Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-11 / 344. szám, péntek

EGY LEVEL NYOMÁN Oldják meg végre a gordiuszi csomót A szerkesztőségünk címére kül- Meglátjátok, hasznára válik ez a szö­dött levelek és az országjárás vetkezetnek. Meg hogy nem adták ők során szerzett tapasztalataim alap- ezt örökbe. Ha a helyzet úgy hozná, ján állítom, hogy néhanapján, igen a lakás az övék, úgy rendelkeznek vele, ahogyan az a szövetkezetnek legjobban megfelel. Később azonban, amikor a szövet­kezet tagjai látták: Fodor Ferenc an­vagy személy, amely, ill. aki az nak ellenére, hogy lakást is adtak ügyben — azon túl, hogy elismeri neki, igen ritka vendég a körükben, a bírálat vagy a panasz jogossá- a felesége is a szövetkezeten kívül vállalt munkát, újból vitatni kezdték ez; már mégsem járja. A mi pén­furcsa dolgok történnek. Előfor dul, hogy a bírálónak, illetve a panasztevőnek senki sem vitatja igazát, mégsem akad olyan szerv, gát — változtatna a helyzeten. Ezt a feltevésemet Igazolta Szabó Tamásné jókai lakos levele is. Nem z. ün k f^szik abban a lakásban és árt, ha néhány sort idézünk belőle: ld eS e n használja. „Ez év júliusában lakáskiutalás vé­gett kérvénnyel fordultunk a helyi A vezetők azonban továbbra is pró­bálták menteni a dolgot. A múlt esz­nemzeti bizottsághoz. Mellékeltük az tendőben aztán elérkezettnek látták orvosi bizonyítványt is, amely meg­erősíti állításunkat: lakásunk egész­ségtelen, és télen szinte lakhatatlan. a pillanatot, hogy bebizonyítsák, hiá­ba zúgolódnak: mégiscsak jó vásárt csináltak. A szövetkezet vezetősége el­Mivel a férjem szövetkezeti tag, öko- határozta, áttérnek a szilárd premi­nómus a körzetben, kérésünk intézé- záiásra. Mivel járatlanok voltak a sébe a HNB a szövetkezet vezetösé- dologban, a termelési igazgatósághoz gét is bevonta. Kérelmünket jogos- fordultak: tennék meg számukra, nak, indokoltnak találták. Nyomban ki h°8y amíg eligazodnak a dologban, Is utalták részünkre az egyik szövet- Fodor Ferenc legalább hetenként két kezet! lakást. (Az EFSZ építette a napot töltene a szövetkezetben. Ak­tagoknak). Ennek ellenére olyanok a kor néztek csak nagyot, amikor meg­kilátások, hogy a .telet újból a régi i ö» a válasz: Még mit nem, Fodor lakásban kell töltenünk. Ügyünkkel Ferencet mégsem sajátíthatják kl a már a járás ls foglalkozott. Kivétel |6kaiak, mi lesz akkor a körzetével, nélkül mindenki nekünk adott igazat. Ezt aztán már sem a nemzeti bizott­csupán olyan ember, vagy szerv nem s áS. sem pedig a szövetkezet vezető­akad, aki vagy amely — segíteni sége nem tette zsebre. A lakásunk jó tudna a dologban. Fodor Ferenc, a a termelési igazgatóságnak, illetve járás egyik alkalmazottja ugyanis Fodor Ferencnek, ha pedig mi kérünk már esztendők óta a kérdéses lakás- valamit, azt már nem lehet. Ha így bán lakik és hallani sem akar a ki­hurcolkodásról. Hát így állunk, ké­rem. Ha megérkezik a tél, takaróz­hatunk a lakáskiutalásról szóló nak. áll a dolog, ugyanúgy adhatnának ne­ki lakást a nagyfödémesiek, vagy a királyfaiak. Ök is a körzethez tartoz­papírral és melegedhetünk elismert igazunk tudatában." júliusban aztán megkapták az öko­nómus kérvényét. A HNB és a szö­Az ügyet a helyszínen próbáltuk vetkezet vezetősége akkor azt mond­tisztázni., Űjból megállapítottuk, amit ta: h a valaki megérdemli a lakást, előttem már többen megtettek, ezzel azonban az ügy egy jottányit sem ju­tott előbbre. Hogy mégis jobban a „kulisszák" mögé tekinthessünk, az szövetkezet. az senki más, mint Szabó Tamás. Lel­ke a szövetkezetnek. A felesége is tanult könyvelő, rá is számíthat a eseményeket néhány esztendőre visz­sza kell pergetnünk. Akkor néztek csak nagyot, amikor kiderült, hiába övék a