Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-08 / 38. szám, hétfő

JOGOS ELISMERES i. KOMJÁT utcáin rohamosan olvad a hű. Sárnak még a nyomát sem találni a faluban. A széles úttest enyhe lej­tője árokba vezeti a vizet. A házsorok előtt futó járdákon a község valamennyi középületét, csa­ládi otthonát — akár a városban — kényelmesen megközelítheti a látoga­tó. — Eleget dagasztottuk eddig a sa­rat — mondják örömmel az orvosi rendelő kapujában várakozó asszo­nyok, akik a vendéglátó kedvességé­vel szívesen útbaigazítják az idegent. A falu főterén szép parkon, kiala­kuló szökőkúton és a betonutakat öve­ző füpázsiton akad meg a látogató szeme. Egy kucsmás, idős bácsi ren­dezgeti, sepregeti a terepet, megiga­zítja a téli álomban ringó virágok, díszbokrok papír védőburkolatát. — A farkas ez idén sem eszi meg a telet — szól tréfálkozva, és csak hosszabb beszélgetés után fordítja ko­molyra a szót. — Nem várok ezért a munkámért fizetséget. Szerényen megélek a nyolc­százötven koronás nyugdíjból. Itt la­kom a közelben. Minden nap kiballa­gok a főtérre, és lassan le-ledolgo­zom a részem ... — A részét...? — Igen, a részem — hangsúlyozza nagyobb nyomatékkal. — A faluban nem találna olyat, aki húzódozna n községszépítési munkától. Az öreg nyugdíjas tíz évvel ezelőtt még bakter volt a vasúton. Ma időtöl­tésből, kedvtelésből a virágokat és a tavaly kiültetett facsemetéket gondoz­za, őrzi. II. A SÜRÜ KÖDFATYOLBAN rejtőzkö­dő nap fáradtan bújik el a közeli sző­lőhegy mögé. Népes jérfi és asszony csoportok vidám csevegéssel a helyi nemzett bizottság szabályos, kockaala­kú székháza jelé tartanak. A tágas teremben egy tűt sem le­hetne leejteni, amikor Anton OCenáS HNB-elnök megnyitja a nyilvános nép­gyűlést. — Azért jöttünk össze, elvtársak — szánja bevezetőnek —, hogy értékel­jük a falu szépítéséért eddig végzett munkánk eredményeit, és megtárgyal­juk az idei jelszabadulási verseny pontfait. Csönd honol a teremben, imitt-amott csupán egy-egy köhintés szakítja fél­be Stefan Hlb'oky titkár beszámolóját. — Dicséret illeti a falu lakosságát, mivel eredeti felajánlását 159 ezer óra ledolgozásával túlteljesítette Tavaly összesen 535 505 órai társadalmi mun­kával 7600 folyóméteren járdát, 1500 méteren betonutat építettünk. Ezen­kívül 800 méteren kitisztítottuk a víz­levezető árkokat, 9100 facsemetével díszítettük a községet, és 3 kilométe­res szakaszon elvégeztük az utak kar­bantartását. A főtéren létesített park és szökőkút teljes befejezésére pedig ez idén kerül sor .. A fiatal agilis titkár — rövid szüne­tet tartva — asztalra fekteti vaskos beszámolóját, és megkérdezi a jelen­leoőktől: — Mit gondolnak, milyen értéket képvisel a múlt évben elvégzett mun­kánk? ...?? — Ügy látszik, senki sem mer nyi­latkozni, tehát megmondom: tavalyi munkánk összértéke a felépített hi­dakkal együtt 11 millió 680 ezer koro­na. A község valamennyi polqára részt vállalt a társadalmi munkából. A beszámolót tapsvihar követte. Csak akkor szűnt meg, amikor Molnár István képviselő kért szót az elnök­ségtől. — Nagyon szév — kezdte —, amit az elvtársak elmondottak. Nézetem szerint azonban még ez idén is sok a tennivaló. Választási