Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-28 / 86. szám, vasárnap

SERDÜLŐKORI GONDOK sz«p>4qápot is Fiataloknak sok keserűséget okoz, ha az arcbőrük pattanásos. Serdülőkorban a faggyúmirigyek több és megváltozott összetételű faggyút termelnek. Sokszor azonban a nagyobb mennyiségű faggyút a szervezet nem képes kiüríteni, és az a szőrtüszőkben megreked. Ez könnyen fertőző-, dik, és így keletkezik a pattanás. A zsíros bőrű ember mosakodjon mindig szappanos meleg vízzel. A mosdővízbe kávéskanálnyl bőraxot lehet keverni. A bőr zsírosságát csökkenti, ha az arc bőrét naponta néhányszor hígított alkoholos vattával letöröljük. Törülközéskor gyengén masszírozzuk a bőrt, így a bentrekedó faggyút enyhe nyomással kipréseltük. A kéntartalmú • púder a zsíros bőrt nemcsak elfedi, hanem szárítja is. Időnként keressük fel a kozmetikust, aki az arcbőrt szakszerűen kitisztítja. A pattanásos, zsíros bőrűek kerüljék a fűszeres és zsíros ételeket. Nyáron napozzanak; télen kvarcoljanak. Általában fogyasszanak sok főzelékfélét és gyümölcsöt. HÉTVÉGI PIHENŐ Sok helyen még ma is az a szokás, hogy a férj, miután elfogyasztotta vasárnapi reggelijét, elmegy bazulrol, nehogy ,,láb alatt" legyen. Az asszony otthon marad, takarft, főz, süt: egyszóval sokkal többet dolgozik, mint más napúkon. A közösen elfogyasztutt kiadós ebéd után a férj elmegy a mérkőzésre, esetleg elviszi a gyerekeket sétálni, az aszszony meg örül, hogy nem zavarják a mosogatásban, további munkájában. JEGYEZZÜK MEG JÖL: a vasárnapi munkaszünet az asszonyokra ls vonatkozik. Természetesen van mit tennie vasárnap is, de ezt sokkal könnyebben megoldhatja, hisz ott van segítségére az egész család. Vasárnap nem kell korán felkelni. A takarítás percek alatt kész, ha a hét folyamán részletenként elvégeztük a nagy munkát. Az ebéd télen már szombaton elkészül, de nyáron is lehet legalább féllgltész. (Erre még visszatérünk.) A másik megoldás: kel-' Jen fel vasárnau korábban a család és menjen kirándulni. A túrázás, kirándulás a legélvezetesebb vasárnapi szórakozás, mely egészséges ' fáradsággal tölti el ugyan az embert, de erőt ad a további munkahétre. Ha kirándulásra vagy túrára megyünk, legfontosabb kellékünk a jól felszerelt hátizsák vagy kézitáska. Bár a kirándulás lényege nem az egésznapi evés, Jől gondoljuk meg, mit viszünk magunkkal. A kirándulásra szánt hideg ételek lehetnek húsfélék, melyek a szombati ebéddel vagy varsorával együtt készülnek. Ne hiányozzék a gyümölcslé és később a gyümölcs (de nem szőlő vagy őszibarack, hacsak nem teszszük külön alumínlumdobozha). Vihetünk kemény tojást s ha már lesz zöldpaprika, ehbe tehetjük a körözöttet, esetleg vajat. Kivájt kenyérsarkába -tojásrántottát tölthetünk, vihetünk még csomagolt sajtot, nem olvadó süteményt, kekszet. Ne lelejtsünk el kenyeret vinni, sót és kést. Az alábbi néhány étel receptjét közöljük, melyek otthon fogyasztva is bizonyára izlenek majd. Töltött marhahús: Szép nagy szelet húst veszünk (kb. fél kilós darabot J Óvatosan, hogy kl ne szakadjon. kiverjük és a következőképpen töltjük: 1. TÚLTEI.ÉK: A húst egész vékony szalonnaszeletekkel beborítjuk, 1 dl rizst hintünk rá, tetszés szerint főtt tojást, uborkát, és fűszerezzük. 