Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-22 / 21. szám, péntek

Mikojon és Koszigin üzenete iohnsonhoz Moszkva (CTK) — Anasztasz MikOlan, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke és Aleksze} Koszlgtn, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Johnson elnöknek hivatalba lépése alkalmából. Johnson székfoglaló beszédének visszhangja New York (CTK) — Johnson elnök székfoglaló beszédének első vissz­hangjából bizonytalanság olvasható kl A beszéd ugyanis közelebb áll a böl cselkedéshez, mint a politikához és a mindennapi élethez. A megfigyelők nem vártak meglepő nyilatkozatot az elnöktől, mégis úgy hitték, hogy meg említi a legégetőbb problémákaL Az igaz, hogy az elnök két héttel ezelőtt tartott beszámolót az unió állapotáról, melyben bel- és külpolitikai kérdések­kel ls foglalkozott. Azóta több üzene tet küldött a kongresszusnak, és a jövő héten terjeszti be a költségvetési javaslatot. Az amerikai szemlelrók ez zel magyarázzák azt a tényt, hogy az elnök beszédében nem mondott semmi újat és lényegeset. Az első tudósítások szerint a legna­gyobb jelentőséget annak az őszinte­ségnek tulajdonítanak majd, amellyel az elnök az amerikai életmód fogya tékosságalról beszélt. Feltételezhetően a közvéleményre hatással lesz John­sonnak az az ígérete, hogy még a mos­tani nemzedék életében kiküszöbölik az első számú ellenséget, mely szavai szerint Amerika gazdagságának elfe­csérlése, amikor számos család re­ménytelen szegénységben él. Beszédében felhívott a nemzetek közti ellenségeskedés megszüntetésé­re, mivel szavai szerint a világ elég nagy ahhoz, hogy mindenki saját mód­ja szerint keresse boldogságát. Üzenetéhez hasonlóan beszédét Is az jellemzi, hogy folytatni akarja a más országok belügyeibe való beavatkozás politikáját. Kormánypárti tüntetések Khartoumban Khartoum (CTK) — Khartoumban az elmúlt napokban számos nagygyű­lés és tüntetés volt, melynek résztve­vői elítélték a reakciós erők azon kí­sérletét, hogy kikényszerítsék a szu­dáni kormány eddigi politikai Irány­vonalának megváltoztatását. Január 18-án több szudáni jobboldali párt a kormánynak ultimátumot küldött, melyben azt követelik, hogy rendezzen március végéig választásokat, vagy azonnal adja be lemondását. Az Al Ajam közlése szerint a kormány visz­szautasította a jobboldali pártok kö­vetelését. A tüntetések résztvevői felhívták a kormányt, ne hagyjon fel az államap­parátus forradalmi átszervezésével és az ország politikai életének demokra­tizálásával. A tüntetők a kormány székhelye előtt jelszavakat kiáltottak: A nép a kormánnyal tartl Le a reak­cióval! Éljen az október 21-t forrada­lom! Csőmbe Londonban keres segítséget? London (CTK) — Jean Klbwe volt pénzügyminiszter. Csőmbe miniszter­elnök személyes megbízottja magán­látogatásra Londonba érkezett. Csőm­be eredetileg egy kormányküldöttség élén Brüsszelbe küldte Klbwét, de a belga kormány nem volt hajlandó őt fogadni, mivel véleménye szerint a politikai tárgyalásokon szükséges len­ne Csőmbe jelenléte. Kibwe londoni látogatása azt a fel­tevést váltotta kl, hogy Kibwe London. A KANADAI KOMMUNISTA PART Központi Bizottságának plénumán Wil­liam Kashtant választották a párt fő­titkárává. (CTK) A DAILY EXPRESS katonai tudósí­tójának közlése szerint a volt kon­zervatív kormány gazdasági okokból titokban korlátozta a V-tlpusú bom­bázó repülőgépek számát, míg Doug­las Home. a konzervatívak vezetője választási propagandájában a függet­len nukleáris erőre helyezte a fő hangsúlyt. (CTK) PABLO