programunkban ugyanis az áll, hogy neoncsövekkel cseréljük fel az utcai lámpákat, a gye­rekek részére játszóteret létesítünk... Molnár elvtárs be sem fejezhette hoszédét. az ablak mellől eay fejken­dős assznni/ jelentkezett szólásra. — Elvtársak, nem tudom, ki hoqu mn vele, de én még az ősszel „Miért dicsérte a miniszterelnök a tardosked­dieket" címen érdekes beszámolót ol­vastam az újsáaban. Mt akadálya an­nak, hogy ez idén nyilvánosan minket ls megdicsérjenek? Az elnök, mintha csak várta volna a beszédes asszony felszólalását, be­jelentette: — Községünk sem akar lemaradni a felszabadulási versenyben. A HNB tanácsa ezért elhatározta, és Javasol­ja, hogy ez idén 246 ezer órai társa­dalmi munkával tovább szépítjük a fa­lut. megépítjük a gyermekjátszóteret. Elfogadják-e javaslatunkat a felenle­vők? Karok lendülnek a magasba. Nem szükséges külön-külön megszámlálni a szavazatokat, egyöntetűen elfogad­ták. magukévá tették a HNB fanácsá­nak Indítványát. A falu tekintélyének növelése érdekében a legnagyobb ál­dozatoktól sem riadnak vissza. III. ÖREG ESTÉBE hajlott az idő, ami­kor rövid kopogás után Petráš Stefan, az EFSZ termetes elnöke átlépte a HNB irodáfának küszöbét. Kezet szo­rított a HNB tanácstagjaival, és egy füzetszerű aktacsomót helyezett az asztalra. Az EFSZ ez idei évre szóló pénzügyi és termelési tervének átnyújtásával egy időben meghívta a HNB képvise­lőit a helyt szövetkezetnek a napok­ban tartandó évzáró közgyűlésére. — Lesz-e részesedés? — törte meg a csendet a titkár. — Tudjátok jól — kezdte Petráš elvtárs —, tavalyelőtt 10 korona elő­leg folyósítása után még 5 koronás részesedést fizethettünk tagjainknak Az elmúlt évben 12 koronára emeltük az előlegeket, és az 5 koronás része­sedést most is hiánytalanul kifizethet­jük. A tanács tagfal belelapoznak az idei tervekbe. Örömmel veszik tudomásul, hogy szövetkezetük a helyes úton ha­lad a Jövedelmező gazdálkodás felé. 120 saját tenyésztésű üszővel bővítik és frissítik fel a tehénállományt, ta­vasszal 10 hektáron szőlőt tel"ölte­nek, és még a télen felkészülnek az intenzívebb zöldségfélék termesztésé­re. Hosszabb eszmecsere, alapos vita után a tanács fóváhagyfa a terveket, és további nagyarányú támogatásáról biztosítfa a szövetkezet elnökét. A szövetkezet minden téren meg­érdemli a seqítséget, hiszen erejéhez mérten részt vesz a falu fejlesztésé­ben, így viszonozza a HNB támogatá­sát. KÉSŐ ESTE VAN, befefezödött a HNB tartalmas ülése. Az utcák elnép­telenedtek, csak néhány vasutas bal• laq az állomás felé éjjeli szolgálatra Űtközben csevegnek, sok jót monda­nak a HNB-ről és képviselőiről, jogos az elismerés, hiszen nem kell már a feneketlen sarat gyúrniuk. Fényes csizmában, tiszta ruhában szállhatnak fel az Érsekújvár felé induló utolsó motorosvonatra. SZOMBATH AMBRUS NEGYVENNÉGY ÉVIG ÉLT foglalko­zása miatt diétán a londoni Henry Barray — aki most nyugalomba vo­nult. Nem mindennapi foglalkozást űzött — vízkóstoló volt. Anglia for­rásait, tavait kóstolgatta szorgalma­san és mondott vizükről szakvéle­ményt. 