Új Szó, 1965. február (18. évfolyam, 31-58.szám)

1965-02-02 / 32. szám, kedd

Ä népgazdaság és tervszerű irányításának tökéletesítése (Folytatfis a 6. oldalról) Nem elegendő tehát a jő) és becsületesen elvégzett munkát csupán megfizetni. A körültekintő vezető dol gozónak olyan légkör kialakítását kell elősegítenie, mely kedvezően befolyásolja az emberek hangulatát, hogy az elvégzett munka örömet, megelégedést jelentsen számukra. Éppen ezért megértéssel kell lennünk az emberek hétköznapi gondjai iránt, látni kell problémáikat, hogy a mindennapi élet apróságai ne fejlődjenek komoly konfliktusokká. Itt távolról sem lesz elegendő a közgazdasági ismeret. Az emberek irányítása egyre jobban megköveteli a vezető dolgozóktól, hogy kihasználják a többi társadalomtudomány eredményeit is. Hasonlóképpen kell látnunk a dol gozók életkörülményeinek kérdéseit is, amit számos vállalat és üzem ve zetői tehernek tartanak, ezeket leg szívesebbben a nemzeti bizottságokra és a társadalmi szervezetekre hárít Ják, ök maguk pedig hátat fordítanak. Mintha ezek az elvtársak elfelejtenék, hogy az ember nem rázza le gondjait az üzem küszöbének átlépésével; hogy tehetségét és megelégedését nagyban befolyásolja például az olyan kérdés; hogyan jár be a munkába — az üzemekben dolgozó asszonyokat gyakran bosszantja a nem megfelelő üzlethálózat a lakónegyedekben, a szolgáltatások lassúsága és rossz minősége stb. Ezért fel kell számolni az olyan rövidlátó gyakorlatot, amikor nem nézzük az egész embert, hanem csupán mint munkaerőre tekintünk. Éppen a termelés jövedelmezőségének és hatékonyságának érdeke követeli meg, hogy az életkörülmények megjavítására kifejtett törekvésükben az üzemek és vállalatok vezetősége, valamint a szakszervezetek szorosan együttműködjenek a nemzeti bizottságokkal, és közvetlen felelősséget érezzenek a város fejlődéséért, ahol alkalmazottaik élnek. . A népgazdaság új irányítási rendszerének Javaslata tartalmilag és értelmileg is azt célozza, hogy a társadalom és a termelés progresszivitása érdekében maximálisan kifejleszszük és kihasználjuk az anyagi érdekeltség alapelvét, biztosítsuk az összhangot a kitűzött célok —• és az emberek anyagi érdekei között, akik ezeket a célkitűzéseket realizálják. Nertí' engedhető meg; hogy csökkenjen vagy gyengüljön az erkölcsi tényezők hatása. Élíe'nkezőre'g, á szocializmusnak ezt a rendkívüli erejét és óriási elpnyét még megfelelőbbén kell kihasználnunk. Az egyéni és vállalati érdekek, valamint a társadalom szükségleteinek szoros kapcsolata, az emberek mindennapi gyakorlati tapasztalata, a társadalmi érdekek és szükségleteik összhangja a legkedvezőbb feltételeket jelentik, lehetővé teszik, hogy az anyagi érdek — harmonikus egységben az öntudattal, erkölccsel és a munkásbecsülettel — teljes egészében hasson a termelés jövedelmezőségének növelésére és fejlesztésére, serkerttse a műszaki alkotómunkát és a szakképzettség növelésére irányuló törekvéseket. Tőlünk függ — akiknek az a feladatunk, hogy irányítsunk —, hogy az emberek ez Irányú • érdeklődésének és kezdeményezésének minden ágazatban és üzemben helyes irányt adjunk, és konkrét, érthető célokat tűzzünk ki. Az ökonómiai gondolkodás és a szocialista vállalkozó szellem fejlesztése mellett ma mindenütt szükséges a fegyelem, a rend, s a feladatok pontos teljesítésének megkövetelése. Még nem mindenki végez kifogástalan munkát, még mindig sok a selejt. Nem használják ki teljesen a munkaidőt, amiről az egyes ágazatok és üzemek áramfogyasztásának görbéje is tanúskodik. Ez megbízhatóan mutatja, hogy az áramfogyasztás sok üzemben az első műszakban a legnagyobb. A déiutáni és aZ éjjeli műszakot kevésbé használják ki. De nem lehetünk elégedettek az első műszak kihasználásával' sem. Például a nehézgépipari üzemekben a reggeli megterhelés 6 órakor kezdődik, de csak 9 óra körül éri el tetőfokát, és 11 6ra után a megterhelés mintegy 11 százalékkal csökken, hogy aztán tsmet emelkedhessen. 