Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-04 / 62. szám, csütörtök

Ha ez így megy tovább... Ojáv után néhány nappal egy dísz kötésű, vaskos könyv került a kezembe a Lévai Járási Nemzeti Bizottság szervezési osztályán. A gondosan összeállított könyv lapjain a járás dolgozóinak felajánlásai, kötelezettségvállalások tejesítése és a gazdasági, kulturális élet fejlődésének adatai a járás városainak, községeinek előrehaladását szemléltetik. Elismerésre méltó az az Igyekezet, melyet a nemzeti bizottságok kifejtettek. A falufejlesztési akcióban járásszerte tavaly 22 675 000 korona értékű munkával gazdagították, tették szebbé környezetüket. E tekintetben azonban a járás a nyugat-szlovákiai kerületben mégis csak a hetedik helyen van. Á falufejlesztési akció tervének nem kielégítő teljesítéséért a JNB pártalapszervezetének évzáró taggyűlésén elsősorban az építésügyi osztályt Illette bírálat. A rossz munkaszervezés miatt sok megkezdett mű építése szenvedett késést. Az iskolaés kulturális íigyl osztály is hibás, mert nem törődött a hatáskörébe tartozó iskolák, művelődési házak stb. építésének befejezésével. A JNB választott szerveinek komoly nehézséget okoztak az iparügyi szakosztály dolgozói ls, akik a közszolgáltatások fejlesztésében nem álltak feladatuk magaslatán. A pártbizottság beszámolója részletesen elemezte a JNB szakosztályainak munkáját és egyúttal azt Is értékelte, hogy az egyes osztályok miképpen segítették elő a tanács és a JNB tevékenységét a választókörzetükben. Sok hozzászólás hangzott el a kommunisták tanácskozásán. Matej Magét elvtárs, az ellenőrző szakosztály vezetője nyíltan kimondta, hogy a faluszépítésl akció tervének hiányos teljesítését az építkezési anyaggal való rossz, felelőtlen gazdálkodás is okozta. Sem a járási, sem a helyi nemzeti bizottságok nem vezetnek pontos nyilvántartást a megkezdett akcióhoz szükséges építőanyagról. Mészáros József elvtárs, az építésügyi szakosztály vezetője a vitában csak az idei tervekről, a szakosztály elképzeléseiről beszélt. Azt azonban egy szóval sem érintette, miért nem= gondoskodtak kellőképpen a közhasznú berendezések építésétiek b'éfejezéséről. 1 'A pártszervezet évzáró gyűlése bírálta a szakosztályok vezetőit, kommunista dolgozóit, akik sokszor hivatali kötelezettségeiket ls felelőtlenül teljesítették. Múlt év szeptemberében például a pénzügyi osztály felelősei kint jártak Hölvény községben, ahol a HNB pénzvitelét, gazdálkodását ellenőrizték. Milyen munkát végezhettek a megbízott elvtársak, ha a faluban néhány hét múlva visszaéléseket és a pénzügyi fegyelem sorozatos megsértését derítették ki a közbiztonsági szervek? Michal Benčik elvtárs, a JNB elnöke felszólalásában rátapintott a dolgok lényegére. „Őszintén be kell vallanunk — mondotta —, hogy a mi tavalyi eredményeink bármennyire is igyekeztünk teljesíteni feladatainkat, csak általánosak. A jNB apparátusa nem végzett jó munkát,, a szakosztályok tevékenységében még fellelhető a reszortizmus, ami határozottan gátolja a kezdeményezés kibontakozását. Az apparátus kommunistáinak el kell gondolkozniuk azon, miképpen tökéletesíthetik munkájukat, hogy az eddiginél nagyobb segítséget nyújtsanak a választott szerveknek. Az új Irányítási rendszer bevezetése elengedhetetlenül megköveteli a nemzeti bizottság apparátusának