1962. FEBRUÁR 4-ÉN indult el az első repülőgép a Prága—Havanna vo­nalon. Három év alatt 10 416 látogató érkezett ezen a vonalon Prágába. LETT VEGYÉSZEK a fa ammóniák­oldattal való telítésével ás nagyfrek­venciás árammal való kezelésével olyan szerkezeti faanyagot állítottak elő, ami kitűnően megmunkálható és szilárdsága három és félszerese a ke­zeletlen fának. CSODÁVAL HATÁROS módon me­nekült meg 45 osztrák sportoló a Semmeringen. A szélvihar kiemelte az ülőlift kötelét a kötélpálya csigájából, de a kötél nem szakadt el. A bent ülőket csak nehézségek árán tudták lehozni a magasból. SIKERESEN RAJTAÜTÖTT ar. olasz rendőrság egy szicíliai pénzhamisító bandán és csaknem 4 millió hamisí­tott lírát foglalt la. SZERDÁRA virradó éjszaka a New York-i rendőrség letartóztatta az egyik kábítószer-csempészbanda 15 vezetőjét. A banda évente mintegy 90 millió dollár értékű narkotikumot ho­zott forgalomba. AZ EGYIK LONDONI park alatt autóparklrozó állomást építettek, még­pedig anélkül, hogy a föld színén le­vő fákat és virágágyakat megbolygat­ták volna. EZZEL A CIGARETTÁVAL életben maradhat — reklámozzák az új ciga­rettafajtát, amelyet tavasszal hoznak forgalomba Amerikában. Kizárólag szárított káposztalevélből áll, amely a hagyományos cigaretta 57 féle mér­gező anyaga közül egyet sem tartal­maz. MAGYARORSZÁGON a szegedi pa­pucskészítő mesterek az elmúlt év­ben 150 003 papucsot gyártottak. A török időkből fennmaradt ősi mester­ség fénykorát éli: mindinkább növek­szik a kereslet a lábbelik iránt. FRANCIAORSZÁGBAN rohamosan csökken az idegenforgalom. 1962 óta a turisztikából származó bevételek majdnem 100 millió frankkal csökken­tek. CHILE 2 788 000 tonna hallisztet szállított Lengyelországba. A szállít­mány értéke 384 804 dollár. ÓRIÁSI FÖLDCSUSZAMLÁS történt az észak-amerikai Oregon államban. A Wilson folyón képződött „földgát" egy hatkilométeres tavat képezett. A lakosságot elköltöztették a kör­nyékről, mert félő, hogy a gát beom­lik és a víz elárasztja a völgyet. A. Dubček elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) jaiban számos partizáncsoport ellátá­sáról gondoskodtak. Pártunk ezért mindig nagyra értékelte s a jövőben Is méltatja a szövetkezeti tisztségvi­selők s tagok e tevékenységét. A szövetkezetek valóban lendületes fejlődése tulajdonképpen akkor kez­dődött, amikor hozzáfogtunk szocia­lista társadalmunk megalapozásához. 1948 után számos termelő- s fogyasz­tási szövetkezet létesült. A legutóbbi 10 óv folyamán a szlovákiai lakosság 14,2 százalékáról 20,8 százalékára nőtt a szövetkezetek taglétszáma. A fo­gyasztási szövetkezetek áruforgalma 1950 óta meghatszorozódott és a ter­melőszövetkezetek tavaly már több mint 27 000 dolgozót foglalkoztattak. Ezek a Szövetkezetek 540 millió ko­rona értékű árut hoztak forgalomba és egyre sikeresebben gyártanak ex­portárucikkeket, amit az a tény is bizonyít, hogy 107,1 százalékra tel­jesítették az exportárutervet. A ter­melőszövetkezetek legszámottevőbb, legszilárdabban megalapozott cso­portja az EFSZ-ek. Szlovákiában úgy­szólván nincs egyetlen egy község sem, ahol ne létezne egységes föld­művesszövetkezet. A szövetkezeti mozgalom legújabb megnyilvánulása a lakásépítő szövetkezetek gyors ter­jedése. Az első lakásépítő szövetke­zetek öt évvel ezelőtt létesültek