Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-19 / 352. szám, szombat

LéVa 1 1944. december 20. I ANTONÍN ZÁPOTOCKY SZÜLETÉSÉNEK 80. ÉVFORDULÓJÁRA öten voltak testvérek, más más faluban születtek. A komenciós cselédek és a zsellér-családok ezrei hányódtak évszázadokon keresztül a faluvég és a majorok között. Furinda András a szódói iskolában ismerte meg az ábécét. A hatodik osztályt a dalmadi iskolában végezte. Az utolsó tanév egy kicsit megrövidült, mivel a tekintetes uraságnak szüksége volt az ökrös fiúra. Egy év múlva már az ágotal majorban a parádés kocsisok istállójában szorgoskodott. Az uraság felfigyelt derekas munkájára és sógorának, egy ausztriai grófnak „ajándékozta". Így került istálósfiúként Ausztriába, idegen környezetbe. Honvágya mindennél erősebb volt, ezért növekedett Budapesten eggyel a raun. kát kereső fiatalok száma. — Voltam alkalmi munkás, segédfuvaros, vállaltam mindent. Élni kellett. Aztán révbe értem ... Hárman ülünk a kis konyhában. Az idős házaspár a múltra emlékezik. Az említett révbeérés még közelről sem jelentette ezt a fehérfalú kis házat, amely itt őrködik a dohánygyár mögötti harmadik utca sarkán. Neki 18 éves korában a GANZ gyár egyik kis kollektívája jelentette a révet. Itt formálták a rendszert utáló, dühös fiúból emberi jogokat követelő, bátor ifjúmunkást. Ekkor már tagja a szociáldemokrata pártnak. Az általános választójogért folyó sztrájkban átesett a tűzkeresztségen. Egy kapualjban kardlappal és gumibottal kapta az első leckét. Így tanulta meg húszéves fejjel, hogy a rendszer megdöntése céltudatos munkát, áldozatot követel. Mindkettőt vállalta. Az első világháború küszöbén hazajön feleségével. Rövidesen Galíciába, majd az olasz frontra sodorja az idő szele. Itt megsebesül és csak 1916 végén gyógyul fel a nyitrai kórházban. Az ifjúmunkásból az évek tudatos harcost formálnak. Az Ismert Schöller milliomos Lászlóművi majorja Lévától alig 3 kilométernyire van. Ide költözik a Furinda-család. A naptár 1919-et mutat. A várost, mint már annyiszor, most is érintette a történelem vihara. Június 1-én elfoglalta a Magyar Vörös Hadsereg. A Barsmegyei Népszava, — a lévai szocialista pártok közlönyének első száma — vezércikkben üdvözölte a forradalom győzelmét. Megalakult a direktórium, megkezdték a nagybirtok felosztását, biztosították az élelmezést,-.államosították aüísko-Iákat. • ... Egy hónapig vörös zászló lengett a városháza erkélyén. Aztán újból az „öreg" Bars-közművelődési és társadalmi hetilap — intő szavait olvashatta a polgár: „Vissza a békés polgári foglalkozáshoz, akkor rövidesen helyre áll a rend, és ennek nyomán a béke." Azt, hogy a szerkesztő kinek a békéjére gondolt, nem volt nehéz kitalálni. A burzsoá köztársaság állami appa. rátusa megtorlásokkal mutatkozott be. Léván is börtönbe kerülnek a kommunisták, a vörös katonák, majd 1920ban a decemberi sztrájk szervezői Is. Lászlóművén tejet Iszik a föld. Furindáné feldöntögeti a tejeskannákat, mert nem adnak tejet a becsukottak gyermekeinek. Nagysailóban 1921ben a mezőgazdasági munkások villával támadnak a csendőrőrsre. Hiába szállja meg katonaság a lévai munkásotthont, a sztrájkoló mezőgazdasági munkások száma áprilisban eléri a 4500-at. A kommunista párt megalakulása a szervezett harc folytatását jelenti... Furinda András háromgyermekes családapa ekkor 32 éves. Esténként a cselédlakásban petróleumlámpa fényénél olvas, *• talán mindenre gondol, csak arra nem, hogy 75 éves korába n*s mellére •tfelk---»az Építésben Szerzett érdemekért kitüntetést. Elsfi gyermekkori élménye az 1932-1 május élseje. Ott futott hétéves kis társaival a vörös papírszalaggal díszített kerékpárok mögött. Hallotta a mogorva rendőrök kiabálását, és félve tekintett