Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-04 / 62. szám, csütörtök

Salamon Béla* 1 f* nn 0701 .WAVSV.V.V.V.'.SV 1 W 1 1 1 W *— ^ 1 Amerika hangja - ezúttal képekben MINT TAVASZT IS jelenthető első fecskét üdvözölhetjük a tengeren tüll képzőművészet, Illetve az USA grafikusainak alkotásaibői megrendezett „Amerikai grafika" kiállítását. A Szlovák Nemzeti Múzeum Duna-parti tárlattermeiben megnyílt tárlatot, amely nagyon sokunk száméra a konfrontáció rég várt alkalmát ls jelentette Outerbrídge Horsey, az USA nagykövete vezette be. A több mint 800 kiállított alkotás, valljuk be őszintén nagy meglepetést okozott. Az ízlésesség és a technikai tökély mellett a fogalmak és a dolgok újszerű, s nem is éppen elvetni való meglátása Jelentette a nagy meglepetést. A kiállítást ugyanis két részből, az alkalmazott, vagy ahogyan ezt a kiállítás teoretikusa Róbert E. Marx egyetemi tanár szaval szerint Amerikában nevezik, a kommerciális, valamint a művészi grafika alkotásaiból állították össze. És az alkalmazott grafika, a könyvillusztrációkon kívül (érdekes, hogy az Illusztráció művészetét az USA-ban kommerciális, illetve alkalmazott grafikának minősítik), ott vannak a fotomontázsok, plakátok, reklámok, képeslapok és könyvek fedőlapjai, hanglemez-borítékok, televíziós feliratok és címek, valamint — horribile dictu — ami nálunk eddig senkinek sem jutott az eszébe, a hétköznapi, legkülönbözőbb közszükségleti cikkek nagyon ízléses és nagyon szépen kivitelezett csomagolása, burkolata ls! Amikor az ember mindezt megpillantja, meghökken s első megdöbbenésében ösztönösen tiltakozik az ilyen, a régi megszokott és beidegződött konzervatív fogalmakat romboló támadás ellen. A végén azonban helyeseli. Mert az alkalmazott vagy talán helyesebben mondva a kommerciális grafika valóban minden olyan munkát magában foglalhat, amely a festmény, a szobor, a különböző karcok és metszetek, plakátok, fényképek, a film és a televízió mellett vizuálisan a szép felfogására, megértésére és szeretetére neveli az embert. Am ehhez azt is tudnunk kell, hogy az USA-ban a kommerciális grafika művelői közt megtalálhatjuk a leghíresebb amerikai képzőművészek nevét, akik a népszerűsítés mellet a kiváló üzletet sem vetik meg. Február utolsó bérleti estjén a Szlovák Filharmónia hangversenyterme ritka zenei esemény színhelye volt. Arthur Honegger drámai oratóriumának bemutató előadása különleges színnel gazdagította zenei életünk palettáját. Az oratórium szövegkönyve rendkívüli művészi meglátással, mély emberi érzéssel tárja elénk a domrémi-1 kis pásztorlány drámáját. A mesteri szöveg szerzője Paul Claudel, francia költő. A zenedráma magyarázatára idézzük a költő szavalt: „Egy életnek, éppúgy mint egy tájnak a megértéséhez ki kell választanunk a nézőpontot, s nincs jobb erre, mint a csúcs. Jeanne d'Arc életének csúcsa a halála, a roueni máglya". „Ilyen végső, nagy összefoglaló pillanatban mutatja be Jeanne id'Arcot Claudel drámája — világítja meg az összefüggéseket Honegger-életrajzában Szőllősy András. — Szent Johannát a máglyára vonszolták, mikor fehér csuhában, könyvvel a kezében leszáll mellé az égből Domonkos testvér. Ebben a könyvben iratott meg Jeanne története. Ezt lapozza Domonkos testvér, s ez elevenedik meg a következő drámai és zenei képekben. Visszafelé pereg az élet fonala... Már a jelenetek sorrendjéből ls kitűnik, hogy a darab nem igazi dráma, hanem dramatizált epika. Nincsenek benne egymásnak feszülő erők, nincs cselekvő hőse, s a visszafelé pergetett életút is kizárja, hogy cselekménye előtérbe kerüljön. Claudel egyetlen valóban zseniálisan kiválasztott pillanat nagyszerű költészetét ragadta meg." Színes, sokrétű, kifejező muzsikával Honegger oratóriumi zenei színházzá emelte Claudel mély értelmű drámai költeményét. Honegger zenéje rendkívül érzékletes, s mindvégig a mélységes humánum forró vérkeringésével telíti a történetet, de amellett különös módon elsőbbséget ad a szónak, mintegy kitágítja az élőszó határalt, és azt mondja el, ami szóval már kifejezhetetlen. jeanne ď Arc szerepét Emília Vásáryová alakította. A bájos fiatal színésznő különösen a fehér lelkű, szelíd kis domrémy-i pásztorlány megformálására talált szép és meggyőző hangokat. Vásáryová alakításának egyes mozzanatai arra vallottak, hogy a fiatal színésznőben Idővel a hősnő fehér izzása is megérlelődik. Sájnos, amikor az ember az amerikai alkalmazott grafika egy-egy alkotásának technikai kivitelezését látja, elszorul a szive. Nem is azért, hogy az amerikai nyomdaipar termékeit az abszolút tökéletesség jellemzi, hanem azért, hogy a két világháború közötti időszakban ez a tökély a ml nyomdaiparunknak ls sajátja volt. Valamikor mindezt mi is tudtuk, most pedig mégis lemaradtunk a világszínvonaltól, és valahol hátul kullogunk ... s A tárlaton külön, kerek egységet alkot az amerikai művészi grafika. Anyagát érzékeny kézzel, hozzáértőén és nagy ízléssel válogatta kl Marx professzor úr, aki Az esernyős hölgy című alkotásával jómaga is aktív résztvevője a kiállításnak. És talán nem érdektelen, hogy „Az esernyős nő" még a „parttalan realizmus" elméletén Innen is realisztikus alkotásnak minősíthető, amit az itt látott művek nagy többségéről nem mondhatjuk el. Ám az Is Igaz, hogy Gerson Leiber („A régiségkereskedő szobája") Dean Mecker („Daedalus"), Ernest Freed („A velencei kalmár"), Michel Mazur f „Különválás") és Róbert Conover („Ösz") alkotásai az amerikai realizmus előretörését igazolják. Egy régebbi, de nagyon finom, kissé john Heartfield kompozíciós fotomontázsalra emlékeztető mű képviselt Róbert Ŕauschenberget, a mai nyugati művészet enfant terriblejét, aki legutóbb látott dolgaival, ha nem ls egykönnyen érthető, de mégis a realista művészet zászlaját bontogatja. Figyelemre méltó az alkotó művészek nagy kulturáltsága, amely a naturallzált Gábor Peterdi „Feltámadásán" érezhető erősen, de fellelhető Andrew Stasíknél, Rudy Pozzatinál vagy akár Misch Kohnn&\ ls. Általában nagyon sok újat és ösztönzőt hoztak ezek az amerikaiak, főleg a technika terén, mint például Mtchael Poncé de Leon, aki a Csapdában című kőmetszetéhez saját készítményű újfajta papírt és más újszerű anyagot használt. Kár, hogy eszmei mondanivalója többféleképpen magyarázható, sajnos semmiképpen sem progresszíven. Még a kimondottan absztraktok, mint Vincent Longo (Tourning), George Miyasakt (Nyári jelenet), Ansta Uchima (A templomkert) vagy Gustáv Valach nagyon kulturáltari, egyszerű, nemes eszközökkel formálta meg a csöndes szavú, békét árasztó Domonkos testvér szerepét. A prózai szereplők gárdája: Alžbeta Poničanová, Jozef