Új Szó, 1965. április (18. évfolyam, 90-118.szám)

1965-04-02 / 91. szám, péntek

EZ A VÁROS - NAGYVÁROS! •Egy új korszak, a régiekkel még egy napon sem említhető, szebb, boldogabb idők születésének évfordulóját üljük ma ebben a nagyvárosban: Bratlslavában. Tehát szólni kell a csatáról, a• szebb máért vajúdó húsz év előtti nagy csatáról. Igaz, sokaknak felesleges jelidézni e harci dörgést, hiszen szem- és fültanúi voltak a győztes benyomulásának, a mennydörgő ágyúszót túlharsogó egetverő „hurrá"-nak. Csakhogy az ilyen emlékezésből senkinek s.em árt meg a sok, a győzteseknek azért, mert a diadal emléke örökké melegít, a veszteseknek pedig, hogy ne felejtsék a tanulságot. . r Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszem a felhőkig kúszó, villódzó sugarakra, a „tábortüzeket" lobbantó robbanásokra, a bombatalálattól repülni tanuló zöldségesládákra, a majd• nem maga alá temető szétlőtt téglafalra és az első szovjet katona gyanúsan ránk meredő kormos csövű géppisztolyára. Április negyedike volt. A német tüzérségi állásokra irányított hajnalt rövid ágyútűz után a Zergehegytöl a Dunáig húzódó arcvonalon megindult a-szovjet csapatok támadása. A benyomulás olyan erőteljes volt, hogy a németek nagyrészt állásaikban rekedtek, nem tudtak visszavonulni. A körülzártak, hacsak meg nem adták magukat, könyörtelen, ember ember elleni harcban — elpusztultak. A szovjet gárdagyalogság feltartóztathatatlanul tört előre. Hét óra körül már elfoglalták a város központját, és fél kilenckor megkezdődött a harc a várban kiépített tűzfészek ellen. Egy zászlóaljnyi fasiszta, többségben SS-legény vetette meg.itt a lábát, jól kiépítette a hadállásokat, s bőséges fegyver-, illetve lőszerkészlettel rendelkezett. A szovjet katonák, tapasztalva, hogy a vár egy irányból bevehetetlen, körülzárták, elvágták a németek visszavon nulási útját, és minden talpalatnyi földért méterről méterre haladva véres harcot folytattak. Délután négyig tartott az ádáz küzdelem. A németek nagy többsége elesett, a megmaradtak pedig megadták magukat. Másnap a nyugatábbra eső részeken is győztek a szovjet csapatok, s így a város teljesen felszabadult. Az öröm leírhatatlan volt. Távirati stílusban elmondva ez történt húsz évvel ezelőtt. Az ábra nagyon hézagos. De hisz bármennyire részleteznénk is az eseményeket, lehetetlen volna olyan képet festeni erről 'a csatáról, amelyben minden küzdő és vérző hősi szív, minden vakbuzgó és elvetemült egyén „élethű" alakban jelenne meg előttünk. Pedig ez lenne az igazi, a megrázó és felemelő... De vajon ki kutatta, ki kérte számon akkor az érzést, a gondolatot és a tetteket? Ki a megmondhatója, mi mindent tett értünk például az az ötezer hétszázhetvenhét hős szovjet katona, akik ma a diadal felhőkig érő emlékművének tövében, a Slavínon alusszák örök álmukat. Mi lakozott bennük? A szabadságvágyon, a fasizmussal szembeni olthatatlan gyűlöleten és a testvérnép Iránt érzett szereteten kívül mit éreztek még? Milyen emberek voltak? Hogyan lehetne teljesebb az emlékük? Mit tudunk például Tyepljakov Alekszander Gregorievicsről? A szűkszavú krónika csupán hőstettét örökítette meg. A huszonhárom éves őrnagy a náci pusztítók gyűrűjét összeroppantó egyik tüzérezred parancsnoka volt. A német állások mögé szökött, s rövidhullámú adójával onnan