember a vi lágűrbe. Meggyőződésünk — és ez a Szovjetunió lényegéből fakad —, hogy azok a sikerek, amelyeket a szovjet em berek a tudomány és a technika terén elérnek, csupán az emberiség javát, az emberi társadalom fejlődését, a béke ügyét szolgálják. Ugyanakkor a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapján épült társadalom nagy előnyeit bizonyítják, az embernek — a kommunizmus építőjének — nagy alkotó erejét tanúsítják. Melegen támogatjuk a Szovjetunió minden lépését, mert tudjuk, hogy a békét és a haladást s egyben bennünket ls erősítenek. Ezekben az emlékezetes napokban elsősorban üdvözöljük a Szovjetunió Kommunista Pártját, azoknak a nagy sikereknek lhletőjét, amelyeket a Szovjetunió a második világháború után elért. A kommunista párt a motorja, szervezője a szovjet nép munkásságának, a párt munkája az alap, amelyre a szovjet ember dicső tettei épülnek. A kommunizmus eszmél vezérelnek bennünket is munkánkban. Ezeken az eszméken alapul társadalmunk fejlődése, népünk és a szovjet nép testvéri barátsága és szövetsége. Újból visszatekintünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának megtett útjára, tevékenységére és harcaira. Pártunk a munkásosztályt és vele együtt a többi dolgozót bátran vezette előre a szocializmus győzelme felé hazánkban. Nem voltak hiábavalóak az áldozatok, amelyeket kommunista pártunk a kapitalizmus, a fasizmus elleni harcban a marxizmus-leninizmus eszméjének győzelméért hozott. Sohasem szabad megfeledkeznünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának erről az igen gazdag politikai múltjáról, harcos útjáról, melynek során eszmei, osztály- és nemzetközi szempontból megszilárdult. Ez a biztos út és kemény harc a kommunista pártot joggal állította a dolgozó nép élére, hogy a kapitalizmus feletti győzelem után elvezesse a szocializmusba. Elvtársak, kedves barátaim! A jelenlegi időszakban az 1966— 1970. évi állami népgazdasági tervet készítjük elő. E terv összeállításában a szocialista építés elmúlt éveiben nyert tapasztalatokból kell kiindulnunk, hogy ennek a tervnek eredményei további lépéssel vigyenek bennünket előre a szocialista társadalom megszilárdításában, társadalmunk gazdagságának gyarapításában. Ezért gondosan megvizsgáljuk a további fejlődés minden lehetőségét, abból indulva ki, amivel rendelkezünk, vagyis a meglevő gazdasági, főként ipari alapból, nyersanyagforrásainkból, a szocialista országok keretében folyó gazdasági együttműködés, főként a Szovjetunióval folytatott állandó együttműködés lehetőségeiből. Figyelembe vesszük továbbá a többi állammal kötött hosszú és rövid lejáratú szerződéseket is. Önök tudják, hogy országunk gazdaságának menete — elsősorban az ipar és a lakosság ellátása — érdekében fejlesztenünk kell külkereskedelmünket. Ez egyrészt megkívánja, hogy olyasmit termeljünk, amit más országok megvásárolnak tőlünk, másrészt pedig meg kell szereznünk a szocialista köztársaságunk számára szükséges gépeket, nyersanyagokat és élelmiszereket. Mint már mondottam, további fejlődésünk során a szocialista országok együttműködésére akarunk támaszkodni. Abből indulunk ki, hogy ezt az együttműködést el kell mélyítenünk, fel kell használni a kölcsönösen előnyős szocialista kapcsolatok megszilárdítására. Ogy vélem, hogy kölcsönösen előnyös gazdasági egyezményekkel megtalálhatjuk egyes termelési ágazatok szakosításának és együttműködésüknek lehetőségeit, es így kölcsönösen segíthetünk gazdasági életünk fejlesztésében és megerősítésében. Ez semmi esetre sem jelenti az egyik vagy másik ország szuverenitásának bármilyen korlátozását. Az egyre mélyrehatóbb együttműködesben a szocialista országok