Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-17 / 16. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek ! BRATISLAVA 1985. JANUÁR 17. Vasárnap XVIII. ÉVFOLYAM 16. szám Ára 30 fillér UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A kivívott szabadságot megbecsüljük és munkánkkal tovább szilárdítjuk Košice szovjet Hadsereg általi felszabadítása 20. évfordulójának ünnepségei • Ivan Szem­jonovics Kuznyecovnak, a Szovjetunió bratislavai főkonzulának beszéde • Megkoszorúzták az elesett hősök košicei és dargovi emlékművét A. DUBCEK ELVTÁRS BESZÉDET MOND A KOSlCEl ÁLLAMI SZÍNHÁZBAN MEGRENDEZETT ÜNNEPI ÜLÉSEN. (ČTK f elv.) (CTK) — Hazánk első szabad kerületi székhelye — Košice — felszabadításának 20. évfordulója alkalmából tegnap volt a košicei Állami Színházban az SZLKP ke­let-szlovákiai kerületi bizottságának, a kerületi nemzeti bizottságnak, a Szlovák Nemzeti Front kelet-szlovákiai kerUleti bizottságának, a járási és városi pártszervek­nek, a nemzeti bizottságoknak s a Nemzeti Front más szervezeteinek együttes ünnepi iilése, amelyen részt vettek a dolgozók küldöttségei, néphadseregünk küldöt­tei, a košicei járással baráti kapcsolatokat fenntartó znojmói járás képviselői, számos vendég, az Ukrán SZSZK kárpátukrajnai területe, a rzeszówi vajdaság és a Borsod megyei dolgozók küldöttségei is. Jelen volt Ivan Szemjonovics Kuznyecov, a Szovjet­unió bratislavai fokonzulja is. Az ünnepséget megnyitó csehszlovák és szovjet állam­himnusz elhangzása után Alexander Dubček, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szóra, s a CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Köz­ponti Bizottsága nevében elmondatta üdvözlő beszédét. A kelet-szlovákiai metropolis történelmi jelentőségű jubileuma alkalmából Emil C h 1 e b e c, az SZLKP ke let szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára mon­dott ünnepi beszédet. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiában a kelet-szlovákiai kerület népe része­sült abban a nagy megtiszteltetésben, hogy elsőként üdvözölhesse felszabadítóinkat — a dicső szovjet had­sereg hős katonáit. A továbbiakban részletesen ismer tette azokat az állapotokat, amelyek a felszabadulás után voltak jellemzők Kelet-Szlovákiára. A kerület ipari termelése nem haladta meg az országos ipari termelés fél százalékát sem, s a mezőgazdasági termelés felapró­zott parcellákon a nagyon elavult termelőeszközökkel gazdálkodó parasztok kezében volt. Chlebec elvtárs azután a már szabad húsz év alatt elért eredményeket méltatva rámutatott arra, hogy ez nagyrészt a Szovjetunió önzetlen segítségének, támo gatásának köszönhető. E támogatás szemléltető bizonyí­tékai a kerület legfontosabb, nagyszabású építkezései, különösen a Kelet-szlovákiai Vasmű, a széles nyomtávú vasútvonal stb. építése. Hazánk felszabadulása óta 142 különböző üzemet építettek, illetve korszerűsítettek (Folytatás a 2. oldalon) Alexander Dubček elvtárs beszéde Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága nevében jókívánsá­gaimat fejezem ki Košice és egész Kelet-Szlovákia dolgozóinak annak 2Ü. évfordulója alkalmából, hogy a dicső szovjet hadsereg mindnyájukat fel­szabadította. Egyben sok sikert kívá­nok a szocialista hazánk további fel­virágoztatását célzó törekvéseikben és munkájukban. A második világháború vége felé Kelet-Szlovákia olyan események szín­helye volt, amelyek nagy jelentősé­gűek a hazánkban élő nemzetek s nemzetiségek újkori történelmében. Fekvése úgyszólván eleve elrendelte, hogy Csehszlovákia e része volt ha­zánk első felszabadított területe. Ke­let-Szlovákia, de különösen Košice ré­szesült abban a megtiszteltetésben, hogy ott alapozták meg, miként ren­deződjenek a politikai, szociális és nemzetiségi kapcsolatok a felszaba­dított hazában. Pártunk moszkvai vezetősége még jóval a dicső kárpáti-duklal hadmű­velet előtt — amikor hazánk népei még a fasiszta járom alatt nyögtek és sokan kételkedtek a háború kimene­telében — kifejezésre juttatta azt a szilárd meggyőződését, hogy a felsza­badulásnak kelet felől kell jönnie. A további fejlemények igazolták e fel­tételezés helyességét. A hitleri fasizmus elleni harc ter­hét főleg a Szovjetunió s dicső had­serege viselte, amely a második világ­háborúban elsöprő csapásokat mért a hitleri hadigépezetre. A szovjet nép hősiességével s nagy áldozatok árán hozta meg az elnyomott nemzetek szabadságát. A Szovjetuniónak, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban létrejött első szocialista világhatalomnak, ha­zánk és szabadságunk iránti magatar : tása nem alakult ki csupán a háború éveiben. Mellettünk állt azokban a nehéz időkben is, amikor a münche­ni árulást és a megszállást kellett el­szenvednünk. A Szovjetunió volt az első ország, amely nem ismerte el a müncheni egyezmény érvényességét, liátor, hős katonái a csehszlovák had­test katonáival együtt itt — Kelet­Szlovákiában — kezdték hazánk fel­szabadítását az embertelen fasizmus járma alól, s ezzel megteremtették nemzeti és szociális szabadságunk feltételeit. Teljes biztonsággal tudato­síthattuk, hogy népeink nem hoz­nak hiába áldozatokat a felszabadu­lásért vívott harcBan. A szovjet nép­nek ez, a történelemben páratlan s a felszabadulásunkat hozó magatartása sohasem halványul el népünk emléke­zetében s szivében. Örök időkre meg­őrzi az együtt ontott vérrel öntözött harctereken született jelszót: „Örök időkre a Szovjetunióval és soha más­Ként!" A Szovjetunió diadala, nemzeteink és nemzetiségeink felszabadítása egy­ben azt jelentette, hogy az azelőtt hatalmon levő szlovák klerofasiszta és magyar horthysta-klikk teljes ka­tonai, gazdasági, hatalmi-politikai, ideológiai és erkölcsi vereséget szen­vedett. Tiso, Tuka, Mach és társai hazaárulása nem volt csupán szemé­lyes ügyük. Kimagasló képviselői vol­tak annak a hatalmon levő áruló osztálynak, amely sárba tiporta a nemzeti szabadság lobogóját és a hit­leri fasizmust minden fenntartás nél­kül szolgálta. Hazánk dolgozó népe, a munkások s az értelmiségiek kommunista pár­IFolytatás • 2. oldalon) Újult erővel folytatódnak a dél-vietnami harcok Az amerikaiak további százezer embert akarnak mozgósítani • Tömegtüntetés Tokióban a dél-korai beavatkozás ellen • Józa­nabb hang Saigon (ČTK) — A dél-vietnami partizánok Saigon vidékén néhány he­lyen megtámadták a kormánycsapatok hadállásait. A 9 órán át tartó legna­gyobb ütközet a fővárostól 30 kilomé­terrel délkeletre zajlott le. Taylor amerikai nagykövet és West­moreland tábornok, az amerikai csa­patok dél-vietnami parancsnoka az amerikai segítség növeléséről tárgyal a saigoni vezetőkkel. Az Egyesült Ál­lamok felajánlotta, hogy vállalja a hadsereg százezer főnyi bővítésével járó költségek fedezését. A dél-viet­nami hadseregnek ebben az esetben 660 ezer katonája lenne. A tárgyalásokon a belpolitikai hely­zetet is megvitatták. Phan Khac Suu kormányfő keresi a megegyezés lehe­tőségét a buddhisták vezetőivel, akik kijelentették: további tüntetéseket rendeznek Tran Van Huonq kormánya ellen, s önkéntes tűzhalállal próbál­ják lemondásra kényszeríteni a kor­mányt. Ernest Gruening amerikai demok­rata szenátor bírálta a kormányt, mert több latin-amerikai országnak java­solta, hogy küldjenek legalább „jel­képes" csapategységeket Dél Vietnam­ba. A szenátor javasolta, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel egyol­dalú beavatkozásával, és vonja ki csa­patait Dél-Vietnamból. Pak Csüng Hi dél-koreai köztársa­sági elnök felszólította a parlamentet, vitassa meg és hagyja jóvá dél-koreai csapatok kiküldését Dél-Vietnamba. A kormányzó Demokrata Párt támo­gatja ugyan a javaslatott, több kép­viselője mégis ellenzi, hogy beavat­kozzanak Dél-Vietnam ügyeibe. Tokióban ötezer Japánban elő ko­reai tiltakozott a szöuli rendszer dél­vietnami beavatkozása