Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-07 / 37. szám, vasárnap

A lovosicei Észak-csehországi Vegyimü vek a FATRA MAPAJEDLA üzemmel közösen polietilénzsákokat gyártanak. Az új polietilén zsákoknak nem árt a szállítás, azonkívül vízhatlanok. A használt zsákok hulladékanyagként visszakerülnek a gyárba. (0. Holan felvétele) Rókavadászat Grönlandon Grönlandon hadat üzentek a rókáknak, mert veszettséget terjesztve megfertőzték a juhokat és a kutyákat. A róka itt elég szokatlan, s megjelenését azzal magyarázzák, hogy Kanadából a jég hátán sétáltak át Grönlandba. Templom — 44 rakétából Az amerikai Colorado Springsben templomot építettek. Az „isten házának" építői azonban sajátos kifejezési módra törekedve szupermodern elemekből szerkesztették az épületet. A templom tetejét 44 egymás felé irányuló rakéta alkotja. A főoltárt bombákból álló díszítésbe burkolták, s a templom belső díszítésének motívumai az egyes fegyvernemeket jelképezik. A józan megfigyelő azt mondhatná: az Ojvilágban megszokott modern építészeti kifejező erő nyilvánul meg a konstrukcióban. Csak éppen az a furcsa, hogy az alumíniumtemplom hivatalos neve: „A béke és a türelem temploma". Tízenkét elszánt 30 ezüst krajcárja Az elsó hitelszövetkezet 120. évfordulója Érdekes szlovák nyelvű tanulmány került nemrég a könyvpiacra. Szerzője: Dr. Fraöo Ruttkay, a bratislavai Komenský Egyetem Bölcsészeti Karán a zsurnalisztika tanszékének docense. Címe: Sámuel Jurkovič, a szlovák szövetkezeti mozgalom úttörője. Arról a haladó szellemű szegény szlovák tanítóról szól, aki aranybetükkel írta be nevét nemcsak Szlovákia történelmébe, de az egész európai szövetkezeti mozgalom krónikájába is. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer... — így szoktak kezdődni a mesék. Volt egyszer egy városka: Sobotište, mégpedig a mai Szlovákia északnyugati csücskében, Senicától hét kilométerre. Vagy 130 évvel ezelőtt a mezővároska körülbelül háromezer lakosának nagy része ugyan mezőgazdasággal foglalkozott, de mesteremberei már akkor is jó hírnévnek örvendtek. Sámuel Jurkoviö, a brezovai születésű szegény, tehetséges diák Nagyszombatban, Besztercebányán és Pozsonyban tanult. Szlovák anyanyelvén kívül elsajátította a magyar, német, latin és francia nyelveket, jól játszott zongorán és orgonán. Először Vágújhelyen telepedett le mint tanító. Már itt új, addig ismeretlen növények termesztésével, a mezőgazdasági termelés újszerűsítésével, gyümölcsfák és szőlő nemesítésével foglalkozott. Tapasztalatait másoknak is átadta. Az akkori zselléreket, kisparasztokat tanította, hogy emelkedjen nyomorúságos életszínvonaluk, növeljék a gabona terméshozamát, javítsanak az állattenyésztésen. Tizenöt évi ottléte után 1833-ban került Sobotištére, s ott folytatta áldásos működését, ami az első tizenkét évben rendkívül eredményes volt. Jurkoviö igyekezett az akkori feudális viszonyok között, a nemzeti és szociális elnyomatás korszakában a szegényes falusi iskolát kiragadni a ÖNKISZOLGÁLÓ SZÁLLODA HOLLANDIAI Tulipánokra és facipős lányokra gondolunk a távoli ország nevének hallatára. A letdeni Városháza, Rem hrandt képei, Rotterdami Erazmus tiszta gúnyos bölcsessége. Theun de Vries regényei és az Északi-tenger hullámai... ez mind Hollandia. És éppen az Északitenger partján TerschelIing szigetén találjuk meg a két önkiszolgáló szállodát, a Hotel Európát és a Hotel Viktoriát. Terschelling eddig bizony nem valami előkelő helyen szerepelt a nemzetközi üdülőhelyek jegyzékében, de ma már a két emiitett szállodában 1965 szeptemberéig minden hely foglalt. Az 552 ágyas Európa Szállóban és a 265 