Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-19 / 352. szám, szombat

i. ÚJ VERSE CSONTOS VILMOS: Tengely és kerék Mint a nyomait rajzoló kerék, Amely hordozza önnön tengelyét, Azonképpen viszlek én is téged, Szívemben és lépteimben - élet. Nem te - ahogy sokan hiszik nem te Nyargalsz velem tűzforró szelekbe: Magam festek sugarat a napnak, S azért égetsz, mert nagyon akarlak. Mert szeretlek - hagyom, tengelyem légy, Vezess - hogy bennem csorba ne essék, Vigyázz reám - ne hulljak a porba. Vigyázol rám, míg a tűzszél kerget. Míg ecsetem sugarakat festhet, - Festéknek a saját vérem oldva. PETRIK JÓZSEF: Toronylakó A habbetonos égretörés sodrában feszül életem, toronylakó hollót példázok a nyolcadik emeleten. Kissé távol a véges Földtől s még nem érzem a végtelent, ablakomnál csapódnak össze a földi zaj s az égi csend. Madártávlatból nézem, ott lent mint tajtékzik a szürkeség, de szűkülök, ha szemem előtt feltárul a mélységes ég. .... S mégis inkább a csillagokkal koccintom össze homlokom, mitsem gyarló szabadeséssel fenekeljek a homokon. TOROK ELEMÉR: Álmot sző a nyárról Sűrű köd ül a hegy ormán, les a földre bús mogorván. Tegnap még a napfényt itta a mohlepte bütykös szikla. Ma kuksol a vatta-ködben, homlokára friss hó röppen. Igy kuksol az agg telente ifjúságán elmerengve. Szemét látásért gyötörve hordozza a falon körbe. Szomorún né-? minden képet, szeméből a tűz kiégett. Mégb álmot sző a nyárról, s az élet-vágy fel-fellángol szívében, mely erős, mint a hósüveges bütykös szikla. Zs. NAGY LAJOS: Tériszony Fogjatok meg izmos társaim! túlmagasra szálltak az egek: alattam a jeges csillagok, felettem a pikkelyes folyók, fogjatok meg, íme, szédülök. Virágokat éget rám a nyár, magam is virággá hervadok: nyári szelek szedik szirmaim. K 1 Gondolatok o íelniokfoiísról VIZET HORDANÉK a tengerbe, ha azt hangsúlyoznám, hogy a fejlett szocialista társadalom építésénél — amikor a tudomány közvetlen termelőerővé válik — mennyire szüksépes az általános és szakképzettség növelése. Erről a témáról már sokat beszéltünk és sokat írtunk, s mi több: ezzel kapcsolatban a párt- és állami szervek jelentős határozatokat hoztak és Intézkedéseket foganatosítottak. Ez azt jelenti, hogy a továbbképzés céltudatos és tervezett fejlesztése a politikai, gazdasági és kulturális élet minden szakaszán az érdeklődés középpontjába került. Egyre nagyobb követelményeket támasztunk iskolarendszerünkkel szemben, amelynek az atomenergia és kibernetika százada, által felvetett feladatok megoldására felelősségteljesen új gárdát kell nevelnie. Egyre több erőt fejtünk ki, hogy a gyakorlattal rendelkező dolgozók levelezőtanulással, vagy esti Iskolákban pótolhassák a műveltség megszerzése terén azt, amit számukra a kapitalista társadalom nem tett lehetővé Megteremtjük annax a feltételeit, hogy dolgozóink a lehető legnagyobb mértékben megismerkedhessenek a tudomány, a technika és a művészet értékeivel. S eközben nagy gondot okoz a múltban elkövetett Igazságtalanságok jóvátétele, melyek miatt a dolgozók jelentékeny része nem tudta megszerezni az alapműveltséget sem. Az igyekezet tehát valóban nagy: sokat tettünk már és szép eredményeket Is értünk el. Az elért eredményben az iskolai, üzemi és iskolán kívüli oktatásnak egyenlő érdeme van. ELÉGEDETTEK LEHETUNK-E LAKOSSAGUNK MŰVELTSÉGI SZÍNVONALAVAL? Ha azt akarjuk, hogy minden dolgozó — a munka bármely szakaszán — a feladatokhoz ne mechanikusan, hanem alkotó módon viszonyuljon, hogy aktívan vegyen részt a termelésben, a munkahelyen adódó és a társadalmi életben előforduló problémákat meg tudja oldani, hogy gazdag kulturális és társadalmi életet tudjon élni — akkor semmiképpen sem lehetünk elégedettek. Az élet arra kényszerít bennünket, hogy összevessük a pillanatnyi helyzetet a dolgozók általános és szakképzettsége terén társadalmunk szükségleteivel, hogy így szembetűnőbbek legyenek azok a feladatok, amelyek