Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-06 / 36. szám, szombat

M

elegebb van, mint gondoltam. Odahaza már mindenki [elvette a télikabátja, Blszkrában ínég a nylonballont ls a karomra teszem, amikor elindulok „felfedezni" a Szahara Babilonlát. Ezt a nevet kapta ugyanis a 35—40 ezer lakosú oázis. A rómaiaknál kell kezdeni a sétát, mert már a hajdani nagy nép légiói is berendezkedtek Pisclnában. Nyomukat azonban betemette a Szahara homokja. A legkorábbi emlék, ami a sok száz esztendős kisváros múltját idézi, egy tőrük erődítmény. Csoda, hogy ez is lentmaradt. A ktllőnböző dinasztiák, amelyek egymástól vették át és egymástól rabolták el a hatalmat, véres harcaik során nemegyszer a tőidig romboltak mindent. Blszkra lakói csak puszta életüket menthették. Amikor azután elcsitult a harci zaj, aki életben maradt, hazatért s újra felépítette otthonát. Ugyanott — a Blszkra folyó partján. Valószínűleg ennek az Aureshegységben eredő folyónak köszönheti Blszkra sokszori újjászületését. Ritka „vendég" ugyanis a vlz a sivatagban. Repültem felette Algírból jövet, majd autóval mentem Constantine Irányába, s bizony gyakran 50-60, sőt 70 kilométer is mögöttünk maradt anélkül, hogy kutat vagy patakot láthattunk volna. Olykor meg teljesen kiszáradt folyómedre Iveit át a közúti híd. Biszkrának van vize, s ez a sió szoros értelmében véve oázist teremtett a homoksivatag közepén. Oázist, ahol emberek vertek gyökeret. Oázist, ahol megél a pálma és kenyeret ad a gyökeret vert embereknek... • A FAUNA KÜLÖNCE — Sajnálhatja, hogy most jötl BIszkrába — mondja egy fehér turbános fisz férfi, akivel a Ho tel Transatlantlque mellett kezdődő pálmaerdő „főutcáján" ta lálkoztam. — Miért? — Most már csak azt láthat Ja, ahogy ládákba csomagolják a leszüretelt datolyát. A pálma nász Ideje a legérdekesebb Talán hallotta már, hogy ez a fa a fauna különcének számit Csak a női pálmák hoznak termést. Ezért belőlük van a leg több, viszont a férfi pálmákra is szUkség van. Amikor sűrű BISZKRA KÖZPONTJA (A szerző felvétele) A BISZKRAI PÁLMAERDŐ ÔNODY GYÖRGY ALGÉRIAI RIPORTJA: koronájukon virágok képifidnek, a tulajdonos felmászik a pálma tetejére, levágja a virágot, majd átviszi a női pálmákra. Emberi segítség nélkül nem lőhetne létre a pálmanász . .. Be is vezet a 20 négyzetkilométer kiterjedésű pálmaerdfibe. Döngölt vílyogfal, másutt vályogtéglákból készült kerítés veszi körbe, s a nagy kerítésen belül kisebbek: az egyik csak 4—5, a másik 30,40 pálmafát vesz körbe — aszerint, hogy hány fa tartozik egy egy tulajdonoshoz. A kerítés Itt-ott azonban megrongálódott, alig térdig ér. / A franciák rombolták le ezt ls — mutatja Agli Abdelhamid. — Amikor keresték a partizánokat. • MOHAMED BARIR Ilyen blszkrai partizán volt Mohamed Barir. Most a |eunesse FLN egyik alapszervezete viseli a nevét. — Nem rendkívüli a története — mondja Salah Guerfi tanító. — A fiú előbb csak pénzt gyfij tött barátjával együtt, a harcosok számára. Mindenki adott, még az utolsó dinárjukat sem sajnálták az emberek. Barir egyébként eleinte nem tartozott a reguláris haderő katonái közé. Fldai volt (Igy nevezték a magányos harcosok). Barátjával azután felrobbantottak egyszer egy francia páncélkocsit. Nyomozás kezdődött. A francia csendőrség barátját le is tartóztatta. A 19 esztendős fiúból kínzásokkal kicsikarták a vallomást. Elárulta társa nevét. Barinak ekkor menekülnie kellett. Napokig a pálmaerdőben és a sivatagban bujkált, véglil elment az Aures hegységbe, s katonának jelentkezett. Rövid idő után már ütegparancsnok lett.. De az ország függetlenné válását, sajnos nem érte meg... • AHOL SOHA NEM JART ORVOS A közelmúlt után rövid „sétát" teszüuk még a blszkrai jövfiben is. Algéria ma az alkotás lázában ég. Egy folyamat: a kolonializáció már befejeződött, a szocializmus felépítése viszont még éppen csak megkezdődött. Dq már elkezdődött... Szald Lazar vékony dongájű fiú. Felcser a kórházban. Nemrégen három társával együtt hosszú gyalogúira indult Végigjárták a környező falvakat, ahová orvos soha nem jut el, •HeHEeEBa^BBTOÄSS^^ s gyógyítottak, tanácsokat ad lak. Egészen El Khantarálg mentlink, s megyünk még mészszebbre ls, s megyünk még máskor is — mondja. Biszkrában pedig esti tanfolyamot szerveztek. Felnőtteket tanítottak meg írni olvasni. • USZODA ÉS INTERNÁTUS — Nagy tervünk pedig az, hogy építünk egy uszodát. A városban nyáron elviselhetetlen a meleg. Talán könnyebb lesz „átvészelni" a 45—50 fokos hfiséget. Aztán egy sportpályáról is beszélnek, meg internátusról, amit a környező falvak gyermekei számára építenek, s szó esik kutak építéséről is, ami végle gesen megoldaná Blszkra vízellátását. Persze pénz kell mindenhez. — Hát pénzünk még nincs — mondják a fiúk —, de két erős karunk van, s az is sokat ér . I Önkéntelenül azok az évek jutnak eszembe, amikor — a felszabadulást követően — ná lünk sem volt „pénz", a háború gyötörte ország sebeinek be gyógyítására Viszont sok erős kéz — pénz nélkiil is — elkezd te a munkát. Amit akkor az egész világ kétségbe vonl, ma elismeréssel nézi. Ami ma ebben a kis oázis városban is csupán fiatal, erős karnk ígérete, nem holnap, de talán egy évtized múltán már minden bizonnyal valóság lesz ... I ÉLIÁS BÉLA ÚTIJEGYZETEI M

iközben LusakábÓl, a fiatal Zambiai Köztársaság fővárosából Livingstone felé repültünk, sajnálkozva gondoltam arra, hogy a modern technika vívmányai elárasztják Afrikát, s valósággal kiirtják az igazi kaland minden lehetőségét. Bezzeg, amikor Livingstone, a nagy utazó és felfedező járt ezen a vidékenl Az volt ám az Igazi! Neki árkon-bokron, dzsungelen át kellett mennie, hogy végre megpillantsa a természet egyik legcsodálatosabb remekművét, a Viktória-vízesést. Ezzel szemben én kényei. A VIKTÓRIAVÍZESÉSNÉL mesen hátradőlve a repülőgép kabinjában, mint valami elém terített óriási tájképet szemlét lem a vízesést. Hát igen, ez valóban nagyszerű! Azok, akik tudományosan tanulmányozták a Viktória-vízesést, azt mondják, hogy az esős évszakban, amikor a Zambezi megárad, másodpercenként nem kevesebb, mint hetvenmillió gallon víz zuhant Itt alá több száz méter magasságból. Most a száraz évszakban vagyunk. Ennek megfelelően kevesebb a víz. De így ls felséges, lélegzetelállító látvány. Korát több millió évre becsülik. Mielőtt Livingstone erre járt volna, akkor is volt neve. a vízesésnek. A vidéken élő feketék így hívták: Mennydörgő Füst. Ennél találóbb nevet aligha adhattak .volna neki. A térképeken és az útleírásokban mindenki Viktória-vízesést olvashat, de Zambia és Dél-Rhodesia lakósai ma ls az ősi nevén emlegetik. Több évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy eli feledtesse velünk azt a nevet, amit ők adtak saját vízesésüknek. Pillantásom végigfut a vízesés felett A lezuhanó víztömeg párafelhőt áraszt a mai gasba. Valóban olyan, mintha a hosszú szakadékból füst emelkedne az ég felé. S amikor közelebb érünk, hallani vélem a gép motorzaján át az évmilliók óta szakadatlanul tartó mennydörgést. A Viktória-vízesés egyik fele Zambia területén van, a másik fele pedig Dél-Rhodesiában. Nem valami okos elrendezés, dehát az angol királyi térképészeknek úgy kellett annak Idején meghúzni a határt, ahogyan éppen a gyarmati politika pil. lanatnyi érdeke kívánta. Mint a független Zambia vendége, kényelmesen végigsétálok a vízesés zambiai szakaszán, csodálkozom és fényképezek, hogy a felvételek segítségével olvasóimat is megismertessem ezzel a kl tudja hányadik világcsodával. A probléma akkor kezdődik, amikor három szovjet és egy német újságíró-kollégával át akarunk menni a dél-rhodeslal oldalra. Zordon határőrök állják utunkat. De nem ellenségesek, csak merevek. Hivatalból. Beinvitálnak a határőrségre és útleveleinket kérik. Felmutatjuk. Előre tudjuk, hogy nem fog tetszeni nekik. Öt kommunista egy napon. Ez mégiscsak sok. Negyedóra után azonban ml kerülünk kl győztesen. Meggyőzzük őket, hogy egyrészt csak néhány órát szándékozunk ott tölteni, más-, részt a Viktória-vízesés szemlélése közben nincs sem Időnk, sem módunk arra, hogy megdöntsük lan Smith fajgyűlölő rendszerét. Ezt a feladatot előbb-utóbb úgyis elvégzik a dél-rhodesiat nemzeti felszabadító erők. Kapunk hát turistabelépőt és szigorú figyelmeztetést, hogy este hat óráig vissza kell térnünk. Tulajdonképpen ezzel kez• dődött aznapi kaland-sorozatom. Mert a már említett térképészek egyik trükkje következtében addig sétáltam a vízesés dél-rhodeslal oldalán, hogy amikor végül kijutottam az országútra. Ismerős épület előtt találtam magam. Már minden Invitálás nélkül - bementem. A reggel látott délrhodesiai hivatalnok, vasvilla szemekkel mered rám: — Mu-. tassa az útlevelétI Mutatnám, de a Viktória szállóban hagytam, Dél-Rhodesiában. Néhány száz méternyire Innen, a sorompón túl. Ki az ördög gondolta volna, hogy ebéd előtt újra határgondjaim lesznek. Rátnosolygok: — De hiszen Ön adta a turistaátlépőt. Hát nem emlékszik rám? Nem olyan nagy Itt a forgalom, hogy ne jegyezhette volna még az arcomat. Persze, hogy emlékszik. De nem köteles emlékezni. Ha most a szabályok szerint járna el, akkor nem engedne újra át De ez egyszer kivételt tesz. Szívből megköszönöm neki. Mellesleg Igaza van. Hát ha még kl ls tettek volna egy figyelmeztető táblát, hogy meddig mehet az ember anélkül, hogy átkeveredne egyik országból a másikba. Megebédelünk a Vlctoriaszállóban. Az ételek elég ízetlenek, de a kiszolgálás annál pontosabb. Egyik ls angol, meg a másik Is. Vagyis nem Igazi európai gyomornak való. Ebéd után fürdünk egyet a szálloda uszodájában, majd letelepszünk a különben teljesen üres bár-, ban. A három szovjet tudósító kis idő múlva eltűnik. Német barátommal azon derülünk, hogy végül is milyen simán ment a határátlépés, amikor befutnak a szovjetek és közlik velünk, hogy telefonáltak lan Smith dél-rhodeslal miniszterelnök hivatalának és vízumot kértek. Megígérték nekik, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek. Csak később gondoltunk rá, hogy be is váltották ígéretüket. Ml a némettel kételke-i dünk ugyan az ügy sikerében, de szovjet barátaink a legteljesebb bizalommal vannak. El is mennek újra, ezúttal az uszodába. Rá egy órára befut öt marcona dél-rhodeslal tisztviselő. Két civil és három egyenruhás. Valamiféle biztonsági emberek. Elveszik az útlevelünket és köz^ lik velünk, hogy illegális határátlépésért felelősségre