ágyas Viktória Szállóban ugyanis bevezették az ún. önkiszolgáló rendszert. A vendég magával hozza az ágyneműt és maga takarítja szobáját. Az étel — reggeli, ebéd, vacsora — liften kerül a konyhából az emeletekre, ahol egy kiszolgáló plasztikedényekbe tálalja és a szobák ajtajáig viszi. Aki az étteremben óhajtja elfogyasztani a* ételt, ezt is megteheti — megfelelő pótdíj ellenében. A fentlek alapján érthető, hogy az Európa hotelben csak 33 alkalmazott dolgozik, tehát minden 18 vendégre jut egy, mlg egyes szállodákban három vendégre jut egy alkalmazott. A hotelárak éppen a z önkiszolgálórendszer miatt jóval alacsonyabbak mint a többi üdülőhelyen. Október és május között koronába átszámítva mintegy 900 koronába kerfll négyheti teljes ellátás, ez az ár a főidényben 300 koronával emelkedik. Bizonyos, hogy az önkiszolgáló hotel hazánkban ls nagyon gyorsan népszerűvé válna. középkori elmaradottságból, és azt a falu művelődési központjává tenni. Tevékenyen segítette a Štúr féle nemzedék hazafias mozgalmát, terjesztette a szlovák és a cseh szépirodalom és szakirodalom termékeit, részt vett a Tatrin nevű kulturális egyesület munkájában. Évek hosszú során tankönyveket, tanulmányokat írt. Sok közülük nyomtalanul elveszett. Küzdött azért, hogy már az Iskolában tanítsák a tanulókat a gyümölcsfák nemesítésére, a mezőgazdasági termelés haladó módszereire. Sobotlštén iskolai könyvtárt alapított. Tudta, hogy a falusi iskolák színvonalát csak úgy lehet emelni, ha új iskolaépületeket építenek, jól berendezik őket, emelik a tanítók fizetését, felmentik őket a kötelező egyházi funkciók alól stb. Jurkoviö a szlovák irodalmi nyelv nagy pártfogója lett. Ekkor a szlovák színjátszás is már teljesítette feladatát. Sikert aratott Modor, Lőcse, Selmecbánya, Liptószentmiklős, Túrócszentmárton városokban. A megyei hatóságok a szlovák színjátszás úttörőiben az orosz propaganda terjesztőit és a közrend ellenségeit látták. Sámuel Jurkoviö elsősorban honfitársai szociális és nemzeti mozgalmának megszilárdítására törekedett. Ehhez pedig a földművesek tömegeit, a zselléreket, az idénymunkásokat, a nincstelen föld nélküli parasztokat akarta megnyerni. Sobotište határában — a Savarka nevű településen Sámuel Jurkoviö hársfákat ültetett, és kutat ásott. 1845. február 9-én, 120 évvel ezelőtt, Jurkoviö és tizenegy társa, tehát tizenkét elszánt ember: Michal Horňák földműves, Ján Zatkalik könyvkötő, Ján Kociaft földműves, Anton Nižfíanský katolikus tanító, Sámuel Novotný pék, Pavel Dobrtcký szabó, ifj. Juraj Horfták földműves, id. Juraj Horňák földműves, Michal Jelinek kerékgyártó, Ján Slezák takács és Pavol Hurbánek földműves összejöttek Michal Horňák házában. Itt megalapították a Gazda Egyletet. E földművesek és kisiparosok azért társultak, hogy védekezhessenek az uzsora ellen. A közös pénztárba mindegyikük 30 ezüstkrajcárt, és később minden héten további takarékbetétet fizettek be. Elvük az volt, hogy mindenkinek egyforma részesedése lehet, a betéteket pedig 6 százalékkal kamatoztatták, a kölcsönre szorulók is csak kis kamatot fizettek. Abban az időben ugyanis az uzsorások a megszorult hiteligénylőktől 24—40 százalékos uzsorakamatot is kértek. Külö, nősen a szegényparasztok, a volt zsellérek körében volt nagy a föld felaprózódása. A „Magyar Gazda" című lap szerint (1848. 