előtt a szakképesítés terén állunk. MILYEN IS VALÓJÁBAN EZ A HELYZET? Nem akarok statisztikai adatokat használni, azonban mégis megemlítek néhány példát, amelyek azt bizonyítják,' hogy az iskolai és üzemi oktatás hatalmas fejlődése a tudományos, műszaki és mérnöki kádernevelés és az új szocialista értelmiség számának növekedése ellenére is — a tanulással szemben támasztott feladatok még mindig nagyok és egyre nagyobbak lesznek. A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági és Ipari üzemeiben végzett felmérés megmutatta, hogy egyes Ipari üzemekben a dolgozók 50— 95 százalékának nincs meg a szükséges képesítése, a mezőgazdaságban Is csak kivételes esetben találunk kellő szakképesítéssel rendelkező embereket. Rossz a helyzet e tekintetben Észak- és DélSzlovákia egyes üzemeiben is. A komáromi hajógyárban például a munkások 63 százalékának alapfokú képesítése sincs. És ez hátráltatja a további szakképesítés megszerzését, mivel a szakiskolai oktatás az alapiskolában elsajátított tudásra épít. Azért igyekszünk teljes képet szerezni minden járásban és helységben az általános és szakképzettséggel kapcsolatban, hogy tudatosan és konkrét formában kitűzhessük a feladatokat, hogy elkészíthessük az általános és a szakképesítés távlati tervét, melynek összhangban kell lennie a népgazdasági és társadalmi követelményekkel. A legfeleiösségteljesebb munka ezen a téren — az alapiskoláktól a főiskolákig — az iskolaügyre hárul. Széles körű és felelősségteljes feladat hárul az üzemi oktatásra is. Az utóbbi Időben egyre több szó esik az oktatás harmadik formájáról, amely az előbb említett kettőnek kiegészítője és olyan feladatkört is betölt, amelyre a másik kettő képtelen — s ez nem más, mint a dolgozók iskolán kívüli oktatása. A DOLGOZÓK ISKOLÁN KÍVÜLI OKTATÁSÁNAK FELADATAI Ez az oktatási rendszer fokozatosan fejlődött ki a népművelés terén folytatott előadások és tanfolyamok tevékenységéből. a Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társaság és a többi tömegszervezet munkájából, míg a ciklikus formákon keresztül eljutott mai szervezett jellegéhez, jelentőségét bizonyítja „A dolgozók iskolán kívüli oktatása továbbfejlesztésének irányelve", melyet a CSKP Központi Bizottsága a múlt évben hagyott jóvá, megvalósítását pedig a párt és állami szervekre bízta. Az egy év alatt szerzett tapasztaltok már most lehetővé teszik az egyes járásokra jellemző jelenségek és problémák kritikai értékelését, melyeket a legsürgősebben meg kell oldani. El kell ismernünk, hogy a problémák közül sok megoldatlanul maradt még a szeptember végén Bratlslavában és nem sokkal később Brnőban megrendezett országos szeminárium után is. Az iskolán kívüli oktatás semmiképpen sem helyettesíti az iskolai vagy az üzemi oktatást. Biztosítania keil az egyes Ipari és mezőgazdasági üzemek számára a képesítés növelésének konkrét igényeit, általános és szaktudást kell nyújtania, melyet rövid tartamú tanulással is el lehet sajátítani, segítenie kell a dolgozóknak továbbtanulásukra való előkészületben és tanulásuk idején. Legfőbb feladata, mindenki számára könnyen érthető formában, a kísérleti módszerek felhasználásával, főként szemléltető oktatással, továbbá a hallgatók alkotó kezdeményezésével és aktivitásával terjeszteni a tudomány, a technika és a művészet terén elért legújabb eredményeket. Ha figyelemmel kísérjük az iskolán kívüli oktatást, láthatjuk, hogy a gyakorlatban — az Iskolán kívüli oktatás legalacsonyabb vagy legmagasabb fokán egyaránt — az egyes ciklusok tematikája nem foglalja magába a tudomány és technika terén elért legújabb ismereteket. Az egyes érdeklődési körök nincsenek összhangban a társadalmi szükséglettel — a témaválasztás pedig ösztönösen történt. Igy például abban a hat szlovákiai kiválasztott járásban, ahol a CSKP Központi Bizottsága által jóváhagyott „irányelveket" próbaképpen érvényesítik, a tanfolyamok tématlkal