lakás, híá­Úgy kezdődött a dolog, hogy a jó- ba az ő munkájuk, pénzük fekszik kai szövetkezetesek annak idején a benne, nem annak adhatják, akinek következőképpen döntöttek: ha tanult akarják, mert Fodor Ferenc hallani fiatal mezőgazdászokat akarnak a sem akar a kihurcolkodásról, és a szövetkezetbe mindenekelőtt olyan termelési igazgatóság már szinte úgy körülményeket kell teremteniük, hogy rendelkezik a lakással, mintha nem igazán otthon érezzék magukat. El- a szövetkezet, hanem ő építette vol­ső tehát a lakás. na. Így került sor egy féltucat lakás Nem mondom, szép dolog, hogy így építésére.- A-, ézövetkézer pénzzel, a törődnek alkalmazottukkal, de bo­tagok munkával támogatták a jó kez- csásson meg a világ, ezt mégsem te~ deményézést. Híre járt az egész já- hetik mások rovására. Mondjuk ki rásban, milyen okos elgondolás szü­letett Jókán. Eljutott a járási terme­lési Igazgatóság dolgozóinak a fü­lébe !s. Nemsokára a gratuláción túl kereken, mi jogosítja fel Fodor Fe­rencet arra, hogy Ilyen görcsösen ra­gaszkodjon ahhoz, ami nem az övé? 0 másodmagával lakja a tágas lakást, igényüket is bejelentették, hogy az ellenben a szövetkezet ökonómusa épülő lakásokból egyet az ő számuk- ötödmagával szoroskodlk egy régi ra is tartalékoljanak, mivel Fodor viskóban. Igaz, kényelem szempontjá­Ferencet Instruktornak a jókai kör­zetbe helyezik. Mit tehetett Molnár józsef, a szó­ból Fodor Ferencnek jobb, hogy helyben lakik és feleségének is könnyebb Jókáról — mint Nagymá­vetkezet elnöke? Állítólag összehívta fsédról - Szencre utazni, ahol ál­lásban van. Ez azonban nem lehet a szövetkezet vezetőségét (bár ennek semmilyen írásbeli nyoma nincs) és a lakást átengedték a termelési Igaz­gatóságnak, helyesebben szólva. Fo­dor Ferencnek. Ez 1961-ben történt. Több szövetkezeti tagnak már ak­döntő az ügy megítélésében. Az ügyecske Fodor Ferenc makacs­sága miatt üggyé fejlődött, olyanná, hogy ma már az egész falut foglal­koztatja, sőt a járás is érdekelt ben­kor nem tetszett a dolog. Miért épí- n e­tenek ők másoknak lakást? Adjon ne- A helyzet ilyen alakulása után a ki a járás. Az elnök meg így érvelt:helyi nemzeti bizottság azt mondta: döntsön végre a járás, mivel a mi szavunk kevésnek bizonyult. A járási pártbizottság is vizsgálni kezdte a dolgot. Elismerték, hogy a HNB jól látja a problémát. Űk azonban nem lakoltathatják ki Fodor Ferencet. A járási nemzeti bizottság is foglal­kozott az üggyel. 1964. november 14-1 keltezésű levelében tudatta a helyi nemzeti bizottsággal, hibát követett el a szövetkezet vezetősége, amikor a lakást átengedte Fodor Ferencnek mivel nem győződött meg róla, tény leg elengedhetetlenül szüksége van-e rá. A levél említést tett arról is, hogy az illetőnek Nagymácsédon szép tágas lakása van. A továbbiakban törvényellenes lakásfoglalásnak ml nősíti ez esetet, majd utasítja HNB-t, hogy ürítse ki a szövetkezet lakását, s egy másikat juttasson Fo dórnak. Erre aztán Görföl József, a HNB el­nöke azt mondta: — Honnan a csu dából vegyünk lakást? Máskülönben is hol vegyünk neki lakást. Hurcol kodjon a sajátjába. Ha pedig restelli az utazgatást, adja el Mácsédon a há­zát és vegyen, vagy építsen az árán a faluban. Ez ellen semmi kifogá­suk. Közben a jókai HNB is utánajárt a dolognak. Megállapította: Fodor Fe­rencnek olyan lakása van Mácsédon hogy szorultságból három család is ellakhatna benne. Amikor azonban érezte, hogy Jókán egyre jobban ki­csúszik talpa alól a talaj, gyorsan lakót szerzett a lakásába. Így pró bálta elejét venni az esetleges kiköl­töztetésnek. A szabad ég alá mégsem tehetik kl. Az ügy tehát újból holtpontra ju­tott, illetve elejéről kezdődtek a ta­nácskozások. Szabóék a helyi párt­szervezethez fordultak