von• nak. Hivatkozunk az ó határa őrségük által kiállított turistabelépőre. Az nem érvényes. Kommunistáknak nem jár. Vér gül hosszas vita után engedr nek. Nem tartóztatnak le ben-, nünket, de alá kell Írnunk egy nyilatkozatot, amely szerint tudomásul vesszük, hogy kitiltott személyek- vagyunk, s többé nem tehetjük be lábunkat Dél-Rhodesiába. Ha nem írjuk alá, akkor eljárást Indítanak ellenünk. MI ls engedünk. Nem nekik, hanem a Józan észnek. Aláírjuk. — S az éppen induló busszal már megyünk ls vissza, — Zambiába. Másnap tudjuk meg, hogy há^ rom szovjet kollégánkat letar^ tóztatták, elkobozták filmjeiket és Jegyzeteiket, négy órán át vallatták, majd áttették őket ls Zambiába. • • • A lenyugvó nap bíborvörös fényében úszó Viktória-vízesés lassan eltűnik a szemem elől. Cigarettára gyújtok és azon elmélkedem, hogy mégsem tárt le a kalandok idete Afrikában, A

tárképen Ceylon a szív alakú indiai földrészből leesett vércsepphez hasonlít. Nyolc kilométer magasságból óriási smaragdnak látszik a végtelen kék óceán ölelésében. A női nevű — Lanka — országnak eseménydús történelme, ősi kultúrája van. Az angol gyarmattartók teaültetvényl színvonalra akarták süllyeszteni Ceylont. Ez a nagy teaflltetvény független állam lett, de a politikai függetlenségtől a gazdasági önállóságig hosszú és nehéz az út. ESTE A HEGYEKBEN Alkonyat után nagyon gyorsan ráborul az é| fekete takarója Ceylonra, akárcsak az egyenlítőt országokban. Néhány perccel ezelőtt még a hegycsúcsokban gyönyörködtünk, de hirtelen eltűntek. A levegő lehűli és nyirkossá vált. Autónk [elfelé kapaszkodik a sziklás úton. Az utolsó kanyar után autónk hirtelen emelkedő úton egy fehér ház elé gördült. Csak a fehér ház világit a koromsötét éjszakában. Ez itt a Maddegodd teaülteivény. Valaha egy Wilson nevű angol volt, akit vaskezünek hívtak, meri az angol — búr háborúban elvesztette a |obb karját. Helyébe vashoroggal végződő műkezet csináltatott. A horog véaével ragadta mee ..a vétséget elkövető" tamilokat és izlngalázeket, majd letaszította őket a mélységbe. A legjobb esetben borda-, kéz- és láblöréssel úszták meg uruk kegyetlenkedését. Wilson fial Londonban élték világukat. Az öreg, közelgő halálát éreive, erőtlenségében felakasztotta magát. Fiai eladták az ültetvényt, melynek mostani tulajdonosa Tondeman, az Ismert ceyloni milliomos, parlamenti képviselő. A házigazdát nem találtuk otthon, Nuwara Eliya városba utazott, egy másik ültetvényére. Megbízottja, Balendran fogadott. Balendran tamil, Madrasban végezte iskoláit, s |úl érti a teaszakmát. Nemrégen van itt. A Maddegodd ültetvényen (365 a c re, kb. 150 hektár) 360 munkás, a teafeldolgozóban további 40 munkás dolgozik. Munkájukat Balendran, egy főtiszt és három tisztviselő lrányft|a. A gyár két mesteri is foglalkoztat. 1963 ban 329 767 [ont teát takarítottak be, megszárították, osztályozták és átadták az értékesítő vállalatnak. Kíváncsi vagyok, ismeri-e Balendran az ültetvény (őbb gazdasági adatait, elsősorban a jü vedelmet, vagy talán Tondeman úr eltitkolja előtte? — Haszonról beszél? Tavaly kicsi volt, egy [ont után mind össze 25 cent. — Hatvanötezer rupla egy évben? — Valamivel kevesebb Balendran elmondja, hogy a haszon évről évre csökken, mert nagyobbak a termelési költségek és a bérek is emelkednek. Meg aztán újabb nehézségek és bonyodalmak támadtak... Erre [elfigyelek. HALÁSZOK KÖZÖTT A negombúi turistaszálló nyitott ablakából figyeltük a fehér homokkal