Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-27 / 85. szám, szombat

NAPALM, GÁZ... ATOMBOMBA ? A háború logikája, hogy nincs hektáron tönkretették a termést, a ** benne megállás. Az elvakultság, gyümölcsösöket és most legutóbb még a józan megfontolás hiánya egyre mé- a harci gázok bevetésétől sem riadtak lyebbre rántja a hadviselő feleket. Ez vissza. érvényes az Egyesült Államok had- E számadatok mögött a szabadság­üzeneí nélküli háborújára is, amely szerető vietnami nép elképezhetetlen nem más, mint példátlan agresszió a vietnami nép ellen. Néhány héttel ez­előtt még Washington a „partizánok­szenvedése és hősies kitartása húzó­dik meg. A hazafias front nyilatkozatában le­nak nyújtott támogatás" ürügyével szögezi, hogy ha az amerikai impe­kezdte meg a Vietnami Demokratikus rialisták további egységeket küldenek köztársaság elleni kalóztámadásokat, Dél-Vietnamba, és csatlósaik is bekap­azóta már mindennaposak a bomba- csolódnak a háborúba, a hazafias zások, az amerikai repülőgépek egy- front kénytelen lesz jelhívássál for­re mélyebbre hatolnak be a VDK-ba, dúlni a világ népeihez, hogy küldje és a pilóták már „sza badon választott cél­pontokat" támadhat­nak. A rövid amerikai nyilatkozatok szemér­metlenül közlik, hány tonna bombát dobtak az amerikai repülőgé­pek a VDK békés vá­rosaira, falvaira. Leg­utóbb már a koreai háborúban hírhedté vált napalmbombákat is szórtak a 17. szé­lességi körtől északra fekvő településekre és Dél-Vietnamba a par­tizánok ellenőrzése alatt álló területekre. Közben napvi­lágot láttak a Pentagon azon tervei is, miszerint megkezdik a Vietnami HÉTVÉGI nek neki katonákat és fegyvereket segít­ségül. A dél-vietnami hazafiak eddig saját erejükre támaszkod tak. Az imperialista beavatkozók Dél-Viet­namba áramlása arra kényszeríti a hazafia­kat, hogy fontolóra vegyék, segítségül hívják-e a szabadság­szerető népeket. • ÚJABB CSALÓDÁSOK Az amerikai saj­már napvilá tóban got láttak az első kommentárok, ame lyek beismerik, hogy a VDK elleni kalóztámadások nem hozták meg a Demokratikus Köztársaság éjszakai várt gyors sikert. Hivatalos körök is bombázását és a fontosabb ipari köz­pontok elpusztítását. Az agressziónak e fokozatos kiterjesztése azt bizo­nyítja, hogy a bombázások nem hoz­ták meg az amerikaiak által várt eredményt, és ezért egy lépéssel to­mélyen hallgatnak, ezúttal elmarad a szokásos dicsekvés, ami igazolja az agresszió kiterjesztésének eredmény­telenségét. Az amerikai közvélemény jelentős része nem ért egyet a kalóz kodással, amelyhez Johnson elnök be­vább merészkednek a háborús szaka- leegyezését adta. A londoni Tribúne dék szélén. AMIT MÉG HITLER SEM MERÉSZELT MEGTENNI A felháborodás viharát kavarta fel vezércikkében találóan rámutat arra, hogy Johnsont azért választották meg, mivel az amerikai népet megrémítet­te fíoldwater fegyvercsörtetése és fe­lelőtlensége. Johnson azonban most olyan politikát folytat Vietnamban, világszerte a hír, hogy az amerikaiak amilyent ellenfele ajánlott, érthető, a dél-vietnami hazafias erők ellen különféle gázfajtákkal támadtak. A dán Aktulet című lap találóan ál­lapítja meg, hogy Washington kétség­beesett győzni akarásában olyasmit követ el, amit Hitler még a teljes ve­reség tudatában sem merészeli meg­kockáztatni. A gázok harci felhaszná­lását nemzetközi egyezmény tiltja, de úgy látszik, Washington