Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-25 / 358. szám, péntek

Sóbányák titka Aki útját állta Hitler vandáli tervének 0 Nem sikerült a rablott kincsek megsemmisítése A háború végéhez közeledett. Hitler parancsot adott az európai országokból összerabolt műkincsek megsemmisítésére, de az őrszem — ebben az esetben — megtagadta a parancs teljesítését. A parancsnak ellenszegülő őrt Kari Seiberi nek hívták. 1945-ben a németországi Alt Aussee-i sfibá-i nyákban „dolgozott". Semmi köze nem volt a sóbányászáshoz; azért rendelték ide, hogy őrizze az európai országokból elhurcolt és itt fel-, halmozott műkincseket. A Führer, aki hódító hadainak nyomában minden értékes művészi alkotást Németországba szállíttatott (csak egy éjszakát töltött a prágai Várban, Hradčanyban, s másnap máris elvitte értékes gobelinjeit), nem gondolta, hogy Kari Seiber, aki civilben restaurátor volt, meghiúsítja tervét. Az osztrák partizánokkal együttműködő katona a szövetséges hadak közeledésének hírére egyszerűen felrobbantotta a műkincsekhez vezető labirintusokat, eltör-, laszolta a barlangok útját és várta a felszabadítókat. Elsőként Róbert Posy angol tiszt ereszkedett le a sóbányába. Majdnem sóbálvánnyá meredt, amikor a gyertyafényben megpillantotta Michelangelo Madonna szobrát és Rembrandt néhány ismert remekművét. Azt hitte, Aladdin elvárázsolt kincstárába toppant. Sok műkincs visszakerült gazdájához, hat-, száznak azonban nyoma veszett. Egyeseket bir zonyos német személyiségek ma is rejtegetnek, más műkincseket pedig a Dél-Amerikába tartó náci fejesek elkótyavetyéltek. Drága tréfa A koppenhágai hadbíróság különös üggyel foglalkozik. Az ügyész azzal vádolja Hansen dán katonát, hogy „példátlanul megszegte a fegyelmet, s ezzel nagy erkölcsi kárt okozott a NATO-nak". Mit követett el Hansen? Úgy látszik szerette volna eljátszani egy modern Svejk szerepét, s ezért mint rádiós szolgálati készülékén, a NATO kódjának alkalmazásával részleteket adott le G. Miller: A Rák ösvénye című könyvéből, melyet mint rendkívül erkölcsromboló művet valamennyi nyugati országban betiltottak. A NATO. szolgálatában álló hadfiak annyira elmerültek a különös adásban, hogy csak akkor ocsúdtak fel, amikor a főparancsnokság „szigorú szolgálati kérdéseket intézett" Koppenhágához. A bűnöst nem volt nehéz megtalálni, de míg rátaláltak, éppen egy teljes fejezetet adott le a tiltott könyvből. Állítólag a hadfiak nagyon jó] szórakoztak, s ezt Hansen várta is, mert a vizsgálóbíró kérdésére, miért élt vissza szolgálati hatalmával kijelentette: — Nagyon szerettem volna látni, mi lesz e komédia vége. Hansen most vizsgálati fogságban várja sorsát. Megoldják-e a vízproblémát? A FÖLD VÍZKÉSZLETE 20 MILLIÁRD EMBER SZÜKSÉGLETÉT FEDEZI O A TECHKROKODÍLUS-VADÁSZAT NIKA PROBLÉMÁKAT OKOZ A VÍZGAZDÁLKODÁSBAN ® ÖRIASI TARTALÉKOK Mint tudjuk, nemrégen szovjet-amerikai költSs egyezményt íriák alá a tengervíz sótalanításáról és ivásra alkalmassá tevéséről. Az egyezmény/jeltételezi a nukleáris technika békés célú jelhasználását. Miért válik szükségessé a tengervíz sótalanítása? Talán nincs elég ivóvizünk? Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. Tény az, hogy a világon jelenleg számbavehető vízkészlet 36 ezer köbkilométert tesz ki, ebből az ivóvíz csak 20 ezer köbkilométer. Ennyi víz húszmilliárd ember szükségletét kielégíthetné, tehát nem kellene attól tartanunk, hogy nem lesz vizünk, mert az emberiség tervezett szaporulata csak valamikor 2100 körül érné el ezt a számot. Nagyobb problémát okoz az, hogy a fejlődő ipar és mezőgazdaság egyre több vizet von el, és nagy mennyiségű víz úgy használódik el, hogy soha sem tér vissza. Például egy tonna acél gyártásához 270 tonna, egy tonna műszáléhoz 600 tonna, egy tonna gumi gyártásához