Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-09 / 39. szám, kedd

totóáSÍl Forradalmi felfedezés a pszichológiában? ® Ujjaik­kal látó médiumok • A he­tedik érzék: a dermooptikus érzékelés a kutatók érdek­lődésének középpontjá­ban © Milyen képességek szunnyadnak még ben­nünk? fflllülll! Kézzel is lehet látni! szor, a biofizika egyik legismertebb tak Roza elé amelyet vörös fénnyel Kutatójának kezébe kerültek. Ö volt világítottak meg. A bekötött szemű az első tudós a világon, aki mind a lány rátette kezét a könyvre és meg­három feljegyzést szórói-szóra igaz- mondta, hogy az zöld, majd a vörös nak fogadta el. Növendékei elhatá- fény kialvásakor zavarba jött, és azt rozták, hogy néhány gyakorlati kísér­lettel meggyőzödnek a múlt századi feljegyzések igazáról. Egyedülálló kísérletek mondta: „Nem értem hogyan, de a könyv színt változtatott." Hogy mi­lyen színű lett, nem tudta megmon­dani. A szigorú vizsgálatok után a ku­tatók úgy döntöttek, hogy a huszon­Leontyev nem tartotta kizártnak, eg yéves Rózát bemutatják a televízió hogy az emberek általánosan alkal- nézőinek is. A moszkvai televízióban „Szemészek, ideggyógyászok és az masak bizonyos tudat alatti észleló- mintegy 40—45 millió néző előtt mű­egész nemzetközi orvostudomány ér- sekre. Ennek bizonyítására a követ- sorr a került tízperces adás egy csa­deklődéssel várja azoknak a vizsgála- kező kísérletet végeztette el: miután pásr a híressé tette Roza Kulesovát s toknak az eredményét, amelyeket beköttette az önként jelentkező sze- felhívta a szovjet orvosok figyelmét ezekben a hetekben végeznek a Bu- mét, egy fémgombra helyeztette a ke- a különleges érzékek behatóbb vizs­dapesti Ideggyógyászati Klinikán egy zét. A fémgombba alacsony feszültsé- gálatára. mátészalkai tisztviselőn, az 54 esz- x~~ 1 K 1 tendős Árvái Gusztávon." — olvas­hatjuk a Magyar Hírek 1964. decem­ber 15-1 számában. Amikor egy évvel ezelőtt bejárta a világsajtót a hír, hogy a Szovjet­unióban egy nő a kezével „lát", so­kan csodálkozva, mások hitetlenül csóválták a fejüket. Nos, a magyar orvosok is felfedeztek egy embert, aki hasonló tulajdonságokkal rendel­kezik. Sőt az ő esetét egyedülállóvá gű áramot bocsátott és ugyanabban a pillanatban zöld fényt vetített a kísérleti alany ujjbegyére. Műszerek­kel, filmfelvevőkkel és szabad szem­mel is láthatóan bárki meggyőződ- levelet kapott a kutatócsoport, ame­Üj médiumok jelentkeznek Néhány nappal a műsor után több hetett róla, hogy a páciens csak ak­kor kapta el a kezét a gombról, ami­kor a zöld fény már az ujjhegyére esett! Leontyev professzor felismeré­se akkoriban semmilyen különösebb tudományos visszhangot nem keltett. Az események újabb fordulatot lyekből kitűnt, hogy Roza nem az teszi az a tény, hogy ellentétben szov- kaptak 1962 végén. Ekkor jutott el jet „kolléganőjével", nem helyezi rá ugyanis a szaktekintélyekhez Roza az elolvasandó szövegre vagy képre Kuiesova nyizsnij-tagili szövőnő híre. a kezét. 