13 óra körül azonban ismét rohamosan csökken. Természetesen a dolgokat nem egyszerűsíthetjük le. A villamosenergiafogyasztás terén fennálló kilengéseket bizonyára más tények is befolyásolják. Azonban Jobbára éppen a munkaidő egyenetlen kihasználása okozza. Tehát a munkaerkölcs, fegyelem és rend kérdéseiről van szó. A jövedelmezőség, termelékenység és a gazdaságosság növelésére irányuló törekvéseknek Jobban meg kellene nyilvánulniuk a szocialista munkaverseny fejlesztésében. Szükséges azonban, hogy a vezető gazdasági dolgozók megváltoztassák viszonyukat e versenyhez, — érdeklődésükkel, konkrét célkitűzésekkel, és az emberek önkéntes kezdeményezésének sze mélyes szervezésével — segítsék elő, iiogy a verseny mentes legyen az öncélúságtői, a formalizmustól, és a bü rokráciától, aminek nyomait — ma gatartásuk és közömbösségük következtében — egyes üzemekben a szo cialista munkaverseny magán viseli. A szocialista munkaverseny átütőbb gazdasági eredményeket hoz, az irányítási rendszer, az újítómozgalom és az ökonómiai gondolkodás hatékony eszközévé, az öntudatos munkaviszony csírájává, és egészséges hazafisággá válik, ha hozzájárulunk, hogy a versenyben elért eredményeket összehasonlítsák a konkrét ágazat és gyártmány legprogresszívebb mutatóival, és nem csupán idehaza, hanem főleg a külfölddel — a szocialista és a kapitalista országokkal egyaránt —; és végül, ha széles alapokon szervezzük a legjobb dolgozók tapasztalatcseréjét, hogy példájukat kövessék a többiek is. Ez a szocialista munkaverseny értelme, mely mint élő mü, mint a forradalmi gyakorlat és a progresszív tapasztalat forrása — minden gazdasági dolgozó számára kezdeményezést jelent. A vállalatok és a szakágazati igazgatóságok jogkörének és felelősségének fokozása szigorúan megköveteli, hogy változtassunk a központi szervek munkájának tartalmán, stílusán és módszerein. Főleg arról lesz szó, hogy ezek a szervek alaposan elsajátítsák — az ökonómiai eszközök kihasználásával — az új irányítási rendszert. A termelési-gazdasági egységek túlzottan részletezett irányítását, a nagy menynyiégű apró feladatok felülről történő diktálását, a gazdasági folyamat terén foganatosított részintézkedéseket — -az ökonómiai eszközök egybehangolt rendszerével kell helyettesítenünk. A távlati tervvel összhangban meg kell teremtenünk a vállalatok, szakágazatok és ágazatok folyamatos és hatékony gazdasági tevékenységének kedvező feltételeit. Ogy véljük, helyes lesz, ha a minisztériumokat továbbra is a központi irányítás komplex láncszemének tekintjük. Emellett azonban ismételten hangsúlyozni kell, hogy a minisztériumoknak teljes egészében tekintetbe kell VenrHük-a vállalattok 6J helyzetét, felelősségét, és önálló elszámolását. A minisztériumoknak olyan fontos népgazdásági munkát kell kifejteniük, ami biztosítja a szakok és ágazatok fejlesztésének feltételeit. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a minisztériumok nem szólnak bele a konkrét problémák megoldásába, amelyek majd a tervek megvalósításának folyamatában merülnek fel. A beavatkozásoknak azonban csak a szükséges esetekre kell szorítkozniuk, ezen túlmenően pedig legyenek átgondoltak és vegyék figyelembe a gazdasági következményeket. A minisztériumokban — a szervezés és a káderek szempontjából — a tevékenység azon területeit kell biztosítani és magasabb szintre emelni, amelyek az új rendszerben a központi irányítás alappillérei lesznek és lényegesen befolyásolják a távlati és a végrehajtandó terv minőségét. Itt elsősorban az olyan kérdésekre gondolok, mint például: az alapvető beruházások meghatározása, a tudomány és technika irányítása, a