Új Szó, 1965. január (18. évfolyam, 1-29.szám)

1965-01-16 / 15. szám, szombat

i Keief-sÉiiii Vosmíí építése országos ügy (Folytatás az 5. oldalról) közelebbi években tudásuk lényeges növelésével kell számolnunk azoknál' a munkásoknál is, akik magasabb osz­tályokban dolgoznak. Előzetes slem­zés szerint a legközelebbi években körülbelül 500 munkást kell megnyer­ni a tanulásra. Annak, hogy a dolgozókat bekap­csoljuk a szakképzettség növelésének folyamatába — a Kelet-szlovákiai Vasműben a korhatár szempontjából megvannak a kedvező feltételei. A munkások átlagos életkora 26, a műszaki-gazdasági dolgozóké 28 óv. A Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói lé­nyegében tehát fejlődőképes fiatal emberek. Szükséges, hogy a Kelet­szlovákiai Vasműben a dolgozók kép­zésére és nevelésére irányuló intézke­déseket alaposan megfontolják, mivel ide helyeződik át a káderek előkészí­tésének súlypontja. A cél elérése érdekében teljes egészében ki kell használni a Kelet­szlovákiai Vasmű vállalati intézetét és vállalati műszaki iskoláját. Ezek. te­vékenységét arra kell irányítani, hogy az teljes egészében megfeleljen az iskolaügy ós az ifjúság nevelése to­vábbi fejlődéséivel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága ülésén ki­tűzött alapelveknek. Ugyanakkor job­íian ki kell használni a Kohászati és Gépészeti Főiskolák tanszékeit, vala­mint a többi ipariskolát Košicén. — * — Kedvező eredményeiket értünk el a munkásutánpótlás nevelése terén. Tekintettel a kelet-szlovákiai kerü­let munkaerő-tartalékának kor ós ké­pesítés szerinti összetételére — a dol­gozók szakképzettsége növelésének alapja a munkásutánpőtlás nevelése lesz. Ezt kell szem előtt tartani a beruházási politikában a végleges ta­nonciskola építésénél is és meg kell teremteni annak feltételét, hogy a ta­noncképzés már az 1967—68-as isko­laévben teljes egészében megkezdőd­hessen. Nem számíthatunk arra, hogy 1966 után is a gyakorlatból toboroz­zuk a szakembereket. Nem klelégítőeik az eredmények a szakembereknek a Vasműbe való át­irányítása szempontjából. Azokban az üzemekben, amelyek ezt feladatul kapták, nem teljesítik a szakemberek toborzásának tervét. Ennek fő oka az, hogy a Kelet­szlovákiai Vasmű szántára a dolgozók kiválasztásának és^bfžWŠftáááWÔtk kér­désével az illető üzemek pártszervei és szervezetei, a vállalat vagy üzem­vezetőség, a társadalmi szervezetek és a nemzeti bizottságok illetékes szervei nem foglalkoztak elég követ­kezetesen. A gyakorlat azt mutatja, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű szá­mára folytatott toborzási akciókat egyesíteni kell. Úgy véljük, hogy e feladatok telje­sítését az állami szervezett to-borz; .» színvonalára kell emelnünk, akárcsak az előnyben részesített ipari üzemek­nél és építővállalatoknál. Szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács e feladat teljesítését rendszeresen el­lenőrizze és hatékony intézkedések­kel segítse. A Kelet-szlovákiai Vasműtől elvár­juk, hogy biztosítja a Vasmű kapcso­latát azokkal, a vállalatokkal, ame­lyekre a feladatokat szétírták, hogy a dolgozók kiválogatását állandóan napirenden tartja és személyes beszél­getéseket folytat azokkal, akiket a Vasmű részére az üzenteknek át,kell engedniük. Az 1935-ben üzembe helyezett to­vábbi kapacitások megkövetelik a dolgozók létszámának lényeges növe­lését. Túlnyomórészt kohászati szakembe­rekre, valamint lakatosokra, villany­szerelőkre, hegesztőkre és hasonló szakemberekre van szükség. A dolgo­zók létszámát főleg