Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-12 / 345. szám, szombat

A főiskolai továbbképzés lehetőségei és problémái Népgazdaságunk egyik alapkérdése az irányítás színvonalának lényeges növelése, minőségének javítása. Ennek egyik feltétele a vezető tisztségeket betöltők szakképzettségének növelése. Vonatkozik ez elsősorban a műszaki dolgozókra; nekik a szakképzettséget „teljes üzemeltetés közben" kell megszerezniük. Ezért oly nagyjelentőségű a munkaviszony melletti továbbtanulás a főiskolákon. Ennek a továbbképzésnek több formája ismeretes, főleg a műszaki egyetemeken: a levelező oktatás, estei tanulás, promóció utáni tanulmányok, továbbá ezek. kombinációi, a nappali tanulmányi formákkal. Az 1963—64-es tanévben a szlovákiai főiskolákon 16 000 olyan hallgató tanul, akik: tanulmányaik végzése mellett munkaviszonyban vannak. Ez a szám a főiskolai hallgatók összlétszámának 24 °/o-a. Ugyanebben a tanévben országos viszonylatban 47 000 dolgozó tanul a főiskolákon, ebből a műszaki főiskolákon 20 000. Az esti- és levelező oktatás intézménye nem tekint vissza hosszú múltra. Bevezetésükre az adott okot, hogy a múltban nem adatott meg mindenkinek a főiskolai tanulás lehetősége. Az idősebb korosztályokba tartozóknak a legkülönbözőbb okoknál fogva nem volt lehetőségük arra, hogy a főiskolák nappali tagozataira beiratkozzanak. Az esti tanulás az egyetemek székhelyén lakóknak, a levelező oktatás pedig az ezektől távol lakóKnak is lehetővé tette, hogy főiskolai tanulmányokat végezzenek a munkaviszony megszakítása nélkül. Ezek a tanulási formák idők folyamán már megállapodtakká lettek ugyan, de azért nem mentesek bizonyos fogyatékosságoktól. Ezt mutatja az a tény, hogy az esti, de főleg a levelező oktatásban részvevőknek igen magas százaléka nem végzi el egyetemi tanulmányait. Ezenkívül az esti, de főképp a levelező tagozat végzett hallgatóinak felkészültsége a nyilvános tagozaton tanulókénál rendszerint alacsonyabb színvonalú. A levelező oktatás nagyon Igényes formája a szakképzésnek. Ez az igényesség mind a három érdekelt felet érinti: a hallgatót, a tanítót és a vállalatot. Az ezzel kapcsolatos kérdések egész sora merült fel az Idők folyamán, de megoldásukkal nagyon lassan haladnak előre. Nézzük meg közelebbről a fennálló problémákat. A levelező oktatás problémái A levelező" oktatásban részvevők nagy része kiesik a főiskoláról, mert tudásuk nem felel meg a vizsgakövetelményeknek. Ebből az okból még ma is csaknem 60 %-a a beiratkozott hallgatóknak idő előtt távozik az egyetemekről. Azzal persze számolni kell, hogy a kiesés százaléka ezeken a tagozatokon mindig magasabb lesz, mint a nyilvános tagozatokon. Sem az akaraterő, sem a céltudatos igyekezet nem elég azoknak a nehézségeknek a leküzdéséhez, amelyek a munkahelyen, a tanulásban és a családi életben felmerülhetnek. A Szovjetunióban és a Német Demokratikus Köztársaságban . jobban felkészültek az egyetemek minden téren ezekre a tanulási formákra, és a hallgatók kiesééi százaléka mégis 50 % körül van. A tanulmányukról idő előtt távozó hallgatók nagy része már az első évben, az első vizsgák alkalmával kiesik. Ez részben a felvételi vizsga alacsony követelményeinek következménye. Tekintve a levelező oktatás igényességét, a felvételi vizsgák alIrta: VARGA ISTVÁN docens, a kémiai tudományok kandidátusa kaiméval nagyon szigorúan meg kell ítélni a jelentkezők felkészültségét. Ez persze a mainál igényesebb felvételi vizsgarendszer kidolgozását teszi szükségessé. A hallgatók* tanulmánya sikertelenségének, tanulmányaik önkényes meghosszabbításának több oka van. Az első csoportba