pedig 2500 tonna vízre van szükség. A tudósokat rendkívül foglalkoztatja a vízhiány, elősorban az ivóvíz kérdésének megoldása. Szerintük három módon lehet vizet nyerni: © a tengervíz sótalanításával, • a jéghegyek elolvasztásával, ® a talajvizek jelkutatásával és jelhasználásával. Megállapították, hogy a jéghegyek 800-szor több vízmennyiséget adnának, mint a földkerekség vizei együttvéve. A Szovjetunióban most elkészült egy térkép, amely felvázolja az ország talajvizeit, rejtett vízforrásait. Az 1:5 000 000 mértékű, a maga nemében egyedülálló térkép iránt világszerte nagy az érdeklődés. Érdekes dísz: kígyó a nyakban. Nem hissszük, hogy Európa átveszi ezt a paraguayi divatot. KÉPEK AZ ŰJ-GUINEAI BENNSZÜLÖTTEK ÉLETÉBŐL • A PÁPUÁK - A KROKODILUSOK JÓ „LÉLEKISMERŐI: Ô VADÁSZAT - CSIKLANDOZÁSSAL Bármerre néz az ember, mindenütt zöld rengeteget lát. Még a jolyó ís zöld: vízi növényekből font takaró borítja. Csak helyenkint villan kt a víz vakító tükre. Dél van. Kegyetlenül tűz a nap, s minden élőlényt árnyékba űz. Még a kro-. kodílusok is szunyókálnak. A legbátrabb emberek éppen ilyenkor indulnak krokodilusvadászatra. A kaupusi mocsarakban tanyázó krokodilust nem szabad összetéveszteni valamilyen tengeri óriással. Hossza ritkán haladja meg a négy métert. Szája háromszögletű. Ez a fajta csak folyami édesvízben él. Déltájban a partról behajló bokrok fedezetét élvezve hármas-négyes csoportban alszanak. Csak az orrukat dugják ki a vízből. Ez ne téveszszen meg minket: a krokodilus félszemmel alszik, mint a macska. A legkisebb neszre azonnal lemerül a folyó fenekére, s ott várja az alkalmat, hogy lecsaphasson a mit sem sejtő áldozatra, vagy elrejtőzhessen, mert a krokodil lus — mint minden vadállat — harcias, de ugyanakkor gyáva is. A csapat felkészült. Helyénvaló az óvatosság: nem szabad megnevezni a vadászat tárgyát, csak körülírva utalhatnak rá, mert a pápuák hite szerint a krokodilusok védőszelleme megsejtené az emberek szándékát, és megakadályozná a vadászatot. A kiszemelt vadászok indulásuk előestéjén megfürödnek, megtisztulnak bűneiktől, hogy viradatkor szeplőtlenül indulhassanak krokodilus-vadászatra. A csónakok hosszú láncot alkotva nesztelenül siklanak a vizén. Az evezőket liánba burkolták, mert a pápuák tudják, hogy a hang messzebb terjed a vízben, mint a levegőben. Az első csónak orránál az egyik vadász póznával méri a víz mélységét, és mutatja az irányt a többieknek. Ez a vadászok főnöke. A csónak közepén további két vadász ül, nya-. kukban hatalmas liánköteg. Végre célhoz érnek. Egy intésre a csónakok csatasorban helyezkednek el. A főnök balettmesterhez illő kecses mozdulatokkal felosztja a krokodilusokat, ki melyiket vegye célba. A legkisebb tévedésért is drága árat fizetnének. A csónak megközelíti a kiszemelt áldozatot. A főnök cölöpöt ver a foyö fenekébe, és hozzáköti a csónakot. Két evezős zajtalanul lemerül, és megközelíti a vadat. Hirtelen óriási kurjongatás veri fel a csendet. A vadászok evezőikkel vadul csapkodják a vizet, és a krokodilusok közvetlen közelségébe merészkednek. A krokodilusok meg sem rezzennek. Ügy látszik, nem akarnak tudomást szerezni a körülöttük állókról. A krokodilus feje mellett hirtelen felbukkan az egyik evezős. Mosolyogva levegőt szív, aztán megint eltűnik. A krokodilus másik oldalán a másik evezős tűnik fel, ő is visszamerül. Ez többször is megismétlődik, de a krokodilus mozdulatlan. Végre a főnök jelt ad, és a csónakokban ülők a vízbe vetik magukat, félelmet nem ismerve odaférkőznek a krokodilushoz. Liánnál összekötözik a száját, minden teketóriázás nélkül gúzsba kötik a lábait. A krokodilus öt centiméteres karmai ugyanis legalább olyan veszélyesek, mint a jogai. Ezután az állat hátához kötik hatalmas zöld farkát. Hátborzongató