Sodoma, František Zvarik és végül Karel Zachar, aki egyben mint rendező is közreműködött. Zachar igen jót nyújtott a bírósági jelenetben, s a királyok, királynők és bubik kártyajátékában, amelyből mindenki nyertesként kerül ki, a tét: jeanne d'Arc. A szólóénekesek élükön Alžbeta Svobodovával, Eva Blahová, Ľuba Baricová, dr. Janko Blaho, Ľudovít Buchta és Gejza Zelenay is jól oldották meg feladatukat. Ladislav Slovák ezen az estén újra megcsillogtatta oratórium-karmesteri tudását. A mű betanítása, a monsztre-zenekar, az énekkar, a gyermekkórus, a prózai színészek és a szólóénekesek összehangolása igen nagy feladat. Slovák a partitúra beható Ismeretével, biztos kézzel irányította a szokatlanul nagy előadó-apparátust. Filharmóniánk odaadással állította művészi erejét a nagyszabású kompozíció szolgálatába, és az előadás megbízható támasza volt. A Bratislavai Csehszlovák Rádió gyermekkórusa (karnagya Ján Francisci) megejtő kedvességgel nyújtotta át a francia gyermekdalok üde csokrát. Szándékosan hagytuk utoljára a Szlovák Filharmónia vegyeskarának méltatását. Az énekkar még a modern kórusirodalom mértékével mérve is különlegesen nehéz feladat előtt állt. Ritmikus és intonációs nehézségek, bizarr hangszínek keverése, boszorkányégetés, szentdicsőítés, a szeretet és gyűlölet, a hit és a pogányság váltakozó hangjai... csupa bonyolult zenei és előadási probléma. Ján M. Dobrodinsky irányításával fáradhatatlan próbamunka után énekkarunk fényesen állta ki a tüzpróbát: a remekmű megszólaltatásának kiemelkedő közreműködője volt. A drámai oratórium bemutatása fejlődő, bontakozó oratóriumkultúránk újabb ékes bizonyítéka. A hallgatóság hálásan fogadta a becses művészi ajándékot. A hangversenyteremből hazavittük magunkkal az őrök igazságot: az élet legnagyobb értéke és ereje a szereteti HAVAS MÁRTA Denny Pearson (Kék és píros) és Norris Azuma grafikai lapjaik sem sértőek, jóllehet egynéhány mű még az emlékét, a visszfényt sem tartalmazza a létező valóságnak. És ha Pearson vagy Azuma egymásmellen futó vonalai, valamint bizonytalanul vegyülő színfoltjai száműzték is a bekeretezett papírmező felületéről az észt, mégis szerves részei a bemutatott egésznek, akkor is, ha állást nem foglaló magatartásukkal, akarva vagy nem akarva, a végső fokon az amerikai Imperialista társadalom antihumanista elidegenülésének lettek hivatalos művészi szószólói. EZ A NAGY GONDDAL megrendezett és szép kiálllltás a konfrontáció és a megismerés szempontjából igen fontos és hasznos kulturális esemény, amelyet, mint azt már az elején mondottam, tavaszt is jelenthető első fecskének üdvözölhettünk. És így vélekedik a tárlatról Lyndon B. Johnson, az Észak-amerikai Egyesült Államok elnöke is, aki a kiállítási katalógus sajátkezüleg aláírt előszavában imigyen szól a tárlatlátogatőhoz: „A grafika az összes művészi megnyilatkozások közül a legsokoldalúbb, és forrása egy népszerű közös nyelvnek, amely lehetővé teszi, hogy a különböző országok népei megértsék egymást!" Eddig Lyndon B. Johnson. Már az üdvözlet maga is szép tavaszi fecskeféle. Kár, hogy a Fehér Ház ura a B-57-es nehézbombázók helyett nem Ilyen üdvözletet, nem ilyen grafikai fecskéket küldött Vietnamba. BARSI IMRE A Life című amerikai képes hetilapot a grafikus így propagálja: „)ö