fel a betegsegélyző ablakán kikandikáló gépíegyvercsövekre. Markó András a dohánygyár mögött nőtt fel, a proletárgyerekek utcájában. Apja ekkor már nem volt műtőszolga, csak alkalmi munkás. A munkalehetőség pedig mind kevesebb lett. „Nyomorgó, éhező munkanélküliek veszik körül egész délelőtt a városbírói. Delet harangoznak . . . de folyton jönnek, mert hiába harangoznak ebédidőt a korgó gyomornak". Így ír 1934-ben a Lévai Újság. A piacon és az állomáson munkanélküliek csoportjai ácsorogtak. Mindennapi kenyér kellett, de ezenkívül a Markó család azt akarta, hogy HÁROM NEMZEDÉK fiúkból legyen „valaki". Eljutott a polgári iskola harmadik osztályáig, aztán tejesfiú lett. Hajnali öt órakor már rendezgette kis kocsijára az állandó vevők számozott kannáit. Ezt kellett széthordania, és közben egy nagy kannából árulta, mérte a tejet. „Friss tejet vegyenek!" — szállt a hangja a városszéli utcákon. Kilenc óra felé visszatért az üzletbe, leszámolta a keresetet. Néha. ha főnökének jó kedve volt, fél napszámot Is gurított neki. Egyezségük nem volt, annak is örült, ha néhány fillért kapott. Gyermekfejjel keresett. Az első rendes fizetést a cementgyárban kapta. Sajgott a tenyere, de boldogan vitte haza egyheti kerese1944. december 20 án délután 3 órakor felbúgtak a szirénák. Minden lévai tudta: megkezdődött a város ostroma. Malinovszkíj marsall harckocsilói Szántóról * hegyRken keresztül Jutottak Vámosladányba. majd oly hirtelen tűntek fel a város szélén, hogy a németek meg sem kísérelték az ellenállást. Az már a sors iróniája, hogy tragikus tévedés folytán a felszabadulás első napján, december 21-én több mint 200 bomba hullott a városra. Harminckilenc ház rombadőlt, száznyolcvan súlyosan megsérült. Így vegyült szomorúság a szabadság örömébe. A váras megfizette a hirtelen előtörés árát, viszont ez az egynapos előny sok lévai kommunista életét megmentette. Gáspár László alig egyéves volt a szabadság hajnalán. A felszabadulás történetét, a tavaszi nagy támadás előtti evakuálást csak hallomásból Ismeri. Nemzedéke együtt nőtt a várossal. Mikor a pionírnyakkendőt a kék Inggel cserélte fel, neki is feltették a kérdést: Mi szeretnél lenni? Akkor — a mai napig sem tudja miért — erdésznek készült. Ma annak őrül, hogy a tanonciskolát választotta. Szakmát tanul. Autószerelő. Alig egy hónapja töltötte le katonát szolgálati idejét. Nagyvárosi üzembe' hívták, de ő visszatért régi munkahelyére. — Nem szívesen hagynám Itt szülőföldemet. Ennyi a vallomás. Késő délutánra hajlik az idő, mire kijutunk az új sportstadionhoz. Laci ezt a másfél millió korona befektetéssel épülő létesítményt tartja a város egyik legjelentősebb építkezésének. Itt már nem .az ősi várat, a múzeumot és az Újtelepet méltató autószerelőt látom, hanem a szenvedélyes sportolót. Még a katonai szolgálat előtt elvégezte az Ipariskola két osztályát. Jövőre az esti tagozaton folytatja a tanulást. Le szeretne érettségizni. Sportol, olvas, csak ritkán jár szórakozni. Léván kevés a megfelelő szórakozóhely fiatalok számára. tét, az 1,80 pengőt. Azon az estén igen erősnek érezte magát. Ekkor még nem sejtette, hogy egy év múlva az ő erejére sem lesz szükség... 1942. február 7-e emlékezetes nap marad az életében. Elhagyta a várost, Erdélybe ment, Szeredfalvára, vasutat építeni. Sokat látott, hallott, próbált. Megismerte közelebbről a kakastollas csendőröket is. 1944 tavaszán sikerül hazajutnia, s Léván éri meg a felszabadulást. Azok adnak kezébe fegy. vert, akiket várt. Segített a rendfenntartásban. Két év múlva megnősült. Lakásuk szépen berendezett, központi fűtéses. — Legnagyobb problémánk? — Ilyen kérdésre nem számítottak. Az asszony mégis megszólal: — Mindig van valami. Jönnek az ünnepek, az újév, vendégeket