Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-25 / 83. szám, csütörtök

Sokk önyv — kis helyi BESZÁMOLÓ A SOMORJAI NÉPKÖNYVTÁRRÓL gben AMIÓTA MÁRCIUS A KÖNYV HONAPJA, azóta ebben a hónapban figyelmünk fokozottabban irányul a könyvekre, és a népkönyvtárakra. Hírt adunk a könyvvitákról, az íróolvasó találkozókról, beszámolunk a könyvtárakról, a kiadók terveiről, a könyvkiállításokról. A könyv és az olvasás márciusban az érdeklődés homlokterébe kerül. Azt hiszem helyesen. A hiba talán csak az, hogy máskor nem foglalkozunk eleget a könyvkiadás, az olvasók és a népkönyvtárak problémáival. Pedig e kérdéscsoport az év minden időszakában legalább annyi figyelmet érdemelne, mint most, márciusban. Lapjaink közül egyedül a Hét törleszti az adósságot. Ez az újság egy idő óta behatóan foglalkozik az olvasó, a könyvtárak, és általában a csehszlovákiai magyar könyvek problémájával. A szociográfiai igényű felmérések során számos elgondolkoztató tény kerül napvilágra. Sok olyasmit tudtunk nieg, amin érdemes elgondolkozni, amivel érdemesebb lenne még részletesebben foglalkozni. De nem akarunk ismételni, nem akarjuk elmondani ugyanazt, ami a csehszlovákiai magyar könyvtári munkával kapcsolatban már elhangzott: (szakfolyóirat, könyvtárasképzés, hozzáértő vezetés, Jobb könyvellátás, stb., stb.) Sőt a somorjai népkönyvtárról szólva még arról sem írunk, hogy a könyv hónapja alkalmából mit tettek itt eddig, és mire készülnek a jövőben. Erről egyébként nem ís írhatnánk sokat. A könyvhónapban mindössze négy akcióra készülnek, melyek során vitákat rendeznek, magyar, illetve szlovák könyvekről. Ősbemutató Rozsnyón A rozsnyói Művelődési Otthon és a CSEMADOK helyi szervezete március 28-án (19.30 órakori a Városi Nemzeti Bizottság nagytermében bemutatja Lackóné, Dr. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony című darabját. A Madách feleségéről szóló művet- annak idején a Hét folytatásokban közölte, s dramatizált változata elé nagy érdeklődéssel tekintenek. A bemutató sikerétől függetlenül ls megállapíthatjuk, a rozsnyóiak kezdeményezése ' dicséretes, s az ősbemutató' vfflľáľása 'egyben rtráYnairodaluiunk áfclásos támogatását is jelenti. 'fi • A zürichi Operaiházban eddig meglehetősen elhanyagolták a szláv operarepertoárt. Az opera új igazgatása változtatni kíván ezen. Első tette, hogy Carl Ebért rendezésében, Alfréd Siercke díszleteivel bemutatja Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját. • V. A. Favorszkij, Lenin díjas nemzeti művész, a kiváló szovjet grafikus 78 éves korában hcsszas betegség után Moszkvában meghalt. Nevét hazája határain túl ls általánosan Ismerik. Főként mint elsőrendű illusztrátort értékelik, aki Shakespeare, Anatole Francé, Tolsztoj, Puskin, Goethe és Merimée művelt nagyszerű fametszeteivel ékesítette. • MŰVÉSZET ÉS MUNKÁSMOZGALOM - EURÓPÁBAN címmel nagy nemzetközi kiállítást rendeznek Bolognában ez év tavaszán. A hátjorú befejezésének 20 évfordulója alkalmából mutatják be azon művészek alkotásait, akik részt vettek a fasizmus elleni harcban. A világ legkiválóbb művészei, köztük Chagall és Picasso is megígérték részvételüket. A kiállítás újból rámutat a modern művészet haladó jellegére s annak legjobb képviselőire, akik mindig a demokrácia oldalán álltak. B. J. a KILENCEZER ÉVES falu nyomaira talált a perui tengerparton fekvő Paracas vidékén egy Fréderic Engel francia régész vezetésével kutató expedíció. A kőkorszak civilizációja ott is erősen emlékeztet a Közel-Keleten legutóbb feltárt neolit-kori leletekre. A- régészcsoport kiderítette, hogy a perui falu 5—600 lakosa nádból és vályogból épült viskókban lakott és növényi rostokból szőtt ruhákba öltözött. • MEGJELENTEK a női „Beatlesek" Londonban. A