irányította ütegeinek tüzét, hogy az minél pontosabban célt érjen, s minél kevesebb civil életét oltsa ki. Amikor felfedezték, ágyúit magára irányította, nehogy az ellenség karmai közé kerüljön. Ilyen ember volt Gregorievics őrnagy. S hányan voltak még • ilyenek! A 2. ukrán frontnak, a 23. tankista gárdabrigádnak, a 4., 5. és 105. gárdadivíziónak minden Bratislava felszabadításáért harcoló katonája következetesen teljesítette a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja, és a 2. ukrán front parancsnokának, R. f. Malinovszkij marsallnak parancsát: „Ügy kell irányítani a hadmüveleteket és a harcot, hogy a város lakossága és műemlékei a lehető legkisebb kárt szenvedjék." Márpedig így harcolni nem volt könnyű. Könnyebb lett volna tűzzel-vassal — ágyúlövegekkel és bombazáporral — irtani az ellenséget, mint néhány méterről farkasszemet nézni a halállal. A szovjet katonák mégis ezt az utóbbit vállalták. Vállalták azért, hogy a város kevésbé pusztuljon el, hogy életeket mentsenek, mégha • a saját életük feláldozásával is. A civil lakosság közül meghaltak száma ezért nemigen volt nagyobb ötszáz főnél, ezért nem dőlt romba a néhány százon kívül több épület, ezért maradt meg az üzemek, gyárak nagy része. S ezért is volt olyan végteleti az öröm, felszabadítóink iránt az utcákon terített asztalokkal kifejezésre jutó szeretet. Ezek a húsz év előtti események, a létünkért, szabadságunkért feláldozott életek valahogy önkéntelenül számvetésre késztetnek. Ha a városért elesett hősök most feltámadnának, minden bizonnyal megkérdeznék: Mivé lettél, város? HoHUSZ ÉVE SZABAD BRATISLAVA ŠTRKOVEC EGY UTCÁJA ALKONYATI FÉNYBEN gyan élted le hťisz szabad éved? Megszépültél-e, gazdagodtál-e, gyarapodtál-e? Ezt kérdeznék a hősök, s nekünk válaszolnunk kellene. Hogyan? Mi lenne a válasz? Megpróbáljuk néhány gondolatban, néhány, adatban — a teljességre törekvés igénye nélkül — elmondani. Bratislava ipari város. Lakóinak többsége korán kel: Hajnali ötkor már sok-sok ablak világos, megindul az élet. Az új negyedek nagyszerű látványt-nyújtanak ekkor, a magas, kilenc—tizenhárom emeletes házak kivilágított karácsonyfához hasonlítanak. De nemcsak ezért impozánsak az új negyedek. Maga a tény, hogy vannak, s ilyen nagy számban vannak Igazán jóleső, büszke érzéssel tölt el. A statisztika bizonysága szerint az elmúlt húsz év során azelőtt soha nem tapasztalt ütemben folyt a lakásépítés. A februári győzelem óta több mint harmincezer új lakást építettek ebben a városban. Különösen az utóbbi években fokozódott az ütem, amikor is egy esztendő alatt átlag több mint háromezer új lakás épült. Az új lakónegyedek közül elég megemlíteni a Februári Győzelem utcait, a ätrkovecit, a trávnikyit, az ostriedkyit, a Miletiő utcait, a Kertész utcait, a krasňanyit, a Vajnoryi útit és a váraljait, örvendetes, hogy a tervezők, építők az utóbbi években már a minőségre és a külalakra is egyre nagyobb súlyt fektetnek, s így valóban ízlésesen épített és rendezett modern negyedek létesülnek a város egyes részein. Sajnálatos azonban, hogy az építkezési munkák után következő parkosítás, aszfaltozás és az ideiglenes, rozoga raktárépületek stb. eltakarítása túlságosan sokáig tart. így a házak környékén levő rendetlenség az új negyedeket megfosztja szépségüktől. A korán kelő bratislavai