Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-09 / 342. szám, szerda

Népünk azt akarja, hogy az emberek jó szomszédokként békében éljenek (Folytatál az 1. oldalról) A békés eevüttélís iveinek érv (Folytatás az 1. oldalról) tekezletet valamennyi ország képül sel'ólnek részvételével e probléma megtárgyalására. Számos kormány és államférfi nyi­latkozata azt bizonyítja, hogy egyre többen döbbennek rá arra, milyen kedvezőtlen következménye lenne az atomklub bővítésének. Azonnal meg kell akadályozni a nukleáris fegyve­rek bármilyen úton történő továbbter. jesztését. Érvényesíteni kell az atom­fegyvermentes övezetek kialakításá­nak gondolatát. Nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai megnemtámadá­si szerződése megkötésének. E lépés szükségét bizonyltja az a tény, hogy ez a két katonai csoportosulás nukleá­ris fegyverekkel rendelkezik, és fegy­veres erőik közvetlenül Európa szi­vében érintkeznek. Davld miniszter leszögezte, hogy a szovjet kormánynak Gromiko külügy­miniszter által előterjesztett emlék­irata alapul szolgál ahhoz, hogy a közgyűlés konstruktív tárgyalást foly­tasson a fent említett kérdésekről. A béke és biztonság kérdéseiről be­szélve foglalkoznunk kell a német kérdéssel is. Különösen nagy veszélyt jelent a szövetségi kormány igyeke­zete, hogy nukleáris fegyverekhez jusson. Nem titok, hogy a nyugat­német militarista körök revanslsta terveik megvalósítását kapcsolatba hozzák a nukleáris jegyverek meg­szerzésével. Amikor az államok túl­nyomó többsége az atomfegyverek to­vábbterjesztését megakadályozó intéz­kedések szükségét hangsúlyozza, az NSZK és az Egyesült Államok kormá­nya olyan tervet akar megvalósítani, mely az ilyen fegyverek továbbter­jesztéséhez vezetne. A sokoldalú atomhaderő kialakítása a fegyverkezési verseny fokozását eredményezné. Kétségtelen, hogy e terv megvalósítása megnehezítené a leszerelésről, az atomklub bővítésé­nek megakadályozásáról, az európai és világblztonság megszilárdításáról és más nyílt kérdésekről folytatott további tárgyalást. A szövetségi kormánynak a német kérdésben elfoglalt álláspontja merő ellentétben áll a béke, a biztonság, valamint a német nép érdekeivel. A szövetségi kormány Jogellenesen Németország egyetlen képviselőjének tartja magát. A Hallsteln'-doktrina alapján hyomást gyakorol más szuve­rén Országokra, hogy ne kössenek diplomáciai kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársasággal. Maga nem hajlandó kapcsolatokat kötni azokkal az országokkal, melyek dip­lomáciai kapcsolatokat tartanak fenn az NDK-val. Németország egyesítése a két né­met állam ügye. E kérdés megoldá­sánál figyelembe kell venni a két német állam társadalmi rendszerének különbözőségéből adódó bonyolult feltételeket Kétségtelen, hogy a sok­oldalú atomerő létrehozása lehetet­lenné tenné Németország egyesíté­sét. A világ békeszerető erői nagyra ér. tékelik az NDK kormányénak béke­aktivitását Meggyőződésünk, hogy a német probléma békés megoldása és az eu­rópai helyzet rendezése csak akkor lehetséges, ha felszámolták a második világháború maradványait azzal, hogy egyezményt Írnak alá mindkét önálló német állammal. Egyre több ország ismert el a két német állam létezé­sét, és ezt az ENSZ-nek is el kellene ismernie. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság mindig következetesen a békés együttélés politikáját valósította meg. Csehszlovákia ebben a szellemben ter. jesztett elő |avaslatot a békés együtt­élés alapelveiről az ENSZ közgyűlés 17. ülésszakán. A közgyűlés támogat ta ezt a kezdeményezést, és a 18 ülésszakon megtette az első lépést ezeknek az alapelveknek továbbfej­lesztéséhez, betartásuk és hatásos megvalósításuk érdekében. A csehszlovák kormány véleménye szerint megvannak a feltételek ahhoz, hogy az ENSZ-közgyűlés idei ülés­szaka határozati javaslatot dolgozzon ki, melyet az ENSZ-közgyűlés jubi­leumi ülésszakán hirdetnének ki. A közgyűlésnek egyúttal fel kellene hívnia valamennyi államot, hogy az államok közti kapcsolatokban teljes mértékben érvényesítse a békés együttélés elvét. A békés együtté)>s elveinek érvé­nyesítésére kifejtett törekvéshez tar. toznak azok a javaslatok, melyekkel meg akarják akadályozni a béke ve­szélyeztetését. Ezt a célt követi a szovjet kormánynak az a javaslata, hogy valamennyi ország mondjon le az erőszak alkalmazásáról a területt viszályok megoldásában. A Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormánya támogatja a szovjet kormány javasla­tát. A területi viszályok békés megoldá­sának elvével kapcsolatban támogat­juk valamennyi gyarmati iga alatt levő országnak azt a |ogát, hogy ki. harcolja szabadságát és függetlensé­gét.. Fel kell számolni egyes terüle­tek idegen megszállását, az imperia­lista államok támaszpontjait, és ha­tálytalanítani kell valamennyi egyen­jogútlan szerződést. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság mindig a politikai és gazdasági függetlenségért és a gyarmatosítók ellen küzdő népek oldalán állt és áll. Szolidárisak vagyunk a nemzeti fel­szabadító mozgalmakkal. Támogatjuk azt a követelést, hogy rövid időn be­lül számolják fel a gyarmati rendszer maradványait. Az ENSZ hozzon azonnali Intézke­déseket a portugál gyarmatosítók el­len, akik nyugati szövetségeseik tá­mogatásával terrorizálják Angola, Mocambique és Portugál-Guinea afri­kai lakosságát. Az ENSZ alapokmá­nyával összhangban lépéseket kell tenni a Dél-afrikai Köztársaság kor­mánya faji megkülönböztető politiká­jának beszüntetésére. Intézkedéseket kell foganatosítani a dél-rhodesial helyzet megváltoztatására, hogy az ország népe kiharcolhassa szabadsá­gát és függetlenségét. Teljes mérték­ben támogatjuk az arab népet, mely jogaiért harcol a Délarábiai-félszige­ten. A közgyűlésnek határozatokat kel­lene elfogadnia, hogy 1965, az ENSZ 20. évfordulójának éve a gyarmati rendszer végleges felszámolásának éve legyen. A jelen időszak fontos feladatai kö­zé tartozik olyan határozatok elfoga­dása, melyek megvalósításával foko­zatosan kiegyenlítenék a világ orszá­gainak gazdasági színvonalát. Véle­ményünk szerint a nemzetközi kap­csolatok további Javulásának távlata megteremti az alapvető politikai fel­tételeket ahhoz, hogy utat kereshes­sünk a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldásához. Az a tény, hogy még nem újították fel a Kínai Népköztársaság törvényes jogait, csökkenti az ENSZ tekintélyét. Ha az ENSZ teljesíteni akarja külde­tését, meg kell oldania Kína ENSZ­képviseletének kérdését. Az ENSZ feladatainak növelése és hatékonyságának megerősítése első­sorban attól függ, mennyiben vetik magukat alá az államok az ENSZ alapokmányának. Mindig elleneztük az olyan akciókat, melyeket az ENSZ alapokmányának elveivel ellentétben valósítottak meg. Űjból hangsúlyoz­nunk kell, hogy a