2. TOI.TELÉK: apróravágott gombát, zöldpetrezselymet puhára párolunk, rizst keverünk hozzá és egyenletesen a húsra kenjük. A töltelékkel megkent húst összecsavarjuk, cérnával átkötjük, kevés zsírban pároljuk. A töltelék készülhet züldbbrsőval és mustárral ízesített maradékhúsból is. CSAK EGY SZOBA Bármennyi lakás épül is, egyik __________________ napról a másikra nem mindenki költözhet új otthonba. Különösen a fiatal házasoknál probléma ez, akik sokszor a szüleiknél kapnak egy szobát, amíg mondjuk felépül a szövetkezeti lakás. Egyre kevesebb ember tekinti lakását csupán hálóhelyiségnek, hanem azt szeretnék, hogy lakásuk kellemes otthon legyen, ahol jól érzik magukat a nap minden szakában, olvashatnak, tanulhatnak és pihenhetnek. Ha tehát egy szobánk van csak, azt rendezzük be úgy, hogy valóban minden követelményt biztosítson, ugyanakkor lakályos is legyen. Erre példa mellékelt rajzunk, amelyen megoldották a hálóhelyet, pihenő- és ebédlősarkot, sőt, a szekrények kérdését Is. Az ember nincs egyedül Mindenütt a változás, a fejlődés jeleivel, új emberekkel, új életjelfogással, élettartalommal találkozunk ... Ez ma már Vágsellyén, szinte megszokott, olyannyira, hogy nehéz tanújelét találni a múltnak, amely megmutatná a kiinduló pontot. Sellyei Józsej íróhoz, a város szülöttéhez folyamodunk segítségért a múlt jelkutatásához. „Kicsiny volt a domb háta már. Á falu megnőtt rajta embermennyiségben évszázadok alatt. A kicsiny hely miatt nem nőhetett nagyobbra épülő házakkal, hát összezsúfolódott emberekben. Nagy tragédia az, hogy a megnőtt ember testéhez nem nőtt hozzá a takaró". Vágsellye ls dombon elterülő falu volt valamikor. A krónikák tanúsága szerint a Posta utcában még meglevő öreg ház állt a község legmagasabb pontján. Mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy, e ház ennyire a főidbe süllyedjen?!... Gondolnánk — évszázadoknak. Tudjuk azonban, hogy a húsz éve emelt házóriások gyorsították meg ezt a süllyedési folyamatot. Általában azonban hiába kérded a vágsellyeiektől a múltat. Az ódon kastély lakója vezet viszsza a levitézlett korba: Petro Miska bácsi, a városban közismert és közkedvelt újságárus. A Vágsellyén húsz éve lejátszódott eseményekből már semmit sem látott, mert vak. A kastély joghíjasan tátongó kapuján keresztül indul el Miska bácsi mindennap szokásos körútjára. Kopottas sapkája már ősz üstököt takar. Az utcán óvatosan lépdel. Fehér botjával — amelynek örök sötétség a neve — kikopogtatja a változásokat, a nemrég épült lapótelepek gyalogjáróin. Időnként botjával olyasmit is érint, amit még tegnap hiába keresett volna azon a helyen. Így láthatatlan térképéről naponta törli a régi tájékozódási pontokat, és újabbat rajzol rá. — Tizenöt-húsz évvel ezelőtt In még bot nélkül is elmentem bárhová, de amióta építkeznek, nem lehet, mert hol új ház, hol kerítés vagy csővezeték, csatorna állja az utamat. Az újság pedig mindennap jön, mindennap kell, és manapság sok újság fogy. Miska bácsinak pedig állandó vevői vannak, akik a megszokott Időben már várják a lapokat. Es 0 elindul a város új utcái felé, amelyeket még sohase látott, hogy széthordja a lapokat, amelyeket nem olvasott. A késő délutánt Órákban árnyas szobájában találunk rá. A rádió lab darúgó-mérkőzést közvetít, azt hallgatja. Igazán, milyen jó, hogy a rádió sportközvetítéseket ts sugároz ... — Szeretnénk, ha Miska bácsi elmondaná, milyen volt a múlt? Azok az idők, amikor még fiatal volt. — Mit mondjak? Olyan, hogy egy ember vígan tönkremehetett, ha baleset érte. Megvakulhatott, mert nem akadt hatalom, amely a szegényen segíteni akart volna. Szavainak súlya van, és olyan nehezen törnek elő torkából, mintha a nagytölcséres, ósdi, gramofon varázsolná elő őket, amely szobája sarkában áll, mint egy színház kelléktá rában, egy színházéban, amely szá zadelejt darab előadására készül. Innen Indultunk el... VITKO ZOLTÁN KOBÁK KORNÉL A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya, a CSKP