lakos első útja természetesen az autóbusz-, villamos- vagy troli"1 A DIADAL FELHŰKIG ÉRÖ A SLAVlN EMLÉKMŰVE — (F. S páčil telv.) (CTK FELVÉTELEI) buszmegállóhoz vezet. Nem csodálkozik azon, jobban mondva föl sem veszi már,, ha ott messzire húzódó, az autóbusz hosszát jóval meghaladó, kígyózó embersort talál. Ez immár jellegzetes .jSzínfóltja" a városnak. Az ilyen sorbanálláskor érezzük csak igazán, mennyire megszaporodott Bratislava lakossága. Ritkaság a városok történetében, hogy röpke húsz esztendő alatt megkétszereződjék lakosságuk száma. Bratislavában így történt. Érthető, hogy ezt a szokatlanul nagy arányú gyarapodást minden vonatkozásban nem követhette nyomon a fejlődés. A városi közlekedés fogyatékosságai is ezzel magyarázhatók. Pedig ha a statisztikát böngésszük, meglepő adatoknak jutunk birtokába. A februári győzelem évében például megközelítőleg hatvan villamosa, húsz'trolibusza és negyven autóbusza volt a városnak. Ma viszont a villamosok száma megközelíti a kétszázat, a trolibuszoké több mint száz, az autóbuszoké pedig nem sokfcál kevesebb, mint százötven! Igaz, ma hosszabbak a vonalak. A trolibuszok kétszer olyan hosszú útvonalon járnak, mint negyvennyolcban. A járművek száma azonban így is megfelelne a követelményeknek, ha a járatok eléggé sürflek lennének. Sokszor, még csúcsforgalom idején is megtörténik, hogy a végállomáson három autóbusz, trolibusz várakozik az indulásra ... Bármennyire problematikus is néha a közlekedés, azért a bratislavai lakos rendszerint jókor jut el a munkahelyére. A foglalkoztatottság, a munkakörülmények, a munkalehetőség tekintetében is igen jelentősen fejlődött Bratislava a szabad két évtizedben. Farkastorokban felépült az ország legnagyobb kőolajfinomftőja, amely a húsz évvel ezelőtt szomorú véget ért Apolló utódja. Az eltelt húsz év szülötte a Bratislavai Elektrotechnikai Üzem is, mely napjainkban újabb üzemegységekkel, modern részlegekkel bővül, úgyszólván teljesen újjáépül. Kiegészíti a sort az új üveggyár, a pórobetongyár, a műselyemgyár, a nagy péküzem, az épületelemeket gyártó üzem, néhány villanytelep és más kisebb-nagyobb Ipari létesítmény. Jelentősen bővült vagy korszerűbb berendezéseket kapott a ligetfalusi Matador, a kábelgyár, a Kovosmalt, a Tesla-gyár, a Pal.ma üzem, a Dimitrov Vegyiművek és gyakorlatilag valamennyi bratislavai termelőegység. Ezek a kibővített, illetve új ipari létesítmények sok tízezer dolgozónak biztosítanak munkát, a háború előttivel összehasonlíthatatlanul jobb megélhetést. Bratislava nemcsak saját lakosságát képes foglalkoztatni, hanem a közelebbi-távolabbi környék sokezer munkaszerető emberét is. S nemcsak a munkaalkalom több ma, hanem a munka feltételei is sokkal jobbak, mint a háború előtt voltak. A modern üzemekben minden igényt kielégítő szociális berendezések épültek, jól felszerelt öltözők, mosdók, üzemi étkezdék, üzemi egészségügyi központok stb. létesültek. Minden, jelentősebb vállalatnak van lakótelepe, vagy legalábbis korszerű munkásszállója. Az ipar fejlődésével párhuzamosan nagyot haladt a tudomány is. Bratislava Prága után az ország második tudományos központja lett. Az 1953-ban megalapított Szlovák Tudományos Akadémiát további 140 tudományos, Illetve kísérleti intézmény, létesítése követté. Ezek közül nem egy — például a