telehintett tengerpartot és a messzeségben kéklő vi2—3 őrfit halfogással töltenek, aztán visszatérnek. A csónakban állniuk kell, olyan keskeny. Nagyon kezdetleges módszerrel halásznak, nincs elég hal, s ez nemcsak a halászok életét nehezíti meg, hanem az ország helyzetét is bonyolulttá teszi. D. KRAMINOV CEYLONI RIPORTJA LIU!U Balendran nem szívesen beszél erről A legnagyobb baj az, hogy Ceylon leatermelése, a fő gazdasági ág, idegen társaságok kezében van A kormány államosította a kikötőt, az autóbuszokat, a kőolajat és elosztását, a biztosító társaságokat, de érintetlenül hagyta a teafel dolgozó ipart, melyet a kiillüldi társaságok képesek aláásni. A további bonyodalom oka: a tea többnyire tamilok kezén megy át. A tamilokat az ango lok Dél Indiából hozták az Itteni ültetvényekre. A tamilok nem hagyfák a teához férni az őslakos szingalézokat A gyarmattartők szították a nemzeti torzsalkodást, s most ez az átkos örökség nemcsak a két nép együttélésére, hanem a ceyloni tea sorsára is kihat. zet. A szálló melletti halpiacon élénk nyüzsgés. Amaraszlcgam, a Tribúne napilap szerkesztője és Cecil de Silva, a helyi kom munista pártszervezet elnöke könyököl mellettem. — Ez a ml halászövezetünk — mutat a messzeségbe Cecil. — Ot hatezer halász szorgoskodik. A zsákmányt vagy a munkaeszközöket kölcsönző vállalatnak, vagy a munkaközvetítőnek adják át. A társaságtól napi há rom rúpiát kapnak. Kevés, de ál landó kereset. Azok, akik saját szakállukra halásznak, sikeres [ogás esetén a napi üt ruplf Is megkeresik, persze ez kock: zatos vállalkozás Különöse nehéz helyzetbe kerülnek a monszun Idején, Ilyenkor fölig eladósodnak. A ceyloni halászok 12—14 őrát töltenek a vízen. Este I és 12 őra között indulnak a tengerre, 5-6 őrát vitorláznak, Az utóbbi Időben a halhiány nagyon érezhető lett a ceyloniak étrendjében Rendszerint a szomszédos Maidive szigeteken vásárolnak halai. Az üzérek a piacon háromszoros árat ls elkérnek. A halászok szövetkezetekkel Is próbálkoztak. Az első szövetkezetek bebizonyították, hogy a közös ntunka biztosabb és (övedelmezőbb, de nehéz munkájuk alapja továbbra is a kezdetleges halászfelszerelés maradt. Ezzel pedig nem mennek sokra Kell az új technikai Colombo közepén egy budd hista szerzetessel hozott össze a véletlen. Apgő termetű volt, és sárga köntöséből kél izmos váll kandikált kl. — Good day, drug! — mondta télig angolul, az utolsó szót oroszul, és megszorította ujjalmat. — Ez az egyetlen orosz szó, amit tudok — válaszolta kérdő tekintetemre. Kiderült, hogy a bonc, egy befolyásos vezető bizalmi embere és sok orosszal találkozik, mert részt vesz különféle öszszejöveteleken. — Ceylon még csak most kezd felszabadulni a gazdasági függőség alól — mondja a bonc, miután beszélgettünk arről, milyen fontos, hogy Ceylonnak saJát fémkohászata legyen, hisz fel nem tárt érckészletekben olyan gazdag, s a kormány reméli, hogy a szovjet szakemberek segítségével megkezdheti az ország természeti kincseinek kiaknázását. — Reméljük, hogy a lövőben a kaucsukot is Itthon dolgozhattuk fel, s ebből fedez hétfők a gépkocsiipar gumiab rones szükségletét. Még egy probléma Izgatja a boncot. Az angolok műtrágyagyárai szeretnének építeni. Ez |ó lenne a talajművelés szem pontiéból, növelhetnék a rizstermesztést, ám az angolok /mindent elportálnának A bonc azl szeretné, ha a gyárat a Szovjetunió építené fel. — Good bye, drug — mondta búcsúzóul. 1965. február 6, * (Jj SZŐ 2