Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-06 / 64. szám, szombat

A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának ülése (ČTK) — A prágai Vigadóban teg­nap volt a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség Központi Bizottságának teljes ülése, amelynek részvevői sze­retettel üdvözölték szovjet vendégein­ket, M. V. Zimjanyint, a Szovjetunió prágai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, a külföldi baráti és kul­turális kapcsolatokat ápoló szovjet társaságok szövetségének küldöttségét — Nyina Vasziljevna Popovát, a tár­saság elnökét és Igor Alekszandrovics Cserkaszovot, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság titkárát. Zdenék Fierlinger, a CSSZBSZ Köz­ponti Bizottságának elnöke megnyitó beszédében megemlékezett a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség elődjé­nek — az új Oroszországgal kulturá­lis és gazdasági kapcsolatokat ápoló társaságnak több éves úttörő tevé­kenységéről. Ez a társaság 40 évvel ezelőtt, március 2-án alakult meg. A megnyitó beszéd elhangzása után dr. Jan Nőmec, a CSSZBSZ Központi Bizottságának központi titkára ismer­tette azokat a feladatokat, amelyek a CSKP Központi Bizottsága januári tel­jes ülésén hozott határozatok alapján hárulnak a szövetségre. Tájékoztató beszámolójában felhívta a figyelmet a társadalmi szervezetek átszervezésére és új, az eddigitől eltérő hatáskörük­re. A CSKP Központi Bizottsága ja­nuári teljes ülésén különösképpen hangsúlyozta, hogy a társadalmi szer­vezeteknek ezentúl a dolgozók lakóhe­lyén kell kifejteniük tevékenységüket. Ez pedig azt jelenti — mondotta dr. Némec —, hogy a CSSZBSZ szerveze­teinek a területi szervezési elvhez kell igazodniuk. Az üzemi szervezetek tag­ságának eszerint most már városi és falusi szervezetekben kell tényked­niük. A beszámolót követő vitában felszó­laló Nyina Vasziljevna Popova el­mondotta, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja s az egész szovjet nép mindig nagyon fontosnak tartotta, s annak tartja ma is a szocialista or­szágokhoz fűződő baráti kapcsolato­kat és a széles körű gazdasági, tár­sadalmi, politikai és kulturális együtt­működést az említett országok testvé­ri népeivel. Ny. V. Popova ezután átadta a CSSZBSZ Központi Bizottságának az említett szovjet baráti intézmények üdvözlő levelét és ajándékát — Vla­gyimir Iljics Lenin mellszobrát. üdvözlő távirat (CTK) — Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke EAK-beli lá­togatásáról hazatérve tegnap — mi­közben repülőgépe átrepült hazánk területe fölött — üdvözlő táviratot küldött Antonín Novotnýnak, köztár­saságunk elnökének. J. HENDRYCH FOGADTA A VIETNAMI NAGYKÖVETET (CTKJ — Jirí Hendrych, a CSKP Központi Bizottságának titkára s el­nökségi tagja, tegnap fogadta Phan Van Szut, a Vietnami Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. A nagykövet a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának megbí­zásából államférfiainkat tájékoztatta az észak-amerikai fegyveres erők leg­utóbbi hadműveleteiről Vietnamban. Ugyanakkor átadta a VDK kormányá­nak az USA e provokációival foglal­kozó nyilatkozatát. A csehszlovák ipar sikere Lipcsében Lipcse (ČTK) — A lipcsei vásár bizottsága 210 kiállított gyártmányt aranyéremmel jutalmazott. Ebből 8 aranyérmet csehszlovák kiállítók kap­tak, ami nagy sikert jelent. Tavaly Csehszlovákia csupán egy aranyérmet szerzett. További sikerként könyvelhető el, hogy külkereskedelmi képviselőink tegnap délelőtt további kereskedel­mi szerződést írtak alá és így a Lip­csében kötött kereskedelmi szerződé­sek értéke már megközelíti az egy­milliárd koronát. A Kovo vállalat 80 millió korona értékben telefonköz­pontokat szállít