ezt is felrúg­ja, akár az egyes országok szuvereni­tását biztosító nemzetközi jogot. Ügy látszik, igaza van azoknak a hj ma­gyarázóknak, akik megírták',' tíógy az Egyesült Államok a vietnami népen akarja kipróbálni az utóbbi években kikísérletezett új harci gázokat és más fegr/verfaitákat. Ez a meggon­dolatlan hazárdjáték azonban belátha­tatlan következményekkel járhat. Kü­lönösen ha olyan emberek kezébe ke­rül az emberiség sorsa, mint Mendel Rivers, a kongresszus fegyverkezési bizottságának elnöke, aki a gáz be­vetéséről szó szerint ezt mondta: „Hu­mánus eszköz, amellyel megpróbá­lunk észt verni ezeknek az emberek­nek a fejébe." Ettől már csak egy lé­pésre van Zuckertnek, az amerikai lé­gierők miniszterének eredeti meggyő­zési módszere, aki szerint: elrettentő eszközként kisebb atombombákat is le kellene dobni Vietnamban. A gázháború általános felháborodást váltott ki, s Washingtonban egymás után bizonygatják, hogy csak egészen „ártatlan" gázok voltak, amiről az el­nök nem is tudott, mivel beleegyezése nem szükséges a bevetésükhöz. Elő­ször McNamara hadügyminiszter ma­gyarázta az újságíróknak, hogy nem „halálos" gázok voltak, hanem amo­lyan humánus fojtó, hánytató stb. gá­zok. Ezután a Fehér Ház sajtótitkára hárította el a felelősséget az elnökről, majd Rusk külügyminiszter próbálta meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a gáz sokkal emberségesebb jegyver, mint a tüzérségi sortűz, vagy a légitámadás. A kegyetlen, emberte­len dél-vietnami háborúban még az amerikaiak mernek emberiességről be­szélnil • DÖBBENETES ADATOK A dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­hogy az amerikaiak Jelentős része azt gondolja, hogy az elnök árulója lett annak a programnak, amely őt a Fe­hér Házba juttatta. Természetesen akadnak az Egyesült Államokban szép számmal olyanok, akik tovább szítják a háborús hisz­tériát, és azt állítják, hogy a VDK bombázásának azért nincs szemmel látható eredménye, mert nem elég hatásos. Szerintük tönkre kell tenni a demokratikus Vietnam ipari köz­pontjait, főyárosát, az egész országol. Súlzberger úr a New York Timesban így szolgáitatja hozzá az ideológiát: „Ha a legnagyobb nagyhatalom nem tudja bebizonyítani, hogy útját tudja állni a forradalmi háborúnak, hasonló háború robbanhat ki Afrikától Latin­Amerikáig mindenütt." Más szavakkal Washington a törté­nelem kerekét szeretné megállítani. Ebbe azonban már másoknak is bele­tört a foguk. • A BÉKÉS RENDEZÉS AZ EGYETLEN JÁRHATÓ ÚT Az amerikai veszettek arra számíta­nak, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni provokációikkal be tudják rántani a konfliktusba a Szov­jetuniót meg a többi szocialista or­szágot, és második Koreát csinálhat­nak Vietnamból. A Szovjetunió azon­ban nem hagyja magát kiprovokálni, és még most is a békés rendezésben látja az egyetlen kivezető utat. Az amerikai agresszió egyre jobban szem­beállítja a világ közvéleményével az amerikai kormányt, és hiába bizony­gatja Johnson az Egyesült Államok jószándékait, a tények másról beszél­nek. A harci akciók sikertelensége és a közvélemény nyomása a békés meg oldások felé szorítja Washingtont. Egyelőre azonban még túlsúlyban vannak a háború kiterjesztésének hí­vei. Ezekhez szól Gromiko szovjet külügyminiszternek a VDK-beli kollé­gájához intézett leveléből az a rész, amely leszögezi: „A Szovjetunió a VDK kormányával történt megegyezés alavján szükséges intézkedéseket tesz a baráti szocialista ország biztonságá­nak védelmére és védelmi képességé nek megszilárdítására." Brezsnyev elvtárs pedig legutóbbi beszédében Wiüson mellébeszél tási Front a napokban nyilatkozatot bejelentette, hogy már meg is kezd adott ki, amely döbbenetes adatokat ték ezen intézkedések megvalósítását, közöl az amerikai agresszió szörnyű SZŰCS BÉLA következményeiről. A nyilatkozat sze­rint a legutóbbi tizenegy évben az amerikaiak négymilliárd dollárt köl­töttek dél-vietnami politikájukra. En­nek 80 százaléka katonai célokat szol- Londort (CTK) — Az angol alsóházban gált Ez idő alatt több mint 160 000 a munkáspárti képviselők arra akarták kisebb-nagyobb légitámadást hajtottak kényszeríteni Wiison miniszterelnököt, ' i, ". . u nn valaszolion arra a kérdésre, milyen ie­végre Dél-Vietnamban. Megöltek 170 pések9 t' akar tennl az angol kormány a ezer embert. Kínzásokkal megnyomo- vietna mi válság megoldása érdekében. rítottak, illetve meggyilkoltak körül- Wiison válaszában elismételte, hogy belül 800 000 vietnamit, 5000-et pedig Nagy-Britannia továbbra is támogatja élve temettek el. Több mint ötmillió az Egyesült Államok vietnami politiká­parasztot koncentrációs táborba zár- í^t. Stewart külügyminiszter bíráló meg­' , , , . , í„7,.„i-„„i.'" egyzéseirö nvi atkozva kl elentette, tak, amelyeket „stratégiai falvaknak ^ ezek csak 8gy v 0. „aprosperitás övezeteinek neveztek nat koznak. Wiison ezzel kapcsolatban a el. Mérgező anyagokkal sok százezer gáztámadásokra gondolt. Igényesek az iskolaügy fejlődése s az ifjúság nevelésének feladatai Március 18-án ülésezett az SZLKP Központi Bizottsága s megtárgyalta a CSKP KB múlt évi októberi határoza­tának teljesítését. A beszámolót Vasil Bilak, az SZLKP KB titkára mondotta. A vitában 18 elvtárs, az SZLKP KB tagjai és póttagjai szólaltak fel. Az alábbiakban kivona­tosan ismertetünk néhány felszólalást. A nemzetközi testvériség szellemében neveljünk Lőrincz Gyula elvtársnak, a CSEMADOK elnökének felszólalásából Megállapíthatjuk, hogy ahol cso­portosan él a magyar nemzetiségű lakosság, mindenütt van magyar tan­nyelvű alapfokú kilencéves iskola. Szlovákiában 22 általános középisko­lánk és 11 középfokú szakiskolánk van. Kérdés, szükséges-e tovább fej­leszteni a magyar tannyelvű szakis­kolákat. Ügy vélem, liogy igen. Csak meg kell fontolni, hogy melyik ága­zatban. Az eddigi tapasztalatok iga­zolják, hogy a magyar tannyelvű szakiskolák egyenértékűek a szlovák iskolákkal. Az iskolák oktatási-neve­lési színvonala jó, és a végzett nö­vendékek hazánk egész területén megállják a helyüket a gyakorlati életben. Például a Košicei Gépészeti és Elektrotechnikai Ipari Középisko­la végzett tanulói jól érvényesülnek nemcsak Szlovákia területén, hanem a cseh kerületekben is. Ez azért van, mert az említett iskolákban helyes az oktatási módszer, a szakkifejezé­seket két nyelven tanítják. Így a vég­zett növendékeknek nincs nyelvi ne­hézségük sem a szlovák, sem cseh környezetben. A košicei iskola példá­ját á többbi szakiskolák is követhet­nék. Nincs áttekintésünk arról, hány ma­gyar diák tanul a szlovák tannyelvű másodfokú iskolákon. Szükséges lenne egy elemzést készíteni az alapfokú ki­lencéves iskolák kilencedik osztályából kikerülő magyar fiatalság elhelyezésé­ről és a megállapított