Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-21 / 79. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek ! UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA BRATISLAVA 19B5. MÁRCIUS 21. Vasárnap XVIII. ÉVFOLYAM 79. szám Ára 30 fillér Világszerte a legnagyobb csodálattal emlegetik a legújabb szovjet Orsikért A Szovjetunió felhívása a világ minden népéhez és kormányához 'Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége és a szovjet kor* mány felhívással fordult a Szov= jetunió Kommunista Pártjához, az egész szovjet néphez, a világ min­den népéhez és kormányához. A felhívás megállapítja, hogy a Voszhod 2. űrrepülése során a tör a ténelemben először lépett ki az ember az űrhajóból közvetlenül a világűrbe. Ebben rejlik a Voszhod 2. utasai által végrehajtott tudo­mányos hőstett hatalmas jelentő­1 sége. —• Az ember Kilépése a világ» űrbe új korszakot nyit a világűr meghódításában — folytatja a felhívás. — Létrejönnek a reális feltételek a legbonyolultabb fel­adatok megoldásához, köztük a Holdra és a naprendszer más boly* góira való repüléshez és e boly* gókra való leszálláshoz. A felhívás hangsúlyozza, hogy az űrhajó utasai maradéktalanul teljesítették a rájuk bízott fela^ datot, újabb lépésekkel vittél? előbbre a világ tudományát. Az egész világ újból tanúja volt a szovjet kozmikus technika fölé j nyének. Az újabb űrrepülés Ismét megmutatta, hogy a szovjet tudó­sok felkészültsége, a tervezők lángelméje, a munkások hozzáér- pulésének eredményes befejezése al­tő keze meg tud oldani bármely kalmábó! az SZKP Központi Bizottsá­olyan feladatot, amelyet a konr- ga, a Szovjetunió Legfelsőbb Tana- eaészében VÉareha1t o. i a „ Mfiznu tu­mnnl<5ta nárt éc a szoviet kor- csának Elnöksége és Minisztertanácsa eveszeoen végrehajtotta a kitűzött tu­r^Kwl 5 üdvözölte Pavel Beljajevet és Alek- f Adatokat E kozmikus re­many tűz ta. , Leonovot vaIam i^ t mi ndazokat, pulé s ^tatual J™ 0*} gazdagodott - A Voszhod 24 repülése, az közrem ű' ködtek a repülés gy a' " ««»»'-' " - «»• előzőekhez hasonlóan, a beke és korl atl megvalósításában. a haladás ügyét szolgálta — mu-- az üdvözlet hangoztatja, hogy a Pavel Beljajev és Alekszej Leonov szovjet űrrepülő pilóták az egyik gya­korlat után (CTK—APN felvétele) üdvözlet az űrhajósokhoz, a tudósokhoz és a tervezőkhöz A Voszhod 2. síkeres útja és re- gározta Leonov űrhajós bravúros tet­tének filmkockáit. A Voszhod 2. személyzete teljes a szovjet és a világtudomány — szö­gezi le az üdvözlet. Az SZKP Központi Bizottsága, a tat rá a felhívás. — A szovjet Voszhod 2. útjával rendkívül fontos, Legfelsőbb Tanács elnöksége és a kormány már többször kijelentet- új oldal nyílt meg a világűr meghő­te és most újból ünnepélyesen ki- dításának történetében. A világon el­jelenti hoau a Szovjetunió a Föl- sónek szovjet ember lépett ki az űr- szükséges rendszerek és berendezé­^ a világűrben egyaránt a — Minisztertanács üzenetében rámutat, hogy az űrrepülés lebonyolításához (Folytatta a 2. oldalon) leges televízió-rendszer Földünkre su­sek, kiváltképpen az „űrkiszállást" biz­tosító berendezések kifogástalanul működtek. RÉSZVÉT TAVI R AT Bukarest A ROMÄN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK, A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÁLLAMTANÁCSÁNAK, A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSÁNAK Tisztelt elvtársak! Mélységes fájdalommal vettük hírét Gheorge Gheorghiu-Dej elvtárs. • Román Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a Román Népköztár­saság Államtanácsa elnöke, a nagyszerű forradalmár és államférfi hirte­len halálának. Az elhunyt egész élete szorosan összefonódott a munkásosztály forradal­mi mozgalmával. Tevékenyen vette ki részét a Román Kommunista Párt munkájából, amely az illegalitás és az üldöztetés nehéz körülményei kö­zött szervezte meg a román népnek a fasizmus elleni harcát. A felszaba­dulás után a legfelelösségteljesebb párt- és állami tisztségekben munkájá­val jelentős mértékben járult hozzá a szocialista országépítés sikereinek eléréséhez. Nagyra becsüljük személyes hozzájárulását a csehszlovák és a román nép baráti kapcsolatainak fejlesztéséhez, s a béke és a kommunizmus világgyőzelme érdekében kifejtett törekvését. Tisztelt elvtársak, fogadják pártunk Központi Bizottságának, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormányának és Csehszlovákia népének őszinte részvétét. Gheorghe Gheorghiu-Dej emlékét mindörökre megőrizzük. JOZEF LENÁRT, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke Találkozásunk a bolgár elvtársak­kal nagyon eredményes volt." — mondotta végezetül Bohuslav Lašto­ANTONlN NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Találkozásunk eredményes volt Bulgáriából visszatért a Nemzetgyűlés küldöttsége (ČTK) — A csehszlovák Nemzet- lés elnöke a küldöttség megérkezé­gyűlés küldöttsége tegnap visszatért sekor a Csehszlovák Sajtóiroda tu­a Bolgár Népköztársaságban tett tíz- dósítóinak adott nyilatkozatában a napos látogatásáról, ahová a bolgár következőket mondotta: „Bulgáriában Nemzetgyűlés elnökségének meghivá- tett látogatásunk során hat járást, sára utazott el. A küldöttséget Bo- több Üzemet és termelőszövetkezetet huslav Lastovička, a Nemzetgyűlés látogattunk meg. Alkalmunk adódott elnöke vezette. néhány járási székhely kiállításának A küldöttséget a prágai repülőté- megtekintésére. Habár a Bolgár Nép­ren Václav Dávid külügyminiszter, köztársaságról sok mindent tudunk, dr. Václav škoda, a Nemzetgyűlés hisz a küldöttség egyes tagjai nem alelnöke és dr. František Kriegel, a első alkalommal jártak itt, csodálatba Nemzetgyűlés külügyi bizottságának ejtett az ottani építkezések terjedel­elnöke fogadta. Jelen volt még Sztaj- me. ko Nedelcsev, a Bolgár Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Bohuslav Laštovíčka, a Nemzetgyű- vička. Véget ért a Csehszlovák Vöröskereszt IV. kongresszusa (ČTK) — Prágában tegnap ért vé- többek között a Vöröskereszt tagjai get a Csehszlovák Vöröskereszt IV. is hozzájárulnak a környezet szépí­kongresszusának háromnapos tanács- téséhez, gondoskodnak az ivóvíz kozása. Az utolsó napon František tisztántartásáról, s népszerűsítik a Krajčír miniszterelnök-helyettes is helyes életmód elveit, megjelent a tanácskozáson. A Csehszlovák Vöröskereszt — amelynek több mint másfél millió tagja van — a következő hat eszten­dőben a CSKP Központi Bizottságá­nak a társadalmi szervezetek munká­járól szóló határozata szerint szerve­zi meg működését. Ennek megfele­lően fogalmazták meg a kongresszus határozatát is. E határozat szerint a Csehszlovák Vöröskereszt a jövőben a következő feladatokat tűzi maga elé: • az iparban gondoskodni fog a biztonságos ás egészséges munkakö­rülmények megteremtéséről, valamint a jobb elsősegélynyújtásról; • a városokban és a községekben Kinek mi hasznos ? A népgazdaság tervszerű Irányításának új elvei­vel kapcsolatos beszédek és előadások nagyon gyakran hangoztatják a következő elgondolást: „Ami a társadalomnak hasznos, az minden válta­latnak vagy egyénnek is hasznos..Nincs szó semmilyen újdonságról, semmilyen új keletű fel­hívásról, amely Iránt néha már kezdettől fogva némi bizalmatlanságot érzünk, mert úgy véljük, hogy formális. Vizsgáljuk meg, mi ls az említett elv kitűzésének tulajdonképpeni célja. Ha ezt