XI. kongresszusának a mezőgazdasági termelés fokozásáról hozott határozata értelmében 1958. április 9-én elhatározta egy új nitrogén-műtrágyagyár felépítését Szlovákiában. Az új vegyikombinát építése 1958. szeptember 7-én Vágsellyén kezdetét vette. Mátyásföldi gyáróriás Sok százezer köbméter kőből, betonból és vasból jött létre a gyár. Az üzem tervezetein már 1954-ben dolgozni kezdtek. Megkötötték a szerződéseket a szállítókkal, és gyárakat kerestek, amelyek elkészítik az újabb gyárat. Az üzemet három részlegre tervezték. Az első már kész, üzemel: nitrogént tartalmazó műtrágyát gyárt — mészkővel kevert ammónia-salétromot. Felszabadulásunk huszadik évében az üzem már minden hónapban 10 millió korona értékű műtrágyát állít elő. Műtrágyát, amelyhez követ kevernek, és legújabban lisztté őrölt dolomitot is. A bonyolult termelési folyamat eredményeképpen a földgáz, a levegő és a mészkő finom, szemcsés műtrágyává alakul át. A növények táplálását szolgáló salétromon kívül az üzemben bizonyos növényi termékeket helyettesítő nyersanyagok előállításával is foglalkoznak. Első helyen a Dlpren-G jelzésű kaucsukot említhetnénk és a klórprénlatexet. Az. Idén helyezik üzembe az elektro. analízis részlegeket. Ott a konyhasót dolgozzák majd fel különféle termékek gyártásához. Egy hőerőmű építését is elkezdik. A második részleg egyes épületeinek befejezése is erre az évre várható. A harmadik részleg tervezetének elkészítésében a Szovjetunió, Románia és a Német Demokratikus Köztársaság szakemberein kívül még nyolc nyugati állam szakemberei vesznek részt. Ez az üzem parkolóhelyén sorakozó külföldi jelzésű kocsik számtábláiról is könnyen megállapítható. Végleges formájában tehát az tizem nemzetközi összefogás eredménye lesz. Gyümölcseit azonban elsősorban az ország és Mátyusföld népe élvezi majd. Az üzem dolgozóinak nagyrésze — annak ellenére, hogy csak szakképzett munkaerőt alkalmaznak — Vágselye környéki. Nagyobbára fiatalok, az üzem alkalmazottainak átlagos életkora 27 év. Valamikor erről a vidékről számtalan ember utazott munka után a széles világba. Ma az ország legkülönfélébb pontjairól érkeznek ide dolgozni, találunk itt belgákat és franciákat is, akiknek országai a múltban nem egy sellyeinek és környékbelinek adtak kenyeret. Munkáért tehát már nem kell inás vidékre menni. Lassan úgy alakul a helyzet, hogy az üzem nem képes megszerezni a szükséges szakembereket. A szakmák közül legkevésbé a villanyszerelők és a lakatosok utánpótlása kielégítő. Jelenleg Igen nagy a szakemberek hiánya. De vegyészekben sem bővelkednek. Az üzem óriási méreteiből ős a termelési folyamat sokrétűségéből ítélve ugyanis nem kevés hozzáértő ember kell ahhoz, hogy ez a koloszszus mozgásba jöjjön. Órákat vesz igénybe a gyártelep megtekintése. Oj épülettömbök sora mellett halad el az ember. A csövek áttekinthetetlen hálózatával keresztül-kasul szőtt telep közepéből figyelmeztető ujjként emelkedik a fehér-vörös sakktáblás 120 méter magas kémény, amelyet vasbetonból egy darabban öntöttek ki. Egy másik 80 méteres kémény rozsdamentes acélból készült. A kazánokban egy kilométer hosszú szállítószalag juttatja el a szenet. Az ainmoniák-reaktorok súlya egyenként 100—100 tonna. Az üzem óriáskompresszorai 325 atmoszférával nyomják a gázokat. A granulációs torony tetejét helikopterről szerelték. Az elmondottak természetesen távolról sem számolnak be mindarról, amit az üzem építői itt betonba és vasba öntöttek. Ennyi is érzékelteti azonban azt az óriási változást, amit Vágsellyén hozott a szabad húsz esztendő. — Kérem, én még csak egy éve Jöttem ide lakni..