BALCAZART, a Prensa La­tina kubai hírügynökség kolumbiai tudósítóját letartóztatták, mivel állí­tólag kapcsolatban állt a kolumbiai portizánokkal. (CTK) DÁVID ROCKEFELLER, a Chase Manhattan Bank elnöke Peruban tár­gyal. Meg akarja szerezni a Banco Continental perui bank részvényeinek felét, hogy megerősítse az Egyesölt Államok helyzetét a perui gazdaság­ban. (ČTK) STEINMETZ, a nyugatnémet posta­ügyi minisztérium államtitkára a par­lamentben kijelentette, hogy a „gya­nús" postaküldeményeket törvény alapján kobozzák el Nyugat-Német­országban. A képviselők további kér­déseire nem volt hajlandó válaszolni. (CTK) MASSEMBA DEBAT, Kongó (Brazza­vllle) elnöke az Afrique francia fo­lyóiratnak adott Interjújában kijelen tette, hogy kormányának elsőrendű célja a népgazdaság alapjainak fel­építése a szocializmus elvei alapián. és a lakosság jólétének növelése. (CTK) KHARTÜMBAN Szövetség névvel új' politikai pártot alakítottak, mely tá­mogatja a kormányt. Célja az ország déli területe lakosságának egyesítése. (CTK) AZ AFRIKAI EGYSfiG Szervezeté­nek közvetítő és békéltető bizottsá­ga január 29-én Dar-es-Salaamban a kongói (Leopoldvllle) helyzet fejlő­déséről fog tárgyalni — jelenti az algériai külügyminisztérium. (ČTK) BARINAS venezuelai államban 200 politikai fogoly éhségsztrájkba lé­pett. így tiltakoznak a börtönökben alkalmazott embertelen bánásmód el­len. (CTK) A BURMA! külügyminisztérium je­lentése szerint Net Win tábornok, a Burmai Szövetség Forradalmi Taná­csának elnöke február 12. és 18. kö­zött Pakisztánba látogat. (ČTKJ ban Csőmbe látogatásáról tárgyal, amivel azt bizonyítanák Belgiumnak, hogy Csőmbe másutt ls kereshet se­gítséget. Újabb letartóztatások Alabamában New York (ČTK) — Az alabamal hivatalok tegnap 200 néger tüntetőt tartóztattak le Selma városában, ahol fel akarták magukat vétetni a válasz­tók listájára. Kedden is őrizetbe vet­tek több néger tüntetőt. Az Egyesült Államok déli államaiban az új törvény ellenére megfosztják a négereket a választási Jogtól. James G. Clark selmái rendőrfő­nök nem volt hajlandó fogadni a tün­tetőket, mivel ezek nem akartak az épületnek a kizárólag színes bőrűek számára fenntartott mellékbejáratán belépni. A letartóztatott négereket a város közelében létesített fogolytáborba szállították. Alabama államban a négerek pol­gárt jogafért küzdő mozgalmat Mar­tin Luther Klng Nobel-díjas néger lel­kész vezeti. A Szakszervezeti Világ­szövetség elnökségének ülése Moszkva (CTK) — Moszkvában teg­nap megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség elnökségének 47. ülé­se, melyet Renato Bitossi, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnöke nyitott meg. Az ülés résztvevői a VI. szakszer­vezeti világkongresszus előkészületé­ről fognak tárgyalni. Az előkészüle­tekről Louis Salllant, a Szakszerve­zeti Világszövetség főtitkára tart be­számolót. Az SZVSZ jövő évi költségvetéséről Edvtn Chleboun, az SZVSZ alelnöke számol be. Tárgyalnak majd az SZVSZ végrehajtó bizottsága 29. ülésének előkészületeiről ls. Tiltakozás az agresszió ellen Havanna (CTK) — Pínar del Rio tartományban a Niagara cukorgyár dolgozói nagygyűlést tartottak, me­lyen tiltakoztak a kubai ellenforradal. márok újabb támadása ellen. Az ülés résztvevői elítélték az amerikai Im­perializmus ügynökeinek gaztettét. Ez a támadás újból azt bizonyltja — írja a Hoy című kubai napilap —, hogy az Egyesült Államok kormánya figyelmen kívül hagyja a nemzetközi jog alapszabályait. Parlamenti pótválasztások