várunk, takarítani, készülni kell... Mindketten dolgozuk... — Ez minden? Egymásra néznek. Igent Intenek. Soh'se legyen nagyobb gonduk ... Később megtudom, a város távlati tervében helyet kapott a korszerű művelődési otthon is. Ha felépül a hatalmas textilkombinát, a város el sem képzelhető megfelelő művelődési otthon nélkül. Építik a vasúti átjárót is. Főként a város szélén lakók örülnek ennek. A vasúti pálya szinte elvágta őket a várostól, naponta drága félórákat vesztegetnek a leengedett sorompók előtt. A sorompók felnyitására váró gépkocsi-oszlop mellett jutunk el az állomásig. Itt tárul elénk a jelen, sőt mi több: a jövő Lévája. A régi város és a vasútállomás közötti területen épül az új Léva. Ez már város, mert a régi negyedek többnyire csak a hajdani mércék szerint mondhatók annak. Az Üjtelep mellett a mezőgazdasági technikum 300 férőhelyes Internátussal, Jól felszerelt műhelyekkel: korszerű épületkoszorú a város peremén. — Innen derült Időben látható a hősi emlékmű, ott a Siklós tetején. Laci mondja ezt, aki alig egy évvel Idősebb a szabadságnál. Ma töltené be nyolcvanadik életévét a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa. Csehszlováké Kommunista Pártjának egyik alapítója és hosszú éveken át vezető tisztségviselője, Antonin Zápotocký elvtárs. Egész életében a munkásosztály érdekeit szolgálta, hiszen mint a szocializmus élharcosának, Ladislav Zápotockýnak a fia már gyermekkorában megismerte a dolgozó nép félelemmel és reményekkel, csatavesztéssel és győzelemmel váltakozó életét, és a szülői házban szerzett első benyomások elkísérték egészen a köztársasági elnöki székig. Élete a forradalmi munkás élete volt, aki harcolt a munkásság egységéért, a szocializmus győzelméért, az emberiség boldogságáért. Ilyennek Ismertük mindnyájan, ilyen volt a személyes találkozásoknál, ezt hirdetik művei, és ezt bizonyították tettei. Ezért élt együtt a kommunista párttal, ezért harcolt már a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt marxistáival Bohumír Šmeral mellett a jobboldali vezetők ellen. Neve már akkor összeforrt a munkásmozgalom történetével, amikor az alakuló gyűlés termében felcsendült az Internacionálé. Töretlen erővel és eszmei hűséggel harcolt a pártért Gottwaid elvtárs mellett menetelve, harcolt az éhség és a nyomor ellen, harcolt a fasizmus ellen, hogy a szabad hazában boldogan élhessen a nép. Tetteit, akár a pártét a nép szeretete, a nép érdeke irányította — és a néptől soha el nem szakadt. A népre gondolt a pártban, a szakszervezeti tisztségekben és az elnöki palotában. Otthon érezte magát a munkások és az ifjúság között. Az írókkal és a falusi dolgozókkal is egyforma könnyedséggel vitatta meg a problémákat, mindig igazat mondva, minden hízelgéstől, mentesen. Egy vonalba állította mindazokat, akik új, szebb életet akartak. És ezért él örökké a nép szívében. Ezért olvassuk ma is műveit, amelyekben harcra buzdított, a szakszervezeti egység fontosságát hirdette, vagy a kiharcolt szabadság védelméről írt. Ezért olvassuk ma regényes krónikáit, amelyekben felidézi a párt, a munkásmozgalom első lépteit. Antonín Zápotocký elvtárs neve hazánk és a nemzetközi munkásmozgalom történeimének lapjain örökre megmarad, mert aki népéért él és harcol, annak nevét soha nem takarja el a feledés Dora. Az elsők között ér. tette meg és értékeltň a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentősé, gét. Az elsők között nirdette, nogy a bolsevikok pártja a nemzetközi proletariátus élgárdája, és hogy egyedül a lenini zászló alatt menetelő munkásság vívhatja ki a győzelmet. És ez a felismerés, ez az egész életében tettekkel igazolt meggyőződés formálódott szavakba ajkán, amikor 1920-ban, a moszkvai Kreml udvarán