i Esetleg: — Hogy mi történt? Felépült a gyár, a város... Rájövünk: a fejlődés jeleit az utca kövezetén, a korszerű lakótelepek parkosított terein ébredező fűszálakban és a táblákon, épületeken, transzparenseken olvasható feliratokban, szavakban kell keresnünk ... Mert húsz éves szabadságunkat Vágsellyén is az élet, a szavak és a tárgyak bizonyítják. Bennük ölt testet, nyer kifejezést szabad létünk. In herbls, verbis et lapidibus — füvekben, szavakban és kövekben. A húsz éve született nemzedék, a háborút nem ismerő, a várost már összes vívmányaival együtt ismeri meg. Az épületfalon olvashatta-e valaki húsz évvel ezelőtt Vágsellyén, hogy „bölcsőde", „szálloda" ...? Betonba öntött lakótelepek, áruházak és hazánk egyik legkorszerűbb vegyi kolosszusa a húsz szabad év megtestesítői. A fű, a növény, az élet, a leírt, kimondott vagy még kimondatlan szó, és az utcák, utak felületére fektetett, a cementbe és a gyár termékeibe beleőrölt kő, amely a növényzet éltetésére, az élet fenntartására hivatott — ezek a fejlődés, a változás tanúi Vágsellyén. U núsz év eredményeit keressük, de vajon min mérjük le őket? Megállítjuk az első járókelőt: — Kérem, mondjon valamit arról, mi történt itt húsz év alatt. Mondjon legalább egy kiemelkedő eseményt... A kérdést fogalmazhatjuk bármiképpen, a válasz általában megegyezik: Kb. 70—75 dkg zefír fonálból, házias tűvel oda-vissza haladó kispálcikasorral horgoljuk. A szoknyát két részből állítjuk össze, melynek mindegyikét a csfpóbőség felének megfelelő hos'zszú láncszemsorral kezdjük.és 60 cm-ig egyenesen horgoljuk. Innen kezdve a két oldalát kissé fogyasztjuk' s a megfelelő hosszúságnál befejezzük. Az összeállításnál a derék felé szűkülő varrásokat varrunk. A szoknyát kibélelve övszalagra dolgozzuk és oldalt clppzárral csukjuk. A Japánszabású kosztüm kabátját a szabásminta szerint készítjük. A szabáson bejelölt szűkítő varrást kihagyjuk. Ez utólag összevarrva a zseb nyílását pótolja. Továbbhaladva az ujjukat is egybehorgoljuk az előrésszel a szabásminta szerint fogyasztva a vállon. A két előrészt egyformán, hátrészét a szabásmintán szaggatott vonallal bejelölt minta szerint, szűkítő varrás nélkül készítjük, összeállítás után a kabát széleit 2—3 sor kispálcikával befogjuk. Selyemmel béleljük. <•» SZÖ 2 A 1965. március 590.