0 volt az első, aki tudományosan be­Árvai Gusztáv (három gyermek bizonyította, hogy ujjaival „lát", édesapja, felesége gyógyszerész) 1940 Moszkvában, a Szovjetunió legjobb óta tud rendkívüli képességéről. Egy pszichológusainak összejövetelén búcsún fedezte fel, ahol szembekö- „vizsgázott". Bemutatóját az egybe­tösdit játszott, és bekötött szemmel is látott Nemrég orvosok és újságírók győ­ződtek meg a. különleges adottságról: bekötött szemmel, 30—40 centiméter távolságból bármit tisztán lát, sot a színeket is tökéletesen érzékeli. Egy­gyűlt tudósok „valóban történelmi­nek" nevezték. A moszkvai kisérletekről kiadott hivatalos orvosi közlemény a követ­kező vizsgálatokról számol be: az or­vosilag biztosan „vakká" tett Kuie­sova ugyanolyan gyorsan elolvasta egy Ilyen produkció nagyon kimeríti, az újságok főcímeit, a gyermekköny­igénybe veszi szívét és idegrendsze­rét. Ennyit tudtunk meg a Magyar Hírek tudósítójától. Az előzmények vek nagyobb betűit, mintha nyitott szemmel olvasott volna. Minden egyes hétköznapi, tehát nyomdai úton előállított újságot is el tudott olvasni, lassabban ugyan, de nem kö- Az ujjaival vetett el hibát. Tapintás útján fel­A „látó ujjak históriája után ku- ismerte a z o g 0nyok és a Krokogyil tatva további érdekes és meglepő hír- bizonyo s illusztrációit is, le tudta re bukkantunk az utolsó hónapok saj- írnl> el tudta mo nd anii ml t ábrázol­tójában. A Barnum-cirkusz úgyneve- nflk F ei ismer t postabélyegeket is és sett különleges gyűjteményében pél- cigar ettásdobozokat. Egyformán jól dául a múlt század 80-as éveiben m6 gkülönböztette a fekete, fehér, pi- dálatos érzékelőképességről tett ta­egy rendkívüli Képességgel megáldott rQS naran Cs, sárga, kék és zöld'szí- núságot és egy Nagyja Lobanova ne­indíánt mutógatta-k, aki „látott _ az ne lj e t_ vü született vak léány, akinél Rozáé­ujjaival, a homlokával, a sarkával. Minderre azonban csakis világos hoz és Lenocskáéhoz hasonló igen Bármlltyétf tárgyat- tettek eléje, "zsák- SZC)bát>an vol t képes. Ha a szobát magas fokú érzékenységet észleltek, ba kötött fejjel is hibátlanul felis- elsötétítették, vagy nagyobb fekete Időközben a szovjet tudósok már­merte. Mutatványa esetenként 35 per- targya t állítottak a vizsgálandó do- már hihetetlen eredményekhez veze­log elé, felfogóképessége szegényebb tő vizsgálatait a New York-i Barnard lett, de még így sem lett elha- Colllege ismert nevű pszichiátere, dr. nyagolható. „látó" Arvai Gusztáv má­tészalkai lakos egyedüli, ujjaival iató személy, ilyen tehetséggel rendelkezik többek kö­zött Léna Blizsnova kilencéves har­kovi kislány is, aki ugyancsak cso cig is tarthatott és a feljegyzések szerint a cirkusznál töltött tizenegy esztendő alatt egyetlenegyszer sem tévedett. Leningrád levéltárában nemrégiben egy 1898-ban megjelent 79 oldalas tu­dományos beszámolót találtak. Szer­zője egy idős kirgiz parasztasszony esetéről ad hírt, akinek sajátos adott­Richard P. Youtz is megismételte. Kí­sérleti alanya a michigani Flintből származó 42 éves háziasszony, bizo­nyos Mrs. Patrícia Stanley, azt állít­ja magáról, hogy 1939-ben, nevelteté­se színhelyén, Kentuckyban, fedezte fel különleges megérző képességét. Dr. Youtz több ízben végzett hosszú, Meglepő fejlődés Az állandó és sokoldalú kísérletek folyamán Roza Kuiesova sajátos ké­pességei meglepő fejlődésen mentek sága volt a hangok felfogására és át. Mint a szovjet tudósok vizsgálatá­rögzítésére, hallóképessége pedig az nak hivatalos zárójelentése mondja: egysz er hatvan órás kísérletet Mrs^ ultrahangok világóra is kiterjedt, bebizonyosodott, hogy Roza bizonyos stanleyvel és megfigyelései, kapott Ezen túl különös érzékelő-képesség- idő múltán üvegen, vagy műanyagon eredményei a szovjet "tudósok megfi­gel áldotta meg a természet: az alsó- keresztül is meg tudta mondani a gyeléseivel és eredményeivel voltak karjával is pontosan fel tudta ismer- tárgyak színét, sőt le tudta olvasni azonosak. Youtz azután