négytagú dzsesszegyüttes neve „Dollies". Sikerükre jellemző, hogy impresszáriójuk, Peter Walsh 35 000 fontos szerződést kötött veiük és 28 napos vendégkörútra viszi őket. Az együttes tagjai testhez simuló fekete nadrágot, fekete pulóvert és fekete csizmát viselnek. Egyikük sem több 17 évesnél. A könyvtáros, Anna Veršková egyedül van. A somoriain kívül még 18 falusi könyvtár irányításáról gondoskodik. Nagyon elfoglalt, nem csoda, ha sok mindenre még most, a könyv hónapjában sem jut Ideje. Munkája ismertetése helyett arról adunk hírt, mi hiányzik a somorjai könyvtárból, tni kellene ahhoz, hogy ez az intézmény is megfeleljen a követelményeknek, és jó munkát végezzen. Mindenekelőtt megfelelő helyiségre lenne szüksége. Ha az olvasóknak nincs hová ülniük, ha az állomány áttekinthetetlen, ha a helyiség olyan kicsi, hogy 10 ember sem fér el benne, akkor az minden, csak nem városi népkönyvtár. Somorján pedig az a helyzet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló 13 200 kötet egyetlen, viszonylag igeri kis helyiségben van összezsúfova. E helyiség azonban inkább raktár, mint könyvtár. És mivel nemcsak olvasótermei, hanem raktárhelyiségei sincsenek, a könyvtár valóban egyben raktár is. Ezt különben bizonygatni sem szükséges. Aki betoppan Ide, nyomban az az érzése, hogy raktárhelyiségbe lépett. Sok helyen jártunk, sok könyvtárat Ismerünk. Közülük számos szintén nem felel meg a követelményeknek. Ilyen rossz elhelyezéssel azonban, mint itt, még sehol sem találkoztunk! Ma például már nagyon kevés helyen kötik be a könyveket és nagyon kevés helyen használják a katalógusrendszert. A régi, elavult formáknál sokkal előnyösebb a szabadpolcos kölcsönzés, és a könyvek eredeti formában történő elhelyezése. Az a körülmény, hogy a kölcsönzőpulttól néhány lépésnyire elhelyezett könyvanyagban az olvasó szabadon böngészhet, maga keresheti ki a szükséges köteteket, megrövidíti a kölcsönzési időt, könnyebbé teszi csúcsforgalom esetén az elkerülhetetlen várakozást. Nem lebecsülendő az sem, hogy a közvetlenül szem előtt levő anyag önmagát propagálja, kiterjeszti az olvasó érdeklődési körét. SOMORJÁN a szabadpolcos kölcsönzést alkalmazzák, ha egyáltalán szabadpolcnak nevezhető az, ahol a mennyezetig rakják fel a könyveket (néhol talán két sorban) és ahol a legjobb akarattal sem tekinthetők át a kötetek... A „szabadpolc" ellené

r re azonban itt még mindig „divat" a csomagolás. A spk kötet, amelyeknek művészek készítették a borítólapjait, szintén sokat kifejezve, önmagukban is beszélnek, itt fehér csomagolópapírba burkolva, uniformizáltan sorakoznak, gondosan takarva külsejüket, nehogy az olvasó esetleg a szép borítólapért kapjon kedvet a mű elolvasáséhoz ... Ez bizony már nagyon rossz, nagyon elavult módszer. Jó, ha a köteteket óvjuk a kopástól és a plszkolódástól. Az eredeti színükben pompázó kötetek azonban nemcsak szebbek és vonzóbbak, mint az uniformizáltak, hanem a könyvtár légkörét is vonzóbbá, meghittebbé teszik. Somorján azonban nemcsak a könyvtár légköre nem vonzó, és nem meghitt, hanem maga az elhelyezés sem jó. Ennyi könyvet, mint itt, nem szabadna egyetlen helyiségbe összezsúfolni. NINCS MEGOLDÁS? Nincs lehetős'ég jobb elhelyezésre? Lehetőség lenne, az illetékesek azonban úgy látszik mindent fontosabbnak tartanak, mint a népkönyvtár ügyét. Az épületben több helyiség is van, dehát az egyikben laknak, a másikban borbélyműhelyt készülnek berendezni, a harmadik megint másra szükséges. Valahogy itt minden fontosabb, mint a könyvtár. Pedig ha átgondolnák a könyvtár küldetését, és figyelembe vennék a könyveknek a kulturális forradalomban betöltött szerepét, bizonyára sürgősen változtatnának a mai, igen elégtelen viszonyokon. Annál is