Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-18 / 76. szám, csütörtök

KELET-SZLOVÁKIA IS IPARI ORSZÁGRÉSSZÉ VÁLIK A CIPŐGYÁR ÖREGBÍTI BARDEJOV HÍRNEVÉT Gyártmányai egyre ismertebbek a világpiacon • Az új irányítási rendszer kedvező hatása • A jövőben további 2000 munkaalkalom „A kelet-szlovákiai kerületben az utóbbi 20 esztendő alatt 95 kl- tanulmányozása ls sok időt vett lgénysebb-nagyebb ipari üramet épftetünk, illetve rekonstruáltunk, ame- be, migasan túlteljesítette a gyár terlyek majdnem 82 ezer új munkaalkalmat nyújtottak..." (Anton Ťažký elvtársnak, a KNB elnökének, az SZLKP Központi Bizottsága ja nuár 14—15-i ülésén elhangzott felszólalásából.) Bardejov város neve évszázadokkal ezelőtt beíródott a történelemke, gyógyfürdője által világhírnévre tett szert. Néhány esztendeje pedig egy új ipari üzem, az Augusztus 29. cipőgyár teszi jelentős exporttermelésével még ismerttebbé a városkát a világ csaknem minden táján... 1959-ben adták ét rendeltetésének az első, modern gépekkel berendezett ötemeletes gyárépületet, egy végez, évvel később a másodikat. Az eltelt nyolc év alatt a amelyet az egész gyar is el alkar nyerbardejovi cipőgyár hatalmas üzemmé ni, 51 munkaközösség lépett versenyfejlődött, ahol ezrek találták meg a be. A szocialista munkaversennyel a Helena Tvardziková és Mária Dankovičová cipőfestést melési terve minden mutatóját. Hasonló eredményeket ért el februárban. A gyár dolgozói emellett vállalták, hogy — tekintettel a növekvő lábbeli keresletre r— eredeti tervüktől eltérően, 500 ezer pár cipővel többet gyártanak. A bardejovi Augusztus 29. Üzem a kelet-szlovákiai kerület azon üzemei közé tartozik, ahol az irányítás új rendszerének bevezetésén fáradoznak. A kedvező eredmények már megmutatkoznak. Egymás után tárják fel a különféle fogyatékosságokat. Kitűnt például, hogy a clpöalsórészt készítő osztályon 25 ezer korona értékben olyan nyersanyag feküdt, amelyre egyáltalában nem volt szükség. KOMMUNISTÁK A KEZDEMÉNYEZÉS ÉLÉN... A gyár kommunistái az újért, jobbért Induló minden kezdeményezés élén állnak. Az üzem vezetőségével karöltve most is jelentős munkát végeznek a termelés gazdaságosságának növelését, minőségének javulását elősegítő tervek megvalósításában. Ezekről a kérdésekről nagyon sok visszhano...iMflPBvisszhanq biztos megélhetés és kulturált élet - _ , alapját. termelési mutatók teljesítése mellett ! 8J

á

r

ä pártsze

r

i

vez

e!

ei,ie

k Legörvendetesebb az, hogy ez a cl- kitűnő eredményt értek el a gyárban SSíK&áS I Ikôztató pogyár fennállása óta minden évben a termékek minŕkéep terén i* Az ^ * • if minden szakaszán tájekoztato erpdmčnvpcpn toliaru i„A

n

v„ tetmeKe-K minősege teren is. az oktatást végeznek az út rendszer srsar: s* s-r rr—nál többek takarítotak meg. Akárcsak az előző években, az idén is nagy segítséget remélnek a tervfeladatok szág határain túl, A VILÁGPIACON IS Jö HÍRNEVET SZERZETT cipőiparunknak. A hazai szükségletek kielégítése mellett túlnyomórészt kivitelre, a Szovjetunió, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Anglia, Svédország, FInnor gazdasági jelentőségéről. NEM ÁLL MEG A FEJLŐDÉS... Az irányítás és termelés új rendteljesítésében a mindinkább terjedő f®<£nek ,

ke

cl

vezo ha

t*

sa me

g?

u

tf" , ' kőzik a jovoben, amikor a gyár jeszociaľsta munkaversenytől.. BEVEZETIK AZ IRÁNYÍTÁS ŰJ RENDSZERÉT Ez év januárjában, amikor meglenlegi kapacitása tovább nő, és termelési feladatai még igényesebbek lesznek. Már 1968-ban üzembe helyezik a harmadik ötemeletes gyárépületet, 1969-ben pedig egy további, hászág, Dánia, Mongólia, Kína, India, kezdték mindannak kiküszöbölését, romemeletes épületet Burma, USA, Ceylon és más országok am

i edd'S rossz volt, amikor az irárészére gyárt. űrömmel tolmácsolhatom, hogy a gyár termékeinek minősége megfelel a kívánalmaknak, s eddig jelentősebb reklamációkra — különösen a határon túlról — nem került sor. Ennélfogva Bardejov városa és fejlődő cipőgyára mindinkább ismertté válik a világpiacon ... A SZOCIALISTA MUNKAVERSENY kezdettől fogva hajtőerő ebben a gyárban. A dolgozók 98 százaléka évről évre versenyben áll. Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére 1670 egyéni és 130 kollektív felajánlást tettek. Ezek értéke meghaladja a 320 ezer koronát. A verseny magasabb formájába 62 munkaközösség kapcsolódott be. Eddig 32 kollektív.- nyerte el a szocialista munkabrigád címet, melyért JeJenleg 1340 dolgozó versenyez. A felszabadulás 20. évfordulója elmért, nyitás és termelés új rendszerének Jozef Radica az üzem egyik legjobb dolgozója. (R. Berenliaut felvétele) Természetesen, a gyár az eddiginél többet fog termelni. 1965-ben 4 millió 750 ezer pár lábbelit, az előző évhez viszonyítva csaknem 400 ezerrel többet kell gyártania. 1968ban 4 millió pár cipővel gyárt többet, mint 1964-ben. Ezzel egyidejűleg növekszik a gyár dolgozóinak száma. 1970-ig előreláthatólag további kétezer ember _ talál munkaalkalmat és biztos megélhetést a csehszlovák cipőipar világhírnevét öregbítő bardejovi cipőgyárban... KULIK GELLÉRT szentelnünk. Az új irányítási rendszer lényegének megmagyarázását össze kell kapcsolni a párt vezető szerepe kérdéseinek — a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet szerepének — megmagyarázásával, rá kell mutatni e problémák öszszefüggésére. A Központi Bizottság által elfogadott intézkedések és azoknak az intézkedéseknek Indokolása, melyeket a tömegszervekezetek és a társadalmi élet más területeinek további tanulmányozása után hoznak, fontos politikai feladat, melynek az elkövetkező időszakban a tömegf-oritikal és propagandamunka gerincét kell képeznie. Fel kell készülnünk arra, hogy minél szélesebb területen alkalmazzuk az új irányítási rendszer elveit, ideológiai tevékenységünkben annál bonyolultabb és igényesebb feladatokat kell megoldanunk. Vessünk csak pillantást például az anyagi érdekeltség érvényesítésének problémáira. E kérdés közvetlenül érinti a társadalom valamennyi tagját. Az új irányítási rendszer alapelvei megkövetelik a szigorú gazdaságosságot, a gazdasági fegyelmet, valamennyi dolgozó és kollektíva lelkiismeretes munkáját, az anyagi felelősség érvényesítését és a gondjainkra bízott értékek gazdaságos felhasználását. Ott, ahol meglesz az összhang az adott gazdasági egység termelési és a társadalom igényei (piac, értékesítési lehetőségek) között, ahol elsősorban műszaki fejlesztéssel és a tudományos kutatások eredményeinek felhasználásával állandóan növelni fogják a munkatermelékenységet, csökkentik a munkaigényességet, tökéletesítik a használati értéket, új, korszerű termékek gyártásába kezdenek stb. — ott kedvező feltételek mellett a vállalat bruttó jövedelme — és ezáltal a béralap is — növekedni fog. Ez egyúttal azt jelenti, hogy ott, ahol a fent említett feltételeket egyáltalában nem, vagy csak elégtelenül teremtik meg, ott a béralapot az új irányítási rendszer bevezetése után pozitív értelemben nem