segítségért. A pártbizottság november 23-1 ülésén megállapította ugyanazt, amit előt­tük már jó néhányan megállapítottak. Egyben feladatul adták a HNB taná­csában működő kommunistáknak hogy az ügyben a törvényadta lehető­ségek szerint járjanak el. A HNB ta­nácsa tovább adta a „stafétát" a szö­vetkezet vezetőségének: mondjanak fel Fodor Ferencnek. Az eredmény? Egyelőre semmi. Fo­dor Ferenc továbbra is a szövetkézet szép lakásában lakik, Szabóék pedig az öreg egészségtelen lakásban. • « • Ezek után az olvasó azt várja, hogy az újságíró is letette a garast. Le gyen. Nem akarom elismételni azokat az általános megállapításokat, ame­lyeket előttem számosan megtettek. Csak azt szeretném leszögezni: az igazság a szövetkezet és a Szabó család oldalán áll. A puszta tények megállapítása azonban kevés. Most már az kellene, hogy akiket nemcsak a megállapítás, hanem a döntés joga is megillet, végre tegyenek valamit az ügyben. Ne tűrjék tovább, hogy a sok huzavona lassan már nevetséges színben tüntesse fel a falu vezetőit és a járást. Nem egy olyan megjegy­zés hangzott már el a faluban: „Lát­játok, Fodor Ferenccel, meg a terme­lési igazgatósággal szemben még a járás is tehetetlen." Oldódjon meg már végre ez a gor­diuszi csomó. SZARKA ISTVÁN vált módszernek bizonyulnak a nyil­vános pártgyűlések, ökonómiai érte­kezletek, vitaestek, amelyeken részt vehetnek a járás vezető dolgozói, a nemzeti bizottságok, a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képvise­lői. Az említett formák nagyban hoz­zájárulnak az alapszervezetek aktivi­zálódásához, és megszilárdítják mun­kaszakaszuk politikai és gazdasági helyzetért viselt felelősségüket. A ha­zánk felszabadulásának 20. évforduló­jára indult szocialista munkaverseny szervezése során ls e tapasztalatok­ból indultak ki. A járási pártbizottság valamennyi községben vitaestet ren­dezett, vagy előadássorozatot indított a termelés fokozásáról. Az eredmény: 1562 kollektív és 594 egyéni kötele­zettségvállalás, összesen 17 millió ko­rona értékben. A topoľčanyl járásban a lektori munkában elsősorban vezető funkcio­náriusok, szakemberek és a mezőgaz­dasági Iskolák tanítói vesznek részt. A lektorok nagy része főiskolát vég­zett. illetve most folytatja főiskolai tanulmányait. A lektorok kiveszik ré­szüket a gyakorlati kérdések megol­dásából is. A lektori csoportok segít­ségével készült el többek között a szakosítás terve ís. Javaslataik a gya­korlatban nagvon jól beváltak. A Vet­ké Biellce-i szövetkezetben például a szakosítás után 130 kilóról 297 kilóra növekedett az egy hektárra eső hús­termelés. A krásnal szövetkezetben a szakosítás bevezetésével 45 százalék­kal fokozódott a tejtermelés. Az ily módon szerzett tapasz­talatok nagyon jól felhasználhatók az alapszervezetek funkcionáriusai, és a vezető gazdasági dolgozók oktatásá­ban. A lektorok munkájának további pozitív tényezője az, hogy előadásuk előtt megismerkednek a községekben, a szövetkezetekben és az állami gaz­daságokban a konkrét helyzettel. A járási pártbizottság nagy figyel­met szentel a propagandisták oktatá­sának. Az összpontosított iskolázáso­kon kívül rendszeres szemináriumo­kat és értekezleteket szervez szá­mukra a párt gazdasági politikájáról. A propagandisták és az alapszerveze­tek funkcionáriusainak közös iskolá­zásával kedvező feltételek alakulnak ki a szervezetek önállóságának és fe­lelősségének fokozására. A közgazdasági oktatás tárgyköré­nek meghatározása kedvezően befo­lyásolja a pártonkívüliek oktatását. A topoíčanyi járásban jól beváltak a népi akadémiák keretén belül meg­rendezett tanfolyamok a mezőgazda­sági termelésről. A szövetkezeti tagok körében nagy érdeklődésnek örven­denek az