Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-14 / 72. szám, vasárnap

A főváros színházi közönsége több érdekes ú f darab között válogathat. Kezd/ük a felsorolást a Nemzeti Színház bemutatóival. A C apek test­vérek „Rovarok életéből" című vígjátéka az utóbbi hónapok egyik legszebb és legsikerültebb előadása. A több mint negyven esztendővel ezelőtt írt, az emberek olcsó élnivágyását, kapzsiságát bölcs humorral, éles szatírával kifigurázó színdarab ma sem vesztett időszerűségéből. M i ­r oslav Macháöek hatásos, ötletekben gazdag, eredeti rendezése, a ki­tűnő kísérőzene, a dalbetétek, f ose f Svoboda hatszögletű lemezekből összerakott hatalmas tükördíszlete ízig-vérig modern, pezsgő ritmusú, lát­ványos előadással lepi meg, kápráztatja el a nézőt. A Nemzeti Színház Tyl Színpadán ludwig Holberg, a XVIU. szá­zadban élt neves dán vígjátékíró J e p p e című színművét újították fel. A Moliére darabjaira emlékeztető komédia f a r o ml r Pleskot rende­zésében és átdolgozásában kellemes szórakozást nyújt a közönségnek. A da­rab tartalma lényegében igénytelen: jeppet, az egyszerű parasztot a jószág­igazgató kizsákmányolja, a felesége megcsalja, a földesúr csak arra hasz­nálja fel, hogy a maga és barátai szórakoztatására ízléstelen tréfát űzzön belőle, jeppe ivásnak adja a fejét, a borban keres vigaszt. Hogy az előadás­nak mégis nagy sikere volt, és mindvégig lekötötte a néző figyelmét, első­sorban a címszerepet alakító Rudolf Hrušinskýnek köszönhető, Tennessee Williams a prágai színházak legdivatosabb szerzője lett. Két remek darabja /Tetovált r ó z s a és Orfeuszaz alvilág­ban! már tavaly óta fut nagy sikerrel, s most újabb két drámáját mutat­ták be. A Tyl Színházban a Vágy villamosát, és a Realista Színház­ban a N y ár és a füstöt. Nehéz lenne a két alkotás között párhuzamot vonni, mert bár mind a kettő érzelmekkel túlfűtött pszichológiai dráma, merőben különböző a problematikájuk, a környezet, a légkör, az alakok jelleme. Vitézslav V e j r a l k a rendezése a Tyl Színházban szerencsé­sebb, jobban, igazabban tolmácsolja az író elképzelését, mondanivalóját, mint ahogy j ifi Dalik a Nyár és a jüstöt inszcenálja. A szereplőgárda mindkét színházban tudásának legjavát nyújtja, vonatkozik ez mindenek­előtt Dana Medftckáraa Vágy villamosában, V ér a Kubánková­ra és f ifi Adamírára a Nyár és a füstben. Szent Johannának, az oréáns-i szüzek a történetét nem szük­séges részletezni. A XV. században eretnekségért, boszorkányságért mág­lyán elégetett francia leány hőstettei, megrázó sorsa az évszázadok folya­mán közszájon jorgó legenda lelt, s több neves művészt ihletett. A róla szóló irodalmi alkotások közül a legismertebb Bemard Shaw híres drámája. J e an Anouilh, jelenkori francia színpadi szerző az ötvenes években Pacsirta címen ismét feldolgozta a történetet. Az érdekes, modern fel­fogásban megírt színjátékot a Csehszlovák Néphadsereg Színház tűzte mű­sorra. Dicséretet érdemel a rendezés, az együttes művészi színvonalú játéka és elsősorban a címszerepet alakító igen tehetséges l v a J aníur o v ä alakítása. Az új bemutatók sorában vitathatatlanul a legérdekesebb, mély filozófiai mondanivalójánál fogva a legfigyelemreméltóbb F r t e dr i c h D ür r e n ­mattnak a Kamara Színházban előadott Nagy Romulusz című „alá nem támasztott történelmi komédiája". A világhírű író ezzel a dasrabjával ismét bebizonyította, hogy alkotó tevékenységének középpontjában a hu­manizmus örök érvényű