a dolgozók kezdeményezésére. A mai napig mintegy 25 000-en kaptak szö­vetkezeti lakást és további 25 000 polgártársunk jelentette be, hogy la­kásépítő szövetkezet tagja akar len­ni. Szövetkezeti mozgalmunk fejlődé­séről csupán rövid, összefoglaló át­tekintést szándékoztam nyújtani. Egy­ben hangsúlyozni szeretném, hogy ez a mozgalom újabb lendületet kaphat, ha párhuzamosan halad népgazdasá­gunk fellendülésével, és következe­tesen teszi magáévá a CSKP XII. kongresszusán kitűzött irányelveket. Szövetkezeteink kimagasló eredmé­nyei a szövetkezeti funkcionáriusok és tagok tízezreinek munkáját dicsé­rik. Szlovákiában jelenleg csupán a fogyasztási szövetkezeteknek 568 000 tagja van, és az EFSZ-ek taglétszáma a 300 000-ret is meghaladja. Iogosan állíthatjuk, hogy szövetkezeteink szervezettsége s fejlődésük irányzata világszínvonalú. Kedves elvtársak, tisztelt polgár­társak! Százhúsz év után a mai napon ís büszkék vagyunk az első szlovákiai szövetkezet úttörőire, s ugyanakkor tudatosítjuk, hogy a nép érdekében kifejtett tevékenységünkkel Sámuel JurkovlC s a Sobotištei Gazdakör tag­jai hagyományait követjük. Ezeket a hagyományokat hazánk népeinek testvéri egységében, szocia­lista társadalmunk feltételeihez mér­ten ápoljuk. Ebben az egységben, a munkásság, a parasztság, a dolgozó értelmiség összefogásában s közös törekvéseiben, a Csehszlovákia Kom­munista Pártja által kitűzött célok elérésében, a Szovjetunióhoz fűződő szilárd, megbonthatatlan szövetsé­günkben látjuk szocialista társadal­munk további, békés felvirágoztatá­sának és népünk jólétének, elége­dettségének s boldogságának keze» ségét. 2. Titokzatos Morse-jelek az éterben Már második hete tartott a háború. A kelet­poroszországi Kranz város lakói az igazak ál­mát aludták, amikor Ukrajnában, Belorussziá­ban, a Balti tenger vidékén tömegével szedte áldozatalt a nácik gyilkos hadjárata. A náci katonai kémelhárító, az Abwehr kranzl rádió­szolgálata éberkedett, bár a gyakorlat eddig azt mutatta, semmi szükség rá Ezen az estén is nagyokat ásítozott az ügyeletes, egészen el­kedvetlenedve az egyhangú szolgálattól, ami­kor hirtelen különös Morse-jelek hallatszottak az éterből, — Hé Hans, — szólt az ügyeletes őrvezető a társának, — új adó. No csak, tájold be 10 700­ra. — Megvan ... Igazad van. Of adó Hívd az ügyeletes tisztet. Mire a tisztet álmából felverték, a jelzések megszűntek. Dünnyögött is a szolgálatvezető. — Ha ezt a kapitány megtudja, megint hallgat­hatunk ... A katonai „letolás" nem ls maradt el. Az egység parancsnoka azonnal elrendelte: tetten kell érni a titokzatos adót. Késő éjjel megismétlődtek a jelzések, ekkor az Abwehr összes lehallgató pontja készenlét­ben állott. Működésbe léptek a tájolók, s az operátorok megállapították, hogy a megfejthe­tetlen titokzatos lelek Berlin körzetéből érkez­tek, s ami furcsa, az egy percnél rövidebb ideig tartó adásokat Moszkvából nyugtázták. Hitler tombol Thtele tábornok, az Abwehr rádiószolgálatá­nak parancsnoka reggel egy „Nagyon sürgős. Szigorúan titkos" jelzésű hivatalos borítékot vett át a küldönctől. Utána nyomban a Tirpitz­rakpart 74/36 számú ház elé robogott, Itt szé­kelt, Canarts