Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-12 / 345. szám, szombat

ANDREJ SIRÄCKY AKADÉMIKUS: A szlovák és a magyar szocialista nemzedék közös útja A DAV FOLYÓIRAT MEGALAPÍTÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJÁRA AZ Oj, HALADÖ NEMZEDÉK felsorakozására mindig a történelem fordulópontján kerül sor. Akkor, midőn recsegve-ropogva romba dől a régi, hogy átadja helyét a születő új társadalomnak. Az ilyen drámaian mozgalmas korban az objektív áramlat (amely a haladó irányzat képviselője) magával ragadja mindazokat, akik szembe helyezkednek a régi, korhadt, elavult világgal. Az újkori történelemben a fordulat Időszaka az első világháború éveiben, főleg a világííäború Végefelé következett be. Ezekben az években — különösen 1917-ben — a régi elavult társadalmat nemcsak az ágyúk dörgése remegtette, hanem a vérző világrészek népes tömegeinek elégedetlensége, kétségbeesése, haragja és gyűlölete is. A történelem nagy viharaira, a forradalmakra és a születő új korszakokra nemcsak az jellemző, hogy radikális politikai és szociális változások követelnek helyet maguknak, hanem az is, hogy a szociális viszonyok megváltoztatásával átalakul az emberek egész élete, gondolkodása, nézetei és érzései, megváltozik a korszak egész életfelfogása. A változások eme komplexumában alkotóelemként lényegében megtalálhatók a múlt vívmányai, haladó példát, valamint a jövendő úttörőinek merész álmai és eszményei ls. A történelem forradalmi változásai minden — úgymond — „térbelileg" elérhető területen éreztetik hatásukat. Igaz, hogy a forradalmi hullám erőssége nem minden területen egyforma. Ereje aszerint módosul — csökken, vagy növekszik —, hogy az adott országban milyen mértékben éleződtek ki a szociális (és más) konfliktusok, s mennyire érett a helyzet ezek megoldására. Európa túlnyomó részében Ilyen feszült volt a helyzet az első világháború végén, főleg az Osztrák—Magyar Monarchia nagykiterjedésű, változatos képet nyújtó területén. A több nemzetiségű és félfeudális monarchiában a szociális és nemzetiségi ellentétek erősen kiéleződtek. A monarchia romjain a tekintélytisztelettel, bevett formákkal és az uralkodó osztály teljes züllöttségével ellentétes szociális változások mentek végbe; új nemzedék jutott szóhoz és — különböző feltételek között, különféle tüntetéseken — kifejezésre juttatta forradalmi akaratát, sajátos viszonyaira alkalmazva az orosz szocialista forradalom eszméit. A hűbérurak és a burzsoázia hatalmának letűnése Idején magasra csaptak a forradalmi lángok. Felébredt mély álmából egész Közép-Európa, a Duna—Tisza—DrávaSzáva völgye. A munkások, parasztok, a kisemmizettek és elnyomottak tömegei felkeltek, hogy véget vessenek az évszázados elnyomásnak A kizsarolt tömegek, bár különböző nyelven beszéltek, gondolkodásuk vaslogikája azonos volt. Embertelen körülmények között éltek, forrt bennük a feudális és a burzsoá urak elleni gyűlölet, akiknek kegyetlenkedéseitől egyformán szenvedtek. Ezt a közös sorsot és egyíivétartozást gyönyörűen fejezte ki Ady Endre: Magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad, Hiszen gyalázatunk, keservünk ezer év óta rokon, Miért nem találkozunk süvöltve az eszmebarikádokon? Miroslav Krleža hasonló módon von párhuzamot Pannónia nyomorúságos lakóinak sorsa és a Csendes óceánig érő sztyeppék, mezők, hegyek még nyomorúságosabb lakóinak sorsa között. Kétszáz millió ilyen Iából faragott kocsis f azaz paraszt, jobbágy, szolga — A. S. megjegyzései él Itt e mezőkön, a Csendes-óceántól egészen e pannóniai mocsarakig: egyforma arcok, egyforma kezek, egyforma sorsok. A SZOCIÁLIS FORRADALOM a Duna-menti népek nehéz körülményei között érlelődött és a népnek az első világháború alatti hallatlan szenvedése, nyomora, még csak fokozta az urak elleni gyűlöletet. Erős hatással voltak erre a hangulatra és tiltakozásra nemcsak a Keletről, a forradalmi Oroszországból érkező lángoló felhívások, hanem Ausztria-Magyarország