tartoznak a többnyire minőségileg nem eléggé megfelelő és mennyiségileg sem kielégítő tanulmányi segédeszközök (tankönyvek, skriptumok). A főiskolák nincsenek kellőképpen ellátva a modern tanítási módszerek követelményeinek megfelelő berendezésekkel, amelyek a pedagógiai munka hatásfokát hathatósan növelnék. A konzultációs központok hálózata sem a legszerencsésebb, ami területi elosztásukat illeti. Kiépítésük az egyetemek székhelyein a legcélszerűbb, és egyben leggazdaságosabb. Ezeken a helyeken a levelező oktatási formát fel lehet ugyanis cserélni esti tanulással, ami pedagógiai szempontból határozottan hatásosabb forma. Komoly probléma még ma is magárak a tanítási folyamatnak helyes kialakítása. Ebbe tartozik a megfelelő tanulási tanterv kidolgozása is. A levelező oktatás pedagógiai alapformája a konzultáció. A konzultációkon követett módszer azonban távolról sem tökéletes, annál kevésbé, mert a tanerők hiánya miatt a hallgatók oktatását rendszerint a fiatalabb tanerőkre bízzák, akiknek nincs kellő pedagógiai tapasztalatuk. A levelező oktatásban részvevők és munkaadójuk viszonya A fogyatékosságok gyökereit nem lehet persze csak az iskola munkájában keresni. A levelező oktatásban, ami a tanulmányi sikereket illeti, hallgató az üzem támogatására szorul, amely őt a tanulmányra javasolta. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az esetek túlnyomó többségében a munkahely gondoskodása azzal kezdődik, s egyben végződik, hogy a hallgatót kiválasztják és javasolják. A továbbtanulni szándékozó dolgozó többnyire maga jelentkezik. Ma többnyire a fiatal korosztályhoz tartozó dolgozók jelentkeznek zömmel a levelező oktatásra. A szakképzésre irányuló igyekezetük helyes ügyan, de célszerűbb, ha a húsz év körüli és alatti dolgozók a főiskolai tanulmányokat a nappali tagozatokon végzik, mert ennek a pedagógiai hatásfoka sokkal nagyobb. Elterjedt nézet az üzemekben — és ezt alátámasztják a levelező oktatásban részvevők soraiban végzett véleménykutatások eredményei is —, hogy a munkaviszony melletti tanulás a dolgozó magánügye, hisz e téren anyagi vagy legalábbis erkölcsi előnyt akar szerezni munkatársaival szemben. Ez a nézet nem helytálló, s nem is érthetünk \ele egyet. A hallgatók kiválasztása nagyon komoly feladat az üzem számára ls. Kizárólag csak azokat kellene főiskolai tanulmányra javasolni, akiknek ehhez megvannak a kellő adottságaik, felkészültségük. A dolgozó tanulmányának sikeres menetéért a munkahely elsősorban erkölcsi téren felelős. E felelősség tudatában, átmenetileg, a tanulmány idejére fel kell mentenie minden olyan feladat végzésétől, amely nem áll közvetlenül kapcsolatban a munkaviszonyból folyó kötelezettségekkel. Ugyanakkor az üzem vezetősége azzal is számol, hogy dolgozója tanulmányainak elvégzése után továbbra is a vállalatnál marad, persze képzettségének megfelelő új beosztásban. Véglegesen meg kell szabadulni attól a helytelen nézettől, amely még ma is el van terjedve nem egy üzem, munkahely vezetői között, és amelyet így lehetne megfogalmazni: „nekem nincs meg a képzettségem, tehát ne szerezzék meg azok sem, akik engem a munkahelyemen felválthatnának." Ilyen körülmények között az üzemvezetőség nem támogatja alkalmazottainak a továbbképzését, hanem még akadályokat igyekszik ennek útjába gördíteni. A munkaviszonyban levők továbbképzésre való kiválasztásával ós favaslásával tanulmányaikat társadalmi érdeknek kell tekinteni, és mint ilyet, minden törvényszerű támogatásban kell részesíteni. A postgraduális továbbképzés Az új főiskolai törvény előkészítése során széles körű vita folyik a legmegfelelőbb, legcélszerűbb ős leghatásosabb főiskolai tanítási és tanulási rendszerről, módszerről. Ezzel kapcsolatban felmerült a főiskolai tanulmány kétlépcsős változatának a kérdése ls. Ezek szerint a hallgató főiskolai tanulmányának elvégzésével — a műszaki pályákat tekintve — alapos elméleti és gyakorlati tudást sajátít el. Fiatal mérnökként való elhelyezkedése után, munkaviszony mellett szerezné meg a speciális szakképzettséget. Ez a második fokú szakképzés, amely szintén a főiskolán folynék, a promóció vagyis az elsőfokú szakképzettség (gradáció) után. Ez az ún. postgraduális (postpromóciós) tanulmány. Egyes szakokon már néhány éve folyik a továbbképzésnek ez a formája, aránylag jó eredménynyel. A postgraduális továbbképzés egyik formája az orvosok mai továbbképzési módja. Ma a tudomány és technika korában az egész életre kiterjedő továbbképzés elkerülhetetlen szükségszerűséggé vált. A főiskolát végzett szakember nem elégedhet meg egész életére azokkal az ismeretekkel, amelyeket egyetemi tanulmányai idején elsajátított. Fokozatosan ki kell egészítenie tudását. A postgraduális továbbképzés szélesebb körű kiterjedése nagyon jelentős feladata a csehszlovákiai főiskoláknak a legközelebbi években. A továbbképzés formáit és lehetőségeit értékelve meg kell említeni, hogy a munkaviszony melletti tanulmányra a jelentkezők közül ki kell választani azokat, akiknél felkészültségük alapján tanulmányaik elvégzésére,- megvan a remény. A kiválasztásért egyformán felelős a dolgozón kívül munkahelyének a vezetősége, a társadalmi szervezetek, valamint az illetékes főiskolák ls. A szakemberek továbbképzésében ne a magas létszámok elérése legyen a cél, vagy legalább is ne legyen ez a főcél, hanem a szakképzésben a legjobb eredmények elérése. Egy-egy dolgozó tanulmányi sikertelensége ugyanis nemcsak anyagi veszteségekkel jár, de maradandó nyomot hagyhat az illető lelki életében, mert esetleg elvesztheti önbizalmát és tevékenységének társadalmilag pozitív értékébe vetett hitét. Épül az első csehszlovák atomerőmű, (CTK - St. Petráš felvételeA stupavai Cementgyár országszerte kiváló munkaeredményeiröl ismert. Az idén is 3000 tonna cementet gyártottak terven felül. (Bachar felvétele) Mégsem vitte el az ördög G

ŐCE LAJOS, az ekeli HNB elnöke egy fényképet tesz az asztalra. — Látja kérem... A gyerekek többsége már ilyen házakból jár Iskolába. A képen szép új lakás látható. Az elnök szerint Ilyenek már szép számmal vannak a faluban. Az emberek hozzászoktak a széphez, a kényelmeshez. Üjabb fénykép kerül az asztalra. — Ez pedig az iskolánk. Illetve a három iskola közül az egyik'. Ha nem ő mondaná, el se hinném. Mert, — hogy őszinte legyek — mai értelemben véve, a ma emberének szemével nézve a képen látható ütött-kopott öreg épület inkább hasonlít bármi másra, mint iskolára. — Hát így állunk kérem. Higgye el, nem is kértem volna a szerkesztőség segítségét, ha... Képzelje el, az ötvenhetes választási programban már új iskolát emlegettünk. Hatvanban újból megismételtük az ígéretet. És a legutóbbi választási programban, mit gondol, ml szerepelt az első helyen? Az iskola... És ha ez így megy, még az elkövetkező választási programban ís szerepelni fog. Az emberek meg azt mondják: ne csak ígérjetek, de tegyetek is már valamit. Nincs az a gyűlés, szülői értekezlet, amelyen az iskola ne kerülne szóba. Pillanatokig némán mered maga elé, mintha gondolatait rendezgetné, aztán így folytatja: — Alig másfél hónappal ezelőtt kaptuk, már magam sem tudom, hogy a hányadik ígéretet. Most már biztosra vettük a dolgot. A gyűléseken pedig kötöttük az ebet a karóhoz. Aztán a járásról valaki egyszercsak bizalmasan megsúgja: alighanem „esik" az iskolátok. Amikor felhívtam a szerkesztőségüket, már biztosra vettem: elvitte az ördög a ml iskolánkat, mielőtt felépült volna. Mert újból ott állunk, ahol a part szakad. Kendi Imre, az iskola Igazgatója csak legyint amikor megtudja, ml járatban vagyunk. Aztán, mintha mégis meggondolta volna magát, újból szájára tolakszik a már ki tudja hányszor elmondott panasz. Azzal kezdte, hogy az iskola három épületben kapott helyet. A két szélső több mint fél kilométerre van egymástól. A két váltás náluk már megszokott dolog. Képtelenek azonban belenyugodni abba, hogy a tantermek — ha ugyan tanteremnek lehet nevezni, például a több mint százesztendős hajdani tanító-lakás szobáit — zsúfolásig megteltek, annyira, hogy az ajtókat állandóan nyitva kell tartani, hogy elég levegőt kapjanak a gyerekek. Ha nem láttam volna saját szememmel ezt az öreg épületet, jómagam is túlzásnak venném, ha valaki előttem azt mondaná: valamire való gazda ilyen helyre talán még a jószágát sem kötné. Így azonban csak azt mondhatom, már régen megérett arra, hogy szétlökjék. Jelenleg tizenkét osztálya van az iskolának. Jövőre meglesz a tizenharmadik. De hová tegyék? Már így is betelt a mérték, ha ilyesmiről egyáltalán beszélhetünk náluk. Itt a mértéket a szükség szabta meg. Az Iskolává „előléptetett" tanítói lakás öreg falai között jelenleg 121 gyerek tanul. Hogy ez miként lehetséges? Elmondom. Az egyik tanterem 6x4,60 méter / nagyságú. Délelőtt 27, délután 23 diák tanul benne. A másik két helyiség az előbbinél egy négyzetméterrel kisebb, a tanulók száma azonban itt sem kevesebb. Nem akarom fölöslegesen tovább részletezni a dolgot, hiszen az eddig elmondottakból is világosan láthatja, aki látni akarja, hogy a falu már nagyon is rászorult az új iskolára. Mi lehet hát az oka, hogy az iskola közel egy évtizedes hitegetés után újból „kiesett" volna az iskolák építésére előirányzott költségvetésből? A kérdésre feleletet Kentenhó Antaltól, a komáromi járási pártbizottság vezető titkárától kértem. Már az első pillanatban megegyeztünk abban, hogy Ekelen úgy kellene már az új iskola, mint beteg embernek az orvosság. Ö még nem is adta fel a reményt, annak ellenére, hogy tudomása volt róla: a kerületi nemzeti bizottság az új iskolák építésére eredetileg tervezett összeget az egynegyedére csökkentette, és az elkövetkező években az anyagi eszközök nagy részét a már megkezdett építkezések befejezésére fordítják. A szükség azonban kell, hogy törvényt bontson, — mondta telefonbeszélgetés közben, és ilyen értelemben beszélt a drót túlsó végén levőkkel is. De minek részletezzem a dolgot. Elég abból annyi, nem sok idő múlva meggyőződtünk róla, hogy a nyugat-szlovákiai kerületi nemzeti bizottságon ls vannak olyan emberek, akiknek nem mindegy, milyen iskolában, milyen körülmények között tanítanak, nevelnek Ekelen. A válaszból kiderült, ők ls azt a nézetet vallják, hogy esetenként a szükség törvényt bont. Röviden: „mégsem vitte el az ördög már megszületése előtt az ekeli iskolát". Az 1965—1966-os esztendőben, nem ötosztályos, iskola épül a faluban, mint ahogyan azt eredetileg tervezték, hanem kilencosztályos: közel hárommillió korona befektetéssel. Ebből hétszázezret mér a jövő évben folyósítanak, hogy mielőbb munkához láthassanak. » HÍR VÉTELE UTÁN szűknek éreztem a járási pártbizottság épületét. M De hiába igyekeztem, megelőztek a jó hírrel. Gőce Lajos mér tudott a dologról. A járási nemzeti bizottságról kiüzentek, hogy mégsem kellett volna olyan nagy hűhót csapni a dologból,.. SZARKA ISTVÁN 1964. december 17. * (JJ SZÖ 5