eszméinek hirdetése, az erőszakosság, az értelmet­len öldöklés, az alacsonyrendű emberi tulajdonságok kipellengérezése áll. Az író zsenialitására jellemző, hogy a történelmi és időszerű problémákat és igazságokat kifejezésre juttató gondolatait szórakoztató, képtelen kon­fliktusokon épülő vígjátéki keretbe ültette. A történet igen mulatságos: Romulusz római császárnak az a célja, hogy ő legyen az utolsó uralkodó, mert nem hisz többé a nemzeteket évszázadokon át leigázó impériuma lét­jogosultságában. Ellenfele, Odoaker germán hadvezér viszont azért vezette csapatait egészen Rómáig, hogy megadhassa magát Romulusznak. Öt tartja az egyetlen nagy embernek, aki érdemes arra, hogy uralkodjon. A kitűnő rendezésért Václav Hudečeket illeti dicséret. Az együttes nagyszerű játéka komoly művészi élményt nyújt a közönségnek s a Romuluszt alakító Václav V o s ka ebben a szerepben művészi pályafutásának talán a csúcsára jutott. Az E. F. Burian Színház legutóbbi két bemutatója meglehetős csalódást okozott a színház barátainak és közönségének, j. B. P r i e stley Kincs című vígjátékának előadását valószínűleg a könnyű műfajra való tekintettel a rendező és az együttes is túlságosan „könnyűszerrel igyekszik elintézni. A helyzetkomikumok, szellemes párbeszédek ugyan gyakran váltanak ki nevetést a nézőtéren, de az összhatás, a végső benyomás mégsem elégíti ki a pontosabban kidolgozott, elmélyültebb játékot váró közönséget. Karel Č apek híres R. U. R. utópisztikus drámájának színrehozatala sem volt sokkal szerencsésebb. Az emberiség megsemmisüléséről és újjá­éledéséről szóló színdarab még ma is hivatott arra, hogy magával ragadja a nézőt. A rendezőnek azonban nem sikerült az író humanista mondaniva­lóját kellőképpen kihangsúlyoznia, koncepciójából hiányzik az egyéniség, az alkotó szenvedély. Az S. K. Neuman Színház bemutatói általában érdekesnek ígérkeznek. Edward Albeenek a Ballada a szomorú kávéházról című Garson Mccullers novellájáról dramatizált színműve sem kivétel. A szerel­met és a gyűlöletet bonckés alá vevő bonyolult pszichológiai drámának nem annyira a tartalma, mint inkább a jellemábrázolása köti le a néző figyelmét. A három központi figura egymáshoz való viszonya, érzelmi élete nem ismer középutat. A megmagyarázhatatlan, az épelméjűség határát túl­szárnyaló szenvedélyeknek a mindennapi való élethez semmi közük. A tár­sadalomon kívül álló, magukra hagyatott, az emberektől elidegenült szemé­lyek tragédiája elég gyakori vezérmotívuma a modem amerikai drámáknak. KIS SVA FILATELIA töt, Hails S/e Ahmed ben lashid al Mu­lta, U in in al Qi­vain uralkodó­a jó üzletem­ternek bizo­nyult. „Birodai­nívban" kibo­csátotta a Ken­:edy temetés bé­•'yegsorozatot. A lélyegen láthat­ok Erhardot, )e Gaulle elnö­íasszié császárt, Truman és Eisenhovver ex-elnököket Kennedy koporsója mögött. Igaz, a bennszülöttek nem sok hasznát ve­szik a diszes bélyegsorozatnak, mi­után azon a tájon az írástudó ember igen ritka, viszont a bélyeggyűjtők számára csemegét jelent. £s ha a nyu­gatnémet gyűjtő nem akar lemondani az érdekes sorozatról, kénytelen Mün­chenben 30 márkás árfolyamon meg­vásárolni. losef Liesler festőt és grafikust, aki a legjobb csehszlovák bélyegért 1964­ban a harmadik díjat nyerte, a Mi­chelangelo- és Galilei-év fordulókra készített sorozatért a Firenzei Művé­szeit Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Megjelent a világ első bélyegkataló­gusának, az 1865-ből származó 20 