Nagy-Britanniában London (CTK) — Nagy-Britanniá­ban két választókerületben tegnap parlamenti választások voltak. A vá­lasztások eredménye megmutatja, hogyan értékelik a választók a mun­káspárti kormányt Nuneatonban és Leytone-ban azért írtak kl pótválasz­tásokat, hogy képviselői mandátu­mot szerezzenek a munkáspárti kor­mány két új tagja — Couslns minisz­ter és Walker külügyminiszter — szá. mára. Merénylet az iráni miniszterelnök ellen Teherán (ČTK) — Teheránban a parlament épülete elótt merényletet követtek el Haszan Ali Mansur iráni miniszterelnök ellen. A biztonsági szervek a helyszínen letartóztattak egy 20 éves fiatalembert. A merénylő állí­tólag négyszer lőtt rá a miniszterel­nökre. Két golyó Mansur nyakába ha­tolt. A miniszterelnököt azonnal kór­házba szállították, s megoperálták. Az orvosok véleménye szerint állapota na­gyon súlyos. Későbbi jelentések sze­rint állapota egy kissé javult, de to­vábbra ls nagyon súlyos. Az orvosi közlemény szerint két lövés érte Man­sur testét, egy közülük az ütőér kö­zelében a nyakába hatolt. Az Iráni kormány közleménye sze­rint a merényletet Muhammas Bocha­raj diák követte el, akit a biztonsági szervek őrizetbe vettek. Nagy-Britannia további erősítésekel küld Malaysia térségébe, bár Sukar­no elnök kijelentette, hogy Indonéz f nem fog elsőként támadni, s a vi­szály békés megoldására törekszik. A képen: Angol rohamcsónakok Indo­nézia közelében. (ČTK felvétele J Újabb agresszió a VDK ellen Hanoi (ČTK) — Három amerikai és dél-vietnami hajó tegnap a kora reg­geli órákban Vinh Llnh térségében megtámadta Vlnh Thai falut, mely a demilitarizált övezet közelében fek­szik. A falu egyik lakosa megsebesült. A vietnami néphadsereg főparancs­nokságának összekötő bizottsága a vietnami nemzetközi ellenőrző és fel­ügyelő bizottságnál tiltakozott az újabb agresszió ellen. Hanoi (ČTK) — Xuan Thul, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere levelet küldött Souvan­na Phouma hercegnek, Laosz minisz­terelnökének, melyben tiltakozik az ellen, hogy a laoszi hivatalok bele­egyeztek abba, hogy az Egyesült Álla­mok VDK-ellenes provokációkra hasz­nálja fel Laosz területét. A levél meg­említi, hogy január 15-én három ame­rikai sugárhajtású repülőgép, amely Laosz területén szállt fel, bombázta Nghe An tartományban Muo Tip viet­nami falut. 1964 augusztusától novem­berig amerikai és laoszi Amerika-barát erők több ízben .bombázták és megtá­madták a VDK keleti területeit. Ezek az akciók megsértik a Viet­namra vonatkozó 1954. és a Laoszra vonatkozó 1962. évi genfi egyezmé­nyeket. Ellentétben állnak a Laoszi Királyság semleges politikájával, és a VDK elleni ellenséges megnyilvánu­1 áSS31 A VDK kormánya azt követeli, hogy a laoszi hivatalok ne támogassák az Egyesült Államoknak az indokínai há­ború kibővítésére irányuló tervét. A buddhisták ismét akcióban Döntő ütközetek a partizánok és a kormánycsapatok között Saigon (ČTK) — A buddhista Inté­zet és a Cao Dal szekta úgy döntött, hogy kilép a nép és hadsereg egysé­ges tanácsából, amely a múlt hét végén alakult. Kilépésüket azzal In­dokolják, hogy a tanács tagja Nguyen Cao Ky tábornok, a légierők főpa­rancsnoka, aki az új dél-vietnami kor­mányban az ifjúsági problémákat és sportot Irányító miniszter lett. A budd­histák azt állítják, hogy 'kinevezése ellentétben áll a tanács eredetileg tervezett függetlenségével. A tanács­nak eredetileg az lett volna a kül­detése, hogy összeegyeztesse a külön­böző álláspontokat. A Tíeng Vang lap szerint a