összetétele a népi akadémiákon a következő: gyermek- és lfjúságnevelés (szülők részére) 435 tanfolyam, mezőgazdasági jellegű 368, társadalomtudományi 300, a technika és közgazdasággal foglalkozó 46 tanfolyam. t Amint látható, nagy az aránytalanság a legfontosabb témakörök, a technika és a közgazdaság hátrányára. Ennek a helyzetnek az okozója az üzemek mellett szervezett népi akadémiák hálózati kiépítésének hiányossága, valamint az üzemi klubok nemtörődömsége a dolgozók továbbtanulásával kapcsolatban. Természetesen e hiányosságok előidézői közé tartoznak a Társaság járási bizottságai és a népművelés módszertani részlegei. Ha azt akarjuk, hogy az iskolán kívüli oktatási rendszer behatóbban foglalkozzék a technikai és gazdasági ismeretek terjesztésével, akkor sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a tudomány, technika és művészet népi akadémiát szervezésének. A tantervek felépítésének •hiányossága minden járásban megmutatkozott. Nem elégedhetünk meg azzal az állítással, hogy üzemeinkben a dolgozók továbbtanulásával az üzemi iskola foglalkozik, mivel hallgatóiknak száma még kevés. Tehát az alapvető kérdés: az ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt SZÉLESÍTENI KELL A NÉPI AKADÉMIÁK HÁLÓZATÁT s ugyanakkor a tudományos és technikai ismeretek elsajátításának érdekében meg kell változtatni a tárgykörök összetételét. A népi akadémiák és népi egyetemek számbeli szaporodása az 1963—64. tanévben az előző Időszakhoz képest javult. Szlovákiában 1390 állandó jellegű népi egyetemünk és akadémiánk van 43 251 hallgatóval, tehát egy harmaddal több, mint az 1962—63-as tanévben. Ez a szám továbbra is növekszik. Az illetékeseknek minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy ez a növekedés ne csak mennyiségi, hanem minőségi is legyen. Nagy a különbség az egyes járások és kerületek között is — a leggyengébbek a dél-szlovákiai járások. Nagy a különbség az előadások színvonalában is. Például a szülők számára szervezett előadások — ahol a követelmény nem olyan nagy — és a mezőgazdasági előadások színvonala között. ELŐTÉRBE KELL TEHÁT HELYEZNÜNK AZ OKTATÁS MINŐSÉGÉT Ez elsősorban a tanterv helyes felépítésén és az előadók kiválasztásán múlik. Ezeket a követelményeket most kell szem előtt tartanunk, amikor a következő tanév terveit állítjuk össze. Az iskolán kívüli oktatás legmagasabb formáját — a népi akadémiákat és népi egyetemeket — helyezzük előtérbe, mivel ezeknek munkája a legcéltudatosabb, a legtervszerűbb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy lebecsüljük a népi akadémiákon és a népi egyetemeken kívül szervezett előadássorozatok jelentőségét, (pl. nyelvi, művészeti, előkészítő tanfolyamok stb.). Még mindig időszerűek a szűkebb körű előadássorozatok, főként azok, amelyek politikai, gazdasági és kulturális életünkkel foglalkoznak. Fontosnak kell tartanunk a népművelési intézmények által a falvakon ás az üzemekben rendezett érdekkörök munkáját, amelyek rendszerint kísérleti módszerekkel dolgoznak, és munkájuk főként a műszaki oktatásra irányul Ezen a téren hiányzanak a szakelőadók, akik megbirkóznának az igényes munkamódszer következtében előállt nehézségekkel, és felébresztenék az ifjúság érdeklődését. Végül meg kell említenünk a rádió és televízió nevelő hatását. A televízión keresztül nyújtott oktatásnak előnye, hogy az előadott anyag gondosan elő van készítve, a legjobb előadók tolmácsolásában hangzik el, és nagy szemléltető lehetősége is. * * * Annak ellenére, hogy a CSKP Központi Bizottsága által jóváhagyott „Irányelvek" kiadása óta már egy év telt el, a felmerülő problémákat nem oldjuk meg elég rugalmasan, sőt sokszor ezeket fölöslegesen bonyolultakká tesszük. Sok helyütt ez abból ered, hogy az ..Irányelveket" helytelenül magyarázzák, sokszor szubjektív álláspontra helyezkednek. Ez Idő szerint sok vita keletkezett a körül, hogy vajon a népi akadémiáknak és a népi egyetemeknek