ellen. A tün­tetők levélben .fordultak az Egyestilt Államok és Dél-Korea kormányához, s a dél koreai csapatok kiküldésének megakadályozását követelték. Japán­ban attól tartanak, az Egyesült Ál­lamok azon mesterkedik, hogy a dél­vietnami helyzet nemzetközi viszállyá fajuljon. Párt- és kormánybizottság a szocialista Varsó fejlesztésére Wladyslaw Gomulka Varsó gazdasági távlatairól Varsó (ČTK) — Varsóban befejező, dött a LEMP városi bizottságának ér­tekezlete. Az értekezleten befejezésül Wladyslaw Gomulka, a LEMP Közpon­ti Bizottságának első titkára beszélt a lengyel főváros jelenlegi állapotá­ról és fejlődésének távlatairól. Országszerte új munkalehetősége­ket keli biztosítani a fiatalság szá­mára, Varsóban pedig ugyanakkor munkaerőhiány van. A következő öt­éves tervben a varsói üzemeknek to­vábbi 80 000 embert kellene foglalkoz­tatniuk. Gomulka rámutatott arra, hogy ez szükségszerűen új családok beköltözését eredményezné. Gomulka azt javasolta, hogy a következő öt év­ben Varsó saját erejéből oldja meg a munkaerőproblémát. A varsói üzeme­ket három kategóriába kell osz­tani. Az elsőbe azok tartoznak, me­lyeket tovább kell fejleszteni, a má­sodikba azok, amelyek megmaradhat­nak a jelenlegi színvonalon, a har­madikba azok, melyeket más városok­ba kell átköltöztetni. A beruházási eszközöket a meglevő üzemek korszerűsítésére kell fordíta­ni, nem pedig újak létesítésére. Gomulka elvtárs azt javasolta, hogy Varsó ipari fejlesztésére nevezzenek ki párt- és kormánybízottságot. A kongói ifjúság szemben áll a véres Csombe-rendszerrel Összeül az Afrikai Egység Szervezetének Kongó-bizottsága Dar-es-Salaam (ČTK) — A kongói ifjúság az ország minden részében harcban áll Csőmbe zsoldosaival. A fiatalok az őserdőkben kapnak igé­nyes katonai kiképzést — jelentette ki Constantin-Marie Klbwe, a Kongói Nemzeti Mozgalom ifjúsági szerveze­tének főtitkára. — A hazafis erők zö­mét az ifjúság alkotja. Az imperia­lizmus és a kapitalizmus ádáz el­lenfeleiként kerülnek ki az őserdők­ből, s nemcsak tökéletesen kezelik fegyvereiket, hanem halált megvető bátorsággal vesznek részt a nehéz hadműveletekben. A betolakodó im­perialisták ellen még kisfiúk is har­colnak. Jomo Kenyatta kenyai köztársasági elnök január 29-re összehívta az Af­rikai Egység Szervezete Kongó-bizott­ságának ülését. Moszkvában, a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának afrikai intézeté­ben kegyelettel adóztak a négy év­vel ezelőtt meggyilkolt Patrlce Lu­mumba emlékének. Az ülés részvevői követelték a belga és más idegen zsoldosok kivonását Kongóból, vala­mint mindennemű támoMtás megvo­nását Csombétól. Meggyilkolták Burundi miniszterelnökét CSŐMBE A HÁTTÉRBEN? Bujumbura (ČTK) — Bujumburában hivatalosan megerősítették, hogy Pier­re Ngendandumwe, Burundi minisz­terelnöke pénteken az esti órákban gyilkosságnak esett áldozatul. A nyo­mozás során két személyt letartóztat­tak. Bujumbura utcáin katonaság és rendőrség cirkál. Ngendandumwe a független Burun­di második miniszterelnöke volt. Ta­valy áprilisban elmozdították, s he­lyét Albin Nyamoya vette át. Nya­moya kormányát január 9-én megdön­tötték, s az új kormány megalakítá­sával ismét Ngendandumwét bízták meg. Burundi a múlt év végén a Csombe­kormány támadásainak céltáblájába került, mert támogatja a kongói nem. zeti felszabadító mozgalmat. Talál­gatják, vajon a kormányban bekövet­kezett személyi változások és Ngen­dandumwe meggyilkolása nem függ-e össze a kongói eseményekkel. A sajtóirodák szerint a gyilkos me­rényletet akkor követték el, amikor a miniszterelnök elhagyta a kórházat, ahol felesége szült. A pardubicei Teslában a múlt év végén kezdték meg Mimóza védjegyű televíziókészülékek gyártását. Ez idén már több ezret adhatnak belőle a szakkereskedésekbe. Képünkön: Ebben a részlegben végzik a bejejezö sze­relést és az ellenőrzést. (J. Finda f elv. — ČTK J

Next

/
Thumbnails
Contents