Új Szó, 1965. március (18. évfolyam, 59-89.szám)

1965-03-16 / 74. szám, kedd

ifi COUSTEAU VÍZ ALATTI MEGFIGYELŐÁLLOMÁSA Síidtma A Berlin környéki falvakat és az NDK fővárosának távo-labhi városait rendszeresen látogatják a vándorkönyvtárak. Így osaknem házhoz szállítják nagy választékban a mai és a klasszikus irodalmat és a gyermekkönyveket. A népes olvasótábor minden alkalommal türelmetlenül várja az autóbusz érkezését. Képünkön: az olvasók a vándorkönyvtár könyvei közül válogatnak. (CTK — felv.) A pontosság nem boszorkányság AZ IRODALMI SZEMLE LEGÚJABB SZÁMÁRÓL Elöljáróban, a tévedések elkerülése végett tegyük hozzá mindjárt azt is, az Irodalmi Szemle februárt számáról van szó. Szokatlan dolog ugyan még a havilapoknál is a csaknem egyhónapos késés, sajnos a Szemle esetében ez hovatovább rendszerré válik. Mégpedig nemkívánatos rendszerré. Márpedig a pontosság nem boszorkányság, s feltételezhetően egy irodalmi havilap is következetes tud lenni önmagához. Bár formális kérdésről van végeredményben szó, a rendszertelenséget mégsem lehet rangra emelni. Az olvasótábor várja megszokott, kedves folyóiratát, Így a szerkesztőség dolga, hogy — lehetőleg „menetrendszerű" pontossággal —, minőségileg jó lapot adjon az olvasó kezébe. S ha már a megjegyzéseknél tartunk, nem árt hangsúlyozni, a folyóirat jellege, koncepciója tisztázásának kérdését is. Bár a témaváltozatosságnak tanúi lehetünk, sokszor mégis úgy érezzük, a rögtönzés is otthagyja kézjegyét a folyóiraton. Nem ismeretlenek ugyan előttünk azok a nehézségek, melyekkel a Szemle küzd, a következetesség és tervszerűség betartása — a- sajátos szerkesztési elvekhez viszonyítva — érzésünk szerint azonban tsak segítheti a folyóiratot hivatása teljesítésében. A fejlődés eddigi iránya kedvező s csak nyomatékosabban sürgeti a folyamatosság igényét és továbblépés szükségességét. A februári szám Peter Karvaš „Az emberekről és a munkáról" című értékes, s megszívlelendő gondolatokat tartalmazó feljegyzéseivel indul. Ebben a műfajban „Stószi jegyzetek" címmel Fábry Zoltán észrevételei, megjegyzései hívják fel még a figyelmet. Időszerű kérdések s élmények tömör megfogalmazásai ezek a jegyzetek, melyek feltételezhetően a jövőben is megörvendeztethetnek bennün.ket. Az irodalmat érintő beszámolók sem hiányoznak a folyóiratból. Beszámol a csehszlovák és olasz kultúrmunkások találkozójáról, s közli — meglehetős késéssell — a hazai magyar irodalom fejlődéséről az írószövetség magyar csoportjának novemberi ülésén elhangzott beszámolókat. A prózai részben Gál Sándor és Vega Gábor novellájával, s Dobos László romániai útijegyzeteivel találkozhatunk. A költészetet Cselényt László vázlatai, s Ján Skácel versei, valamint Kmeczkó Mihály és Ebért Tibor újabb jelentkezései képviselik. A lap közli Dušan Pokorný Kennedygyilkosságről szóló írása 3. folytatását. A könyvbírálatok között Zsilka Tibor Berkó Sándor: Nem vagy magadban című könyvéről, Fukári Valéria pedig Mács József: Megbillen az ég című novelláskötetéről ír. A Színházi Figyelőben Monoszlóy M. Dezső a Pillantás a hídról komáromi bemutatóját recenzálja. Szándékosan hagytam a végére a Disputa rovatban közölt „A csehszlovákiai magyar értelmiség helyzetéről" szóló ankétot. A kezdeményezés s a problémafelvetés indokolt