azokban a ter­melési egységekben kell növelni, amelyeket az idén helyeznek üzembe. A megfelelő számú dolgozó biztosí­tása igényes feladat. A forrásokat il­letően a terv arra számít, hogy az ipari munkásutánpótlás 7 százalékát a szaktanintézetek végzett növendé­keiből, ' 32 százalékát az iskolákból visszatért munkásokból, 22 százalékát az egységes szervezett munkaerő-to­borzás útján töltik fel. A fennmaradt 32 százalékot a kelet-szlovákiai kt rii­letben kell biztosítani szervezett és szabad toborzással. A dolgozók toborzása és állandósí­tása a Kelet-szlovákiai Vasmii szá­mára szorosan összefügg az elszállá­solás, az étkeztetés, a közszolgáltatás, valamint a kulturális és a társadalmi élet kérdéseivel, a feltételek megte­remtésével. Az e téren elért színvonal lénye­gesen különböző. Alapjában véve meg­oldódott a dolgozók étkeztetése a Vasmű területén. Többet kell azonban tenni a dolgo­zók jobb ellátása érdekében az új városnegyedekben. Az üzlethálózat építőse a lakásépítkezés mögött ma­radt és az ideiglenes üzletek nem elé­gítik ki a vásárlók igényeit. Ezért a košicei városi és kerületi irányító szervek elsőrendű feladata, hogy meggyorsítsák a tervezett áruházak építését. Nem kielégítő a helyzet a bölcsődék és az óvodák építése terén. Bizonyos javulás várható azonban az idén, ami­ikoris bölcsődéket 190 férőhellyel, óvodákat pedig 120 férőhellyel adnak át rendeltetésüknek. Meggyőződésünk, hO'gy a kerületi beruházó szerv, va­lamint a Magasépítő Vállalat dolgo­zói mindent megtesznek e terv meg­valósítása érdekében. Igen bonyolult a helyzet a dolgo­zók elszállásolása terén. Annak elle­nére, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű 1965 folyamán 1080 lakást kap — a helyzet megjavítása érdekében még számos intézkedés szükséges Első­sorban is meg kell gyorsítani az ezerágyas munkásszálló építését, hogy ezt még az idén átadhassák rendeltetésének. Továbbá szükséges, hogy a Kohó­építő Vállalat teremtse meg a vasmű dolgozói számára a lakóterületek fo­kozatos átadásának a feltételeit. Ezenkívül a Kelet-szlovákiai Vasmű vezetőségének, párt és szakszerveze­tének intézkedniük kell, hogy az el­szállásolás megjavítása érdekében maximálisan kihasználják a szövet­kezeti lakásépítkezés önsegélyező formáit. A Kelet-szlovákiai Vasmű építésé­ben és az új üzemegységekben elért eredmények szorosan összefüggenek a párt politikai-szervező, és ideoló­giai-nevelő munkájával. Ebből a mun­kából — a kerületi és a járási párt­szervek Irányításával — különösen az üzemi és az építkezési pártbizottság 6s az általuk irányított pártszerveze­tek veszik kl részüket. Az építkezés és a termelési részle­gek pártszervezeteire az a feladat há­rul, ho'gy a dolgozók erőfeszítését az állőalapok idejében történő üzembe­helyezésére, továbbá arra összpon­tosítsák, hogy az új üzemegységekben minőségi szempontból kifogástalanul .teljesítsék a termelési feladatokat. Ez a munka nagyon bonyolult, mert a • munkacsoportok különböző politikai és szakmai színvonalú és különféle nemzetiségű emberekből tevődnek össze. Az építkezés gyors üteme, az arány­lag széles, sokrétű és állandóan vál­tozó munkafront, a befejező munká­Uitnk .és ..z új termelés megindulása ebben az időszakban nagy igényeket támaszt a dolgozókkal szemben, s a pártmunka szervezési felépítésének, formáinak és módszereinek rugalmas alkalmazjkodását követeli meg. Űgy látszik, a pártszervezetek át­érzik e feltételek bonyolultságát, s mindennapi munkájukban a kitűzött feladatok teljesítéséihez a legmegfe­lelőbb formákat választják. A párt po­litikai munkájának tartalmát főleg a felsőbb pártszervek határozatai adják, a: islyek elsősorban a munkatermelé­kenység növelésére, a minőség, a gaz­daságosság ós az ideológiai nevelő­munka állandó elmélyítésére irányul­nak. E határozatok értelmében a pártszervezetek tavaly a dolgozókat főleg arra mozgósították, hogy túl­teljesítsék az állami terv feladatait, s gazdaságosabbá tegyék a termelést. Ez megmutatkozott a Kelet-szlovákiai Vasmű építőinek aktivizálódásában is, ami a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából szervezett szocia­lista munkaversenyben bontakozott ki. A szocialista munkaversenybe a vasmű dolgozóinak és építőinek 80 százaléka bekapcsolódott. Az ered­mény főleg a tavalyt beruházási terv sikeres teljesítésében, a munkater­melékenység növelésében, az építő és szerelőmunkák minőségének lényeges javulásában, és a tervezett önköltség csökkentésében jutott kifejezésre. Az építkezés közös feladatain kí­vül az építkezési pártbizottság űgy irányította a szállító vállalatokat, hogy a kohászati munkafolyamatok legfontosabb építkezéseinek felada­tait teljesítsék. A munkacsoportokat ellenőrizte és aktivizálta, hogy a mű­szaki ütemtervben kitűzött határidő­ket betartsák. Az építkezés feladatainak sikeres megvalósítása megköveteli a szakszer­vezet és az ifjúsági szövetség helyes irányítását. Az építkezési pártbizott­ság a szakszervezet tevékenységét elsősorban a dolgozók kezdeményezé­sének kibontakoztatására, a szocia­iisia munkaverseny fejlesztésére, s a dr igozókról való szociális gondosko­dásra irányította. A szocialista mun­kaverseny súlypontja az üzemi és a vállalati verseny fejlesztése, a szocia­lista munkabrigádokról és a felsza­badulási versenyben részt vevő kol­lektívákról való gondoskodás, s a mozgalom további elmélyítése. Ez az alapja az építkezésben részt vevő szállító vállalatok közös felajánlásai­nak. Így versenyeznek a nagyolvasztó építői a „hazánk felszabadulása 20. évfordulójának építkezése" címért. Ilyen közös kötelezettségvállalást tet­tek a kohászati munkafolyamatok töb­bi építkezésén is. A vasmű keretében ugyanakkor versenyeznek „A Kelet­szlovákiai Vasmű legjobb építője" címért is. A vasmű építése óta a kollektívák és egyének egész sora nőtt ki, s ezek a többi dolgozóknak példát mutat­nak az önfeláldozó munkában, a fe­gyelemben és kezdeményezésben. Ilyen például Tóth László, Ján Tomka kollektívája, Branislav Devečka és Macura ácscsoportja, Ján Táncos és Stefan Trusa munkacsoportja, Salvet építészvezető, Pauer mérnök, Stefan Gubek csoportvezető és számos sze­relő kollektíva. Az eredmények mellett azonban még számos fogyatékossággal is ta­lálkozunk a szocialista munkaver senyben. Gyakran elmarad a közös szocialista felajánlás teljesítésének ér­tékelése. Sok probléma van még a párt politikai munkájában is. Ezeket az építkezés pártszervezetének meg kell oldania. A Kelet-szlovákiai Vasmű termelé­si üzemegységeiben működő pártszer­vezetek felépítése a vállalat saját gazdasági felépítésének feltételeihez igazodik. Az üzemi pártbizottság és az alap­szervezetek arra nevelik a Kelet-szlo­vákiai Vasmű gazdasági dolgozóit funkcionáriusait és minden dolgozó­ját, hogy a kitűzött feladatok telje sitéséért felelősséget érezzenek. Ezt bizonyítják a tavalyi tervteljesítés eredményei, amikor a Kelet-szlová­kiai Vasmű dolgozói nemcsak túltel­jesítették, hanem túl is teljesítették az aktív intézkedések keretében vál­lalt kötelezettségeiket. Ez főleg