kémelhárító központja. Orosz kémek Berlinben — ez túl erős do­hány volt Canarisnak, aki a háború kitörésekor arról biztosította a Führert, hogy idegen kémek működése a birodalom területén teljesen ab­szurdum. — Tudja mit, Thiele, adok magának öt na­pot, csináljon addig, amit akar, de öt nap múl­va pontos jelentést és adatokat kérek a titkos adóállomásról. Hitler véletlenül tudomást szerzett a titok­ban tartott esetről, és tombolni kezdett. Azon­nal összehívatta fő biztonsági embereit. — Schweineret... Disznóság, hogy itt az or­runk előtt orosz kémek rádiózgatnak. Maguk meg ülnek a babéraikon . .. Canaris, Heydrich, maguk ketten felelősek a rádió kézrekeríté­séért ... — Azt hiszem, mein Führer, Canaris tenger­nagy úr egyedül ts könnyen elbánik vele ... — Megmondtam, mindketten felelnek a bi­rodalom biztonságáért. Az akcióban a náci biztonsági szolgálat csu­pa fejese vett részt, a nevezetteken kívül Mül­ler, és Schellenberg, a mindenható Heydrich fő emberei. KLS ... KLS ... 34 186, 62 218, 93 579 Már harmadik hónapja folytak a harcok a keleti fronton. A német vezérkar tombolt: a szovjetország lerohanása nem ment úgy, mint a karikacsapás, nem vártak Ilyen nagy ellenál­lást, nem számítottak olyan nagy veszteségek­re. A Szovjetunió megtámadására kidolgozott Barbarossaterv értelmében három három irány­ból mérték volna a döntő csapást: 1 Moszkva és Leningrád villámgyors elfog­lalásával; 2 Ukrajna és a Donyec-medence megszállásá val; 3 a kaukázusi olajvidék megszerzésével. A terv az eredeti elképzeléseknek megfele lően nem sikerült, s ezért Hitler főhadiszállásán rendkívüli értekezleten vitatták meg, a három irány közül melyik frontszakaszon támadjanak Hitler a déli támadást szorgalmazta. Augusztus 21-1 utasítása szerint „A tél bekövetkeztéig a legfontosabb feladat nem Moszkva elfoglalása, hanem a délen a Krím, az iparilag fontos Do­nyec-szénmedence elfoglalása, az oroszok kau­kázusi olajellátásának elvágása; északon . Le­ningrád bekerítése és egyesülés a finnekkel". Ezért a „közép" hadseregcsoportot utasították, hogy alakulatainak nagy részét adja át a „dél" hadseregcsoportnak, és még abban az évben szüntesse be a Moszkva elleni aktív hadműve­leteket. Brauchitsch tábornagy, a szárazföldi hadse­reg főparancsnoka és törzskari főnöke, Halder vezérezredes ellenezte a tervet. Űk azt szor­galmazták, hogy a „közép" hadseregcsoport ostromolja meg Moszkvát. Nézfeteikben von Beck tábornagy, a hadseregcsoport parancsnoka ls osztozott. I A véletlen segít Melyik irányzat fog győzni? Hol kezdik a németek az offenzívát? Ez a kérdés érdekelte Moszkvát és a bátor német antifasisztákat... -.-,.-..,... KLS, KLS 34 186, 62 218,93 579 ... pattogtak a jelzések az éterben. Se a Ges­tapo ügynökei, sem az Abwehr emberei, sem a Wehrmacht 152 hadosztálya nem volt képes megakadályozni a fontos jelentések továbbítás sát, ami egyes esetekben sok ezer ember szá­mára jelentette az életet, nagy veszteségektől kímélte meg a Szovjet hadsereget. Ügy látszik, ezen az estén is fontos adat birtokába jutottak a titkos rádiózok. De hogyan? A véletlen segített. Schulze—Boyzen főhad­nagy egy délután összecsomagolta és dosszié­ba rakta