tények alapján intézkedéseket javasolni. Már néhány éve halljuk a bíráló han­gokat a magyar és szlovák tannyelvű iskolák egyesítésével kapcsolatban. Az egységes iskola kialakításának gondo­lata abból a helyes elvből indul ki, hogy a vegyes nemzetiségű községekben egy Iskolát építsenek, és az iskolában a tanulók ne külünüljenek el nemzeti­ségek szerint, hanem a neinzetküzi testvériség szellemében együtt nevelked­jenek. Sajnos, számos esetben az isko­lák egyesítését adminisztratív úton vé­gezték. Megállapítottuk, hogy az utóbbi idő­ben az iskolaügy szakaszán további ja­vulás állt be. Aránylag jó az oktató­neveifi munka színvonala. Az alapfokú kilencéves iskolák szép. új és jó minfi­ségü tankönyveket, tanterveket és tan­meneteket kaptak. Javult a szlovák nyelv oktatása és több a szakképzett tanító is. Teljesen egyet értek azzal, amit Bi­lak elvtárs a főiskolákról mondott. Meg kell azonban állapítani, hogy az 1963—64-es tanévben a 31 ezer fő­iskolai rendes hallgató közül mind­össze 1872 volt a szlovákiai főisko­lákon tanuló magyar nemzetiségű fia­talok száma. Ebbe már beleszámítot­tuk a Nyitrai Pedagógiai Intézet ma­gyar osztályának hallgatóit is. S ez kevés. Sürgősen meg kell oldanunk a magyar színészek és magyar újság­írók nevelésének kérdését is. Lehető­vé kell tenni számukra, hogy a ma­gyar nyelv tisztasága érdekében leg­alább egy évig Magyarországon ta­nulhassanak. Amint látjuk, probléma van bőven, és ezeket fokozatosan meg kell oldani. Meggyőződésem, hogy ez sikerülni fog. Tisztázni kell az iskolaépítés koncepcióját }án M a r k o, az Építkezési Beruházások Szlovákiai Bizottsága elnökének felszólalásából Marko elvtárs az iskolaépítés anyagi és műszaki feltételeinek kér­déseivel foglalkozott. Többek között kijelentette, hogy az Iskolaépítke­zésben mindaddig nem mehetnek Jobban a dolgok, amíg nem fogjuk tisztán látni, hogy mit, hol és mikor akarunk építeni, tehát, amíg legalább 90 százalékra nem lesz világos kon­cepció az építkezéssel kapcsolatban. Az iskolaépítkezés fogyatékossága az utóbbi években az is. hogy a figyel­met főleg a tantermek építésére össz­pontosították és ugyanakkor kevesebbet törődtek az iskolaépület teljes befeje­zésével. Ezt a fogyatékosságot az 1966 — 1970-es években teljesen fel kell szá­molni. Tény azonban, hogy a gyakor­latilag „félbemaradt" iskolák teljes be­fejezése nem valósulhat meg az 1966— 1970-es években, miután ez jelentűs pénzügyi és anyagi ráfordítást Igénvel. Beszédében foglalkozott továbbá a kö­zépfokú szakiskolák és a fűiskolák, va­lamint a diákotthonok tervezésének és építésének problémáival. A CSKP KB határozatának érvényesítése az életben Dr. Matej L ó č a n elvtársnak, az SZNT iskolaügyi és kulturális megbízottjának felszólalásából Áz iskola munkájának eredményeit tekintve a leggyengébb pont egyelőre az iskola nevelőhatásának színvona­la. Ebben az is szerepet játszik, hogy a pedagógiai tudománynak nem si­került azonnal megválaszolni főleg a nevelési elmélet szakaszán az újon­nan felmerült kérdéseket. Lúčan elvtárs a továbbiakban részle­tesebben elemezte az iskola és az élet kapcsolatának eddigi gyakorlatát. Az egységes Iskolai oktatás kérdéseit ele­mezve leszögezte, hogy mint életünk más területein, az Iskolaügy terén is előtérbe kerül a minőség, a hatásosság és az iskolai munka hatékonyságának fokozása. E szempontokból