társadalmának, mint egésznek és e társadalom minden egyes tagjának megerősödését ^Természetes, hogy az előkészületek folvamán fontos tényezőt jelentenek eddigi tapasztalataink. Népgazdaságunk húszesztendős fejlődése teljes mértékben igazolta a "kitűzéseket amelveket a felszabadulás után Cseh szľovákia Kommunista Pártja fogalmazott meg. Emlékezzünk vissza az Révekre, amikor a népgazdaságnak nemcsak a háborúban megsemmisült értékeket kellett felújítania, hanem új irányokat kellett kitűznie a gazdaság fejlesztésére, hogy az Ipar fellődése egyenletesen biztosítsa el sősorban azoknak az ágazatoknak fejlődését, amelyek nélkül jelentős mértékben továbbra is a tőkés országoktól függtünk volna. Ugyanakkor feszült nemzetközi helyzetet éltünk át, amikor is közvetlenül háború fenyegetett. Ezért gondolni kellett a fegyverkezési ipar nagyméretű fejlesztésére is. További fontos feladat volt biztosítani Szlovákia gyors iparosítását s ezzel megnyitni az utat ahhoz, hogy Szlovákia gazdasági, kulturális fejlettsége és életszínvonala mielőbb elérje a cseh országrészekét. Ez a megoldás szolgált alapul a cseh és a szlovák nép egységének megszilárdításához. Ma méltán mondhatjuk, hogy ez az út sikeres volt, és hogy a csehszlovák gazdasági élet általános fejlődése megteremtette azokat a feltételeket, amelyeknek alapján a szlovák kerületek gazdasági, anyagi és kulturális színvonala ma magas fokon áll, sőt egyes területeken már eléri a cseh kerületekbenlevő színvonalat. E fejlődést azáltal biztosíthattuk, hogy évről évre szüntelenül szilárdult egységes ipari alapunk, egységes gazdaságunk, amely elegendő eszközt szolgáltatott ahhoz, hogy aránylag rövid időn belül megvalósítsuk Szlovákia iparosítását. Ma kiépült országunk széles ipari alapja, amely egészében véve egyenletesen fejlődött. A kilengéseket, amelyekre 1962 ben és főként 1963-ban sor került, több belső és külső, objektív és szubjektív ok felgyülemlése Idézte elő. Ebből is sok tapasztalatot szűrtünk le, s belőlük indulunk ki a népgazdaság fejlesztésére, valamint a keletkezett aránytalanságok kiegyenlítésére és a gazdasági termelési alap megszilárdítására irányuló intézkedések során. A párt intézkedései helyesek, ezt megmutatták az 1964. évi termelési eredmények. Az Ipari termelés tervét 101,9 %-ra teljesítettük, ami 1963-mal szemben 4,1 százalékos növekedést jelentett. A munkatermelékenység az iparban 3,8 százalékkal emelkedett; részben javult a termelés minősége is, csökkent a selejt okozta veszteség, a felesleges készletek több mint egymilliárd koronával csökkentek stb. Ez év első hónapjainak eredményei azt bizonyítják, hogy a minőség javulásának e folyamata az iparban tovább tart. A mezőgazdaságba^ annak ellenére, hogy tavaly egyes területeken a növénytermesztésben a nagy aszály jelentős károkat okozott, a fejlődés tovább konszolidálódott. Mint a múlt évben, az idén is túlteljesítik az állattenyésztési termékek felvásárlását. E jő eredmény biztosította a húsféleségekkel és egyéb élelmiszerekkel les körű érvényesítéséről van szó. Ez a tökéletesített rendszer lényege. Ezért komolyan felhívjuk a fi gyeimet azokra a helytelen törekvésekre, hogy a szakigazgatóságok óriási adminisztratív apparátust akarnak kiépíteni a vállalatok és üzemek igazgatóságainak jelenlegi nagy adminisztratív apparátusa mellé. Nem így képzeljük el a megosztott jogkört és felelősséget. Kereken kimondom, hogy az új tervezést nem olvaszthatjuk bele a gazdaság Irányításának és szervezésének eddigi rendszerébe. A tervszerű irányítási rendszer alapelvei, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának januári ülése hagyott jóvá, új elemeket tartalmaznak, amelyeket érvényesítünk gazdasági tevékenységűnkben Ilyen új elem az anyagi érdekeltség teljes mérvű felhasználása, a jogkör és a felelősség célszerű megosztása, a célszerű ár- és hitelpolitika, a tudomány és technika érvényesítése valamennyi szakaszon. Ugyanakkor azonban felölelik az eddigi tökéletesített formákat és tapasztalatokat Is. Mindazt, ami pozitív volt a vállalatok eddigi tervező munkájában ós szervezetében, a beruházási politikában, a munkaerők mozgásának Irányításában, továbbra is elmélyítjük. Mindez együttesen adja irányító tevékenységünk új tartalmát, amelynek az ember alkotó tevékenységével, szocialista öntudatosságával, erkölcsi tulajdonságaival, a szocialista gondolkodás megszilárdítására irányuló további nevelésével összhangban kell lennie. Ezért az új rendszert nem tekinthetjük valamilyen lélektelen eszköznek, csupán olyannak, amely a termelés növelésére, a felhalmozás fokozására szolgál. Nem tekinthetjük önmagától ható tényezőnek sem, amely könnyen, minden különös erőfeszítés nélkül meghozza a bérek emelkedését, amint ezt egyesek elképzelik. Ellenkezőleg az új rendszer elvei feltételezik a társadalmi érdekek következetes betartását a termelési folyamatban s az ennek alapján történő díjazást a végzett munka mennyisége, minősége, fontossága és a dolgozók szakképzettsége alapján. Természetes, hogy a vállalatoknak bérpolitikájukat és a jutalmazást Is ezen elvek alapján kell végezniük, másként az új rendszer bevezetése nem hozná meg a kívánt eredményt. Amikor azonban egyes előadásokat hallunk a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszeréről, akaratlanul az a benyomásunk való ellátásunkat. Megjavult a lakos- | hogy az előadók megfeledkeznek a ság ellátása a közszükségleti cikkekkel is. A fejlődést értékelve tehát azt mondhatjuk, hogy helyes útra léptünk, fokról fokra leküzdjük a fogyatékosságokat, és egyes szakaszokon jó eredményeket érünk el. Ezen az úton nem szabad megállítunk, hanem tovább kell haladnunk. A termelésben azonban még nem megy minden simán, a fogyatékosságokat még nem küzdöttük le. Számos komoly problémát kell megoldanunk, például még mindig magasak a termelési költségek, a beruházási építkezések tartama túlságosan hosszú, az új technika bevezetése igen lassú stb. Nagy tartalékaink vannak az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban. A következő időszak feladata, hogy e tartalékokat teljes mértékben felhasználjuk a gazdaságban. Mindezt szem előtt kell tartanunk az 1966—1970. évi következő népgazdasági terv összeállítása során. A terv jó kidolgozása azért is fontos, mert megvalósítására azon új feltételek között kerül sor, amelyek a népgazdaság fejlesztése tervszerű irányítása tökéletesített rendszerének fokozatos bevezetése következtében alakulnak kl. Hangsúlyozom, hogy a fő dolog még előttünk áll: e rendszer gyakorlati bevezetése. Ennek alapján kell majd eljárnunk az irányító tevékenység valamennyi fokán és minden munkahelyen. Ez nem lesz könnyű. Már sokszor beszéltünk arról, hogy le kell küzdenünk a konzervativizmust, a sokak gondolkodásába befészkelődött kényelmességet és felelőtlenséget, amely kedvezőtlenül befolyásolná az irányítási rendszernek a gazdasági folyamatba való bevezetését. A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítését és a termelési alap új szervezetének kialakítását a gyakorlati megvalósítás folyamán természetesen nem értelmezhetjük úgy, hogy csupán átcsoportosítjuk a gazdasági szerveket az egyik helyről a másikra, megszüntetünk egyes szerveket, és másokat szervezünk, egyszóval nem értelmezhetjük csupán új szervezési formák kialakításaként. Maradéktalanul meg