Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-23 / 22. szám, szombat

Uj könyvek MÁCS JÓZSEF: MEGBILLEN AZ ÉG Az ismert fiatal csehszlovákiai magyar prózaíró a Végnélküli gyűlés és a Téli világ című elbeszélésgyűjtemény, a Pipafüstben cimű riportgyűjtemény és a Kamasz című kisregény után ismét elbeszéléseit gyűjtötte kötetbe és jelentette meg. Mács jellegzetesen a falu írója, a falu gondját, baját szólaltatja meg. Falusi problematikájú írásokat tartalmaz a Megbillen az ég című kötete is. E mű legnagyobb érdeme az, hogy meleg szívvel ecseteli az egyszerű emberek életét és kitér sajátos csehszlovákiai magyar kérdésskro (188 old.) (1150 KÉS) ALFONZ BEDNÁR: KŐKALITKA Alfonz Bednár a mai szlovák irodalom egyik legkiválóbb képviselője. Magyarul nemrégen az Üveghegy című regénye jelent meg. Most kiadott Kőkalitka című műve hat hosszabb elbeszélését tartalmazza. Bednár fő témája a mai élet, az új társadalom építése és a Szlovák Nemzeti Felkelés. Írásaiban a két téma szervesen kapcsolódik és azt kutatja, mi a sorsa a felkelésben részt vett embereknek. Bednár most megjelent írásai méltón képviselik a szlovák irodalom legjobb törekvéseit és kifejezik a szlovákok mai életét. A kötetet Tóth Tibor fordította és látta el értékes utószóval. (589. old.) (28.— KÉS) MÁRIA MAJEROVÁ: KISIKLOTT ÉLET Mária Majerovának már sok könyve megjelent magyarul. A kisiklott élet legjobb elbeszéléseit tartalmazza. Ez a könyv is, mint Majerová többi műve, századunk egy-egy jellemző epizódját meséli el, eleveníti meg. Mély lélekábrázoló művészettel, hősei sorsán keresztül az elmúlt évtizedek történelmét villantja fel. Mária Majerová írásaival küzd az emberért, az emberiség boldogabb életéért. Érzékenyen, messze csengő Ihangon szólaltatja meg társadalmunk építőit. A kötet Havas Márta fordításában Jelent meg. (396. old.) 120.— Kős) FLAVIUS JOSEPHUS: A ZSIDÓ HÁBORÚ Az időszámításunk első évszázadában élt Flavius Josephus, s műve a zsidó háború egyetlen ós legfontosabb forrása. A szerző nemcsak szemtanúja, hanem cselekvő részese is volt egy világtörténelmi jellegű küzdelemnek. A műben Caesarokikat, királyokkal, főpapokikai és hadvezérekkel ismerkedünk meg. Az igazi főszereplő azonban az urai által elárult, szerencsétlenségbe döntött, szabadságra sóvárgó nép, amely a hatalmasok önző érdekeiért ontotta vérét. A zsidó háború lebilincselő olvasmány. A görög eredetíiből Révay József által magyarra fordított kötet Flavius Josephus önéletrajzát ls tartalmazza.) (558 old.) (25.— Kőn) GRANYIN: A VIHAR ELÉBE Granyin A vihar elébe című regénye szovjet tudósok kutatómunkájáról szól, akik arra vállalkoztak, hogy felkutassák és az ember szolgálatába állítsák a viharfelhőkben, a villámokban és a természet más jelenségeiben rejlő energiát. E kutatómunka, a repülőgépen végzett kísérletek, a tomboló viharokat hordozó felhők belsejének tanulmányozása, nagy kockázattal Jár, de a várható eredmény megéri a fáradozást. Granyin könyvében azt fejezi kl, hogy a tudomány embereinek vállalniuk kell a nehézségeket és a siker érdekében sok áldozatihozatal szükséges. A kötetet Láng Anikó fordította magyarra. (338 old). (18.— Kčs) JIŔI JAEGER: AZ ESZKIMÓK FÖLDJÉN A szerző több évet töltött a Labrador félsziget partvidékének eszkimói között. Könyvében a sarkvidék mostoha körülményeit, az ott élű emberek nehéz helyzetét mutatja be. Egyszerű nyelven, a szemtanú hitelességével mondja el, hogy az eszkimók hogyan viaskodtak, milyen emberfeletti harcot vívnak az életért, a mindennapi kenyérért. A könyvből képet kapunk arról is, hogy a különféle kereskedelmi társaságok hogyan zsákmányolják kl e magára hagyott, zord viszonyod között élő népet. A Nagy Erzsébet fordította kötetet gazdag képanyag teszi szemléletessé. (212 old.) (17.