kapcsolatot ni a dolgokat. az oszcilloszkóp képét is. Nem sok- keresett a szovjet tudósokkal és két E beszámolókat és produkciókat az kai később arra is képes volt, hogy utókor erős kétkedéssel fogadta. Az a tőle egy méternyire elhelyezett vá­1950-es évek elején azonban e fel- szonra villantott színes reflektorfé­jegyzések véletlenül Alekszej León- nyeket pontosan meghatározta, tyev moszkvai pszichológus profesz- Máskor zöld színű könyvet állítót­NEVELÉS - ELEKTRONIKUS GÉPPEL Azok a japán anyák, akiknek nehézségeik vannak gyermekeik nevelésé­vel, tanácsot kérhetnek egy elektronikus „agytól", amelynek memóriájába a tíz legjobb pedagógus ismereteit és tapasztalatait „táplálták be". A gépet az egyik nagy tokiói áruházban állítatták fel. Annak a szülőnek, aki a géphez fordul kérdéseivel, a gépi nevelő „igen"-nel, vagy „nem"-mel vá­laszol. Az elektronikus agy egyúttal felddlgozza a kérdéseket, kidolgoz­za a választ és tanácsot ad a probléma megoldására. — A képen egy ja­pán leány az elektronikus gép kezelése közben. A háttérben számos ér­deklődő problémáinak megoldására vár. ízben is Moszkvában járt. Tudományos következtetések Az eddigi eredmények alapján a szovjet tudósok összefoglaló jelentést készítettek az új tudomány területén eddig elért és felfedezett tényekről, adatokról, folyamatokról. Nem kétsé ges, hogy új pszichológiai felfedezés­ről van szó, amelyet az öt hagyomá­nyos érzékelés forma: a látás, hal lás, ízlelés, szaglás, tapintás és a nem hagyományos hatodik érzek, a sejtés után hetedik érzéknek nevez hetnénk el. A hetedik érzék, a „der­mooptikus (bőrrel érzékelő) érzéke lés", forradalmi változásokat idézhet fel az élet sok területén, így pél­dául: a vakokkal való foglalkozásban és a munkaterápiában, mint kézen­fekvő tudományos területeken ós má sutt is, olyan pontokon, amelyeket ma még nem láthatunk előre. Az új ér­zék tanulmányozását éppen csak hogy megkezdték, így túlzott optimiz­musra egyelőre nincs okunk. Sok dolog még tisztázásra vár. Még nem rendelkezünk elég példával ahhoz, hogy eldöntsük, vajon nem különféle szuperérzékenységröl van­e szó? Tisztázatlan az észlelések köre, térbeli lehetősége és határa is. Nem tisztázott az egyes egyének ér­zékenységének szerepe a hetedik ér­zék egész területén stb. Ennek ellenére a szovjet tudósok a hetedik érzék tudományos vizsgá­latának koncepcióját támogatásra méltónak és szükségesnek tartják. Meggyőződésük, hogy a további vizs­gálatok az érzékelés új területeinek felfedezéséhez vezethetnek. Jíuítwui Francia karmester a Szlovák Filharmóniával Francia vendégünk, Marcel Dautre­mer tagadhatatlanul bizonyos hát­ránnyal indult Bratislavában. Még élénken élt bennünk Carlo Zecchi elő­ző heti, ritka szép hangversenyének emléke, és Zecchivel bizony nem könnyű felvenni a versenyt. Az olasz mester csodálatosan hajlékony zenei vitalitása mellett Marcel Dautremer muzsikálása merevnek, sőt a Brahms­versenyben például olykor szinte da­rabosnak tűnt. Az már talán inkább a mi hibánk, mint a karmesteré, hogy francia művésztől akaratlanul is el­várjuk a „gall eszprit" könnyedén szi­porkázó megnyilvánulásalt. Az est másik külföldi vendége, Emil Kamllarov Brahms Hegedűversenyével lépett a bratislavai közönség elé. A fiatal bolgár művész elég jó techni­kai felkészültséggel rendelkező, ro­konszenves, komoly muzsikus. Előadá­sában voltak feicsillanóan szép rész­letek, de a nagy Brahms-mü egészét nem tudta a közepesnél jobban meg­oldani. Nem