dolgozóitól, hogy eddigi munkaformájukon változtassanak, s objektív módon, felelősségteljesen ítéljék meg a járás fejlesztésének helyzetét. Az évzáró taggyűlés a munka megjavítása érdekében merész, konkrét határozatot hozott, személyesen is megjelölte: ki miért felelős. (th) Stará Lubovňáhan 5 hónappal ezelőtt nyitották meg az új, korszerűen berendezett kórházat, amely a csaknem 45 ezer lakosú Zamaguria betegeit látja el. Az új kórház révén rövidesen felszámolják az otthoni szüléseket is. Múlt év októberétől már 207 gyermek jött a világra a kórházban, közöttük három iker. Képünkön: dr. Dagmar Lapsanská és Mária Nemergutová nővérek a szülészeti osztályon egy újszülöttel. (CTK — G. Bodnár felvétele) zmmm

A Kinek az érdeke? Erre a kérdésre szeretnénk választ kapni. Közel két esztendeje foglalkoztatja falunkat az ügy. Az történt ugyanis, hogy a helyi szervek és a vásárlók elégedetlenek a nagyráskai vendéglátó üzem vezetőjének munkájával. Több esetben nem tartotta be a nyitási, illetve zárórát. A felsőbb szervekkel karöltve megállapítást nyert, hogy Időnként az italokat is „megkeresztelte". Az egyes élelmiszereket áron felül adta el a vásárlóknak. Megállapították azt Is, hogy ...az., üzletből átvitte az olcsó palackozott borokat a kocsmába és ott kimérés! áron mérte ki. Megtörtént az is, hogy a bort nem hitelesített poharakban, hanem mustáros poharakban mérte. A higiéniai előírásokat sem tartotta be. Az sem titok, hogy leltározás idején, amikor az élelmiszerüzlet zárva volt, a kenyeret áthurcolta a kocsmába és ott árusította a hivatalos árnál jóval drágábban. Amikor ezt a szemére vetették, azt válaszolta: ő nem dolgozik ingyen. A felgyülemlett panaszok és megállapított kihágások miatt az illetékesek annak idején elvették tőle az üzlet, illetve kocsma kulcsát. Ezt azonban rövidesen visszakapta. A helyi nemzeti bizottság és a Jednota helyi vezetői a sorozatos hibákról tájékoztatta a Treblšov! Járási Nemzett! Bizottság kereskedelmi osztályát s a jednota járási vezetőségét. A jednota Jái-ási igazgatója személyesen is eljárt az ügyben. Volt a helyi nemzeti bizottságon is, ahol hangsúlyozta; tudomása van a történtekről. Kijelentette, hogy az ügyet mielőbb „likvidálni" kell, és kérte a HNB tanácsát, haladéktalanul javasoljanak valakit a régi íizletes-kocsmáros helyébe. Ez megtörtént. Itt azonban megállt a tudomány, a régi üzletes továbbra is maradt a helyen. A vásárlók meg egyre zaklatják a helyi nemzeti bizottság tagjait: Mi lesz, vagy talán a jövőben is büntetlenül meglophatnak bennünket? Sajnos a mi szavunk alighanem — az ígéretek ellenére is — süket fülekre talált. A felsőbb szervek a Jednota helyi ollenőrző bizottságának észrevételeit sem veszik tekintetbe., Az az érzésünk, hogy valakinek érdekében áll, hogy níinden a régiben maradjon. A nagyráskai HNB tanácsának és a Jednota helyi ellenőrző bizottságának nevében BÉRES ISTVÁN A magyar nemzetfogalom történetéről A feudalizmus korában a „nem** zet" hivatalos fogalom keretébe csak a nemesség tartozott, s tekintette! Magyarország sok nemzetiségű jellegére, fde számították a nem magyar népek kiváltságos osztályait. A nemzet és a haza fogalmának modern, burzsoá értelmezésére nálunk főleg a XIX. század harmadik évtizedében Széchenyi, Kölcsey, Wesselényi és Kossuth tevékenysége kapcsán került sor. A