intézményeknek kell-e lenniük, vagyis legyen-e önálló vezetésük s vajon függjenek-e a nemzeti bizottságok és szakszervezetek kulturális és népművelési intézményeitől. Amíg a Társaság az intézmények formája mellett áll ki (ki akarja építeni az üzemekben és a falvakon saját hálózatát), addig a tömegszervezetek, főként a szakszervezet és a nemzeti bizottságok arra törekszenek, hogy minden iskolán kívüli oktatás szervezési és anyagi irányítása a kulturális és népművelési Intézményeken keresztül történjék, vagyis az üzemi klubokban, a kultúrházakban és népművelési otthonokban. Ez teljesen logikus követelmény — természetesen ha a jelenlegi klubjellegű népművelési berendezések népművelő küldetésüket sokkal következetesebben és hatékonyabban fogják teljesíteni, mint eddig. Ezt a problémát az erők mielőbbi egyesítése, és a további helyes működés érdekében kell megoldani. A további probléma a különböző szervezetek mellett működő előadói testületek egyesítése körül merült fel, de eddig még a megoldás jele sem mutatkozik. Csupán az biztos, hogy a járási népművelési intézményekben kell a lektori testületek működésének anyagi bázisát biztosítani. A lektorok iskoláztatásával, felkészítésével, forrásmunkákkal való ellátásukkal a Társaságnak kell törődnie. Ezt a feladatot (a Népművelési Intézettel együtt) jól teljesiti. A baj csak ott van, hogy a Társaság a magyar nyelven előadó lektorok továbbképzésével nein. törődik, és tudomásunk szerint ez tervében sem szerepel. Ilyen körülmények között a Népművelési Intézetnek egyedül kell biztosítania a lektorok előkészítését ős szak-anyaggal való ellátását. Központi irányítás mellett a lektorok előkészítésében nem lehet olyan tevékenységet kifejteni, mint amilyet kerületi és járási Irányítás mellett lehetne. Az a véleményünk, hogy a Társaságnak egyformán kellene gondoskodnia a szlovák és a magyar előadókról. AZ ELSŐ SZÁMÚ PROBLÉMA, hogy milyen képesítést nyújthat a népi egyetem és a népi akadémia. Ezt a problémát minden ezzel kapcsolatos szemináriumon. ülésen, aktíván megtárgyalják, mégis a megoldás nagyon nehéz. A nehézség abból ered, hogy ennek az oktatásnak nem az iskolai képesítést kell pótolnia. Ezért nem kellene foglalkozni a bizonyítvány kiadásával kapcsolatos kérdésekkel. A másik oldalon viszont azt akarjuk, hogy az Iskolán kívüli oktatás is műveltséget nyújtson, mely átfogó s összhangban van az üzem és földművesszövetkezet szükségleteivel, vagyis szakképzettséget nyújtson egy-egy foglalkozasban. Ezért a CSKP Központi Bizottsága által jóváhagyott „Irányelvek" is feladatul tűzik annak a tehetőségnek felülvizsgálását, mely a megfelelő tanterv összeállítása és a rendes tanmenet alkalmazása után lehetővé teszi a képesítésről szóló bizonyítvány kiadását. Ilyen megoldásra még nem érett meg a helyzet, főként azért nem, mert a tantervek és az oktatás színvonala különböző, még akkor is, ha hasonló témakörről van szó. Ha ezen a téren haladni akarunk, akkor minél előbb, legalább részben, egyesítenünk kell a tanterveket, a tankönyvek kiadását és biztosítanunk kell az oktatás egyforma színvonalát. Sajnos, ez ideig ezek csak tervek. Az oktatás színvonalának érdekében elhangzottak olyan javaslatok is, hogy az iskolán kívüli oktatásban résztvevő előadók legyenek hivatásos oktatók. Ez a követelmény irreális, nemcsak az anyagiak miatt, hanem azért is, mert ellentétben van a Társaság alapelvével, mely kimondja, hogy az önkéntesen dolgozó szocialista értelmiség egyesülete. AMINT LÁTJUK, több Itt a probléma, mint gondolnánk Megoldásuknak több figyelmet szentelhetnének a pártszervezetek, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervek. Főként arra kellene ügyelnünk, hogy a CSKP KB által jóváhagyott „Irányelveket" ne magyarázzák félre, hanem mindenütt törekedjenek következetes betartásukra és teljesítésükre. JOZEF HOLICKÝ, a Népművelési Intézet igazgatója 1984. december 19. * ÜJ SZŐ 9