katolikusok ls hasonló ál­láspontot foglalnak el. A buddhista egyház öt vezetője folytatja sztrájkját Tran Van Huong kormányának lemondásáig. További buddhisták — két polgári személy és három bonc bejelentette, hajlandó azonnal öngyilkosságot elkövetni, hogy így támogassák a kormány el­lent harcot. Az éhező boncok, akik a kormányt Így akarják rákényszeríteni a lemon-. dásra, a buddhista intézeti pögodá­ban tartózkodnak. Az Intézet udvarán nem tartózkodik senki, és a buddhisi ták vezetői úgy döntöttek, hogy a hí-, vők nem léphetnek az intézet terü­letére. Tegnap rövid időre engedé­lyezték, hogy a lakosság meglátogass sa az öt éhező főpapot A legutóbbi saigoni jelentés szerint a Tan Duc falu mellett folytatott harcok során a kormánycsapatok 24 katonája — köztük két amerikai tiszt — vesztette életét, 30-an megsebe­sültök, és 28-an eltűntek. A dél-vlethaml és amerikai Iégier erők e héten összpontosított táma­dást indítottak a Saigontól nyugatra levő hegység ellen. El akarják pusz­títani az állítólagos föld alatti folyo­sórendszert, melyet a partizánok használnák. A Skyraider típusú repü­lőgépek már 137 támadást hajtottak végre. KOMMENTÁRUNK: N em emlékszem, hogy valamikor ls valamelyik nyugatnémet kancel. lár, akár Adenauer, akár Erhard a Német Szövetségi Köztársaság fennál­lása óta azzal tért volna vissza va­lamilyen nemzetközi tárgyalásról, hogy tárgyalásai nem voltak eredmé­nyesek. Ügy látszik, a nemzetközi szokások közé tartozik, hogy minden tárgyalásnak sikerrel kell zárulnia. így volt ez a héten is, amikor Erhard visszatért Párizsból, ahol De Gaulle francia elnökkel folytatott beszélgetéseket: a kancellár úgy nyi­latkozott, hogy a tárgyalásokkal elé­gedett. Nagy elégedettség ... Hogy az elégedettség érzése úgy, mint sok más dolog, nagyon is re­latív, azt Erhard kancellár és De Gaulle tárgyalásainak eredménye ékesen bizonyítja. Csütörtök reggel ugyanis a lelkiismeretes újságolvasók a következőket állapíthatták meg: • Bonnban a nyugatnémet lapok­ból azt tudhatták meg, hogy a tár­gyalás Erhard számára eredményes volt; • a párizsiak a francia lapokból azt tudták meg, hogy a tárgyalások sikerrel zárultak De Gaulle elnök szempontjából; • a londoni sajtó viszont úgy tájé­koztatta olvasóit, hogy a tárgyalások egyáltalán nem voltak eredményesek. Áz elégedettség, vagy az elégedet­lenség, a siker vagy a kudarc vi­szonylagossága természetesen attól függ, hogy hogyan (télik meg a ki­indulási álláspontot. Erhard kancellár mindenekelőtt azért kereste fel De Gauüe-t, hogy valamilyen úton módon normalizálja Franciaország és Nyu­gat-Németország kapcsolatalt, ami Sok már magában véve ls több mint fur­csa két olyan ország között, amelyek két esztendővel ezelőtt „szoros együttműködési" szerződést írtak alá. Azoknak, akik csak ilyen keveset akartak, a beszélgetések eredménye, seknek mondhatók. Az 6 számukra tulajdonképpen sikernek számít már az a tény is, hogy a tárgyalások nem juliadlak kudarcba, és a „szövetsége­sekről" lévén szó, ez valóban szép eredmény. Bonnban vagy Párizsban még a leg­nagyobb derűlátók sem gondolhatták, hogy . De Gaulle és Erhard valameny­nyl kérdésben — amelyek jelenleg éket vernek a két ország közé — kö­zös nevezőre juthatnak. Az ütköző­pont: a katonai politika és az atom­fegyverkezés, a nyugat-európai poli­tikai integráció és Franciaország ál­lásfoglalása a német kérdésben. A hivatalos állítások szerint Erhard és De Gaulle egyáltalán nem fog­lalkozott a katonai politika kérdésel­vei, közelebbről