a bizalmas jelentéseket, s már távoz­ni készült, amikor parancsnoka, egy ezredes feltartóztatta. — Olyan sápadtanak látszik, kedves Harro, csak nem valamilyen szívügyek bántják? — A munka, ezredes úr. Hadban áll a biro­dalom, ilyenkor pihenésre nem érünk rá... — Nono, lelkiismeretfurdalásaím lennének, ha a tisztjeim agyondolgoznák magukat, és sor­jában kidőlnének. Nyugodtan menjen néhány napi szabadságra. Különben közlöm magával, hogy nemsokára fontos kiküldetést kap. Az 1. légi hadsereghez vezényelem, Keller vezérez­redeshez. Nekünk törzskari tiszteknek nem árt, ha időnkint egy kicsit kíszellőztetfük magunkat a csapatok között. Von Leeb tábornagy Le­ningrád elfoglalására készül, s nagyon lekö­telezne, kedves főhadnagyom, ha a pompás le­ningrádi múzeumokból saját kezűleg válasz­tana kl számomra néhány holland remekmű­vet ... Szóval Leningrád, — tűnődött Harro, és vagy tíz nap múlva célzást tett parancsnokának ki­küldetésére vonatkozóan. — Ez most elmarad, — hangzott a kurta vá­lasz. Az utcai harcokban a fölösleges veszte­ségeket elkerüljük, a Führer úgy döntött, hogy Leningrád egy óriási egérjogó lesz. Elhiheti nekem, hogy tüzérségünk és bombázóink ala­pos munkát fognak végezni: Leningrádból is Varsót csinálunk ... Akkor hát mégsem Leningrád ... tűnődött Schulze-Boyzen. Ezt a feltevést Harnack uno­kaöccse, Hawemann pilőtahadnagy is megerő­sítette. Találkozott a keleti frontról érkező bajtársával, aki Hoeppner páncélos tábornok egyik ezredparancsnokának volt az adjutánsa. Poharazgatás közben megtudta tőle, hogy Ho­eppner csapatait Leningrád alól áthelyezik va­lahová „az ördögbe, Szmolenszk környékére". — Nem tudjuk, hová dobnak minket, csak jobb lenne délebbre kerülni azoktól a Moszkva környéki átkozott mocsaraktól... Az első nyom megvolt. Ugyanakkor Harnock a minisztériumban a hadi nyersanyaggazdálko­dás terveit készítve hivatalból kérdést intézett feletteseihez: mikorra várható új', jelentős olaj­források felhasználása? A válasz ez volt: sem­mi esetre sem előbb 1942 tavaszánál, nyár­elejénél. Tehát a németek a Kaukázus ellen sem készülnek támadásra. Ez volt a második nyom. Hans Herbert Holnow, a csoport egyik tagja, aki az elhárításnál teljesített szolgála­tot, hallotta, hogy megkezdték a Führer biz­tonságát szavatoló Intézkedések kidolgozását a moszikvai utazás idejére. Kuckhoff felesége pedig, aki a hitlerista párt faji politikai osz­tályán (!) dolgozott, megtudta, hogy a dekora­tőrök egy csoportja sürgős feladatot kapott: ki kellett dolgozniuk a berlini utcák terveit „Moszkva bevételének ünnepére". Ilyen véletlen adatokból tevődött össze két •ávirat: „A Führer intézkedésére az OKW (hadsereg­főparancsnokság j elhatározta, hogy nem ostro­molja tovább Leningrádot. Hoeppner tábornok 4. páncélos hadtestét átadják a „közép" had­seregcsoportnak. Hitler a légierőknek és a tü­zérségnek parancsolta meg a város elpusztítá­sát". A második távirat: „Moszkva — itt Koro. Az OKW a moszkvai irányt választotta. A támadást délnyugat felé a Kaukázus elfoglalására elhalasztották tavasz, ra vagy nyárra. Ismétlem ..." Következik: Canaris csele ŰJ SZÖ 2 * 196 5- február

Next

/
Thumbnails
Contents