írások. Tárgyilagosság. Minden héten." Igaz, Einstein óta minden relatív! • Nizsinszkijnek, a világhírű orosz balett-táncosnak életéről filmet készítenek angol és amerikai filmvállalkozók, a művész özvegyének közreműködésével. Nizsinszklj szerepét szovjet táncosra kívánják bízni. A főszereplő kiválasztásának ügyében a leningrádi balett vezetőinek segítségét kérték. MILYEN A DARAB? A szerző eljött a lakásomra, hogy felolvassa nekem a megígért bohózatot, amely — végre valahára elkészült. Nagyon megörültem, mert a színház éppen darabhiányban szenvedett. Gyorsan bevittem az írót egy üres szobába, ahol bennünket nem zavar senki és nyugodtan felolvashatja a remekművet. Félóra múlva, amikor a szerző elment, a fiam odajött hozzám és azt mondta: — Hála Istennek, jó a darab, amit kaptál... Csodálkozva néztem rá. — Ez jó? Ilyen borzalmasan rosszat tnár régen olvastak fel nekem ... — Ne viccelj, papa! — folytatta a fiam —, hát én a szomszéd szobában ültem és csomó nevetést hallottam... — Az lehet — válaszoltam —, csakhogy nem én nevettem, hanem a szerző... A VŐLEGÉNY Egy ismerősömről az a hír terjedt el, hogy vőlegény és rövidesen megnősül. Pár nappal az esküvője előtt találkoztam vele és megkérdeztem: — Gratulálhatok? Egy pillanatig gondolkozott, aztán így felelt: — Még Igen ... A SZOKÁS A színházamnak volt egy fiatal hölgytagja, akinél különös szokást vettünk észre. Valahányszor az ügyelő csengetett, rögtön felugrott és kiszaladt. Akár dolga volt, akár nem ... Nem tudtuk megérteni, hogy miért ugrik fel minden csengetésre? Később megtudtuk, hogy a művésznő házmesterlány. KIKEREKlTÉS Volt egy kis epizódistám, aki állandóan anyagi zavarokkal küzdött. Szorult helyzetében a kölcsönkérésnek egy egészen furcsa módiára jött rá. Feltalálta a „kikerekítés -t. Ez abból állt, hogy bejött az irodába és azt mondta: — Direktor úr, én tartozom önnek 17 pengővel. Legyen szíves adjon 3 pengőt ós akkor kereken hússzal tartozom. Olyan ügyes volt ez a forma, hogy a kérését sohase tudtam megtagadni. Egyszer nagyon mérges lettem. A színész vérszemet kapott és így kezdte a kölcsönkérést: — Direktor úr kérem, én tartozom önnek 11 pengővel.... — Téved fiam — vágtam a szavába —, maga csak 9 pengővel tartozik ... — Hamar kiszámoltam, hogy így jobban járok. És egy pengőt nyomtam a markába. A HŰSÉGES GAZDASSZONY Egy barátom, aki kenyere Javát mint agglegény fogyasztotta el, öregségére megúnta a magánosságot és megnősült. Az új lakásba magával vitte régi gazdasszonyát is, aki több mint 10 évi hűséggel szolgálta őt. A gazdasszony mindjárt az első hóten rájött, hogy nagyon rossz üzletet csinált. Kiderült, hogy az új aszszony nagyon szeszélyes teremtés, aki a legkisebb hiba miatt órákig képes veszekedni,/ nem úgy, mint a nagyságos úr, aki mindig mindennel meg volt elégedve. Napirenden voltak a botrányok, a nagysága mindig talált valamit, ami miatt lármát csapott.., Végül is a gazdasszony megsokalta a szenvedéseket és három hónap elteltével ezzel állt oda a régi gazdája elé: — A nagyságos úr, ha akar maradjon, de nekem elég volt, én megyek! MÉLABÚ Egy „esős hétfőn", amikor alig voltak a színházban, a szünetben bejött az öltözőmbe egy potyajegyes ós lelkesen gratulált: — Na hát direktor úr, úgy nevettem, hogy majd kiestem a páholy-: ból... — Nem esett volna senkire... 