2. szám) az akkori Felső-Magyarország területén nem volt ritka eset, hogy a kis paraszt gazdaságokat 32, 64, sőt 128 részre is felosztották, és az olyan helyeken, ahol egy család is alig tudta biztosítani megélhetését, 30—40 parasztcsalád élt összezsúfolva. A sobotištei Gazda Egyletben, amely mint hitelszövetkezet a maga nemében első volt Európában, a tisztséget viselők az „egy rész egy szavazat" demokratikus szövetkezeti elv alapján mindennemű jutalom, fizetség nélkül látták el munkájukat. Hasonló fogyasztási és termelőszövetkezet csak néhány héttel előtte alakult az angliai Rochdale-ban, mely Society of Equitable Pioneer (Becsületes úttörők társasága) néven volt ismeretes. A fogyasztási szövetkezetek megalakításában a rochdoleiakat illeti az elsőség, a sobotištei hitelszövetkezet volt viszont Európában a legelső. Csak később, 1850-ben alapított Friedrich J. Reiffeisen Németországban gazdaszövetkezetet, s utána terjedtek el Európában az ilyen típusú szövetkezetek. Jurkoviö azonban nemcsak a gazdasági segítség kérdését tartotta szem előtt, de a dolgozó szlovák nép nevelésére és művelődésére ís gondolt. A szövetkezeti tagokat mértékletességre tanította. Vasárnapi iskolát szervezett, a szövetkezet pénzéből népi naptárakat, gazdasági szaklapokat vásárolt, hogy belőlük tanuljanak és művelődjenek. Az egylet vezetősége a tagoktól elvárta, hogy becsületesek, szorgalmasak, dolgosak, józanok és takarékosak legyenek. Az 1848-as forradalmi években Jurkoviö kénytelen volt Prágába menekülni. A Bach-korszak idején 1851ben a Gazda Egyletet feloszlatták, és a tagoknak visszafizették a betéteket. A sobotištei Gazda Egylet alapítása példamutató, haladó tevékenység volt, mert utána gombamódra szaporodtak el a hasonló hitelszövetkezetek. Azzal, hogy a szlovák népművelési szervezetek, pénz- és gazdasági szövetkezetek elsősorban a lakosság szegény rétegeire támaszkodtak, és nem vették igénybe sem a gazdag kereskedők, sem az ipari burzsoázia támogatását, s önsegélyből tartották fenn magukat, demokratikus jellegük még jobban kidomborodott. Természetesen, sok szövetkezet később a burzsoá vállalkozók kezébe került. Százhúsz év telt el a hitelszövetkezet alapítása óta. Az elültetett fácskákból terebélyes hársfák nőttek, s egész hársfaliget keletkezett. A Sámuel Jurkoviö által ásott kút még a helyén áll, és bőven szolgáltatja vizét. Azóta virágzó földművesszövetkezet és fogyasztási szövetkezet is létesült, amelyek a helyes utat, a tizenkét úttörő nyomdokait követik. GREK IMRE YILftGORKUTATÄS ^.ČESKOSLOVENSKO ľ f ^ 1 20 ^ČESKOSLOVENSKO^^ 1964/65 s ROKKUDNÉHOSLUNCE Márciusban két csehszlovák alkalmi bélyeg jelenik meg. A húsz és harminc filléres értékben megjelenő, tetszetős kivitelezésű bélyegeken a következő felirat olvasható: 1964—65 a nyugodt Map éve. A bélyegek tervét faroslav Lukavský készítette. „ELVARÁZSOLT" HELYEK Értékes pénzgyűjtemények * Mit rejt a kolostor? A Szovjetunióban a híres ERMI-. TÄZS, a TÖRTÉNELMI MŰZEUM és más kulturális intézmény rendkívül értékes pénzgyűjtemé-. nyeket őriz, a gyűjtemények állandóan gazdagodnak, hisz a nagyarányú építés folytán évszázadok óta érintetlenül szunnyadó kin-, csekre bukkannak. Ám érdekes, hogy a pénzgyűjtemények tekintélyes részét nem tervszerű ásatással, s nem a földmunkálatok során tárták fel véletlenül. A nép száján élő hagyományok szerint vannak bizonyos „elvarázsolt helyek", megbabonázott területek, ahol a monda szerint szellemek tanyáznak. Moszkva mellett az egyik kisvárosban is volt egy olyan kert, melynek egyik zuga a tulajdonos — egy öreg néni szerint „elvarázsolt" hely. A szomszéd, egy 90 éves bácsi fittyet hányva a babonának ásni kezdett ezen a helyen, s íme: szilfaháncsból font torníszter került elő a földből, tele rézpénzzel. Rábukkannak olyan kincsekre is, amelyeket senki sem rejtett el. A Tajmir partján például kétszáz éven át hevert az elpusztult orosz tengerjárók pénztára. A numizmatikusok rendkívül becses lelete volt a Kijev—Pecsora-i monostorban, a lávrában talált aranyi és ezüstklncs. Eredetére ís fény derült. 