agronőmusok, zootechniku­sok, gépesítők, traktorosok és a komp­lexbrigádok számára rendezett spe­ciális tanfolyamok. Kihasználják a műszaki-gazdasági konferenciák és a szakértekezletek adta lehetőségeket is. Ezek segítségével jelentós javulás állt be többek között a takarmánvtechni­ka, a tejtermelés és a szarvasmarha­tenyésztés, a takarmány gazdaságos kihasználása, a takarmány ízesítése és az etetési tervek bevezetésének kérdéseiben. Az értekezleteket általá­ban a járási irányító szervek szak­emberei készítik elő a szövetkezetek élenjáró dolgozói részvételével. A gazdasági problémák megoldásá­ban beváltak a szövetkezeti taggyűlé­sek és munkaértekezletek is. A szö­vetkezeti tagok gazdasági oktatására jó alkalom nyílik a szövetkezeti mun­kaiskolákban. Sajnos, a járásban még nem értékelik őket kellőképpen. A szövetkezeti munkaiskolák nagy része nem teljesíti küldetését. Ezek­ben az iskolákban az oktatás nincs a kívánt színvonalon, főként -azért, mert a szövetkezetek vezetőségei el­hanyagolják őket. Túlzás lenne azt állítani, hogy a topofčanyi járásban a közgazdasá­gi oktatás terén már minden a legna­gyobb rendben van. A mindennapi éínt és a szövetkezeti dolgozók tevé­kenysége azonban arra enged követ­keztetni, hogy az Ideológiai munka, a kommunista nevelés egyre fonto­sabb tényezőjévé válik a gazdaság fejlesztésére, az új munkamódszerek érvényre juttatására, a munkaterme­lékenység fokozására, a gazdaságos­ság és a termelt áru minősége megja­vítására irányuló igyekezetnek. Ez az igyekezet a mezőgazdasági termelés­ben azért is fontos, mert itt érezhető legiobban a gazdasági oktatás fontos­sága, hogy kialakulhassanak a gaz­dasági folvamatok helyes megismeré­sének feltételei. M. KUCEK, E. LATTA, az SZLKP KB dolgozói John Heartfield: Tiltsátok be az atomfegyvert! John Heartfield, „a dialektika virtuóza a Bratislavában a Szlovák Nemzeti Mú­zeum előtt vörös alapon, egyszerű fe­ketebetűs felirat hívja fel a figyelmet John Heartfield fotomontázsainak ki­állítására. Heartfield egyike a legki­válóbb európai művészeknek. A nagy szatirikusnak többnyire munkásújsá­gcxkban ' megjelent grafikai lapjai klasszikus értékek, állapította meg B. Brecht. Gndolatigényességük, tar­talomban született formájuk, gyilkos karikírozó bírálatuk, forradalmiságuk, tiszta emberségük lenyűgözi a szem­lélőt. Az angol nevű művész 1891-ben született, s a berlini anyakönyvbe Helmut Herzfeld néven jegyezték be. Nyolc éves korában elárvult s báty­jával együtt salzburgi rokonaiknál nevelkedik. Egy könyvüzletben ta­nonckodik. Tizennégy esztendős, ami­kor eltökéli, hogy festő lesz. München és Berlin ipariskoláiban szerzi meg a szakmai tudást. Az első világégés so­viniszta gyűlölettől terhes levegőjé­ben a „Gott strafe England" jelszótól Iszonyodva — tüntetésképp választja a John Heartfield nevet. — Bátyjával, Wieland Herzfelddel kiadóvállalatot létesít. A haladó szellemű írók: Bá­bel, Bredel Ehrenburg, Fagyejev, Gorkij, Seghers, Sinclair műveit je­lentetik meg. A NKP-nak megalakulá­sától, 1918-tól tagja. Szatirikus újsá­gokat szerkeszt, mozgósító falraga­szokat s könyvborító lapokat tervez. Mindezt a kor égető kérdéseivel, a munkásosztály gondjaival azonosulva, forró segíteni akarással. Néhány esztendeig George Grosszal, a hasonló szellemű képzőművésszel együtt készítettek grafikaszerű kollá­zsokat, Heartfield az újságokból kivá­gott sorokat, rajzokat, fényképrészle­teket, címkéket oly ötletesen állította össze, hogy érzékelhetővé tette az önmagát túlélt világ s a bomladozó polgári társadalmi rendszer zűr-zava­rát. Ekkortájt érkezett Zürichből a német fővárosba a dadaizmus nevű irányzat, amely az áldatlan állapo­tokért a társadalmat tette felelőssé. Megtagadott