és dicséretes, a megoldás annál kevésbé. A beszélgetés szervezését jellemző fogyatékossságok — ahogy az előrelátható volt — itt csak jobban kiütköznek. Az ankét köriilhatárolatlansága, s a problémafelvetés sokrétűsége amolyan „elegy" megoldást eredményez, melynek nincs „kitapintható" fókusza. Nem áž elmondottakat — megjegyzéseket — kifogásoljuk, hanem a rendszerezés hiányát. Függetlenül attól, hogy az átírásnál — magnószalagróll — egyes dolgokat pontatlanul és bosszantóan „elhallottak", s egyes megjegyzéseket kiragadva — vagy másnak! — csoportosítottak, a szerkesztőség utólagosan beiktatott kérdései a menthetetlent nem mentette meg. Meglehetősen erőszakoltak, s helyenként szinte naiv a kérdésekkel való helyzetmentés. Szükség van ezekre a vitákra, s ily módon indokolt az értelmiség helyzetét, összetételét s magatartásának jellemző vonásait is vizsgálni. Azonban nagyobb körültekintéssel, elmélyültséggel kell ilyen és hasonló akciókhoz hozzáfogni, hogy az anketománia klsértéss helyett okos, értelmes mérlegeléssel segítsük a felmerülő problémák megoldását. Márpedig az említett ankétról ezt egyértelműleg nehéz volna elmondani. Bízzunk egyelőre abban, hogy a folytatás eredményesebb lesz, s az Irodalmi Szemle címére szóló bíráló megjegyzésekből ls kevesebb lesz, mint a mostani — februári — szám esetében. — dz— / ' Verdi Luisa Miller című operájának szlovákiai bemutatója Košicén az Állami Színházban az utóbbi időben előszeretettel térnek vissza Giuseppe Verdi, világhírű olasz zeneszerző műveihez. A Rigoletto és a Nabucco szlovákiai bemutatója után a napokban Verdi Luisa Miller című operáját vitték színre, ezúttal ismét szlovákiai bemutatóként. Az opera, melynek szövegkönyvét Salvatore Cammarano dolgozta át, először Nápolyban 1849-ben került bemutatásra. Azóta — a világ jóformán minden jelentős színpadát megjárta. Verdi fiatalkori müvei sorába tartozik, a Nabucco időszakába sorolható. Tárgykörét F. Schiller „Ármány és szerelem" című tragédiájából meríti. A bemutatott opera igen melodikus, cselekménye érdekes, a hallgatóságot elejétől végéig leköti. Komoly igényeket támaszt mind a szólóénekesekkel, mind a kórussal szemben. Az előadást Štefan Gajdoš karmester ta nította be és vezényelte, a kórusve zető szerepét Roman Skfepek látta el, rendezője a színház művészi vezetője, Kornel Hájek volt, díszleteit Ján Hanák képzőművész tervezte. A főbb szerepekben Osvald Bugel, Ladislav Nezhyba, Vojtech Schrenkel, Miroslav Hájek, Mária Adamcová, OTga Hanáková és Daniela Suryová léptek fel. A košicei Állami Színház ezúttal ismét bátran nyúlt a klasszikus operairodalom egyik jelentős művéhez, mely éppen igényessége folytán eddig nem került nálunk bemutatásra. (táj • Zürichben az Atlantic kiadásában megjelent Janáček életrajza. A szerző, Hans Hollander Janáíek életének utolsó éveiben gyakran volt együtt a nagy zeneszerzővel, akit müvében századunk leghumánusabb zeneszerzőjeként mutat be. A könyvet számos fénykép és zenekivonat tarkítja. CSEHSZLOVÁK—OLASZ koprodukció* riportfilm készül Terezin múltjáról és jelenéről. A film szövegét Arnošt Lustig csehszlovák író írja. Carlo di Carlo olasz rendező randezi. MŰSZAKI MINIATŰRÖK • MŰSZAKI MINIATŰRÖK • MŰSZAKI MINIATŰRÖK villanytelep. A legfelső emelet tetején egy 60 m