a Szovjetunióba, a Strojexport viszont 100 millió korona értékben Diesel-motorokat és aggre­gátorokat helyez el a szovjet piacon. Ellentétek a bonni kormányban Heten a Hallstein-doktrína mellett, heten ellene A Nemzeti Front Központi Bizottságának levele a bonni parlamenthez (ČTK) — A Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága tegnap nyilatkozatot intézett a bonni parlamenthez, amelyben a csehszlovák politi­kai pártok és társadalmi szervezetek nevében aggodalmát fejezte kl afö­lött, hogy az NSZK-ban ©gyes körök 1965. május 8-i hatállyal szeretnék elérni a náci háborús bűnök elévülé­sét. A felhívás a bonni parlament kép­viselőinek felelősségtudatához fel­lebbez, hogy kísérjék figyelemmel azoknak a millióknak a hangját akik a fasizmus alatt embertelenül szen­vedtek és tiszteljék azoknak az em­lékét, akik életüket vesztették. Meggyőződésünk, — írja a nyilat­kozat — hogy a bonni parlament kép­viselői a humanitás és a kultúra ne­vében nem engedik meg a náci há­borús bűnök elévülését. UJ UTAKON A KERESKEDELEM (Folytatás az 1. oldalról) liamid-szálból gyártott anyagból jobban alkalmazkodhatna a keres­lethez. • Népgazdaságunk új irányí­tásával kapcsolatban milyen fel­adatok várnak a Kereskedelmi Kutató Intézetre? A kereskedelemre vonatkozó mo­dell javaslatát másfél évvel ezelőtt dolgoztuk ki. A javaslat jóváha­gyását követően a Belkereskedel­mi Minisztériummal együtt részt vettünk az Irányelvek elemzésé­ben. A lényeg az, hogy az új rend­szer ú| helyzetet biztosít a keres­kedelemnek, mely mindenekelőtt a fogyasztóközönség érdekeit hi­vatott védelmezni a termeléssel szemben. A termelőüzemek és a kereske­delem közötti kapcsolatok alapját közöttük szabadon megkötésre kerülő szállítást szerződések fog­ják jelenteni. A kereskedelmi vál­lalatoknak a jelenlegi gyakorlattal ellentétben joguk lesz kiválaszta­niuk a termelőüzemeket, amelyek­től az árut beszerzik. A kereskedelem szempontjából az új Irányítás további előnye, hogy fokozatosan megszűnik a szállításokra ma még kötelező kör­zetek betartása: az úgynevezett rajonizálás. A jövőben tehát a ke­reskedelem a közszükségleti cikke­ket bárhol, tehát bármely termelő­üzemtől beszerezheti. Ezzel kapcsolatban azt is meg­említem, hogy a közszükségleti cikkek behozatalát a szocialista államok közötti árucsereforgalom keretében lényegesen kiterjeszt­jük. Ezzel megszűnik a termelő­üzemeknek bizonyos közszükségle­ti cikkek behozatalával kapcsola­tos eddigi döntési joga, úgyhogy a jövőben például a cipőbehoza­talhoz már nem lesz szükség a Svit előzetes jóváhagyására. • Hogyan ösztönzi az új irá­nyítási rendszer a kereskedelem fellendítését? Az új irányítás a mi esetünkben nemcsak a kereslet és a kíhálat közötti egyensúlyt követeli meg, de sok esetben azt is, — és ezt egészséges tünetnek tartom, — hogy a kínálat lehetőleg megelőz­ze a keresletet. A nyersjövedelem a kereskede­lemben is fő mutatóként fog sze­repelni. Az üzletek dolgozói a tervteljesítés helyett a nagyobb kiskereskedelmi forgalomban lát­ják majd az ösztönzést. Ma az üz­letnek, ha teljesítette a tervet, már nem elsőrendű érdeke a to­vábbi árusítás. A jövőben megvál­tozik a helyzet, mert érdekel azo­nosak lesznek a fogyasztókéval. • Hogyan biztosítható a ke­reslet és a kínálat összhangba hozatala? Az új irányítási rendszer célja az aránytalanságok kiküszöbölése. Ez pedig csak úgy érhető el, ha rugalmasan reagálunk a kereslet­re. Hogyan biztosítható ez? Külön­bözőképpen. A kapitalista államok­ban például a kereslet és a kíná­lat egyensúlyba hozatalát elsősor­ban az ármódosításokkal szabá­lyozzák. Bár ettől a megoldástól mi sem zárkózunk el, mégis in­kább a termelés jobb, előrelátóbb