minden eddigi értéket, lerombolt minden hagyományt, — egy új világ építésének érdekében. Ez a törekvés nyomot hagy Heartfield egyes korai munkáin. Később szenve­délyes új mondandója számára új for­mai megoldást, új, egyértelmű, köz­érthető nyelvet teremt. Ez a korszak­alkotó technika a fotomontázs. Heart­field a munkásosztállyal való közös­ségét azzal is érezteti, hogy munkás­ruhát hord, mint a szerelők. S mivel fotókból állítja össze műveit, azokat fotomontázsnak nevezik. Ebben a mű­fajban a valóság részleteit használja fel, s új, művészi kompozícióba fog­jíl ÖSSZ6. Tulajdonképp ez a dokumentum­fényképészetnek képzőművészeti fel­dolgozásban való aktivizálása. Sok­szor felül ls múlja a rajzolt plakát, karikatúra és szatíra kifejező lehető­ségeit. Hitelesebbnek, meggyőzőbbnek véljük azoknál. Érzelmi és agitatív hatásukat erősen fokozza a képpel szerves egységben álló, izgalmasan ötletes szöveg, mellyel a politikai eseményeket magyarázza, taglalja és következményükre utal. Erkölcsi és politikai töltésű, kirobbanóan érzék­letes képet ad a második világháború előtti pártharcokról. A gúnynak, mé­regbe mártott, telibe találó nyilaival támad s nevetségessé tesz és leleplez mindent és mindenkit, aki a sok­szorosan megtépázott, jogfosztott, de megedzett és lebírhatatlan erejű tö­megek ellensége. Igazságkereső te­kintete korán ráismert a középkort idéző fasizmus tüneteire. Fáradhatat­lanul int s figyelmeztet a barna ve­szedelemre, ami elől 1933-ban Prágá­ba kénytelen menekülni. A csehszlo­vák haladó erőkkel összefogva foly­tatja a harcot. Irgalmatlanul elítéli a Reichstag gyújtogató horogkeresz­tes bandát, Adolfot, az emberfeletti embert és pángermán csatlósait, a Heil Hitierező elferdült gerincüeket, a Gestapo undorító üzelmeit, a vé­szes antiszemitizmust. Haragos szatí­rával mezteleníti le a hazug jelsza­vakai álcázott hazafiságot, az ember­telen, de a vezető rétegnek profitot jelentő háborút. Pontosan három évtizede, hogy a prágai Mánes művészegylet nemzet­közi szatirikus rajzkiállítást rende­zett. Heartfieldnek számos műve sze­repelt itt. Ez az izgalmas művészi és politikai esemény a látogatók hatal­mas tömegét vonzotta. A prágai német követ tiltakozott a cseh külügyminisz­ternél a kormányát sértő Heartlield rajzok ellen és eltávolításukat köve­teli. Hosszabb huza-vona után való­ban leakasztanak néhány karikatúrát, mire Heartfield egy újabb, a Hitler uralom hazugságra és erőszakra épült /politikai 'valóságáról lemeztelenítő íotomontázst készít. Harmincnyolc telén a náci terror elöl Londonba menekül, s csak 1950­ben kerül vissza hazájába. Az NDK nemzeti művésze, az Akadémia tag­ja nem szűnő hévvel segít országai demokráciájának építésében. Erősen foglalkoztatja a színház, képzőművé­szet. — A múltban s a jelenben a kor teljes valóságát, a népek hangját, har­cát kifejező alkotása nem csupán' irányzatos és propagatív jellegű harci esziköz, hanem költői hevületből ha­talmas képzeletből született, gondola­tot, érzést ébresztő igaz és szép mű­vészet. A ma 73 esztendős Heartfield ugyanolyan fiatalosan izzó meggyőző­déssel küzd tovább nagyerejű plaká­tokon, a fekete és fehér ember sza­badságáért, a „még mindig" telhetet­len hiénák, a halál neofasiszta mag* vetői, az atomháború szörnyű ve­szélye ellen. Küzd, hogy soha többé ne döfje át ostoba és kegyetlen szu* rony hegye a fehértollú galamb ver­gődő testét. A 15 éve fenálló NDK nagy művé­szének élményt adó kulturális és po­litikai eseményt jelző nagyszerű ki* állítása arról, ís szól, hogy vál* tozatianul aktuálisak ma ís és holnap is John Heartfieldnek alkotásai. BÄRKÄNT JENÖNÉ 1984. december H. * ÜJ SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents