Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-17 / 106. szám, szombat

Evk önyveket, antológiákat! EGY JÓ GONDOLAT HELYESLÉSE Á múlt év végén amikor a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó vezetőivel készített interjú során megtudtam, hogy 1965-ben a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a csehszlovákiai magyar Íróktól húsz könyvet Jelentet meg, arra gondoltam, ez bizony már beszédes bizonyíték, Jelentős fejlődés. Nemrégen ugyanis évente mindössze 8—10 eredeti mű Jelent meg. A csehszlovákiai magyar frók alkotásai közöl megjelentetett évi termés még tavaly és tavalyelőtt is mindössze 14—14 kötet volt. A most megjelenő húsz kiadvány közül tiz versgyűjtemény, illetve regény, négy pedig esszégyűjtemény. A kiadó vezetőivel folytatott beszélgetésről írva akkor így lelkesedtem: „A 1965ben megjelenő tíz verseskötet mindenképpen nagy eredmény. Sikernek könyvelhető el a hat elbeszélés kötet, azaz regény megjelentetése ls. A legszembeötlőbb azonban az esszé előretörése, mennyiségi gazdagodása. Az 1965-ben megjelenő négy tanulmány, Illetve esszégyűjtemény szellemi életünk erősödését, a csehszlovákiai magyar tudományos gondolkodás fejlődését bizonyítja. „A nétgy tanulmánykötet közül egy ITurczel Lajos: Írás és szolgálat) már megjelent A többi /Fábry Zoltán: Európa elrablása, Csanda Sándor: Hidak sorsa, Forbáth Imre: Eszmék és arcok) a közeljövőben jelenik meg. Az év könyvtermése közül én továbbra ls e négy kötetnek örülök a legjobban. Elsősorban azért, mert e négy kötettel látom bizonyíthatóan és kézzeli foghatóan szellemi életünk fejlődését, izmosodását, s csehszlovákiai magyar tudományos gondolkodás terebélyesedését- Egy olyan szellemi vonulat van kialakulóban, amely sokáig váratott magára, amely azonban azzal a ténnyel, hogy életképes, a Jövőben bizonyosan tovább erősödik és kulturális forradalmunk egész szakaszán sok vonatkozásban hat majd ösztönzőleg és megtermékenyítőleg. A fellendülést mutató jel most cikkek formájában is jelentkezett. Benne van ez egyébként a levegőben is, és szinte naponta beszélünk róla. Az újságra azért hivatkozom, mert nyomtatva most látott először napvilágot. A Hét két utóbbi számában megjelent cikkekre gondolok (március 14, március 21.) Az egyiket Hol vannak az évkönyvek? címmel Szántó György, a másikat Legyen almanachunkl -címmel Pék Lajos írta. Szántó György többek között így érvel: „Az almanach kiadására szükség van. Nemcsak azért, mert néhány száz tanító és kultúrmunkás nevét és érdemeit örökítené meg, (a csehszlovákiai magyar iskolák tizenöt éves fejlődését bemutató almanachról van szó), nem is azért, mert rajtuk kívül még számos magyar, szlovák és cseh kutatómunkás vagy egyéb szimpatizáló gyaraplthatná vele a könyvtárát. Hanem főleg azért, mert pártunk marxista—leninista nemzetiségi politikája e konkrét eredményét éppen hazánk felszabadulásának 20. évfordulóján kell bemutat-, ni." Pék Lajos ezt írja: szívesen babusgatok egy könyvet, aminek tábláján ez áll: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Almanachja (1918— 1933 ) A címből mindenki következtethet arra, hogy az évkönyv a burzsoá köztársaság első tizenöt évében működő magyar tanítók eredményeit foglalja magában... A hatalmas és komoly munkából ma is lemérhetjük az első világháborút követő évek munkájának, erőfeszítéseinek eredményeit." Az idézetekhez nincs mit hozzátenni. Az ötlet jő, a vélemény helyes. Mi az Almanach megvalósulását csak sürgethetjük. Azt azonban mégis megkérdezzük: miért ilyen ijedt a hang, miért ilyen (már-már erőlködő J a bizonyítás? Almanach kell, almanachokra szükség van. Nemcsaik azért, mert régen ls volt Ilyesmi. Ha sohasem lett volna, ha az évkönyv csupán a ml „specialitásunk" lenne, akkor ls kellene. Szántő György és Pék Lajos írása mindenesetre elgondolkoztató. Arra kellene törekedni, hogy ötletük mielőbb megvalósuljon, hogy máskor ne kelljen Ilyen természetes, magától értetődő és nagyon helyes elgondolásért is hadakozni. Itt be is fejezhetném, ha csak a csehszlovákiai magyar iskolaügy fejlődését bemutató almanachra lenne szükség. Ez is nagyon kell, amellett azonban még sok más