ragadta meg a mű problémázó hangját és nem tárta fel teljes egészében a bravúros technikát igénylő, de amellett minden külső csillogástól mentes kompozíció tar­talmi mélységei. Sajnos a brahm­si tolmácsoláshoz elengedhetetlenül szükséges „teljes" hangot ís csak itt­ott találta meg. A harmadik tétel In­gadozásokkal megtűzdelt színtelenr ségbe hanyatlott. A Dautremer-irányí­totta zenekar ls kissé vaskos, néhol bizonytalan keretet vont a produkció köré. A francia vendégkarmester szlovák mű bemutatójával is kedveskedett hallgatóságának Műsorára tűzte Peter Kolman 1963-ban komponált Négy zenekari szerzeményét. Peter Kol­man fiatal zeneszerzőgárdánkhoz tar­tozik, zenei egyéniségéről a négy rö­vid lélegzetű kompozíció (Korál, Moz­gás, Színek-; Riff) az első összbenyo­más szerint nagyon érdekes képet nyújtott. Dautremer Paul Dukas színadásban impresszionista, briliáns zenekari scherzójának, a Bűvészinasnak eleven előadásával nyitotta meg műsorát. Karmesteri tulajdonságairól Albert Roussel Bacchus és Ariadne című rít­mikailag lendületes 2. szvitjében kap­tuk a legelőnyösebb képet, a zenekari művészek is elevenséggel követték karmesteri elgondolását. Marcel Dau­tremer egészben véve nem tudta ma­gával ragadni a zenekart és ennek kö­vetkeztében a közönséget sem. — hm —; Ismét egy „naiv" festő Az eddigiektől merőben különböző tárlat nyílt meg a bratislavai Városi Galériában. A kiállító Juraj Lauko is azok közé tartozik, akiket naiv fes­tőknek neveznek. Ez az irányzat mintegy hat évtizeddel ezelőtt indult el Franciaországból. Azóta elterjedt s érdeklődés kíséri mind az 0- mind az Újvilágban. Nálunk inkább csak peremjelenségként lépett fel, de né­hány évvel ezelőtt Brnóban s a mi Nemzeti Galériánkban is nagyobb ki­állítást rendeztek a neoprimitív festők munkáiból. A hetvenegy esztendős Lauko, szarvasi, szlovák, szegényparaszt szü­lők fia. Bár gyerekkorában ügyesen rajzolt s festegetett, szűkös viszo­nyaikra való tekintettel a hentes­mesterséget tanulta ki. 1928-ban nyúl először az ecsethez s megfesti fele­sége és a maga arcmását. Folytatja a mesterségét s közben az önkifejezés kényszere arra ösztönzi, hogy szóljon az érdeklődéssel . és szeretettel meg-. figyelt valóságról. A két háború meg­rázkódtatásai után Bratislavában te­lepszik meg, de jóval túl az ötvenes éveken vonul csak nyugalomba, s ezentúl egész idejét a festésnek szenteli. Töprengés nélkül, a tények nyelvén, élénk képzelettel, friss me­sélőkedvvel, a rátalálás őszinte örö­mével festi képeit. — Visszanéz a múltba, fiatalkori benyomásai, emlé­kei közül a legjellegzetesebbeket fog­lalja képbe. S ezek az ábrázolások tiszta, ragyogó színekkel tükrözik a világot. A mintegy 70 olajkép színes, beszé­des krónika. Élményanyaga, amit Lau­ko átélt, s a maga szemével látott a valóságból, s amit abból ösztönös ér­zékkel újraformálva képpé szerkeszt. Az emberi alakok, ha mereven és kis­sé ügyetlenül is mozognak, mégis be­leilleszkednek az érzelmet ébresztő tájba, a kép egészébe. Bárkány lenöné KÖNYVISMERTETÉS O. Piatnyickij: Egy bolsevik visszaemlékezései A könyv a magyarországi Kossuth Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Az oroszországi munkásmozgalom két évtizedének krónikája ez a könyv. A szerző, aki szemtanúja és részese volt az eseményeknek, arról a század­fordulóval kezdődő korszakról irt visszaemlékezést, amelyben az illega­litás és a frakcióharcok embertelenül nehéz körülményei között is rohamo­san erősödő