— KCs.) (zsa) Az ember a szépet kutatja BESZÉLGETÉS PÉCSI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS MŰVÉSSZEL A Magyar Területi Színházban Arthur Miller „Pillantás a hídról" című drámájának próbája folyik. Az elsötétített színtéren Viktor Lukáö rendezőn és dr. Krivosik István igazgatón kívül szokatlanul sok az érdeklődő bennfentes. A rendező jobbján nagy figyelemmel kíséri a színészek akcióit egy ismerős arc: a színház vendége Pécsi Sándor, kétszeres Kossuth-díjas művész, a budapesti Madách Színház Eddy Carbonja. A próba után a rendező és a vendég kis magánbeszélgetésre vonul el, majd azt követőleg a színház társalgójában Pécsi Sándor a MATESZ tagjaival találkozik, hogy velük hoszszas, baráti és szakmai beszélgetést folytasson. A beszélgetés lényege persze ml más lehet, mint a Miller-dráma és az előbb látott próba. Pécsi nagy szeretettel és elismeréssel nyilatkozik a látottakról. Egyenként veszi az egyes szereplőket, s a dicsérő szavak mellett tanácsokat ad. Mindenkihez őszinte, mindenkihez kedves és közvetlen, mindenkinek elmondja mi volt az, ami alakításában tetszett, s mi az, mit kifogásolna. A beszélgetés egyre forróbb hangulatú, s a „tűzcsiholó", a vendégművész, aki magyaráz, és játszik is, aztán bocsánatot kér, mert tán szigorú, — majd újból magyaráz s hallgatóit egyre mélyebbre viszi, egyre jobban rávilágít Miller mondanivalójának igaz lényegére, s közben magyarázó szavait ragyogó produkciókkal tarkítja, egész jeleneteket elevenít fel, s nemcsak Eddy szerepét Játssza meg, de a partnereit is, hús és vérfigurákká varázsolja a darab egyes szereplőit. A színház tagjaival való találkozás után majd két napot töltöttem Pécsi Sándor társaságában és így bőven nyílt alkalmam a komáromi színházban tett látogatásáról s annak élményeiről vele elbeszélgetni. Nos dióhéjban most talán közre Is adnám. — Igazán örülök, hogy itt köztetek is beszélhetek erről a szivemhez nőtt Miller-drámáról, mely színészi pályafutásomnak nagy élménye és maradandó emléke, — kezdte Pécsi Sándor. Eddy Carbone életem egyik legkedvesebb szerepe, nem mintha a most játszott Gorkij: Kispolgárok-jának Percsihinje nem nőtt volna szívemhez, vagy Tennesse Williams: Vágy villamosá-nak Mltcheje. Az ember úgy van szerepeivel mint a szülő gyermekével. Nincs olyan gyerek, akire a szülő ne nézne szeretettel, ragaszkodással, ám mégis úgy szokott adódni, hogy a legkisebbet valahogy több szeretetben részesítik. A kicsi hiába, a kedvencI Valahogy én Is így vagyok a szerepeimmel. Mindig a legutolsó áll legközelebb szívemhez, így hát most az öreg — bájos „madarász". A komáromi találkozóról szólva a vendég így fejtegette gondolatait. Hallatlan nagy élmény volt számomra ez a komáromi látogatás, végtelenül örülök, hogy részt vehettem a MATESZ próbáján. Sőt már olyan próbán, melyről színházi nyelven azt szokták mondani, hogy már összeállt... Torokfojtogató élmény volt látni a kis társulatot, amely erre a művészi szempontból oly nagy feladatra vállalkozott... Igen, ezzel kezdtem a próba után a kollégákkal való beszélgetésemet is. Megmondtam nekik, megértem az átélt izgalmat, lámpalázt, mert a színész, művészember úgy van ilyen félig kész darab bemutatásával, hogy szülés közben nem szereti, ha azt más is látja. — Főleg ha szakmabeli az illető, — vetettem közbe. — Igenám, de én nem mint szakmabeli vettem a próbán részt, én a közönség szemével néztem a darabot. S Igaz szívvel mondom, elszorult a torkom, hogy újra láttam Eddy vergődését. Hiába, mi már két esztendeje nem Játsszuk Millernek ezt a zseniális alkotását. Igaz, tervben van, hogy felújítjuk, s