kiindulva mérlegelte az alapfokú kilencéves isko­lák munkáját, rámutatott az eddig elkö­vetett felesleges hibákra és azokra az intézkedésekre, amelyeket az iskola munkájának hatékonyabbá tétele érdeké­ben fokozatosan bevezetünk. Ezután a differenciálás probléma jávai foglalko­zott részletesebben. Hangsúlyozta, mi­lyen veszélyes az, ha az alapfokú ki­lencéves iskolákon adminisztratív úton, gépiesen az előmenetel szerint próbál­ják a differenciálást megvalósítani. Rá­mutatott arra is, milyen problémák vár­nak megoldásra a középfnkú szakisko­lákon és az általános küzépiskolákun is a differenciálás surán. Beszéde további részében a 15 éves fiatalok elhelyezésével foglalkozott. Bírálta azt az egészségtelen irányza­tot, amely egves vállalatokban és üzemekben nyilvánul meg az Ipari tanulók megnyerésével kapcsolato­san. Hangsúlyozta, hogy addig nem szabad munkaviszonyba helyezni a fiatalokat, amíg a tanoncintézetek és az ipari tanulók felvételének tervét nem teljesítik. Beszéde befejező ré­szében a tanítóság problémáit ele­mezte. Leszögezte, hogy céljaink meg­valósításához két dologra van szük­ség: az új irányvonal helyes megérté­sére és arra az elhatározásra, hogy ezt az irányvonalat betartjuk (ez el­sősorban a tanítókra és ránk, Iskola­ügy! dolgozókra vonatkozik). A szub­jektív tényezőkkel egy időben azon­ban meg kell teremtenünk az objek­tív feltételeket is. A továbbiakban Lúčan elvtárs az iskolaügy irányításának kérdéseivel foglalkozott. Tudományos munka a főiskolákon Dr. Vladimír Hájek tanár felszólalásából Napjainkban minden főiskolán az az egységes és helyes nézet uralkodik, hogy a tudományos és a pedagógiai munka szerves egysége nélkül nem le­het a társadalom szükségleteinek mi­nőségileg megfelelő főiskolai végzett­ségű szakembereket nevelni. Ez az egyik oka annak, miért kell a főiskolákon rendkívül nagy figyelmet szentelni a tudományos munka fejlesztésének. A másik szempont az, hogy a főiskolák tudományos kapacitásának fejlesztésé­vel — ami lényegesen nagyobb, mint az akadémia tudományos kapacitása — sokban segíthetnének életünk égető tu­dományos problémáit megoldani. A leg­sürgősebb feladat tehát megoldani a tu­domány fejlesztésének mai szükségletei­vel összhangban a fűiskolák tudomá­nyos munkásságának teljes ütemű fej­lesztését. Fokozatosan és megfontoltan kell emelni az oktatás és nevelés színvonalát Vladimír Koucký elvtárs­nak, a CSKP KB titkárának felszólalásából Koucký elvtárs a CSKP KB múlt év októberi határozatának megvaló­sításával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felvetett problémákat tovább­ra is gondos átdolgozás, néhány eset­ben gyakorlati kutatás tárgyává kell tenni, s nem szabad a gyakorlatba bevezetni olyan intézkedéseket, ame­lyeknek helyességéről még nem győ­ződtünk meg. Helyesnek tartjuk — mondotta — ha nem egyik napról a másikra kezdik meg az alapvető problémák megoldását és nem egész Szlovákia területén egyszerre, hanem a cél tudatában fokozatosan és meg­fontoltan látnak hozzá. Az egyik felelősségteljes társadal­és módosítása. A CSKP KB ideológiai bizottsága a közelmúltban már meg­tárgyalta az általános irányelveket, amelyek szerint e feladatot megva­lósítjuk. A kevésosztályos iskolák át­építése hosszúlejáratú feladat. 