legszembetűnőbb polgári vonás „a nép nemzetbe fogadása" volt. E megfogalmazás mögött a nép befogadásának, mindenekelőtt a parasztság helyzete megváltoztatásának különböző gyakorlati módozatai húzódtak meg. A liberális nemzet—haza fogalom az 1840-es években — beleértve a szabadságharcot is — nem gazdagodott újabb említésre méltó mozzanattal. Ám éppen ebben az évtizedben léptek fel a plebejusok, akik a nép nemzetbe fogadásán a liberálisoknál jóval többet értettek: a nemesi földterület részleges felosztását, a mindennemű földesúri kárpótlás elvetését, a jobbágyfelszabadítás kiterjesztését valamennyi jobbágyi kategóriára. A plebejusok a nép jogtalanságát a liberálisoknál határozottabban hangsúlyozták,' s a kivezető utat is világosabban látták: „Hol a szabadság, ott van a haza"; „Haza csak ott van, hol log is van, s a népnek nincs Joga" (Petőfi). 1848 egyik legjelentősebb vívmánya volt a nép befogadása az „alkotmány sáncal"-ba, ami — s ebben a magyar forradalom progresszív jellege jutott kifejezésre — a nemzetiségek széles tömegeire Is vonatkozott. A magyar kormány vezetői csak abban tévedtek, amikor azt hitték, hogy az egyéni szabadságjogok biztosítása egy csapásra megoldja a nemzetiségi kérdést. A magyar kormány csak későn, a szabadságharc legvégén szakított ezzel a koncepcióval: az 1849. évi Júliusi nemzetiségi törvény, amely meszszemenő jogokat biztosított a nem magyar népeknek, igaz csak egy rövid időre, de félretette a „politikát nemzet" felvetődött káros ideológiáját, amely csak a magyart Ismerte el egyedül nemzetnek, a nemzetiségeket csupán szerbül, románul, szlovákul stb. beszélő magyaroknak tekintette. A szabadságharcot követően, az abszolutizmus korában még tovább élt a liberális nemzet—haza koncepció, de ez egybekapcsolódott az Ismét jelentkező egy politikai nemzet eszméjével, amelyet az 1861. évi országgyűlés — a nemzetiségi képviselők tiltakozása ellenére — magáévá tett. A

kiegyezés után a hivatalos haza- és nemzetfogalom ^mind türelmetlenebb, új, nacionalista gondolatokkal gazdagodott, de ugyanakkor szervesen kapcsolódott a már tárgyalt előzményekhez. Az 1868. évi nemzetiségi törvény kiinduló pontként leszögezte az egy politikai nemzet hamis, s a nem magyar népeknek rengeteg keserűséget okozó koncepcióját. Ezzel a törvénybeiktatással előtérbe lépett, és az egész kor felfogására rányomta bélyegét a nemzet és a több nemzetiséget magába foglaló állam azonosításának fikciója. Hazátlan bitang és hazaáruló volt mindenki, aki az uralkodó osztályok eme nemzetelmélete ellen a legcsekélyebb mértékben is fel merte emelni a szavát. A múlt század második felében nemcsak e hivatalosnak nevezhető nemzetfelfogással találkozunk. A szociáldemokraták bár sokszor szembefordultak a magyar uralkodó osztályok elnyomó nemzetiségi politikájával, inégsem értették meg igazában a nemzetiségi kérdést. Ez a körülmény nem' egyszer ellentétes irányú hibák forrása lett. Így hangot adtak annak a felfogásuknak, hogy nincs nemzetiségi kérdés, csak a kizsákmányoltak és kizsákmányolók problémája létezik. Azzal, hogy a függő helyzetben levő Magyarországon nem ismerték fel a magyar nemzeti probléma fontosságát, a soron levő polgári demokratikus feladatok közül az egyik legjelentősebbet feledték. Ez a hiba a nem magyar nemzetek vonatkozásában nacionalista