alig várom, hogy megint Játszahassaní Cartxmet. Maradandó élményt Jelentett ez a komáromi találkozás számomra. Találkozni határon túl, egy szomszéd országban, magyar színészekkel, Igazán nagy élmény. A rendezővel és a szereplőkkel való véleménycsere ugyancsak ezt Jelentette számomra. S közben tudatosltom, mily nagy fába vágták fejszéjüket. Hisz ml, amikor a Madáchban elkezdtük a „Pillantás..." próbált, egy olyan hatalmas kásaheggyel álltunk szemben, hogy bizony nekünk ls nagy fejtörést okozott, miként fogjuk majd átrágni magunkat a darab súlyos, nehéz, sokat követelő problémáin, e szövevényes, szerteágazó, roppant problematikus drámán. Meg kell állapítanom Viktor Luk á £ az egyes típusokat, a darab szereplőit ügyesen és Jól válogatta kl. S ez már maga záloga annak, hogy az előadás célját elérje. Élményt nyújtva a közönségnek, amely mint hallottam, most találkozik először Arthur Millerrel. Pécsi Sándor, a komáromi színészekkel való beszélgetése során nemegyszer hangoztatta, hogy ebben a darabban monumentális egyszerűségre kell törekedni — tettem jel a következő kérdést. — Igen, a színésszel szembeni követelményt határozottan így fogalmaz, nám meg. A Miller-dráma tulajdonképpen egy görög sorstragédia modern változata. S 'amilyen tömör a darab, olyan tömör egyszerűségre kell törekednie a darabban a színészeknek ls. Ez pedig nem kis küzdelmet jelent! Bugár Bélának, a komáromiak tehetséges Eddy Carbonjának ls azt a tanácsot adtam, próbáljon minél egyszerűbb lenni. A darabban a maga módián talán mindenkinek igaza van, Eddynek, Kattynek is és Rudolfnak, ugyanúgy akár Markónak, vagy Eddy feleségének. Hisz mindenki a maga objektív Igazságáért küzd. A továbbiakban e felől faggatom Pécsi Sándort. — Ügy van, és ez teszi a Milleralkotást olyannyira drámaivá — Jön a válasz. A színésznek végig hűen kell magát tartania azon az úton, melyet a szerző rábízott. Azt hiszem, nemcsak Komáromban vitatkoztak arról, vajon az érzés, amely Eddyben napról napra Katty irányában eluralkodik, vajon egy olyan szerelmi érzés-e, amely tudatosított, vagy pedig egy önmagában sem tisztázott érzelmi kapcsolat, amely végül kirobbantja a szörnyű tragédiát? — Meggyőződésem — mondja Pécsi Sándor —, hogy Eddy Carbone, aki egyszerű munkás, maga sem tudja és nem is tisztázta önmaga előtt az érzést, amely Katty irányában eltölti őt. Fogadott lánya, Katty Eddy számára olyan mint az éltető levegő, ha ezt a kislányt kivonják a családi hármasból, akkor ez Eddy számára annyit Jelent, mintha kivonnák az oxigént, az éltető erőt, ezért elképzelhetetlen számára az események fejlődése, felborul lelki egyensúlya, amiben eddig élt. — Az az érzésem azonban — vetettem közbe —, hogy nemcsak Katty 'jelenti számára az éltető erőt, de felesége is. — Igen, Eddy nagyon becsületes ember és feleségét szereti. Élet tragédiájára csupán akor döbben rá, amikor már kénytelen tudatosítani, hogy neveit gye-meke, akit még húszéves korában is gyermekként kezel, beleszeret egy fiúba, és Rodolfo, aki Eddy számára egy jött-ment, el akarja rabolni a család oxigénjét. Eddy Carbone ezzel a gondolattal, hogy Katty férjheamenjen, nem bír megbarátkozni, igyekszik az esemény bekövetkezését mindenáron meggátolni, menekülni kíván a súlyos gondolatok elől, da végül ls zsákutcába Jut. Kétségbeesett lépései, kapkodásai a dráma beteljesüléséhez vezetnek és a dráma tragédiával vég-ződlk. Ezt Miller zseniálisan már az ügyvéd, a narrátor szavaival előjelzl, exponálja, s már kezdettől tudjuk, hogy itt happy endről sző sem lehet, hanem csakis egy kegyetlen, vasmarkú törvényszerűség bekövetkezéséről. Amerre Jártunk Pécsi Sándorral, az emberek felismerték, üdvözölték, így hát feltettem a kérdést, milyen érzést vált ki a színészből, a művészből, ha külföldön jártában arra ébred rá, hogy az emberek még itt is ismerősükként köszöntik, üdvözlik. — Hát Igen, a televízió, a film a rádió, az embert, a színészt nemcsak otthon, de még külföldön ls közelebb viszi a nézőhöz. Kétnapos ltt-tartózkodásom során sokakkal találkoztam, akik említették, hogy láttak nemrégiben a Pénácsinálő-ban, a Most majd elválik-ban, vagy más darabokban. Az egyik kedves élményemet együtt éltük át. Egy bájos kis gyerek, lehetett tán öt-hatéves, az egyik üzletben rámutatott, s kiáltva figyelmeztette anyukáját: „Maminka, maminka, to Je ten ujo, to Je ten herec". Mtvel a tolmács kéznél volt, Így összeismerkedhettem az aprósággal, a.kl lelkendezve mesélte, hogy minap a televízióban látott és hogy nagyon tetszettem neki. Hát erre a kritikára sokáig büsz ke leszek. De van egy másik kedves szlovákiai élményem is. A gépkocsim mai függ össze. Színhely: A MagasTátra. A hosszú út, a sok eső megviselte kocsimat, sáros, piszkos volt és éppen azon tanakodtam, hol tudnám megtisztítani. Ö-Tátrafüreden leálltam. Az egyik kertben egy locsoló öreg kertészre lettem figyelmes. Oda mentem hozzá, megkérdezni, engedje megmosni a kocsimat. Roppant hiá nyos szlovák nyelvtudásommal inkább kézzel-lábbal mutogatva kezdtem magyarázatomhoz. Az öreg bácsi rámnézett, nézett — nézett egy darabig aztán elmosolyodott és felkiáltott: „Ä, tankista András", első pillanatban bizony isten nem tudtam mtre gondol az öreg, csak később, amikor már a „herec" szót is emlegette — tudtam, hogy ez színészt Jelent — akkor jötteim rá, hogy felismert. „Az ütközet békében" című filmet látta, amelyben egy katonatisztet játszottam. Magyarországon a dolog közismert, Szlovákiában kevésbé. Pécsi Sándor Budapest egyik legnagyobb hobbyzója. Sok lap írt erről már, a rádióban is beszéltek róla, sokan dicsérték, so kan gúnyolódtak már miatta, nos ml erről Pécsi Sándor véleménye. — Hát valóban fantasztikus hobbys vagyok. Jó egynéhány vesszőparipám van, s ezek a vesszőparipák legkedvencebb szórakozásaim közé tartoznak. Minden alkalmat megragadok, hogy szenvedélyemnek hódolhassak, akár otthon, akár külföldön vagyok. Most ls, ha több Időm lenne, bejárnám Szlovákia pincéit és padlásait akár egy régi mozsár, vagy egy rézvasaló, mézeskalács-ütőfa, mintázófa, tányér, cserép, kulcs, zár, szobor után kutatva, amely magán viseli egy magas nívójú műveltség jegyét. Lakásom tele van már veliik. S mindmeg annyi darab hozzánőtt a szívemhez. Sajnos sok helyen, akiknek Ilyesmik birtokában vannak, nem is tudják, hogy e tárgyak milyen becses emlékként őrzik a rég múlt művészetét. Nálam már egy házimúzeumra való gyűlt össze (huncutul nevetni kezd, majd így folytatja). — Bevallom, örömmel beszélek erről a szenvedélyemről Itt ls, azzal a titkos gondolattal, ha szavaimat hallja vagy olvassa valaki, tán csak félretesz majd valami régi cserepet, kulcsot, öreg zárat, vagy kelyhet, s legközelebb, ha majd Szlovákiában Járok, meglep vele. Nevetünk mindketten s búcsúzóul felteszem az utolsó kérdést, mtre törekedjen az Igazi színész. — Nehéz kérdés, bár egyszerfi dolog. Azt hiszem csak az lehet Igaz! színész, a.kl mélyein és Igazán egyszerű akar lenni. Aki az egyszerű embert igyekszik színpadra vinni. Ml színészek ne legyünk mások az életben és mások a szín-padon. Én az életben nem igyekszem színész lenni. De éppen úgy Igyekszem ember lenni a színpadon, ahogy egyszerű és becsületes ember akarok lenni az életben. És ha aztán az ember a szépet kutatja, s ha az ember er^e ráakad, egy darabka kőben, vagy téli tájban, a csodálatosan kirajzolódó fa koronájában, — akár a természetben, akár az ember alkotta művekben, ha ápolja önmagában a szép szeretetét, azt hiszeim ezzel előbbre lép a színész, az ember — és vele együtt az az ember, akinek a színész a maga művészetét nyújtja. NAGY JENŐ A „dugott" pénz A hogy öregasszonyok egész életűkön keresztül mesélik, hogyanis volt az, amikor őket megoperálták, ugyanúgy szoktam én emlegetni azt a bizonyos napot, amikor úgy éreztem, hogy na most vége mindennek, ütött az utolsó órám... Tulajdonképpen mindennek az a lusta háziszerzőm volt az oka, aki egyszer, az utolsó percben, egy nappal a premier előtt szállította a lagy bohózatot. Olyan Izgalom kerekedett a színházban, ami*, 'yenre egész pályafutásom alatt lem emlékszem. A nyilvános lélelőttt főpróbát lemondtuk, helyette próbáltuk az új darabot. Reggel kezdtünk hozzá és megállás, pihenés nélkUl tanul'uk késő estig, hogy ne valllünk kudarcot vele. A premieren valahogy lement a darab, ie azért utána még tartottunk egy külön éjszakai próbát, hogy másnapra még jobban menjen. Elfélkor, nem tudom mitől, talán a sok beszédtől, vagy a sok kiabálástól, de az ls lehet, hogy az átélt Izgalmaktól, egyszerre rosszul lettem és forogni kezdett körülöttem a világ. Valahogy úgy éreztem, mintha belül megpattant volna egy ér, beszélni akartam, de csak a számat tátogattam és egy hang nem Jött kt a torkomon. A kollégáim nagyon megijedtek, (mi lesz a gázsival, ha én meghalok?) kocsiba ültettek és hazavittek a lakásomra. Otthon még nagyobb volt az Ijedelem, a feleségem és a ftam nem tudták elképzelni, hogy ml történhetett velem. Amíg lefektettek az ágyba, azalatt én éreztem, hogy egyre jobban gyengülök, akárcsak a kaméllás hölgy a harmadik felvonásban. Telefonunk akkor még nem volt, a fiam szaladt el a háziorvosért. Es ahogy ott feküdtem az ágyban, fehér és beesett arccal, érezve, hogy ütött az utolsó órám, egyszerre csak eszembe Jutott, hogy Izé... van nekem egy kis dugott pénzemI Hát édes Istenkém, nem olyan nagy dolog, minden rendes férjnek van egy kts titkolt, rejtett pénzecskéje, amiről az asszony nem tud. Nekem is volt. Nem sok, csak pár száz pengő, az íróasztalom alsó fiókjában, egy dobozban, amelyben a fiam azelőtt selyemhernyókat tenyésztett. Négy eperfalével között ügyesen elrejtve feküdt a pénz.., Arra gondoltam, hogy ha én most elmegyek, azt a pénzt nem fogja senki megtalálni. A dobozt egészen• biztosan kidobják a szemétbe, kl gondol arra, hogy nekem volt titkplt pénzem és ha volt, éppen eperfalevelek kőzött tartottam. Fellázadt a családapai lelkiismeretem, úgy éreztem, hogy nekem most kötelességem bevallani a titkot. El kell árulnom, hogy van egy kis dugott pénzem és a helyét is le kell lepleznem ... összeszedtem utolsó maradék erőmet, intettem a feleségemnek és nagy nehezen, mély lihegések között kinyögtem: — Fiacskám, mondani szeretnék valamit... — Hallgass drágám Intett le . az asszony gyengéden és aggodalmaskodva —, neked most nem szabad beszélned ... Mindjárt itt lesz az orvos... •De én nem bírtam a háborgó lelkiismeretemmel, az önvád kínzó marcangolásával, megint összegyűjtöttem egy kts energiát, felemelkedtem a párnákon és újra belekezdtem: — Fiacskám, azt akarom mondani... Az asszony megsejtette, hogy valamt fontos dologról lehet szó, mert figyelmesen közelebb hajolt. E

bben a pillanatban én köhögtem egyet és utána azt vettem észre, hogy megkönnyebbültem, sokkal jobban érzem magam. Hirtelen elszállt a halálfélelmem is... — Mi van? — kérdezte Izgatottan a feleségem — mit akarsz mondani Eh, gondoltam, várok még egy kicsit... Visszafeküdtem a párnákra és hallgattam. Így menekült meg az én dugott pénzem Mi a tanulság? Nem kell semmit elsietni! Ül SZÓ 10 * 1985. január 23.