kell érteni, hogy elsősorban a munka új tartalmáról, új kapcsolatokról ós tudományosan megalapozott tervről, az új technika szélegfontosabbról, arról, hogy szocia lista gazdasági rendszerről van szó, hogy e rendszert terv szerint, előre kitűzött célok alapján vezetjük be. Néha az ilyen előadások hallatán az embernek az a benyomása, hogy az előadó kapitalista gazdaságban hiszi magát. Nem, mi megmaradunk szo cialista elveink mellett, mi nem engedünk érvényesülni semmilyen liberális s még kevésbé kapitalista befolyást gazdasági életünkben. Ezért úgy véljük, itt az ideje már, hogy ezek az irányzatok eltűnjenek. Szocialista társadalmat építünk a munkaosztály és a többi dolgozó kivívott politikai hatalma alapján, kommunista pártunk politikája szellemében. Bevezetjük a gazdaság irányításának új rendszerét, mint a szocialista társadalom fejlődését biztosító egyik fő láncszemet. S ennek, mint láncszemnek nem az a feladata, hogy lazítsa és gyengítse, hanem ellenkezőleg, hogy szilárdítsa gazdaságunk, a nép egységét, erősítse és fejleszsze a szocialista termelési viszonyokat. A tökéletesített rendszer megvalósításának célja továbbá, hogy megteremtse a kommunista társadalomba való átmenet feltételeit is. Ezért sem a gazdaságban, sem ez ideológia terén nem haladunk a szocialista kapcsolatok és alapelvek gyengítésének útján, és nem engedjük, hogy bármilyen formában is hatást gyakoroljon ránk a burzsoá ideológia. Minden társadalomnak megvannak az elvei, meghozza törvényeit, amelyek szerint él, fejlődik és védekezik. A mi szocialista társadalmunk is kivívta és kialakította elveit, s ezekből kell mindenkinek kiindulnia. Nem akarunk visszatérni a múltban előfordult helytelen dolgokhoz, gondoskodnunk kell arról hogy a bírálat segítse kiküszöbölni a fogyatókoságokat, egyengesse előrevezető utunkat, és soha többé ne ismétlődjenek meg a múlt hibái. A társadalom fejlődése sohasem megy végbe simán, konfliktusok, harcok nélkül. Mi is átéltük a sikertelenségek és fogyatékosságok időszakait. Kétségtelen azonban, hogy szocialista társadalmunk állandóan fejlődik, gaz dasági és faként ipari potenciálunk többszörösére emelkedett, megterem tettük népünk gazdaságának feltételeit. Elvtársak, kétségtelen, hogy életszínvonalunk mind az egyéni jövedelem nagysága, mind pedig a társadalmi fogyasztás és a kulturális ellátottság tekintetében ma a legmagasabbak közé tartozik a világon. Célunk az, hogy tovább emelkedjék egyre gazdagabb legyen egész társadalmunk. Ez elsősorban a termelési eredményektől függ, attól mennyi anyagi és más értéket hozunk létre, hogy a legteljesebben kielégíthessük az emberek szükségleteit. Ezért igen megfontoltan, ésszerűen és a legcélszerűbb módon kell a jövő időszakban felhasználni eszközeinket, hogy belőlük minél nagyobb haszna legyen az egész társadalomnak, s így az egyénnek Is. Az elmúlt évek során teljesítettük alapvető feladatunkat, kialakítottuk a szocialista termelési viszonyokat — szilárd ipari alapunk van, megvalósítottuk a mezőgazdaság szocialista átépítését, most pedig tökéletesítjük a tervező és irányító tevékenységet. A következő Időszakban kell, hogy e tevékenységünk elválaszthatatlanul egybekapcsolódjék a tudomány és a technika fejlődésével, s annak széles körű érvényesítésével a gazdasági folyamatban. A tudományos-műszaki forradalom útjára kell lépnünk. Ezért tudósainkhoz és technikusainkhoz, a tudományos-műszaki Intézményekhez fordulunk, hogy erejüket állítsák maradéktalanul e mű szolgálatába. A tudományt és a technikát redszeresen, szervezetten s maradéktalanul be kell kaDcsolni e folyamatba, és ezeket az erőket elsősorban a termelés fokozatos korszerűsítésére kell összpontosítani. Ebben az időszakban szükséges, hogy értelmiségünk, mindenekelőtt a tudományos-műszaki értelmiség a termelési folyamat progresszívvá tételére, munkatermelékenységének fokozására törekedjék, s a munkásosztállyal együtt pártunkat elsősorban a tudományos műszaki forradalom megvalósításában segítse. Értelmiségünknek ehhez minden feltótele megvan. Eddigi tapasztalataink feljogosítanak bennünket arra, hogy számoljunk az értelmiséggel. Elvtársak! Szabad életünk huszadik évfordulójával kapcsolatban visszatekintve életkörülményeink fejlődésére, pillantást kell vetnünk külpolitikánk eredményeire is. Teljes egészében megerősítést nyert az, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk ós szövetségünk, amelyet felszabadulásunk pillanatától ápoltunk, hazánk történetében ós fejlődésében teljes mértékben jogosult volt. E barátságunk és szövetségünk volt az egyik fő pillér, amelyre országunk építése folyamán külpolitikai helyzetünknek, biztonságunknak, a köztársaság biztonságának megszilárdítása érdekében támaszkodtunk. A nemzetközi helyzet fejlődése főként ma, újból megerősíti, mit jelent számunkra a Szovjetunióhoz fűződő barátság, s arra int bennünket, hogy még jobban támaszkodjunk a Szovjetunióra, hozzánk fűződő testvéri barátságára és katonai szövetségünkre, hogy így még biztosabbá tegyük további szabad életünket. A világon lezajlott legutóbbi események azt mutatják, hogy a második viliágháború után megígért békét, szabadságot és egyenjogúságot, habár a tőkés nagyhatalmak hirdették, nem valósítják meg, és nem erre alapozzák külpolitikájukat. Igaz, hogy a második világháború eredményei és a háború utáni fejlődós súlyos csapást mért az imperializmusra és a gyarmati redszerre. A gyarmati hatalmaknak számos országból távozniuk kellet, Afrika, Latin-Amerika és Ázsia népei egyre-másra kivívták szabadságukat, s országukat saját elképzeléseik szerint építik. Igaz, a gyarmati rendszert még nem számolták fel mindenhol, vannak még államok, amelyek foggal-körömmel Igyekeznek fenntartani uralmukat más népek felett. Másutt a közvetlen gyarmati elnyomást újgyarmatosítás váltotta fel, melynek célja, hogy gazdaságilag továbbra ls uralja a kevésbé fejlett országokat, meghatározza fejlődésüket, és politikai gyámság alatt tartsa őket. Az újgyarmatosítók piszkos keze szembeszökően beavatkozik Dél-Vietnamban, Afrikában ós Dél-Amerikában is. Az újgyarmatosítók azonban nem elégszenek meg csupán a gazdasági befolyással. Az újgyarmatosítást csak egy lépés választja el a közvetlen elnyomástői és a fegyveres erőszaktól, amint ezt jelenleg az Amerikai Egyesült Államok példája bizonyítja, amely a kommunizmus elleni harc leple alatt Dél-Vietnamban olyan háborút idézett elő, amely állandó haditevékenység jellegét ölti. Az Egyesült Államok kisajátítja magának azt a jogot, hogy döntsön a dél-vietnami nép életéről. „A szabadság védelmének" örve alatt Dél-Vietnamban reakciós bábrendszert tart fenm olyan emberekből, akik az országban semmit sem jelentenek. Gyakorlatilag azonban az Amerikai Egyesült Államok úgynevezett „korlátozott háborúja" arra Irányul, hagy Dél-Vietnam területét hídként használhassa fel ázsiai befolyásának kiszélesítésére. Az, amit az amerikaiak ma DélVietnamban tesznek, a nemzetközi jog durva megsértése. Az amerikaiak ugyanolyan módszereket kezdenek alkalmazni, mint amilyeneket a második világháborúban a fasiszták alkalmaztak az emberek kiirtására, többek között mérges gázokat is. Emellett ezt az Irtóháborút, a repülőtámadásokat és gyilkosságokat nemcsak Dél-Vietnamban, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaságban ls fennhéjázóan azzal Indokolják, hogy erre joguk van. Természetesen e joggal senki sem ruházta fel őket. Az emberiség túlnyomó többsége joggal minősíti agresszoroknák az amerikalakat, akik durva háborús cselekedeteikkel imperialista önkényt érvényesítenek a vietnami néppel szemben. Felháborodással elítéljük ezt az agresszív háborús tevékenységet, teljes mértékben a vetnami nép oldalán állunk, ós harcát igazságos harcnak tartjuk, amelyet maradéktalanul támogatunk. Az amerikaiaknak előbbutóbb távozniuk kell Vietnamból. Ügy véljük, hogy az Egyesült Államok polgárainak is fontolóra kellene venniük uralkodó köreik vietnami eljárását. Ezeknek a köröknek háború utáni tevékenysége a háborús agressziók, helyi háborúk s fegyveres államcsínyek sorozatából áll. Az Imperialisták megkísérlik feltartóztatni ós megbéklyózni azt, amit nem lehet feltartóztatni, s ami kétségtelenül győzni fog. Múltbeli tapasztalataink jogosítanak fel bennünket arra, hogy így beszéljünk. Tudjuk, mit jelent a leigázás és a nemzeti rabság, tudjuk, mit jelent az elnyomás, amikor az embereket politikai meggyőződésük ós nemzet! öntudatosságuk miatt megölik. Tudjuk, mit jelent az irtó hadjárat, amelyet a német fasizmus alkalmazott velünk szemben a megszállás Idején. Ezért teljesen a vietnami néppel érezünk, maradéktalanul szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik szabadságukért, függetlenségükért harcolnak. A magunk részéről mindent megteszünk, ami módunkban áll, hogy őket segítsük. Ogy vélem, hogy a mai alkaloriimál néhány nyílt szót kell mondani a Német Szövetségi Köztársaság címére is. Eleve hangsúlyozom, érdekünk, hogy baráti kapcsolataink legyenek a Német Szövetségi Köztársaság népével, s az egyenlőség alapján ezzel az országgal is fejleszteni szeretnénk kereskedelmi és kulturális kapcsolatainkat. Továbbra ls követeljük München és a belőle adódó összes következmények felszámolását. Nem Ismerjük el, ós sohasem fogjuk elismerni az úgynevezet Hallstein-doktrinát sem, mert ez lényegében újból különleges német Jogot jelent, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság rákényszerít más országokra. A háború óta eltelt húsz év folyamán Németország területén két teljesen eltérő politikai és szociális rendszerű szuverén állam alakult kl. Ebből a tényből kell kiindulni az eljövendő tárgyalások alkalmával. Mi a Német Demokratikus Köztársasággal egyetértésben szociálist* társadalom fejlesztésére törekszünk. Ezzel számolniuk kell a Német Szövetségi Köztársaság uralkodó köreinek is. A tényeket és a valóságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, és az, aki szemet huny felettük, végeredményben ráfizet. A mai nemzetközi helyzetben igen erősen előtérbe kerül a szocialista országok egységének, valamennyi kommunista és munkáspárt, valamint a haladó erők egységének jelentősége. Olyan Időszakban élünk, amely döntő fontosságú az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, a békéért és a szocializmusért vívott harc további fejlődése szempontjából Ezért a legnagyobb mértékben szükséges, hogy valamennyi testvárpárt keresse a felzárkózottsághoz és a közös akciókhoz vezető utat, tekintet nélkül arra, hogy nézeteik egyes ideológiai és politikai kérdésekben különböznek. Az internacionális fellépés valamenynyi kommunista és munkáspárttól megkívánja, hogy akkor, amikor erélyesen szembe kell szállni az agreszszív ellenséggel, hagyják a vitás problémákat, és hogy fő figyelmük arra Irányuljon, ami közös a nemzetközi kommunista mozgalomban, s ami azt egybefüzi. A 19 kommunista ós munkáspárt ez év máciusának elején Moszkvában tartott konzultatív ta(Folytatás a 3. oldalon) Ül SZÖ 2 * 1985. ánrilis 3.