az elvet közmondáshoz hasonlítjuk, ak­kor ezt a negatív értelmét idézhetjük: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze". Az utóbbi években nagyon sokan ezt a közmondást válasz­tották tevékenységük mottójául. Tagadhatatlan, hogy sokan <— nemcsak egyének, de vállalatok is — csak azt nézik, ami számukra hasznos. „Mit törődöm másokkal, mi közöm hozzá, hogy a na­pilapok, a televízió, a rádió, a különféle beszédek állandóan tervteljesítésre, takarékoskodásra stb. buzdítanak." Néhol az sem zavarja a vezető dol­gozókat, hogy állandóan halmozódnak a normán felüli árukészletek. Az a felhívás sem használt, hogy állítsák le a szükségtelen termelést. Az ilyen és hasonló értelmű bírálat csupán úgy hatott, akár a falra hányt forsó. Valahogyan nem sikerült az elfekvő készletek csökkentése és az Állami Bank adatai szerint ma már mintegy 400 millió korona az „ellenértékük". Miért? Azért, mert sok üzemben folytatták az olyan árucikkek gyártását, amelyekre senkinek sincs szüksége. A' felhalmozott árukészletek értéke a 100 millió koronát is meghaladja. Sokan teljesen részvétlenül nézték, s nézik ma is mindazt, ami körülöttük történik. Csak úgy, mint valami filmet a moziban... Ha legalább hevesen szurkolnának, mint ahogyan meccseken szoktak... Így azután gyakori jelenség, hogy sen­ki sem törődik azzal, ha a gyárban valaki jó mi­nőségű áru helyett selejtet készít, vagy pedig azzal, hogy az építkezések jóval olcsóbbak lehet­nének, ha az építőmunkások nem bánnának úgy az építőanyaggal, mint Csáky szalmájával. Az em­berek rendszerint észre sem veszik, hogy a gyár­udvar valamelyik sarkába hónapok előtt állított hatalmas ládákban külföldről drága pénzen vett gép s egyéb berendezés „rejtőzik" teljesen fölös­legesen s kihasználatlanul... Nincs annál rosszabb, mint ha valaki közömbö­sen nézi mindazt, ami körülötte történik, és a „kezdeményezés" szót csak üres szállóigének tart­ja. Azon viszont csodálkozik, ha egyes árucikkek, vagy szolgáltatások váratlanul megdrágulnak, mert az állam ilyen módon kényszerül a nemzeti jövedelem kiegészítésére. Pénzünket sok minden­félére kell kiadnunk. Elsősorban ipari beruházási építkezésekre, s iparunk korszerűsítésére, mert amivel most rendelkezünk, az semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a fejlődéssel világviszony­latban lépést tarthassunk. Ezt a pénzt azonban valahonnét elő kell teremtenünk. Ez pedig nem könnyű, mert bár az évek hosszú során át állan­dóan gyarapodnak értékeink, ezzel egyidejűleg, sajnos, gazdaságunk aránytalanságai is elterebé­lyesednek. Kétségtelen tehát, hogy ez így nem mehet to­vább, ezentúl így nem gazdálkodhatunk. A rossz nyelvek azt suttogják, hogy az így gazdálkodó tőkés már rég tönkrement volna. Ha fejetlenül gazdálkodó szocialista vállalatainknak sikerült a csődöt elkerülniük, azt csupán annak köszönhe­tik, hogy bár kevés hasznot hoznak az államnak, mégis annak költségvetése tartja fenn őket. Sajnos, valahogyan túl lassan szabadulunk a korszerű ipar fejlesztésével kapcsolatos, már ide jét múlta elgondolásainktól. Sok helyütt túl gyak­ran, s túlzottan vannak az emberek tekintettel a legkülönfélébb hagyományokra, helyi érdekekre, egyes funkcionáriusok véleményére stb. Hiába, az már úgy szokott lenni, hogy az embernek szívéhez nő a régi gyár, ahol nagyapja, s apja dolgozott és most maga is dolgozik. Fáj, ha egyszerre csak ie akarják a gyárat állítani. Miért éppen az „én" gyáramat akarják leállítani? Hiszen ez az egyet­len üzem messze környéken! — dünnyögi bosz­szúsan a „csalódott" ember..! Mennyire kicsinyesek néha ezek az „óriási" problémák, hiszen ha 10 kilométer valamikor nagy