torzulást eredményezett. Ugyanakkor gyakran leleplezték az uralkodó osztályok „hazafias" Ideológiájának célját és lényegét: az urak sovinizmusba hajszolják a népet, hogy zavartalanabbul kizsákmányolhassák. A szociáldemokraták e harcával mutatott rokonságot Ady küzdelme ls, amely az uralkodó osztályok által elterjesztett „csaholó", lármás hazafiság ellen irányult. Ady Endre nagy figyelemmel kísérte és méltányolta a polgári radikálisok, s különösen Jászi Oszkár nézeteit, aki szakított az egy politikai nemzet koncepciójával, s ez már önmagában is előremutató felfogás volt. A nemzet és állam azonosításának egy lényeges maradványa azonban mégis megfigyelhető nála ls: a nemzet és a nemzetiség fogalma között minőségi különbséget tett, csak a magyart ismerte el államalkotó nemzetnek. Jászl és a polgári radikálisok nem tudtak lemondani az ún. történeti Magyarország területi egységéről, integritásáról. Az 1918. évi októberi forradalom idején az a jól ismert koncepció került előtérbe, amely, — persze más viszonyok között — 1848-ban Is általános irány volt: a demokratikus reformok automatikusan megoldják a nemzetiségi kérdést, és biztosítják az ország Integritását. A Magyar Tanácsköztársaság a proGUMICSIZMA NÉLKÜL TARDOSKEDDEN A tardoskeddi HNB az elmúlt évben a község építésében és szépítésében végzett munkáért dicsérő oklevéllel tüntette ki Bogya Gézát, Bencze Vincét, Benkő Lajost, Borbély Ferencet. Hasonló kitüntetésben részesültek még: Mózes János, Szabó István, Bencze józsa és sokan mások. Abból a néhány szavas hivatalos indokolásból, amit az oklevél feltüntet, az olvasó igen keveset tud meg. Tény az, hogy Tardoskedd még néhány évvel ezelőtt semmiben sem különbözött a többi jellegzetes délszlovákiai falutól. Az utcán tavaszszal és ősszel bpkálg, de sok helyütt térdig érő sárban csak gumicsizmában lehetett járni, nyáron pedig porfelhő borította el a falut annyiszor, ahányszor autó haladt át a falun, vagy ahányszor vad szelek kavarták fel az utc^ porát. Ma már sem az időjárás, sem az évszakok nem befolyásolják az utcákat. Nincs por, eltűnt a sár, s az ember egyik utcából a másikba a nemrég épített betonjárdán félcipőben még esős időben Is könnyen eljuthat. Borbély Dezsőnek, a HNB elnökének és Duchoň Imrének, a HNB titkárának tájékoztatásából kitűnik, hogy a tardoskeddiek nagyon szeretik falujukat, és önkéntes társadalmi munkával egyre szépítik. A szépítési mozgalom nagyon egyszerű és természetes módon kezdődött. Néjiány lakos a háza előtt járdát akart építeni. Ezt a szándékát bejelentette a HNB-nak. A házak tulajdonosai saját ízlésük és elképzelésük szerint építették volna a házuk előtti betonjárdát. Az egyik keskenyebbet, a másik szélesebbet, alacsonyabb vagy magasabb szintűt tervezett. Ahányan voltak, annyiféleképpen akartak építeni. El lehet képzelni, hogyan festett volna az így megépített községi járda. Az ilyen munka a fáradság és költség ellenére sem járult volna hozzá a falu szépüléséhez. Aztán meg, hogyan festett volna az olyan utca, ahol csak egyes házak előtt építettek járdát. Bencze Józsa, a körzet képviselője azonnal felismerte a helyzetet, és azt javasolta a HNB legközelebbi értekezletén, vegye kezébe a kezdeményezést, és egységes irányítással építsenek járdát végig az egész utca hosszában. A HNB a javaslatot, elfogadta. Bencze