inkább, mert a könyvtár Somorja egyik legforgalmasabb helyén, közvetletnül az autóbuszmegállónál van. Ha tágasabbá tennék, ha lenne olvasóterme, az utazóknak is örömet szereznének vele. Egész biztosan sok utas a várakozást szívesebben töltené (jlvasással a könyvtárban, mint acsorgással az autóbusz várótermében, vagy kint a szabad ég alatt. A helyzet fonáksága miatt ide kívánkozik, hogy a könyvtár szomszédságában két italmérés is van. Most azért készülnek itt borbélyműhelyt nyitni, mert az autóbuszmegállónál nagy a forgalom, könnyebben fogják teljesíteni a nyírási, borotválási tervet. Bizonyára tervteljesítési okokért helyezték az italméréseket is a könyvtár szomszédságába, az autóbuszmegálló mellé... Megértjük, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a kezel", hogy minden Iparág teljesíteni igyekszik az előirányzott tervet. Nem értjük azonban, hogy miért mostohagyerek a könyvtár, miért nem törekszenek Somorján a nevelési feladatokat is teljesíteni? LENNE MÉG MIT SZÚVÁ TENNI. Nem értjük például azt sem, hogyha a város lakóinak és az olvasóknak nagy része magyár nemzetiségű, a könyvállomány is miért nein ennek megfelelően oszlik meg? De ez már más kérdés, és egy újabb cikkben kellene vele foglalkozni. Somorján jelenleg a könyvtár elhelyezése a legnagyobb probléma. BALÁZS BÉLA Fiatal alvasók klubja A Mladé letá kiadóvállalat az 1963 —64-es tanévben kezdte szervezni a fiatal olvasók klubját, azon megfontolásokból kiindulva, hogy a könyvterjesztés e formájával aktív és tartós vonzódást ébreszt a tanulókban az olvasás iránt, megtanítja őket a könyv• Már 80 000 a tagok száma A klub fennállásának első évében 8 könyv jelent meg a tagok részére, összesen kb. 170 000 példányban. Ekkor azonban a klubtagok száma még csak 48 000 volt. Az 1964 — 65-ös tanévben már 80 ezren jelentkeztek a fiatal olvasók klubjába. Igaz, az idei kiadási program is ígéretesebb: 275 000 példányban 16 könyv jelenik meg. • Ki lehet a klub tagja? A klub tagja bárki lehet, aki kitölti a jelentkezési lapot és a klub kiadványaiból legalább két könyvet átvesz. Aki e feltételeket teljesíti, megkapja a tagsági igazolványt és a klub jelvényét. Az a tag, aki egy éven belül legalább négy könyvet vesz át a klub kiadványaiból, 10 koronás jutalom-könyvutalványt kap. Ezzel a szlovák könyvesboltokban saját választása szerint vásárolhat a Mladé letá kiadványai közül. A klubtagságot minden esztendőben új jelentkezési lappal kell felújítani. • Mi szerepel a kiadási programban? A fiatal olvasók klubjában meséskönyvek, kalandorregények, útleírások, népszerű tudományos könyvek, ifjúsági leányregények, és a hazai írók legértékesebb alkotásai jelennek meg, minden korcsoport részére 4—4 könyv. Az 1965—66-os tanévben már magyar könyvek is szerepelnek a kiadó programjában, így például a klub tagjai a következő tanévben megrendelhetik Mária Ďuričková Danka és Janka, Rudo Móric: A kincses vadásztarisznya, May Károly Az ezüst tó kincse és Vojtech Zamarovský Minden Szumérban kezdődött című művét. • Közelebb az olvasóhoz A fiatal olvasók klubja könyveit eddig a Szlovák Könyvkereskedelmi Vállalat közreműködésével, a könyvterjesztők bekapcsolásával terjesztette. Az 1965—66-os tanévben, tehát a klub fennállásának harmadik esztendejében a jogos igények maradéktalan kiT ked avaszi vve Sándor Károly Vérünkbe bújj kdevünket ostorozzad szívünk baját vessed a kárhozatnak lehelj a fűre fára kiálts a kismadárra kacagj szemünkbe jöjj mert a vérünk a vérünk kihűlne ha tavaszi hittel sosem hevülne ANATOLIJ ALEKSZIN HAZUGSAG vei bánni és bizonyos mértékig jő irányban befolyásolja ízlésüket. A klub létesítésével egyúttal azt a célt is követte, hogy az új kiadványokkal helyetesítse a diákok körében oly népszerűtlen iskolai kötelező olvasmányokat. elégítése érdekében a klub — összpontosított nyilvántartással — külön szállítási központot létesít. Innen küldi majd a könyveket utánvéttel a tagoknak, hogy a legtávolabbi falvakban élő klubtagok is minden esetben megkapják a rendelt könyveket. Az igazolványokat és a jelvényeket ugyancsak innen indítják majd útnak az olvasókhoz. E központ révén feltételezhetően javulni fog a kiadóvállalat és az olvasók kapcsolata, a mi végső soron minden esetre az olvasók javát szolgálja. 