ol­dalas Gibbons-katalógusnak a lenyo­mata. Anthony Wedgwood brit postaügyi miniszter bejelentette, hogy ebben az évben Winston Churchill-emlékbélye­get bocsát ki az angol posta. Elmebajjal gyanúsítja a Bécsben megjelenő Austria-Philatelist c. folyó­irat a nyugat-berlini postaügyi hiva­talnokokat, mert a Kennedy képével ellátott bélyeget utólagosan „berlini vagyok" felirattal látták el. A Lengyel Postaigazgatóság néhány két színben nyomott bélyeg kiadását január 1-től műszaki okoból beszün­tette, és január 26-án egy színben nyomva ismét kibocsátotta. A. Gronottski, az USA postamestere is bejelentette, hogy Winston Chur­chil-emlékbélyeget bocsátanak kl. A Philatelic Magaziné c. folyóirat így értékeli az 1964-ben kibocsátott bélyegeket: a legkülönösebbek a Sierra Leone-i és a togói kiadványok. A legkorsze­rűbbek az NSZK bélyegei. Angliában a francia tájakat ábrázoló bélyegek a legkeresettebbek. A legnépszerűb­bek ä lichtensteini újdonságok. A leg­mutatósabb bélyegeket Monako, San Marino és a Vatikán adta kl. A világ min­den postaügyi hatóságéit fel­szólították, hogy az ENSZ megalapításé­nak 20. évfor­dulója alkalmá­ból „1965: a nemzeiközi együttműkö­dés éve" tárgyú emléksorozatot bo­csássanak ki. Áz első négy értékből álló sorozatot Ghana bocsátotta ki. Képünkön az 1 d érték. Szorgalomból jeles Mintha ezernyi fakopács lepte vol­na el a tájat. Kipp-kopp, kipp-kopp, hallatszik ki az ablakon. Zakatol a varrógép, zúg a bőrfrézer, kopácsol a kalapács, jelezve, hogy a rokkan­tak érsekújvári kisipari szövetkeze­tében szorgos munka folyik. — Igazi üzemmé fejlődtünk, — ezekkel a szavakkal mutatja be szö­vetkezetüket Mikla György, elnök. — 1959-ben még csak 130 embert fog­Zsizska Mária régi dolgozója a szö­vetkezetnek lalkoztattunk, ma már 220-at. Bocsánatot kér, hogy elfoglaltsága miatt nem kalauzolhat végig, „biro­dalmán". Hanuliák Józsefet a CSISZ elnökét ajánlja kísérőül. — ő éppen úgy ismeri a szövet­kezet életét, mint én — mondja biz­tatóan. Míg a földszintről az emeletre érünk, Hanuliák elvtárs elmondja, hogy szövetkezetükben rokkantak és csökkent munkaképességűek dolgoz­nak. Még mondana valamit, de kinyí­lik a műhely ajtaja, s a varrógépek bugása elnyeli hangját. Az első benyomás: sok-sok- kisebb­nagyobb táska és kíváncsi asszony­szemek. Aztán a csomagolási mód­szer ragadja meg figyelmemet. Két fiatalasszony átlátszó, nylonzacskót húz a fekete utazótáskákra. — Exportra készülnek — tájékoz­tatnak készséggel, majd Takács La­jos, az aktatáska-részleg vezetője ki­egészíti: — Ezeket a Szovjetunióba szállít­juk... ezerszámra... Beszélgetés közben kisebb csoport verődik össze körülöttünk. Készít­ményeikről, munkájukról és a szö­vetkezet eredményeiről beszélnek. — A múlt évben termékeinknek csak 0,03 százaléka volt másodosz­tályú — mondja Ferdinand Svedko minőségellenőr. Szavai mellé kívánkozik, hogy a kisipari szövetkezeteknél a II. osztá­lyú termékek országos átlaga 3,29 szá­zalék volt. Tudja ezt a szövetkezet minden dolgozója. Mégsem elbizako­dottak. Amikor a jövő kerül szóba, hangsúlyozzák, hogy az idén még na­gyobb gondot fordítanak a minőség­re és a gépesítésre. Elvégre nagy ki­tüntetés, hogy egy kisipari szövet­kezet termelésének 20 százalékát ex­portálják. S hogy jő gazdák, azt leg­jobban az bizonyítja, hogy a múlt évet 594 000 korona nyereséggel zár­ták. — Az idén ls 120 mintadarabot kí­nálunk fel a nagykereskerelemnek — mondja Fekete Ernő, a műszaki osztály