népeinek forradalmi hagyományai is, főleg pedig a költők és az írók: Petőfi, J. Kráľ, P. BezruC, Ady, 7. Krasko és mások. Különösen hatottak a forradalmi magyar nemzedék háború alatti, félelmet nem Ismerő szaval. Az élen 1Srt ebben Kassák Lajos, Juhász Gyula. S'-kÓ Ervin és mások Nem szigetelőrttsif ;l ezek-ől az áramlatoktól a fiatal szlovák diákok sem, főleg akik a háború után Prágában tanultak. Már középiskolás korukban megismerkedtek a Kassák Lajos által életrehlvott mozgalommal. Kassák folyóirata „A Tett" (1915), később a „Ma" (1916—1919), a „Nyugat", Ady, Bartók és más külföldi haladó erők és mozgalmak nyomdokain haladt. Van egy bizonyos kapcsolat — éppen Kassák révén — a DAV-val is, s ezen keresztül a cseh avantgardistákkal, a Devétsíl-lel, s így a Sarlóval, Az Úttal, a jugoszláviai Zenit című folyóirattal stb. A Tett és a Ma körüli mozgalmak a háború és a széteső monarchia nehéz körülményei között, a forradalom kibontakozásának hatására különböző sorsra jutottak. A háborúellenes tiltakozás szószólói voltak, de megfelelő érvényesülési formát kerestek az irodalomban is. Nem a szűken értelmezett, hanem a tágabb, politikai és szociális értelemben vett irodalomban. Például 1916-ban így ír „A Tett" című folyóirat: A szocialisták vezérkarának át kell tennie főhadiszállását a kávéházakból és a politizálás csarnokából: a parlamentből — az utcára, a végtelen földekre — az emberek közé. Annak ellenére, hogy a fiatal szlovák szocialista nemzedék mozgalma Prágából Indult el, tagjai, akik magyar Iskolákban nőttek fel, jól ismerték az új magyar irodalmat. Ezúton ismerkedtek meg a fent említett folyóiratok hasábjain Georg Gross, Chagall, Tristan Tzar, Cocteau, Picasso és mások nevével. Itt kell leszögezni, hogy a különböző államok szocialista avantgardistálnak mozgalmában, a szocialista gondolat a más népek Iránti megértésben, az internacionalizmusban nyilvánult meg. Emellett természetesen érvényesültek az egyes országok sajátosságai is, amelyek a népek sajátosságaiból fakadtak, a hagyományokból és abból a bonyolult helyzetből adódtak, amely Ausztria — Magyarország felbomlásával bekövetkezett. CSEHSZLOVÁKIÁBAN Ausztria—Magyarország széthullása után rendkívül bonyolult és nehezen áttekinthető volt a helyzet. .A nemzeti felszabadulás, a csehek és szlovákok közös államának megalapítása (valamint az egységes „csehszlovák" nemzet fikciója) háttérbe szorították a szociális problémákat, de még a nemzetiségi kérdések megoldását is. A fiatal szlovák nemzedék nehezen Igazodott el ebben a helyzetben. Csak elenyésző része, a szocialista avantgardisták keresték a munkássághoz, a szocializmushoz, a párthoz vezető utat. Tudjuk, hogy a munkásmozgalomban sem volt világQS forradalmi irányzat, s a forradalmi kommunista pártért vívott harc nem volt könnyű. A Prágában tanuló fiatal diákok 1922-ben megalakították Szlovákia Szocialista Diákjainak Szabad Szövetségét és programul tűzték ki a szocialista forradalom népszerűsítését az irodalom, a művészet és a filozófia segítségével. Nemzetköziségükről tanúskodik az a tény ls, hogy nem a szlovák szocialista 'diákok szervezetét alakították meg, hanem Szlovákia szocialista diákjainak szövetségét. Ezt tükrözte folyóiratuk, a DAV is, melynek 1924 decemberében megjelent első száma cseh, magyar és német nyelven írott cikkeket is hozott. A FIATAL SZOCIALISTA nemzedék a DAV folyóiratban fellépett mindaz ellen, ami Szlovákiában konzervatív, dohos, rothadt és maradi volt. Tekintetét a jövőbe vetette és J. Kráľ, I. Krasko, Petőfi, Ady Apollinaire, Gorkij, Barbusse és mások forradalmi haladó hagyományait követte. A davisták tudták, hogy a nép mást várt a fordulattól, hogy az irodalmárok és költők műveikben nem adnak választ a kor alapvető, szociális problémáira. Megértették, hogy helyük a nép, a munkásosztály, a szocializmus oldalán van. Tekintetüket Keletre függesztették, Oroszországra, arra a földre, ahol a proletariátus