Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-15 / 45. szám, hétfő

Az indokínai félszigeten változatlanul feszült a légkör Pfabb robbanások Saigonban 0 Bizonytalan és ideges hangu­lat Washington ban • További tiltakozások az amerikaiak bar­bár észak-vietnami támadásai ellen e A nemzetközi felügyelő bizottság elhagyja Észak-Vietnamot Saigon (ČTK) — Saigonban szom­baton felrobbant egy oxigénpalackok­kal megrakott katonai raktár. A rob­banás okáról nem adtak felvilágosí­tást. A washingtoni politikai életet bi­son elnök pillanatnyilag tanácstalan, s ezt különféle belpolitikai okokkal magyarázzák. A New York Times szerint az elnök tanácsadói között nagy nézeteltérések vannak. Egyesek szerint Dean Rusk külügyminiszter zonytalanság, idegesség és a jövőtől I távolléte azzal magyarázható, hogy való félelem jellemzi. Johnson elnök a napokban sorozatos tanácskozáso­kat készül folytatni legközelebbi pol­gári és katonai tanácsadóival, hogy eldöntsék: folytatják-e a veszélyes „megtorló intézkedéseket". Közben fokozott diplomáciai nyo­más nehezedik az Egyesült Államok­ra, hogy pozitívan kezelje a kerek­asztal-tárgyalások kérdését. Ezt első­sorban U Thant ENSZ-főtitkár szor­galmazza. Megfigyelők szerint John­Megemlékeztek Brúnó Leuschnsrről Berlin (CTK) — A Német Szocialis­ta Egységpárt Központi Bizottsága, az NDK Népi Kamarája, Államtaná­csa, kormánya és a Nemzeti Front Országos Tanácsa tegnap megemlé­kezet Bruno Leuschnerről, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjáról, mi­niszterelnök-helyettesről. A gyászünnepségen részt vettek a Német Demokratikus Köztársaság vezető képviselői és számos külföldi vendég. Gyászbeszédet Erich Atel, az NSZEP Politikai Bizottságának pót­tagja, miniszterelnök-helyettes mon­dott. •SZTRÁJKOK] iTüNTETESEKj WASHINGTON New Yorkban és az Atlanti-óceán partján lévő kikötők többségében a kikötőmunkások 33 napos sztrájk után újból munkába álltak. Az Atlanti-óceán déli partján és Texasban folytatódik a sztrájk. Ezek­ben a kikötőkben a hajótulajdonosok álláspontja miatt eddig nem kötöttek egyezményt a munkások és a munka­adók. SANTIAGO DE CHILE Négyezer chilei bányász 24 órás sztrájkot hirdetett tiltakozásul az ellen, hogy a munkaadók nem tart­ják be a munkabiztonsági szabályo­kat. A szabályok be nem tartása miatt már több bányász vesztette éle­tét. A Prensa Latina hírügynökség közlése szerint hasonló sztrájkot hir­dettek a lotei szénkörzet bányászai. Ezenkívül tiltakoztak a bányászok a drágaság növekedése ellen is, s a bérek emelését követelték. MILTON OBOTE uguandal minisz­terelnök bejelentette, hog^ a leopold­vilie-i kormány három repülőgépe megsértette Uganda légiterét. A re­pülőgépek Nilus menti falvakat bom­báztak. (CTK) nem ért egyet a VDK ellen elköve­tett agresszióval. Sokan úgy vélik, hogy az Egyesült Államok nem okoz­hat súlyos károkat a VDK-nak mind­addig, amíg a Szovjetunió és Kína támogatja az országot. A megfigyelők többségének vélemé­nye szerint az amerikai diplomácia nyitva tartja az ajtót a későbbi nem­zetközi tárgyalások előtt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy elmúlt a militarista körök részéről fenyegető veszély. A vietnami néphadsereg főparancs­noksága felkérte a nemzetközi fel­ügyelő és ellenőrző bizottságot, hogy vonja vissza a VDK területén működő csoportjait, mert az amerikai és a dél-vietnami repülőgépek ismétlődő támadásai miatt nem szavatolhatja a bizottság tagjainak személyi bizton­ságát. Saigonban megerősítették, hogy a kormánycsapatok 140 tagú egységé­nek katonái február 10-én Duc Phongnál átálltak a hazafiakhoz. A TASZSZ tudósítója Észak-Vietnam legdélibb részéből küldött riportjában beszámol az amerikaiak garázdálko­dásairól. Elmondja, milyen megren­dítő volt Ho Sa városban egy fiatal anya tanúskodása egy sajtóértekezle­ten. Amerikai bomba közvetlenül a házukra esett, s megölte hétéves kis­lányát. A tudósító szerint az ameri­kaiak 500 kg-os bombákat dobtak, egy bomba iskolaépületre hullott, s több diákot megölt. Visnyevszkij, a moszkvai Pravda New York-i tudósítója az amerikai politikai élet két jellegzetes vonásá­ról ír: az imperialista körök fokozó­dó kalandvágyáról, s az egyszerű amerikaiak növekvő elégedetlenségé­ről. A kormányzó Demokrata Párt ve­zető körei hónapokkal ezelőtt még esztelennek bélyegezték Goldwater Az Egyesült Államok a genfi egyezmé­nyeket megszegve Hawk mintájú ra­kétákat helyez el Dél-Vietnam terüle­tén. A vietnami néphadsereg főpa­rancsnoksága nemzetközi nyomással próbálja rákényszeríteni az amerikai hadvezetést e veszélyes fegyvertípus kivonására Indokínából. (CTK felvétele) és hívei szélsőséges háborús politiká­ját, ma viszont ők is a délkelet­ázsiai háború kiterjesztésének veszé­lyes útjára léptek. Az amerikai nép nyugtalan, s egyre hevesebben tilta­kozik a kalandorpolitika ellen. New Yorkban az ENSZ-palota előtt kétezer főnyi amerikai tömeg tilta­kozott az Egyesült Államok észak­vietnami támadásai ellen. Követelték, hogy Johnson elnök tartsa be válasz­tási ígéretét — a dél-vietnami kér­dés tárgyalásos megoldását —, s azonnali beavatkozást követeltek az ENSZ-től. Az NDK kormánya, az Olasz Szo­cialista Párt vezetősége, chilei, japán és ausztriai pártok és szervezetek tiltakoztak a vietnami háború kiter­jesztése, s az amerikai agresszió el­len. Kormányválságok a Közép-Keleten Ankara (CTK) — Inönü török köz­társasági elnök koalíciós kormánya szombaton vereséget szenvedett a parlamentben, miután a költségvetési vitában leszavazták. Inönü kormányát már tavaly júniusban is válság fenye­gette, melyet csak hat szótöbbséggel került el. A kormány röviddel a szavazás után lemondott. Gürsel elnök a lemondást elfogadta, s felkérte Inönüt, hogy az új kormány megalakulásáig marad­jon hivatalában. Az elnök ma meg­kezdi kormányalakítási tanácskozá­sait. Ammďn (CTK) — Talhuni jordániai miniszterelnök kormánya szombaton INDRIS líbiai király feloszlatta ,a képviselőházat, és május 8-ra válasz­tásokat írt ki. A képviselőház felosz­latásának okát nem közölték. (CTK) ARNOLD ZWEIG német író felhívta a világ valamennyi íróját, tiltakozza­nak Bonn atomfegyverkezése és a náci gaztettek elévülése ellen. (CTK) A második világháború idején a német fasiszták szörnyű gaztetteket követtek el a Szovjetunió területén. Húszmillió személyt megöltek, sok millió esaládot tönkretettek, 1700 várost és több mint 70 ezer falvat fel­perzseltek. A képen: Áldozatok holttestei 1943-han a kijevi Gestapo udvarán. lemondott. Az új kormány megalakí­tásával Waszfi et-Tall volt miniszter­elnököt bízták meg, aki 1962 január­jától 1963 márciusáig állt a kormány élén. Talhuni kormánya 1964 júniu­sában alakult meg. Waszfi et-Tall megalakította és be­mutatta a királynak kormányát. A kormányt teljesen átszervezték, s a miniszterek közül egy sem volt tagja az előző kormánynak. Waszfi, et-Tall a hadügyi tárcát is megtartot­ta magának. A 16 tagú új kormány letette az esküt. Hazautazott Koreából a szovjet küldöttség Pjöngjang (CTK) — A szovjet kül­döttség Alekszej Kosziginnak, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének vezetésével vasár­nap hazautazott a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságból. A repülőgépről Koszigin elvtárs üd­vözlő táviratot küldött Kim Ír Szen­nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnöké­nek és Coj fen Gennek, a Legfelsőbb Népgyűlés elnöksége elnökének. A táviratban meggyőződését fejezte ki, hogy találkozásuk és hasznos eszmecseréjük elősegíti a két párt // és állam testvéri barátságának és együttműködésének további fejlődé­sét. Szovjet—koreai közlemény Vasárnap Pjöngjangban szovjet— koreai közös közleményt adtak ki a tárgyalásokról. A közlemény szovjet részről Alekszej Koszigin, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja,, a Minisztertanács elnöke, ko­reai részről Kim Ir Szen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke, a Minisztertanács elnöke írta alá. Üdvözlő táviratok a kínai—szovjet szerződés 15. évfordulója alkalmából Moszkva (CTK) — L. Brezsnyev, A. Mikojan és A. Koszigin üdvözlő táviratot küldött a Kínai Népköztár­saság vezető államférfiainak a kí­nai—szovjet szerződés 15. évfordulója alkalmából. A táviratban többek kö­zött ez áll: A szerződés megkötése történelmi esemény volt népeink életében, és záloga a távol-keleti és a világbéké­nek. Megszilárdította a szovjet és kí­nai nép szövetségét, mely sokéves közös harcban született. A szerződés­sel megerősített szövetségünk aka­dályt jelent az agresszív imperialista körök útjában. Ezek a körök provo­kációkat szerveznek, melyek veszé­lyeztetik a békét és kiélezik a nem­zetközi helyzetet. Országaink, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kom­munista Párt testvéri kapcsolatai a marxizmus—leninizmus elvein alapul­nak és megfelelnek népeink, a szo­cialista társadalom és a kommunista világmozgalom érdekeinek. Közös ér­dekeinknek megfelelően fejlesztenünk kell pártjaink és népeink hagyomá­nyos barátságát, és ki kell küszöböl­ni a múltban felmerült akadályokat. A Szovjetunió és a Kínaí Népköz­társaság sokoldalú együttműködése hozzájárul az egész szocialista társa­dalom újabb sikereihez, valamint ere­jének növekedéséhez. Mao Ce Tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke, Liu Sao Csi, a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu Te, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnöke, és Csou En-laj, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött L. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titká­rának, A. Mikojannak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének és A. Kosziginnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének. Legyen ismét az arany a valuta alapja A Pravda De Gaulle sajtóértekezletéről Moszkva (ČTK) — A moszkvai Prav­da megállapítja, hogy De Gaulle feb­ruár 4-i sajtóértekezlete eléggé nagy jelentőségű volt. A cikk rámutat arra, hogy De Gaulle reálisan ítélte meg az időszerű nemzetközi kérdéseket. A lap kiemeli a nemzetközi valuta­alapról tett javaslatát és ezt írja: itt az ideje, hogy felszámolják a nemzet­közi kapcsolatok területén, így tehát a valutaelszámolás terén is az ön­kényt. A dollár szolgált valutaalapul, mivel az Egyesült Államoknak volt a világon a legnagyobb aranykészlete. De ez ma már nem helyes. MENTSÉK MEG FUENTÉT ! Párizs (CTK) — A francia munkás­osztály védelmébe veszi Justo Lopez de La Fuente spanyol kommunistát, akit a francoista hatóság újból bíró­ság elé akar állítani. A párizsi szak­szervezetek közös nyilatkozatot ad­tak ki, melyben Lopez és a többi po­litikai fogoly azonnali szabadon bo­csátását követelik. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a francia szerve­zetek elítélik azt a rendszert, mely börtönnel bünteti a szakszervezeti te­KOMMENTÁRUNK: M^MMMBH vékenységet, s mely a munkások jogos követelésére kivégzésekkel és börtön­büntetésekkel válaszol. A nyilatkozat biztosítja a spanyol népet, hogy a francia dolgozók szolidárisak az el­nyomás ellen folytatott harcával, és felhívja a közvéleményt, valamint a demokratikus országok kormányát, követeljék a spanyol kormánytól a megtorló Intézkedések megszünteté­sét. Elévülnek-e a náci bűnök? A náci háborús bűntettek elévülé­séről folytatott vita a befejezéshez közeledik. A szövetségi gyűlés de­cember 9-i határozata értelmében ugyanis a bonni kormány 1965 már­cius l-ig köteles jelenteni a parla­mentnek, megindult-e a hivatalos nyomozás minden kiderített gyilkos­lési törvény életbelépte után is ül­ság ügyében, hogy a bűntett az elévii­dözhető legyen. Ezt a kormányje­lentést a szövetségi gyűlés március 10-én tárgyalja, és ekkor természe­tesen az is eldől, meghosszabbítják-e az elévülési határidőt. Miután egyre nő az elévülés ellen tiltakozók tá­bora, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy olyan új megoldást keresnek, amely május nyolcadika után is le­hetővé teszi a náci gyilkosok üldö­zését és megbüntetését. Komoly bon­ni politikusok — közöttük Erhard ís — kénytelenek tudomásul venni, hogy a háborús bűnösök számára ajándé­kozott büntetlenség örökre diszkre­ditálná a világ közvéleménye előtt a Német Szövetségi Köztársaságot. A jelentést az igazságügy-minisz­térium készíti, amelynek vezetője, a szabaddemokrata Ewald Bucher, az elévülési törvény legmakacsabb védel­mezője, kijelentette, hogy a törvény elutasítása esetén benyújtja lemon­dását. De bármilyen elfogult szel lemben készíti is elő ezt a jelentést, nem állíthatja, hogy minden náci bűn­ügyben megindult a hivatalos vizsgá­lat, hogy az elévülési határidő meg hosszabbítása felesleges. Róbert Kempner, aki a nürnbergi bíróság előtt az Egyesült Államok fővádlója volt, kijelentette, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban még 10 000 olyan náci bűnös él, akiket nem von­tak felelősségre. Az utóbbi hetekben kialakult a nyugatnémet politikai csoportosulá­sok álláspontja az elévülés kérdésé­ben. Egységes nézetet csupán a burzsoá Szabad Demokrata Párt és a bajor Keresztényszociális Unió vall. Nemcsak az elévülési határidő meg­hosszabbítását utasítja el, hanem minden olyan megoldást, amely 1965. május 8. után is lehetővé tenné a náci bűnök üldözését. Ezzel szem­ben a két legnagyobb nyugatnémet politikai párt tagjainak véleménye megoszlik. Az egyik csoport az el­évülési határidő meghosszabbítását követeli, a másik pedig erélyesen elutasítja. A Szociáldemokrata Párt vezetőinek többsége a meghosszabbí­tás mellett van. Az SZDP képviselő­házi csoportjának vezetője, Mammer kijelentése szerint azonban ebben a kérdésben nem az a fontos, hogy ül­dözik-e a náci bűnösöket, vagy nem, hanem az, hogy a „keleti államok" további okmányokkal igazolhatnák egyes, eddig még büntetlen náci go­nosztevők bűnösségét, és ezt felhasz­nálhatnák az „NSZK ellen folytatott propagandára". Ezzel szemben egy másik csoport, amelynek Arndt szo­ciáldemokrata képviselő a vezetője, az elévülési törvény mellett harcol. A Kereszténydemokrata Unió több­sége szintén az elévülési törvény hí­ve, figyelemreméltó azonban, hogy éppen 50 KDU képviselő támogatja Ernst Benda képviselőt, aki a szövet­ségi gyűlésnek a meghosszabbítást ja­vasolja. Állandóan fokozódik a harc az el­évülés ellen más országokban is. Nemcsak Franciaország és Belgium, hanem éppen az utóbbi időben Auszt­ria is elhatározta, hogy meghosszab­bítja a náci háborús bűnök elévülési határidejét. Amerikai részről ls éreztetik, hogy nem tartják helyes­nek az NSZK szándékát. Mindez ter­mészetesen szintén hatással van a nyugatnémet politikusok álláspontjá­ra. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung, a nyugatnémet nagytőke lapja azt ajánlja, hogy a szövetségi gyűlés ne javasolja az elévülési határidS meghosszabbítását, mert ez kormány­válságot idézne elő, hanem találjon olyan megoldást, amely 1965. május 8. után is lehetőséget nyújt a náci bűnök üldözésére. Bizonyos mértékig ilyen hangnem­ben nyilatkozott Adenauer, az NSZK volt kancellárja is a Stuttgarter Zei­tungban közölt interjújában. Javasol­ja: a gyilkosságok elévülési határide­je 20 esztendő legyen, de ne a háború befejezésétől, hanem 1949-től, a Né­met Szövetségi Köztársaság megala­kulásától számítva. Ez azt jelentené, hogy a náci bűntettek 1969 októbe­réig üldözhetők lennének. Adenauer javaslatát sokan helyes­lik már csak azért is, mert ez ellen nem alkalmazhatják a különböző nyu­gatnémet törvénycikkek és jogi elvek szarvaslogikáját, amely pedig az el­évülés híveinek egyik legerősebb fegyvere. A reakció igyekezetét természete­sen nem szabad lebecsülni, de a jelek szerint a náci bűnösök érdekeit vé­delmezők tábora kénytelen lesz meg­hátrálni. Jan Blanský 1965. február 15. • gj SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents