Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-31 / 30. szám, vasárnap

ACSKP Központi Bizottságának határozata a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítésének lő irányelveiről és a párt munkájáról (Folytatás a 2. oldalról) Az új irányítási rendszer bevezetésével összefüggő legfontosabb intézkedések Az űj Irányítási rendszer eredmé­nyes hatásának feltételei: a termelési műszaki bázis szervezeti felépítésé­ben végrehajtott intézkedések — és a népgazdaság fejlődési problémáinak az irányelvek szellemében történő terv szerinti megoldása. í. Az önálló elszámolásos és a központi irányító szervek felépítése A termelési műszaki bázis kiépíté­sére a. Központi Bizottság a követke zo alapelveket hagyja jóvá: A termelési gazdasági egységek szervezésének alapvető típusai, ame­lyek megfelelnek a jóváhagyott irá­nyítási rendszernek és ugyanakkor kedvező feltételeket teremtenek a ter­melésszervezés magasabb formáinak érvényesítésére — koncentrálás, spe­ciaiizálás, kombinálás —, a szakága­zati kunszern-vállalatuk lesznek, ame­lyeket rendszerint a vertikálisan szervezett, nagy kiterjedésű és bo­nyolult összetételű gazdasági egysé­geknél célszerű létrehozni, továbbá a trösztök, amelyek egyforma szak­vállalatokat tömörítenék. Abban az esetben, ha megvannak a Termelési-fogyasztási feltételek, he­lyes a termelési műszaki bázis szer­vezése kombinált formájának érvé­nyesítése is. Szükséges, hogy következetesen ér­vényesítsük azokat az intézkedéseket, amelyek a fogyasztó-vállalatok köz­gazdasági helyzetének megszilárdítá­sára irányulnak, és ezzel eltávolítják, vagy részben enyhítik a monopol­termelés nem kívánatos következmé­nyeit. A termelési műszaki bázis szerve­zésének az állami és a szövetkezeti vállalatok, valamint a közszükségleti cikkeket gyártó, és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat biztosító he­lyi gazdálkodási üzemek közötti egészséges versengést kell támogat­nia. A konszernek és trösztök szakága­•stzati igazgatóságai az önálló elszámo­lás rendszerében az irányítás legma­gasabb fokát, az alárendelt vállala­tok, üzemek és szervezetek számára a komplex irányítási fokozatot jelen­tik. Az új rendszer valamennyi öko­nómiai eszközével önállóan fognak dolgozni, és felelősek lesznek dönté­seik gazdasági következményeiért. A szakágazati igazgatóságok az alá­rendelt vállalatok kezdeményező gaz­dálkodásánál és szocialista vállalko­zásánál megszabják e vállalatok dön­tési jogkörét. i A Központi Bizottság helyesnek tartja, hogy a szakágazati igazgatósá­gok hatáskörébe tartozzon és felel­jenek: ® a rájuk bízott ágazatok fejlődé­séért, különösen a műszaki paramé­terek és a költségek világszintjének elérése, a minőség és a gyártmányok haszonértékének növelése szempontjá­ból; a kereskedelmi szervezetekkel együtt a népgazdaság folyamatos el­látásáért a rájuk bízott ágazatok ter­mékei bői; » a rájuk bízott eszközök gazdasá­gos és célszerű kihasználásáért a leg­jobb gazdasági eredmények elérése ér­dekében; A szakágazati igazgatóságok elvi kérdéseinek kollektív megítélése ér­dekében kollektív szervek létesülnek, melyek a vállalatok vezető dolgozói­ból, a párt- és szakszervezeti bizott­ságok elnökeiből, a bank és a legfon­tosabb fogyasztók képviselőiből te­vődnek össze. Ezek feladata lesz, hogy — a központilag kitűzött alap­vető feladatok keretében — megvi­tassák a gazdasági és a pénzügyi terv fő kérdéseit, a beruházási tevékeny­ség irányát, a hitel kérdését, a dol­gozók alapjának felhasználását és a véllalatok gazdálkodásának értékelé­sét. A termelési és műszaki bázis új felépítésével kapcsolatban megnövek­szik a vezető káderek kiválasztásá­nak, előkészítésének, elhelyezésének, valamint a politikai és szakmai fej­lődésükről való gondoskodásnak je­lentősége. Az eddigi irányítási rendszer az ön­álló döntés korlátozásához, valamint a vezető tisztséget betöltő emberek tekintélyének csökkentéséhez vezetett és leegyszerűsített gazdaságszemlélet­tel hozott létre. A terv szerinti Irányítás ő] rend­szere megköveteli a jogkör és a fe­lelősség következetes megosztását az irányítás különböző fokozatain dol­gozók között, valamint a felelős dol­gozók szükséges önállóságát a dön­tésekben. Ki keli küszöbölni * dön­tési jog tetszés szerinti átruházását az egyik fokozatról a másikra, fel kell számolni a vezető dolgozók jog­körének túlzott korlátozását azzal, hogy a döntést további szervek jóvá­hagyásától teszik függővé stb. Minden vezető dolgozónak felelnie kell dön­téséért. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy a vezető dolgozó elsősorban a kollektíva tevékenységének szervező­je, a kollektívában igényes munkát kell végeznie, s ebből a szempontból politikailag fejlettnek kell lennie, te­hát a korszerű termelést korszerű módszerrel tudja irányítani. A gaz­dasági vezetők nagy felelősségével és döntési önállóságával egyetemben ez megköveteli a szakképzettséget és a szakmában szerzett tapasztatokat. A Központi Bizottság kiemeli a technikusok és közgazdászok nagy társadami jelentőségét, mert jelentős mértékben tőlük függ a társadalmi haladás a termelésben és a gazdaság­ban egyaránt. Hogy a vezető teljes mértékben fe­lelős lehessen a rábízott munkasza­kaszért — fokozni kell jogkörét az alárendelt dolgozók kiválasztása, át­helyezése és elbocsátása terén. A munkaerőhullámzás közgazdasági­lag szükséges enyhítését lehetővé te­szi majd a munkajogi előírások mó­dosítása is. Az új irányítási rendszerben meg kell teremtenie a dolgozók jobb szét­helyezésének feltételeit, és kádertar­talék kialakulására keli vezetnie. Az eddiginél jobban kell biztosítani, hogy a tehetséges dolgozók azokra a helyekre kerüljenek, ahol tehetsé­güket legjobban érvényesíthetik a népgazdaság fejlesztése érdekében. Tekintve, hogy a szakképzettség a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos — a szakképzettség elnyerésé­nek formáit szükséges elmélyíteni és hatékonyabbá tenni. Feltétlenül szük­séges különösen a vezető tisztségekre kiválasztott dolgozók nevelésének megszervezése. Különösen ki kell bon­takoztatni az irányítás és a termelés­szervezés tudományát, valamint a munkaszociológiát és pszichológiát, melyek elsajátítása jelentős feltétele — a dolgozók közötti kapcsolatok ismerete alapján — a termelésben dolgozó kollektíva sikeres vezetésé­nek. Az új népgazdaságirányítási rend­szer, valamint a vállalatok jogköré­nek és felelősségének jelentős kibő­vítése lényeges változásokat követel egyrészt a központi irányító szervek munkastílusában és módszereiben, másrészt szervezeteikben is. Elsősor­ban is szükséges, hogy a központi irányító szervek teljes mértékben res­pektálják a termelési gazdasági egy­ségek helyzetét és olyan népgazdasá­gi jelentőségű munkával foglalkozza­nak, melyek biztosítják a szakágazat fejlesztésének feltételeit. Ezzel kap­csolatban hatékonyabb intézkedéseket kell foganatosítani a távlati terv ala­pos kidolgozására. A központi irányító szervek szint­jén meg kell valósítani az irányító munka ésszerű megosztását, hogy ez­által ne kerüljön sor felesleges dup­licitásra a döntésben. A gazdasági döntésért teljes legyen a felelősség. Ehhez szükséges biztosítani a közpon­ti irányító szervek komplex döntését, és el kell távolítani a jelenlegi, ága­zatokra leszűkített irányítási módsze­reket. A Központi Bizottság meghagyja a köztársaság kormányának, hogy dol­gozza ki szerveinek célszerű rendsze­rét és munkamegosztását, s a minisz­tériumok munkáját úgy rendezze, hogy ezek az új szakágazati vállala­tok központi irányításának komplex egységévé váljanak. E munkamegosz­tás keretében módosítani kell a Szlo­vák Nemzeti Tanács szerveinek ha­táskörét is. Az új irányítási rendszerben a köz­gazdasági problémák megoldása terén nagy feladatok hárulnak az Állami Bankra. A korona ellenőrző szerepé­nek tökéletesítésén kívül mint gaz­dasági szerv kölcsönöket folyósít, s a ;övecielmezőség és a megtérítés alap­elve alapján befolyásolja a vállalatok gazdálkodásának hatékonyságát. Te­vékenységét kiterjeszti a külkereske­delem szakaszán is és rugalmas köl­csönpolitikával megteremti a vállala­tok pénzügyi egyensúlya biztosításá­nak feltételeit. A Jogi előírásokban, különösen pe­dig a gazdaságtan szakaszán — meg kell határozni a gazdasági vezetés egyes központi szerveinek jogkörét és felelősségét. Az új Irányítás! rendszer alapelveinek fokozatos érvényesítésé 2. Népgazdaságunk lényeges kérdéseinek aktív megoldása Az új irányítási rendszer bevezeté­sére akkor kerül sor, amikor a forrás és a szükséglet közötti feszültséget még nem távolítottuk el, és a nép­gazdaságban strukturális jellegű egyenlőtlenségek vannak. Az új irányítási rendszer bevezeté­se népgazdaságunk lényeges kérdései megoldásának egyik feltétele. Ez a rendszer ugyanakkor megköveteli, hogy az ötéves tervet új módon állít­suk össze, ez a gazdasági fejlődés lehetőségeinek reális felméréséből in­duljon ki s így a bevezetett irányítási rendszerrel összhangban hasson. A távlati tervnek az új irányítási for­mák hatásával — a CSKP XII. kong­resszusának határozata szellemében —, gondoskodnia kell a fokozatos műszaki átépítésről és a népgazdaság teljes konszolidálásáról, biztosítania kell az egyensúlyt a forrás és a nyersanyagszükséglet, munkaerő, va­lamint a lakosság jövedelme, az áru­alap és szolgáltatások között, növel­ni a külkereskedelem hatékonyságát, — anyagi, deviza és pénzügyi tarta­lékot kell létrehoznia. Az 1970-ig kidolgozott Jelenlegi tervjavaslatok a beruházások szem­pontjából igényesek és rendkívül nagy anyagi biztosítást feltételeznek. A fel­dolgozott javaslatok még mindig nem fejezik ki eléggé a belső tartalékok hatékony mozgósításának irányzatát és a további fejlődés hatékonyságá­nak növelése terén a lehetőségek ki­használását. Az 1966—1970-es évekre szóló ötéves tervnek az ország reális gazdasági lehetőségeiből kell kiindul­nia, s a népgazdaság intenzív fejlesz­tésének útjára kell lépni. Olyan be­ruházási politikát kell folytatni, mely a nyersanyag, anyag és energia ma­ximális értékesítésére vezet, előnyben részesíti az üzemek és vállalatok komplex korszerűsítését, ezáltal táv­latilag biztosítja a termelésben a mű­szaki átalakulást, amely —• a létrehozott források kere­tében és a harmonikus fejlődés érde­kében minden területen — megszilár­dítaná a feladatokat a lakásépítkezés, a szolgáltatások, a személyszállítás és a munkaidő lerövidítése terén, és jobban megoldaná a lakosság egyéni fogyasztásának összetételét és minő­ségét. Anyagi-műszaki bázisunk további fejlődésének egyik legfontosabb lánc­szeme a mezőgazdasági termelés fej­lesztése, a mezőgazdaság és az ipar színvonalának fokozatos kiegyenlíté­se. Ez megköveteli, hogy a következő években folytassuk a mezőgazdaság komplex gépesítését és kemizálását, mélyítsük el az anyagi érdekeltséget és Így további feltételeket teremtsünk arra, hogy a fiatalokat megnyerjük a mezőgazdaságnak. A dolgozók jutalmazásában eddig érvényesülő káros nivellizáció eltávo­lítása érdekében a jutalmazásra elő­irányzott eszközök újrafelosztásával meg kell szilárdítani a premizálási és a jutalmazási alapot, s & vállalatok­ban — a jövedelmezőség fokozásával — további forrásokat kell létrehozni erre a célra. E feladat megoldását a távlati tervnek Is elő kell segítenie. A reális és a jói kidolgozott ötéves terv — különösen az 1966—1970 kö­zötti időszakban — szocialista társa­dalmunk további harmonikus fejődé­sének feltétele. Az ilyen terv az új irányítási rendszerrel együtt lehetővé teszi az elmúlt években felhalmozó­dott rejtett tartalékok mozgósítását és népgazdaságunk további fejlődése érdekében az új források kihasználá­sát A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy a csehszlovák népgazdaság fej­lődése, valamint a közgazdasági fej­lődés hatékonyságának fokozatos nö­velése megköveteli a nemzetközi munkamegosztás alapelveinek terv­szerű érvényesítését és a KGST eddi­Az új irányítási rendszer fokozatos és célszerűen irányított folyamat. Eb­ben a folyamatban kell majd a rend­szert állandóan fejleszteni és tökéle­tesíteni. Nem várható, hogy az új rendszer önmagától hatni fog. Az új rendszer hatékonysága majd tel­jesen attól függ, hogyan tudják al­kalmazni az irányítás különféle fo­kán, mennyire kötik egybe érvénye­sítését a népgazdaság konkrét prob­lémáinak megoldásával. Az új irányítási rendszer fokozatos bevezetése szempontjából különösen nagy jelentőségű az első időszak, melyben úgy kell érvényre juttatni alapvető vonásait, hogy figyelembe vegyék a népgazdaság jelenlegi fej­lődésének reális lehetőségeit. Tekintettel kell lenni: © a különbségekre, melyek az ed­digi fejlődés folyamán jöttek létre; eltávolításuk a népgazdaság konszo­lidálódásának folyamatában még bi­zonyos időt vesz igénybe; © a jelenlegi nagykereskedelmi árak kihasználásának korlátozott le­hetőségeire; © az előkészületek konkrét hely­zetére az irányítás valamennyi fo­kán. A Központi Bizottság fontosnak tartja, hogy a kormány főleg a kö­vetkező feladatokkal foglalkozzon: 1. 1965-ben meg kell oldani a nyílt kérdéseket, és elő kell készíteni az új rendszer fontosabb elveinek reali­zálását. E téren különösen: a] ki kell dolgozni — az 1966— 197ü-es időszakra — a gazdaság fej­lesztésének, a konszolidálásra és a műszaki rekonstruálásra irányuló alapelveit; bj az előterjesztett anyagok alap­ján biztosítani kell az új rendszer alapelveinek alkotó szétdolgozását, éspedig az egyes iparágazatok, az építőipar, a bel és a külkereskede­lem és a nemzeti bizottságok által irányított gazdaságok jellegének és feltételeinek megfelelően; — legké­sőbb 1965. június 30-ig; c) javasolni kell az új rendszer alapelvei érvényesítésének módját a közlekedés és a mezőgazdaság sza­kaszán — 1965 végéig; d) 1965 első felében be kell fe­jezni a termelési műszaki bázis szer­vezeti átépítését. Ugyanakkor bizto rén. Ugyanakkor javaslatot kell ki­dolgozni a közgazdasági adatszerzés egységes, és folyamatos rendszeré­nek fokozatos kiépítésére, ami az egyes fokozatok szerinti irányításhoz szükséges; j) a kiválasztott vállalatokban — kísérletképpen — ki kell próbálni a terv szerinti irányítási rendszer ér­vényesülésének módját. Ezeket a kí­sérletezéseket figyelemmel kell kí­sérni, értékelni kell és a tapasztala­tokat a rendszer általános bevezeté­sénél fel kell használni. 2. Az új rendszer alapelveit 1966­ban be kell vezetni a. népgazdaság legfontosabb ágazataiban. A beveze­tés formájáról és terjedelméről az előkészületek előrehaladottságának felülvizsgálása alapján kell dönteni, különös tekintettel az 1970-ig szóld tervelőkészületekre. A következő el­vek szerint keli eljárni: a) a vállalatok kollektíváinál — s teljes jövedelem vagy a nyereség módszerének kihasználásával — ér­vényre kell juttatni a komplex anya­gi érdekeltséget és felelősséget. Az általános nagykereskedelmi árrende­zésig ideiglenesen kell megoldani ä vállalatok anyagi érdekeltségét; b) az állami tervben lényegesen csökkenteni kell a direktív mutató­kat. Le kell mondani arról, hogy a vállalatok gazdasági tevékenységét kötelezően meghatározzuk. Be kell vezetni a termelés globális mennyi­ségi mutatóinak szerteágazó rendsze­rét, a munkatermelékenység és az önköltségcsökkentés stb. direktív mu­tatóit. A gazdasági irányítás haté­konysága feltételeinek fokozatos ki­alakulásával tovább korlátozódik a terv direktív mutatóinak terjedelme Is. Addig is, amíg a munkaerőforrá­sok és a szükséglet közötti feszült­séget sikerül enyhíteni, bizonyos mértékben meg kell hagyni a dolgo­zók limitált számát és a szervezett munkaerőtoborzást; c) a nagykereskedelmi árakat ru­galmasabban kell közgazdasági felté­telekhez igazítani; összhangban a sza­bott, limitált és szabad ár kezdeti ter­jedelmével; d) már a kezdettől érvényesíteni kell az anyagi felelősség elvélt az ál­Következetesen biztosítani kell az | gi tevékenysége során létrejött ered­életszínvonal. olyan növekedését, menyek továbbfejlesztését. sítani kell a dolgozók legcélszerűbb ; lőal aP o k kihasználásáért és a beru­házások hatékonyságáért; a vállala­tok jövedelmének azt a részét, me­lyet át kell utalniuk, az állóalapok terjedelméhez viszonyítva határozzák meg; ej a külkereskedelemben már a kezdettől gazdaságilag hatni kell a kivitel és a behozatal hatékonyságá­nak növelésére, a külkereskedelem terjedelmének a tervvel arányos fej­lesztésére és a fizetési mérleg meg­javítására; f) a belkereskedelemben már a kezdeti időszakban át kell térni a részletes direktív mutatókról a ke­reskedelmi szervezetek hatékonyabb Irányítására, éspedig a gazdasági esz­közök érvényesítésével: Elsősorban is szükséges, hogy a kereskedelmi vállalatok már 1966-tól kezdve az árut a termelővállalatoktól közvetlen kapcsolat útján biztosítsák. Ugyan­akkor a kereskedelmi vállalatoknak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy kiválasszák a szállítóvállalatot és az áru vásárlásának optimális mennyi­ségét és választékát. Ezzel kapcso­latban rugalmasabbá kell tenni a közszükségleti cikkek behozatalának rendszerét és a behozatalra fordított eszközöket « belkereskedelem ren­delkezésére kell bocsátani a terme­lők megelőző jóváhagyása nélkül; g) biztosítani kell, hogy a közpom­tl szervek következetesen figyelem­mel kísérjék és ellenőrizzék az ár. képzést és fejlődését, harcoljanak az indokolatlan áremelésre való törek­vések ellen, biztosítsák a keresetek optimális összetételét, s így elejét ve­gyék az eddigi aránytalanságokkal összefüggő, nem kívánatos fejlődés­nek. A Központi Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy Ä népgazdaság űí irányítási rendszerének alapelveit célmegoldásként kell tekinteni, me­yekre a politikai és gazdasági fel­tételeknek és a szerzett tapasztala­elhelyezését; e) 1965 folyamán meg kell oldani az új rendszer módszertani kérdéseit ki kell dolgozni az illetékes jogi nor­mákat, meg kell határozni az öko nómial eszközök és szabályok terje­delmét az 1966—1970-es évekre; el kell készíteni a gazdasági eszközök és szabályok gyűjteményét, amelyek­kel a központi szerveknek kell ren­delkezniük a rendszer esetleges ne gatív következményeivel szemben; f) ebben az időszakban meg kell kezdeni a nagykereskedelmi árak át építésének előkészítését, meg kell ol­dani az árképzés alapelveinek érvé­nyesítését és a dotálás módszerét a nagykereskedelmi árak átépítésének időszakára; ugyanakkor elő kell ké szíteni az egyes nagykereskedelmi árak szükséges részkiigazítását, meg kell határozni a szabott árak, a limi­tált árak, és a szabad árak kezdeti terjedelmét, — úgy, hogy az első idő szakban kisebb lesz a szabad ár rész aránya — és a szakágazati igazgató­ságok számára lehetővé kell tenni, hogy az árszint emelkedése nélkül bizonyos keretek között kiigazíthas­sák az egyes árakat azzal a céllal, hogy a szakágazaton belül kiegyen­lítsék a jövedelmezőséget; g) meg kell határozni a bérkérdés megoldásának alapelvét, a bérpoliti­kai előírások értelmezését és funkció­ját, tisztázni kell a kollektív szerző­dések értelmezését és funkcióját, a béralap fejlődésének ellenőrzését stb. — és megoldásra vár annak biztosí­tása is, hogy ne kerüljön sor szük­ségtelen béremelkedésre, hanem hogy az eszközüket célszerűen .hasz­nálják fel az egyenlő bérek megszün­tetésére, valamint a jutalmazás meg­szilárdítására a vállalatok egész évi eredményei érdekében; h) biztosítani kell, hogy az Idei tervezési munka már megfeleljen a terv szerinti irányítási rendszer alap­elveinek. Emellett a tervben bizonyos tartalékokat kell biztosítani a piaci alap, a beruházási építkezés, a kül­kereskedelem stb. szakaszán. 1) meg kell teremteni a szükséges ! toknak megfelelően kerül sor, feltételeket a nyilvántartás, a statisz í tíka és az ellenőrzés normázása te- i (folytatás a 4. oldalon) 1963. január 31. S 3 ÜJ SZŰ

Next

/
Thumbnails
Contents