bolsevik párt a győztes forradalomig lendítette az orosz mun­kásmozgalmat. Ez a hihetetlenül mozgalmas életű hivatásos forradalmár, aki szinte gyermekkorától 1939-ben bekövetke­zett haláláig a mozgalom élvonalában tevékenykedett, a húszas években ju­tott csak annyi lélegzetvételhez, hogy visszaemlékezéseit megírhassa. Nem törekedett másra, mint hogy eszméi­ben és adataiban hiteles leírását adja saját tapasztalatainak. Vállalkozása mégis érdekes olvasmányt eredménye­zett, mert aki Kelet-Szibériától Moszk­ván át Londonig mindenütt megfor­dult, ahol Október bölcsőjét ringatták, annak legtárgyszerűbb mondatában is a történelem izgalma vibrál. Komját Irén: Az idők sodrában A mű a magyarországi Kossuth Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Komját Irén könyvéből a magyar olvasók úgy ismerik meg a nyugat­európai munkásmozgalom legújabbkori történetét, mintha maguk is — akár a szerző ott éltek volna az első világháború utáni forradalmi Olaszor­szágban, a weimari Németországban, a német megszállók ellen küzdő Pá­rizsban ... „Ebben a negyedszázadban — írja Komját Irén —, amelynek politikai földrengései, tűzhányók módjára ki­törő forradalmi fellángolásai megvál­toztatták a világot, egyéni életem a történelem vérkeringésében folyt: a forradalmi munkásmozgalomban, a kommunista sajtó és a haladó iroda­lom köreiben." Hozzátehetjük: ez az egyéni élet egy kitartóan küzdő, dol­gozó és mindig tanuló kommunista publicista élete, Komját Aladár olda­lán, s az ő korai halála után két fia mellett. Meggyőződése rendíthetetlen gazdag érzelmi világában az elvtársi szolidaritás, a barátság, az anyai sze­retet, a költészet és művészet élmé­nyei összefonódnak a politikai harc követelményeivel. Visszaemlékezések. De Komját Irén ellenőrizte, dokumentumokkal hitelesí­tette ezeket a visszaemlékezéseket. Az olvasó mindvégig érzi ezt a meg­bízhatóságot. A visszaemlékezés az 1920-tól 1945­ig terjedő éveket fogja át: az emig­rációt — a hazatérésig. Lehetne re­gény ís. A Tanácsköztársaság bukása után idegenbe szakadt kommunisták regénye. Internacionalizmusuk és ha­zaszeretetük nem puszta tudás; mély érzelmi tartalma a Nagy Októberi For­radalom iránti hűségükben s a világ kommunista mozgalmainak hősi szo­lidaritásában gyökerezik. Polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 A könyvet a magyarországi Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Sokan tartották csodának annak idején, hogy a háborúban tönkrement, blokád által sújtott éhező, nélkülöző szovjetköztársaság csapatai legyőzték a hatalmas seregekkel, tapasztalt tá­bornokokkal, korszerű fegyverzettel és technikával rendelkező intervenciós ellenséget. Ez a könyv azoknak a munkások­nak, parasztoknak, katonáknak, be­csületes orosz emberek millióinak ál­lít emléket, akik hallatlan nélkülözé­sek, szenvedések árán megvédték a szovjet hatalmat. A könyvet összeállító kollektíva híven az eseményekhez, napról napra nyomon követve a forradalmárok szinte emberfeletti erőfeszítéseit, ír­ják le a harcokat, összecsapásokat. Lépésről lépésre kísérhetjük figyelem­mel, hogyan kapott erőre a legyen­gült szovjetállam, hogyan szervező­dött a forradalmárok elszórt csoport­jaiból, a győzelmeket arató Vörös Hadsereg. Az olvasó szinte maga is érzi a tör­ténelemformáló idők légkörét, ami­kor a védekezésből támadásba len­dülő Vörös Hadsereg csatáinak izgal­mas krónikáját olvassa. 1985. február 9. * tJj SZÖ S

Next

/
Thumbnails
Contents