is jó lenne. Elmondtuk már nem ls egyszer, hogy nagyon Jó szolgálatot tennének az olcsó, népszerű formában megjelentetett szociográfiák, antológiák, elbeszélés- és versesgyűjtemények. Elmondtuk azt ls, helyes, hogy kiadónk bőven válogat a cseh és a szlovák irodalom legjavából, és bemutat kiforrott életműveket. Ojra és újra meg kell azonban ismételni: hol van az új hullám, honnan ismerjük meg a legfiatalabb cseh és szlovák írók költőnemzedékét? Egy-egy kis formátumú, gyorsan és olcsón megjelentethető kötetet, nyugodtan szentelhetnénk nekik is. És miért kell várni évekig egy-egy fiatal hazai magyar írónaik, költőnek kötete megjelenésére? ... Furcsa, de nálunk több egykönyves se tartozik már a fiatalok közé. Sőt! Mire eljutnak az első kötetig, Igen korosak, — legalábbis költőknek... A gyors, olcső — kivitel tekintetéi ben szerény könyvkiadás — igen sokat segíthetne nemcsak az irodalom, hanem a riport, a szociográfia és a kulturális publicisztika fellendülésének. Miért mulasztjuk el a lehetőségeket, miért nem vagyunk a fejlődés motorjai? IRODALMUNK mennyiségi és minőségi gazdagodása nagyon örvendetes. Az idén megjelenő húsz könyvre Jó érzéssel gondolunk. Ennek ellenére Igen nagy a hiányérzetünk is... Szép a líra domináns szerepe, szép és örvendetes az epika és az esszé izmosodása, előretörése. De hol maradt korunk egyik igen Időszerű ábrázolási formája, a szociográfia és a riport? Ijesztő, ha meggondoljuk, hogy a több mint tizenöt éves csehszlovákiai magyar újságírás, — a külföldről szóló útibeszámolákat — Méry Ferenc: Tizennégy nap a Szovjetunióban, Barsi Imre: Barangolás holnapországban) — kivéve, mindössze négy (4!) kötetet produkált Mács József, Szabó Béla, Gyurcsó István: Hegyeken völgyeken, Barsi Imre: Tegnap és holnap között). E kimutatás akkór igazán elszomorító, ha meggondoljuk, hogy Csehszlovákiában vagy százan vagyunk magyar újságírók ... Kissé fonák helyzet az is, hogy az eddig megjelent riportkötetek majd mindegyike elmarasztaló bírálatot kapott. Szerintem a második évtizede felé közeledő csehszlovákiai magyar újságírástői igen-igen kevés az eddig megjelent négy riportkötet. Nem is beszélve a szociográfiáról, amely a felszabadulás óta magyarul, magyar tollforgatótól Csehszlovákiában sajnos még egy sem jelent meg. Pedig megváltozott életün.k, a rohamos fejlődés és a beszédes bizonyítékok adta lehetőség alapján lenne mit mondanunk, lenne mit felmutatnunk. Régen Ilyesmi is volt. Machnyik Andor „Szlovenszko szülöttének, a nagy magyar költő és próféta Madách Imre emlékezetének" ajánlva például 1935-ben adta ki Csallóköz című több mint 200 oldalas sok hasznos ismeretet tartalmazó szociográfiai tanulmányt. E kötet — bár magán viseli a burzsoázia légkörét, amelyben született — felvázolja a Csallóköz honismereti, gazdasági és szociálpolitikai viszonyát. Machnyik Andor sóik hasznosat mind. Mi azonban Csallóközről, az Itt élő népek megváltozott életéről, még többet mondhatnánk, mint annak Idején ez a tanár szerző mondott. Milyen kár, hogy erre még most, az oszág felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából sem gondolt senki. HASONLÓ TERMÉSZETŰ, de más jellegű a Jankó Zoltán szerkesztette Csallóközt Múzeum című gyűjtemény. E kötet az első csehszlovák Köztársaság néhány értelmiségének írásait tartamazza, többek között a Csallóközi ember története, Csallóközi jégtörök és a Csallóközi népművészet címmel. Említést érdemel a Szlovenszkói Magyar Írók Antológiája ls. A testvériséget hirdető, a népek közötti hídépítés jegyében Dallos István és Mártonvölgyi László szerkesztette 1937ben megjelent négykötetes munka első és negyedik kötete a hazai, második kötete az elszármazott, harmadik kötete a cseh és szlovák írók magyarra fodított műveit tartalmazza. Olyan munka, amely Irodalmunknak annyira a keresztmetszetét adná mint ez az antológia adta, sajnos még ma sincs. (Csak közbevetőleg Jegyzem meg, hogy máig megíratlan az első Csehszlovák Köztársaság egyik leghaladóbb mozgalmának: a Sarlónak a története. Pedig ha valamire, akkor erre a mozgalomra méltán lehetünk büszkék, méltán gondolhatunk rá emelt fővel.) A példákat tovább sorolhatnánk, de nem az a célom, hogy azt bizonyítsam, ml volt Itt régen és elődjeink milyen szellemi szintet értek el. Arra szeretnék legalább részben rámutatni, hogy hol tartunk ma, és ml hiányzik még életünkből. Hiányolható, hogy a CSEMADOKnak, ennek az Immár szintén több mint tizenöt éves, gazdag múltra visszatekintő, sok sikert aratott kulturális szervezetnek sincs évkönyve, vagy egy olyan kiadványa, amely bemutatná a szervezet történetét, munkáját, sikerét, célját. FENNÁLLÁSA tizedik évfordulója alkalmából Tíz év után címmel 1963ban a komáromi Magyar Területi Színház jelentetett meg egy szerény, de szép évkönyvet. Ezt az első „fecskét" ma ls szívesen lapozgatjuk. A jó elképzelés tavaly követőre talált. A Népművelési Intézet Magyar osztálya a komáromi Jókai-napok alikal-: mából kiadott egy hasonló kiadványt. Bár ez is alig több, mint egy műsorfüzet, a néhány oldalas, „programnak" mégis örültünk. Megismertük belőle a Jókai-napok alkalmából fed^ lépett együttesek szereplőit, rendezőit, egy-egy helyi csoport életét. Hasonló füzetet készül most kiadni a gombaszögi országos dal- és táncünnepély alkalmából a CSEMADOK és megalakulása tizedik évfordulója alkalmából a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Magyar Dal- és Táncegyüttese. Szó van arról, hogy a Csehszlovák Újságírók Szövetségének Magyar Tagozata is megjelentet egy gyűjteményt az elmúlt években Irt legjobb csehszlovákiai magyar rli portokból. AZ ELKÉPZELÉS JÖ, ezek ls kellenek. Nem feledkezhetünk azonban meg az igényesebb összeállításokról sem. Az évkönyv, az antológia, a szo-. ciográfia életünk fontos tartozéka. Arról adhatnának ezek számot, honnan indultunk, hová érkeztünk, milyen az életünk ma. Mivel szükség van rájuk, mivel fejlődésünk, egyre gazdagodó életünlk bizonyítékai, eredményes munkánk tükörképei lehetnének, — legyünk azon, hogy lehetőségeinkhez mérten minél több évkönyv, antológia és szociográfia jelenjék meg. BALÁZS BÉLA ÚJ VERSEK CSONTOS VILMOS: HÜSZ £V Emlékeimnek rámát faragtál, A vérrel festett kép benne fesíül. Szívemen függ, - jobb helyen a falnál. Alakjaival lelkem benépesül. Mert él a kép: az első léptek Kopogásait most is hallani. Valaki a bunker mécsesének Lidérces lángját jött eloltani. Amikor elment - a nyoma fénylett: Sapkájáról a csillag ottmaradt. - Az a fény változtatta kenyérnek A képre vérrel felmázolt sarat. Az a kenyér azóta éltetőm. Eszem, de sose lakom jól vele, Bár gyarapodott egykori erőm: Kedvére sodor az Idő szele. - Sodor húsz éve, - meddig? - nem tudom. Várom: csendesül - s karjaiba zár A nyugalom a sugárzó úton, És nyomomban is kenyér lesz a sári o0 N O H i-l > Z tHH N oo LL. LU cn Ni O V CĽ t— UJ 0_ Idegeink mélyhúrjain az idő riadót jelez. Hadmozdulatok. Az erdő zöld nyilakkal teli tegez. Feszes törzsekben fut a láz, a forróság, a kábulat, rezzenésünkbe zöld tüzek vetítik zöld árnyékukat. Megsárgultunk az életben, most újra belezöldülünk, leveledző zöld ég alatt zöld tivornyára készülünk. Mohó tekintetünk áttör a bozót hasadékain, zöld zúgokba bújtatjuk el szín meztelen szándékaink. Zöld blúzokra kopogtatjuk vágyaink Morze-jeleit, az elernyesztő sóvárgás zöld ájulásba merevít, zölddel írjuk naptárunkba égő testünk zöld ünnepét, zöldre mázoljuk a Napot, a reggelt zöldben küldje szét. —

L Minden zöld lesz itt ezután: tagadásunk, bűnünk, utunk. Perzselnek zöld ígéretek a zöld nevében hazudunk, zöld áradatban tiporjuk a gyengébbet a földre le, a bukottak halántékán zöld lesz a tettes védjegye, " a bátrak ösvénye elé zölddel írunk tilalmakat, a száguldó magánutas zöld zátony csúcsára akad csak törjenek át zöld nyilak e tavasz keserű falán, zöld lesz ember, állat, föld, zöld az egész kopott karám. SZITASI FERENCI DÖNTÖ MÉRCE Ha a köznapok igaza lenne döntő mérce, A szívben az egész világ fájdalma férne, S az érc súlyáról csengése dalolna, S e versben az érv lenne a fontos, nem a forma, A vér látása nem lenne iszonyat, Hanem erő, mely tüzel, tisztogat, S izmokat a csonthoz tapasztja, Hogy szebb legyen a láb mozdulatja. J. Podljaszkij: ök kezdték a bratszki vízi erőmű építését (Olaj, 1957-1960.) 1965. április 10. • (j] SZÖ ä