'Salamon Béla, a közismert magyar színművész a napokban Ünnepli 80. születésnapját. Ebből az alkalomból a Hej,színművész című könyvéből választottuk a fenti részletet. A bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház a közelmúltban mutatta be Peter Karvaš: A nagy paróka című színmüvét. Képünkön Zdenka Grúberová és Viliam Záborský a darab egyik jelenetében. (J. Herec felvétele.) B, DZSURICSICS: Magnetofon és szeretem Ratko megnyomta a magnetofon kapcsolóját s így szólt: — Tudod, Olglcám, ez valahogy kellemetlen. Olyan, mintha hallgatóznánk. — Ez engem egyáltalán nem izgat! Talán nincs Jogom tudni, miről beszélget a lányom a barátjával, akivel állandóan együtt tanul? • — Ugyan már. Szeptemberben is együtt készültek a vizsgára és levizsgáztak. — Akkor tanultak. De most nem. Látok én a szememmel. Csak ülnek és bámulják egymást, mint á macskák. Gyerünk csak! Kapcsold be! A tekercsek forogni kezdtek s a megnetofonból suso-. gás hallatszott. — Ml ez a zizegés?! — kérdezte türelmetlenül az anya. — Biztosan könyvet lapoznak.., — Ugyan, könyvet! — Akkor jegyzeteket... Hirtelen kellemes bariton hangzott fel a készülékből: „Mi lesz velünk tovább, Szvetlána?" — Ezt ő mondja? — kérdezte az anya. — Aha. „En magam sem tudom" — mondta Szvetlána elhalóan. — Majd megtudod, kislányom. Nem ismersz még te engem! — sziporkázott az anya és közelebb hajolt a magnetofonhoz. „Beszélj előbb apáddal" — folytatta a bársonyos bariton —, hiszen ha ő beleegyezik, anyádat is rábírja és nyert ügyünk van. En tudom, hogy a papád megért minket. Mai ember, intelligens", — Nana, csak hallgasd meg! Intelligens... Ez azt jelenti, hogy adja hozzád a 19 éves lányát? Ez így nem megy... „En már beszéltem a papával" — mondta Szvetlána. — Űúúgy? Es te hallgatsz?! — sziszegte felháborodva a mama. „Egyszer ő határozottan ellene volt — elvből — ugyanis apám azt tartja, hogy addig ne is gondoljak a férjhezmenésre, amíg be nem fejezem az iskolát" — tette még hozzá a lány. Az anya rákiáltott a magnetofonra: —- Mindez még semmi! De jönnek a gyerekek, s nekünk nemcsak titeket kell eltartani, hanem dajkálnt kell az unokákat is. Tudjuk mt ezt jól... A bariton újból kezdeményezett: „Es hogyha a mamáddal beszélnénk? Nekem a te mamádról egészen jó véleményem van". — Izgat ts engem a te véleményed — kiáltotta haragosan Olga mama. „Az arca nemeslelküségről árulkodik ..." — Ratko, hallod, hogyan értékel engém ez a fiatalember? „... a mamád nemcsak csínos asszony, de nemes érzelmek megtestesítője, van benne valami shakespeare-i hitelesség..." — Aranyos fiú... — suttogta Olga mama. „Tehát szólni kell a mamádnak. Ha nem engedi meg

t mindketten beszélünk vele..." A korong tovább forgott, de már nem hallatszott semmi... — Ennyi az egész? — kérdezte a mama: s szemmel láthatóan sajnálta, hogy befejeződött. — Ennyi — mondta a férje és kikapcsolta a készüléket. — En,... én nem tudom, mi most a te véleményed, de én... én... hát... szóval én beleegyezem. Végeredményben ml is ilyen korban házasodtunk Össze, ugye, Ratko? „Tehát te beleegyeztél — gondolta Ratko —, de mt lett volna, ha én nem ajánlom Vladonak és Szvetlánának, hogy vegyék jel ezt a beszélgetést szalagra? ..." Fordította: Krecsmáryné Baraté Rozália A. Honegger: Jeanne d'Arc a-máglyán19BS. március 4. * ÜJ SZÖ 7