ab ban mutatkozott meg, hogy az ön költségeken nyolc millió koronát ta karltottak meg, az árutermelési ter vet 50 millió koronával túlszárnyalták, növelték a munkatermelékenységet, javították a gyártmányok minőségét és lényegesen csökkentették a selej­tet. Az említett eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult: Slapka kollek­tívája a kétszékes hengersoron, Fiker kollektívája a hídüzemben, Greša if­júsági csoportja a járműjavító mű­helyben, Tatraj elvtárs, az ötszékes hengersor első mestere, Sember elv társ, a hldiizem lakatosa stb. A ter­vezett feladatok teljesítése terén el­ért jó eredményekért a Kelet-szlová­kiai Vasmű elnyerte „a Sžlovák Nem­zeti Felkelés 20. évfordulójának vál­lalata" címet, s a járási pártbizottság a vállalatot bejegyezte becsületköny vébe. A kerületi és a Járási pártbizott­ság, a párt- és társadalmi szerveze­tek előtt most az a feladat áll, hogy a társadalmi nevelőmunkát hatéko­nyabban szervezzék és irányítsák. Figyelembe kell venni a kelet-szlová­klai kerület sajátos kérdéseit, amit a munkásosztály tagjai számának ro­hamos növekedése s az új tagok osz­tályöntudatával szemben támasztott követelmények váltottak ki. A dolgozók számának szükségsze rű növekedése megköveteli, hogy az egyes üzemegységekben, munkahelye ken ügyeljünk a kommunisták helyes megoszlására, és gondoskodjuk a párt­tagok létszáma növekedésének és ösz­szetételének szabályozásáról. Kelet'Szlovákia dolgozóiban — Job­ban mint eddig — táplálni kell a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­gal, valamint az itt épülő óriási vas­művel kapcsolatban érzett büszkesé­get, melynek építésében aktívan részt vesznek. Ugyanakkor alaposabban és érezhetőbben kell megoldani Košice gyors fejlődésének problémáit. Szük­séges, hogy a helyi szervek ezeket a kérdéseket nagyobb következeteség­gel, a szükséges körültekintéssel és előrelátással oldják meg, és a kü­lönféle fogyatékosságokat, melyek a város dolgozóit gyakran fölöslegesen keserítik — rugalmasabban szüntes­sék meg. A kelet-szlovákiai kerület jellegze­tességei közül figyelembe kell venni a lakosság nemzetiségi összetételét is, azt, hogy a cigány származású pol­gároknak igen nagy a száma, s tekin­tetbe kell venni a dolgozók kultu­rális és műveltségi színvonalát. A Kelet-szlovákiai Vasművet építő dolgozók igyekezetét a következő idő­szakban az olyan döntő feladatok el­végzésére kell összpontosítani, mint amilyen a gépek és berendezések szállítása, szerelése, valamint a ki­terjedt befejező építési munkálatok. Gondoskodni kell a szakemberek to­borzásáról, a lakásépítésről, az új la­kónegyedek polgári ellátottságáról, s szem előtt kell tartani a Kelet-szlo­vákiai Vasmű dolgozóiról való sokol­dalú gondoskodást. Meggyőződésünk, hogy a párt céltu­datos politikai-szervezőmunkájával, a dolgozók ezreinek nagyobb kezdemé­nyezésével, öntudatos fegyelmezett­ségével és önfeláldozó munkájával az igényes feladatokat sikerül teljesíte­ni. A tizenkettedik óra S aigontól délre, a főváros közvet- A terület elvesztése a csendes óceáni len közelén, Binli Ghiánál vi- nagyhalalmi pozíció végét jelenti. Ci­vott többnapos ütközet a dél-vietnami nikusan a kormány szemére veti, hogy háborúnak nemcsak a legnagyobb a második világháborúban és a dél­csatája volt, hanem félreérthetetlen koreai háborúban feláldozott sok ezer figyelmeztetés is, hogy az Egyesült halott és sok millió dollár arra köte­Államok és bábrendszere számára lezi az Egyesült Államokat, hogy min­ütött a tizenkettedik