módosíthatják. Ellenkezőleg, ezeken a helyeken az új irányítási rendszer bevezetése negatív hatással lesz a béralapra. Közgazdasági propagandánkban ezért e kérdésnek különös figyelmet kell szentelnünk. Konkrét esetek elemzésével kell bebizonyítanunk, milyen feltételek mellett növelhető a vállalat jövedelme — és ezáltal a béralap ls. Le kell lepleznünk az olyan nézetek hamisságát, amelyek szerint az új irányítási rendszer bevezetése önmagában is növeli a keresetet. Harcolnunk kell a bérpolitikát illető álszociális nézetek ellen. Valamennyi itt felvetett kérdést (távolról sem érintettem az új irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos valamennyi problémát) többé-kevésbé pillanatnyi helyzetünk és az ideológiai-nevelő munka javításának szükségessége vetette fel. Ennek a feladatkörnek a megoldásával azonban nem elégedhetünk meg. Már ma számolnunk kel) azokkal a felvetődő feladatokkal, amelyeket a gazdasági fejlődéssel kapcsolatos tevékenységünk az új Irányítási rendszer hatóerőinek és módszereinek alkalmazásával kapcsolatban vet fel. Számolnunk kell egyúttal az elkövetkező ideológiai munka új tartalmának és módszereinek alkalmazásával, hogy így segíteni tudjunk, ahol segíteni kell, de helytelen nézetek ellen harcolni is tudjunk, ha arra szükség lesz. Valószínűleg számolhatunk azzal, hogy napjaink problémái a jövőben ls különféle intenzív, elferdítő igyekezettel találkoznak. Más ehhez hasonló problémák idővel nemcsak intenzitásukban, hanem formájukban is megváltoznak. A feltételek között azonban egészen üj momentumok is keletkeznek e téren, melyek az emberek tudatában is visszatükröződnek. Napjainkban e problémák előfordulását pontosan még nehéz lenne körvonalazni, vagy pontosan meghatározni. Egyes kérdések azonban már ma felvetődnek (persze még nem annyira érett formában, hogy meghatározhatnánk Jellegüket, helyzetüket és intenzitásukat), továbbiak felvetődését csupán feltételezhetjük, több, esetleg később felvetődő problémáról pedig még nem ls tudunk. E cikknek nem ez a feladata, hogy prófétaként felsorolja a jövőben felvetődhető problémákat. Arról van csak szó, hogy a pillanatnyilag meglevő, vagy az „előrelátható" problémák teljesen ne zárják el előttünk a széttekintés lehetőségét, hogy ne hanyagoljuk el a közeli vagy távoli problémák megoldását igénylő ismereteink gyarapítását. Mert a jövőben még az eddiginél is igényesebb feladatokra számíthatunk. JOZEF ZRAK, az SZLKP Központi Bizottsága ideológiai osztálya vezetőjének helyettess Az értelmiség szerepét nem lehet lebecsülni A moszkvai PRAVDA minapi számában vezércikk Jelent meg A. Rumiancev főszerkesztő tollából, amely az értelmiség szerepével foglalkozik. A személyi kultusz értelmiség-ellenes légkörét fejtegetve arra a megállapításra Jut, hogy akkoriban Sztálin a tévedhetetlen vezér szerepében tetszelegve döntőbírának tartotta magát az embert tevékenység minden szakaszán, vagyis egyedül önmagát tartót ta értelmiséginek. A többi szellemi munkást lebecsülte és nem bízott bennük. A vezércikk — amely különben nagy visszhangot vert világszerte — a leghatározottabban leszögezi, hogy a szovjet párt már régen és végérvényesen leszámolt az értelmiség „politikai kisebbrendűségének" téves és káros elméletével. Éppen a dolgozó tömegek, a párt és a nép műveltségében látja annak zálogát, hogy soha nem térnek vissza azok az idők, amikor gondolkozás nélkül alávetették magukat a „vezér" akaratának. Rumiancev a továbbiakban a tudomány, az irodalom és a művészet párt általi irányításának kérdését boncolgatja. Az alkotó munka mindig valami újnak, eddig ismeretlennek felfedezésével jár és ezért nem tűri a bürokratikus kezelést, a