1718-ban híre járt, hogy Nagy Péter cár ráteszi kezét a kolostor vagyonára. A szerzetesek a kóruson a boltozat falába rejtették pénztárukat, 1898-ban a székesegyház renoválása-, kor a munkások egy fali üregből másr fél pud arany- és nyolc pud ezüsté pénzt halásztak ki. Az építés folyamán állandóan gazdagodó numizmatikai gyűjtemények nemcsak önmagukban becsesek, hanem felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a kor történelmi gazdasági viszonyainak tisztázásában is. 1. Német antifasiszták a titkos háborúban 1039-ben a háború kitörése után néhány német antijasiszta — többnyire értelmiségi — ellenállási hírszerző csoportot szervezett, amely rendszeresen tájékoztatta Moszkvát a hitleri vezérkar fontos haditerveiről. A német értelmiség legjobbjai megtalálták az utat a kommunistákhoz, s velük együttműködve hazafias kötelességüknek tartották, hogy mindenképpen elősegítsék a fasizmus bukását. A vesztőhelyen végeztek. Életük hősi fejezetét az alábbiakban örökítjük meg az Izvesztyija vasárnapi mellékleteként megjelenő Negyelja című szovjet hetilap alapján. A Luftwaffe főhadnagya 1939. szeptember 1-én, a második világháború kitörésekor illusztris társaság gyűlt össze Berlin külvárosában, egy jónevű ügyvéd grünewaldl villájában. Neves értelmiségiek, irodalmi és gazdasági személyiségek találkoztak itt. Ezen az estén nyomott volt a hangulat. A vendégek Ismerték egymást, s fesztelenül vitatták meg az ország sorsát. Nincsenek rózsás kilátások, A hitlerizmus végveszélybe sodorta a III. birodalmat. Minden pillanatban megjelenhetnek a szövetséges bombázók, hogy romhalmazzá változtassák Németországot. — Ne számítsanak túlságosan az angol bombázókra. A hitlerlzmust természetesen szétverik, de ez egyáltalán nem lesz egyszerű. A szabadságot az oroszok hozzák meg — szólalt meg váratlanul egy harminc év körüli fiatalember, aki a Luftwaffe egyenruháját viselte, ö volt az egyedüli a társaságban, aki nem osztozott a többiek pesszimizmusá ban, noha komolynak ítöltFj a helyzetet. Éjfél fel*

5 a vendégek már szedelőzködtek, amikor egy idősebb köpcös úr lépett a pilótaliszthez. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam: — Adam Kuckhojj vagyok. — ja úgy, maga az a híres író — mosolyodott el a fiatalember. — Olvastam a verseit. Ha jól emlékszem, egy időben a Die Tat főszerkesztője volt. Bocsánat Harro SchulzeBoyzen a nevem .., A dupla doktor A merész szőkimondású pilótatiszt nagy hatással volt Kuckhoffra. Tetszett neki a derék fiatalember, s benyomásalt kebelbarátjával, dr. Aruiid Harnackkal is közölte. A Schulze-Boyzen név ismerős volt Harnacknak. Feltette magában, hogy utánanéz a tiszt családi körülményeinek, addig is óvatosságra intette Kuckhoffot. Harnack 1901. V. 24-én Darmstadtban született. A világháború döntő hatással volt életútjára. ö, aki jómódú családból származott, normális körülmények kőzött pedáns tanár vagy tisztviselő lett volna. A háborús élmények azonban kizökkentették az idillikus életből; csatlakozott azokhoz, akik meg akarják szabadítani az emberiséget az örökös háborúktól. 1927-ben az Egyesült Államokba utazott, és a Madison Egyetemen hallgatott előadásokat, majd értekezést írt az amerikai munkásmozgalom történetéről, amiért elnyerte a filozófia doktora címet. A másik doktorátust jogtudományból szerezte. Az Egyesült Államokból Marx, Engels és Lenin lelkes híveként tért viszsza hazájába bájos feleségével, Mildred Fishsel, aki a Madison Egyetemen irodalomtudományt adott elő. Harnack behatóan foglalkozott a marxista tanítás gazdasági problémáival, és Lenz piofesszorral együtt kört alakított a tervgazdasági rendszer tanulmányozására. 