vezetője. — Jövőre már más lesz a helyzet — szól közbe Svedko elvtárs — Jú­lius 1-én megnyitunk egy üzletet, amelynek a kereslet kutatása lesz a küldetése. Ezek után már mi is tu­di rak érvelni. Nem leszünk kitéve a nagykereskedelem kényének kedvé­nek. Közvetlen kapcsolatunk lesz a vásárlókkal. Tíz... húsz... harminc lépcsőfok és máris a kosárfonó-részlegben va­gyunk. Egymás mellett sorakoznak a fonott korsók. Ezúttal azonban a vesszőt műanyag helyettesíti. Amint mondják, jobb vele dolgozni, s az önköltség is 15—20 százalékkal ki­sebb. — Ki Iszik majd ebből a sok kor­sóból? — tréfálkozom. — Bizony isznak abból még Kana­dában is — adja meg a választ Sal­govics Mária — Nagyrészüket oda exportáljuk. — Az itthoniaknak sincs okuk a panaszra — veszi át a szót Nagy Bei­nő bácsi, aki éppen egy karosszék támláját fonja. — Teherkocsival be­jártuk a környéket, összeszedtük a javításra szoruló korsókat. Aki úgy kívánta, annak nyomban újjal cserél­tük ki. Mielőtt elhagynám a szövetkezetet, bekopogok az elnökhöz. Barátságo­san fogad. — Hát ilyen a mi szövetkezetünk. A bőrrészleg 25, a kosárfonó 18 féle árut készít. A twist-táskáktól a fa­gombig mindent megtalálhat nálunk. — Mondana valamit nehézségeikről is? — vetem közbe. — Hát ez is akad — mondja. — Például a réz cipzár új, korszerű EGY KÜLÖNÖS ÍTÉLETVÉGREHAJTÁS 1945 januárjában nyúlánk, vörös hajú nő üldö­gélt a stockholmi Kunstnerhuset vendéglő föld­síintl helyiségében. Éppen ajkához emelte a po­harat, amikor egy arra haladó fiatalember íde.ges mozdulattal felemelte a kezét, és kiütötte a poha­rat a nő kezéből. Bocsánatkérés következett, s tu­lajdonképpen ezzel kezdődött ismerkedésük. Meg kell vallani, a nő csinos volt, és akármelyik férfit megszédíthette volna. A véletlen megismerkedés­ből tartós ismerettség lett. Hetekig együtt jártak, ebédeltek, vacsoráztak, sétáltak, táncoltak.., _ „KAR, HOGY MEG KELL ÖLNÖM" A fiatalember bevallotta önmagának, hogy bi­jony szerelmes iett, pedig ... „Kár, hogy meg kell tlnöm" — gondolta magában, és azon törte a fe­jét, hogyan hajtsa végre megbízói parancsát. A férfi ugyanis a dán ellenállási mozgalom ille­gális harcosa volt, s a vezetőségtől parancsot ka­pott, hogy tegye ed láb alól Jayne Horny Greenber­get, a Gestapo 305. számú ügynökét, a dá.n haza­fiak veszélyes ellenségét, aki már sok összeeskü­vőt juttatott a megszálló rendőrség kezébe. A fér­fi a 27 éves Lille Bjorn (kis medve) volt, így hívták őt a mozgalomban. Egy dán hajóval titkos útvonalon szelte át a Dániát Svédorsságtól elvá­lasztó tengerszorost. Stockholmban az ellenállás emberei jelentették neki, hogy a keresett hölgy ott ül a vendéglőben. Az ügyetlenkedés, a pohár kiütése a veszedelmes besúgó kezéből megrende­zett komédia volt. Egy alkalommal jó hangulatban Bjom elmondta a nőnek, hogy ő dán menekült. — Menekült vagy? Hogyan tudtad kijátszani a megszállókat, és hogyan jöttél át illegálisan? — Hát úgy, hogy titkos úton jöttem, persze megígértem, hogy senkinek sem mondom el. A nő többé nem is faggatta Bjomt. Telteik, múltak a hetek. Jayne megjátszotta az igazi nőt: egyszer élénk, máskor lehangolt volt, nem leplezte hangulathullámzásait, olykor szeszé­lyeskedett ls. Bjorn belészeretett. Feladatára gon­dolva eszébe jutott számos bajtársa, akiknek éppen a szerelem okozta vesztüket. Be kellett val­lania, élete legnehezebb feladata előtt áll. Nem, nem tétováizhat. Itt az idő! Egy saép napon bevallotta imádo-ttjának: — Be kell vallanom, én nem vagyok menekült. A dán ellenállókhoz tartozom. Parancsot kaptam, hogy térjek vissza Dániába — vallotta meg titkát Jayne-nek. A 305-ös ügynök arca nem tükrözött meglepe­tést. — Bjorn, te szerelmes vagy belém? A férfi bólintott. — Vigyél magaddal. — Lehetetlen, nincs rá fogom. — Próbáld meg, az én kedvemért, no.... f —Voltál már Dániában? , — Soha... Bjorn tudta, hogy Jkedvese" hazudott. Pontos értesüléseik voltak arról, hogy mely szállodákban fordult meg, és kikkel találkozott. Bjorn nem mu­tatta csalódottságát, bár tudta, hogy a nő foko­zatosai, feltűnés nélkül akar belőle kiszedni fon­tos tŕ^äSOiHkt. — Hát Jó, megpróbálom, Megérdeklődöm, tehe­tek-e valamit. Néhány nap múlva Ismét találkoztak, és Bjom közölte, hogy engedélyt kapott, magával viheti jayne-t is. — Csak bőröndöt hozz magaddal, semmi mást! Január 26-án este 10 órakor beszálltak a Stock­holm-Malmö expresszvonatba. Jayne mosolygott. Bjorn azt olvasta ki tekintetéből: örül, hogy közel érzi magát a célhoz. A SZÉP JAYNE VÉGE Néhány perccel az ismerős pár előtt Jayne-hez hasonló vörös hajú fiatal nő foglalt helyet ugyan­abban a vonatban. A dán ellenállók küldték, hogy megjátssza Jayne dublőzét, mert feltételezték, hogy figyelni fogják Jayne-t. Bjornnak is az volt az ér­zése, hogy valahonnan figyelik őket, s valahány­szor álmából felriadva lépéseket hallott, a piszto­lyához kapott. A kocsiban egy szikár férfi ült velük szemben. Bjorn bajtársa. Hajnalban megérkeztek Malmőbe. Bjorn néhány napra szállodában helyezte el Jayne-t, s ment „halaszthatatlan dolgai" után. A dublőz feltűnően végigsétált Malmőn, majd este a jól végzett munka tudatában visszautazott Stockholmba. Bjorn néhány nap múlva eljött Jayne-ért, hogy hajón folytassák útjukat Dániába. Jayne, Bjom és három dán ellenálló taxiba ültek, és a tengerpart népfelen, kietlen részére hajtottak. Erős szél té­pázta a hullámokat, s a szél zúgásától nem lehe­tett hallani egy test csobbanását. A halászcsóna­koo eggyel kevesebben tértek vissza a partra. A 305-ös ügynök, sok hazafi gyilkosa örökre eltűnt a tenger mélységében. ÍA Weekend nyomán). Nagy Benő jonott karosszéket készít gépek beszerzése és más egyéb. Er­ről azonban nem szoktunk beszélni, nehogy azt gondolja valaki, szoká­sunk a panaszkodás. Egyébként pe­dig elvünk: saját jjortánkon magunk­nak kell rendet teremteni. Ezért is határoztuk el, hogy megnyitjuk a min­taboltot és műszaki osztályt állítunk fel. Magunk törődünk a szakember­képzéssel is. Megigazítja az előtte heverő Irat­csomót, majd folytatja: — Azzal számolunk, hogy az idei évet még nagyobb nyereséggel zár­juk. Ha egy év múlva erre jár, keres­sen fel ismét bennünket. Kipp-kopp, kipp-kopp, hallatszik. Mintha ezernyi fakopács lepte volna el a tájat. Kipp-kopp, kipp-kopp hal­lom elmenőben, s tudom, a fal mö­gött szorgos emberek dolgoznak. (n. ]-) POKOLI ÖTLET Hogy a boldog örökösöknek a ne­vetés az ajkukra fagyjon. Leon Du­lac ardiegei lakos (Franciaország) halála előtt egész vagyonát a szó szoros értelmében aláaknázta. Kézi­gránátok robbantak és megsebeztek két, a Jeltározásra megjelent tiszt­viselőt. Az elhunytnak a ház előtt parkoló gépkocsijában szintén egy egész csomó kézigránát lapult. A biz­tonsági közegek ezután alaposan át­kutatták a házat, és még számos halálkelepcét találtak. Kát rendőr csaknem ráfizetett, amikor a bő­rönd, melynek fedelét kinyitni ké­szültek, felrobbant. glj 4 + 1985. március 14.

Next

/
Thumbnails
Contents