15—20 évig is eltart és sikeresen csakis a mezőgazdasági termelés fejlődésével, a falu szerkezetének fokozatos átépí­tésével összhangban valósulhat meg. Figyelembe kell itt venni a lakosság helyváltoztatási irányának fejlődését, a beruházási építkezések lehetősé­geit, a közlekedés fejlődését és a gyermekek étkeztetéséről és iskolán­kívüli foglalkoztatásáról való gondos­kodást. Rendkívül nagy figyelmet követel a magyar és ukrán tannyelvű nemzetiségi iskolák hálózatának távlati kidolgozá­sa. Nem kevésbé bonyulult feladat lesz a hegyvidéki és tanyai iskulahálózat távlali terveinek felvázolása. Ezzel kap­csolatban ki kell emelnem a lakosság példás kezdeményezését a trenčfni diák­otthun önsegélyes építésénél, és egyben hangsúlyoznom kell, hogy hasonló ön­segélyes akciókra — a lakosság, az iizemek és az EFSZ-ek segítségére — a jövőben is szükségünk lesz, sőt még fokozottabb mértékben. Koucký elvtárs a továbbiakban elmon­dotta, hogy a CSKP KB ideológiai bi­zottsága rövidesen megtárgyalja az alapfokú kilencéves iskolák oktatásával kapcsolatban javasolt intézkedéseket és az általános középiskolai tanulmányok módosítására vonatkozó elvi javaslato­kat. , Koucký elvtárs beszéde további ré­szében a munkaviszonyban álló fia­talság továbbképzésének módjaival foglalkozva rámutatott milyen nehéz e probléma megoldása. Felhívta a fi­gyelmet, hogy az új tartalmi és szer­vezési intézkedések ne vonják el az iskolairányítás és az egyes ágazatok figyelmét a tanoncnevelés anyagi és káder szempontból történő biztosítá­sáról. Majd az új főiskolai törvény­javaslattal kapcsolatban felmerült kérdéseket elemezte. Kitért a főis­kolák végzett növendékeinek elhelye­zését érintő problémákra is. Hang­súlyozta, milyen rendkívül fontos s a főiskolák munkájában rendszeres, mindennapos feladat a politikai ne­velőtevékenység. Ismeretes, hogy az. utóbbi két évben lényeges változás állt be a főiskolai hallgatók soraiban. A tanulók jelentős részénél az eddigi passzivitást élénk politikai aktivitás váltotta fel. Ez lényegében kedvező jelenség, mert az ifjúság aktív érdek­lődése a közélet iránt a társadalom további fejlődése szempontjából nél­külözhetetlen. Látnunk kell viszont azt is, hogy ezt a folyamatot számos olyan jelenség kíséri, amelyek láttán nem maradhatunk közömbösek. Ugyanis . az alapjaiban helyes, bíráló megjegyzések és követelések mellett találkozunk helytelen eszmei néze­tekkel, liberális-revizionista irányza­tokkal is. S ez a tény a főiskolák gyenge politikai nevelőmunkájáról tanúskodik, különösen pedig a mar­xizmus-leninizmus tanszékének gyengeségéről. Határozott kezdemé­nyezésre van Itt szükség. Elsősorban a főiskolai párt- és CSISZ-szervek ré­széről. Koucký elvtárs felszólalása befe­jező részében az iskolaügy fejleszté­sének gazdasági oldalát érintette. Hangsúlyozta, hogy pártunk mint ed­dig, a továbbiakban is következetesen érvényesíti a cseh és szlovák kerü­letek közötti fokozatos kiegyenlítő­dés politikáját a gazdasági és társa­dalmi élet minden területén, tehát az iskolaügy vonalán is, ahol az eltérés különösen szembe ütlő és tarthatat­lan. A kiegyenlítődés ütemének azon­ban összhangban kell állnia objektív lehetőségeinkkel. A prágai KERAMO szövetkezetben Mar­ta Taberyová képzőművésznő alkotásait mi feladat a kevésosztályos iskolák _ prágal mo tí vumú emléktárgyait' D. szétszórtságának távlati megoldásaoottálová zománcozza. ÚI SZÖ 4 * 1865. március 27.

Next

/
Thumbnails
Contents