találkozott Leninnel: „Együtt Leninnel, együtt a Szovjetunióival, együtt a kommunista internacionalizmussal — történjék bármi!" Ezt a tételt vallotta egész életében, ebben hitt, és ezért harcolt. Ez adott erőt a küzdelemhez, amikor a kizsákmányoló tőkés rendszerben a jogaikért harcoló munkások sztrájkját szervezte, amikor mint a Vörös Szakszervezetek funkcionáriusa a Vörös Szakszervezetek Internacionáléjáért küzdött, ez buzdította, amikor mint pártunk vezető dolgozója a Kommunista Internacionáléban képviselte érdekeinket, ez adott erőt, amikor a munkásosztály és minden dolgozó ember egységes frontját szervezte, ez a tétel volt számára az erő és a fény a müncheni árulás Idején, a hitleri börtönökben és a koncentrációs táborokban. És bár a személyi kultusz idején ő is követett el hibákat, népe érdekéről soha nem feledkezett meg. Ezért él nmléke és műve tisztán mindnyájunk előtt. Zápotocký elvtárs neve mindig a harcost idézi emlékezetünkbe, és tettekre serkent, hogy mielőbb kiépítsük a kommunista jövőt. VÁCLAV VRABEC CSETŰ JANOS

K Antonín Zápotocký elvtárs 1948 októberében a legidősebb szakszervezeti tagok és funkcionáriusok körében Müanyagszőnyeg 3 vasúti vágányok alatt Sok gondot okoz a vasutaknak, hogy a nagyobb esőzések idején a pályatestek talajába szivárgott víz összegyűlik. Kívülről szemlélve észre sem vehető, hogy a sínek alatt a megázott talajban lényeges változás áll be. Egyes helyeken úgynevezett vízzsákok keletkeznek, amin lényegében egy-egy szűkebb területre összpontosuló vízmennyiséget értjük. De miért ls okozhat ez a jelenség gondot a vasutasoknak, s milyen következményekkel jár? Azokon a területeken, ahol a talajban nagyobb mennyiségű víz tömörül, a talaj szerkezete erősen meglazul, és már a ránehezedő vasúti pálya ls elég ahhoz, hogy az megsüppedjen. Nagyobb tehernyomásnál — tehát ha vonat halad át a „vízzsákos" terület felett, a pálya jóval nagyobb arányban süppedt meg. Természetesen az ilyen pályadeformálásból még nem következett vasúti baleset, hiszen a pályaépítő és karbantartó szolgálatok a vasútvonalakon rendszeres ellenőrzést végeznek. Ha a legcsekélyebb rendellenességet észlelik, azonnal megteszik a szükséges műszaki intézkedéseket — ha elkerülhetetlen, korlátozzák a forgalmat. Gyakran előfordult már, hogy nagyobb esőzések után egyes vonalszakaszokon hosszabb-rövidebb Időre lassítani, vagy le kellett állítani a forgalmat. A látszólag könnyen kiküszöbölhető hiba orvoslására éveken át keresték a megoldást a közlekedéstudományi szakemberek Európa-szerte. Csehszlovákiában és Magyarországon az utazóközönség körében ismeretlen közlekedési-műszaki probléma elemzéséről vaskos tanulmányok készültek, a megoldási kísérletek tucatjait végezték'el — de mindig csak féleredménnyel. A közelmúltban a budapesti műszaki főiskola vasútépítési tanszékén megtalálták a megfelelő eljárást, a vasúti sínek alatti vízzsák keletkezésének megakadályozására. Olyan műanyag-fóliát állítottak elő, amely teljesen vízhatlan, jól nyúlik, egyaránt bírja a hideget és a meleget. A sikeres laboratóriumi vizsgálatok után 30 méteres pályaszakaszon felszedték a síneket és a talpfákat, majd a zúzottkő ágyazat alá 6 milliméter vastag PVC szőnyeget terítettek. Ezen a szakaszon nem keletkeztek vízzsákok, és a vonatok azóta a legnagyobb esőzések idején is zavartalanul közlekedhetnek. v. M. Felkészülten várják a telet Hazánk szárazföldi kikötőjének, a csernői átrakodóállomásnak dolgozói az idén valóban elmondhatják, hogy jól felkészültek a télre. Ezt biíűnylti* többek között az, hogy idejére elkészítették a vasércmelegítő részleget. A 14 napos próbaüzemeltetés alatt egyetlenegy komoly fennakadás sem fordult elő. Király Barnabás 1984. december 19. * £jj SZÖ 5 V