0 Könyvmagazin A jövő tanév elejétől a fiatal olvasók klubjának tagjai ingyenesen kapják majd a klub lapját. Ez az új gyermekirodalmi könyvmagazín érdekes, színes híreket közöl majd a klub tevékenységéről, ismertetni fogja a hazai írók, grafikusok életét és munkásságát és beharangozza majd a klub legújabb kiadványait. Emellett irodalmi kvízeket, rejtvényeket, az olvasók érdeklődését vizsgáló ankétokat is fog közölni. —ska a iagyon szerette a tizenhat éven felülieknek játszott filmeket, a könyl\ I vek közül pedig azokat, amelyeken nem tüntették fel a korhatárt, I V Es amikor ráakadt a rádióműsorban a Szülők Iskolájára, elhatározta, hogy ezt is okvetlenül meghallgatja. Vologya mindig maga elé képzelte azokat, akiknek a hangja felcsendült a rádióban. Most ösztövér asszonyt látott orrcsíptetős szemüveggel, fehér köpenyben, Minden mondata úgy hangzott, mint az orvosi recept. Az első recept így szól: Minél többet olvas a gyerek, annál jobban tanul! Vologya megijedt: ez a szabály eddig nála nem váll be. Ha időnként ketteseket kapott, bizony mindig a könyvek miatt történt. Mert Vologya egyre csak olvasott — még ebéd és vacsora után is; könyvalátétnek a cukortarló figuráját használta — ez vékony karocskáját eleinte büszkén csípőre tette: de hamarosan már csak az egyiket tehette oda, hogy végül Vologya jóvoltából azt is elveszítse. A másik recept sem illet rá: a gyermek tisztelje szüleit, de ne féljen tőlük! Vologya tisztelte apját, de félt is tőle. Édesapja nem avatkozott be az élete kis dolgaiba, de Vologya „könyvmániájának" hadat üzent. Mindenekelőtt jelderítést végzett: elbeszélgetett fiával u könyvekről. Kitűnt, hogy a szerzők neve, meg a címek reménytelenül összekuszálódtak Vologya fejében. Összetévesztette Coopert Kuprinnal, sőt Kasszilt May Károllyal. — Ezentúl együtt olvasunk. — Hogy hogy együtt? — csodálkozott Vologya. — Hangosan? — Nem, nem hangosan. De nem is csak úgy magunknak. Majd ajánlok neked könyvet, s utána megvitatjuk. A földszinten gyermekkönyvtár működött. Kedves, kövér néni kölcsönözte ki Vologyának az apa által ajánlott könyveket. Vacsora után kezdődött a vita. Néha anya is beleszólt. Apa mindjárt egyetértett vele. Anya, nem tudni miért, megsértődött. — A nőknek csak a villamoson kell átengedni a helyet. Vita közben nem kell udvariaskodni! — mondta anya. Anya gépírónő volt. Otthon dolgozott. Ügy érezte, hogy ha csak egy napra is elhagyja a lakást, valami szörnyűség történhet, jóvátehetetlen katasztrófa. Apa, mikor reggel elbúcsúzott anyától, homlokon csókolta és mindig ugyanazokkal a szavakkal távozott: — Viszontlátásra, drága kicsikém! Ilyenkor anya arca mindig átszínesedett, pedig a „kicsikém" valahogy nem is illett hozzá. Anya egyáltalán nem volt kicsike. Apa és a fia együtt indultak hazulról, s együtt mentek a sarokig. Ez nagyon jó volt. Vologya tudta, hogy pajtásai az udvarról irigyen ftgyelik, mert nagyon tisztelik apát. Apa tanította meg a gyerekeket hóembert építeni, ő beszélte rá a házmestert, hogy csináljanak jégpályát az udvaron és ő mesélt a gyerekeknek az új gépekről. Esténként türelmetlenül várta haza. Már messziről felismerte a lépteit; Apa lassan jütt jelfelé a lépcsőn. Vologya