kádernevelés, az egyes területek fejlesztése, az ár- és bérpolitika irányítása, a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlesztése. Arról van szó, hogy ezekkel a kérdésekkel időben, kölcsönös összefüggésükben és nagy szakértelemmel foglalkozzunk. Az említett követelmények érvényesítése a minisztériumok munkamódszereiben szükségessé teszi a munkastílus minőségi változását, s azt, hogy alkotó módon járjunk el az új munkamódszerek keresésénél. A minisztériumok azért is felelősek, hogy legkésőbb az első félév végéig létrejöjjenek a szakágazati termelésigazdasági egységek és biztosítva legyen személyi ellátásuk. E tekintetben szükséges, hogy az új rendszer alapelvei alapján — a kutatóintézetek részvételével — az egyes szakágazatok és vállalatok konkrét feltételeinek megfelelően kidolgozzák a vállalaton belüli önálló elszámolás formáit. A vállalaton belüli irányítás új módszereit és a minőségi termelés terén az anyagi érdekeltség megszilárdítását már 1965-ben valóra kell váltani. Az új irányítási rendszer alapelveinek érvényesítésééért a kormány felelős, mely a munkát megszakítás nélkül irányítja és koordinálja. Emellett az önálló elszámolási egységek, a vezetőségek, és a központi állami szervek közötti munkamegosztás következetes betartásából Indulunk ki, és szigorúan betartjuk azt az elvet, hogy mindenki azokat a kérdéseket oldja meg, amelyekért felelős. A kormány, mint a legfelsőbb végrehajtő szerv, a népgazdaság iránvítása terén alapvető fejlesztési kérdéseket tartja szem előtt, s különösen nagy súlyt helyez a népgazdasági tervek Irányszámainak kidolgozására, azok megtárgyalására és jóváhagyására, a döntő gazdasági feladatok szervezési biztosítására és annak ellenőrzésére, hogyan váltsák valóra a kormány végrehajtő szervei a párt és az állam gazdasági politikáját, és ho•gyan biztosítják a népgazdaság irányításának állandó tökéletesítését. Ugyanakkor az irányítás tudományos alapokra való helyezése — az igényesség és az időszerűség szempontjából — a kormány egyik legfontosabb feladata. Annak érdekében, hogy a kormány a fő kérdések eldöntésére összpontosíthassa erejét, szükséges, hogy szervei és a minisztériumok következetesen teljesítsék a rájuk háruló feladatokat. A Szlovák Nemzeti Tanács küldetéséről és szerveinek feladatairól jóváhagyott párthatározat értelmében —• az új irányítási rendszer alapelveivel összhangban — az SZNT jogköre és felelőssége még jobban elmélyül. Az Irányítási rendszer bevezetésénél — mint a kormány végrehajtó szervére — nagy feladat hárul az Irányítás és Szervezés Állami Bizottságára. Az lesz a feladata, hogy elemezze és feldolgozza az új irányítási rendszer bevezetése terén szerzett tapasztalatokat, kihasználja a többi szocialista ország ez irányú ismereteit, és népszerűsítse a tudományos irányítás legújabb ismereteit. Az előkészületekben és a megvalósítás folyamatában is döntő feladat hárul az Állami Tervbizottságra, mely felelős a tökéletesített irányítási rendszer alapelveinek kidolgozásáért, egyrészt a népgazdasági tervek tartalmi, másrészt a tervezési munkák új módszereinek feldolgozása szempontjából, ideszámítva az irányítás ökonómiai eszközeihez való kapcsolást is. Az Állami Tervbizottság ezeket a szempontokat tekintetbe véve, a többi szervvel szoros együttműködésben koordinálja maid a további munkákat. Az ij] irányítási rendszer életbe léptetése olyan folyamat, melyben számos, ma már ismert problémát kell megoldani. De lesznek olyan problémák is, amelyek még csak a Jövőben merülnek fel. Űgy kell felkészülni, hogy ezeket rugalmasan és idejében megoldják. A sokoldalú gondoskodás, akarat és elfogultság mellett — amivel a tökéletesített irányítási rendszer bevezetését biztosítjuk — nem feledkezhetünk meg az alapvető, legfontosabb kérdésről: — arról, hogy a