parancsolgatást — nézetét így lehet összefoglalni. Az igazi alkotás megkívánja a kísérletezés, a keresés, a szabad vita lehetőségét. Múlhatatlanul szükséges, hogy a tudományban, az irodalomban és a művészetben különféle irányzatok, iskolák, stílusok és műfajok versengjenek a dialektikus materializmus világnézeti alapján. Természetesen nem mondunk le az ellenséges ideológia elleni küzdelemről, de nagyon megfontoltan kell eljárnunk annak megítélésében, hogy a kultúra melyik jelenségét tarthatjuk ellenségesnek. A cikkíró találóan határozza meg a művészi alkotás egyedüli mércéjét: „Mindaz, amt virágba hajija az emberi személyiséget, bővíti látókörét, nemes eszményekkel ösztönzi, erkölcsileg és értelmileg dúsítja, tökéletesíti esztétikai értékmérőjét, segítséget nyújt a jó és a rossz meglátásában és élesebb megítélésében, egyszóval mindaz, amt az emberben táplálja a valóban emberit — művészi érték." A? orosz írók tanácskozásénak eredményei Március 7-én fejeződött be az orosz írók második kongresszusa, amely az elmúlt hat esztendő eredményeit térképezte fel és egyben megjelölte a soron levő feladatokat. M. Simko a KULTÚRNY ZlVOT legutóbbi számában röviden összefoglalja és egyben kommentálja ls ezt a jelentős írótaiálkozót, amelyet Nyugaton is nagy figyelemmel kísértek. Az elmúlt időszak értékelése általában kedvező volt. Ebben az időszakban új, azelőtt tiltott témák előtt is megnyílt az út és így az irodalom hozzájárulhatott a kultusz által eltorzított történelmi igazság rehabilitálásához, a tragikus események összefüggéseinek tisztázásához. Ugyanakkor formai előrehaladás is tapasztalható volt ezekben az években, amely főleg az alkotó jellegű kísérletekben nyilvánult meg. Érdekes, hogy a prózában kimagasló eredmények születtek a kolhoztémák feldolgozásában, míg a munkáskörnyezetből írt művek színvonalukat tekintve messze elmaradtak az igények mögött. Elismerően nyilatkoztak a Nagy Honvédő Háború éveiről, egyszerű hőseiről és erkölcsi erejükről szóló egyes művekről, viszont bíráltak olyan alkotásokat, amelyek naturalisztikusan ábrázolták a háború borzalmait. A kongresszuson több ízben bírálat hangzott el az ún. fiatal irodalom címére, amelynek egyes képviselői főleg a tanuló ifjúságnak arról a részéről írnak, amely nem látja az élet értelmét s megfertőzte a borúlátás, a cinizmus és a bizalmatlanság. A kritika különben nem azért hangzott el, hogy ilyen típusokról írnak ezek a fiatal irodalmárok, hanem azért, mert keresik a jelenség okait és nem foglalnak el vele szemben állást. A kongresszus tárgyalásából ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy semmiképpen sem akarnak gátat vetni a fiatal irodalom egyes filozófiai és stílusáramlatainak útjába. Az irodalom és újságírás szerves kapcsolatának igényéről Az ÉLET ES IRODALOM utolsó oldalán rendszeresen közölt interjúk sorában a legutóbb rábukkantunk a Dobozy Imrével folytatott beszélgetésre. Felfigyeltünk rá, mert Dobozy, mint típus is érdekes, egy személyben író és újságíró, tolla alól kikerül regény és novella, publicisztika és dráma, forgatókönyv és tv-játék. S amikor az interjúban az újságíró felteszi neki a kérdést, hogy mit tart konstans elemnek ebben a sokféleségben, akkor — ismerve Dobozy művét — valóban hitelesen cseng a fülünkben a válasz: „Egyetlen szóval: a mát". Van ennek a beszélgetésnek egy olyan fejezete, amelynek mondanivalója szinte változtatás nélkül ráillik a mi helyzetünkre is. Ebben a részben Dobozy az irodalom és az újságírás kapcsolatait fejtegeti. Nemcsak szükségesnek tartja ezt a kapcsolatot, hanem egyben — néhány hazai írónktól eltérően — bár természetesen nem tartja azonosnak küldetésüket, rangbéli különbséget