az atomfegyverkezés­sel. Ezeket a problémákat fel sem ve­tették, mert kezdettől nyilvánvaló vort, hogy úgy sem egyeznének meg. Franciaország elutasítja az ún. sokol­dalú atomhaderő bármilyen formáját, amelynek megalakításától viszont Bonn azt reméli, hogy az atomfegy­ver ravaszára teheti a kezét. Bizonyára az sem véletlen, hogy közvetlenül Erhard párizsi útja elótt Johnson amerikai elnök szükségesnek tartotta kihangsúlyozni, hogy az Egyesült Államok az MLF megvaló­sítása mellett döntött. Kétségtelen, hogy az elnök e kijelentése bizonyos semmiért „felhívás" volt, de ugyanakkor Inte­lem Bonnak, hogy ne adja fel a nyu­gatnémet—amerikai szövetséget. ... jelentéktelen eredménnyel Erhard kancellár nemcsak a Bun­deswehr atomfelfegyverzésével ül meg két lovat egyszerre, hanem ezt teszi a nyugatnémet politika valamennyi terén ls. Örök Hamletként habozva nem tud dönteni: • az amerikai és a francia atom­erö között, • a De Gaulle által vezetett Kis­Európa, vagy a Nagy-Európa között, amelyhez Nagy-Britannia is hozzátar­tozna, • az NDK hatalmába kerítése és az atomfelfegyverkezés között, • a szocialista országokkal szem­beni realista álláspont és a revansiz­mus között. A katonai problémák kivételével De Gaulle ezekről a kérdésekről tárgyalt Erharddal. Mindketten kölcsönösen igyekeztek egymást meggyőzni, de a zárónyllatkozatból kitűnt, hogy csu­pán formálisan „egyeztek meg". Jel­lemző, hogy még csak egy közös köz­lemény kiadását Illetően sem Jutottak közös nevezőre, hanem csak nyilatko­zatot tettek közzé, amely éppen csak felsorolja a megvitatott problémákat. A nyugat-európai politikai Integráció­ról való további tárgyalásokkal kap­csolatban mindkét politikusnak az a véleménye, hogy „új megvilágításban kell megvizsgálni a problémát", de egyáltalán nem nyilatkoznak arról, hogy ez az új „megvilágítás" milyen Irányból történjék. Csupán „meg akar­ják találni a koncepciót", amely el­fogadható lenne további partnerek számára is. Itt felmerül a Közös Piac kisebb tagállamainak, Belgiumnak, vagy Hollandiának eddig kissé elha­nyagolt problémája, ezek ugyanis fé­lelemmel tekintenek a Bonn—Párizs tengely esetleges felújítása felé. Sok eszmefuttatás és kommentár foglalkozott a német problémával, amelyről De Gaulle és Erhard „Né­metország egyesítése" címén tárgyalt. Ezen a meghatározáson Bonn a Né­met Demokratikus Köztársaság uralá­sát érti. Taktikai, választási okokból, de azért is, hogy revansista politiká­jához kapcsolja a nyugati hatalmakat, a bonni kormány kezdeményezést színlel. E „kezdeményezés" hátterében azonban az az igyekezet áll, hogy akadályokat gördítsen a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak megjavításéi nak útjába. A nyugati hatalmak — az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, de Francia­ország is — az egyesítésről szóló nyu­gatnémet szólamokat nem kívánatos tehernek tartják, s ezért az elmúlj hetekben mindhárom nagyhatalom el«< utasította Bonn-nak azt a követelé­sét, hogy ez a három állam hívja fel a "Szovjetuniót a német kérdésről való tárgyalásra. Néhány évvel ezelőtt ép­pen De Gaulle volt az, aki elsőként jelentette kl, hogy el kellene ismerni az Odera—Nelsse német—lengyel ha­tárokat. Ezt pedig a francia elnök­nek Bonn nem tudja elfelejteni. De Gaulle ma ugyanazt hangoztatja, amit 1945-ben: „Egyetlen egy nemzedék életében Németország háromszor tá­madott meg minket... Soha többé nem akarjuk ezt a birodalmat". KAREL ClSAR 1985. Január 22. * ftj SZŐ 3

Next

/
Thumbnails
Contents