Hegesztési Kísérleti Intézet — országos Jelentőségű, és eddigi eredményes munkássága világszerte jó hírnévnek örvend. Mit csinál a bratislavai lakos munka után? Nos, erre nem könnyű válaszolni. Fizetés napján például bevásárolni indul. Az üzletjárás azonban nem éppen a legkedveltebb időtöltése. A nagyobb üzletekben rendszerint nagy a tolongás. Üzlethálózatával nem nagyon dicsekedhet a húsz éve szabad Bratislava. Főként kevés az élelmiszer-, készruha-, cipő-, bútor- és más szaküzlet. Étterem, szálloda is több kellene, különösen az új negyedekben. Ha nem indul bevásárolni a bratislavai lakos, és odahaza sem akad teendője, akkor nyilván sétálgat a Duna-parton, jó könyv után kutat a könyvtárban, moziba, színházba, hangversenyre megy, vagy a TV műsorát nézi. A kulturális élet ugyancsak mérföldes léptekkel haladt a fejlődés útján. A televízió nálunk ís megjelenteti a világot a családi otthonokban, s a kultúrát a szó szoros értelmében tömegcikké változtatja. Bratislavában ötvenezer körül van az előfizetők száma, de a TVnek még ilyen elterjedtsége sem csökkenti "különösebben a színházak, - mozik, hangversenyek s más kulturális rendezvények látogatóinak számát. A háború után egyetlen színháza volt a városnak, ma 7 van.- Évi másfél ezernél is több előadásukat igen gyakran telt ház előtt tartják, s néha valóságos csatározás folyik a jobb jegyekért. Hasonló a filmszínházak látogatottsága ís. A háború óta tizenegy, új mozi n,yílt meg Bratislavában, s a mai huszonhét filmszínház látogatóinak száma az 1950, évi négymillióval szemben tavaly már meghaladta a hat és fél milliót. A • könyvtárak sem , panaszkodhatnak. 1950ben nyolc- éá fél ezer olvasójuk 61 ezer köpyvet kért kölcsön, tavaly viszont a 35 ezer olvasó már 750 ezer könyvet kölcsönzött ki. Ha nem is ilyen rohamosan, de jelentősen fokozódott a hangversenyek népszerűsége is. A Szlovák Filharmónia, valamint a bratislavai rádió zenekara a komoly zene színvonalas tolmácsolói, s rajtuk kívül szívesen szerepel a város lZELlTŰ A FARKASTOROKI ÖRIASBÖL zenebarát közönsége előtt számos-jeles külföldi együttes és szólista. S mit csinál az a bratislavai lakos, akit sem a séta, sem a mozi, sem a könyv, de még a színház, TV és hangverseny sem érdekel? Sportol? Olyan is akad, méghozzá szép számmal. Ha valakinek kedve tartja, a város több mint hetven testnevelési egyesületében bármilyen sportot űzhet, aránylag jó feltételekkel. Bár sportpályákban, tornatermekben nem bővelkedik a város, aki akarja, mégis megtalálhatja a helyét és módját a rendszeres testedzésnek. Ilyenformán van ez a szórakozási lehetőségekkel ls. Nem vitás, a jobb hangulat megteremtése, a szórakozás kellemesebbé tétele végett még elkelne néhány zenés mulató, borozó és kávéház. Sok mindenről nem szóltunk még. Az iskolákról, az egészségügyről, néhány fontos, nevezetes intézményről, a belváros új arcáról. Am az elmondottakból is megállapítható, hogy igenis szépült, gazdagodott, gyarapodott ez a város. Olyannyira, hogy jellegével, gazdagságával, kultúrájával valóságos nagyváros lett már. A háború előtti Bratislavának lassan még a nyoma is eltűnik. Az új korszakban teljesen új afcot ölt, s' nincs messze az idő, amikor a szó. legszorosabb értelmében a KisKárpátOk és a Duna gyöngye lesz Bratislava. SZABÓ GÉZA Ül SZÓ 4 * 1985. április 2.