1932-ben a Szovjetunióba utazott, hogy saját szemével győződjék meg a valóságról, és a helyszínen tanulmányozza a szovjet gazdasági viszonyokat. Ez a látogatás fordulatot jelentett életében. „Megértettem, milyen a társadalmi igazság állama — Irta barátainak egy bizalmas levélben. — Megtaláltam életem új értelmét — az emberek szolgálatát... Harnack 1933-ban, a hitleristák uralomra jutása után az újságokat böngészte, melyek tele voltak letartóztatási hírekkel, amikor váratlanul csengettek. — Talán értem jöttek — ötlött fel benne. Ajtót nyitott. A gazdaságügyi minisztérium küldönce állt a küszöbön. Pecsétes levelet nyújtott át, melynek átvételét Harnack aláírásával igazolta. A levélben eszmecserére kérették be az egyik osztályvezetőhöz. Harnack megjelent. A szokásos náci hazafias szólamok után a vezető tisztviselő a tárgyra tért: gazdasági szakértői állást kínáltak fel Harnacknak az egyik osztályon. Többek között a Szovjetunió gazdasági életével kellett foglalkoznia ... „Ez nem a mi háborúnk .. Harnack utánanézett Schulze-Boyzen múltjának. Megtudta, hogy ősi arisztokrata család sarja, mellesleg a néhai Tirpitz tengernagy unokaöccse. Három évvel ezelőtt feleségül vette Ellenberg herceg unokáját, s esküvőjükön Göring is jelen volt. Egy vasárnap Kuckhoffék vendégeket fogadtak Friedenaum Kaiserstrasse 14. szám alatti 4. emeleti lakásukon: a Harnack házaspárt. — Furcsa ember a maga ismerőse — mondta Harnack Kuckhoffnak, s elmesélte, mit tudott meg a családról. Azt is megjegyezte, hogy a pilótatiszt apja a VVehrmacht főparancsnokságán felelős beosztásban dolgozik. — Férkőzzék a bizalmába, tudja meg, milyen ember a valóságban, de legyen óvatos — figyelmeztette az írót. Harnack kétarcú ember volt. Felettesei csak az egyiket, a gazdasági szakértőét ismerték. Az antifasisztáét kevesen, éppen csak a baráti köre ismerte: a Kuckhoff házaspár, unokaöccse, Wolfgang Hawemann hadnagy, Werner Klaus professzor, dr. Ion Rittmeister. és hű hitvese és fegyvertársa, Mildred. Kuckhoff megfogadta Harnack tanácsát, hogy legyen óvatos Schulze-Boyzennel szemben. Egy szép délután az egyik parkban megpillantotta a magába mélyedt pilótát. Annyira szórakozott volt, hogy a cigarettája majdnem a körmére égett. — Ejnye, ejnye kedves főhadnagyom, még megégeti magát'— feddte őt tréfásan. — Talán csak nem a szívével van baj. — Semmi, semmi, író barátom, csak kijöttem egy kicsit levegőzni... Tudja, szörnyű napom volt. Hazajött egy barátom Lengyelországból. Fényképeket is hozott magával. Tudja, ami ott történik . . . Kuckhoff óvatos volt. — Hát hiába ez a háború ... Minden megesik ... — Háború?! Háború, de kik ellen, öregek, nők és gyerekek ellen? Ez közönséges mészár-, szék! Tudja, mi a jasizmus? — És maga? — Én igen. A saját bőrömön tapasztaltam. Valóban Harrót, aki 1932-ben a Die Gegner című baloldali lap vezetője volt, a hitleristák • letartóztatták és megkínozták. Csak anyja öszszeköttetései mentették ki a Gestapo karmaiból. Apja kérésére repülőtiszti Iskolába jelentkezett. Tisztté avatása után a Luftwaffe hírszer-, ző osztályára osztották be. Kuckhoff most már tisztában volt emberével, összehozta vele Harnackot, s ez a két ember szervezte meg a háború első éveinek legnagyobb antifasiszta hírszerző csoportját, melyet az ellenállás története Harnack—Schulze-Boyzen csoport néven ismer. Következik: 2. Titokzatos Morse-jelek az éterbam Ül S7.0 6 * 1965. február 7.