2-es helikopter leszállóhelyet létesítettek. Van a torony fejrészében egy nyitott térség is, ezt különféle műszerek leeresztésére alkalmas hellyé alakították ki. A torony víz alatti részében kémlelőablakokon keresztül kb. 20 méter mélységig végezhető a megfigyelés. Itt vannak a légtartályok és az ivóvízkészletek is, alul pedig 100 tonnás ballaszt biztosítja a torony függőleges helyzetét. A toronyban, beleértve a víz alatti részt is, lifttel közlekednek a kutatók. Kondicionált irodahelyiségekben, laboratóriumokban, mérőszobákban, kétnlelőfülkékben dolgoznak a víz alatti obszervatórium lakói: biológusok, kémikusok, hidrológusok. A kutatómunka — amely 1964 januárjában indult meg — éjjel-nappal, váltott műszakban folyik; a mostani tűzvész a hírek szerint nem károsította meg komolyabban az obszervatóriumot, tehát nyilván csak rövidebb időre szakítják félbe a kutatást. A tudósok a tengeralatti laboratóriumok 20 ablakán át vizsgálják a víz alatti életet. A biológusok figyelme az élőlényekre irányul, mások a falban létesített szelepeken át vízmintákat vesznek és elemeznek. Számos érzékeny műszert a laboratóriumok külső falára szereltek. A különféle további mérőeszközök nagyobb mélységekbe is lebocsáthatók. A tenger hangját érzékeny mikrofonok segítségével jegyzik fel. A kutatók havonta váltják egymást. Áz élelmiszerkészletek 3 hónapra elegendők, helikopter segítségével azonban minden héten friss élelmiszerrel látják el a személyzetet. A kutatótornyot a legnagyobb hullámverés sem befolyásolja. Azonkívül, hogy az aljára 100 tonnás ballasztot függesztettek, a fő akna körüli üzemanyagtartalékok is hozzájárulnak a stabilitás biztosításához, ezenkívül az egész megfigyelőállomást 4,5 cm vastag nylonkötelekkel horgonyozták le a tenger fenekére. Az amerikai Filip-cég a franciáékhoz hasonló víz alatti kutatótornyot kíván felállítani, a . közeljövőben, s Cousteau szerint különböző tengereken több ilyen állomás felállítását tervezik. A nagyforgalmú Hamburgban a legfontosabb és legforgalmasabb útkereszteződéseken magas oszlopokra radarkészülékeket szereltek, amelyek feljegyzik a gépkocsik számát és sebességét, valamint összefüggő oszlopaik hosszát. Ezeket az adatokat egy önműködő számológép értékeli s egyúttal jeleket sugároz az útkereszteződések villanyrendőreinek a fényjelek optimális váltakozására. A próbák eredményei azt bizonyítják, hogy a közlekedés ilyen automatikus irányítása esetén az útkereszteződéseken akár kétszer több gépjármű Is áthaladhat, mint eddig. Előregyártóit téglafal-tömbök Nyugat-Németországban érdekes megoldással kísérleteznek: téglatöm bőket gyártanak, amelyeket külön böző méretekben szállítanak az építkezésekre. A hagyományos falazáshoz viszonyítva egyharmaddal csökken a munkaigényesség, a műépítészek pe dig új lehetőségeket és nagyabb sza badságot kapnak az épületek terve zésében. Porszívó-csiszológép Elsősorban az asztalos-, csónaképítő- és más faipari üzemekben vehetik hasznát az új holland SKIL szalagcsiszoló gépnek, mert a különböző hornyok, eresztékek, szegélyek és szélek is könnyen, kényelmesen megmunkálhatok vele. A lecsiszolt port a gép elszívója közvetlenül a porzsákba juttatja. Ez a porszívó szerves egysége a gépnek, semmiféle kiegészítő tartozék sem kell a működtetéséhez. műszer a vérnyomás meresere Műtétek vagy hosszabb betegség megfigyelhető. Lehetőség nyílik arra alatt a vérnyomásmérést újfajta ké- is, hogy a vérnyomás-szabályozó orszülékekkel végzik, mely manóméter- vosságok adagolását megfelelően elrel egybeépített manzsettáböl áll, és lenőrizhessék. Szükség esetén a méezt helyezik a beteg ujjára. Ez a rés adatainak leolvasására szolgáló nyomásérzékelő helyettesíti a külön- műszer más helyiségbe, esetleg az ben a felső karra helyezendő szorító- ápolószemélyzet szobájába is áthekötést, s így kevésbé fárasztja és lyezhető. A műszer a vérnyomás minterhelí a beteget. Ezzel a készülékkel den változatát hanggal vagy fénnyel a vérnyomás tetszés szerinti ideig jelzi. Áz elmúlt hetekben az egész vilá gót izgalomba hozta a hír: Cousteau őrnagy „úszó szigetén" tűz ütött ki, az ott tartózkodó személyzet mentőcsónakon elhagyta a megfigyelőállo mást és 36 órás út után egy hajón talált menedéket. E hírrel kapcsolatban újból nagy érdeklődés nyilvánult tehát lényegében korlátozott fizikai mérések és kémiai analízisek révén kapnak adatokat a tenger fizikai és kémiai tulajdonságairól, a tengerfenék topográfiájáról stb. Az óceánkutatás nagy hátránya tehát a napszakhoz, évszakhoz, az időjárási viszonyokhoz, a tenger nyuCousteau megfigyelőtornyát hajóval vontatták a Nizza és Korzika közötti tengerrészre. meg az ismert óceánkutató különleges megfigyelőállomása iránt. Külföldi adatok alapján ismertetjük a híres Cousteau-torony műszaki érdekességeit és küldetését. A korszerű óceánkutatás ma már a legkülönbözőbb merülő eszközökkel rendelkezik, s a kutató műszerek is nagymértékben korszerűsödtek a második világháború után. A víz alatti járműveknél azonban a kutató kötve van a járművek energiatelepeihez, oxigénkészletéhez, amelyek kimerülése után a batiszkáf kénytelen feljönni a víz színére. A könnyűbúvár szintén csak bizonyos merülési mélységig (30—40 m J végezheti kutatásalt, sok esetben a saját légzöKészülékével való bibelödés köti le figyelmét, oxigénkészlete pedig a batiszkáfokénál is jobban korlátozott. Még ennél is előnytelenebb helyzetben van a felszíni óceánkutató hajók személyzete, mely kizárólag az eclioszonda (visszhangos mélységmérői adataiból és egyes tengerrészekből merített víziminték elemzéséből, galml állapotához való kötöttség és a felszíni, valamint víz alatti eszközök horizontális és vertikális hatótáv-korlátozása. Cousteau őrnagy szerint az óceánkutatás biológiai célkitűzéseit a víz alatti élőlények, növények állandó, folyamatos megfigyelésével lehet csak a jövőben eredményesen véghezvinni. A víz alatti megfigyelésnek éjjel-nappal, minden évszakban, tehát megszakítás nélkül kell folynia. Cousteau és társai ennek az elgondolásnak az alapján 250 tonnás, 60 méter magas, 1,75—3,00 m átmérőjű acéltornyot terveztek, amelynek szerelése a Nizza melletti Perona st.Rocheban folyt le. Ezt a víz alatti torony-laboratóriumot kész állapotban a Provence partjai és Korzika között süllyesztették a tengerbe oly módon, hogy nagyrésze a vízszint alatt helyezkedett el. A kiálló 15 méteres toronyrész felépítményében helyezkednek el a központi laboratóriumok, a kiszolgáló személyzet lakótétségei és két, egyenként 25 kilowattos áramfejlesztővel rendelkező 1985. március 16. * fjj SZÖ 3