látvány. A főnök megveregeti a foglyul ejtett krokodilus hátát, mint jó gazda a lovát, aztán gúzsba kötött állatot belökik a csónakba. Csak itt kezd magához térni az ártalmatlanná tett fenevad ... Közben a falu népe már várja a vadászokat. Apraja-nagyja ott áll a parton. A gyerekek a vízbe is bemásznak. A krokodilusokat kigörgetik a partra. Az asszonyok és a gyerekek a kezükbe eső tárgyakkal agyba-főbe püfölik ádáz ellenségüket, míg végre kimúlik. A férfiak ezután felvágják a krokodilus hasát, s lenyúzzák a bőrt. A krokodilbőrt, melyből Európában és Amerikában sok száz női táskát és keresett divatcikket készítenének, egyszerűen bedobják a mocsárba. A falu népe ma jóllakik... Mi a lényege ennek a különös vadászatnak. Mi a magyarázata a rendkívül óvatos krokodilusok furcsa viselkedésének? Miért tűnt gyerekjátéknak az egész vadászat? Egyszerű a magyarázat: ezek a bőszfenevadak nagyon érzékenyek a csiklandozásra. A „hetedik mennyországban" érzik magukat, ha a hasukat csiklandozzák. Tehát míg a két evezős a krokodilus hasát csiklandozza, addig társaik azt tehetnek a fenevaddal, amit akarnak. (A Nyegyeljából) f. r»nf A NAGY KUDáRC Az engedetlen ellenforradalmi zsoldosokra az a sors várt volna, hogy a sikeres invázió után hatalomra kerülő új kubai kormány katonaszökevényekként kivégezteti őket. A sors azonban másképp rendelte. 1961. április 16-án, a tervezett felkelés előestéjén már minden készen állott. A CIA biztosította Kennedy elnököt, hogy mihelyt a zsoldosok partra szállnak, felkelés tör ki Kubában. Az elégedetlen „tömegek" magukhoz ragadják a hatalmat, és az inváziós hadsereg kényelmesen besétálhat. Nem kell amerikai vérnek folynia, s nem érheti az Egyesült Államokat az a vád, hogy beavatkozott egy idegen ország ügyeibe. Azt pedig nem hányhatják a kormány szemére, hogy segíti barátait... Szóval Kennedyt félrevezették. A kubai zsoldosok bevetését az amerikai légierők és a haditengerészet akciójával tervezték, tehát korántsem szántak passzív szerepet az amerikai fegyveres erőknek. A CIA azonban egy dologban elszámított" magát: a „belső felkelésben" és az invázió Taktikájában. A zsoldosok partraszállási kiképzést kaptak, de nem oktatták ki őket a gerillaharc módjaira. LINDÉ, PUMA ÉS GORILLA Április 15-én a nicaraguai Puerto Cabesas-i repülőtéren egy kubai FAR 933 jelzésű, B 26 mintájú felségjelű repülőgép gördült ki a hangárból. Alig érte el a startpályát, kerepelni kezdett a golyószóró. A gép oldalát majdnem szitává lőtték. Mario Zuniga pilótahadnagy, Castro egykori repülőtisztje elégedetten nézett ki a gép ablakán. A „fedőstory" kész. Azt, ami majd történni fog, nem amerikaiak követték el, hanem ő, a lázadó tiszt, „aki néhány bajtársával együtt Castróék gyilkos pergőtüzében a xszabad világba« menekült." Miamiban ezt készpénznek veszik ... A megrongált gép felszállt, hogy négy órai 834 mérföldes repülőút után Miamiban földet érjen, és nemzetközi szemle tárgya legyen. Röviddel Zuniga indulása után nyolc B 26 mintájú bombavető is felszállt. Mindegyikük tíz darab 250 kilogrammos bombát vitt a fedélzetén. Lindé, Puma és Gorilla fedőnéven három csoportra oszlottak. A parancs szerint hajnalban lecsapnak, hogy előkészítsék a 48 óra múlva kezdődő behatolást a Cochinos[ Disznó j-öbölbe. Egyidejűleg 5 Liberty mintájú repülőgépanyahajó is elindult a kubai partok felé. Fedélzetükön riadókészültségben húzódtak meg a P 51 mintájú vadászgépek. így tervezték -a főnökök: 48 óra alatt bizonyára megteszi hatását Zuniga „fedőstory"-ja. A DISZNÓ-ÖBÖL Bissel, a CIA tervezésügyi igazgató-helyettese idegesen rágta szivarját. Türelmetlenül várta az akcióról érkező híreket, ö volt most a nagy főnök, mert Dulles Puerto Ricóba utazott, s az elnök sem tartózkodott a Fehér Házban, hanem víkendjét