munkahelyeken, az üzemekben és a vállatokban minden nap, rendszeresen teljesítsük a tervfeladatokat. Különösen a beruházási építkezés tervének teljesítése terén — mind az építkezéseken, mind pedig az üzemekben, ahol a megfelelő berendezéseket gyártjuk — továbbá a mezőgazdaságban, a kivitelben, és az összes minőségi mutatókban — a termelékenységben és a gazdaságosságban is — megtfigyünk minden tőlünk telhetőt, hogy a tervezett feladatokat becsülettel teljesítsük. A terv minőségi és időbeni teljesítésével — amire mindannyiunknak törekedni kell, kezdve a kormánytól az utolsó műhelyig _ már ma igen hathatósan hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a tökéletesített irányítási rendszer eredményes bevezetésére kedvező kiindulópontot és feltételeket teremtsünk. Ebben az értelemben kell kötelességeinket értelmezni és teljesíteni; feltételeket teremteni arra, hogy az irányítás progresszív módszereinek segítsegevel, áldozatkészségünkkel, kezdemenyezésiinkkel és határozottságunkkal mielőbb úl eredményeket érjünk el gazdasági fejlődésünkben. ÚJ MÓDON (ČTKJ — Népgazdaságunk Irányításának új alapelveit ez évben a középszlo-vákiai kerület hat ipar! üzemében, négy helyi gazdálkodási vállalatában | és kisipari termelőszövetkezetében próbálják ki. Az említettek között van a Banská Bystrica-1 Cementgyár is, ahol Jelenleg a tervezés és Irányítás vállalaton belüli formáját dolgozzák ki. Fő alapelveit ez év második negyedétől érvényesítik. A cementgyárban ez évben új prémiumrendszert vezetnek be. Az irányítási rendszer új alapelveit a ružomberoki gyapotfeldolgozó üzemben és a Liptovský MikuláS-i Május 1. Üzemben is bevezetik. i ÉV végi számvetés a pártszerveietekben Megszilárdult a megjavult a gazdasági élet A VÁGAI SZÖVETKEZETBEN ÖTVENEN, VAGY TALÁN TÖBBEN IS lehettek a helyi pártszervezet évzáró taggyűlésén. A községiben közel hetven párttag van, java részük azonban az ipari üzemekben dolgozik, így ott élnek szervezeti életet. Közülük is sokan eljöttek a gyűlésre. Űket is érdekli, hogyan dolgoztak a helybeli kommunisták. A falu sorsa számukra sem közömbös, s most lakóhelyükről, a falu jelenéről, jövőjéről is tárgyaltak. A pártbizottság beszámolóját parázs vita követte. A hibákat nem elkendőz ző beszámolóból következett ez. A leghevesebb vita talán az üzlethelyiség és a „leendő" művelődési otthon körül folyt. Vága községnek két és félezer lakosa van. Kell ide üzlet, ám nem olyan, amilyen van. Szűk már a tejüzlet, meg aztán itt vásárolják fel a tojást, itt árusítónak kenyeret is. A pártszervezet is arra törekszik, hogy a faluban megoldódjanak az ilyen problémák. Mert ki ne értené meg, hogy egy szép, korszerű művelődési otthonba sokkal jobban elmenne a fiatalság, mint a mostani „Vörösbikába". Így titulálják a régi istállóból, — persze csak Ideiglenesen — átalakított kultúrtermet. Semmi meglepőt sem állítunk, ha azt mondjuk, hogy a pártszervezet évzáró gyűlésén a vita fő tárgyát éppen az képezte, ami az egész falu népét leginkább foglalkoztatja: hogyan gazdálkodott a szövetkezet? Sikerült-e a szövetkezetben dolgozó 7 kommunista tevékenysége révén úgy hatni a közösre, hogy meglegyen az ok a megelégedésre? Nos. a beszámoló erre is adott feleletei. A KOMMUNISTÁK JÓ MUNKÁJÁT dicséri, hogy nem mellőzik a „kényes" dolgokat. A pártszervezetek leglényegesebb feladata, a XII. kongresszus határozatából eredő célkitűzések megvalósítása a vágtái kommunistáktól is igényes munkát követelt a múlt esztendőben. Rendbe kellett tenni a szövetkezet szénáját. A pártbizottság ennek érdekében gyűléseire rendszeresen meghívta az elnököt, a könyvelőt, az agronómust, a csoportvezetőket és a zootechnikust. Tanácsokkal, ha kellett egyéb úton-módon is segítette a szövetkezetet. Támogatta a szövetkezeti tagságnak azt az óhaját isr hogy újra Moyzes Dezső legyen a szövetkezet elnöke. Moyzes Dezsőt kedvelik a faluban. Tekintélye van, becsületes ember. A szövetkezetet jól ismeri. Eligazodik a vezetés sűrűjében. Nyolc évig volt elnök. Aztán valami olyan dolog történt, amiről nem szívesen beszélnek az emberek... Négy esztendeig „félretették" a tapasztalt elnököt. Tavaly újra megválasztották. Nem bánták meg. A pártszervezet is így látja jónak. VOLTAK ÉVEK, amikor úgy tartották számon a vágai szövetkezetet, hogy csak van. Különösebb gazdasági eredményeket nem tudott felmutatni. Tavaly viszont nagyot lépett előre. S ha nem „üt be" a nagy szárazság? Most nem 4,50 koronát adnának az eddig 65 százalékos előleg minden 10 koronájára, hanem Jóval többet. Itt meg kell jegyezni, hogy nem éppen a legnépszerűbb újdonságot vezették be a múltévben. Éspedig nem munkaegységek szerint díjaznak, hanem az állami gazdaságokhoz hasonlóan normarendszer alapján. Mint minden újdonságnak, ennek ls sok ellenzője volt. Az év elejéin számos, nem éppen kedvező „nyilatkozat" hangzott el a vezetőségre. Akadtak például olyanok is, — mint a traktorosok —, akik azt mondták: „Az rendjén van, hogy az elvégzett munka, értékének csupán 65 százalékát kapja meg a tagság. Előre nem lehet tudni, milyen lesz a termés, teljesítjük-e az állattenyésztési tervet is. Ám nekünk, traktorosoknak, ha fuvarozunk, jogunk van a munka teljes ellenértékére. Ez a jövedelem már biztos- jövedelme a közösnek". A vezetőség nem is tétovázott. Úgy lett, ahogyan a traktorosok akarták, azzal a különbséggel, hogy az így szerzett díjazás minden 10 koronájára nem kaptak természetbenit. Ebbe is beleegyeztek. És most mi a helyzet?, A minap kereste fel Jőzsa Ferenc gépesítő a könyvelőt, Józsa Istvánt, hogy közölje a traktorosbrigád elhatározá-. sát: ők is azt szeretnék, ihogy bármilyen díjazásról is legyen szó a jövő-i ben 65 százalékos előleget kapjanak. A szövetkezeti tagok zöme ráeszmélt: A vezetőség nem akart rosszat azzal, hogy új jutalmazási módszert vezetett be. Zelinka Gyula takarmányozó sem panaszkodhat. A múlt évben csaknem 10 000 korona előleget és 10 mázsa természetbenit kapott. Kozmén János állatgondozó előlege közel 13 ezer korona és 12 mázsa gabona. A zárszámadáskor Zelinka Gyula még 5000, Kornai János pedig 6000 koronát kap majd kézhez. Puskás Gyula a feleségével együtt dolgozik. Előlegük 19 000 korona és 18 mázsa termény. Két hét múlva még 8000 korona üti a markukat. Szlizs László, a HNB titkára ezt a sikert elsősorban és főképpen a dolgos kezű vágai szövetkezetesek számlájára írja, de kétségtelen, hogy a pártszervezetnek is jelentős része volt; a szövetkezet gyors felemelkedésében. SOK A GONDJA MÉG A VÁGAI PÁRTSZERVEZET KOMMUNISTÁINAK, sok megoldatlan problémával kell majd a jövőben az új pártbizottságnak foglalkoznia. Ám az élet, az újért folyó küzdelem nem zökkenőmentes. Az emherek Vágári sem egyformák. Előfordul, hogy egyesek még nem tudják szemtől szembe megmondani a másiknak: Nézd, János, hibát követtél el, igyekezz változtatni magatartásodon. A kommunisták között is akad olyan, akinek nincs még kellő gyakorlata és határozottsága ahhoz, hogy bátran klálljon az igaz ügyért, s az esetleges lelkiismeretlen, hanyag munka miatt felelősségre vonja valamelyik jó barátját, vagy éppen a szomszédját. Vannak dolgok, hibák, amelyeket az emberek csírájukban elfojthatnának, ha nem tartanák kezdetben túlságosan aprólékos, „szóra sem érdemes" dolognak. Ám, ha a vágai kommunisták a jövőben még többet foglalkoznak a falu és a szövetkezet problémáival, a cél: továbbfejleszteni a közös gazdaságot, fellendíteni a falu lakóinak politikai és kulturális életét, hogy senki sem maradjon ki a közösségi életből — mielőbb megvalósul. (m. f.J Télen a hegyekben (K. Bachan lelv.J 1883, február 2. * g] JJrgQ 7