jelenlegi nehézsé­geket az okozta, hogy egyes nagy­hatalmak saját céljaik elérése érde­kében használták fel az ENSZ-et. A csehszlovák kormány az ENSZ alapokmánya 43. cikkelyével össz­hangban hajlandó fegyveres csapato­kat bocsátani a Biztonsági Tanács rendelkezésére. Szükség esetén az 1964. november 26-i csehszlovák em­lékiratban ismertetett feltételekkel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság hajlandó hozzájárulni az ENSZ alap­okmányával összhangban megvalósí­tott katonai akciók költségeinek fe­dezéséhez. Az ENSZ-közgyűlés előtt sok fontos feladat ál) Az ENSZ, mely jövőre ün­nepli fennállásának 20. évfordulóját, nagy célt tűzött ki maga elé: meg­védeni az emberiséget egy újabb há­borútól. Szervezetünknek következe­tesen teljesítenie kell a fasisztaelle­nes harc hagyatékát. A csehszlovák nép, mely jövőre ünnepli felszabadu­lásának 20. évfordulóját, saját tapasz, talatáből tudja, mit jelent a háború, és ezért teljes mértékben a békét és a békés együttélést támogatja. Né­pünk és kormányunk attól a törekvés­től vezérelve, hogy a világ valameny­nyi népe békében éljen, hajlandó hozzájárulni az ENSZ megszilárdítá­sához és hatásosságának fokozásá­hoz. A szovjet kormány ujabb javaslatai a nemzetközi feszültség enyhítésére Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésén Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés XIX. ülésszakának december 7-1, hétfői plenáris ülésén felszólalt. Rámutatott, hogy a Szov­jetunió a lenini békepolltikával jött a közgyűlésre, azzal a politikával, amely védelmébe veszi a népeknek a független és szabad fejlődéshez va­ló jogát. Gromiko foglalkozott azokkal a nemzetközi problémákkal, amelyek­nek megoldásához — mint mondotta — valamennyi ENSZ-tagállam közös elhatározáson alapuló akciói szüksé­gesek. Felszólította az ülésszak részt­vevőit, hogy konstruktívan vitassák meg ezeket a kérdéseket, és dolgoz­zák kl megoldásuk módjait. — A népek aggodalmát elsősorban a mind ez ideig példa nélkül álló fegyverkezési verseny Idézi elő — hangsúlyozta Gromiko. — A kérdés magva egyáltalán nem az, hogy a le­szerelés objektíve lehetetlen, hanem az, hogy még mindig vannak befolyá­sos erők, amelyek nem akarják a le­szerelést. A szovjet külügyminiszter felszólí­totta a Nyugat vezetőit, közelítsenek sokkal reálisabban ehhez a problémá hoz. Vegvék még egyszer kézbe a Szovjetunió javaslatait a nyugati ál lamférfiak, akik ellenvetéssel élnek minden, a tényleges leszerelésre irá nyúló javaslattal szemben; nézzék meg, nem előítéletek határozzák-e meg a Javaslatokról alkotott vélemé nyüket. S ami a fő, mérlegeljék ala­posan, vajon csak a szocialista orszá­gok nyemének-e a leszerelésen. Aki komolyan végiggondolja mindezt, az nem teheti meg, hogy ne ismerje el: a leszerelésen minden ország, minden nép csak nyerhet. A Szovjetuniónak arról a készségé­ről beszélve, hogy hajlandó megegye­zést kötni az általános és teljes le­szerelésről, Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész síkra szállni olyan intézkedésekért is, amelyek kezdettől fogva fékeznék a fegyver­kezési versenyt, csökkentenék lendü' letét. Az ilyen intézkedések jelentő­sége abban van, hogy enyhítik a nem­zetközi feszültséget, sokkal kedve­zőbb feltételeket teremtenek a lesze­reléshez és más rendezetlen nemzet­közi problémák megoldásához. Gromiko a szovjet kormány névé ben a közgyűlés elé terjesztette