töltötte Glen Óraiban. Havanna fölött még sötét volt az ég, amikor gyenge motorzúgás után gyilkos bombák kezdtek hullani a városra. Kórházak, üzletek, iskolák lettek támadás áldozatai. A forradalmi fegyveres erőket azonnal riasztották. Működésbe léptek a légelhárítók, és lángoló üstökösként, fénycsóvát hagyva maguk után egymás után zuhantak vízbe "a B 26-os gépmadarak. Miamiban Zunigát gondosan elkülönítették a kíváncsi újságíróktól, mondván: nem kívánatos, hogy megtudják családi nevét, mert övéinek még otthon bajuk eshet. Mielőtt az átlyuggatott repülőgép esetét elhitték volna, a havannai rádióállomás jelentette: a fegyveres erők kezébe került Leo Francis Bel, alias Bérli vagy Berten amerikai pilóta holtteste. Pilótaigazolványának száma 08323-LM, 1962. december 24-ig érvényes. Autóvezetési jogosítványán ez a cím szerepel: Massachusetts, Boston 14. Nassau-street 100. Cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy az amerikai fegyveres erőknek közük volt a támadáshoz. A NAGY KALAND DICSTELEN VÉGE A kubai invázió története ismert. A könnyű invázió reményében 20 mérföldre ellenállás nélkül behatoló zsoldosokat meglepte a forEzek ők — amerikai pénzen fenntartott kubai ellenforradalmárok. radalmi erők hősies visszavágása. Visszakozni már késő volt. A szerencsések még elérték a „véletlenül" közelben horgonyzó szállítóhajókat, melyek sietve kotródtak, de a zsoldosok nagy része ottrekedt. Mivel a gerilla-hadviselés nem szerepelt kiképzési programjukban, képtelenek voltak a nádasokban ellenállni, s néhány nap múlva megadták magukat. Castro légierői 24 B 26-os bombázóból 12-őt lelőttek, s a holt pilóták között 10 kubai és 4 amerikai volt. Az utóbbiak annak a birminghami négy özvegynek férjei. RIADALOM A FEHÉR HÁZBAN A víkendjéröl hazatért Kennedy elnök éppen estélyen volt-22,15 órakor jött feleségével üdvözölni a Fehér Ház vendégeit, de 23,45-kor már eltűnt... ... A CIA vezérkara inkább sirató asszonyok gyülekezetére hasonlított ezekben az órákban, mint az Egyesült Államok kémközpontjára. Megjött Dulles is. A kudarc világos volt. Tegyen-e további kockázatos lépéseket az Egyesült Államok? Kennedy elutasított minden további beavatkozást: — Így is benne vagyunk a kátyúban. A CIA vezérkara tanácstalanul tűnődött a történteken. — Az átkozott 54/12... — szitkozódott Dulles. — Ne keressünk bűnbakot, elég sok a bűnös közöttünk — szól rá higgadtan Kennedy. Dullest fél év múlva leváltották. Oj ember került a CIA élére, de az is a régi politikát folytatja más változatban. Az elnök azonban vigyáz az 54/12 ügyosztály munkájára. Saját szakállára senki se kontárkodjék bele az elnöki ügyekbe. Ezt a felismerést Johnson is „örökölte" elődjétől. ... A birminghami négy özvegy hiába várta férjét. Mindenhonnan, még az elnöki irodától is elutasító választ kaptak, forduljon ... 1963 februárjában végre kirobbant a botrány, amikor Mr. Dirksen képviselő interpellációjában kijelentette, hogy az annyira keresett négy amerikai pilóta a Disznó-öbölben lezuhant. A négy özvegy megtudta a szörnyű valóságot. Férjük kémpilóta, nem pedig próbarepülő volt, ezért gondoskodnak olyan nagyon a hátramaradottakról. Langlie-ban valaki még mindig szitkozódik. Azt hiszi, a négy pilótának azért kellett elpusztulnia, mert a légierők és a támogatásukra kirendelt haditengerészeti vadászrepülők más időt használnak: az elsők a greenwichihez igazodnak, az utóbbiak pedig a zőnaidőhöz. Gyenge magyarázat. A Disznó-öbölben bekövetkezett nagy kudarc nemcsak taktikai hibákon és a CIA ügyetlenségén vagy előreláthatatlan körülményeken múlott, hanem lényegében az döntötte el az invázió sorsát, hogy egy nép tudta, mit védelmez, és szó szerint értelmezte a „Patria o muerteí" jelszót. Következik: KÉMEK PÁRBAJA. p| if) •ie 1964. KARÁCSONY