Józsa képviselő végigjárta az utcát, beszélt minden egyes háztulajdonossal. Sokat beszélni és magyarázni nem kellett, hiszen az ő javukról volt szó. Valamennyien helyeselték az egységes járda építésének gondolatát. Megvették a cementet, munkát vállaltak, a HNB pedig kavicsot és szakembereket bocsátott rendelkezésükre, és így közös erővel elkészült a község első betonjárdás utcája. Csakhogy a többi utca lakói — látván Bencze józsa sikerét — egyszeriben kizökkentek megszokott nyugalmukból. — Miért ne lehetne nekünk is betonjárdás utcánk — tanakodtak és vitatkoztak. Így született meg a mozgalom, melynek eredményeképp a községben rövidesen 3 kilométernyi járda épült. Az építkezés most a téli Időszakban szünetel, de tavasszal újból megindul, s valószínűleg az eddiginél is nagyobb lendülettel. Erre következtetnek a számos munkafelajánlásból, amelyet a tardoskeddiek a falujuk szépítése érdekében tettek. A terv szerint tavasszal 8—10 körzetben kezdik meg a körülbelül öt kilométernyi járda építését. A kavicsot már oda is szállították. Az elmúlt évben azonban a járdák építésével párhuzamosan az utakat ls portalanították, sőt ezenkívül egyéb közmunkákat ls végeztek, s itt mutatkozott meg legjobban a lakosság faluszeretete. A ČSAD a répakampány idején a szállítással volt elfoglalva, és nappal szó sem lehetett a kavics szállításáról, amelyre pedig az út- és járdaépítőknek szükségük volt. Erre a falu lakossága két műszakot szervezett, és az anyagot éjjel szál, lították. A szombai és vasárnapi műszakokban részt vettek a Bratislavá* ban dolgozó Doprostav munkásai, valamint a másutt dolgozó ipari munkások is. Természetes, hogy ennyi munka elvégzéséhez sok munkaerőre van szükség. A HNB irányításával a falu 36 képviselője (ennyi körzetre osztották a falut), házról házra járva gyűjtötte a munkafelajánlásokat, melynek eredményeképpen a falu szépítésére 12 303 felajánlás született. A HNB a falu szépítésével egy időben a közszolgáltatások bővítésére is törekszik. A falu közepén, közel a HNB épületéhez egyemeletes, nemrég épült, még kívülről vakolatlan épületet találunk. Belsejében azonban élénk munka folyik. Itt helyezték el az órajavító-, valamint a rádió- meg televíziókészülékeket javító műhelyt. Munkájuk van bőven, hiszen a községben kereken 400 televíziós készüléket tartanak nyilván. Még egy érdekes és igen hasznos vállalkozás Indult Tardoskedden, amelyet a helyi nemzeti bizottságok más falvakban is kezdeményezhetnek. Á falu kútjal az általános vízhiány következtében sok helyen kiapadtak. A HNB a lakosság bevonásával 11 közkutat létesített, és egyben kútmélyítő vállalatot szervezett amely a lakosság kútjait szakszerűen jutányos áron mélyíti. Ez valóban nagy szolgálatot tesz a lakosságnak Eddig a kútmélyftést vállalkozó hiá nyában alkalmi munkások végezték akik például 2 gyűrű lesüllyesztéséri 500—600 koronát is elkértek. Ilyen munkalendülettel és áldozat készséggel természetes, hogy Tardos kedd, az érsekújvári járás legnagyobt községe egyre szépül. f—] letár nemzetköziség elveit követve, szakított ezzel a nacionalista koncepcióval, és a nemzeti önrendelkezés, valamint föderatív tanácsköztársaság megteremtése mellett foglalt állást. Magyarország a dolgozók pátriája lett, a dolgozó népet „nem ostoba nacionalizmus, de a proletariátus nemzetközt