óra. Minden hét dent megtegyen pozíciója védelmében. és minden nap a teljes katonai vere- Véleménye szerint a vietnami vereség ség közeledtét jelenti. Itt már nem után Thaivan fél évig sem maradna segít a napi kétmillió dolláros ame- amerikai kézen, utána következnének rikai segély növelése, további ameri- a Fülöp-szigetek, aztán Japán is visz­kaí tanácsadók, katonák Vietnamba szakövetelné Okinavát, és a láncreak­szállítása, sem a dél-koreai rendszer- ciót nem lehetne megállítani. Az tői kicsikart kétezer katona. Nem segítenek az amerikai nagykö­vetségen jutószalagon gyártott kormányok, sem a Pentagonban kiagyalt stratégiai sakkhúzások. A sokat emlegetett „hadüzenet nélküli háború" teljes ­zsákutcába jutott. Hi­hetetlen anyagi és emberáldozatokkal ideig-óráig még műkö­désben lehet tartani e „nagy húsdarálót", a győzelemről azon­ban már a legelvakul­tabb politikusok is igen keveset beszél­nek. Egyesült Államok el­vesztené egész Ázsiát. Ezek után Alsop síkra száll a háború folytatása mellett, amelynek egyetlen módja a fegyveres konfliktus kiszélesíté­se, kiterjesztése a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságra. En­nek beláthatatlan kö­vetkezményeiről azon­ban már hallgat. Az Egyesült Államok ve­zetői azonban bizo­nyára azt is fontolóra veszik, hová vezethet­ne egy ilyen veszedel­mes kaland. Nézzük csak meg közelebbről, mi a Washington egyelőre tanulmányoz­helyzet az Egyesült Államokban, ahon- z a a helyzetet, és azt mérlegeli, hó­nán a dél-vietnami véres eseményeket gy a n lehetne a legkisebb „presztis­irányltják, és mi a helyzet a kataszt- veszteséggel" olyan megoldást talál­rofális politika végrehajtásának szín- ni, amely lehetővé tenné az amerikai helyén? befolyás megőrzését is. B POLITIKAI MEGOLDÁS VAGY VERESÉG Az Egyesült Államokban sokan kép­telenek megérteni, felfogni, hogy a világ leggazdagabb országára, kato­nailag egyik legerősebb hatalmára ve­reség vár Dél-Vietnamban. Az ameri­kai propaganda-masinéria annyira te­lebeszélte az emberek fejét az Egye­sült Államok legyőzhetetlenségéről, hogy a Saigonból kudarcokról, vere­ségekről egymás után érkező hírek egészen elveszik a lakosság tájékozó­dási képességét. De nemcsak a köz­vélemény többsége, hanem a kormány is csalódottan, tanácstalanul vár va­lami csodára. Nehéz lenne kitalálni, miben reménykedik. Annyi azonban bizonyos, hogy a különféle monopo­lista csoportok egymásnak ellentmon­dó tanácsai, nyomása huzavonára, la­tolgatásra készteti Johnson elnököt. Vannak azonban az Egyesült Álla­mokban is sokan, akik reálisan fel­tudják mérni a helyzetet, és sürgetik a kormányt, hogy szüntesse be a ka­tonai intervenciót, s politikai tárgya­lások útján próbálkozzék kijutni a nehéz helyzetből. Morse szenátor fel­szólította az elnököt, hogy készítse elő a tárgyalások útját. Walter Lipp­man, a neves publicista pedig azt ta­nácsolja, hogy mielőtt az Egyesült Államok teljes vereséget nem szen­ved, vonuljon ki egész Délkelet-Ázsiá­ból. A tekintélyén esett csorba még mindig jobb, mint a teljes kudarc. Kü­lönben is, egy ilyen visszavonulás nem veszélyezteti Amerika csendes­óceáni hatalmát. Egyre több szó esik az amerikai sajtóban Délkelet-Ázsia semlegesítésé­ről. Szárnyra keltek olyan hírek is, miszerint Washington titokban már kapcsolatba lépett a felszabaditási fronttal és a VDK-val jbár ezt cáfol­ta az amerikai külügyminisztérium/, egyes kommentátorok pedig azon vi­tatkoznak, milyen is legyen Dél-Viet­nam semlegessége? Nyíltan ellenzik az antiimperialista „pozitív