sem tesz köztük: „Vannak rossz írók is, mint ahogy vannak — számukhoz képest arányosan — rossz úfságírók." A továbiakban hangsúlyozza, hogy a kollektív társadalomban az író nem mondhat le a napilapokról, amelyek közvetítésével tömegekhez szólhat, mint ahogy a napilapok sem mondhatnak le az írókról. Úgy látszik nemcsak nálunk vannak bajok e téren, mert Dobozy bírálja azt a jelenséget, hogy számos író másodrendű tevékenységnek tarifa írni a napilapok számára. Megjegyzi, hogy a magyar irodalom nagyjai mindig együttműködtek a, sajtóval, sőt rendszerint előbb voltak újságírók és csak azután lett belőlük író. Okulásként szolgálhat az a véleménye is, hogy az irodalom és az újságírás közti szervesebb kapcsolat nemcsak a lapok javára válna, hanem ugyanakkor hozzájárulna ahhoz, hogy különösen a fiatalabb írók „jobban Iskolázzák magukat informáltságban, közéleti érdeklődésben, valóságkutató szenvedélyben." Csak a hangnemmel van baj A SLOVENSKÉ POHĽADY 2. számának vitarovatában lezárult egy tavaly októberben elindított „eszmecsere". Annak idején E. Lehuta kritikus, aki eléggé ismert éles fellépéseiből, válogatatlan szavakkai bírálta több szlovák és cseh filmpublicista A világ filmművészetének panorámája című tanulmánykötetét. Ennek a műnek szerzői arra törekedtek, hogy legalább hozzávetőleges képet adjanak a film háború utáni fejlődéséről, ennek legjelentősebb határköveiről és értékeljék is az egyes nemzeti kinematográfiák fejlődési vonalát. Nos, E. Lehuta eléggé foghegyről ledorongolta ezt a minden hibája és hiányossága ellenére figyelmet érdemlő kezdeményezést. R. Blech, a Smena szerkesztője, aki az említett műnek nemcsak egyik társszerzője, hanem egyben szerkesztője is, válaszában elismeri, hogy a kötetnek számos fogyatékossága van, amelyeket elsősorban azzal magyaráz, hogy ilyen történeti igényű műhöz nem rendelkeztek kellő alapanyaggal, nem is beszélve arról, hogy minden szóba jövő filmet nem is láthattak. Ezzel szemben kiemeli, hogy a háború után alig volt néhány hasonló jellegű próbálkozás, hiszen még a szocialista országok sem dolgozták fel filmművészetük történetét. A válasz második részében R. Blech azt próbálja bizonyítani, hogy nem ő, hanem Lehuta nem rendelkezik ehhez a témához szükséges tárgyi tudással. Sajnos, itt már ő is elveti a súlvkot és lényegében átveszi a kritikus sértő hangnemét. Márpedig ml szükség van arra, hogy bármely polémiában, amelynek végeredményben az a célja, hogy az érvek tárgyilagos szembesítésével napfényre segítsük az igazságot, olyan kifejezések röpködjenek, mint: „demagógia, hazugság és félhazugság, pózolás, sületlenség" stb. Erre közben úgy látszik rájött E. Lehuta is, aki a Blech cikke után következő replikában már más, hatásosabb, bár szintén nem célra vezető hangot — a maró gúny hangját alkalmazza, de itt sem feledkezik meg arról, hogy R. Blechhez hasonlóan 6 is rekrimináljon, vagyis felelevenítse az ellenfél régebbi baklövéseit. Nos, úgy hisszük, ez nem komoly vita és az ilyennek sok értelme nem lehet. Azonos nézetet vall a Slovenské pohlady szerkesztősége is, amely lezárva ezt a vitát, sajnálatét fejezi ki a vita elfajulásáért. G. í, • GÉRARD PHILIP özvegyének kérésére a párizsi ügyészség kimondotta a másfél milliós példányszámú párizsi pletykalap, a Francé Dimanche e heti számának elkobzását. A lap fotoriportere belopakodott az egyik párizsi kórház betegszobájába, ahol a híres színész kilencéves fiát ápolják. A kép a kisfiú betegségéről kiagyalt „drámai riport" keretében jelent meg a lapban. A francia lapok főszerkesztői közös nyilatkozatban ítélték el a Francé Dimanche-nak az újságírói erkölcsöt kicsúfoló eljárását. 1S«S. március IS. * ÜJ SZÖ S