vette kezébe a hatalmat. A hazai nyers valósággal szemben világító toronyként ragyogott az eszme, a népek jövőjének bíztató ígérete. Főleg Lenin, Buhartn és Lunacsarszktj, a művészek közül Blok, Malakovszkij, Erenburg, Vszevolod, Ivanov, Solohov és Jeszenyin tanúskodtak amellett, hogy kl lehet törni a kapitalizmus farkasviszonyai közül és lehet olyan társadalmat alakítani, amelyben ember embernek barátja, testvére, segítője és elvtársa lesz. A DAV SZOCIALISTA NEMZEDÉKE, — melynek kiemelkedő képviselői voltak E. Urx, V. Clementls, D. Okáli, L. Novomeskp, P. Jilemnlckt), J. Poničan, L. Szántó és sokan mások, — a folyóirat megalapításától (1924) megszűnéséig (1937) mindvégig hű maradt a szocializmus és az Internacionalizmus gondolatához. Kezdetben a DAV a „fiatal alkotó szocialista értelmiség" folyóirata volt, amely „a szociológia, a politika és filozófia terén" kísérletezett. A szlovák burzsoázia megvetéssel és gyűlölettel fogadta ezt a folyóiratot, s gyűlölete még csak fokozódott, amikor az irodalmi folyóiratból támadó, harcias lap lett, amely a politikai, gazdasági és kulturális eseményeket kommentálta. A davisták könyörtelen szatírával és kritikával harcoltak a „prostituált szlovák kispolgárság" ellen. A DAV minden tevékenységének irányítója „a szocialista és forradalmi ideológia" volt. Mindig a munkások és parasztok érdekeit tartotta szem előtt, s arra törekedett, hogy kifejezze a szocializmus és annak hazája, a Szovjetunió iránti rokonszenvet (DAV 1931, 1. szám). Az Oroszország iránti rokonszenvben — legalább kezdetben — volt némi romantikus ábrándozás is, meg pozitívan (I) oroszbarát elemek ls. A davisták forradalmi lelkesedésében magasan ragyogott Lenin csillaga, a szocializmus és kommunizmus, a haladás és a béke csillaga. Nem volt könnyű az' út, amelyre e csillag fényét vetette. Nehéz, tövises, tévelygésekkel, áldozatokkal és hősiességgel kövezett út volt ez. A davisták különösen a szlovák burzsoázia és a kispolgári elemek körében találtak viharos ellenállásra. Ezzel szemben annál nagyobb rokonszenvre tettek szert a munkások és földmunkások körében. Sorsuk tragédiája a személyi kultusz Időszakában, az 1950—1955-ös években mutatkozott meg, amikor reakciósoknak, nacionalistáknak, a nép ellenségeinek és árulóknak bélyegezték őket. Teljesen eltorzult a mozgalom képe, amely a kezdet kezdetétől a munkásosztály, a szocializmus, a haladás ügyét szolgálta. A davisták logikus eszmefuttatásai, művészi alkotásai, politikai riportjai, pamfletjei és agitációs cikkel ma is arról tanúskodnak, hogy ez a szocialista nemzedék az élet mély és teljes értelmét kereste, nemcsak saját életére vonatkoztatva, hanem a dolgozó ember s az emberi •élet értelmére általában. A megalázott és megbántott emberek életének értelmét keresték, akik magukon (és magukban) hordják az élet minden terhét, s akik végülis a történelem napos oldalára kerülnek. A davista forradalmi mozgalom, létezésének egész ideje alatt, kapcsolatban állott a cseh szocialista avantgardával, a világ haladó mozgalmaival és a Szovjetunióban végbemenő forradalmi megmozdulásokkal. Még kiemelkedő tényként külön meg kell említeni, hogy a davisták politikai céljaikkal és akcióikkal a párt keretében különböző rendezvények és vállalkozások útján kapcsolatban állottak a szlovákiai magyar munkásokkal és a magyar értelmiség haladó mozgalmaival ts. AZ 1918-AS ESZTENDŐ súlyos megrázkódtatást jelentett azoknak, akik soviniszta szellemben nevelkedtek, és — különösen a polgárok s kispolgárok — csak nehezen váltak meg az ezeréves Magyarországról szőtt álmaiktól. Mint ahogy a szlovák burzsoázia sem szívesen mondott le Illúzióiról, mely szerint ő a szlovák nép kizárólagos képviselője. A Magyar Tanácsköztársaság rövid életű befolyást gyakorolt a magyar értelmiségre. A Horthy Magyarországról csak zavaró hatás áramlott be, és ezért szükséges volt a magyar népet, az értelmiséget és a diákságot elszigetelni e befolyástól. Ebben a helyzetben a Prágában és Bratislavában tanuló magyar diákság körében a haladó szocialista eszmék terjedtek és ezek az „új arcú magyarok" megismerkedtek Szlovákia politikai és kulturális viszonyaival. Bratislavában több haladó magyar egyesület működött (Uránia Tudományos Egyesület, Reform Klub), Nyitrán megalapították a „Nyltral írók Könyve" nevű vállalkozást (Híd), Kassán kommunista szellemben és a szlovák—magyar barátság szellemében működött a Kassal Munkás stb. Művészl-trodalmt folyóiratok jelentek meg: Sarló (1928), 0) Szó (1929), Fórum, Az Ot. A DAV-HOZ rendkívül közel állott a magyar haladó értelmiségi Ifjúság szervezete, a Sarló. A magyar értelmiség haladó mozgalmáról a D,AV ls írt (1931, 2. szám) rámutatva a mozgalom kezdetben bizonytalan, később azonban forradalmi, szocialista jellegére. A cikk hangsúlyozta, hogy a magyar reakció, amely a „pesti mentalitás" gyarmati kifejezője, el akarja vonni a magyar munkásság és parasztság figyelmét a szociális problémákról. A Sarló mozgalom szembe helyezkedett e törekvésekkel, de nem szabadult meg teljesen a „demokratikus illúzióktól". Egy forradalmibb laBI

E^T ÍV 1 , - -> * ,,, -a % . v s Tél a hegyekben LU CO OQ D O UJ I < OS U ü h—t J < u CO s? CO S (ČTK felv.) Te okos, te ostoba, — állsz habozva, tele félsszel; hát nem érted meg soha, hogy énnékem mily kevés kell? Néhány röpke szótagot kell kiejtened csak értem. Mint kezes galamb, a szót — azt az egyet — kérve-kérem: nem kell másegyéb, csakis az a szó; s oly nagy dolog, mondd hogy hazugság és hamis hang ne ejtsen rajta foltot? Nem kell semmi érdemed, sem tekintély, sem tehetség, benned mindezt — úgylehet — más asszonyok már szerették, s úgy lehet, hogy csakis ezt nézték benned amazok mind, Nekem szavad ad hitet, felfegyverez és behódít; általa elhagy a M nem nyűgöz le sem a szégyen, sem egemen a ború; nem lehetek szomorú, — azt az egy szót kérve-kérem. Szüntelenül álmodom álmát emez egy-szavadnak, s nem bánom, ha álmomon akárhányan is kacagnak. Bölcs szemében nem szerény ez az álom — nem kacagtat —; a legtöbbet kérem én tőled, amit ember adhat. CSORDÁS ELEMÉR fordítása csoport „Az Ot" című folyóirat köré tömörült. A DAV és a Sarló közötti együttműködés a kosúti véres eseményekkel (1931) összefüggésben érvényesült Igazán, amikor a davisták nemcsak a hazai haladó nyilvánosságot mozgósították a rendszer ellen, hanem szerteágazó tevékenységet fejtettek ki külföldön ls (Szovjetunió, Franciaország, Németország, Románia, USA). A kosúti eseményekről dokumentumot adott ki a Sarló szerkesztősége is, amelyet Majos Istvánnak, a főldmunkásság bebörtönzött vezérének ajánlott. Nincs módunkban részletesebben írni a szlovák és magyar értelmiségiek és diákok közös céljairól és tetteiről. Befejezésül szeretnénk még megemlíteni Balogh Edgárnak, a Sarlóhoz tartozó csoport és a szerkesztőség vezetőjének 1931-ben a kongresszuson mondott szavalt, amelyek még ma sem vesztettek időszerűségükből és értékükből j A szlovák és magyar ifjúságnak már a kisebbségi kérdés tárgyalásakor arra kell törekednie, hogy a helyt és Ideiglenes kérdésen túlmenőleg olyan etikai, kulturális és történelmi elveket és koncepciókat tegyen közös programjává, amelyek a nemzeti sérelmeket gyökereikben megszüntetve magát a kisebbségi kérdést is végleg megoldják. Ezeket és a további kérdéseket mind nálunk, mind Magyarországon és a többi szocialista államban a dolgozó nép javára oldotta meg az „építő és tudományos szocializmus", melynek egyetemes értékeit Balogh Edgár már 1931-ben oly nagyra becsülte. ÚGY VÉLEM, — társadalmi szempontból is helyes volt a DAV folyóirat megalapításának 40. évfordulója alkalmából megemlíteni nemcsak a davisták jelentőségét, hanem azokat a kapcsolatokat ls, amelyek Szlovákiában a szlovák és magyar haladó szocialista mozgalmak között kifejlődtek. Szocialista jelenünk sokat köszönhet a forradalmi ideológia ezen úttörőinek is. 1964. december 12. * fjj SZÖ 9