a nemzetközi feszültség további enyhí­tésére és a fegyverkezési verseny korlátozására teendő intézkedésekről szóló emlékiratot. Hangsúlyozta, hogy a szovjet kor­mány bármilyen fórumon és bármi­lyen szinten, beleértve a legmagasabb szintet, kész részt venrti a következő kérdések további megvitatásában: Az általános és teljes leszerelés, az atomfegyverek betiltása és megsemmi­sítése, valamint a fegyverkezési ver­seny korlátozását célzó intézkedések. Ezzel kapcsolatban érintette néhány vezető NATO-hatalom képviselőjének furcsa magatartását. „Mindenkit meg­próbálnak meggyőzni arról, hogy el­lenzik az atomfegyverek átadását más országoknak, megállapodást szeretné­nek elérni az atomfegyverek elter­jesztésének megakadályozására, ugyanakkor kijelentik, hogy nem lép­hetnek fel egyes, az atomfegyver bir­toklására törekvő szövetségeseik kö­veteléseivel szemben" — mondotta. A szovjet külügyminiszter felszólí­totta a jelenlevőket, ne adjanak át más országoknak atomfegyvert és egyúttal ne is fogadják el ezt a fegy­vert katonai szövetségesüktől sem. Az európai biztonság és a német kérdés békés rendezése problémáit érintve Gromiko rámutatott: a revan­sista törekvések és az NSZK egyre állhatatosabb kísérletei, hogy meg­szerezze az atomjegyvert, rendkívüli aktualitást és jelentőséget kölcsönöz­nek ennek a problémának. A NATO sokoldalú atomütőereje megteremtésé­nek terveit elítélve — folytatta —< a Szovjetunió teljes nyíltsággal Jelen­ti kl: e tervek megvalósítása még in­kább megnehezíti Németország egye­sítését. Gromiko kijelentette, reméli, hogy 1965 valamennyi gyarmati rezsim fel­számolásának éve lesz, és az ENSZ­közgyűlés következő jubileumi ülés­szakát ennek a hatalmas történelmi műnek a jegyében fogják megünne­pelni. Egyben felszólította az ENSZ­tagállamokat, segítsék elő a kereske­delmi és egyéb gazdasági jellegű kap­csolatok megélénkülését, mert ez ked­vező hatást gyakorolna a nemzetközi helyzet javulására és az államközi kapcsolatok fejlődésére. Megjegyezte, hogy elmúlt másfél évet a nemzetközi feszültség határo­zott enyhülése Jellemzi. Rámutatott azonban, hogy hatnak még a világ­ban olyan erők, amelyek konokul hirdetik azoknak a nemzetközi prob­lémáknak a megoldhatatlanságát, ame­lyektől a béke fennmaradása függ. A szovjét kormány határozottan visz­szautasítja ezeket a koncepciókat — jelentette ki Gromiko. Meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát A szovjet kormány emlékirata A Szudáni Nemzeti Front nyugalomra int Khartúm (CTK) — A Szudáni Nem­zeti Front nyilatkozatot adott kl, mely hangsúlyozza, hogy az Imperia­lizmus az ország déli része lakossá­gának problémáit kihasználva viszályt akar szítani Szudánban. A nyilatkozat a nyugalom megőrzésére szólítja fel a szudáni népet. Kiemeli, hogy az összetűzések csak a gyarmatosítóknak jelentenének hasznot. A nyilatkozat közli, hogy a Nemzeti Felszabadítá­st Front képviselői a veszélyes hely­zet megoldásáról már tárgyaltak a politikai pártok vezetőivel. A nyilat­kozat egyúttal biztosította az ország lakosságát, hogy Szudán egész terű­létén szigorú intézkedéseket hoznak a ! rend fenntartására, — A szovjet kormány, amely kül­politikájában a békés együttélés el­veit követi, javasolja, egyezzenek meg abban, hogy a legközelebbi jövő­ben életbe léptetnek több olyan in­tézkedést, amelyeknek végrehajtása új szakaszt jelentene a tartós és meg­bonthatatlan békéért folyó küzdelem­ben — mondja az emlékirat, majd in­dítványozza, hogy az államok 10—15 százalékkal csökkentsék katonai költ­ségvetésüket. Ez korlátozná a fegy verkezési hajsza fokozásának lehető­ségeit, tetemes összegeket szabadíta­na fel a békés gazdasági ágak fej­lesztésére és a népek Jólétének eme­lésére. Figyelembe véve, hogy külföldi csa­patoknak Idegen területeken való fc­lenléte komolyan gátolja az államközi kapcsolatok megjavulását, a szovjet kormány javasolja: kössenek egyez­ményt, amelynek értelmében az ösz­szes külföldi csapatokat visszavonják saját országuk határat mögé. A Szovjetunió hajlandó csökkente­ni a Német Demokratikus Köztársa­ság és más európai államok területén állomásozó csapatainak létszámát, ha a nyugati hatalmak csökkentik a Né­met Szövetségi Köztársaságban és más országokban levő csapataik lét­számát. A szovjet kormány emlékira­ta azt is indítványozza, hogy szün­tessék meg az Idegen területeken le­vő katonai támaszpontokat. Figyelembe véve. hogy milyen ször­nyű pusztító erejűek a nukleáris fegy­verek és milyen veszélyes következ­mények rejlenek abban, ha e fegy­verek elterjednek, például a NATO közös nukleáris haderőinek létrehozá­sa révén, a szovjet kormány java­solja: kössenek nemzetközi egyez­ményt arra vonatkozólag, hogy nem terjesztik el a nukleáris fegyvert. Ja­vasolja továbbá, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet, és ezen ír­janak alá megállapodást a nukleáris és termonukleáris fegyverek használa­tának eltiltásáról. Indítványozza az emlékirat, hogy létesítsenek atomfegy­vermentes övezeteket, különösen a világ olyan részeiben, ahol nagy Választások Brit Guayanában Georgetown (CTK) — Előzetes eredmények szerint a Brit Gua­yana-i parlamenti választásokban a legtöbb szavazatot — 61 548-at az el­lenzéki Népi Nemzeti Kongresszus kapta. Az uralkodó Népi Haladó Párt 55 241 szavazatot és az Egyesült Erő jobboldali párt 12 760 szavazatot szer­zett. Azok a választókörzetek, melyek­ben még nem számolták össze a le­adott szavazatokat, hagyományosan a Népi Haladó Pártot támogatják. mennyiségű nukleáris fegyvert össz­pontosítottak, és egy nukleáris konf­liktus kitörésének veszélye fenyeget. Az emlékirat Javaslatokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy kössenek megállapodást a bombavető légierő megsemmisítéséről, a föld alatti nuk­leáris fegyverkísérletek eltiltásáról, kössenek megnemtámadási egyez­ményt a NATO-ban és a Varsói Szer­ződésben részt vevő államok között, tegyenek Intézkedéseket a váratlan támadások meggátlására és a hadse­regek általános létszámának csökken­tésére. Az emlékirat befejezésül megállapít­ja, hogy a szovjet kormány vélemé­nye szerint az említett intézkedések megvalósítása érezhetően előmozdíta­ná az egyetemes béke megszilárdítá­sának ügyét, és közelebb vinne az általános és teljes leszerelés megvaló­sításához. A szovjet kormány fent Ismertetett emlékiratát a közgyűlés okmányaként szétosztották a küldöttségek között. Gromiko és Rapacki találkozója New York (CTK) — Andrei Gromi­ko, szovjet külügyminiszter fogadta Adam Rapackit, a Lengyel Népköz­társaság külügyminiszterét, akivel baráti beszélgetést folytatott. Mint is­meretes, a két külügyminiszter áll a két ország, az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán résztvevő szovjet és lengyel küldöttség élén. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. évfordulója Az Egyesült Nemzetek Szervezete röviddel megalakulása után megbízta az Emberi Jogok Bizottságát, dolgoz­za ki az Embert Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tervezetét, hogy ez megfeleljen a modern felfogásnak. A bizottság két év múlva a Közgyűlés elé terjesztette a tervezetet, melyet a Közgyűlés 1948. december 10-én el is fogadott. A nyilatkozat lerögzíti: minden em­bernek joga van az életre, a sza­badságra, a biztonságra, a törvény előtti egyenlőségre, a művelődésre, a munkára, az egyenlő munkáért Járó egyenlő bérre, a házasságkötésre és a családalapításra. A nyilatkozat szerint minden ember — bőrének színétől, nyelvétől, vallásától és nemétől füg­getlenül — egyenjogú. Sajnos, a nyi­latkozat elfogadása óta eltelt 16 év múltán is az a helyzet, hogy sok or­szágban faji, nemzeti és társadalmi elnyomás érvényesül, durván megsér­tik az alapvető emberi jogokat. Nemcsak a Dél-afrikai Köztársaság­ban, hanem sz Egyesült Államokban és más országokban is tombol a faj­üldözés. Spanyolországban, Portugá­liában s más államokban fasiszta ter­ror dühöng. A gyarmati rendszer ma­radványai súlyos teherként nehezed­nek a fejlődő országok népeire. Itt az egy lakosra jutó nemzeti Jövede­lem huszadrésze annak, amennyi a fejlett országokban esik egy lakosra. Még mindig ötvenmillió ember nyögi a gyarmati Igát. A nemzetiségi és társadalmi elnyomás sem szűnt meg; sok országban a nők nem egyenjogú­ak a férfiakkal. A gyarmati rendszer egyik követ­kezménye: a fejlődő országok lakos­ságánok átlag életkora alacsonyabb, mint a volt gyarmattartók országá­ban. Ez is azt bizonyltja, hogy, a vi­lág egyes részein még mindig különb­ség van az életre való jogban. A nyugati nagyhatalmak kormányai megszavazták ugyan az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát, ám nemegy­szer maguk is megsértették az em­beri jogokat, s a nyilatkozat óta más országok népei ellen elkövetett nem­zetirtás vádjával háromszor álltak pellengéren. Az Egyesült Államok a koreai baktériumháborúval, Anglia a kenyai négerek irtásával, Franciaor­szág pedig az embertelen algériai há­borúval „érdemelte kl" a tömeggyil­kos címet. Ez is bizonyltja, mennyi erőfeszítés kell még ahhoz, hogy va­lóra váljanak a nyilatkozatban meg­jelölt eszmék és célok. A nyilatkozat tervezetének kidolgo­zásakor arra is számítottak, hogy idő­vel egyezmény születik az emberi jo­gokról, és szerződésben rögzítik az emberi Jogok érvényesítéséhez szük­séges intézkedéseket. Az ENSZ-szer­vek évek óta tárgyalnak e kérdésről, de a nyugati hatalmak ellenállása miatt az egyezmény még mindig nem született meg. A Közgyűlés tavaly nyi­latkozatot fogadott el a faji megkü­lönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről. Az emberi jogokra vonatkozó egyezmény azonban még mindig csak vágyálom. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozata az ENSZ tagállamait Jogilag nem kötelezi, de erkölcsi súlya vitat* hatatlan. Ennek ellenére nem pótol* hatja az emberi jogokra vonatkozó egyezményt, mert csak ez kötelezheti jogilag a csatlakozó feleket. Ma, 16 évvel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása utén meg­állapíthatjuk: nagy erőfeszítés kell még ahhoz, hogy az alapvető emberi Jogok valamennyi országban érvénye­süljenek, s megszűnjék mindenült az igazságtalanság. J. B, 1864. december B. * ÜJ SZÖ 3

Next

/
Thumbnails
Contents