Irányításával, anyagi ösztönzésével kívánjuk elérni az egyensúlyt. KARDOS MÄRTA Bonn (ČTK) — Az NSZK kormánya tegnap kilenc órán keresztül arról tárgyalt, milyen megtorló intézkedé­seket alkalmazzon az EAK ellen Wal­ter Ulbricht látogatásával kapcsolat­ban. Bonnból érkező hírek szerint a kor­mányban nézeteltérések merültek fel abban a kérdésben, hogy a gazdasági segítség beszüntetésén kívül fogana­tosítsanak-e politikai megtorló intéz­kedéseket is az EAK ellen. A CDU/ CSU minisztereinek csoportja a Hall­stein-doktrina érvényesítését, így te­hát a diplomáciai kapcsolatok meg­szakítását követeli. Ezzel szemben Schröder külügyminiszter és a szabad demokrata miniszterek attól tartanak, hogy a diplomáciai kapcsolatok meg­szakítása kedvezőtlen láncreakciót váltana ki a többi arab országban. Erhard kancellár tegnap délelőtt tájékoztatta a CDU/CSU parlamenti csoportjának képviselőit arról a vál­ságról, mely a kormány csütörtöki eredménytelen tárgyalása után kelet­kezett. A bonni kormány a megtorló intézkedések kérdésében két csoport­ra oszlott. Míg Erhard kancellár és további 7 miniszter a diplomáciai kapcsolatok megszakítását követeli, Schröder és 7 miniszter ellenzi a po­litikai megtorló intézkedéseket. Erhard a csütörtöki tárgyalás alatt több ízben folytatott telefonbeszélge­tést Barzellal, a CDU/CSU parlamenti BURKOLT VALSAG Róma (ČTK) — Mielőtt az olasz „burkolt kormányválság" véget ért volna, annak a veszélye lépett fel, hogy a több hete folytatott tárgyalá­sok hiábavalók lesznek. Fordulatot jelentett Fanfanl bejelentése; nem akarja, hogy neve újabb nehézsége­ket okozzon a kormányválság megol­dásában és kéri, ne vegyék őt szá­mításba. Fanfani kimaradása a kor­mányból heves reakciót váltana ki a Szocialista Pártban. Saragat elnök ezért tanácskozásra hívta meg Fanfanit, hogy meggyőzze őt, vegye át a külügyminiszteri tár­cát. Moro miniszterelnök ugyanakkor Scelbával tárgyalt, hogy Fanfani meg­választása esetén ne támasszon ne­hézségeket és ne követeljen saját ma­gának miniszteri tárcát. Scelbát dol­gozószobájában látogatták meg és ab­ban egyeztek meg, hogy a kormány­ban történt változások csupán „mű­szaki jellegűek és nem üresedik meg olyan tárca, mely megfelelne Scelba politikai személyiségének. csoportjának elnökével, aki jelenleg New Yorkban tartózkodik. A tanács­kozás után Erhard Adenauer volt kancellárral találkozott, akitől azt kérte, támogassa álláspontját. mtifafa) • ULBRICHT VISSZATÉRT BERLINBE Walter Ulbricht, az NDK Államta­nácsának elnöke befejezte EAK-beli látogatását és visszatért Berlinbe. • AMERIKAI REPÜLŐGÉPEK LAO$Z FELETT A Patet Lao rádióállomás jelentése szerint Xieng Khouang tartomány fö­lött amerikai sugárhajtású repülőgé­pek hatoltak Laosz légiterébe. A re­pülőgépek kémrepüléseket végeztek. Röviddel utánuk T-28 típusú repülőgé­pek érkeztek, melyek a Kőedény-sík­ságon keresztül vezető 7. számú or­szágutat bombázták. A rádióállomás közlése szerint a támadás jelentős kárt okozott. • KÉSZÜLTSÉGBEN A SZUDÁNI HADSEREG A KONGÓI HATÁRON Halafalla, a szudáni hadsereg főpa­rancsnokságának képviselője Khar­toumban bejelentette, hogy a szudáni hadsereg csapatai a kongói határon készültségben vannak. Kijelentette, hogy a határőrség parancsot kapott, lője le Csőmbe valamennyi olyan re­pülőgépét, mely megsértené Szudán légiterét. A hét elején öt kongói repülőgép végzett kémrepülést Szudán területe fölött. • ÖSSZETŰZÉSEK AZ INDIAI-PA­KISZTÁNI HATÁRON A Reuter hírügynökség jelentése szerint Gudzsarat államban az indiai— pakisztáni határon összetűzésre került sor az indiai és pakisztáni határőrség között. 15 indiai rendőr megsebesült. • SOUMIALOT KHARTOUMBAN Gaston Soumialot, a kongói forra­dalmi kormány honvédelmi minisztere Khartoumba érkezett, ahol a szudáni kormánnyal a kongói nemzeti felsza­badító mozgalomnak nyújtott segít­ségről tárgyalt. • GAMBIA AZ AESZ TAGJA Gambia, mely ez év február 18-án függetlenné vált, az Afrikai Egység Szervezetének 36. tagállama — jelen­tették be hivatalosan Bathurstban, Gambia fővárosában. AZ EMBERIESSÉG NEVÉBEN * Mi történt 1964. november 24-én? • Megindul a nyomozás • Zsákutcában • A kör bezárul Átvirrasztott éjszakák, szoptatás, pelenkamosás — ki ne ismerné egy kismama számtalan gondját, mérhe­tetlen fáradozását. És ki ne Ismerné azt a jóleső érzést, amikor a dundi kis csöppség jóllakottan, szuszogva elalszik anyja karján, s álmában elé­gedetten mosolyog: és azt a szívet megremegtető örömet, amikor először erőlködve kimondja, hogy mamin­ma... Nincs talán szebb s tisztább öröm, mint az, amit a szülő érez, amikor kis csemetéje értelmének nyl­ladozását figyeli; mikor a csöppség kis kacsóival először kapkod a játék után, amikor először fordul meg ágyacskájában, felül... Ezek azok az eltéphetetlen kötelékek, amelyekből a szülői szeretet lánca szövődik, ame­lyet semmi a világon el nem tép­het... még a halál sem! Micsoda szörnyű szó: halál! Egy gyermek halála ... gyógyíthatatlan, örökké vérző seb a szülő szívében. Ki tudná kifejezni egy anya tenger fájdalmát, akit néhány gonosz perc megfoszt egészséges gyermekétől? Mert más az, ha gyógyíthatatlan be­tegség ragadja el tőlünk féltve őrzött legdrágább kincsünket, mint ha az emberi bestialitás áldozata lesz a bim­bózó élet! A múlt év november 24-én délután öt órakor a bratislavai Szlovák Nem­zeti Felkelés téri drogériába egy fia talasszony lépett be. Alvó, öthónapos kisfiát — a kis Luboškót — az üzlet előtt hagyta kocsijában. Mikor néhány perc múlva új dudlisüveggel a tás­kájában kilépett az utcára, megdöb­benten látta, hogy a gyerekkocsi el­tűnt. Rémülten rohant végig a téren, benézett a kapuk aljába, riadtan kér­dezgette a járókelőktől: Nem láttak egy gyerekkocsit — kisfiúval — az ő kisfiával? S az emberek kissé cso­dálkozva, kissé sajnálkozva rázták fe­jüket: — Nem, nem láttunk! Végső kétségbeesésében a vasút­igazgatóságra telefonált, ahol férje dolgozik. Tizenöt perc múlva már rendőrök pásztázzák át a környéket. A fiatal szülők tehetetlenül, kétség s remény között vergődve várják a híreket, — de mindhiába. Végre, késő este megjön az első hír. A Duna-parton, a Kultúra és Pi­henés Parkja közelében egy öreg ha­lász kispárnát talált. Az öregnek sej­telme sincs a gyermekrablásról, tehát nem is tudhatja, milyen értékes nyom­ra bukkant. A talált tárgyat minden­esetre elvitte a rendőrségre, lénye­geset azonban nem tudott mondani, csupán arra emlékezett vissza, hogy röviddel azelőtt egy férfialakot látott, és valami loccsanást is hallott. Nemsokára már egy nyomozó osz­tag dolgozott a helyszínen. Az öreg halász által leírt helyen csakhamar gyermekkocsi nyomát fedezték fel, s követve a nyomot a víz partján cumllt, s tőle távolabb kocsltakarót találtak. A szülők felismerték tulaj­donukat. De a kis Luboškónak nyoma ve­szett. A Kovačko házaspár baljós sej­telmektől gyötörve álmatlanul várta a másnapot, amely még mindig a re­ményt jelenthette. Másnap délelőtt tizenegy órakor a rendőrség kerületi igazgatóságán megszólalt a telefon. Dadogó férfihang felajánlotta, hogy jutalom ellenében visszaszolgáltatja a gyereket. Mire a telefonkezelőnő észbekap, a vonal má­sik végén letették a kagylót. Ez a második nyom. Biztató! A gyermekrablő tehát a város terüle­tén tartózkodik. Zsarol! És ebből ar­ra lehet következtetni, hogy a gyer­mek még él. A zavart, akadozó hang még néhányszor jelentkezik. Ötszáz, majd tizenötezer koronát követel. De a rendőrség hiába száll ki a meg­adott címekre, a cím minden esetben hamis, s igy a nyomozás ismét zsák­utcába jut. Közben már az újságok is írnak a kisfiú rejtélyes eltűnéséről. A hallat­lan eset feltűnést, s mi több, felhá­borodást kelt. Gyermekrablás — ná­lunk? Hihetetlen! — és mit csinál a rendőrség?! Az emberek egymás ke­zéből tépik ki az esti újságot (a Ve­černíket), s izgatottan olvassák a fel­hívást: Segítsetek megtalálni a kis Luboškót! Az eset napról napra nagyobb port vert fel. A városban különféle hírek keringtek. Egyesek szerint a kicsi külföldi gyermekkereskedő martaléka lett. Mások azt állították, hogy a há­zassságon kívül született gyermekért eljött a vérszerinti apja. Voltak olya­nok is, akik a szülőket gyanúsítot­ták. A rendőrségen közben lázas munka folyik. Az egyik feltevés követi a másikat — és egyik sem vezet cél­hoz. Százszámra érkeznek a levelek, sok segíteni akaró jelentkezik. De va­lóban csak az a házaspár segített, amely közölte, hogy abban a bizonyos időben a Hal-téren egy fekete bőrze­kés férfi előzte meg őket, aki gyanú­san, leszegett fejjel sietve tolt egy gyerekkocsit. Majd eseménytelen hét telik el. A Kovačko házaspár számára álmat­lan éjszakák és feldúlt nappalok. A hét végén, november 30-án újabb hír dermeszti meg a közvéleményt: — Trnaván is gyermekrablást követ­tek el. Az emberek meg vannak bot­ránkozva, felháborodásuk határtalan: hol van a rendőrség?! — Hol van? Mit csinál? Bratislavából azonnal útnak indul a Luboško esetét nyomozó osztag. A helyszínen összegezik a tényeket, majd pontos terveket dolgoznak ki. Megbeszélésük csak perceket igényel. De annál több időt a megfeszített munka, mely nem is várat sokáig az eredményre. A trnavai gyermeket nemsokára meg is találták egy pin­cében, néhány száz méterre a rablás színhelyétől. A tettesnek azonban is­mét nyoma veszett. Csak egyetlen áru­ló jel maradt utána: lábnyoma a pin­ce porában. A nyomozók visszatérnek Bratlsla­vába. Folytatják a hajszát Luboško elrablója után. A nyomozást Pavel Gr­lický alezredes vezeti. Körülötte na­ponta váltakoznak a friss erők — de őt nincs, aki felváltaná. Ki kell tar­tania! Fáradhatatlanul, éjt nappallá téve, egy hadvezér körültekintésével irányltja a nyomozást. Minden nyo­mot más-más osztag követ. Megfigye­lés alatt tartják az óváros házait, megvizsgálják a kritikus időben meg­halt kétszáz gyermek holttestét, meg­látogatják azokat a családokat, ahol torzszülött született, több mint 3000 személy alibijét ellenőrzik. Tudakol­ják, nem vittek-e át gyermeket Auszt­riába. A kör egyre szűkül. A gyermek meggyilkolása immár bizonyos. A gya­nú árnyéka a fekete bőrzekés férfira esik — de ő ne sejti, hogy szorul körülötte.a hurok. Mjkor kihallgatják, fölényesen válaszolgat. Csakhogy ci­pőtalpának lenyomata megegyezik a trnavai lelettel. Gondtalanul viseli az áruló fekete bőrzekét, s lakásán meg­találják a Luboško eLrablásáról hírt adó újságcikkeket. A Hal-téri házas­pár ls felismeri benne a kocsit toló férfit. És a kör itt bezárul. Ki a gyilkos? Büntetett előéletű, ci­nikus, beteges hajlamú fiatalember, aki szadista ösztöneinek kielégítésén kívül förtelmes tettével társadalmunk ellen ls akart uszítani — mint ahogy ezt hídegvér.űen beismerte. Többé nem menekülhet meg az igazságszolgálta­tás elől. Kovačko János hivatali íróasztalán az egyszerű fényképtartóban a pufók arcú kisfiú mosolyát keskeny fekete szalag töri meg. S ha majd a gyermek gyilkosa felett köztársaságunk nevé­ben pálcát törnek a bírák, az ítélet az emberiesség védelmében hangzik el. A Predvoj 9. számában megjelent anyag alapján: ROMAN ILONA ŰJ SZÖ 2 * 1965. március 8, /

Next

/
Thumbnails
Contents