semleges­séget", és azon törik a fejüket, ho­gyan lehetne a svájci semlegességhez hasonló kormányformát (federációval együtt) biztosítani e sokat szenvedett földrészen, és hogyan lehetne megtar­tani az Egyesült Államok befolyását. Természetesen mindezek csak eszme­futtatások, de Jellemző a helyzetre, hogy kénytelenek ezzel a gondolattal is foglalkozni. • A HÁBORÚ KITERJESZ­TÉSÉNEK HÍVEI Vannak az óceánon túl szép szám­mal olyan befolyásos emberek is, akik a háború folytatása és kiterjesz­tése mellett kardoskodnak. Ezen kö­rök egyik szószólója J. Alsop, az is­mert amerikai hírmagyarázó, aki a „vállalt kötelezettségekre" hivatkozva váltig azt hangoztatja, „elég erősek vagyunk, hogy ezt a háborút megnyer­jük". Az utóbbi években Alsop sokszor járt Saigonban, és kertelés nélkül ő is beismeri: „az Egyesült Államok Viet­namban nagyon közel áll a vereség­hez". De mindez csak arra jő, hogy megijessze az amerikaiakat, hogy Viet­nam a vereségsorozatok kezdete lesz. • MARAKODÁS, KIEGYEZÉS ÉS ÚJABB CIVAKODÁS Mi a helyzet Saigonban? Az AP amerikai hírügynökség tudó­sítója így ecse jli a helyzetet: „1965 elején Saigonban már jófor­mán sem a vietnami, sem az amerikai személyiségek nem kételkednek ab­ban, hogy a háborút elvesztették. A kérdés csupán az, mikor válik nyil­vánvalóvá a vereség, és hogy egyál­talán létezik-e valamilyen reménysu­gár a helyzet megváltoztatására. A tudósító szerint a dél-vietnami kormányt egyáltalán nem támogatja a nép, a partizánok sikereiket nem a külső támogatásnak (ahogy az ame­rikai propaganda hirdeti), hanem a vietnami nép segítségének köszönhe­ti. ...A háború a katonák-közötti cl­vakodással, tisztogatásokkal, parancs­nokleváltásokkal és puccsokkal már harmadik éve folyik. A legjobb kato­nai egységeket már 1960 óta azért rendelik Saigonba, hogy hajtsanak végre vagy akadályozzák meg az ál­lamfordulatot, és törjék le a népi meg­mozdulásokat. Jellemző, hogy miköz­ben Binh Ghiánál tetőfokára hágott a nagy csata, a dél-vietnami táborno­kok 30 kilométerre a fővárostól a Cab St. Jacques tengerparti üdülőben vi­tatkoztak politikai irányvonalról." Közben Saigonban színpadi bohó­zatra emlékeztető hatalmi harc folyik az egyes -politikai csoportok között. A közel 50 párt és politikai szervezet mindegyike szeretne beleszólni a ve­zetésbe. A két fő rivális azonban a polgári és katonai klikk, amelyeknek végnélküli versengése tovább mélyíti a válságot. A legutóbbi napokban amerikai nyo­másra a tábornokok ugyan „kibékül­tek" a polgári kormánnyal, de a leg­újabb jelentések szerint megint he­lyet kapnak miniszteri posztokon a katonák is. Ez a foltozgatás azonban hiábavaló; a lakosság többsége nem hisz az egymást váltogató báboknak, és a kormány lemondását követeli. Ma e küzdelem egyik legjelentősebb ereje a buddhista szervezetek és a diákok, amelyek újabb és újabb tün­tetéseken követelik a kormány távo­zását. • SZŰKÜL A HUROK Miközben a kormánycsapatok kezén levő kis „szigeteken", városokban egymást érik a tüntetések, a partizá­nok egyre közelebb nyomulnak a fő­városhoz. A Viet Cong csaknem teljesen be­zárta Saigon körül „az acélgyűrűt", és egyes fegyveres propagandacso­portjai minden éjszaka a Majestíc saigoni szállóval szemben, a folyó túloldalán levő községekben tevé­kenykednek — írja az AP tudósítója. A káosz és zűrzavar egyre nagyobb méreteket ölt. Washington még két­ségbeesetten megkísérli elodázni a közelgő vereséget. Kérdés meddig si­kerül? SZOCS BÉLA O] r S * 1965. január 1B.

Next

/
Thumbnails
Contents