szolidaritásának tudata, a saját föld, safát bánya védelme állítja... újból fegyverbe". S amikor szükség volt a proletár haza védelmére, a tömegeket ebben a szellemben mozgósították, tehát tudatában voltak a forradalom hazafias jellegének. A volt uralkodó osztályok képviselői pedig, akik évtizedek hosszú során át csak „hazafiságról" szónokoltak, nem átallották, hogy segítségért az ellenséghez forduljanak. A tanácshatalom leverése után ** az ellenforradalmi Magyarországon az egy politika' nemzet ideológiája első helyét átadta az uralkodásra hivatott magyar faj koncepciójának, amelynek persze az előzménye ugyancsak ott volt a dualizmus korában. Az egy politikai nemzet eszméje második vonalba került, de a magyar uralkodó osztályok mégsem mondtak le az ún. történelmi Magyarország népeinek, legalábbis egy részének beolvasztásáról. Itt tehát ellentmondás mutatkozott. Ennnek kiküszöbölése érdekében a biológiai tiszta faj fogalmát elvetve, azt hangoztatták, hogy a magyar faj a történeti fejlődés során Jött létre, amelyben „összefut mindaz a milliónyi kis vérecske, amely ezer év óta ezen a földön, a mi földünkön magyar, törők, germán, szláv emberekben lüktetett". S az így kialakult magyar fajiságot óvni kell a „káros hatásoktól". Ezt a gondolatot mindenekelőtt Szekfű Gyula fejtette kl. A nemzetet — éppúgy, mint korábban — nem tekintették történeti kategóriának, s miután a magyar állam már a középkorban megalakult, ettől az Időtől számították a nemzet létét is. így Szekfű hangsúlyozta: A magyar nemzet mindig rendelkezett sa ját állammal, amely soknemzetiségű ország volt, „az egynyelvű ország — hirdette — az ezeréves múltról valí lemondásunkat jelentené". A múltnál ez a felfogása, s ezt Szekfű és tár sat nem ls tagadták, az „ezeréves' Magyarország visszaállításának szol gálatában állott. A középkor eme pél daképül állítása nem mond semmit polgári historikusaink figyelmen kí vül hagyták, hogy a nomád blrodal mak és a középkori soknemzetiségt országok uralkodó osztályai azért vol tak türelmesek a birodalmukban éli népek iránt, mert a középkor nen ismert nemzeti ellentéteket. Ezér nélkülözött minden tudományos ala pot az ebből kifejlődött ún. „szent istváni gondolat", amely különöskép pen az 1930-as évek második felébei az uralkodó osztály általános ideoló giájává vált. Ugyanakkor ezekben a koncepciók ban Szekfű Gyulánál s másoknál i német fasizmussal szembeni állásfog lalással is találkozunk. Az 1918-at megelőző fél évszázai lármás, brutális, nyíltan konzervatí „hazafisága" némileg háttérbe szoruH és helyet adott az összetettebb, bc nyolultabb képletnek. Klebelsberg Ku no, a Bethlen-kormány kultuszminis? tere a tudósoknál nyíltabban kifej tette, hogy a marxizmus ellen csa úgy lehet eredményesen harcolni, h a magyar nacionalizmus erősen „nép barát" álarcot vesz fel. Eme álnem zeti egység megteremtésére Irányul törekvés kapott helyet a fašizmu megerősödésének idején Gömbös Gyu la programjában. „Az érdes munkás kezeket meg kell fognia a magya kúria tulafdonosának... és ez a kéi fogás figyelmezetessen mindenkit ezt a frontot, a magyar úr és a ma gyar kisgazda frontját áttörni senki nek sem lehet." gömbös után az ellenforradalon " kormányelnökei közül 1939-bei Imrédy Béla hirdette meg határozot tabban a jól ismert és az adott vi ÜJ SZÖ 4 * 1965. március 3,