rohant volna kinyitni az ajtót, de érezte, hogy ez anyát illeti meg, hát előre engedte. Apa újra homlokon csókolta anyát s csaknem ugyanazokkal a szavakkal köszöntötte, mint reggelenként: — jóestét, drága kicsikém! Vologya nem volt érzelmes, de apjának ezek a szavai mindig megnyugtatták. Apa soha nem nézte meg az ellenőrző füzetet. Es talán éppen ezért nem tudott Vologya hazudni. Ha közepes osztályzatot hozott haza, mindjárt el ts mondta. Anya azonban a rossz jegyet tragikus eseménynek tekintette. Átment a szomszédasszonyhoz, akinek a kislánya ugyancsak hatodikos volt. — A miénk ma megint hármast hozott haza — panaszolta neki. — Ne legyen már olyan szigorú, a maguké legalább a könyveket falja. Az enyémet le nem lehet ültetni melléjük. — Csak ne védje a miénket. Kitűnően tanulhatna, hisz olyan tehetséges. — Az enyém is tehetséges. — Csak tudnám, miért gondolja minden szülő, hogy olyan tehetséges a gyermeke? — elmélkedett Vologya. Apa Vologya legnagyobb gyengéjével végleg nem. tudott megbarátkozni. Ez a hiba a mozi végtelen imádata volt. Mindig az első sorban ült, a második sort már jelesleges luxusnak tartotta. így hát hatvan kopejkáért egy héten háromszor mehetett moziba. A mamától is kapott egy kis pénzt, a többit pedig szigorú takarékossági rendszabályokkal gyűjtötte össze. Egyik napon Vologya megtudta, hogy egy távolabbi moziban valami régi film megy, amelyről a barátai röviden, de kifejezően csak annyit mondtak: állati. Nem mert elmenni az estt előadásra, de tudta, hogy apa későn jön haza: nagy ünnep számára ez a nap, egy új gép kipróbálásának a napla. Előző nap elmondta, hogy még különféle váratlan bonyodalmak is közbejöhetnek. Vologya tehát azért is vágyott a moziba, hogy a várakozás órái gyorsabban elrepüljenek. Hogy mikor hazamegy, apa és anya /Igen, főleg anya! j arcáról azonnal leolvashassa, hogy minden rendben van, sikerült. A moziba elvitte magával a hórihorgas hetedikes Zsórát, aki zavartalanul vásárolhatott jegyet bármilyen előadásra. Rohant a két gyerek a fényesen kivilágított utcán. Mégis elkéstek: jegyet már nem kaptak. Éppen véget ért az előző előadás, kijeié tódultak a nézők. Vologya irigykedve nézte őket. Ekkor váratlanul Ismerős hang ütötte meg a fülét: — Nem fázol kicsikém? Vologya megfordult s megpillantotta az édesapját. Apa lehajolt és egy ismeretlen szőke nő tarkakockás kendőjét igazgatta. Már el akart osonni, hiszen szigorúan megtiltották neki, hogy esti előadásra menjen, amikor tágranyílt szeme apja tekintetével 'találkozott. Vologya rádöbbent, hogy apa is megijedt. Igen, igen, apa megijedt! O.akt olyannyira nyugodt, megfontolt, egyszerre csak kapkodni kezdett, ügyetlenül kiráncigálta kezét a szőke nő karjából, sőt Vologyának úgy tűnt, mintha az oszlop mögé akart volna bújni, amely sehogysem takarhatta el, hiszen keskeny volt és kicsi, apa meg nagy és széles. i fologya segítségére sietett apjának: elugrott és Zsórát is otthagyva I / rohanni kezdett hazafelé. .Az egyik mellékutcánál egy pillanatra V megállt, mert fülében visszhangzottak a szavak: „Nem fázol, kicsikém"? A szőke nő, akit apa betakart a tarkakockás kendövei, valóban kicsi volt, ám Vologyának szörnyű volt hallani, hogy másra is vonatkozhat az a szó, amely anyát illeti, kizárólag anyát... Es a gép kipróbálása? Hazugság volna? Talán gépek sincsenek? Apa hazudott... Akkor talán minden hazugság: a vita a könyvekről és apa tanácsai... Minden, minden hazugság! Hazaérve mindjárt lefeküdt. — Mi van veled? Űgy ég az arcod! Nincs lázad? — kérdezte aggódva anya. — Ne aggódj, mamácskám. Nagyon járadt vagyok, ez az egész! Lejek-' szem! — felelte Vologya, oly gyengéden, mint még soha. Fordította: PETŐ MIKLÓS 1SB5. március 23. 3*5 ŰJ SZÖ I