távolságot jelentett, ma már korántsem je­lenti azt, amikor az autóbuszok egészen a gyár kapuja elé szállítják a dolgozókat. Igen, kétség­kívül nagyon kényes probléma a nem kifizetődő gyárak s kisüzemek megszüntetése. De képzeljük csak el, hogy valahol egy elavult, nem jövedel­mező kohóipar! egységet üzemeltetnek, és ugyan­akkor megkezdik a termelést egy új, hatalmas ko­hoipari kombinátban, ahol már az első napokban munkaerőhiány mutatkozik. Egyhamar bebizonyo­sodik, hogy az lenne a leghelyesebb, ha a régi üzemben dolgozóknak talán azért is fizetnének bért, ha abbahagynák a silány minőségű vas, vagy acél gyártását, mert még így is meg lehetne takarítani a túlméretezett termelési költsége­ket... Szlovákiában a szakértők már több éve próbál­koznak egyes üzemek termelési programjának ésszerűsítésével. Próbálkozásuk, sajnos, sokszor sikertelen. Pártunk és kormányunk legfelsőbb szervei ezért négy év alatt két fontos határozatot hoztak e probléma megoldása érdekében. Jóllehet bizonyos kérdések meg is oldódtak, mégis gyako­ri jelenség, hogy az illetékes tervező és miniszté­riumi szervek félúton kátyúba jutnak, úgyhogy egyes vállalatokban már az idei tervek is az em­lített fogyatékosságokat tükrözik. Azt talán nem is kell hangsúlyoznunk, hogy az ilyen gyakorlat általában nagyon kedvezőtlenül befolyásolja az egész ország gazdasági életét. Ami a társadalom számára hasznos, annak az adott vállalat és egyén számára ís hasznosnak kell lennie. A társadalom nem valami elvont fo­galom. A társadalom mi vagyunk, mindnyájan együttvéve, célkitűzéseinkkel, törekvéseinkkel, problémáinkkal és nehézségeinkkel. Legelőször mindenkinek önmagával kell ezt a kérdést tisz­táznia. Mindnyájan igazodjunk az egész társadalom érdekeihez, hogy együtt élvezhessük gyümölcsét. Igaz ugyan, hogy néha nem nagyon népszerű in­tézkedéseket és utasításokat is figyelembe kell vennünk. Csakhogy az élet már Ilyen. Bonyodal­mas: néha öröm, máskor üröm... Az viszont mindnyájunktól függ, hogy az ürömből minél ke­vesebb jusson ... JOZEF LÜC 1945. márci u s 21. A csehszlovák hadsereg frontúj­sága Jelenti: „A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak elnöksége Valerián Zorint ki­nevezte a Szovjetunió csehszlová­kiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé". Milyen legyen a mi köztársasá­gunk? Milyen legyen a csehszlovák had­sereg? Ezeket a kérdéseket a csehszlo­vák hadsereg frontújsága tette fel a harcoló katonáknak. A válaszok gyorsan megérkeztek: 1. Az új köztársaság, amelyért legjobb fiaink vérüket és életüket adják, ne csak papíron, hanem a valóságban is demokratikus legyen. 2. A hazánkban élő nemzetiségek számára biztosítsuk az egyenjogúsá­got. 3. Teremtsünk olyan köztársasá­got, amelyben az utánunk követke­ző nemzedékek ne ismerjék a szen­vedést. A dolgozók köztársaságában olyan embereket kell nevelni, akik tudják, hogyan és miért kell vé­delmezni hazájukat egy esetleges új Hitler ellen. 4. Hadseregünk legyen demokra­tikus, egységes és erős. A szerkesztőségbe küldött levelek aláírói: Štefan Helebrand, Adam Ju­rík. Daniel Šeba katonák, Štefan Le­ták szakaszvezető. Veres Imre tize­des és még sokan mások. A Medzilaborce—Humenné—Tre­bišov—Slovenské Nové Mesto—Cop vasútvonal újjáépítése után felújít­ják a vasúti összeköttetést Košice és Poprád között is. A gelnicai já­rás területén levő prakovicei acél­és vasgyár (—bár a németek a gé­pi berendezés legnagyobb részét el­rabolták — egyes részlegeit üzem­be helyezték. A trebišovi cukorgyár­ban szintén megindult a munka és készülnek az első békés cukorrépa kampányra a felszabadított haza te­rületén.

Next

/
Thumbnails
Contents